Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-15 / 88. szám

\ Péntek esti külpolitikai kommentárunk: Szolid lépések GENFBEN PÉNTEKTŐL EGGYEL KEVESEBB nemzetközi fórumon tárgyalnak diplomaták és szak­értők. Az ENSZ európai székhelyén, a Nemzetek Pa­lotájában befejezte tavaszi ülésszakát a leszerelési bi­zottság. Tizenhét éve, 1962 óta folytatja tevékenységét a bizottság, amelynek hivatalosan 31 ország a tagja. Ennek ellenére a tárgyalásokon csak 30 állam kül­döttei vesznek részt: Franciaország ugyanis távol ma- rád a leszerelési bizottság munkájától (Kína nem tag­ja). Jellemző, hogy az elmúlt 17 évet nem töltötték tétlenül, üléseik száma a 800-hoz közelít. A leszerelésnek, a katonai enyhülés érdekében kifejtett erőfeszítéseknek sajátos intézményrendszere jött létre. Ebben — a SALT, a bécsi közép-európai had­erő- és fegyverzetcsökkentési tárgyalások mellett — je­lentős hely illeti meg a genfi bizottságot. Illetékessé­ge főleg olyan kérdésekre, témákra terjed ki, ame­lyek a világszervezet valamennyi államát egyaránt érintik. Genfhez és a leszerelési bizottsághoz fűződik például a Szovjetunió és a szocialista országok ja­vaslatára elfogadott konvenció a biológiai és más mérgező fegyverek eltiltásáról. Hasonló megállapodás előkészítése most van folyamatban, s a mérgesgázok­kal összefüggésben a megegyezés már körvonalazódik. A pénteken véget ért tárgyalássorozaton a diplo­maták figyelme elsősorban az ENSZ májusban kez­dődő, leszereléssel foglalkozó rendkívüli ülésszaka fe­lé fordult. Ezenkívül megvizsgálták a teljes atom­csendre és az atommentes övezetekre vonatkozó nem­zetközi egyezmény kilátásait, módozatait is. Látványos eredmények, szenzációs bejelentések soha nem várhatóak a genfi bizottságtól. Tagállamai­nak diplomatái — ki-ki országának politikai állás­pontját képviselve — csöndben teszik a dolgukat, így jártak el a most befejeződött ülésszakon is. Szó­lásmondás Genfben, hogy a leszerelési bizottság szo­lid lépései világméretekben rendkívüli fontosságúak. OLYKOR EGYES KÖRÖK KÉTSÉGBE VONTAK illetékességét, máskor hatékonyságát kérdőjelezték meg. Hazánk küldöttei — akik megalakulása óta ak­tívan részt vesznek tevékenységében — azzal a jó érzéssel mondanak átmenetileg búcsút a svájci kon­ferenciavárosnak, hogy hasznos, gyümölcsöző mun­kát végeztek, s a szolid lépések ezúttal sem marad­tak el. Gyapay Dénes „Leszerelni, hogy életben maradhassunk' A világ közvéleménye elítéli a neutronfegyvert A világ közvéleménye elé­gedetten vette tudomásul, hogy a békeszerető emberek hatékony tiltakozásának eredményeként Washington a neutronfegyver azonnali gyártására és a fegyver Nyu- gat-Európaban történő állo- másoztatására vonatkozó terveinek megváltoztatására kényszerült. Európában elég gyorsan felismerték a Pen­tagon ilyen jellegű szándé­kait — írja Oleg Anyicskin, a TASZSZ politikai szemleíró­ja. Az Egyesült Államok sa­ját globális céljaitól vezérel­ve és az európai földrész né­peinek érdekeit figyelmen kívül hagyva, arra töreke­dett, hogy Nyügat-Európát bevonja kockázatos kaland­jába. Az amerikai elnöknek a neutronfegyvert érintő kije­lentései arrra utalnak, hogy kedvező feltételeket akar­nak teremteni a fegyver bár­mikori, a lehető legrövidebb idő alatt történő kifejleszté­séhez. A Fehér Ház „utasí­tást adott a Pentagonnak, hogy kezdje meg a nukleá­ris robbanófejek korszerűsí­tését a Lance típusú raké­tákhoz, és ugyancsak fej­lessze ki azt a nyolchüvely­kes fegyverrendszert, ame­lyet később a neutronfegy­ver alkalmazására felhasz­nálhatnak”. Az amerikai propaganda nyíltan úgy próbálja feltün­tetni az elnöki döntést, mint a „jóakarat” megnyilvánulá­sát. Emellett hangsúlyozzák, hogy most a Szovjetunión van a sor a válaszlépés meg­tételében. Más szavakkal, az Egyesült Államok jogtalanul egyfajta engedményt köve­tel a Szovjetuniótól. A Szov­jetunió épító jellegű javas­latokat tett, hogy vessenek véget a fegyverkezési haj­szának, és megállítsák a ne­utronfegyver elterjesztését. A szovjet javaslat lényege a következő: kölcsönösen meg kell állapodni abban, hogy a neutronfegyvert nem gyárt­ják. nem halmozzák fel és nem terjesztik ott, ahol ilyen fegyver még nincs. BRÜSSZEL A Belga Kommunista Párt politikai irodája megvitatta a Carter elnöknek a neut­ronfegyver gyártása elha­lasztásáról szóló döntése nyo­mán előállt helyzetet. A Belga Kommunista Pártnak az a véleménye, hogy a ha­lasztást ki kell használni és fokozni kell a kezdeményezé­seket a fegyver gyártásáról való teljes lemondás érdeké­ben. A belga kommunisták mindent elkövetnek, hogy si­kerre vigyék a legközelebbi akciót, a május 7-én Brüsz- szelben rendezendő tüntetést, amelynek jelszava : „Lesze­relni, hogy életben marad­hassunk”. MOSZKVA — Kína a neutronfegyver kérdésében is csatlakozott az enyhülés ellenfeleihez, a fegyverkezési hajsza támoga­tóihoz és elégedetlenségét juttatta kifejezésre amiatt, hogv Carter elnök a közel­múltban a fegyver gyártásá­nak elhalasztása mellett dön­tött — állapítja meg Jurij Kornyilovnak, a TASZSZ szemleírójának kommentár­ja. Kornyilov emlékeztet rá : a pekingi Zsenmin Zsipao már hónapokkkal ezelőtt ki­fejtette, hogy a neutronbom­ba „nem rossz dolog”. Az Új Kína hírügynökség James Carternek a neutron­fegyverrel kapcsolatos dön­téséről szóló kommentárjá­ban még csak leplezni sem próbálta ingerültségét ami­att. hogy az amerikai elnök nem mondhatott nyíltan igent az új tömegpusztító fegyver gyártására, hanem az egyre erőteljesebb világ­méretű tiltakozás hatására kénytelen volt manőverekbe bocsátkozni. SALT A hadászati támadó fegy­verrendszerek korlátozásával foglalkozó tárgyalásokon részt vevő szovjet és amerikai kül. döttség pénteken Genfben újabb találkozót tartott. Sziad Barre Be ki neben Sziad Barre Szomáliái elnök pénteken délután hivatalos látogatásra Pekingbe érkezett. A főváros repülőterén a Szo­máliái vendéget Hua Kuo- feng, a Kínai KommunL'-i Part elnöke, miniszterelnök, és több más magas rangú sze­mélyiség fogadta. A pénteki Zsenmin Zsipao meleg szavakkal dicsérte a Szomáliái elnököt, amiért fel­mondta a szovjet—Szomáliái barátsági és együttműködési szerződést, s az orzágból ki­utasította a szovjet szakértő­két. Nyugati kommentátorok 1 Sziad Barre látogatásával kapcsolatban emlékeztetr.eii arra, hogy Kína közvetett módon segítséget nyújtott Szomáliának Etiópia ellen indított területszerző háborúj jóban. Waldheim kitüntetése Kínai hajók — japán Tizeken Péntek estig 140-re nőtt a Szenkaku-szigetek térségében japán felségvizekre behatolt kínai halászhajók száma — jelentette be a Japán Tenge­részeti Biztonsági Hivatal. A közlés szerint a terület sértő hajók kapitányai nem veszik figyelembe a távozásra szólító sorozatos japán felhívásokat, és oem engedik a hajók fe­délzetére lépni a japán *üva_ talos szervek képviselőit. A kínai halászflottát továbbra is őmaszádokról és felderítő repülőgépekről tartják szem. mel. Madridi máfus 1. Az idén — négy évtized után először — nagyszabású felvonulásssal ünnepelhetik a madridi dolgozók május else­jét, a munkásosztály nagy nemzetközi ünnepét. Pénteken reggel Rodolfo Martin Villa belügyminiszter a két legnagyobb szakszerve­zet' központ vezetőivel, Mar- rel.nc Camachoval és Nicolas Recondoval folytatott rövid megbeszélésén a munkásbi, zottságok és az UGT kérésére hozzájárult az idei május el­sejei felvonulás megtartásá­hoz. . 1978. április 13v szombat t Akik előtt zárva a gyárkapu NYUGATI TV-KÉPER­NYŐK ÉS FILMHÍRADÓK mind gyakoribb témája 1978 tavaszán a munkanélküliség. A holland sajtófotószolgálat egymás után adja ki képeit a munkanélküliség ellen tün­tető fiatalokról; egész sorozat mutatja be a főként Amsz­terdamban és Rotterdamban gyakran felbukkanó haragos fali feliratokat. Szinte egyetlen olyan nyu­gat-európai politikai tanács­kozás sincs, ahol ne kerülne szóba a gazdasági helyzet egén megjelenő felhők közül a legsötétebb: a munkanél­küliség. Április második he­tében a koppenhágai közös piaci csúcsértekezlet befeje­zése után James Callaghan angol miniszterelnök volt a legkészségesebb az újságírók­hoz: a Reuter angol hírszol­gálati iroda szerint hosszú, részletes beszámolót adott a csúcsértekezlet nem „szigo­rúan bizalmas” tárgysorozati pontjairól, mert van egy né­hány téma, amiről megálla­podás szerint hallgatnak a kilenc ország kormányfői. A legjellemzőbb mondat a nyi­latkozatból: „A kilenc veze­tő egyetértett a világ gazda­sági bajainak elemzésében, de a megfelelő orvosságban még nem tudtak megállapod­ni.” A Callaghan-nyilatkozat ezután az utóbbi évek egyik legszókimondóbb megállapí­tásával folytatódik. „Európá­ban nagyobb a munkanélkü­liség és több a kihasználatlan erőforrás, mint eddig valaha, és ez a probléma nem cikli­kus. hanem struktűrális je­lenség — az Eurónai Gazda­sági Közösség tagállamaiban még mindig hatmillió mun­kanélküli van” — mondta a brit kormányfő. Az a nyílt beismerés, hogv nem valami Időszakos bajról, hanem a gazdasági szerkezetből kö­vetkező jelenségről van szó, nem változtat a kínos té­nyen: a Callaghan-adatok nem pontosak. A' nyugat-eu­rópai gazdasági sajtó véle-. ménye szerint ennél több a munkanélküliek száma, és túl az abszolút számon, még ke­servesebb tény, hogy a mun­kanélküli szám növekedő irányzatú. Az Economist című angol gazdasági hetilap egyik ér­dekes cikkében tizenkét tő­kés ország legutóbbi éveinek átlagadatait hasonlítja össze, kissé megszépítve a valósá­got Ebből kiderül: a mun­kaképes felnőtt lakosság kö­rében a 12 országból Olasz­országé a fájdalmas elsőség: az angol lap szerint valami­vel 9 százalék fölött van az arány. (A szerencsésebb or­szágok között szereplő Japán és az NSZK adatához szinte odakívánkozik a legutóbbi bonni hivatalos jelentésből a szám: még mindig 1 millió 224 ezer körül van a munka- nélküliek száma...) Ennek a Economist-elem- zésnek az az igazán érdekes része, amely kimutatja, hogy az arányok különösen két korcsoportban növekednek gyorsan: a 15—19 és a 20—24 év közöttiek csoportjában. Más szóval: a fiatalok nem kis része azzal kezdi a fel­nőtt életet, hogy nem jut munkához.. Az Egyesült Államokban kialakult helyzetről, a múlt esztendő teljes számadatait Lester Thurow professzor úgy állította össze, hogy a mai számokat az 1956-os adatok mellé állította; 1956 a leg­jobbnak tekinthető háború utáni esztendő volt, az ame­rikai munkanélküliség akkor a munkaképes lakosság 4,1 százaléka volt az 1977-es 7 százalékkal szemben. A Thu- row-féle táblázat öt csopor­tot sorol fel: rm xnt SS-35 éves feh. tért S.S % 3,7 *!, Feh. „tizenévesek" 10,1 % 1S.0 % Feh. felnőtt nők S,7 % S.S % Fekete „tlzenév.** 18,5 % 38,5 % Fekete felnőttek 7J % U,1 •/« A táblázat drámai erővel figyelmeztet: a fiatal színes bőrű nemzedékek számára a munkába állás lehetősége egyre reménytelenebb; az ő soraikban két évtized alatt több mint kétszeresére emel­kedett azok aránya, akiknek számára nincs munka a leg­gazdagabb tőkés országok egyikében. Negyven százalé­kos munkanélküli-arány: ez valóban több az elviselhető- nél és alapos indok annak a nyugtalanságnak a kialakulá­sában, amelytől 1978 nyara felé pillantva olyan borúlátó jóslatok hangzanak el az Egyesült Államokban, ame­lyek a néhány évvel ezelőtti „fekete lázadások forró nya­rára” emlékeztetnek. A CALUAGHAN-NYILAT- KOZAT számaival kapcso­latban különösen akkor érez az ember bizonyos kétséget, ha az olaszországi jelentése­ket böngészi. A hivatalos adatok ott 1,2 millió munka- nélküliről beszélnek; a lapok azt mondják, legkevesebb 10—12 százalékot igyekeznek eltüntetni a statisztika koz­metikai kezelésével, a való­ságban legalább 1 millió 400 ezer ember számára zártak a gyárkapuk. Egy óvatos becs­lés szerint a 9 millió 29 éven aluli lakosból csupán másfél milliónak van állandó mun­kahelye — a többiek alkalmi munkából élnek, tehát nipcs munkaszerződésük, nem vo­natkoznak rájuk a kollektív szerződés előírásai. A közép- és főiskolát végzettek köré­ben a helvzet valamivel rosz_ szabb. 425 ezer középiskolát és 100 ezer főiskolát, egyete­met végzett munkanélkülit tartanak nyilván Az olasz parlament novemberben fo­gadta el azt a törvénvt, amelv a munkanélküliség elleni küzdelemben különféle jutta­tásokat — mindenekelőtt adókedvezményeket — ad azoknak a vállalatoknak, amelyek az állami intézkedé­seket támogat iák. A törvény előírásainak első eredménye­ként 1978. január 1-ig 1442 (!) munkahelyet töltöttek be..; -------MI - P.M, ; K urt Waldheim ENSZ főt'tkárt Ausztriában a Kari Renner- díjjal tüntették ki. A képen Rudolf Kirchschläger osztrák köztársasági elnök gratulál Waldheimnek. Ufabb kambodzsai támadások Április eleje óta zászlóalj­szintű kambodzsai egységek újabb támadásokat intéz­tek vietnami területek ellen. A kambodzsai alakulatok több körzetben hat-tíz kilo­méter mélységben hatoltak be a VSZK területére. A te­rületi integritás és a lakosság békés munkája védelmében a vietnami fegyveres erők kemény válaszban részesí­tették a támadókat. A viet­nami ellencsapások súlyos veszteségeket okoztak a kam­bodzsai alakulatoknak. A közvélemény félreveze­tésére a Phnom Penh-i rádió április 7-én azt állította, hogy „több vietnami páncé­los hadosztály tüzérségi tá­mogatással támadást inté­zett kambodzsai területek el­len”. v Egy Hanoiban pénte­ken délután kiadott közle­mény megállapítja, hogy az ilyesfajta kambodzsai kohol­mányok csupán ürügyül szolgálnak a Phnom Penh-i hatóságoknak a tárgyalások elutasításához. Mélyülő ellentétek Chilében Á chilei junta kormányát­alakítása újabb tanúsága an­nak a válságnak, amelyet a Pinochet-rezsim hatalmi rendszere átél — mondotta a TASZSZ havannai tudósító­jának adott interjújában Vo- lodia Teitelboim, a Chilei KP KB Politikai Bizottságá­nak tagja. Az átalakítás — hangsúlyozta — mint az utóbbi idők hasonló esemé­nyei, azt mutatja, hogy a fasiszta juntával szembeni ellenállás edddig nem látott méreteket öltött. Az új ebben az, hogy Pi­nochet ellen most már nem­csak a dolgozó tömegek, a demokratikus és antifasiszta erők lépnek föl. Komoly elé­gedetlenség tapasztalható Pinochettel szemben a dik­tatúra utolsó bástyáját je­lentő fegyveres erőkön belül is. Növekszenek az ellenté­tek a kormányzó juntában, egyre nyíltabb jelleget ölt a Pinochet, valamint a hadi- tengerészet és a légierő ve­zetői közötti ellentét. A fasiszta rezsim politikai Válsága — mondotta Teltei-: bőim — egyenes következmé­nye erősödő belső és nem­zetközi elszigetelődésének, valamint az országot a ka­tasztrófa szélére sodró gaz­daságpolitikájának. Sok tény és esemény beszél a chilei népnek a fasizmussal szemben növekvő, tömeges ellenállásáról. Ennek egyik meggyőző bizonyítéka, hogy nemrég több millió chilei lé­pett föl az iskolai tandíjak bevezetését célzó rendelet ellen. Pinochet kénytelen volt visszavonni a rendeletet. Csak a legutóbbi napokban amerikai magánbankok újabb, 350 millió dolláros kölcsönt nyújtottak a rend­szernek. Semmilyen mester­séges támasz nem tudja azonban megakadályozni a fasiszta rezsim bukását. S ahhoz, hogy döntő csapást mérhessünk rá, a népi egy­ség, az összes demokratikus, hazafias és antifasiszta erő összeforrottsága szűk >;es — hangsúlyozta a Chilei KP KB Politikai Bizottságának tagja. (TASZSZ)

Next

/
Oldalképek
Tartalom