Népújság, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-05 / 55. szám
RASZUL GAMZATOV: BENKE LASZLO: RÓMÁBAN, VALAHOL A VÁROS SZÉLÉN (Fotó: Vie Nuove) A magyar filmélet — pécsi tükörben Többszörös jubileum keretében rendezték meg februárban Pécsett a magyar játékfilmek éves szemléjét Tizedik volt ez a megméretés a magyar játékfilmszemlék sorában és egybeesik a magyar filmszakma államosításának harmincadik évfordulójával. Mint minden szemlén, az alapvető cél az volt, hogy mind a magyar film mai helyzetét, mind pedig az elmúlt egy esztendő eredményeiből és fogyatékosságából adódó tanulságokat és az ezekből következő feladatokat felmérjék, elemezzék a filmalkotók, kritikusok és a filmforgalmazás szakemberei. A X. magyar játékfilmszemle programja rendkívül gazdag, sokszínű volt. (Hatszáznál több hazai szakember és nyolcvan külföldi filmes fordult meg a szemlén.) A nyilvános vetítéseken tizenhárom olyan filmet mutattak be, amely- lyel a legutóbbi filmszemle óta már a közönség is találkozhatott, és tizenkét új film ősbemutatóját rendezték meg. Ezeken kívül a Balázs Béla Stúdió tagjainak, valamint filmművészeti főiskolásoknak a filmjeiből több összeállítást mutattak be. A vetítésekhez kapcsolódott a különböző főiskolákon, illetve egyetemeken rendezett három nagyszabású ankét. A szemle során Pécsett rendezték meg a szocialista országok filmforgalmazási vezetőinek nemzetközi tanácskozását, a szemle munkáját pedig négy ankét egészítette ki. Ezek közül az egyik forgalmazási kérdésekkel foglalkozott, különös hangsúllyal a mozin kívüli — filmklub, társadalmi forgalmazás — bemutatásokra. A másik tanácskozás a stúdiók műhelymunkáinak időszerű kérdéseit kívánta megvitatni. Izgalmas és érdekes volt a fesztivál központi vitájának szánt, Magyar játékfilm 1977 című ankét, amelynek bevezető előadását Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettes tartotta, valamint az a találkozó, amelyen a szemlén részt vett külföldi szakemberek mondták el véleményüket a magyar filmművészetről. Igen sok tanulsággal szolgált a X. magyar játékfilmszemle. Az újonnan bemutatott filmekből már leszűrhető egy figyelmet érdemlő törekvés. A tizenegy új filmből négy játékfilmstúdiókban készült dokumentumfilm, illetve doku- mentalista eszközökkel készült film, és három olyan, amelyben elsődlegesen vígjátéki törekvések fedezhetők fel. Ez utóbbi azért érdemel figyelmet, mert hosszú évek óta igen nagy hiány az úgynevezett szórakoztató film, de az elmúlt év legnagyobb sikere is ebben a kategóriában jelentkezett András Ferenc Veri az ördög a feleségét című filmjével. Ezt a törekvést tükrözte most Zsombolyai János Kihajolni veszélyes, DömöVky János Amerikai cigaretta és Gazdag Gyű' la Kétfenekű dob című filmje. Az előbb említett dokumentarista vonás ugyancsak megkülönböztetett figyelmet érdemel, mert úgy tűnik, hogy ez a fajta témamegközelítés és ábrázolásmód lehet a magyar játékfilm megújulásának egyik útja. Ez a hipotézis természetesen vitatható, de az e kategóriába sorolható, Pécsett most látott filmek mindegyike igen értékes alkotás. Ilyen Schiffer Pál Cséplő Gyuri című, egy húsz év körüli cigányfiatal életének sorsdöntő epizódját bemutató és magával Cséplő Györggyel eljátszatott dokumentumfilmje, Dárday István Filmregény című alkotása, amely a korábbi Jutalomutazás eszközeivel készült és három nővér életepizódjaiban társadalmunk mai problémáinak egész sorát tükrözteti. Igen jól sikerült Gyöngyössy Imre és Kabay Barna Két elhatározás című, egy idős rimóci parasztasszonyt bemutató dokumentumfilmje, és bár más jellegű Rózsa János alkotása, a Mo' hácsról szóló, eleve vitatémának szánt és egv még el nem ült vitát folytató. Csatatér című munkája. Természetesen figyelmet érdemelnek a hagyományosabb eljárással készült filmek is, különösképpen a már nagyközönségnek azóta be is mutatott Fábri-film, a Magyarok, valamint Rényi Tamás K. O. című nagyszerű munkája. De érdemes várni a moziban Sára Sándor Nyolcvan huszárjának és Gaál István Legátójának bemutatását is. összegezve: a pécsi szemle sokoldalúan diagnoszlálta a mai magyar filméletet. Receptet már kisebb mértékben adhatott a továbbhaladásra, de a feladatok a ténymegállapításokból nagyrészt automatikusan következnek. BENEDEK MIKLÓS Szöveg nélkül Humorszolgálat — Még mindig nem nősültél meg, Hohnny? Hiszen már két éve özvegy vagy... — Tudod, Jack, már bemutattak néhány egészen megfelelő hölgyet, minden tekintetben kifogástalanok voltak, csak hát... — Mi a baj, nem szeretted őket? — Dehogy, másról van szó. Ügy áll a dolog, hogy egyikük sem volt tüdőbajos. — Tüdőbajos? De hát mire kell ez neked? — Tudod, az én néhai feleségem tüdőbeteg volt, és a halála után maradt a gyógyszeréből. Hát azt gondoltam — ez a drága orvosság mégsem veszhet kárba! — Nem adhatok neked új bakancsot, Bili — dohog a raktárkezelő őrmester, — még a régit sem hordtad el. — Hogyhogy nem hordtam el?! — kiált fel a baká. — Hiszen ha történetesen rálépek egy tízcentesre, a talpán keresztül látom, hogy fej vagy iras — Maga az első eladó, akit mosolyogni látok. — Bocsásson meg, egy vicc jutott az eszembe! Mindig csak a ré<*it Középkorú, tar fejű férfi nyitott be a kozmetikus orvos rendelőjébe. — Agaras Béla vagyok — mutatkozott be. — Segítsen rajtam, doktor úr. — Mi baj van? — kérdezte az orvos. — Kopasz vagyok. — Azt látom. Es egyéb baja? A páciens felsóhajtott: — Nem elég ez? Más bajom nincs. — És mikor kopaszodott meg? — Húsz éve, doktor úr. Egy szál hajam sincs azóta. Az orvos kézi nagyítóval is megnézte a látogatója fejét. — Fel a fejjel, barátom, még ha kopasz is — mondta azután. — Magának szerencséje van. Itt még lehet segíteni. Van egy új csodaszer. Ezzel naponta bedörzsöli a fejét, és nem adok neki négy—öt hónapot, visszanyeri a régi hajzatát. Agaras Béla kétkedve nézte, amint az orvos egy nagyobbacska tégelyt vett ki az üvegezett, polcos szekrényből. — Az a bizonyos Nem vagyok vasvirág... Nem vagyok vasvirág, s te sem orgona, De letép minket is egyszer — ne remélj — ; A fehér kertész, kinek neve Nap, A fekete kertész, a neve — Éj. Bár te nem vagy búza, s én nem vagyok zab, Nem kímélhet minket, s majd nem is kímél A fehér kaszás, kinek neve Nap, A fekete kaszás, a neve — Ej. Les-e már titkon ránk a fehér vadász, Célba vett-e már a fekete vadász? Vagy az egyiknek majd keze megremeg, S talán a másik is többször elhibáz? Myoicsoros Könnyed féltékenyen hiába hullik, Nincs igazad, ha korholsz engemet. Csak néha jut eszembe az a másik Kedves, akkor, ha megbántsz engemet. Hidd el, életünkbe hunyó emléke, Bár te még rettegsz, bánatot nem hoz. ö is már csak akkor idéz eszébe, Ha az a másik fájdalmat okoz. ZAHEMSZKY LÁSZLÓ fordításai CSALÁDI IDILL békéscsabai hajelixir? adott rá, egyelőre — kérdezte. csak ennyit tudok ró— Nem — felelte la. Ez a hajápoló szer az orvos. — Az tud- viszont az én specia- tommal még nem ke- litásom. Éppen azóta rült forgalomba. kísérletezem vele, — Akkor talán a amióta maga megko- szigethalmi idős asz- paszodott. Most már szony hajnövesztő tökéletes a szer. ötszere? — Nem — mondta megint az orvos. — Erről én is csak olvastam még az újságban. A Találmányi Hivatal szabadalmat (Fotó: Zeit im Bild) száz forintot fizet, de: ha nem válik be, visz-$ szaadom a pénzét. A páciens hálálkodva fizetett, és olyan arccal távozott i a magánrendelőből, ; mint aki újjászületett, j ★ Alig fél év múlva $ Agaras ismét meg je- > lent az orvosnál. Új-l ból be kellett mutat- 5 koznia, már csaki azért is, mert aligha> ismert volna rá bár-] ki, aki régebben látta. Óriási hajkorona í díszlett a fején. Hátul j a nyakáig ért az üs-i töke, elől pedig a sze- ; mébe lógtak a dús, < hosszú, egyenes haj- \ szálak. — Ja, maga az? —? szólt az orvos, miután] felismerte a fél év< előtti páciensét. — Na] ugye megmondtam, < hogy minden rendbe < jön? ! Agaras bánatos ! képpel, tagadólag intett a fejével. — Baj van itt, doktor úr... Nagy hiba. 1 Az orvos rábámult :< —» Micsoda hiba? < Hiszen kinőtt a ha-\ ja...! A látogató majdnem ] elsírta magát: — Igen... de a ré-] gi göndör volt...! Heves Ferenc Teremtés Megettem, ezt is megettem... Lököm torkomba ujjamat, hogy megkeressem ... Sugárban áradok ki. Ki, ide a papírra. Uram, ez vagyok ni — szép gerincesed, a sár. Így képzelted, így volt megírva? „Tied a világ, zabáid!” Es faltam, faltam, faltam mindent, magamat, lelkem. Aj, de megundorodtam. Undorodom, mert szerettem s mert nem szeretek, hányok, Uram! nem is volt lelkem. Azt hittem: adtál; bánom. Hittem: a te erőd megtart, hogy ilyenné alkotott. Tévedtem. Mindenem sár volt. Volt? S mi változott? És — hogy? Semmi, Uram! És minden. Tudom, hogy ilyenné alkotoH. Nincs más. Ebből kell lenni. Magamat ebből fényre verni, ebből kell ebbe fényt lehelni, ezt a sarat kell megszeretni Uram! hogy embernek hívjál. ácMik vagy ódzkodik? Egy érdeklődő levélírónk tette szóvá, hogy a címbeli két szóalakkal elég gyakran találkozik lapunk hasábjain, s azt tapasztalja, hogy ugyanaz a szerző mind a két alak-, változattal élni szokott. Megjegyzi azt is levelében, hogy ezt az igét ő táj nyelvi igealaknak érzi, mert csak falusi rokonai körében hallja a leggyakrabban. Erre a kérdésre is választ vár: ma is táj nyelvi szónak tekintendő-e ez az ige? Egyértelmű a válaszunk:, nem! Hogy mennyire nem, s hogy milyen széles körben jelentkezik az írásos megnyilatkozásokban is a két igealak, bizonyítják az alábbi szöveg- részletek is: „A régi képektől azért ódzkodik valaki mert tunya a képzelete” (Magyar Nemzet, 1977. okt. 2). — „S ki voltam mindig tettre bátor, /óckodom most minden munkától” (Bóka László: A tél hagyott rád). Szépíróink is gyakran juttatják nyelvi szerephez. Mikszáth Kálmán írásaiban pl. fontos kulcsszói szerepet játszik ez az igealak. (Mikszáth: Apró gentry). Mindebből kitűnik, hogy a szóban forgó ige mind az irodalmi nyelvnek, mind a köznyelvnek ma már értékes tagja. Abban igaza van levélírónknak, hogy lapunk cikkeiben is gyakran jut nyelvi szerephez a címbeli két igealak. A szerző igen sajátos kifejező értékben él vele. Hogy milyen fogalmi tartalmat és használati értéket bíz igénkre, az kitűnik az alábbi rokonértelmű szó- és kifejezés sorból. Igénk ugyanis szervesen illeszkedik bele ebbe a szócsoportba: ódzkodik (óckodik); húzódozik valamitől, vonakodik valamit megtenni, sza- bódik, tartózkodik valamitől, fázik tő’ : stb. Természetesen mindkét szóalakváltozat helyes nyelvi forma, csak arra kell vigyáznunk, hogy ugyanabban a közleményben ne kapjon mindkét forma nyelvi szerepet. Különben igénk az old, az oldoz igealakok szócsaládjába tartozik bele, s a gyako- rító és visszaható igeképzők képzési töveként alakult ki az ódz (óc) tőváltozat. Összefoglalásul még annyit, hogy mind szóban mind írásban egyaránt élhetünk vele; az igényes nyelvhasználatban is jól teljesíti nyelvi szerepét, Dr. Bakos József l
