Népújság, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-11 / 60. szám

Film A Sólymok vezetője Szükséges a pályairányítás megjavítása Ülést tartott a megyei tanács Jogi ős igazgatási bizottsága Jó néhány nemzedéknek életre szólóan meghatározó élmény marad a háború, ez az Európa minden zugát fel­forgató nagy világégés. Ki­ki más és más emlékeket őriz és hordoz lelke mélyén, attól függően, hány éves volt azokban az esztendőkben, hol kellett hadba állnia, vagy éppen meghúzódnia, mert még alig férfiként, vagy egyáltalán gyermekként kap­ta el a forgószél. . ; eddigi nagy filmepo­szok után egyre-másra szü­letnek apróbb, líraibb tölté­sű filmek, ahol már a meg­szépítő, vagy leszűrő távolság fénylő homályából elevened­nek újra az akkori emberek és napok. Itt már több a személyes átélés, a személye* sors szerepe, itt minden egy- egy hős körül forog. így az­tán a részletek is élőbbek, markánsabb hatásúak, mert minden hős, minden részt­vevő a maga környezetében és azt a nemesen egyszerű szerepet játssza, amit a sors szabott ki számára. Mint ebben a filmben is! Ivan Kapeljuh megsérült a fronton és ezért könnyebb beosztásra irányítják. Szülő­falujában ő teremti meg azt a rendet, amely még a tör­ténet napjaiban, 1944 szep­temberében nem is olyan nyugodt egy kis ukrajnai faluban. Ivan átlagfiú, de lelkiismeretes, övéi között kell felkutatni azokat, akik a németekkel összedolgoznak és most nyomós okaik van­nak az erdőbe bújni és on­nan terrorizálni a sokat szen­vedett lakosságot, rokonaikat. Ivan szerint is könnyebb volt eligazodnia a fronton, mert ott nagyjából lehe­tett tudni, merről lő az el­lenség. Ivan mindenütt kér­dez, mindenkitől elvárja, hogy neki elmondja az iga­zat. De az igazság megisme­rése csak egyik előfeltétele, hogy a helyes cselekedet kö­vetkezzék. Az is megjön, hi­szen azért írta Viktor Szmír- nov a filmet, hogy kifessék: az összefogás és az egyenes beszéd, az elszánt akarat ilyen kis környezetben, ilyen egyszerű eszközökkel is el­érhető, felmutatható. Leonyid Oszika rendezői elképzelését a hagyományos rzinészvezetésen túl már az is vezérli, hogy ezt à bővérű ős bő humorú ukrán népet így, „egy-az-egyben” bemu- assa nekünk. A főhős Ivan mellé Popelenkot és az elnö- ! köt állítja, akik a falu at- ! moszféráját, a falusi fajta gyors észjárását és életre valóságát bizonygatják. Kü- ! lön derűs novellaként kell 1 felfognunk a filmen belül azt a jelenetet, amikor Valér- nak, a flotta tagjának haza­érkezését kívánják megün­nepelni azért, hogy Golerij és bandája befogható legyen. Popelenko megmagyarázza Valér gondterhelt anyjának, miért is jó az, ha az ő mala­cukat vágják le és eszik meg: az ő malacuk is megfelelő politikailag, ami itt, ebben a helyzetben a célra utal, A fátyolos fényekben für­dő ligetes táj övezi a falut. Az erdő, a maga rengetegé­vel természetes díszlet ehhez a jó kedélyű elbeszéléshez, amelyben az a hagyományos tisztesség, ha a nép vénei, a falu öregebbjei ülnek az asz­tal hosszában, míg a fiatal asszonyok állva éneklik a népdalokat. A kis faluközös­ségnek ez a lírai képe teszi vonzóvá és derűssé ezt a jó ritmusú filmet, A film főszerepeit Viktor Fokin, Konsztantyin Sztye- panov, Ivan Mikolajcsuk és Bronyiszlav Brondukov játsz- szák. És nem lehet felsorolni QMtíüsSq 1978. március 11., szombat Szovjet film — mert statiszták és nincs név szerint híradás róluk — azoknak a neveit, akik e filmben megjelennek, ráncos arcukkal, barázdált homlo­kukkal, jellegzetes népi öltö­zékükben; azokat az öreg asszonyokat és élemedettebb férfiakat, akik néma szerep­lőként állják körül a sírt, vagy éppen az apró falusi vígságba vonulnak, ahol a malac párolgó húsa és a viga­dó énekszó egybecsapnak, mint élmény és élményadó forrás. Farkas András kérdésre ösztönöz: mit akar­lak már megint vele. Annál is inkább így van ez, mert a töredezett szerkezetű cselek­mény miatt — amelyet nem kiegészítenek a képek, hanem illusztrálnak — mindvégig nem világos, hogy a fiú közön­séges bűncselekmény, netán banditizmus, vagy haladó né­zetei következménye miatt menekült külföldre. Nem vi­lágos, hogy gazemberségből csinál-e lépten-nyomon adós­ságokat, vagy ma6 komoly ok készteti erre. Hogy vajon mi­ért hagyta cserben a szeren­csétlen lányt a gyerekkel, aki esetleg tóle van? De vele még mint jó szeretővel sem szim­patizálhatunk egyértelműen, mert több ízben is fölmerül, hogy „homo, esetleg blsex,..” Egyébként Mariangela Me- lato felejthetetlenül ját­szik, ... csak egy egészen má­sik filmet. Harsány, tempe­ramentumos, vérbő előadása mellett szó sem lehet olyas­miről, hogy bármiféle ter­mosz, vagy evőeszköz, vagy bunda, — amiket pedig sok­szor emlegetnek — önálló netán fenyegető kafkai létre kélne. Ilyen semmiségekre képtelenség figyelni, ha ő ne­vet, lélegzik, sír, toporzékol, vagy pislog, esetleg csak jár, kél... Milyen kár, hogy egy félóra után mindez még az 6 előadásában is unalmassá válik, mért egy fojtogatóan unalmas történethez kapcso­lódik. Az egész film felemás vol­tát még csak fokozza a képi megjelenítés is. Egyszerre és egymással ellentétben sugá­roznak a felvételek szenti- mentalizmust és arra fittyet hányó derűt, egyszerre pró­bálnak belefeledkezően mű­Tegnap délelőtt Egerben tar tolta meg munkaterv sze­rinti soron következő ülését, dr. Pápay Gyulának, a me­gyei tanács végrehajtó bízott, sága titkárának vezetésével a tanács jogi és Igazgatási bi­zottsága. A bizottság a hónap második felében esedékes megyei tanácsülés előkészíté­se jegyében megvitatta a ta­nácstörvény végrehajtásának megyei tapasztalatait. Ezután az oktatási feladatokat ellá­tó szakigazgatási szervek igazgatási-hatósági tevékeny­ségét tárgyalta a testület, amely ezt a munkát jó szin­Nyíregyháza nagy írószü. lőtte, Krúdy Gyula élete és munkássága méltatásának szenteli idei programját a megyeszékhelyen augusztus 1—14 között megrendezendő — sorrendben negyedik — nyári egyetem. A Krúdy- centenárium legkiemelke­dőbb eseményén tíz előadás foglalkozik az író életművé­vel, jellemábrázoló művésze, tével, s korának, a magyar századfordulónak és az I. világháború utáni eszten­dőknek művészettörténetével, kultúrpolitikájával, históriai hátterével. Az egyetem programjának külön érdekessége, hogy va­vonalúnak minősítette ugyani de egyben javasolta is, h gy miután évente majdnen <00 középiskolai felvételi ps isa van a megyében, tovább ->ell javítani az általános iskoLai tanulók pályairányítását. A bizottság ezután tavas« latot tett az állampolgári is­meretek iskolai oktatásának fejlesztésére és szükségesnél« ítélte az állampolgárok jog­tudatának és jogismeretének intézményekben történő jog- propaganda hatékonyságának bővítésére a közművelődési növelését. lamennyi szabad idős rendez^ vénye is Krúdyhoz kapcsolód dik. A nyíregyházi Krúdy Filmszínházban megrendel zik a Krúdy-művekből ké­szült filmek és tv-játékok bemutatóját, a nyári egye-, tem vendége lesz Krúdy Zsu­zsa és Huszárik Zoltán. A4 író leánya apjának minden­napjairól, szokásairól beszél majd, míg a filmrendező a Színdbád-film forgatásának kulisszatitkaiba avatja be hallgatóit. A nyíregyházi nyári egye-- tem előadásai nyilvánosak A! szervezők szívesen fogadják az érdeklődőket, a diákoka tj a Krúdy-életmű kedvelőit. Kedves Michele Színes olasz film Egy jutalomjátékot kinálő film, amellyel megbüntették a színészt. A moziból ezzel az érzéssel távozik a néző, aki megerőltette magát és végignézte a Kedves Miche­le című új olasz filmet. (Egyébként nem túl sokan bírták ki az utolsó kockáig türelemmel...) Az első felületes benyomás megfogalmazása után aztán óhatatlanul muszáj töprenge­ni azon, hogy miként is tör­ténhetett meg az, hogy Na­talia Ginzburg neves írónő érdekes, — és olvasva lega­lábbis — filmszerű regényé­ből, Mario Monichelli nagy tudású olasz rendező, Mari- angela Melato kitűnő színész­nő főszereplésével ennyire reménytelenül megnézhetet- len filmet produkált. „A spanyol polgárháború egyik vezető hősének család­ja Olaszországba emigrálva él, pontosabban széthullik nem is emberekre, tárgyakra: áthú­zandó bútorokra, nyúlketrec- re, vízcsapokra, egy doboz tejporra, amely a gyereknek kell, egy malomra, amit megvásárolt az apa, és most eladnak. És szavakra, sza­vakra, szavakra. Az élet úgy földhöz vágja a szerencsétle­neket, hogy a hazudozás, vagy a mese lehet az egyetlen mód a föltápászkodásra.. fogalmazták meg egy nyugat- berlini fesztiváli beszámoló­ban a filmről 1976-ban. Milyen jó lenne, ha mind­ennek akár csak a töredékét is kapnánk. Ám a vásznon, egy másik film pereg. Ügy sejteni, az eredeti elképzelés — az alapanyaghoz hűen — az lett volna, hogy a főhős, — a család legéleterősebb fája — Michele lesz. Aki ugyan csak fi legutolsó filmkockákon tűnik föl, akkor is holtan, ám hozzáíródnak, illetve ró­la szólnak a levelek, amelye­ket rokonai, barátai írnak. Róla beszélgetnek, őt emlege­tik, mindenki másban az ő kedves, szeretett, imádott, sőt istenített arca tükröződik. A többiek azért vannak, hogy az ő cselekedeteit, érzelmeit, jellemét fölfejtsék. Nélküle bábokká sodródó, lebegő figu­rává válnak a férfiak és a nők, s az uralmat átveszik az értelmetlenül fontossá váló, mégis fölöslegesnek tűnő mindennapi tárgyak. Ügy tűnik, azonban a ren­dező —, aki mint számos for­gatókönyv írójaként is ismert — mégsem merte kiosztani a főszerepet egy föl sem tűnő figurára. És ezzel kiengedte kezéből az alkotást! A történet végül is a fiú egyik volt szeretője körül bo­nyolódik, akinek különösen Izgalmas lényét igyekszünk megismerni, az g cselekede­teire figyelünk, az ő és gyer­meke kacskaringós sorsán ag­gódunk, vele azonosulunk. Így azonban az a bizonyos kedves Michele, akit bosszan­tó módon folyton emleget­nek, csak zavaróan hat, ki­zökkent, s a méltatlankodó vésziek és elidegenítőek len­ni. Így történhetik az meg, hogy az embernek kedve tá­mad a feneketlen nyomorhoz, kedve támad a tört lábú ágvak, a szakadt székek, a málló falak és a — kitűnő festmények társaságába köl­tözni. .. E film tehát sem mint ön­álló mű, sem mint regény­adaptáció nem mondható si­keresnek. És mégis... várjuk kíváncsian mind Ginzburg, mind Monichelli újabb al­kotásait. Németi Zsuzsa A filharmóniai hangverseny­sorozat előadása Egerben A filharmóniai hangver­senysorozat újabb előadására kerül sor 13-án, hétfőn este 7 órai kezdettel Egerben a Gárdonyi Géza Színházban. Műsoron szerepel Mozart: Szöktetés a szerájból — nyi­tány, Mozart: A-dúr klarinét­verseny és Schubert: G-dúr mise. Közreműködik Kovács Bé­la, Liszt-díjas érdemes mű­vész klarinéton; Zempléni Mária, Prevoz János és Gáti István, a Magyar Állami Operaház szólistái, valamint Tóth Béla vezényletével a KISZ Központi Művész­együttes egyetemi énekkarai Az Egri Szimfonikus Zene­kart vendégként Jancsovics Antal dirigálja. DALLAMA €tZS£ő£f> ÍJ (Befejező rész) Szürke, borongás, mégis ra­gyogó ég fogadta Galambot odakinn. Elébb fölszántott táblák közt haladt, frissen fésült, sima volt a föld, mint a pázsit. Valami apró zöldek virultak rajta. Már csak a tábla hiányzott: Fűre lépni tilos! Mégse pázsit, jött rá éles elmével Galamb, a vá­roslakó, őszi búza vagy őszi árpa. Próbált visszaemlékezni a lapok első oldalára: ország­szerte elvetették az őszi bú­zát. De így is jó: megkezdő­dött az őszi árpa vetése. Na, ki tudja. Kis zöld füvek. De a kukoricát megismerte. Alig volt szél, de csak úgy zörgött, suhogott a sok száraz levél. Amerre a szem ellátott, csu­pa szürkéssárga kukorica. Galamb lépegetett, haladt, de a kukorica nem fogyott. Az a suhogó nesz követte, bevat- tázta a torkát, egyedül volt a végtelen ég alatt, szemben egy magaslessel. Mire va­dászhatnak itt a kukoricaföl. dön? Ámult Galamb, aztán fácánok, nyulak, vaddisznók jutottak az eszébe, isten az atyám, ezek bejönnek a ku­koricaföldre! Mtért. mit gon­doltál, tökfej. rótta meg az okos Galamb a buta Galam­bot, hogy körülkerítik a föl­deket? Prótkerités mögött termelik a kukoricát? Na nem, azt nem, de akkor is., : Lehet, hogy egyszeresek szembejön egy vaddisznó? Vaddisznó helyett azonban egy teherautó jött nagy du­dálással, a teherautón sárgás halom púposodott, néhány kukoricaszem le is esett. Ga­lamb fölszedett egyet, szopo­gatni kezdte, előbb olyan volt, mint a kavics, de las­san megpuhult, és ki tudja honnét, ismerős, lisztes ízt eresztett. A végenincs kukoricásnak hirtelen vége lett, innentől letarolt szárak, elszóródott levelek borították a földet. A széles domb olyan volt, mint egy ember feje, amelynek egyik oldalán még ott a haj, de a másikon már végigment a nullásgép, Odafent a dom­bon most jelent meg a nul­lásgép maga, jókora dög, te­tején, oldalán karok, csövek vagy mik meredeztek, elöl meg néhány hatalmas, hegyes vasfog, azzal nyírta, ette, pusztította a kukoricaszárat. Jött az óriási alkotmány Ga­lamb felé, dübörögve nyar­galt feléje, hogy önkéntele­nül hátralépett. Füle mellett újra autóduda harsant, üres teherautó vágtatott föl a dombra, farolt, a kombájn mellé igazodott, akkor a fölső csőből zuhogni kezdett kifelé a sárga kukorica bele egye­nesen a teherautóba. Ketten vágtattak egymás mellett, a szárfaló szörnyeteg meg az engedelmes vakarcsnak lát­szó gépkocsi, aztán megállt a kukoricazuhatag, a teherautó bőgve elhúzott Galamb mel­lett, elporzott a földúton a falu felé. A kombájn megál­lás nélkül folytatta az útját. Galamb szorongva, lelkesül­ten és parányivá zsugorodva nézte ezt a virtuóz előadást, ilyet még életében nem lá­tott. Lecövekelve tűrte, hogy a dübörgő szörnyeteg megkö­zelítse, a dühös fémagyarak mér ott túrtak, zabáltak az orra előtt, amikor váratla­nul csend lett. — Galamb, édes öregem, mit keresel te itten? — ordí­tott az őskori állat, jobban mondva Kántor Karcsi az ál­lat nyakán. Izzadt kerek ké­pe csupa vigyor. Lemászott, megropogtatta Galamb hátát, ő meg mint egy ostoba kis­fiú, ha a templomban az or­gonaszó ^kiviszi a lábából az erőt, meggyónt: — Szabadságot vettem ki, fiacskám, de megfogadtam azt a mocskos Királylányt, miért, te mire tettél volna, a Királylányra, a Cigányra, vagy az Esperesre? Szóval ugrott a lóvé. Gondoltam, nálad kitelelek. — Mindig mondtam, hogy vigyázz a nőkkel! — mondta Kántor Karcsi elégedetten. Nemigen tudták folytatni az eszmecserét, mert egyszer­re két teherautó érkezett, az egyiken egy svájcisapkás fiú, a másikon egy középkorú férfi. A középkorúnak elöl hi. ányoztak a fogai. A résen át nagyokat köpött a kukorica­szárak közé. — A Janinak megroppant o dereka — közölte rosszkedvű­en. — Most mondja az elnök. Aszongya, találjunk ki vala­mit. — A dereka? — mondta Kántor Karcsi. — Az. Tán már be is vitték a kórházba — vélekedett a rosszfogu. — Mondtam az elnöknek, nem vagyok isten, hunnét vegyek neki még egy sofőrt. Galamb egyik lábáról a másikra állt. Mérhetetlen iz­galom fogta el, még nagyobb, mint tegnap, mikor a Király­lány (az a dög) lemaradt. — Te Karcsi — bökte meg a kabátját, —- figyelj ide. — He? — mondta Karcsi, mert igencsak gondolkodott. — Es K. én beugranék? A rosszfogű alulról fölfelé haladva végigmérte, olyan­formán, mint sorozáskor az a dagadt orvosőrnagy. Galamb kicsit el is vörösödött. — Vezettem én a seregben ennél különb járgányt is — próbált egykedvű lenni és fö­lényes. A rosszfogú gondosan kö­pött egyet, Karcsi meg egy kukoricaszárat ráncigáit kife­le a kombájn agyarai közül. — Egbül gyütt áldás — mondta ki a szentenciát a svájcisapkás fiatalember. — Az igaz — mondta Kar­csi tömören. A fogatlan megint kiköpött, aztán megrántotta a vállát. — Nem bánom, üljön föl, majd mutatom az utat. Szól­ni köll az elnöknek. Galamb fölkapaszkodott a vezetőülésre, indított, A rosszfogú beült melléje. — Csak arra, egyenesen — vezényelt. A tükör mellett egy mű­anyag hableány himbálózott1 Két kis rózsaszín gömb a keb­le. — Irány a sellő — mondta Galamb hirtelen. — Fenét. Egyenest a szárU tőhoz megyünk — közölte 4 fogatlan. Krúdy-centenárium Nyíregyházán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom