Népújság, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-12 / 61. szám
CSÍKI LÁSZLÓ: IIv vyVW1 Ferenczy Béni Pctöfl-szobra Petőfi Változatok Ferenczy Béni szobrára i. AUtam széken, szavaltam tojásért — ..kicsi vagyok én, majd megnövök én” —. néha tán úgy álltam a földön, akár egy szál haj a rémülettől egy kopasz úr fején. Álltam Iskolapadokban. mögöttem megizzadt az osztály, de lehet, épn mert mindig jól tudtam a leckét: meztelen álltam doktorunk előtt, amíg a szívem megkeresték... Álltam ablakokkal szemben, néztem bennük — magamat, hídon is, mely felúszott, mégis állt. Álltam az őrület beömlő partján, és szinte hittem a halált. Álltam egy apa előtt, akár a szabónál, hogy rólam mértéket vegyen: — Kicsi a zseb, túl bő a nadrág.. • — Hogy Segít ez a nemzeten?... Álltam a Lépesön, erkélyeken és ablakokban, s a szájam soha be nem állt,,, Lent a nép.... S a fáklyáknak még akkor csak a fénye, nem a füstje szállt. Megálltam százszor, míg százan szétfutottak. de hiába lökött utánuk akármi... Mikor a lándzsán fölcsillan a halál, tudom, így fogok akkor is megállni. Gyöngének szült, ki szült. Sovány, tiszta voltam, mint lehántott fűzfaág. mely a szélben eltöri magát — a legutolsó lehettem volna tán. Verset írtam, lettem a legnagyobb bolond: azt kellett tennem, mit nem tud senki más. Á legutolsónak kellett volna lennem, de a legelsőnek nincs szabadulás. (En költő vagyok! De ki is a költő? Egy ember, ki talán a félelemtől bátor, s mire észrevenné, hogy tilosba tévedt, nem menekülhet el már a haláltól.) Így kellett lenni: száműztem magamból azt, ki méltatlan volt arra. hogy én legyek —. A hozzám méltatlan hozzátok legméltóbb vezér tett. s mert vezér lett — hajtsatok fejet. HL Asszonyom inkább magába zárna, de amúgy se futhatok semmi áron. .lön, jön a végső, nagy végső szabadság, biztosan, akár a halálom. Mint összeharapdált nyelv, e kis nép majd nélkülem ráng száz évig, mint ezer óta —• ránk zárja megsápadt, kegyes ajkait némán a nagy-nagy Európa. De az anyanyelv rám csukja kelyhéC halálból, földből kiringat, ki virágkoporsóban őrzi álmainkat. P. s. Tán Ilyen voltam ... De sokak bitét hittem, s azzá kellett lennem, mivé ők akartak: hős, magyar, a legkeményebb ember — és kitaláltam egy forradalmat. Gutenberg a szederemben Gutenberg, a könyvnyomtatás zseniális atyja, aligha nézne értetlenül nyomdáink szedőtermeiben. Miközben mesterségek százai haltak el és születtek, tökéletesedtek, s váltak tudománnyá, a „könyvcsinálás” szakmai fogásai varázsálmot „aludtak”: fél évezred elteltével még mindig alkalmazzuk Gutenberg módszerét és szerszámait. Amíg a nyomtatás és könyvkötészet termelékenysége 1000-10 000- szeres növekedést ért el, a szedés gyorsasága — az utóbbi húsz évtől eltekintve — alig nőtt néhányszorosára. A gu- tenbergi céhműhelyből kiköltözött a nyomtatás és kikészítés, de a szedőtermekben még ma is az ő korabeli munka- szervezése érvényesül. A nyomdatechnika gyorsabb fejlődésében köztudomásúan a szedés a szűk keresztmetszet. Korszerűsítésére régóta folynak kísérletek, s már több mint 70 éve próbálkoznak azzal, hogy az időközben előállított szedőgépek közvetlenül másolható szövegfilmet állítsanak elő. A kezdeti kísérletek inkább csak a szedés fényképészeti mechanizálására korlátozódtak és keveset törődtek a később mutatkozó nehézségekkel: a sorkizárással és a korrektúrával. Az első fényszedőgépek egyikét a magyar Uher Ödönnek sikerült nem sokkal az első világháború után elkészítenie, de még harminc évnek kellett eltelnie, amíg valamennyi előfeltétel megérett a fényszedés gyakorlati megvalósítására. Az elmúlt húsz év alatt 117 fényszedőgép-szabadalmat jelentettek be, szinte minden szakmai vásár új típusok kihozatalával lepi meg az érdeklődőket. A fejlődés hihetetlenül gyorsul: az utóbbi évtizedben a fényszedés kezdeti 10 ezer betű/órás teljesítménye a 30 ezer betű/órás értéktől — több közbeeső teljesítménykategórián át — egészen a 20—30 millió betű/óra értékig növekedett. Ez a hallatlan teljesítmény az elektronika alkalmazásával vált lehetővé, s egyben felvetette a szedés automatizálásának gondolatát. A kutatók nem tartják távolinak olyan szedőgépek elkészítését sem, amelyek egyidőben többféle betűtípust és be- tűváltozatot képesek szedni különböző „fokozatban”. Tehát a legszebb, legmívesebb gutenbergi szövegszedet előállítható lesz a kéziszedők és egészségre ártalmas anyagaik teljes mellőzésével. Nem utópia az sem, hogy egy nagy teljesítményű fényszedögép valamely adatfeldolgozó berendezéssel közvetlen összeköttetésben dolgozzék, s oly adatokat jelenítsen meg tipografált formában, amelyeknek a hagyományos értelemben nem is volt kézirata. Például egy vasúti menetrend, vagy egy hétjegyű logaritmustábla, ahol elég a kiindulási paraméterek megadása, s a számítási művelet eredménye közvetlenül tipografált formában készül el. « G. R. A VÁDLOTTAK PADJÁN A legmagasabb művészet Grock, a világhírű clown egyszer egy ismerősének beszélgetés közben elárulta, hogy minden művész közül a bűvészeket csodálja a legjobban: — Egy alkalommal Berlinben végignéztem egy bűvész mutatványát. A szám közben több embert felszólított a közönség soraiból, hogy adjon át neki egy-egy százmárkás bankjegyet. Véletlenül volt nálam egy hamis százmárkás. és azt nyújtottam át a bűvésznek. Másnap döbbenten vettem észre, hogy a visszakapott pénz valódi. Egy hamis bankót igazivá változtatni olyan művészet, amelyet én soha az életben nem tudtam véghezvinni. Aforizmák Nagyon alkalmas a dicséretre, öt ugyanis dicsérhetjük anélkül, hogy csatlakoznunk kellene bármilyen klikkhez, de ugyanakkor attól sem kell tartanunk, hogy bármilyen klikk kegyeiből kiesnénk. ★ Egyes fiatal kritikusok kisajátítják maguknak a régi irodalmi vitákat és azokat olyan elkeseredetten folytatják tovább, mintha saját vitáik lennének. gyél! Arra törekedj, hogy egy felfedezetlen világ közepe letet! Ha az égből datolyák potyognak, nyisd ki a szád. (Keleti közmondás) ★ Az agyvelő valahogy az összegyűrt papírlapra emlékezNe azt vegyétek, ami hasznos, hanem azt, ami szükséges. (Katón) Szextanfolyam, Érdemes újságot olvasni. Ha nem lennék újságolvasó ember, soha meg nem tudom, hogy szexológiai továbbképző tanfolyamokat szerveznek hazánkban, nyilván azok számára, akik e téren nemi, 'sőt némi bővebb tudományt szeretnének beszerezni továbbfejlődésük érdekében. A magam részéről messzemenően egyetértek mindenfajta továbbképzéssel, mert a jó nő és az erős férfi Is holtig tanul, de addig mindenképpen, amíg a texust is szexusnak mondja, A magam részéről máris jelentkeznék e továbbképzőre, és még a tanfolyam elvégzéséről, az eredményes vizsgáról, sőt a vizsgákról szóló diplomát sem kérném ki magam számára, ha néhány, a hír olvasása közben felmerült kérdésemre megnyugtató. illetőleg izgató választ kapnék. Eltűnődtem ugyanis a hír olvastán, amit tőlem rossz néven venni nem lehet, mármint a tűnődést, hogy vajon e tanfolyamon kelletik-e felvételi vizsgát tenni például. Félreértés ne essék, soha nem voltam kishitű, hitem most is van, de azt azért kimondottan rosszul venném, e szexológiai felvételitől, ha itt is pontszámra menne a dolog. Ügy értem, hogy hazulról kellene vinnem mondjuk három pontot ahhoz, hogy a felvételin elnyert újabb három .. .no,.. két ponttal bejuthassak a tanfolyam szerencsés résztvevői közé. Vagy mondjuk még igazolás is kellene a közösségért végzett e társadalmi munkámról, amelyet a nőszervezet helyi képviselőinek kellene láttamozniuk és beleegyező kézjegyükkel ellátniuk. Nem kevés gondot okozott nekem az is, hogy az esetleges — miért esetleges? — felvételem után e tanfolyamon milyen arányú az elmélet és a gyakorlat viszonya. Távol álljon tőlem, hogy az elméletet lebecsüljem, mert tudom, hogyha az ilyen elmélet az ember testének tömegeibe és zsigereibe hatol, akkor az olyan anyagi erővé válik, amely képes egyszerre két embert is oly szorosan tartani, amire egy bizalmi értekezlet sem lenne képes. De mégis vannak e világon olyas dolgok, amelyeknél egy jó kis gyakorlat többet ér bármilyen mennyiségű elméletnél, ahol néhány percnyi tett elfeledtet minden elméletet, bármilyen jó is legyen az elmélet, mert a tett az még annál is jobb. Es kérem, kik a tanfolyam előadói? Elméleti, vagy gyakorlati szakemberek, illetőleg szakember nők? Spéciéi én a kissé molett barnákat szeretem elméletileg, de gyakorlatilag a sovány szőke is továbbképző mesterem lehet, ha a tettek, azaz ha a szexek mezejére kell lépnem. Vagy nem is lépnem. Aztán van-e tandíj, és mennyi? Mert, ha van, gyanakszom, azonnal gyanakszom, és holmi reminiscen- ciák ködlenek fel bennem oly időkről, amikor nem szexológiai tanfolyamnak nevezték azt a tanulási formát, melynek keretében elsősorban a férfiak tanulták meg, hogy miért nem a gólya hozza a gyereket. És mennyivel jobb, hogy nem. Sőt, egy közelmúltban Iá- tott magyar film kapcsán még arra is visz- szarévedek, hogyan néztek ki ezek a szexológiai intézmények, amelyeknél infravörös lámpák világították meg infra nélkül a szexológiai tudás beszerzéséhez vezető utat, szélesre tárván a tudás izgató és kukucskálóval ellátott kapuját. Lenne még néhány kérdésem a tárgyban, de tartok tőle, hogy az is elolvashatja e sorokat, aki elől pedig minden értelmes férj szerényen és serényen eltitkolja az ilyfajta tudományos érdeklődését e tantárgyak és azok előadói iránt így inkább csak örömömet fejezem ki hát abból az alkalomból, hogy él még a magyar szexus, sőt élni is fog, míg szexológiai intézmények lesznek a világon. Illetőleg, míg ezen tanfolyamok új és új hallgatói azok által szaporodnak e hazában, akik őstehetségük folytán, s autodidakta módszerekkel fejlesztik tovább önmaguk szexusát. Éljen azért a jelszó: gyere be e tanfolyamba, hogy ne legyél majd szex bamba! Gyurkő Géza Frusztrátódik,..?! A címbeli szóalakot a Köznevelés hasábjain megjelent egyik cikk alábbi mondatából emeltük ki: „A kétezredik év diákja boldog és kiegyensúlyozott lesz, a lelkivilága nem frusztráló- dik” (Köznevelés, 1977. szeptember. 23.). Újabban gyakran tapasztaljuk, hogy a szélesebb érdeklődők számára írt pedagógiai tárgyú cikkek nyelvében is egyre gyakrabban jutnak nyelvj szerephez a kimondani is nehéz idegen szavak. Az olvasók nem is tudják pontosan értelmezni az idegen szakszókkal megterhelt szövegrészieteket. Az oktatás és a nevelés ügyét célzó, de feleslegesen „tudományoskodó" írásokban általában gyakran kapnak közlő szerepet ezek a megnevezések: fustrabilis, frustráció, frusztrálódik. Természetesen, aki nem tanult latinul, nehezen érti meg, mi a fogalmi tartalma és használati értéke e három latin származású szóalaknak. Ezeknek az idegen szakszóknak a használóit nem annyira az idegen nyelvek iránti vonzalmuk miatt marasztaljuk el, hanem inkább azért, mert restek voltak az egyértelműbb mondanivalót közlő magyar szavak megkeresésében. Mind a három idegen kifejezésnek ugyanis van jó magyar megfelelője. A meghiúsuló, nem jót sikerülő magyar nyelvi formák mondanak annyit, mint a latin frustrabilis szóalak. A fustráció latin megnevezést pedig ezekkel a rokon értelmű magyar megnevezésekkel hetyettesíthetjük: hitegetés, csalódás, hiedelem (hogy haszontalanul éltünk, és tettük dolgainkat). A szakcikkekben a fuszt- ráció szakszóval a határozott célra irányuló tevékenység végrehajtásának meggátolása miatt előállott kellemetlen bénító élményre is utalhatunk. Az említett oktatáspolitikai hetilap cikkében szerepet vállaló latin igealak magyar megfelelőit pedig ebből a kifejezéssorből válogathatjuk ki: csalódik, csalatkozik, megcsalatkozik, rászedődik, félrevezetődik, becsapódik, elgondolásában, reményében téved stb.
