Népújság, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-11 / 60. szám
Eltűnő iparcikkek nyomában FIGYELEMRE MÉLTÓ HÍR számolt be a minap arról, hogy a Kohó- és Gép- ipari, a Belkereskedelmi Minisztérium, valamint az OKISZ tárgyalásokat folytatott a hiánycikkekről. Pontosabban arról, hogy az illetékesek egyeztettek: mikor lehet megszüntetni egy-egy közszükségleti cikk gyártását, s miként kell gondoskodni az ellátás zavartalanságáról. A rövidke beszámoló felszíne alatt — bár ez nemigen tűnik ki azonnal —, egyik nehéz és ellentmondással teli feladatunk húzódik. A termékszerkezet-váltás, illetve a nem gazdaságos termelés megszüntetése. Hogy miként függ ez össze a hiánycikkekkel —, nos, erre akadt néhány példa a közelmúltban. Évek óta egy vidéki tanácsi üzem készítette a gyermekkocsikat. Bár a termék nem volt sem túl divatos, sem túlságosan mutatós — ’mégis nagy keresletnek örvendett — elsősorban méltányos ára miatt. Így, amikor a kisüzemek beolvasztásának kampánya ezt a vállalatot is elérte, s a tanács megszabadult tőle, az új gazda — az országos nagyvállalat — első intézkedésként megszüntette a gyermekkocsi gyártását. Teljesen jogosan, ugyanis kiderült: a termelés ráfizetéses. (Különben is más célra szerezte meg a vidéki üzemet, nem azért, hogy eredeti profilját megtartsa.) Az országos vállalat csakhamar kiosztotta a kisüzemnek az új szerepet, illetve gyártmányt, elkezdődött a fölkészülés ennek bevezetésére. Időközben azonban egyéb dolog is történt. Az üzletekből elfogyott az olcsó gyermekkocsi, s a hiányt nem lehetett másként pótolni, mint külföldről. A kereskedelem készpénzért — természetesen devizáért — vásárolt gyermekkocsit, hozzávetőleg háromszor annyiért, mint amennyiért a hazai kisüzem eredetileg készítette a hasonló terméket. Persze a háromszoros árat nem lehetett a vásárlókra hárítani — így döntött a belkereskedelem —, s ennek egy részét magára vállalta, — az állam tehát jelentős támogatást nyújtott. A vevő mégsem volt boldog, hiszen így is jóval drágábban jutott hozzá a gyermekkocsihoz, mint annak előtte. S amikor ezt így szépen végiggondolták az illetékesek is, eszükbe juthatott: nem lett volna-e kedvezőbb valamivel többet fizetni a hazai termékért, hogy gyártása gazdaságos legyen, mint importálni háromszor annyiért? Hiszen jobban járt volna a gyártó, az állam és a vásárló is... A gyermekkocsi példáján kívül hasonlót még sokat lehetne említeni, a hazai ásó, kasza, apró kerti szerszám gyártásától kezdve a bar- kács kéziszerszámok és alkatrészek oly sok problémát okozó ügyéig. Ám a további gyakorlatból vett bizonyítékok nélkül is világos, hogy a hazai termelői, fogyasztói árak sokszor nem a realitásokat tükrözik, így megtévesztik a termelőt, vásárlót egyaránt. Éppen, mert nem tájékoztatnak a valódi érték- viszonyokról — tévesen informálhatnak, végeredményben, esetleg a szándékkal ellentétes, rossz megoldásokhoz vezetnek. Talán nem kellene fölülvizsgálni a termelési szerkezetet, nem volna szükséges minden olyan terméket importtal kiváltani, amelynek hazai gyártása már nem gazdaságos? Szó sincs erről, hiszen a termékszerkezet Korszerűsítése, a hatékonyság mércéje szerinti rangsorolás valóban a leggondosabb feladatunk ezidőtájt. INKÁBB ARRA SZERETNÉNK emlékeztetni, hogy egy-egy termékváltás milyen kiterjedt elemzést igényel. Arra, hogy a végső szó kimondása előtt nem elegendő csupán a vállalati árvetéseket végignézni, hanem alaposabb vizsgálódásra van szükség. És nem csupán vizsgálódásra — arra is, hogy a termékskálából kihulló cikket pótoljuk; megfontoljuk: mennyiért pótolhatjuk. De kanyarodjunk vissza eredeti témánkhoz. Az idézett napihír szerint a lakossági igényeket kielégítő áruk gyártása csak akkor szüntethető meg, ha az érintett vállalatok erről a belföldi megrendelőkkel megállapodtak; továbbá, ha megbízhatóan intézkedtek a folyamatos ellátásról. Mi tagadás — régóta szükség volt már mindennek leszögezésére — a belkereskedelem és az ipar szándékainak ilyen, pontosabb egyeztetésére. Ez a vásárló érdekeit szolgálja. Ám e fontos és semmiképpen nem mellőzhető gyakorlat bevezetése kapcsán bizonyos kétségek támadhatnak — erről ugyanis nem számolt be a napi hír —, vajon nem lesz-e még nehezebb, bonyolultabb feladat a termék- szerkezet korszerűs’tése a fogyasztási cikkeket termelőknél? Nem keletkezik-e újabb akadály ott, ahol éppen az akadályokat akartuk megszüntetni ? Ezért csak remélni lehet, hogy a jó célt szolgáló, vásárlók érdekeit védő eljárás nem lesz bürokratikus és hosszadalmas; nem jelent majd vétót a termékváltás számára. TULAJDONKÉPPEN AZ INTÉZKEDÉS MELLETT szóltunk vagy ellene? — merülhet fel a kérdés. Csakugyan: a termékszerkezetváltás az egyik legbonyolultabb, legnagyobb körültekintést igénylő feladat, esetenként egymásnak ellentmondó szempontokat kell mérlegelni, ütköztetni, — dehát ettől nincs módunk sem eltekinteni, — sem ez alól fölmentést kérni. Olyan tennivalója ez napjainknak, amelytől legközelebbi jövőnk függ. Matkó István Nagykökényes példája nyomán A kétmilliomodik húscsibéért Nagykökényesen mindig fantáziát láttak a baromfitartásban. Valószínűleg erre alapozott az egykori önálló termelőszövetkezet, majd az egyesült „Lenin’’ vezetősége és szakembergárdája, amikor bevezette, majd egyre intenzívebben fejlesztette és fejleszteni kívánja a nagyüzemi tenyésztést. Tények igazolták a hajdani elképzeléseket. S véleményünk szerint, ismerve a közös gazdaság legfrissebb tervszámait, a lehetőségeket gonddal mérlegelték, s jól számítottak. Jól a régiek, jól a mostaniak. Mármint a teherviselők. Erre uta! Bóna Ferenc, az egyesült termelő- szövetkezet helyi kerületvezetője is, amikor az egykori startot idézi. FOLYAMATOS BEVÉTEL — Túl nagy nyereségét nem vártunk, mégis belefogtunk a csibenevelésbe. A magyarázat kézenfekvő: meggyorsul a pénzforgás! Ez bizony sokat jelentett, ugyanis az egyes szállítmányok folyamatos, rendszeres eladásából származó árbevételt mindig felhasználhattuk időközi vásárlások, beruházások, bérek fizetésére — mondta a kerületvezető. — S igen fontos volt ez, mert nem kellett rövid lejáratú hiteleket felvennünk, így mentesülvén a magas kamattól, ami végsőben a tagság jövedelmét csökkentette volna. Az aprójószágok, mind Tetra-B fajtájú hibrid, par naposán érkeztek a Bábolnai Állami Gazdaságból, s mi ötvennégy napos korukig foglalkoztunk velük. Ekkorra általában elérték a másfél kilogrammos súlyt, s máris értékesíthettük Törökszentmiklóson, a Baromfi- és Húsfeldolgozó Vállalatnál. Ez a gyakorlat különben nem változott a heré- di, majd a mostani egyesülés során sem! S mindkét partnerrel elégedettek vagyunk. A már meglévő jó kapcsolatot óhajtjuk tovább erősíteni. Statisztikai lapok kerülnek elő, mihamar igazolván a mennyiségi mutatók kedvező voltát. Tavaly például He- réd-Nagy kökényes csaknem 679 ezer húscsibét adott le, éspedig 83 ezer mázsa súlyban. Az idén, új felállásban, ehhez képest némi gyarapodást remél a „Lenin”, hiszen 712 ezer csirkét produkál 92 ezer mázsán felüli súlyban. A huszonnyolcmillió forint árbevétel is jelentős összeg! AMI NEM SZÍVDERÍTŐ Ugyanekkor a tiszta haszonnal kapcsolatos számadatok már nem olyan szívderítőén rózsásak. — Nyereségünk kilónként nyolcvan fillér. Kevés ! De ennél többet, sajnos, nem érhetünk el, S a hibáért sem marasztalhatunk el senkit. Az igazán jó üzlet a feldolgozás! Ez azonban nem a mi reszortunk. Hogy miért alacsony a nyereség? Drága és meglehetősen gyenge minőségű a hazánkban kapható táp. Nincs meg benne a kívánatos fehérjetartalom. Etetjük, etetjük, aztán az eredmény csak késik. Egyetlen vigasztaló számadat, hogy a huszonnyolcmillió forintnyi húscsibét huszonnyolc asszony neveli fel, három műszakban — mondja Bóna Ferenc. — S, hogy egyesülés után a változások hogyan érintik az ágazatot? Kétszereződik az igény, ebben az évben csaknem kétmillió húscsibét kell kibocsátanunk. Megvalósítása persze csak úgy lehetséges, ha a jelenlegi telepet kétezer négyzetméterrel növeljük. Nem olcsó, de megéri. A viszonylag kis haszon? Megvitattuk ezt is, s úgy láttuk, hogy a korábbi előny változatlanul nagyra értékelhető. Folyamatosan jutunk költőpénzhez. A pluszból pedig, kevés bár. annyira azért futja, hogy kiegészíthessük a tejtermelésből, állattartásból származó kiesést. Vagyis az egész ágazat nem lesz veszteséges.... ! Irány Kuvaii A HUNGEXPO rendezésében március 18-án „Kóstolja meg — vásárolja a magyar élelmiszereket” címmel kiállítás nyílik a kuvaiti kereskedelmi és ipari kamarában. Négyszáz négyzetméteren mutatja be hat élelmiszer-külkereskedelmi vállalat ajánlatait. A MONIMPEX több. Kuvaitban újdonságnak számító cikket sorakoztat fel. közöttük a gyöngyösi ÁFÉSZ üzemében készülő pattinkát. Ezekben a napokban 60 mázsa pattinka készül arab és angol nyelvű felirattal, amelyet a kiállítás idejére kamionnal küldenek Kuvaitba. (Fotó: Szabó Lajos) Még csak Tiszariánán Vetés előtt Amint beköszöntött február végén a jó idő, a földeken elolvadt a hó, mindenütt gyors növekedésnek indultak az őszi kalászosok. A gazdaságok a téli nagyjavítások idején elsőként azokat a traktorokat, munkagépeket újították fel, melyek legkorábban kezdenek tavasszal. Időben beszerezték a vetőmagvakat, ahol lehetett, ott már elvégezték a műtrágyázást, s most már csak arra várnak, hogy kellőképpen felszáradjon a talaj, hogy indulhassanak a vetőgépek. ELŐSZÖR AZ ARP A A besenvőtelki Lenin Termelőszövetkezetben legkorábban a tavaszi árpát vetik majd el kétszáz hektáron, s hogy majdan a söripar igényéinek megfeleljen a termés, mielőbb szeretnék elkezdeni ezt a munkát. — A májusi arany, de a márciusi eső méreg a földeken — mondja Bölkény Gábor tsz-elnök. — Ügy tűnt, hogy március 10-én kezdhetünk, hiszen időben befejeztük az őszi kalászosok fej- trágyázását és jelentős területen kész az alapműtrágyázás, talajelőkészítés is. A jó időt látva készenlétbe helyeztük az erőgépeinket, köztük két Rábát, két T—100- ast és a MTZ-ket. Előkészítettük a vetőmagokat, s a traktorosok mindennap várták, hogy indulniuk kell. Végül az eső legalább egy hétre ismét a műhelyekbe kény. szerítette őket. Az árpát követően száz hektáron szórnak lucernamagot a földbe, s utána már bőven marad idejük a 450 hektár kukorica vetésére. Addig viszont nem kisebb gonddal kell majd megküzdenie a gazdaságnak, minthogy a kukorica gyomirtó szereit csak részben sikerült beszereznie a bajai termelési rendszertől, melyben ők is dolgoznak. Amennyiben a vegyszerek nem érkeznék meg időre, maguk gondoskodnak a pótlásáról. A kertészet dolgozói már előmele. gítették a fóliasátrakat, ahol a következő hetekben a dohány palántáit nevelik. — Az őszi kalászosaink egyébként jól teleltek! egyedül a káposztarepcénk ritkult meg egy kissé. Szerencsére a kár nem számottevő. Minden előkészületet megtettünk, átvészeltük a telet, így most már csak egy kis napsütés kellene — mulat ki a csöpögő ereszre az elnök. VISSZAFORDULTAK A GÉPEK Nem messze, a tiszanánai Petőfi Termelőszövetkezetben csütörtök reggel szinte a szántás sarkáról fordultak vissza a traktorok. A 437 hektár tavaszi árpa egyhar- madát már sikerült elvetni az előző napokban. De az eső közbeszólt, így legalább — még tavaszias meleg esetén is — egy hétig állniuk kell a gépeknek. Nemcsak az árpa, de a többi tavaszi növény vetőmagjáról is gondoskodtak időben Tiszanánán. Elégedettek a magok minőségével, kivéve a borsót, melynek csíraképessége gyengébb a szokásosnál. A kényszerszünet ellenére nyugtalankodnak a gazdaság vezetői, mivel a rövidesen időszerű cukorrépavetéshez nem tudnak hozzákezdeni. Az NDK gyártmányú Rau vetőgépekhez ugyanis mindeddig nem sikerült egyes alkatrészeket beszerezni. Megérkeztek viszont azok az új Lajta-vető- gépek és egy Rába traktor, melyekkel 850 hektár kukoricát vetnek el. HAMBURGBAN A KUKORICA Az őszi kalászosok fejirá- gyázását befejezték már An- dornaktályán is, és most már a vetés következne, ha rá tudnának menni a gépek a földekre. A kukorica kivételével már raktárakban 160 hektár tavaszi árpa vetőmagja. Ugyancsak a kora tavaszi vetések idején kerül a talajba 80 hektár olajlen és ugyanennyi olajretek magja. A legnagyobb feladat itt természetesen a kukoricavetés lesz, hiszen 1350 hektáros a termőterület. A kukorica egy része az Egyesült Államokból érkezik majd, s jelenleg a hamburgi kikötőben vár átrakásra. Megkezdték a gazdaságban 120 hektárra kerülő burgonya csírázta' ását. Így tulajdonképpen minden előkészület megtörtént, most már csak arra várnak, hogy elálljon az eső. A szőlőben befejeződött a támberenöezé- sek karbantartása és a metszés. A következő hetekben kihúzzák a venyigéket a sorok közül és a jövő hónapban végzik el a műtrágyázást. Ugyancsak a tavaszai kerül sor 30 hektár szőlő telepítésére. (cziráki) A baromfitelepen Samu Andrásné és Tóth Józsefné a naposcsibék átlagsúlyát mérik (Fotó: Szántó György) SEGÍTSÉG A HÁZTÁJINAK Beszélgetésünk későbbi szakaszában arra is fény derült, hogy az eddig elmondottakkal nem zárult le a baromfitenyészettel kapcsolatos tennivalók köre. Az egyesült gazdaság sem feledkezhet meg a háztájiban tevékenykedőkről! Éppen ezért, adottságaikhoz képest, igyekeznek minél sokoldalúbban támogatni a tanokat. Bóna Ferencet idézzük. — Akárcsak régebben, most is megvételre kínáljuk mindenkinek az általunk előnevelt Tetra—SL fajtájú tojóhibrid csibéket, amiből immár a boldogiak. herédiek szintén kérnek. Az előrelépés? Ezen a módon, a tavalyi tizenkétezer csibével szemben, huszonkétezret adunk el, hogy ez a kedvező szolgáltatás is javítsa a különben sem rossz légkört... Moldvay Győző Mmimei 1978. március 11., szombat
