Népújság, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-10 / 59. szám
Kiből lesz jó tanár? főiskolások gyakorlaton Pedagógusjelöltek. Három, négy, öl esztendeje készülődnek hivatásukra, jegyzeteket, könyveket bújva éjfélekig, és természetesen — ez mindig a legizgalmasabb — a gyakorlóiskolák védett falai közt is. A „kinti iskola” persze más... jól tudják ezt valamennyien a leendő tanítók, általános és gimnáziumi tanárok, éppen ezért várják az utolsó nagy erőpróbát az államvizsga előtt: az egyhónapos vidéki tanítási gyakorlatot. Más, de miben. És menynyire különbözik a kettő? A legfrissebb tapasztalatairól Koczka Zsuzsannával, Szívós Erzsébettel és Budavári Ágnessel beszélgettünk. A Gyöngyösi 5. számú Általános Iskola folyosója szünetben akár a zúgó méhkas. Ugyanúgy, mint az ország bármely iskolája- Azaz, talán mégsem- Koczka Zsuzsanna számára ismerősebbek az itteni zajok, hiszen annak idején itt koptatta 6 is a padokat, ahová most fehér köpenyes tanító néniként tért vissza.,, — A diákcsínyek ellen sajnos ez sem véd meg — mondja mosolyogva, amikor első napi élményeiről faggatom. — Engem azonnal sikerült meghökkenteniük a gyerekeknek. Órára igyekeztem a folyosón, amikor egy cserfes kis elsős barátságosan megállított, és megkérdezte, vettem-e be nyugtatót. Amikor tanácstalanul érdeklődtem, mégis miért, huncutul mondta, hogy hát itt csupa értet- len és rossz lurkó van. A zavar persze nem sokáig tarthatott, legalábbis erről győznek meg azok a percek, amelyeket az elsős osztályban »ejtünk. Zsuzsa kérdéseire lelkes válaszokat kap. Buzgón porolják, ml mindent tudtak meg az évszakokról. 8 vajon eddig mit tanult tanár nénijük? — Mér két hét alatt is sok olyat láttam, amivel a sárospataki tanítóképzőben sohasem találkoztunk. Remek ötleteket, például az olvasásta- nitáshoz. Ügynevezett szöges táblát, visszajelző táblát, amely segítségével ellenőrizhetjük, megértették-e, amit a szemükkel láttak. Aztán testnevelésből egész ismeretlen tornaszereket, Meglepetés volt az is, hogy itt már a másodikosok használják a helyesírási tanácsadót, hogy az elsősöknek van logikai játékuk, gyermeklexikonuk, vagy például, hogy az órát általában időjárásjelentéssel kezdik... Apró dolgok ezek, mégis ezek adják meg a munka zamatét, színeit. Évek hosszú sorát kell eltölteni ahhoz, hogy magától is rájöjjön ilyesmire az ember ,vagy pedig olyan segítőkész kartársak, amilyenekkel itt találkoztam • • « Szívós Erzsébetet úgy matatja be az igazgatónő, hogy alig akarta elhinni, hogy ez a halk, csendes kislány boldogul a nyolcadikosokkal a tornaórán. Egy véletlen látogatás azonban teljesen meggyőzte arról, hogy amikor arról van szó, bárkivel fölveszi a versenyt erélyben és határozottságban. — Ezek a gyerekek sokkal szófogadóbbak, engedelmesebbek, mint a gyakorlóiskolaiak, Itt van tekintélye a tanárnőnek, és így természetesen az anyaggal is jobban lehet haladni. — tiltakozik Erzsi a „túlzott" dicséret ellen. Aztán hamarosan arra terelődik a szó, mit is várt e hónaptól, s végül mit kapott tőle. — Ilyenkor mindenki tervekkel, elképzelésekkel telített. Végre kipróbálhatjuk, hogy vajon mi történik akkor, ha a saját fejünk szerint foglalkozunk a diákokkal. Lehet aztán persze, hogy amikor arra kerül a sor, nem sikerül minden, de így még az elrontott órák U kedvesebbek. Erzsi arra a kérdésre, hogy mennyire van megelégedve saját magával, alapos megfontolás után válaszol. — Talán az oroszóráim gördülékenyebbek. Itt adva van az anyag: szavak, nyelvtan, gyakorlatok, olvasmány, !.. a módszer is majdnem azonos, ,, .kevesebb lehetőség van a variációra. A testnevelést viszont — ezért is kedvelem jobban, — számtalan ötlettel lehet frissebbé, változatosabbá tenni. Egy-egy új megoldásának persze sok bökkenője lehet. Velem is előfordult már, hogy kifutottam az időből, nem lett tökéletes az órám. Azóta persze még többet készülök,.. néha egész délutánom oda van... ★ Nos, ha egy „egyszerű" tornaóra ennyi gondot okozhat, vajon mennyit kell egy kísér- letez ős gimnáziumi kémiaórára készülni? A választ Budavári Agnes, a debreceni KLTE biológiakémia szakos hallgatója adja, az egri Gárdonyi Géza Gimnázium „kis tanárnénije”. — Bizony nekem is háromnégy óra kell a fölkészüléshez, még talán akkor is, ha éppen nem kísérletezünk. A kémiát nem nagyon szeretik a gyerekek, így még nehezebb a feladat, — mondja Ágnes, akiről azonnal látszik, hogy a lehető legjobban választott pályát, akkora lelkesedéssel beszél róla. — Az ember itt néha úgy érzi, semmit sem tanult az öt esztendő alatt. Jobban mondva, túl kevésre tanítottak meg, túl kevés volt a pedagógiai gyakorlat. Mert igaz, megtanultuk például, hogs' mi a víz képlete, de azt már nem, hogy • diákok hogyan értik meg a legkönnyebben a HaO-t. Nem vagyok bizonytalan magamban, azonnal otthonosan éreztem magam a katedrán, és úgy vélem, a tanítványokkal is sikerült eltalálnom a megfelelő hangot, mégis, óra közben állandóan töprengek. Vajon értik, jól értik amit mondok? Hogyan gondolkodnak, mi jár a fejük- ben. Mi marad meg benn? Sajnos ez csak akkor derülne ki biztosan, ha hosz- szabb időt tölthetnék közöttük. Mert máról holnapra, még elképzelhető az is, hogy egy-egy anyagrészt bemagolnak. Pár hét múlva azonban már a biztos tudást regisztrálhatnám. Az igényesség e kételyeire Agnes szerint még szakvezető tanára, nagyon tisztelt egykori osztályfőnöke sem igen adhatná meg a választ. Hiszen a jegyek Is csak akkor Jelentenek valamit, ha ugyanaz a tanár kérdez, aki tanított is. — Sajnos kevés esélyem van arra, hogy szeptemberben találkozzam velük,.. Hiába szeretnék itthon letelepedni, még nem találtam állást — keveri a gondokat az örömökké! Agnes, S aztán rögtön arról kezd mesélni, hogy milyen csokor virágot kapott a diákoktól, hiába, nincs szebb dolog, mint tanítani . ... Németi Zsuzsa Götbe tükör A Városligetben a legtöbb gyerek a görbe tükör előtt áTU Nézik, lesik önmaguk torzmását: hosszú fej, füligszáj, lapos fej, krumpliorr. Bizonyos mértékig hajlamosak vagyunk arra, hogy a körülöttünk levő világot — legalábbis egyszer-másszor — ilyen görbe tükrön keresztül nézzük, lássuk, ítéljük. Különösen nem nehéz akkor, ha világunk ellentmondásos és gyakran az élet tényleg groteszknek is látszik. — Mi a baj? — Nincs lakásom. — Soha ennyi» nem építettek, mint most! — Nekem még sincs! — Magának mi a gondja? — Nem veszik fel a gyereket óvodába! Miféle város ez? — Ebben a városban másfélszer több óvodát építenek a tervezettnél, és soha ennyit, mint éppen tavaly, meg az Idén... — Engem ez nem érdekel! Az én gyerekemnek mikor lesz óvoda? Szóval belenéztünk a görbe tükörbe és máris könyörtelenül jelentkeznek a torzulások. Legalábbis egyesek számára! A százaknak, ezreknek, tízezreknek, akik lakáshoz, óvodai férőhelyhez jutottak, akiknek megérkezett a régen várt gyógyüdülő-beutaló, nem mutat torz képet a tükör. Ók — szerencsére a többség — elégedettek, nyugodtak, realisták. De mi lesz velük, akik ténylegesen torz képet látnak a tükörben? — Nos, mi lesz? — Idő kérdése csupán, és az ő számukra is változik a világ. Üj lakások ezrei, óvodák, bölcsődék, új kórházak, au»ó- sztrádák, gáz- és vízhálózatok épülnek esztendőről esztendőre. A munka, az új létesítmények, magukkal hozzák a megoldást. Vannak azonban esetek, amikor bár a tükör helyes képet mutat, egyesek mégis torznak látják benne a világot, noha erre semmi okuk nincsen. — Mi a baj? Nincs lakása? — Még az hiányzik, hogy ne legyen! De az ötödik eme-; létén. — És a lift? — Nem is erről van szó! Ügy érzi magát ezek között a háztömbök között az ember, mintha kalitkában élne. Bezzeg egy szép kertes ház. Szomorúfűz az udvaron, meg lugas a veranda előtt. — Hot lakott ezelőtt? — Falun. — Ott udvaros, kertes háza volt bizonyára, meg szórna. rúfűzfája is? — Micsoda ház volt az, kérem! — Akkor miért jött a „kalitkába”? Sokan vannak, akiknek még „kalitka” sem jutott. Észbe kap és legyint: — Nem is azért mondom! Csak. i 1 Szóval: Csak! Ez aztán egy komoly beszéd! Hát még az milyen komolv cselekedet lenne, ha ők, az egyenes, szabályos tükörből is torzképet látók, egyszer megemberelnék magukat, és földhöz csapnák azt a tükröt, és tulajdon két szemükkel, tárgyilagosan néznék végre ezt a változó világot.,, Szalay István Egerben: április 6-8 között Egyetemi és Iskolai kultorális napok Március 20-án kezdődik az • több mint egyhónapos eseménysorozat, amely kétévenként országos bemutatkozásHALCAMA, ££ZS£6Ef. li ; 2. JUnnmCM JJT78. március 10., péntek .1 — Maximum egy hétre kell. Megadom érte a tízest. — Egy tízessel nem vagyok kisegítve. Mi ff fene lelte magát? — Jövő héten hazajön a nővérem —- mondta végül Barabás bácsi egy gyakorlott mártír hangján. — Ja úgy. De azért megalkudtak. Galamb a Barabás-féle zaciba vágja a kazettás magnóját, az öreg ad kétszáz forintot, kamat a Szerelmi kalauz (egy hétre, ingyen), plusz húsz forint. Galamb elégedett volt, kihordta a cuccot a házigazdának, kimosott egy pár zoknit, vizesen a lábára húzta, hogy reggelig megszáradjon és nyugovóra tért, A reggeli vonattal megérkezett a városba, de honnan megy tovább a busz Kántor Karcsi falujába? Galamb tisztelettudóan leszólitott egy középfiatal bőröndös nőt, jöjjön, és is arra megyek, mondta a nő. Galamb vitte a bőröndöt, a parkolóhoz mentek, beültek egy kis Fiatba. Fogjam meg a térdét, vagy ne fogjam, töprengett Galamb. Hova megy tulajdonképpen, kérdezte éppen a nő. Csak nem a gazdaságba? De éppen oda, felelte Galamb, és nézte a térdet. Nem rossz térd, bár a tulajdonosa már nem egészen tinédzser. Na de talán éppen azért... — Munkát keres? — kérdezte a nő. Mi ez, népi ellenőrzés, interjú, közvélemény-kutatás? — Igen, munkát keresek — mondta Galamb és döiyfösen hozzátette: — számviteli középiskolai érettségivel. — Főkönyvelőt keresnek a gazdaság- ban? — nevetett a nő, megállt és azt mondta: — Tessék, onnan megy a busza. — Galamb bambán állt a járdaszélen egy darabig, majd porig sújtottap fölszállt a buszra. Ag egész világ merő hívság és önzés, mondta magában, az élet fikuszlevelek húsos unalma, kávészagú ásítás, esetleg várakozás valami örökségre. És az utak rosz- szak. Galamb honvéd, illetőleg volt honvéd, okleveles szémológép-tekergető, pan- cser aszfaltbetyár és magányhős e rossz utakon halad az ismeretlen felé. Hegy találkozzék régi barátjával, akivel oly hosszú időn át megosztotta egy emeletes égy lábszagú birodalmát. De mire gondol ez a Galamb ugyanakkor? Sajnos füstölt disznósajtokra és sonkákra gondol, sőt éppen ebben a pillanatban eszébp jutott a töltött káposzta is, mint lehetőség. Ha aztán ebben a töltött káposztában véletlenül még füstölt csülök is volna— Én aljas, ostorozta önmagát Galamb, de nem sokáig, mert a busz egy bokros parkféléhez kanyarodott és megállt. Nem ilyennek képzelte Kántor Karcsi faluját. Hogy milyennek, az persze most már sose derül ki, Szuszogó kövér asszony lökte félre, fölkapaszkodott a lépcsőkön, a karján papírral letakart rózsaszínű hosszú estélyiruhát cipelt. Nyomában kirittyentett fiatal lány, nagy fülbevalókkal. Galamb tátott szájjal bámult utánuk, — Bálba megy a Sárika? —* kérdezte kedélyeskedve a sofőr, mire a kövér asszony azt felelte: — gólyabálba megyünk, pis- tukám- — Talpig rózsaszínben, ámuldozott Galamb, na ■ hiszen.. Odébb egy csapat liba totyogott, ez megnyugtatta, a libák hitelt érdemlően jelezték, hogy jó irányba tart. Kinézett magának egy apró fekete öregembert, a pádon ült mozdulatlanul, és a földet nézte maga előtt. — Nem tudja, bátyám, melyik a Kántorék portája? — tudakozódott Galamb, feszülő önérzettel. Micsoda 6tüusérzék, örvendezett magában. — Nem tudom, uram, minthogy idegen vagyok itt — felelte az öregember előkelőén, és karjával lemondóan intett a bokrok irányába, Itt lakom a szociális otthonban. Galamb fontolóra vette, hogy visszafordul. De a busz, hasában a rózsaszínű eafelsőruhával, már messze járt. A Kántorék háza új, sárga ház volt, sátortetős, zöld redőnyös, kerítése, akár egy erődítmény. De az udvar már nem volt olyan ijesztő, apró piszkosfehér kutya rohant őrjöngve Galamb lábikrája felé, tyúkok káricáltak, és egy gömbölyded nénike ordított torkaszakadtából a kutyának: — Nem hallgatsz el, Buksi, jössz ide azonnal, te pimasz! — Mikor Galamb elmakogta, ki ő, és mit akar, a néniké széles mosollyal hátba vágta: — majd fenékbe rúgom azt a gyönyörű fiamat, hogy boldog-boldogtalant a nyakamra hív! — Galamb meg- hatottan vigyorgott, követte a nénikét a konyhába, szabadkozva fölfalta a szalonnás rántották köszönte, kért hozzá savanyúpaprikát is, meg egy pohár bort, s közben lelkesen elmesélte, hogyan mentette meg Kántor Karcsi, nem is egyszer, 3 biztos laktanya- fogságtól, mert Karcsi mindig észnél volt, még akkor is, ha történetesen, merőben véletlenül és persze ritkán, föl- öntöttek a garatra. —- Védd csak azt a csirkefogót, mondta a nénike szeretettel, —» Mikor Galamb elverte az éhét, megkérdezte, hol találja Karcsit? — Kukoricát aratnak, Karcsi kombájnos — mondta a nénike büszkén —, dolgoznak éjjel-nappal, szombaton, de még vasárnap is, nem is a legjobbkor jöttél, de most már mindegy. Csak annak örüljünk, hogy nem esik. Végigmegy a főutcán, letérsz balra o földútra, ott már, édes gyerekem, el se lehet tévedni. (Falutatjuk) . r* hívja az egyetemisták és a főiskolások amatőr művészeit. Az idén ötödik alkalommal rendezi meg a KISZ- kb, az Oktatási és a Kulturális Minisztérium az egyetemi-főiskolai kulturális napokat. A gazdag program nyitánya a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem lesz. A felsőoktatási intézmények hallgatóinak képzőművészeti alkotásaiból félezer festményt, grafikát, kisplasztikát bemutató tárlatot nyitnak meg. Harminc Intézmény 900 szólótáncosa és népi együttese ropja majd a táncot Keszthelyen és Szarvason a folklórnapokon. Bemutatkoznak énekesek és a népi muzsika amatőr művelői Is. Április 4—6. között Keszthelyen az agrártudományi egyetemen reggeltől estig pereg a műsor. Április 3—S között Szarvason 0 Debreceni Agrártudományi Egyetem kihelyezett mezőgazdasági karán több megye képviselői szórakoztatják az egybegyűlteket, s versenyeznek a legjobb helyezésekért. Kórusok, kamarazenekarok, hangszeres és énekes szólisták tesznek tanúbizonyságot tudásukról április 1— t között a győri Közlekedési- és Távközlési Műszaki Főiskola látogatói előtt, A Nyíregyházi Tanárképző Főiskolán április 5—7 között, az egri tanárképző főiskolán április 6—8 között muzsikálnak az ének-zene diák reprezentánsát, több mint 1600-an. (MTI)
