Népújság, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-04 / 54. szám

A pillanatot néhány kép őrzi csupán. Az egyiken; nem­zetiszín zászlók között Kossuth, Petőti, Táncsics arcmása, s lobogót emelő három fegyveres: a szabadságharc vörössip- kása, a Tanácsköztársaság vöröskatonája s a fasizmussal szembeszálló partizán. Előttük piros-fehér-zöld drapériás emelvény, s az elnökség: parasztingében Veres Péter, a par­tizánparancsnok Nógrádi Sándor, az új hadsereg egyenruhá­jában Pálffy György és Münnich Ferenc. S egy másik kép: zsúfolásig telve a nagyterem. A bársonyszékeken munkások, parasztok, katonák. Mögöttük, az elnöki emelvénnyel szem­ben hatalmas transzparens: „Ez az ország a mi országunk”. 1 f»48. február 29-e volt. A Zeneakadémia nagytermében meg­alakult a Magyar Szabadságharcos Szövetség. Az ifjú demok­ratikus forradalom újszülöttje... Harminc esztendeje ennek. Ma már évtizedekben szám­láljuk az ünnepséget: akkor minden nap megszámoltatott, új és új harcokat-tetteket hozván. Ma így szerepel tankönyve­inkben: a „fordulat éve”, akkor száz. és százezrek ujjongtak­küszködtek-lelkesedtek-dolgoztak e fordulatért. Ma talán kissé zengzetesnek tűnhet a szabadságharcos szövetség nép­hez forduló első felhívása: „Zászlónk alá hívunk minden ma­gyart, aki vallja szövetségünk célját: Kossuth, Petőfi, Tán­csics szellemében hívunk mindenkit, aki nem akarja, hogy nemzetünk valaha még egyszer idegen hatalmak igája alatt nyögjön.” A szövetség büszkén vallhatja, hogy kiállta az idők pró­báját. Kitűzött feladatát az elmúlt évtizedek során maradék­talanul végrehajtotta: példamutató munkát végzett elsősor­ban a fiatalok hazafiasságra való nevelésében, sokat tett azért, hogy a felnövekvő nemzedék egészséges önbizalommal, sportos hozzáállással, becsülettel teljesítse kötelezettségeit, sajátítsa el a szükséges tennivalókat. írásaink, képeink a jubileumi évforduló alkalmából az MHSZ mindennapi, hétköznapi, életéből igyekszik — a tel­jesség igénye nélkül — egy-egy felvillantást adni. Pétervásárán: Együtt a KiSZ-szeí és az ifjú Gárdával Két évtizede kezdie: Kortvély József Gyöngyösön nagyon sokan ismerik, népszerű, közismert ember. Valamikor éveken át a város labdarúgó-csapatában játszott, s talán nem véletlen az MHSZ-en belüli sportirá­nyítói tevékenysége. Kortvély József azonban elsősorban katonai képzettsé­ge alapján tölti be a Zalka Máté területi tartalékosklub titkári tisztét. —, Társadalmi munkáját két évtizede kezdte meg szö­vetségünkben — említi Diósi Imre, a gyöngyösi városi MHSZ-titkár. — Mint tarta­lékos hadnagy, 1963-ban a tartalékos tiszti tagozat ki­képzési, majd a gyöngyösi járási-városi tartalékos tiszti tagozat vezetőjévé választot­ták. 1968-tól dolgozik klub­titkári minőségben. ízig-vé- rig társadalmi aktíva, jó szer­vezőkészséggel megáldva. Kiemelt feladatként kezeli a tartalékosok honvédelmi sporttevékenységét. Nem, egy megyei, sőt országos lö- vészversenyröl tértek haza szép helyezésekkel az általa felkészítettek. Kortvély József 1917-ben született, s ma nyugdíjasként szabad ideje javát két fiú­unokájával tölti. A polgári életben is megbecsült dolgozó volt. A Heves megyei Álla­mi Építőipari Vállalat mun­kaügyi osztályvezetőjeként többször érdemelte ki a kivá­ló dolgozó kitüntetést. Az MHSZ Kiváló munkáért arany fokozata elismerést négy ízben kapta meg. A Honvédelmi Érdemérem tíz-, tizenöt- és húszéves fokozatai ugyancsak közéleti aktivitá­sának jelvényei. Az .egri' megyei úttörőház első emeleti folyosóján meg­csap az enyv csípős szaga. Mintha egy asztalosműhely közelében járnék ... A kis szakköri teremben éles gyerekhangok: — Jancsi bácsi ! Ezt az or­rot tegyem? — Jancsi bácsi, egy vékony léc kellene ... Jancsi bácsi, „polgári ne­vén” Pethő János három éve vezeti az úttörőház modelle­zőszakkórét. — Az MHSZ és az úttörő­ház több mint tíz esztendeje szocialista szerződést kötött, — mondja, miközben gyen­géden végigsimít, egy göndör fejecskén. — A szerződés ér­teinkében az üttörőház adja a termet, az MHSZ pedig az anyagot és a szakkörvezetőt a modellező kedvű gyerekek számára. Jelenlétem láthatóan za­varja a munkát. Körbefog nak bennünket a kék kö­penybe bújt fiúk, és „Jane. : bácsi, Jancsi bácsi!'’ megsüt' lítás után kérnek-kérdezneK megállás nélkül. Pethő János hata*talan türelemmel beszé hozzájuk, minden kérdésre «Mászol, minden kérést tel­jesít. Közben azért vámszol- gat nekem is. Meggyőződés és lelkesedés. Röviden így jellemezhetjük a pétervásárai MHSZ- klubot, amely tizennégy éves múltra és sok szép sikerre tekint már vissza. Fényképek, nap­lóbejegyzések, érmek, okleve­lek őrzik a sikerek szép em­lékeit, s minderre jogosan büszkék mindazok, akik ko- vácsolói voltak. Így Bocsi László, a községi lövészklub­titkár, valamint az MHSZ lö­vésztitkára és az egyik korel­nök, Patkós István, a tartóié­nak Patkós István, a tartalé­kosklub titkára. Mint a leg­tapasztaltabb, igyekszik ob­jektív képet vázolni az MHSZ- munkájáról, eredmé­nyeiről, ehhez azonban tudni kell... — Azt — magyarázza lel­kesen, — hogy MHSZ-klub- jaink valóban sok szép ered­ményt értek el, de ez nem csak az MHSZ-tagok dicsősé­ge, mert ebben benne van nagyon sok KISZ-munka is, és az Ifjú Gárda által elért eredmények. így aztán mi nemigen beszélünk külön-kü- lön az eredményekről: együtt dolgozik, együtt húz és együtt ér el eredményeket ez a hár­mas —, ha ugyan nem hang­zik kérkedésnek, hogy ezt ép­pen én mondom, aki aktív részese vagyok ennek a mun­kának. Nos, hadd tisztázzuk mind­járt itt: nincs szó kérkedés­ről. Pétervásárán a haza sze- retetére való nevelésnek, a honvédelemre való oktatásnak kiváló hagyományai és ered­ményei vannak. A rendsze­resen megtartott foglalkozá­sokon fiatalok és idősek egy­— Jelenleg negyven tagja van a szakkörnek, de ma elég kevesen jöttek el. Tud­ja, az influenza ... — Csak repülőgép-model- leket készítenek? — Hajókat is. Mindkét modellfajtát először kezdő fo­kon készítik a gyerekek. A repülőgyártást a Sirály papír- modellel kezdik, utána követ­kezik a „Lökös”, még mindig papírból, végül a MINI-MO- KI következik, amely már balsafából van. A haladók papíruszmodelleket csinál­nak. — Hogyan tudják lemérni, hogy a munkájuk eredmé­nyes volt, vagyis: hol szerez­hetnek a szakköri tagok si­kerélményt? — Minden -évben rendez­nek a modellezők számára versenyeket. Legközelebb május 21-én, Besenyőtelken versenyeznek a gyerekek. — Van-e ittlevök között olyan, aki már részt vett va- iamilyen modellező-vetélke­dőn? — Persze, a kis Kovács Zoli. Gyere ide, Zoltán! Sovány, szőke fiú jön oda hozzánk. — Melyik iskolába jársz? Az egri H-es számú ál­talános iskola ötödik „a” osz­tályába— feleli precízen. forma lelkesedéssel vesznek részt. — Évi hetvenórás kikép­zési tervünk van, és mi igyek­szünk jól kihasználni minden órát, minden percet. Nem az érmekért, nem a serlegekért tesszük ezt, hanem mert hisz- szük: szükség van ránk, hogy a mi készültségünk olyan erőt, olyan tartalékot jelent az országnak, amelyet csak építőnek nevezhetünk, és amelyre, ha a szükség úgy hoz­za — mindenkor lehet szá­mítani. De nem szabad csak nagy dolgokra gondolni. Van­nak a mi munkánknak em­berformáló vonatkozásai is. És ez vonatkozik a tartalékos­klub tagjaira az MHSZ-ben, a KISZ-esekre és az Ifjú Gár­Tíz évvel ezelőtt alakult Füzesabonyban a Zrínyi Mik­lós tartalékosklub. Ezt meg­előzően járási tartalékos tisz­ti tagozat működött Abony- ban, Kiss Ottó irányításával, aki jelenleg az MHSZ járási titkára. Tőle tudtuk meg, hogy a 60-as évek első felé­ben négyszer lettek elsők a tartalékos tisztek megyei jár­őrversenyén. Az utódok, a Zrínyi tartalékosklub tagjai, a nagyobb követelmények el­lenére is a megye legjobbjai közé tartoznak a THV me­gyei döntőjén elért eredmé­nyek alapján... Kezdetben 18 tagja volt a úttörők — Mondjál valamit a ver­senyről, amelyen indultál! —. Hát... Besenyőtelken voltunk tavaly. Három bíró figyelte a modelleket, el­érik-e az előírt magasságot. — A tiéd elérte? — Igen. Három percig kell fennmaradnia a gépnek, az enyém egy kicsit még tovább is repült. — Milyen a tanulmányi eredményed? — Négyes. — Amióta modellezőszak­körre jársz, nem romlottak a jegyeid? — Nem!... Látom az arcán, hogy leg­szívesebben otthagyna, és folytatná a munkáját. — Most éppen mit csinálsz, Zoli? — Egy papíruszmodell szárnyát készítettem el, most már csak a repülőtesthez kapcsolódó rögzítő lécet kell kifúrnom, és valószínűleg még ma készen is lesznek vele. A gyerekek kezében játék­ká szelídülnek az eredeti méretükben néha oly veszé­lyes repülőgépek. Mégoedig kézügyességet, akaraterőt es fantáziát fejlesz ■" játékká — türelmes felnőttek segítségé­vel, jí»w(—dó). da tagjaira. Utóbbiak közül név szerint emlékszem na­gyon sok gyerekre, aki itt bontakozott ki igazán nálunk, itt mutatta meg, mire ké­pes. .. És ha már itt tartunk hadd említsem meg néhányuk nevét: Csécsei János, aki 1970-ben volt IG. parancsnok, és később kiváló katona lett belőle, aztán Juhász Vilmos, Luch János, Horváth István, Kollár Gábor — egyik nagy­szerűbb volt, mint a másik, öröm rájuk emlékezni. Mindebből talán az is lát­szik: az emberré edződés és a hazafias gondolkodás test­vérfogalmak Pétervásárán. (kt) klubnak, ma 35-en vannak. A klubfoglalkozásokon kívül évente rendszeresen megren­dezik két csoportban mint­egy 60 fő részvételével a húsz órás utóképzést. Ebben je­lentős segítséget nyújt az egyik patronáló alakulat. Először lgnácz Gyula alezre­des, legutóbb pedig Váradi Ferenc és Takács László had­nagyok tartottak nagy figye­lemmel kísért előadásokat... Csanálosi József klubtitkár­nak sokat segít a szervezés­ben és a felkészítésben az aktívan dolgozó vezetőség, amelynek Tassi János, Ko­vács Sándor, Lassú József, Váradi Bertalan és Tóth Emil a tagja. Első THV-sikerüket 1970- ben érték el. A Váradi Ber­talan, Csanálosi József, Sar­kantyú János összeállítású II. korcsoportos (35 ev felettiek) gárda a megyei döntőn máso­dik helyen végzett. Egy év múlva már ötfős csapat (Váradi Bertalan, Csanatosi József, Sneider Ernő, Balázs László, Nagy László) ért el hasonló eredményt. Ezt kö­vetően ismét három verseny­ző alkotott egy csapatot. 1973. kivételével mindig má­sodikok lettek, s az említet­teken kívüi még Tassi Imre, Babies Antal és Birkás Ist­ván kapott helyet a csapat­ban. A múlt esztendő volt a fü­zesabonyi tartalékos verseny­zők legsikeresebb éve. Mind­két korcsoportban megyei bajnokok lettek: az első kor­csoportban Makkai István, Lassú József, Füle Vince és Tóth Emil. a másodikban pe­dig Csanálosi József, Bálázs László, Birkás István és Na- hóczki Csaba. A megyei győ­zelem után részt vehettek az országos döntőn. A Mátra vi­déki Fémművek részéről a honvédségi feladatokban jár­tas Makkai Sándor, az áíész lövészklubtól pedig Balázs László a lőfeladatok gyakor­lásában segítette a felkészü­lést — amit végül is várako­záson felüli szereplés köve­tett. Ezek után nem véletlen, hogy a füzesabonyi tartalé­kosok huzamos ideje a me­gyei élvonalban vannak. Hajók, repülők gyermekkezekben Modellező egri 1 fizessteyi tartalékosok sikereiről Könnyűbúvárklub a huszadik emeleten Demeter Imre merülésre készül a Mátravidéki Erőműben a víz alatti betonozás ellenőrzésére Az MHSZ könnyűbúvár­klubok nemcsak sport-, ha­nem nagy fontosságú gazda­sági tevékenységet is folytat­nak. A vízi és hőerőművek­nél ők merülnek le a rácso­kat megtisztítani, a berende­zéseket átvizsgálni. De meg­találhatók a hídépítéseknél, a folyómedrek. átkutatásánál, a városok alatti pincerend­szerek feltárásánál és számos esetben a mentéseknél is... A Gagarin Hőerőmű Válla­latnál is elsősorban az üzem érdekeit vették figyelembe, amikor megalakították az MHSZ könnyűbúvárklubot. A beindításban a nagy ta­pasztalattal rendelkező egri klub szakemberei segítettek a visontaiaknak. 1969-től 1973-ig kihelyezett szakosz­tályként működtek. Közben évről évre egyre jobban ja­vult a klub gazdasági hely­zete, ezzel párhuzamosan a szerelések, a technikai beren­dezések ellátása. A„B” típusú klubnak je­lenleg 45 „merülőképes” tag­ja van. Harmadik esztendeje látja el a klubtitkári teendő­ket Széles János szállításve­zető, akivel a gyöngyösi to­ronyház legmagasabb szint­jén találkoztunk a napokban. Ugyanis itt kapott egy nagy­szerűen berendezett helyisé­get a könnyűbúvárklub. A tit­kár figyelmet érdemlő ered­ményekről tájékoztatott. El­mondotta többek között, hogy a hazai „vizeken” kívül a klub tagjai dolgoztak már Százhalombattán, Leninvá- rosban és a szomszédos Lő­rinciben is. összesen 300 ezer forint értékű munkát végez­tek. A harckocsivezető bú­várképzés mellett egyre na­gyobb súlyt fektetnek a mi­nőségi sporteredmények elé­résére. Édzéseiket gyöngyösi szakemberek irányításával a városi strandon végzik. Fiatal tehetségeink közül Tengely Sándor érte el a legrango­sabb sikert Tatabányán, ahol a serdülő korosztályúak 15 m-es búvárúszásában elsőként ért céjba, &u%f)D m-es uszo­nyos úszásban pedig második lett. A közeljövőben Gál Ta­mástól, Gyuricza Zoltántól Bágyi Zsolttól és Keresztesi Nagy Tündétől vának hasonló A futó vadlövők között Gyors egymásutánban dör­ren a golyós fegyver, számol­ni sem lehet a lövéseket. A lőálláson újabb és újabb pus­kások fognak helyet, s a szü­net csak pár másodperc egy- egy dörrenés között. A stand­tól ötvenméternyire testes vadkan futkározik, előbb gyors, aztán lassú menetben, ahogyan Pintér János edző parancsolja az elektromos in­dítóval. Az egri lőtéren va­gyunk,, az Almagyar-domb es a Merengő találkozásánál, ahol szokásos hétközi edzését tartja az MHSZ és az erdő- gazdaság futóvadlövő klub­ja. Az egri futóvadlövés tör­ténetéről Pápista Gyulával, a lövészklub titkárával beszél­getünk : — Kevés híján két évtized van már a hátunk mögött. A hőskor, a sok-sok nehézség, megpróbáltatás, a kemény munkát koronázó számos kezdeti siker Lányai István nevéhez fűződik. A klubot most hárman igazgatjuk: az elnök Polónyi György, erdész, Pintér János edző és a titkár jómagam. A futóvadlövők eddigi út­ja felfelé ívelő pálya. Tevé­kenységük magas szintű, si­kersorozatuk állandó. Nincs egyetlen hazai vagy nemzet­közi verseny, ahol ne szere­pelnének a győztesek között. — Eredményeink alapján klubunk az A—I-es kategó­riába sorolt, tehát a legjob­bak között vagyunk. Nyil­vántartott versenyzőink szá­ma 41, ebből 24-en minősítet­tek. Lövészeink nemcsak a ver­senyeken, hanem a munká­ban, a tanulásban is példásan megállják a helyüket. Olya­nok vagyunk, mint egy népes család. Az éltéit évek során tetterős, ütőképes közösség kovácsolódott az emberek­ből. A fegyelmezetleneket nem fogadják maguk köze. És ha már az eredményekkel kezdtem, hadd dicsekedjek azzal, hogy ennek a klubnak neveltje az állandó országos bajnok is, Szabó Gyula, aki most Miskolcon él. Gyuszi kijutott a müncheni olimpiá­ra is. Különben a futóvadlö­vés München óta olimpiai szám. A versenyek 60 lövés­ből állnak, lassú és gyors menetben egyaránt 30—30 lö­vést lehet leadni a mozgó vadkanra. Lassú menetben 5, gyors menetben pedig 2,5 másodpercig látható a cél. Tehát nemcsak a pontos lö­vés számít, hanem a reflex, a gyorsaság is. Van aztán egy 40 lövéses vegyes szám is, ahol a lassú és a gyors me­netek keverednek. — Ha visszatekint az eddigi útra, melyik évet tartja a legeredményesebbnek? — 1977. volt a legeredmé­nyesebb évünk. Varga Sán­dor junior kategóriában or­szágos vidéki bajnok lett, Karkusz János pedig máso­dikként végzett mögötte. Es természetesen juniorban mi nyertük a csapatversenyt is. Nem kis sikerként könyvel­hetjük el, hogy az MJ1SZ or­szágos bajnoki versenyén minden csapatunk bronzér­mes volt. Különben Varga Sándornak az NSZK lövészei­vel vívott nemzetközi verse­nyen is sikere volt, második helyen végzett. S az sem utol­só, hogy az MHSZ válogatott­jában négyen képviselik az egri lóvészklubot: Varga Sán­dor, Varga Csaba, Szomolyai István és Karkusz János. Azon dolgozunk továbbra is, hogy a siker mindig mellet­tünk járjon ... Kívánjuk, hogy .gy legyen) (pataky) j

Next

/
Oldalképek
Tartalom