Népújság, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-31 / 76. szám
Rézike százesztendős Már januárban tudta mindenki az egrj Makiári út környékén, hogy Molnár néni elérkezett a századik esztendejéhez. Itt lakik a Menház utcában, a lányánál, Nagy Ignácéknál, a Rézike néni. S aki arra jár, kíváncsi pillantást vet a tiszta kis házra, amelynek ablaka mögött Teréz néni üldögél, a kíváncsiságnak oka van, mert biztos valami titok rejlik abban, hogy valaki megél; a századik esztendőt. Valami, amit csak ő tud, s amit ki kellene kérdezni tőle, hátha elárulja és akkor megtudják, mit kell tenni, vagy nem tenni ahhoz a száz esztendőhöz. Persze szeretet is van ezekben a pillantásokban, meg gyöngédség, mert törékeny virág az ember már ebben a korban. Száz esztendő! Mintha azt mondanák, hogy hegycsúcs, vagy torony, valami ilyesféle, ami olyan magasra emelkedik, hogy szinte csodálni kell. Menház utca 13. (Akik babonásan félnek a tizenhár- mas számtól, jól figyeljenek): Molnár Lászlóné Bartók Terézia ott ül az ablak szép világosságában, talpig tisztes feketében, csak a blúzán vannak apró fehér pettyek. — Bizony, ez már a századik — mondja — pedig .nem volt könnyű. Kicsi voltam, mikor árvaságra jutottunk. A legnagyobb nővérem ügyelt ránk, amíg valameny- nyire felcseperedtem. Ostoroson születtem, ott kezdtem tanulni, meg dolgozni. Dolgozni talán hamarabb. Ügy emlékszek, hogy először a tanító úr szobáját söprögettem. Az iskolában volt egy csepp szobája, felesége meg nem volt. A Bartók Jani meg elkezdte kiabálni, hogy a tanító úr szobalánya, tanító úr szobalánya. Addig csúfolt, míg egyszer megmondtam a tanító úrnak, az meg két nagy pofont adott a Janinak. Ezen a kislánykori nagy eseményen elkacagja magát Téri néni és ettől fogva sokszor kacag. Van is min. Kicsiket kacag, mintha apró gyöngyök gurulnának szét a szobában. Még ha azt mondja: jaj, azt is nevettében mondja. Tudja, azután nagyon féltem a Janitól, hogy bosszút áll azért a két pofonért. El is jöttem én Ostorosról, itt álltam szolgálatba Egerben, gyerekek mellé. Amíg kicsi voltam, csak huzigáltam, meg ringattam őket, később már segítettem a konyhán is. Nyolcvan krajcárt kaptam. Egy hónapra. Sokáig kellett gyűjteni a pénzt, amíg vehetett az ember valamit magára. (Régi, elfelejtett nevek kerülnek elő, ahol szolgálatban dolgozott). — Esküvője hogy esett? — Ügy, hogy nem ahhoz mentem, akivel pedig már háromszor kihirdettek. Az apja nagyon szórta a pénzt. Bandagazda volt, tudja, aki összeszedte az embereket summásmunkára, oszt ez is adott neki, meg az is, hogy őt vigye. Volt úgy, hogy papiros pénzen gyújtott cigarettára. No. mondom magamban, ennek a fia is ilyen lesz, nem megyek én hozzá. Egyszer aztán hazamentem Ostorosra, lakodalomba. Ott elkapott Április 4-e alkalmából ezernél több szovjet turista érkezik hazánkba, hogy részt vegyen a felszabadulási ünnepségeken. Legtöbben az IBUSZ szervezésében látogatnak el Budpestre és más városokba. Az első csoport már & Mimsw L tuná. március 30., csütörtök Molnár a táncba, nem is engedett el. Este már el is jött hozzánk, a nővéremékhez. 1896 áprilisában meg is volt az esküvőnk. — Tíz gyereket hoztam a világra, kettő meghalt, de nyolcat felneveltem, ki is házasítottam. Hat volt közülük lány. (Ügy mondja: lyány Mert ő még ismeri az ly betűt.) sokat kellett dolgozni, mert amikor összekerültünk, nekem is csak egy gyalogföldem volt, meg neki is (Egy gyalogföld — egy hold.) De mikor meghalt szegény, már tizenhat hold földön, meg két hold szőlőn gazdálkodtunk. Ennyit szereztünk, tíz gyerek mellett. Igaz, vettünk olyan darabot is, amelyik felfelé ment a hegynek, az eső meg lehozta a földet a tövibe, úgy hordo- gattuk vissza — puttonyba a helyire. No, ez nem jó volt, túl is adtunk rajta. Mikor szegény uram meghalt, szétosztottuk a földet. Mindenkinek jutott két hold, meg egy negyed szőlő. Még azután is sokat dolgoztam. Annak az egri írónak a tanyáján is, aki itt van eltemetve, a várban. — Egy könyv áráért vette meg a tanyát Söpitől, úgy mondják. (Gárdonyi Géza harmincholdas tanyájáról van szó, az ostorosi Savóskút határrészről. A tanyát 1907- ben vette Gárdonyi, ha nem is egy könyv áráért, hanem harmincezer koronáért egy Schöpflin nevű századostól, ezt a nevet bizony nem könnyű kimondani. Ez a Sö- pi. 1918-ban a kisebbik fiára, Sándorra hagyta, akit mindenki csak Sándorkának hívott. Sándorkáé volt egészen 1961-ig, amikor a tsz birtokába került.) Innen vittünk be Egerbe mindenféle termést, de boldog volt ilyenkor Sándorka. — Most már a legkisebb lyányomnál, Gizikénél éldegélek, ők nagyon jók hozzám. Ezt a jóságot meg is lehet látni Teri néni egész mivolt- ján, telt arcán, vidámságán. Giziké azt is elmondja, hogy számvetést tett a családfával kapcsolatban. Az annyi mint 12 unoka, 18 dédunoka, 6 ükunoka. Sokan voltak itt közülük, mikor a mama belépett a századik esztendőbe. (Ugyan mi lett volna, ha mind az életben maradt nyolc gyereknél is nyolc gye- I reket neveltek volna föl. Ak- j kor nem tizenkét unokával, hanem hatvannéggyel dicsekednék Teri néni, ha hinni lehet a számoknak.) Egészséges-e Teri néni? Giziké válaszol: megeszi a meg is érkezett a fővárosba, egyhetes programjuk során a Balatonra és a Duna-kanyar- ba tesznek kirándulásokat. A Szovjet—Magyar Baráti Társaság kijevi csoportjának tagjai Szekszárdra utaznak, s baráti találkozón vesznek részt a város üzemeinek dolgozóival. Programjukban Pécs és Székesfehérvár megismerése is szerepel. A Szovjetunióba is népes turistacsoportok látogatnak április 4-e alkalmából. magáét, jó étvággyal, alszik is jóízűen, a szobában sétálgat, nyáron kimegyen a kertbe, vagy kiül a ház elé. A doktor úr meg szokta látogatni, azt mondja, olyan a szíve, mint egy menyecskének. Aki pedig megkérdezi egy élet ilyen rövid és megkacagott foglalata után, hogy mi a titka a száz esztendőnek, íme a tennivalók: gyerekkortól dolgozni, tíz gyermeket szülni, nyolcat kiházasítani, közben két hold földből tizenhatot csinálni, lejtőről lehordott földet puttonyban visszahordani, végül évtizedekig lakni tizenhármas számú házban. A Heves megyei Termelő- szövetkezetek Területi Szövetsége együttműködve a megyei tanács művelődésügyi és mezőgazdasági osztályával — közművelődési vetélkedőt hirdetett szűkebb pátriánk közös gazdaságai számára. Az érdeklődőknek elég idejük van arra, hogy bekapcsolódjanak a helytörténeti tevékenységbe, > megismerjék településük munkásmozgalmi hagyományait, s különböző kulturális rendezvényeiken vegyenek részt. Ezenkívül folytathatják abbamaradt általános iskolai tanulmányaiS M arc VoisinAz egész délben kezdődött. Szokásom szerint összehajtottam az újságot, miután áttanulmányoztam a legfrissebb sporthíreket, majd felálltam az asztal mellől és felhúztam a zakómat. — Messzire lesz a séta, Jean-Paul? — kérdezte monsieur DTnvy, és vaskeretes szemüvege fölött sanda pillantást vetett rám. Ismerik önök a mi DTnvyn- ket? Nem? Akkor szerencsét. Jük van. Mert ő az én közvetlen főnököm. Tudományos ülés Egerben Iskolaletevíziópedagógia Mint már lapunkban hírül adtuk, lskolatelevizió-peda- gogia címmel csütörtökön megkezdődött az MTA debreceni akadémiai bizottságának neveléstudományi munkabizottsága, az MPT Heves megyei tagozata és a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola tudományos tanácskozása Egerben. Dr. Durkó Mátyás kandidátus. a DAB neveléstudományi szakosztálya elnökének megnyitója után dr. Szűcs László kandidátus, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola főigazgatója köszöntötte a vendégeket a főiskola tanácstermében. Ezt követően került sordr. Nagy Andor főiskolai tanszékvezető, Köpf László szakcsoportvezető, Kelemen Endre, az ITV vezetője és Balázs Sándor iskolaigazgató előadásaira A résztvevők ezúttal a televíziópedagógiai kutatás jelenlegi helyzetéről, problémáiról, a közművelődéshez való viszonyáról, valamint az Iskolatelevízióval kapcsolatos problémákról és adásainak felhasználásáról hallhattak. kát, s beiratkozhatnak a középiskolákba. Mindehhez csatlakozik a politikai képzés is, s az itt elért teljesítményeket pontozzák. A jelentkezéseket április 15-ig kell beküldeni a TE- SZÖV-höz. Ezt követően 1979. január 31-ig bonyolítják le a helyi vetélkedőket. Innen a legjobbak kerülnek be a járási, városi versengésre, amelyet a következő év február 1-től 28-ig rendeznek meg. Azok, akik legjobbnak bizonyulnak 1979. március 18_án mérhetik össze képességeiket, felkészültségüket. — Tizenkettőtől egyig ebédidő van — válaszoltam —., és azt tehetek, amit jónak látok! — Hát így vagyunk? — mosolygott gúnyosan a főnök. — Es nem látná jónak azt, hogy egy kicsit dolgozzon az ebédideje alatt, mivel különben naphosszat újságot olvas, figurákat rajzolgat elöljáróságunk hivatalos űrlapjaira, és a lányismerőseivel fecseg telefonon? Nahát, elhihetik, nagy marha ez a DTnvy! Mit képzel? Hogy én, aki elvégeztem a Sorbonne-t, az ő iratait szortírozzam? Hogy én, a magam haladó felfogásával egy elmaradott társadalmi rendszer előtt hajbókoljak? „Hogy süllyednél el, de nyomban!” — mondtam gondolatban D’Invyhez szólva. És mit gondol a kedves olvasó? A főnök alatt panaszosan megcsikordult a szék. DTnvy tehetetlenül felrántotta a karját és lepottyant — bár nem mindjárt a pokolba, ahová kívántam, de legalábbis a padlóra. Mindenki felugrált a székéről, körülfogták a szerencsétlent, és buzgón vigasztalták: — Ö, Monseiur D’lnvy! Miért nem vigyáz magára? Mitévők lennénk ön nélkül? Néhány nap múlva, megint tizenkét óra tájt, odajött hozzám Lucie. Ismerik a mi Lu- cie-nket? Nem? No, akkor nagy szerencséjük van. Hihetetlenül bárgyú teremtés, — bár azt meg kell adni, csinosság dolgában semmi hiány sincs nála. Azt rebesgetik, még a televízióhoz Is hívták hivatalos közlemén'veket beolvasni, de azután mégis lemondtak a szolgálatairól, mert Lucie nem tudja kiejteni a mássalhangzók jó részét, Szovlet turisták a felszabadulási ünnepségeken Dr. Kapor Elemér A TESZÖV kezdeményezésére Közművelődési vetélkedő megyénkben Gyerekszoba Kettős csengése van a szónak. Ha valaki modortalan] udvariatlan, azt mondják rá: — Nem volt gyerekszobája! • A múltban a gyerekszoba rangot, méltóságot, vagyon de legalábbis jómódot jelentett. Ma. — szerencsére új tartalommal. —, de újra fogalom á gyerekszoba. Még az 56 négyzetméteres kis lakásokban is egyik szoba a gyerekeké. Ezeknek a gyerekszobáknak külön-- leges hangulatuk van. Órarend, színészképek, futballsztárok portréi a falon, aztán cigarettadoboz, gyufásskatulya és még ki tudja milyen gyűjtemények egész sora. Rádió, magnój szintén tartozéka a gyerekszobának. — Elférnek a fiúk? — Nagyszerűen! Igaz, csak az étkezőfülke az övéké, ez| rendeztük be gyerekszobának. — ötletes az ágy. — Igen! A férjem szerkesztette és úgy gyártattuk le. Az! alsó rendes heverő, a felső felcsukhatós, és a szerkezetbe be-j lefér az ágynemű is. Jönnek a gyerekek! Jancsi és Csaba, a szobácska lakóij Két kamaszodó fiú. Tíz perce állunk már szüleikkel e gyű ft az ajtóban, de köszönni „elfelejtettek”. Később ügyet sem vetve ránk, bőgetni kezdik a magnót. — Látja, ilyenek! De Istenem, mit csináljunk? Fiatalok] és a fiatalokat nekünk, idősebbeknek nehéz megértenünk.. 1 — Miért? Talán nem szófogadóak? A papa legyint, a mama kiborul: — Ezek mennek a maguk útján! Ezeket az iskola csali tanítja, de nem neveli. A múltkor a vasárnapi ebédnél nagy cirkusz volt, mert a férjem összeszidta Csabát azért, meri kanállal ette a nokedlit. — Tizenhat éves létedre már tudhatnád, hogy a vilid mire való! — Mit majrézol? Így szoktam a „kóterben” is. ÍJ — És nem szólnak érte? — Ki szólna? örülnek, ha simán lemegy az első turnus! A papa bűnbánóan hallgat, lelke mélyén bizonyára érzij hogy azért nem lehet mindent az iskolára, meg a kollégiumra kenni. A mama tovább panaszkodik: — Udvariasság? Nevetséges! Cipelem a szemetesvödröt,' de azt hiszi, hogy valamelyiknek is eszébe jut, hogy kivegye a kezemből? így aztán viszem magam! — Szóval úgy véli, ez a megoldás? — Mit kezdjek két ilyen nagy lóval? Leáll jak velük veszekedni? Az iskolában, meg a kollégiumban annyi tanár van. En úgy gondolom, nekik lenne a feladatuk a nevelés. Nevelés! Nevetséges. De még köszönni sem tanítják meg őket, meg tisztelettel beszélni az idősebbekről. A nagyanyjuk jövetelét így jelentik be: — Helló, mama ! Délután átpattan az öreglány.. .' Rossz hangulatban búcsúzom el a családtól. Arra gondolok, hogy gyerekszobáink már vannak, egyre több a kollégiumi férőhely is. Csak a nevelés! Legalább alapfokon kellene valamit, hogy is mondjam: Tenni! Abban, gondolom, egyetértünk, hogy a köszönés, az udvariasság, a figyelmesség nem úri passzió és nem kispolgári csökevény... Szalay István ! és a tévénézők politikailag helytelenül értelmezhették volna a szavait. — Dhága Jean-Paul, mi lesz máh azzal a váhoshende- zési tehvvel, elkészítette máh? — Mi a fenének készítsem el, ha városrendezésre úgy sem utalnak ki pénzt? Lucie természetesen nekem rontott, és alaposan leszedte rólam a keresztvizet, én pedig elnéztem a gyönyörű fogacskáit, és ezt gondoltam: „Nos, kedves asszonyom, csak szidjon, ha úgy tetszik! Maga kétségtelenül szép, de ha, én volnék a kedves férje, bizony már régen szedtem volna a sátorfámat! És mit gondol a kedves olvasó? Másnap megrendítő hír terjedt el az elöljáróságon: Lucie-t elhagyta a férje! El tudják képzelni a dolgot? Csak gondolnom kellett egyet —, és, mint mondani szokás, gondolataimat tett követte! Meghökkenten kirohantam az utcára és futásnak eredtem, s nemigen tudtam, hová és miért rohanok. — Még egyszer ellenőriznem kell önmagamat — gondoltam. — És okvetlenül valami megbízható próbát kell kieszelnem. Ott jön például az a rendőr. Most arra gondolok, hogy bizonyára két gyereke van. Mindjárt ellenőrizzük... — Bocsásson meg. Monsieur, ne tartson őrültnek, de engedje meg, hogy egy fúr. csa kérdést tegyek fel: a kedves feleségének két gyermeke van? — Nem, három — felelte a rendőr, és minden eshetőségre a pisztolytáskájára tette a kezét. — Es mind öntől van?! —i kiáltottam fel kétségbeesetten. — Nem, monsieur, csak kettő. Egyszer, amikor szabadságra utaztam Párizsba, hát... De tulajdonképpen mi köze ehhez? Nevetni akartam, de hirtelen borzongás futott végig a hátamon. — Mi lesz, ha a katonák kiszimatolják ezt a képességemet? — szömyed- tem el. — Es arra kényszerítenek, hogy képzelőerőmet támadó célokra fordítsam? Borzalom! Akkor szilárdan elhatároztam: ahelyett, hogy így élnék, állandóan az emberiség nyugalmáért aggódva —, akkor már inkább egyáltalán semmire sem gondolok. Nehogy valamiképpen eláruljam a tehetségemet ! Beállítok az elöljáróságra. Nem gondolok az égvilágon semmire. Fogadom az ügyfeleket. Gépiesen. Aláírom az iratokat. Oda sem nézek. Nem gondolkodom egy napig, négy napig. Egy hónapig. Eleinte kimerített a dolog, de azután beleszoktam. Sőt, hat kilót híztam is. összebarátkoztam monsieur D’Invy- vel. Ennek következtében előléptettek. Nemrég feleségül vettem Lucie-t. Remekül élünk. Igaz, ugyan a feleségem néha megint nyaggatni kezd, akárcsak azelőtt : — De hát gondolkozzál, dhága Jean-Paul! Légy észnél, kéhlek! Én pedig így felelek: — Dhága Lucie, én máh arí is elfelejtettem, hogyan kell ezt csinálni,.. Hiszen mi enélkül is hemeküi élünk! (Gellért György fordításai i.
