Népújság, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-29 / 74. szám
K. O KÉPERNYŐ ELŐTT Falusiak címmel sugárzott sikeres összeállítást a televízió, szovjet szerzők műveiből, neves színészi gárdát és rangos rendezői kart felsorakoztatva. Képünkön: részlet látható a címadó Suksin-novella televíziós változatából, Gobbi Hilda és öze Lajos közreműködésével. — Nem tudtam, hogy itt csak úgy lehet győzni, ha agyonvered a másikát — így hangzik az utolsó mondat Renyi Tamás legújabb filmjében, a K. O-ban. Az, amelyet a vidéki edző, Kaja bácsi mond Csunginak, legtehetségesebb bokszolójának, aki ki tudja már hányadszor —, de ezúttal végtelenül igazságtalanul — ismét második lett olimpiai -bajnok barátja mögött. Milyen egyszerű lenne! Milyen nagyon vonzó lenne most könnyedén fölvenni a rendező és a forgatókönyvíró Mü 1. 1er Péter által remekül feladott labdát, és hosszan elmélkedni azon, hogy bizony nemcsak a sportéletben történnek meg a filmben leját- szódottakhoz hasonló dolgok. Nemcsak ott szégyen — ki tudja miért? — szorgos, lelkiismeretes munkával örök másodiknak lenni. Nemcsak ott nehéz — bármilyen jó teljesítménnyel is — a bevált, a megszokott, a jól ismert első fölé kerekedni. Nemcsak a ring világában fordulhat elő, hogy hiába a becsületes küzdés, mert érdemtelenül is a dobogó legfelső fokán maradhat valaki, ha a veszélyes pillanatok előtt a zsűri közelében nyüzsög... És beszélhetnénk arról is, helyeselhetnénk az alkotóknak akkor is, amikor a mindennapok torz vonásait éppen a sportélet visszáságaiban tükröztetik. Hiszen azt, hogy valami régóta nincsen rendben ezen a területen, azt ma már korántsem csak a hozzáértők, a rajongók tudják, érzik. S úgy tűnik, Ré- nyiék a helyes irányban kutatják az okokra a miérteket, amikor Csüngi édesapját például azok közül a bajnokok közül választják ki, akiknek fénykoruk után nem jutott még egy edzőség sem. S így a soha meg nem szerzett, vagy rég elfelejtett szakma hiányával a trógero- lásból, a trafikolásból élnek. .. , És csattanós a kérdés: vajon pénzhajhászás-e, ezt látva, idejekorán eleget gyűjteni? És valóban alkalmas ez a környezet arra is, hogy kiélezett’ helyzetben mutassa be, hogyan üresedik ki a már irreálisan és talán értelmetlenül megnövekedett köo Magyar film vetelmények — az örökös edzőtáborok, a szerzetesi életmód, az utazgatások, a feszített versenyek — miatt egy élbokszoló (vagy „él” akárki) házassága, emberi, kapcsolatai. Megfigyelhetjük, miként alakul a barátság akkor, ha egymás ellen kell élesben küzdeni. Mitől tartós egy szerelem, s mitől válik egy bőrre tetovált emlékké. Hogyan változtatják a jellemet a változó körülmények. Az eddig fölvázoltak imigyen leírva azonban kétségtelenül lehetnének egy klubban megtartott vita tárgyai is. Írhatna könyvet róluk valaki, vagy előadhatná pantomimen. Ha azonban mindez filmre került, akkor a kritikusnak óhatatlanul számon kell kérnie azt is, hogy a jól megválasztott mondanivaló mennyire sugárzott át a vetítővásznon, hogyan alkalmazkodott e műfaj elvárásaihoz. Az ügy most kezd bonyolódni. Hiszen korántsem csak az eddig leírt — megközelítően ilyennek szánt mondandók dicsérhetők e filmben. Folytatva a sort. Ezúttal egy nagyon jól megírt, kellemes humorral fűszerezett történet került a nézők elé. Pergő párbeszédekkel, és egymásra építkező, egymásba kapcsolódó jelenetsorokkal, olyannal, amely az utolsó kockákon éri el csúcsát, s a közönségben a hazafelé úton zárja ívét... Életből ellesett, tapintható figurákat ismerhetünk meg, olyanokat, akiket szeretettel, hozzáértéssel lelkesedéssel és tehetséggel elevenítenek meg a jól kiválasztott szereplők. Juhász Jácint mint bajnok, ellenfeleként Cserhalmi György, az edző Inke László, a Fater Bencze Ferenc, s Valiként Kiss Mari. Nem tétovázik Zsombolyai János kamerája sem, ha egy- egy rezdülésből, meglesett pillanatból kell jellemkiegészítő vonásokat, hátteret, érzelmeket teremtenie. És mindehhez még Presser Gábor és Berki Géza zenéje, amely — mint tudjuk, önálló dalként is sikert aratott — nemcsak simul a sztorihoz, de újra és többé is fogalmazza... Ennyi és ilyen sokféle az, ami elismerést vált ki. És valami még sincs egészen rendben. Amikor azon tépelődik az ember, mi az, ami miatt mégis csak egy jó bokszmeccs izgalmával jön ki a moziból, milyen hiány okozza azt, hogy nem készül a film után hegyeket elmozdítani, vadonatúj életet kezdeni, holnaptól fogva szembeszállni az összes létező igazságtalansággal, hamissággal, de legalábbis futni, futni —, ahol- gyan ez már a remekművek nyomán születő katartikus éiményekből szokott fakadni — nos, akár ismét eszünkbe jut a bevezetőként idézett befejező mondat... Az a mondat, amellyel a film nyilvánvalóan egy sajnálatos igazságot, mégpedig jelenünk egyik lényeges, de legalábbis elég jelentős igazságát óhajtja kimondani... Az a mondat, amely talán túl frappáns, és túl egyszerű. .. Mintha az igazságok általában nem lennének ennyire csattanósan, jól megfogalmazhatók. Mintha az itt jelzett problémakör kissé összetettebb lenne ennél a pár szónál. Talán egy bonyolultabb, elvontabb társadalmi visszásságokat jelző, feszegető igazságot nem is lehet ennyire konkrét, csak itt és ekkor és így történhető cselekménynyel, ennyire naturális, csakis ehhez a filmhez tartozó figurákkal dolgozó alkotással kifejezni... Mintha, mintha, talán... a szavak, amelyek mögé alkalmanként oly remekül el lehet bújni, itt valóban az értékelő tétovaságot jelzik. Azt a tétovaságot, amelyet — most úgy tűnik —, az idő hivatott eloszlatni. A hosszabb, rövidebb idő, amelynek elteltével biztosan kiderül, hogy e kitűnően, a szó legjobb értelmében profi módon megcsinált film képes e mához, jelen órákhoz, percekhez kötött cselekményével később is szenvedélyeket izzítani... Németi Zsuzsa „Tegnap, 14 óra 35 perckor, az 1897. számú határoszloptól 9 kilométerre, nem történt szörnyű gépkocsiszerencsétlenség, s nem vesztette életét öt ember. Az MI 2345-ös rendszámú nehézkamion, egy szekér kikerülése közben, nem ütközött össze nagy erővel az ellenkező irányból haladó RÍM 4567- es rendszámú gépkocsival, s nem borította fel és nem vágta hozá három belga motorkerékpároshoz. Ennek eredményeként nem halt meg : a teherautó sofőrje, két motorkerékpáros, a személy- gépkocsit vezető fiatalember, a mellette ülő menyasszonya, a többiek pedig nem szenvedtek egy hónaptól 75 napig gyógyuló sérülést. A közlekedési rendőrségnek nem kellett nyomozást végeznie.” A Corriere Popolare igazgatója csodálkozva olvasta a tudósítást, azután hívatta a napihírrovat szerkesztőjét. — Olvasta ezt? — Bocsánat, mit? — Hát ezt. — Szabad? „Tegnap 14 óra 35 perckor...” — Igen, igen, a pontos idő is szerepel, amikor semmi sam történt. így kísértetniA PER. Dokumentum, játék : dokumentumjáték. A jelzett szóból és a jelzőből egybeírt főnév lett. Nem a helyesírásban, amely jósze- rint is inkább csak követte a már kialakított fogalmi gyakorlatot, hanem a fogalom gyakorlatában, a televíziós mindennapjaiban vált eggyé a dokumentativitás és a játék, a valóság hitele és az írói hitel művészi valósága. A Per, Sípos Tamás és Bo- hó Róbert televíziós dokumentumjátéka egy történelmi tényt, s egyben az idők próbáját, az igazság történetiségének kritikáját oly sokszor kiállt bírósági tárgyalás történetét idézte fel. A népbiztosok perét. S ez a felidézés egyben tiszteletadás is volt a Tanácsköztársaság még élő hőseinek, mementó is a meghalt, meggyilkolt, betegségben pusztított társaik miatt és előtt, s egyben művészi erejével módot nyújtó alkalom a ma élő középkorú és fiatal generáció számára vissza- és belepillantani a Horthy-korszak- véres hajnalába. Van abban valami tiszteletre méltó merészség, hogy népünk egy hősi korszakát, éppen annak a kornak bukásában és bukása után éppen áldozattá vált hőseit sorsában bemutatni — a ma élőknek. Ám a dokumentum- játék, s nemcsak a történelmi igazság revelációja miatt, de a színészi játék nemes egyszerűségének, korrekt realizmusának. Mata János rendező tempót és feszültséget egyszerre biztosító képi megoldásai miatt is, szóval a dokumentumjáték éppen do- kumentativitása miatt: a levertek apoteozisává vált. A legyőzöttek győzelméről volt szó. Arról, hogy az 1920-as népbiztosok pere, a vérben, a szennyben és az iszonyban fogant Horthy-fasizmus karjai között a vádlókról bizonyította be azt, amit a vádlottakról akartak azok a világ előtt bizonyítani, hogy: gyilkos pribékek. A népbiztosok pere nem lezárt egy korszakot, hanem egy újat nyitott: eszmélni Sággá válunk, hamarosan átlátszó vegytintával írhatjuk a cikkeinket. — Sajnálom, végtelenül fájlalom a történteket. Ilyen sorozatos sajtóhibák... Szigorú megrovásban részesítem a korrektorokat. — Hagyja békén a korrektorokat. Keresse meg azt a tudósítót, aki ezt a badarságot írta, ragadja nyakon és tíz másodpercen belül cipelje ide. Egy, kettő, három ... Kiderült, hogy az idézett prózai alkotás szerzője egy törékeny, alacsony termetű fiatalember, akinek ajkán nyugtalan mosoly bújkált és pillantása valahogy túlságosan negédes volt. — Foglaljon helyet és magyarázza meg ezt a jelentést. — Vigasztalóan hangzik, nem gondolja? És azt is hozzá kell tenni, hogy szintiszta igazság. Egyetlen valószínűtlen szó sincs benne. — Sőt mi több, egyetlen épkézláb szó sincs benne! — Igazgató úr: csodálkozom önön. Gondolja meg, mennyire örülnek az olvasók, amikor arról értesülnek, hogy nem történt ilyen nagy méretű szerencsétlenség. És képzelje el, ha viszont megtörtént volna: öt család gyákezdett ismét a magyar nép és sorsára odafigyelni a világ haladó közvéleménye. A Per ennek volt a hiteles dokumentuma, a művészi játék korszakot átívelő és egybefűzni tudó varázsos erejének jóvoltából. SORSFORDULÓ. Bevallom, jómagam is méltatlanul bántam azokkal a délutáni, kora esti kisfilmekkel, amelyek címük, témájuk, vagy csak egyszerűen délutáni kisfilm jellegük miatt — úgy tűnt — nem alkalmasak különösebb kritikusi megméretésre. Sem a kritikus kritikusképességeit, sem a szerzők szerzői tudásukat és alkotói készségüket illetően Magam lelkem legmélyén éreztem ugyan, hogy oktalan és jogtalan elfogultság ez, de más dolog valamit érezni és megint más tudni is. Megnéztem a Sorsforduló című, s szű- kebb pátriánkból, Heves megyéből, annak is Egerszólát nevezetű falujából és falujáról szóló kisfilmet. Nem is tudom, hogy van-e értelme egy félórás televíziós alkotást „kis” jelzővel aposztrofálni, ez is csak egy rossz beidegződés, de most már a dolog érdemi része miatt nem vállaljuk csak el ezt a jelzőt. Bródy Zoltán forgatókönyvíró és B. Megyeri Gabszol, Rómában, Milánóban, és Belgiumban kisgyermekek jutnak árva sorsra. Ügy vélem, az olvasóknak néha szükségük van olyan hírekre, amelyek olvastán megköny- nyebbülten sóhajtanak fel és azt kiáltják: „Hál’ istennek”! Szerintem a modern újságírás ... — Erről majd később beszél. Most pedig hallgassa meg egy másik cikkét: „Tegnap este, sötétedés után, nem történt különös esemény a 42 éves Badoni könyvelővel, aki városunkban, a Bitonoto utca 34/b. alatt lakik. Amikor az irodából hazafelé tartott, váratlanul nem találkozott egy revolvert szorongató, kifestett növel, s az nem utasította arra, hogy odaadja a pénztárcáját, amelyben egyhavi fizetése és a szabadságidejére járó illetménye volt. így tehát Badoni könyvelő nem esett áldozatául a napihírrovat szerkesztőjének emlékezete szerint első olyan rablótámadásnak, amelyet nő követett el.” — Szegény Badoni könyvelő — mosolygott a tudósító. — Olyan kedves ember, s ugyanabban a penzióban lakik, ahol én. Meglepetést akartam szerezni neki a születésnapjára: hiszen a hírnév mindenkinek jólesik! Ráadásul már 27 év óta újságunk előfizetője. Ügy vélem, az újságnak legalább nagy ritkán valami személyes elégtételt kellene szereznie olvasóinak, örömteli remegést kell keltenie bennük Fontos, hogy megbecsüljük az életet, igazgató úr. Szükséges, hogy értésül adjuk az embereknek, miféle veszélyeket és szerenriella rendező azt mutatta Ki kisfilmjében, amit már alapfokú szemináriumon is illik álomból felkelten is fújni, miszerint a lét határozza meg a tudatot. Miszerint a Béke szövetkezet, míg rá nem talált lelkes és értő, jó szándékú vezetőire, mígnem ők fel nem. kutatták aztán azokat az ominózus „helyi” lehetőségeket — itt a libát pél-' dául — úgy voltak a szövetkezettel, mint a róka fogta csuka. Ám, ahogyan változott a gazdasági alap, ahogyan nőtt ezek nyomán a munkakedv, s ahogyan a szorgos munka visszahatott ama bizonyos gazdasági alapokra, úgy fordult egyre jobbra, másra ennek a szövetkezetnek is a sorsa, és benne a tagságé is. Ennyi talán a film. És még annyi, hogy amit csak lehetett, azt a kamerák nyelvén mondotta el, ahol csak lehetett, engedte a szavakat őszintén és nyíltan bugyog- tatni, s ahol csak mód nyílt rá, megkereste az emberi arcokat, tekinteteket, gesztusokat, hogy mindaz, amiről szól velük és általuk, legyen hiteles. Semmiféle bűvészkedő művészkedés, semmiféle művészkedő beállítás : egy termelőszövetkezetről akarl bővebben és a kamera eszközeivel szólni ez a kisfilm. A mindennapok sorsot fordí-’ tó, jobbító munkájáról. Megtette. Sikerrel. Tisztet Ietem a kisfilmeknek és készítőiknek. Gyurkó Géza esetlenségeket, milyen szörnyű katasztrófákat kerülnek el minden percben! — Vagy úgy! És talán már a holnapi számba is készített valami ilyesfélét? Olvassa csak fel, egyre jobban tetszik a dolog. — Itt van még az időjárásról szóló cikkecske. „Tegnap déli 12 órakor nem esett hó. Városunk utcáit és tereit nem lepte el puha, fehér hótakaró. Egyes körzeteket a hó nem borította el vastag rétegben, másutt pedig nem alakultak ki jellegzetes alpesi hóbuckák. A városi közigazgatásnak nem kellett a hó eltakarításával foglalkoznia." Azután az ezzel együtt járó jelentős költségmegtakarításról szóló elmefutattás következik. — Eleve egyetértek az ön elmefuttatásával és azt javasolom saját magamnak, hogy bizony megtakaríthatnám az ön fizetését. — Sejtettem, ön már a negyedik újság igazgatója, aki ilyen következtetésre jut. ügy gondolom, hogy a modern újságírásra vonatkozó elképzeléseim túlságosan ha- ladóak. Egyesek azt mondják, hogy utópista tévelygések rabja vagyok ...Ez azonban nem rettent el. Galileivel, Marconival és másokkal is igy bántak az elején, sőt, talán rosszabbul is. Fő a türelem — találok én magav iák más állást. Fiatal vagyok, aa egész élet előttem áll! És a tudósító tekintete boldogan révedt egy olyan világba, amely telis-tele lesz meg nem történt utcai balesetekkel és ki nem tört há-j borúkkal. j (GeUért György fordításaj. / üz Egri Szimfonikusok márciusi házimuzsikáiáról A fennállásának tizenötö- ik évében járó Egri Szimfo- Lkusok még az év elején so- >zatot indítottak, hogy a irokk kamarazene gyöngyieméit bemutassák közönsé- iknek. Az egriek hálásak :ért a sorozatért és egyre igyobb érdeklődés kiséri :eket a műsorokat. A törzs- izönség már jelen van és »m véletlen, hogy a Megyei űvelődési Központ kamara- rme jókedvű és értő hallga- ságot gyűjt egybe ezekre a isárnap délelőttökre. Mint őst is, ezen a kissé fázó- ibbra sikerült húsvétvasár- ipon. Bevezetőként Farkas tván vezénylésével az Eg- Szimfónikusok Corelli Há- im táncát játszották, mint- íy hozva-jelezve azt a tava- i vidámságot és életörö- et, amely ebből a kecses inéból árad. Vivaldi a-moll fagottverse- rét Papp János adta elő. ivaldit ma már nem kell |ra felfedeznünk, csak is- lételniink lehet a dallam- izdagságáról szóló megálla- ítást és azt, hogy milyen agától értetődő és közvetlen itású ez a muzsika. A kö- inség élvezte ezt a fagott- srsenyt. Ügy tűnik, az Egri úmfónikusoknak érdemes tàNêmsm 1938. március 29., szerda tovább mélyíteniük a barokkban és a barokk előtti időkben a tájékozódást, mert a zenekar és a szólisták csak nyernek a felfedezések által. Bach a-moll hegedűversenyét a miskolci művésztanár, Gaál Károly játszotta. A tételek közül talán a másodikat hallottuk a legtisztábban felfogottnak, s abban is a líra, az elmélkedés nemes ötvözetét: Gaál Károly egyéniségéből is inkább ez az elmélkedés járult hozzá a hegedűversenynek ilyeténkép- peni hatásához. A műsor befejező számaként felhangzó műben is okkal gyönyörködhetett a zenebarátok közössége. Devienne Simfonie concertante című művét Dienes Gábor (oboa) és Vizsolyi Lívia (fagott) mutatták be. A franciásan könnyed és elegáns muzsikát kitűnő előadásban kapta a közönség. Dienes Gábor tisztán intonáló és technikailag lendületesen, szinte könnyedén vett oboajátéka nem meglepetés azoknak, akik a fiatal zenész eddigi szerepléseit figyelemmel kísérik. Ugyanakkor Vizsolyi Lívia is mindent megtett a siker érdekében: a fagott mindvégig egyenrangúan vett részt abban a koncertáló muzsikában, amely a zenekar és a két szólóhangszer __ nemes küzdelmét hozta a bőven és vonzóan áradó dallamok létrehozásáért. (farkas) <5l Afs*rv*| ROOAPI JMILYEN3 M09CSIV «MIS
