Népújság, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-17 / 65. szám

Itt lesz a falumúzeum :>yprsÿwa "WP" vxf-'.ç&fiyç: Rendezik a tisztaszobát (Fotó: Szabó Sándor) fel egy növényben, egy vi­rágban. Ütjára indult a tű és a hímzőfonál, s alakultak a változatos motívumok.. ■ 0 Az udvar még egyenetlen, gazos. Természetesen nem so­káig, mert rendezik a tere­pet, megépül a fészer, a gé- meskút is múltbeli kalando­zásra hívogat majd, akárcsak a lőcsös szekér és a vetőgép, még a technikai fejlődés gyermekkorából. Egy teleknyi történelem. Beszédesebb lesz, mint a szakszerűen megírt tanulmá­nyok számos hiteles adata Érthető is: a tényéknél, a pontos információknál jóval többet ad: maradandó él­ményt, a látvány varázsát. Április negyediké nincs messze, ám a helybeliek nem számítanak arra, hogy eltoló­dik az átadási határidő. Bíz­nak önmagukban, s nem vo­nakodnak az áldozatvállalás­tól. Mindez elismerést érde­mel, mégis jó lenne, ha a megyei múzeumi szervezet­től is felkeresnék őket, és át­tekintenék, minősítenék, esetleg rostálnák az anyagot, hogy csak a megőrzésre leg­inkább méltók maradjanak meg. Ide költözne majd a díszí­tőművész szakkör, ahol a lá­nyok és asszonyok formába önthetik majd maguk és elő­deik álmait. Stílusosabb környezetet aligha találhattak volna... Pécsi István Tavasz Meg látszólag dermedt, mozdulatlan a föld. A hűvös tavaszi szél bújócskázik a gallyak között, és ha tavalyi leve­let talál, azt kergeti, hajtja maga előtt. Később a tenyérnyi felhők mögül ki-ki kandikál a nap, és szétszórja sugarait a tájon. Ennek a napfénynek már nemcsak ereje, de monda­nivalója is van: — Figyeljetek ide, fák, bokrok, virágok, pillangók! A taJ vaszi napsugár szól hozzátok. Ébredjetek! Igaz, hűvösek, dermedtek még az éjszakák, a haldokló tél itt-ott erőlködik még, de a tavasz már az úr... Az erdők, a mezők, a csupasz kertek hallják a szózatot,' de nem válaszolnak, csak álmosan nyújtózkodnak. A hóvirág — egyedül ez a szerény, a fagytól sem félő kis tavaszi hírnök — tudja, hogy a nap igazat beszél. Tudja, hogy a tavasz éb­redő vizeket, zöldülő réteket, hazatérő madarakat, virágokat és tarka lepkéket jelent. És meleget ! Az erdőben sétáló bol­dog embereket. ' Egy erdőt járó emberrel találkozom. — Mi újság? — Itt a tavasz! — Korai még a hír. Az ember a fejét csóválja és sok évtizedes tapasztalatai alapján újra megszólal: — Nem! Ez már tavasz. Tegnap csíkos hátú vadmalacok-i kai találkoztam, tegnapelőtt örvösgalambot láttam. — És a szalonkák? Az erdei ember leül egy tuskóra, hátratolja sok időt megj ért zsíros kalapját: — Szalonkát még nem láttam, ámbátor lehetséges, hogy.J — Lehetséges? — Próbálja meg! Jöjjön ki estére. Amikor feljön az esti csillag, akkor húzniuk kell, ha már itt vannak... Nagyokat hallgatunk, leskelődünk, bámészkodunk a sem-j mibe. — Ez még nem tavasz ! Csak hírnök.. j Az erdei emberből szinte feltör a szó: — Nem! Ez már tavasz. Nem érzi? Szívja csak be a föld szagát. A fagytól megszabadult föld illata ez, amit érez. A1 száradó avar, a pattanó rügyek különleges keveredése a le-j vegőben. — Igen! Érzem. — Látta már a patakot? — Nem figyeltem. — Nézze csak meg! Zápor volt a hegyekben. Ilyen zavaJ ros, kávészínű a patak csak tavasszal lehet. Hó már sehol sincs! A szarvasbikák egymás után dobálják el agancsaikat.­Megint csak ülünk és hallgatunk. Az erdőn nem bőbe­szédűek az emberek. Az erdő, a természet bizonyos mérték­tartást parancsol és csak a legszükségesebbeket közük egy­mással. — Szóval tavaszt érez? — Én igen! — mondja az ember és a vállára vetett kaj bátját felakasztja egy vén fa törött gallyára. — Tegye le maga is! — biztat. — Elvégre tavasz van, éá kisütött már a nap is... Szalay István Filmnapok falun Több mint tízezer néző - sikeres vitafórumok tPvAcívmtwci, Módosításai Gyűjt az egész falu... Boldog múzeumot akar Gazdag faluként emlegetik. Méltán, hiszen igyekvő em­berek lakják, akik mesterei a zöldségtermesztésnek. Szor­gosak, nem sajnálják szabad idejüket, $ munkálkodásuk nyomán gyűlik a pénz. Futja belőle villának is beillő két­szintes, sátortetős házakra, személygépkocsira. A jövőért, fiaik—lányaik könnyebb boldogulásáért se­rénykednek, de nem felejtik a múlta*, sem, s konok kit ir­tása il mentik, ápolják patcc őseik, hagyatékát. Dalaikat, táncaikat, szír» pompás viseletűket... Most múzeumot akarnak. Nem má­sok linyagi segítségével, ha­nem önerőből, hogy az érdek­lődőknek egy kiállítóhelyen bemutassák ezt az örökséget. Q Hol vannak már a dologra termett, a szívós szépapák és ükanyák, s az ő elődeik. Ne­vüket nem őrzi krónika, s a leszármazottaik se tudnak róluk semmit. Eltűntek a rendre műló időben. Velük együtt semmivé lett megany- nyi keserűséggel telt, ritkán örömmel is fűszerezett órá­juk, s végső nyughelyüket is hiába keresnénk. Nem testáltak senkire va­gyonokat, hogy mint a mese­beli kincseiről híres Krőzus- ra, hivatkozzanak rájuk. Mégis üzennek a mának, tu­dósítanak rég volt napjaikról, ösztönös művészi adottsága­ikról, hiszen szebbik énjük, alkotókedvük ajándéka léte­ző érték. Felidézi kellemes perceiket, önfeledt jókedvü­ket, nehezen oszló busongá- sukat Gyerekeiknek tanítot­ták a mintázás tudományát, a hímzés fortélyait, a szépre szomjúhozást, s ők is tovább­adták, megtoldva egyéni öt­leteikkel. Nemzedékről, nem­zedékre. .. S azok a régi házak, azok a zsuptetős, a tenyérnyi ablak­szemekkel napra hunyorgó épületek, s az egykori búto­rok, a házilag fabrikált hasz­nálati tárgyak! Ki emlékszik rájuk? Legfeljebb a népraj­zosok. ök is csak azért, mert az egyetemen erre készítették fel őket. A tizenévesek, a pél­daképeiket a kozmoszt ost­romló űrhajósok közül vá­lasztók, a motorizált világ csodálói mit se tudnak erről. Néhány évtized múlva már csak a szakkönyvekben ol­vashatnánk róluk, ha nem akadnak lelkes lokálpatrió­ták, ügyes, tettre kész lako­sok, akik megóvásukért kar­doskodnának. Ezt csinálják a boldogiak is. Ezért fogott össze az egész település. g Az elmúlt esztendő nyarán kezdődött. Valaki megemlí­tette, hogy lenne helyiség: ott, a vadásztársaság elha­gyott otthona. Igaz, kissé korszerűsítették, de hát azért vannak az ügyes kezű szak­emberek, hogy visszaállítsák eredeti formájában. Nincs már búbos kemence? Ez se baj, akad hozzáértő, aki összeállít egyet. Kevés a tárgy? Lehet, de mennyi po­1978. március 17., péntek rosodík a padlásokon! Ezért aztán megindult, s ma is fo­lyik — méghozzá dicséretes tempóban a gyűjtőmunka. Hozzák diákok és felnőttek egyaránt a fehér lyukas hím­zéssel, a madeirával díszített vállkendőket, az országszerte keresett térítőkét, a sajátos motívumokkal mintázott tá­nyérokat, a felül tarajos, ke­ményített ingvállakat, a kan- csókat. Senki sem akar kima­radni a buzgólkodásból. A Hatvan és Vidéke Áfész próbabábukat adott, s ezeket öltöztetik majd a szemet gyönyörködtető ruhákba. A termelőszövetkezet hajdani ekét és lőcsös szekeret küld, s az irodai dolgozók vállalták a megkopott lócák, székek festését Jelentkezett az is­kolai barkácsszakkör, s tagjai már ügyködnek is: javítják — nevelői irányítással — az apróbb hibákat. A tanács is vérbeli mecénás, hiszen biz­tosította az épületet, s ha szükséges, szervezi a társa­dalmi munkát. Az utóbbi könnyen megy majd, mert mindenki azt óhajtja, hogy április negyediké tiszteletére elkészüljön a falumúzeum. 0 A házban épp a diákok szorgoskodnak. Nekik a lát­vány újdonság. Érthető: össz­komforthoz, magnóhoz, szte­reo lemezjátszóhoz, a legkor­szerűbb tévékészülékhez szoktak, s aligha hallottak déd- és nagyszüleik életéről. Az utóbbiak se untatták vol­na őket. Ezért hamisítatlan tinédzser kíváncsisággal for­góidénak, érdeklődnek. Látnivaló máris akad. A tisztaszoba sarkában ott az 1913-ban készített menyasz- szonyi ágy. A tornyos fekvő­hely is jellegzetesség, s fes­tésekor nem fukarkodtak az élénk színekkel. Erre kerül majd kétrét hajtva a dunna, s rá merőlegesen állítva a párnák. A sublótban már megte­kinthetők a különböző vise- letek darabjai Megvan már a fakeretes tükör, az almári­um, a rokka, s köcsögben sincs hiány. A konyha még üres: itt lesz majd a szövő­szék, a szatva, a guzsaly, a mángorló. A falakra tányé­rokat raknak, hogy töretlen legyen az illúzió. Aki ide be­lép és szétnéz, visszautazhat az időben, s érezheti a szá­zadelő hangulatát, és egy kis fantáziával elképzelheti, mi­ként, milyen környezetben töltötték napjaikat az előbb­re jutásért csakazértis küzdő hajdani fiatalok, akik meg­annyi nehézséggel birkózva arra is képesek voltak, hogy akarattalanul is, de meg­sejtsék a Szépet, s a termé­szet ezerarcúságát fedezzék Mostanában sok régi re­gény új kiadását vásároltam meg. Olvasás közben elgon­dolkoztam: nem lenne helyes a regények néhány mondatát a mai generáció számára egy kicsit átalakítani? Valahogy így: Taxi (részlet a régi regény­ből:) „A férfi kirohant a ka­pun és intett egy arra haladó taxinak. Üldözője egy másik taxiba ugrott, és dupla pénzt ígérve, utasította a sofőrt, hogy kövesse az előtte haladó gépkocsit’’. (Mai formában:) „A férfi kirohant a kapun, beszaladt egy dohányboltba, tantuszt kért és tárcsázta a 222-222-őt. A város másik végéből ígér­tek taxit. Üldözőjével közöl­te a taxi vállalat, hogy bár megdrágult a taxi, most rossz az idő, pillanatnyilag nincs kocsi. Amikor a férfi kijött a dohányboltból, éppen arra ment egy taxi, de valaki megelőzte. Az üldöző erre megkérte az illetőt: engedje meg, hogy felesben használ­hassák az autót’’. Kávéház (részlet a regény­ből: „Elek felhörpintette a cseresznyepálinkát, egy koro­nát akart az asztalra dobni, de rájött, hogy könnyelmű­ség lenne, és csak három húszfillérest tett le. Azután kirohq.pt a nő után. Nem is látta, hogy a pincér mélyen meghajolva vágja zsebre a pénzdarabokat, mert a palin.• Vget ért a „Filmnapok fa­lun” ez évi rendezvénysoro­zata, amelyet a MOKÉP, a Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsa és a moziüzemi vállalatok 13 megye 88 tele­pülésén — ezúttal az állami filmgyártás megalakulásá­nak 30. évfordulója jegyében rendeztek meg. A február közepétől márci­us közepéig tartó országos vidéki filmprogram vetítései több tízezer nézőt vonzottak. Nagy számban tekintették ka csak harminchat fillérbe került.” (Mai formában:) „Elek megitta a cseresznyepálinkát, pénzt dobott az asztalra és kirohant. A pincér az ajtó­ban elcsípte és figyelmeztette a vendéget, hogy a fél deci ital náluk nem Öt forint, ha­nem tizenkettő.” Hídpénz: Flóriánnak éppen csak annyi pénze volt, hogy a Lánchíd pesti oldalán be­dobja a hídpénzt a persely­be”. (Mai formában:) „Flórián a megengedettnél nagyobb sebességgel kanyarodott rá a Lánchídra. A közlekedési rendőr elvette betétlapját. Száz forint”. Még egy kávéház (Regény­részlet) „A pincér doktor úr­nak szólította Kázmért, feke­tét, hat pohár vizet, tíz napi­lapot és húsz képeslapot tett a hatalmas márványasztalra". Ma: „A pincér öt eszpresz- szó-vendég közé hetediknek beszorította Kázmért és meg­kérte, hogy tartsa kézben a duplát, mert nem fér el az asztalon. Azután elkérte Káz- mér újságját, mert kíváncsi volt a lottóhúzásra”. Gardedám. (Regényrészlet) „Nusit, mint mindig, ezúttal meg szocialista művészetünk három évtizedes múltjának legértékesebb alkotásai kö­zül a Talpalatnyi föld, a Kör­hinta, a Ház a sziklák alatti és a Húsz óra című filmet.1 Több új magyar alkotást is bemutattak a filmnapok műi sorában. Több helyen kiállításokat is rendeztek az elmúlt 30 év magyar filmterméséből. A program jelentős eseményei voltak az egyes vetítéseket követő, nagy érdeklődéssel kísért vitafórumok. is Jolán néni kísérte a szín. házba”. Ma: „Nusi kétnapos csó­nakkirándulásra ment Feri­vel, azután egész nyáron vele ment weekendre". Csengő a moziban (Regény- részlet): „Egy perccel a film befejezése előtt, mielőtt kivi­lágosodott volna, diszkréten megszólalt a figyelmeztető csengő. A tizenhét éves fiú, aki a tizenhat éves lány ke­zét szorongatta, gyors'- - ar­rébb húzódott”. Mai forma: „Mielőtt a mozi kivilágosodott volna, a tizen­hét éves férj gyorsan hazasi­etett tizenhat éves feleségé­vel Tizenegy óra felé járt az idő, meg akarták takarítani a kapupénzt". A mindenes. (Regényrész­let) „Mari takarított, mosott, főzött és a gyereket elvitte az iskolába. Karácsonyra a naccsága régi szoknyáját kap­ta ajándékba”. Ma: „A bejárónő kijelen­tette, hogy amíg a porszívót nem javítják meg, nem taka­rít. Húsvétra régi, de még szép nercbundát kapott. Megígér- ték neki, hogy májustól kezd­ve autó hozza és viszi haza”i Palásti László J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom