Népújság, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-16 / 64. szám

<M^aaa*aaaaaa^aaaaa*aaaaaaaaaaAaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaajw \ Szerda esti külpolitikai bommentáronk:

Vége

a mézesheteknek

EGYELŐRE CSUPÁN SZŰKSZAVÚ JELENTÉSEK SZOLNAK a készülő új spanyol alkotmányról, a kidolgozás körülményei azonban máris széles körű vitát váltottak ki. A Spanyol Szocialista Munkáspárt kedd éjszaka ugyan. ! is úgy döntött: képviselője nem vesz részt a cortes, vagyis a képviselőház alkotmányszövegező szerkesztő bizottságának munkájában. Tették mindezt alig két nappal azelőtt, ' hogy a héttagú testület végzett volna feladatával, neve- ! zetesen a tervezet és az 1133 módosító javaslat összevetésével.

Látszatra a szocialisták döntése nem érdemel túlzott figyelmet, hiszen a hattagúra csappant bizottság nélkülük is boldogul, s a tervezet részletes nyilvános vitája a jövő héten megkezdődhet az alkotmányjogi bizottságban. Valójában azonban sokkal többről van szó. Ügy tűnik, a szocialisták keresték az alkalmat, hogy „kiszálljanak” az alkotmány előkészületi munkáiból. Több szerdai spanyol lap is szemrehányással illette emiatt a szocialistákat, akik döntésüket azzal indokolták, hogy a kormányzó demokratikus Centrum Unió módosító javaslataikra nem adott kielégítő választ.

MEGLEHET, SUAREZ MINISZTERELNÖK PARTJA

csakugyan adós maradt a kimerítő válaszokkal. A szocia" lista párt lépése azonban újabb fontos jele annak, hogy a centrista kormány és az ellenzék viszonyában a mézeshetek véget értek. A jobboldal már lépett: madridi megfigyelők egyértelműen az ő sikerükként könyvelik el a kormány átalakítását. Adolfo Suarez miniszterelnök feszített tempót diktál a belpolitikában, hogy a múlt évben kötött Moncloa-paktum kedvező hatását pártja javára gyümölcsöztesse. Aligha lehet más oka, hogy az idén háromszor is urnákhoz szólítják a spanyolokat : az új alkotmányról, a helyi törvényhatóságok és a nemzetgyűlés összetételéről szavaznak majd.

A szocialisták tekintélye a szakszervezeti választásokon megtépázódott. A még nem végleges adatok szerint előreláthatóan a legerősebb szakszervezeti szövetség a munkásbizottságok, s ebben a kommunista párt befolyása érvényesül. A szocialisták alighanem már a három választásra tekintve szánták el magukat az alkotmány szerkesz. tő bizottságának elhagyására. Választóik tömege előtt a bizonyára kompromisszumok árán megszülető alaptörvényt így nyiltan bírálhatják, s később is visszautasíthatják a kormány iránti lojalitás vádját.

DÖNTÉSÜK MADRID „FORRÖ TAVASZÁRA” UTAL,

amelyben a kormány és az ellenzék párviadala kemény küzdelmet ígér, s az esélyek nyíltak.

Gyapay Dénes

Tiltakozások az N-bomba gyártása és alkalmazása ellen

ANKARA>

„Pártunk teljes mértékben támogatja Leonyid lljics Brezsnyevnek, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának azt a javaslatát, hogy a világ ösz- szes állama mondjon le a neutronfegyver gyártásáról” — jelentette ki Ahmet Kac- maz, a Török Szocialista Munkáspárt elnöke a TASZSZ szovjet hírügynökség tudósítójának. Kacmaz élesen bírálta azokat az imperialista erőket, amelyek nem hajlandók lemondani a neutron- bomba gyártásával kapcsolatos agresszív terveikről.

BERLIN:

Nagy veszélyt jelent a békére, hogy a nyugatnémet reakciós körök féktelen nyomást fejtenek ki annak elérése érdekében, hogy az Egyesült Államok ne csak gyártsa a neutronbombát, de helyezze is el azt Nyugat-Eu- rópában és az NSZK-ban —, jelentette ki az ADN hírügynökségének Kurt Goldstein, a nemzetközi Auschwitz-bizott- ság elnöke, az NDK antifasiszta ellenállási bizottsága központi vezetősége elnökségének tagja.

BAD OEYNHAUSEN:

A neutronbomba gyártása és az NSZK-ban történő állo- másoztatása ellen tiltakoztak a nyugatnémet élelmezésipari és vendéglátóipari dolgozók szakszervezete 8. országos ifjúsági konfereciájá- nak küldöttei is. A 30 ezer fiatal szakszervezeti tagot képviselő küldöttek határozati javaslatukban a neutron- bombát „a totális fegyverkezés irányába tett újabb lépésnek” minősítették.

Izraeli támadás DéS-Libanon ellen

Az Egyesült Államokat nem lepte meg az offenzíva

Izraeli légitámadásokat jelentettek, csaknem minden posztjukról az ENSZ Dél-Li- banonban levő katonai megfigyelői.

A térségben öt ENSZ-megfigyelőállás van, s az ezektől származó, heves izraeli támadásokról szóló információkat a jeruzsálemi ENSZ- megfigyelőközpont továbbította a világszervezet New York-i székhelyére — közölte az ENSZ-szóvivő.

Zehdi Labib Terazi, a Palesztinái Felszabadjtási Szervezet állandó ENSZ-megfi- gyelője, éjszaka New Yorkban kijelentette: a Dél-Liba- non elleni izraeli támadás a libanoni területek bekebelezésére irányuló kísérletek részét képezi.

„Nyilvánvalóan előre megtervezett támadásról van szó” — mondotta Terazi az AP tudósítójának az izraeli akcióval kapcsolatban. Hozzáfűzte; bizonyos abban, hogy Szíria nem fogja tétlenül nézni az eseményeket.

A hét végi palesztin akcióra visszatérve, a PFSZ ENSZ- missziója közleményében megállapította, hogy a támadás során izraeli lövedékek- . tői gyulladt ki és robbant fel az egyik autóbusz, s megjegyezte, hogy a holttestek között voltak palesztinok is. A közlemény rámutat, hogy „a március 11-i, katonai akciónak indokolt jogos célja volt: a törvénytelen, megszálló hatóságok által bebörtönzött szabadságharcosok kiszabadítása”.

Fuad Butrosz libanoni külügyminiszter szerdán közölte: a kormány az izraeli támadást követően azonnal lépéseket tett Libanon népének és területének védelmére.

Az AFP bejrúti palesztin forrásokra hivatkozva azt közli, hogy Jasszer Arafat, a PFSZ Végrehajtó Bizottságának elnöke, a dél-bejrúti Szabra palesztin táborban tanácskozik a szervezet fő katonai vezetőivel. A Reuternek a WAFA hírügynökséget idéző jelentése szerint, a szervezet röviddel az izraeli támadás előtt, hivatalos jegyzéket küldött Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárnak, a PFSZ- hez intézett izraeli fenyegetésekről.

NEW YORK:

Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára mélységes aggodalmát fejezte ki a Dél-Libanon elleni izraeli támadásról szóló jelentésekkel kapcsolatban.

WASHINGTON,

TEL AVIV:

Az amerikai külügyminisztérium és a Fehér Ház forrásai szerint, az Egyesült Államokat „nem lepte meg az izraeli offenzíva”. Az idézett források szerint, az amerikai vezetés nem tudott előre a készülő támadásról. Begin izraeli kormányfő ezzel szemben szerdán közölte, hogy előre értesítette Carter elnököt a tervről.

Az amerikai elnök katonai és diplomáciai csatornákon keresztül állandó tájékoztatást kap a dél-libanoni fejleményekről.

BEJRUT:

Szelim Al-Hossz, libanoni miniszterelnök szerdán Bejrútban a kormány rendkívüli ülésén bejelentette: a miniszterek úgy döntöttek, hogy folyamatosan tájékoztatják majd az ENSZ Biztonsági Tanácsát az izraeli támadással kapcsolatos helyzetről. A miniszterelnök közölte azt is. hogy az elhatározott kapcsolatfelvétel tükrében dönt majd kormánya arról, kérje-e a Biztonsági Tanács rendkívüli ülésének összehívását.

Fuad Butrosz libanoni külügyminisztert bízták meg azzal, hogy vegye fel a kapcsolatot a Biztonsági Tanács tagországainak Bejrutba akkreditált nagyköveteivel a déllibanoni helyzetről való, folyamatos tájékoztatás végett;

Jól értesült bejrúti források szerint, a libanoni külügyminiszter üzenetet küldött az ország állandó ENSZ-képvi- selőjéhez, megbízva őt, hogy tájékoztassa a Biztonsági Tanácsot a harcok érintette térség helyzetéről.

Etiópia nem sérti meg szomszédai területét

LONDON:

Mengisztu Hailé Mariam, az etiópiai ideiglenes katonai

A harcias aggastyán

Meany „humora”

um ‘ **

jplÿ l

vf

.<} i>:>-s4 ' f

‘W'>

„Ami jó a General Motorsnak, az jó az Egyesült Államoknak”. Ez a mondás a nagy amerikai autómonopólium elnökétől származik. Az AFL—CIO szakszervezeti szövetség akkori (és mai) elnöke, George Meany (a tőkével való együttműködés harcosa) így fejlesztette tovább : „.. .és ami jó az országnak, az jó az AFL—CIO- nak is”. Az egyenletet továbbfejlesztve: ami jó a General Motorsnak, az jó az AFL—CIO-nak is...

A veterán szakszervezeti vezért — aki 1952 óta áll a szövétség élén — nemrég újabb két évre elnökévé választotta az AFL—CIO kongresszusa. Fizetését az eddigi évi 90 ezerről 120 ezer dollárra emelték. Pedig ezt az eredmények nem indokolták; míg az ötvenes években a szövetség a dolgozók 35 százalékát tömörítette, ma már csak egynegyedét. Az elmúlt két évben is vagy félmillióval csökkent a taglétszám.

Egyeduralkodó

Meany-t 1952-ben választotta először elnökévé az AFL (American Federation of Labor). Három évvel később ő volt az egyik kezdeményezője a másik legnagyobb szervezettel, a CIO-val (Congress of Industrial Organisations) való egyesülésnek. Tetőfokán volt a Mac- Carthyzmus és a hidegháború Az egyesülés előtt kizártak mindenkit, akit „vö- rös”-nek vagy akárcsak „rózsaszínnek” bélyegeztek.

„Az ideológia badarság” — hangoztatta nemegyszer

Meany. Arra törekedett, hogy — a szövetség 16 millió tagjára hivatkozva — a lehető legnagyobb nyomást gyakorta az elnökre és a kongresszusa, s ily módon befolyásolja a törvényhozást A szervezet politikai és gazda- aági hatalmának növelésével

azonban esze ágában sem volt a tőkés rendszer gyengítése. Ellenkezőleg, azt hangoztatta: minél nagyobb a vállalkozói profit, annál több jut a munkavállalóknak. 1957-ben sikerült a szövetségből eltávolítania a szállítómunkások szakszervezetét, amelynek vezetőjét, Jimmy Hoffát vetélytársának tekintette. Tíz évvel később megszabadult másik legbefolyásosabb ellenfelétől, a harcos Walter Reuthertől és az Autógyári Munkások Szakszervezetétől. Azóta Meany egyeduralkodó az AFL— CIO-ban. A 35 tagú végrehajtó bizottság Meany engedelmes eszköze lett.

A nemrég véget ért — egyébként eseménytelen — szakszervezeti kongresszusnak egyetlen feltűnő eseménye volt: Jimmy Carter elnök nem jelent meg. Pedig hagyomány, hogy a demokrata elnökök mindig részt vesznek a szakszervezeti kongresszuson. Carter helyettesét, Mondalet küldte el a tanácskozásra.

„Nem a mi emberünk

»»

A demokrata párt Roosevelt elnöksége óta mindig szoros kapcsolatot tartott a szakszervezetekkel, de Carter és Meany viszonya kezdettől fogva rossz volt. Meany a jobboldali Jackson szenátort szerette volna az elnöki székbe látni. Mikor mégis Carter lett a demokraták jelöltje, Meany „esélytelennek” bélyegezte „A baptista a maga georgiai maffiájával”, a „kis Jimmy” — emlegette lekicsinylőén és hozzátette: „ő nem a mi emberünk!”

Carter hivatalba lépése óta a viszony még fagyosabbá vált. Az elnök nem konzultált Meanyval — mint az korábban szokásos volt — a

törvények előkészítéséről, —

„elfelejtette” telefonon visz- szahívni, amikor az őt kereste. Jellemző volt a munkaügyi miniszter kinevezésének esete. Carter Ray Marshallt ajánlotta és az AFL—CIO-tól 10 ellenjavaslatot kért. A szervezet egyetlen személyt, John Dunlopöt nevezte meg. Carter kinevezte —

Marshallt. A szakszervezetek egyébként is elégedetlenek Carterral. Azt vetik szemére, — joggal —, hogy nem tartotta be választási ígéreteit.

Az elnöknek azonban szüksége van a szakszervezetek támogatására, több készülő törvény, főleg a Pana- ma-csatorna-szerződés meg- szavaztatásához. Meany pedig a munkaügyi törvény olyan módosítását kívánja elérni, amely megkönnyíti az AFL—CIO helyzetét a déli államokban.

Csökkenő befolyás

Carter felismerte, az AFL—CIO az rikai munkásságnak pán egy töredékét képviseli, befolyása pedig egyre csökken, tagsága túlnyomó részt köztisztviselőkből és a szolgáltató ágazatok dolgozóiból áll. A hagyományosan iparosodott északkeleten a munGeorge Meany — a harcias aggastyán

(A Weltwoche karikatúrája — KS)

kásság száma csökken, a délen és nyugaton szerveződő ipar új munkásai pedig az AFL—CIO-t egyáltalán nem ismerik.

A radikálisnak éppen nem mondható New York Times így vonta le következtetését az AFL—CIO kongresszusáról:

„A vezetés konzervatív, minden újítással szemben ellenséges. A szakszervezet semmit nem kezdeményez, ami a munkásmozgalom és a nemzet előtt álló problémák megoldását elősegítené”.

A 83 éves Meany — miután végigtekintett végrehajtó bizottsága alaposan megőszült és megkopaszodott tagjain — kivette szájából az elmaradhatatlan szivart és ezt mondta: „Legfőbb ideje, hogy néhány öregurat. lecseréljünk!” — Lám, humora is van Meanynek. Két évig mindenesetre továbbra is ő az elnök.

Gáti István

hogy

amecsukormányzótanács (DERG) elnöke az Africa című londoni folyóiratnak adott nyilatkozatában ismételten hangsúlyozta, hogy Etiópia semmiféle területi követelést nem támaszt szomszédaival, így Szomáliával szemben sem.

A hosszú távú politikai és gazdasági együttműködés alapjainak megteremtése érdekében azt javasoltuk, hogy hozzunk létre állmszövetséget a térségben. A Szomáliái vezetők azonban elutasították valamennyi konstruktív javaslatunkat és háborút indítottak Etiópia ellen — mu- tott rá nyilatkozatában a DERG elnöke.

ADDISZ ABEBA:

Afrika szarva térsége békéjének helyreállításához elengedhetetlen, hogy Szomália lemondjon Etiópiával és a többi szomszédos országgal kapcsolatos expanzionista terveiről — jelentette ki Addisz Abebában Feleke G edle Gi- orgisz etióp külügyminiszter.

A viszály okai csak abban az esetben szűnnek meg, ha Szomália hajlandó lesz tiszteletben tartani a más országok belügyeibe való be nem avatkozás elvét és a nemzetközileg elismert határokat.

A külügyminiszter köszönetét mondott a szocialista országoknak, elsősorban a Szovjetuniónak, amiért segítséget nyújtottak Eitópiának „történelme legválságosabb pillanataiban”.

MOGADISHU:

A mogadishui tájékoztatási minisztérium hivatalos bejelentése szerint befejeződött a Szomáliái reguláris csapatok „kivonása” Ogadenből.

Mint ismeretes, Szomália azután jelentette be csapatai kivonását, hogy az etióp hadsereg visszafoglalt minden stratégiailag fontos területet. Szomália hosszú ideig tagadta, hogy reguláris egységei harcolnának etióp területen.

Sikerrel végződött az amerikai bányászok sztrájkja

WASHINGTON:

Magyar idő szerint előzetes megállapodással végződtek a bányász szakszervezet és a munkáltatók washingtoni tárgyalásai és ennek révén valószínűvé vált, hogy rövidesen befejeződik a negyedik hónapja tartó amerikai bányászsztrájk. A megállapodás azt tükrözi, hogy a munkáltatók végül is a bányászok csaknem valamennyi feltételét elfogadták.

Százhatvanezer szervezett amerikai bányász a múlt héten nagy többséggel elutasította képviselőik és a munkáltatók között létrejött legutóbbi megállapodást. Ezt követően a kormány kényszer- intézkedésekhez folyamodott: a hírhedt Taft-Hartley törvénnyel élve bírósági döntéssel kötelezte a bányászokat a munka új raf el vételére. A

döntést a bányászok túlnyomó többsége, dacolva a törvényes következményekkel, figyelmen kívül hagyta. Ez és a mind veszélyesebbé váló szénhiány, valamint sok millió dollárnyi haszon kiesése indíthatta a bányatulajdonos vállalatokat arra, hogy végül is meghátráljanak és elfogadják a bányászok szinte

valamennyi eredeti követelés

sét.

A bányavállalatok már ko.

rábban kötelezettséget vállaltak arra, hogy az elkövetkező három évben összesen 37 százalékkal emelik a föld alatt dolgozók keresetét. Míg ko. rábban ragaszkodtak ahhoz, hogy a bányászok évi 700 dolláros térítést fizessenek eddig teljesen ingyenes betegségi biztosításukért, most beleegyeztek, hogy a térítés csak 200 dollár legyen. Hajlandók azonnali hatállyal felemelni az alacsony bányász- nyugdíjakat és ami a legfontosabb: feladták azt a követelésüket, hogy felmondhassa-, nak az úgynevezett „vad” a szakszervezet által nem engedélyezett sztrájkok résztvevőinek.

Jóllehet a legújabb átmeneti megállapodás mindkét fél számára kielégítőnek lát-' szik, jóváhagyásához az egész szakszervezeti tagság többségének hozzájárulására van szükség. Ez legkevesebb tíznapos folyamat és — pozitív döntés esetén is — további hetekbe telhet, amíg a szén. termelés újra eléri a korábbi szintet. -t