Népújság, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-02 / 52. szám
Amatőr együttesek feszes határok között Ä tanárképző főiskola énekkarai Még mielőtt bárki, bármilyen rosszallást vélne kiolvashatónak a fenti címből, eláruljuk, semmiféle elmarasztaló szándék nem vezeti írásunkat, sem írógépünkét, sem gondolatainkat. Nem __ is igyekszünk titokzatosnak tűnni, azonnal eláruljuk, hogy a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola két énekkaráról, a női és a vegyeskarról és a nemrég alakult zenekarról lesz szó. Ez a három együttes is jelentős eredményekkel és tevékenységgel csatlakozik azokhoz az egri amatőr együttesekhez, amelyek a művészi munkát csoportosan, önmaguk gazdagodására és a közönség szellemi élvezetére törekedve, önkéntesen és minden ellenszolgáltatás nélkül végzik. Nézzük tehát sorjában és akaratlanul is az értékrendet, szem előtt tartva azokat a főiskolás csoportokat, amelyek az elmúlt évek. folyamán felhívták magukra a város, a megye figyelmét, de tévés és' rádiós szerepléseikkel országos érdeklődést is váltottak ki.' 4 női kar 1961-ben alakította még Auer Gyula, 1963 óta Tar Lőrinc tölti be a karvezetői tisztet. A felsőoktatási intézmények zehei fesztiváljain Keszthelyen, majd Egerben két alkalommal nyertek arany oklevelet. Rendszeres résztvevői a rádió Kóruspódium című adásainak, kiemelkedő teljesítményükért két alkalommal is az évadzáró hangversenyek szereplői voltak. A tévé „Ifjúság ’70” és a ;,Ki mit tud?” 1977-es versenyeinek sikeres résztvevői, 1976-ban a tévé Kórusklub műsorában léptek fel. A Debrecenben megrendezésre kerülő Bartók Béla nemzetközi kórusversenyre 1970-ben és 1976-ban meghívták, ahol mindkét alkalommal a döntőbe jutottak. Jártak az NDK-ban kétszer, egyszer-egyszer vendégeskedtek északi szomszédainknál, Lengyelországban és a Szovjetunióban, csuvas barátainknál. A minősítő hangversenyeken a „hangversenykórus” címet és fokozatot nyerték el. Az idei programmal is derekasan kirukkolnak: Márciusban Sarudon lépnek fel a közművelődési akció keretében ; stúdiófelvételük lesz a rádióban; Kátai László átdolgozott kantátáját fogják énekelni a városi ünnepség keretében, áprilisban részt vesznek a felsőoktatási intézmények fesztiválján, májusban a 30 éves alma mater ünnepségein énekelnek, de jut idejük a Vándor Sándor szemlén való fellépésre is. Júniusban az egri ifjúsági dalosünnepen vesznek részt a Líceum udvarán, júliusban eleget tesznek újból a meghívásnak és a debreceni Bartók Béla nemzetközi kórus- versenyen igyekeznek minél jobb eredményt elérni. A vegyes kar Csikós Andor támasztotta fel újabb életre a főiskola vegyes karát. A tavalyi mérleg tizenkét szereplést mutat. Nem hanyagolták el a közművelődési akciót, Poroszlón és Sarudon öregbítették a kóruséneklés tekintélyét, az egyetemi és főiskolai fesztiválon két aranyérmet szereztek; kétéves fennállásuk alatt az első minősítést 1976-ban arany koszorú diplomával kapták. Ennek a vegyes karnak egyik legérdekesebb ismertetője, hogy a fiúk kilencven százaléka először itt énekel kórusban; ennek a ténynek a jelentőségét az ismeri fel csak igazán, aki ismeri a közös éneklés, a kórusszervezés ilyen irányú problémáit. Csikós Andor szerint az idei év teendői közül a legfontosabbak: az új művekre profilirozás, az oratórium műfaj megkedveltetése a karral, részvétel az Agria- napokon és fellépni ott és annyiszor, ahányszor a lehetőségek megnyílnak. 4 zenekar @ Mflmm ^y jö. március 2., csütörtök Huszonhat főből áll, huszonhárom vonós. Ebből a gárdából jött létre a másodéves Uray Péter kezdeményezésére a barokk kamara- zenekar. Decemberben már a főiskolai zeneteremben koncertet is adtak, Vivaldi, Bach néhány művét szólaltatták meg. Márciusban részt vesznek a Kátai-mű bemutatóján, áprilisban az egyetemi-főiskolai fesztiválon és a főiskola harmincéves jubileumán. Vezetőjük Gulyásné Székely Ëva. Azok a bizonyos feszes határok Eddig ez mind szép és mind rendjén is van: egy tehetséges oktatói kar évek óta lelkesedéssel közreműködik az oktatási programban, képeznek fiatal énektanárokat és rábírnak nem ének szakosokat is arra, hogy a főiskola oktatási keretein túl is önkéntesen és időt, energiát áldozva tömörüljenek amatőregyüttessé. Azért, mert ott valami többlet várja őket: a szereplés élménye. A közös énkelés, a közös éneklésben kialakult barátságok értéke nem mérhető sem forintban, sem patikamérlegen. Igen ám, de a főiskolának belső tanulmányi rendje is van: például az első félévi és a második félévi vizsgaidőben — nyilván a fontossági sorrend miatt — szünetelnie kell minden fellépésnek. Ügy kell tehát időzíteni minden munkát és szereplési, esetleg meg- hívási lehetőséget, hogy minden ezekkel az előírt határokkal „stimmeljen”. Ütemezni kell a hét közbeni foglalkozásokat, mert sem a karvezetők, sem az énnekka- rok nem akarnak, még a legalsóbb fellépési szinten sem „leégni”. A másik feszes, csaknem szorító határ meg az anyagiakban keresendő. Illetve nem is annyira keresendő, mint inkább elhárítandó! Ezek az együttesek többször is mennének bemutatni tudásukat ide vagy oda, szeretnének meghívásokat is elfogadni, meghívni viszonzásul együtteseket, akikkel akár hazai viszonyok között, akár nemzetközi kapcsolatokat kialakítva tovább léphetnének, magasabb szintű követelményeknek tudnának megfelelni, ha a szellemi mozgás szélesebb körbe röpíthetné őket. Ennek azonban útját állja az a szűk marokkal mért anyagi fedezet, amely a főiskolának, mint felsőoktatási intézménynek kijár. Szécsényi Olivér, az ének tanszék tanszékvezető tanára, kartársaival együtt panaszkodik arról, hogy az amatőrködés a főiskola keretein belül nem a legrózsásabb képet mutatja. Itt van például egy rádiófellépés. Ez az országos intézmény „nem fizeti túl” meghívott együtteseit és mert az adminisztráció a főiskolán keresztül folyik, a személyenként szendvicsre elegendő tiszteletdíjból nemigen telik arra a kórus tagjainak, hogy fellépéseik alkalmával a teljes jókedv és a világlátás nagyszerű élménye kerítse hatalmába őket. Mit lehet itt tenni? Két irányban is kellene és lehetne is lépni valamit. Ez a főiskola itt van a városban. Egyre inkább nyitottabb lélekkel vesz részt az egri és a megyei közművelődésben és a közéletben. Nemcsak akkor, ha valamilyen ünnepi alkalom nívós műsorszámot igényel. Az eredmények szinte kínálják magukat és talán el is várnák ezek a fiatalok a nagyobb támogatást. Halkan és szerényen említik a kar- vezetők, mennyire jó az, ha egy felnőttkórusnak van anyagiakkal rendelkező gazdája — meg is mondják, az Építők Heves megyei Kórusára gondolnak —, ott nem probléma egy-egy nemzetközi kapcsolat sikeres kiépítése, vagy egy új és ízléses formaruha beszerzése. Nem egy egri vállalat megtehetné, hogy gondolna ezekre a főiskolás amatőr együttesekre és összhangban az intézmény vezetőivel, támogatná ezeket a fiatalokat. A művészi produkció megszületésén túl, ezekkel a mecénási mozdulatokkal azt a távolabbi célt is szolgálnák. hogy ezek a fiatal tanárjelöltek olyan, egész életre szóló élménnyel indulnának el a pályán, amely a nevelésben is hatványozottabban hozná kamatait. Mi a mai kar vezető elismerése? A taps és az a bizalom, hogy hagyják neki a fáradságos munkát végezni. De vajon elegendő-e mindez ahhoz, hogy a fiatal és végzett szakemberek tóduljanak a karvezetői pulpitushoz? Arra a kérdésünkre, vajon hogyan szelektálódik a karvezetői gárda országos elitje azzá, ami, Szécsényi Olivér, Tar Lőrinc és Csikós Andor is vállrándítással kísérve olyan választ adnak, amely nem elégítheti ki a jámbor érdeklődőt. A főállású karvezetőt még valahogy felterjeszti a munkahelye a megfelelő helyhez elismerésre, de aki csak másodfoglalkozásban, lelkesedésből, ügyszeretetből teszi mindezt, az várhat, amíg észreveszik. És a nyilvánosság? A lemezfelvétel ? Ma még csak vitatéma! Nem azzal a szándékkal írtunk a főiskola együtteseiről, hogy bárki is pontos felmérésnek, netán jegyzőkönyvnek vegye ezeket a mondatokat, gondolatokat. Arra azonban jó egy ilyen találkozás a témával a nyilvánosság nyomdafestékszagú légkörében, hogy többen végiggondolják ezt a nem is csak oktatási, nem is egészen amatőrkérdést. Hátha valami kisül belőle! Farkas András Január elseje óta a megyeszékhely mellett a hatvani Ady Endre könyvtárban is megnyílt a fonotéka, a „zenetár”. Már az első napokban nagyszámú érdeklődő vette igénybe ezt az új szolgáltatást, ahol több mint ezerötszáz hanglemez közül lehet válogatni; hallgatni à helyszínen a komolyzenei, és a prózafelvételeket, s lehet kölcsönözni is. Aki igényli, egy- egy felvételt magnószalagra is átjátszhat. Mindezek mellett a könyvtár látogatói jól válogatott zeneirodalmi és zenetörténeti műveket is olvashatnak, illetve kölcsönözhetnek. (Vargóczky Judit felv.) Lemezmizéria Türelmes ácsorgók várakoznak, hogy az enyhén rekedtes női hang tessék szavára bebocsátást nyerjenek a földi paradicsóm helyi fiókjába. Kis lökdösődés, halk elnézések és a következő kiválasztott beléphet a kordonnal elkerített szent területre. A szent terület fölött ott áll a tábla: Nyugati lemezek. Ha valaki kíváncsi, a fent leírt szertartást megtekintheti mindennap Budapesten, a Rózsavölgyi lemezboltban és a Múzeum körúti zenei antikvárium lemezosztályán A színjáték csaknem mindig ugyanaz: a kordon előtt várakozók kígyója, s kettesével léphetnek be a szentélybe a soron következők. Az arcokon áhitat, a zsebekben ösz- szespórolt százasok. Mert a nyugati lemezeknek áruk van. Méghozzá igen magas. A közelmúltban egy dupla Elvis-album ezerhatért cserélt gazdát Egerben. Johny Cash árfolyama öt darabb százasnál kezdődik. Virágzik a feketepiac, hála a magyar hanglemezipar rugalmas üzletpolitikájának. A könnyűzene ugyanis elegánsán kifelejtődik a hazai iemezforgalmazásból. Amíg a szomszédos Csehszlovákia Supraphonja rögtön reagál Demis Roussosra és az Abba együttesre, nyomon követve a gyorsan hullámzó divatot — ez pedig a kommersz zenék törvényszerű velejárója — addig nálunk pult alól, a bennfenteseknek kijáró suttogások közepette nyújtják át a nyugati hanglemez indiai vagy éppen csehszlovák másolatát. Aki élelmes és jó összeköttetése van, az kereskedhet is jó néhány lemezzel. Persze lehetne adminisztratív intézkedést hozni és valami módon megtiltani a lemezek áron fölüli adás-vételét. Ezzel minden bizonnyal nagy sikereket lehetne elérni. A feketézők a kockázati díjat is beleszámítva minden bizonnyal még drágábban tudnák eladni portékáikat a nyugati lemezeket, amelyekre a két budapesti központban gondosan kiírják, hogy nyugati lemezek. Holott ez ma már senkit nem érdekel. A tiniket és a huszonéveseket a slágerben egyetlen dolog érdekli, hogy jó legyen, megfeleljen a kor gyorsan változó könnyűzenei ízlésének A Fonográf, az Express, a Ber- gendy és még több hazai együttes sikere bizonyítja, hogy a fiatalok zenei érték és nem égtáj szerint osztályoznak, de érthetően szeretnének hozzájutni a korosztályuknak megfelelő jó zenéhez. Miért nem kaphatók nálunk a slágerlista kedvelt nemzetközi élményzőnyének lemezei ? Ki tudja. Miért nem lehet nálunk, úgyanugy gyártani licence alapján egy-egy nagy sikerű új vagy régi együttes nagylemezét, mint ahogy teszik ezt a csehek, jugoszlávok, vagy a lengyelek? — Ezt is ki tudja. Nem valószínű, hogy gazdasági megfontolások késztetnék az országot arra, hogy egy Yellow Dog, vagy egy Rose Royce esetleg az ABBÄ nagylemez licencét megvásárolnánk. Sokkal inkább az a gyanú ébredhet a slágerek kedvelőiben, hogy ez a terület nem tartozik senkihez, s a köny- nyűzene mint a szórakozta-J tóipar egyik ága, csak a szükséges rossz a hanglemez- piac terén. Hiszen olyan szép díjakat nyerünk minden évben Párizsban a komolyzenei hangfelvételekkel. De ahogyan az egyik zene nem zárja ki a másikat, úgy nem is helyettesíti azt. Ami pedig az úgynevezett nyugati lemezek piacán folyik, az nem csupán nevetséges, hanem egyszerűen erkölcstelen is. önkéntelenül a farmerha-J sonlat jut az ember eszébe.1 Miért kellett csaknem húsz évet várni arra, hogy meginduljon a népszerű és any- nyira praktikus nadrágok hazai gyártása az eredeti anyagból, eredeti szabásminta szerint, magyarul licence alapján? Kinek volt jó, hogy éveken keresztül ügyeskedők gyűjtsenek maguknak kisebb fajta vagyonkát farmerkereskedésből? Jó lenne, ha a lemezüggyel nem várnánk ennyit. Különben is; ügy akkor lesz valamiből, ha azt csinálunk belőle. Ezt a régi lemezt jó volna feltenni a Hanglemezgyártó Vállalatnál is. Hátha meghallgatja valaki. , Szigethy András | 1 BULLA KÁROLY — Ne hülyéskedj. Automata melltartó? — Nem hiszed? Megmutassam? A vendég közömbösséget tettet, pedig feszülten szívja a cigarettát, fél szemmel a lányon. A lány lassú mozdulattal hátranyúl, kikattintja a fehérnemű zárját, majd visz- sza. — Így kell... — Nem veszed le? — Mit képzelsz. Csak megmutattam, hogy kell. — Viccelsz velem? A lány ártatlanul néz; — Csak nem akarod, hogy itt levegyem? — Ha lennél olyan szíves... A lány tűnődik az ajánlaton, aztán lassú mozdulattal hátranyúl, ismét kikapcsolja a zárat és várakozón néz a .vendégre, A .vendég pedig szintén várakozón nézi a lehetőségeket. — Így kell... — erősíti meg a lány, de tovább nem mozdul. És amikor a vendég tovább szívja a cigarettát, lassan, de ügyesen kibújik belőle a pulóver alatt, a fehérneműt a pulóver ujján húzva ki. A vendég elmé- lyülten próbálgatja a zárat, kinyitja, becsukja, kinyitja, becsukja, bizonytaían a csönd közöttük. Nem tud mit kezdeni a fehérneművel, tétova mozdulattal visszaadná, de látja, hogy a lány csak fölvenni tudja. Erre begyűri zsebébe: — Menjünk! — Add vissza! — Nem. —• Így nem mehetek. A vendég végigméri: — Miért nem jöhetsz így. A lány lenéz magára, aztán belemarkol a vendégbe. — Mehetünk. A SORS KIHÍVÁSA A vendég fölkapcsolja a villanyt, a lány eléggé félreérthetetlen állapotban piheg, aztán felpattan: — Nekem vissza kell menni. — Várj még! — Most vissza kell menni. Majd visszajövök. — Mikor? — Egy óra múlva — kér- lelőn. — Jó egy óra múlva? — Ne menj! A lány rendbeszedi magát: — Add most vissza! — Mit? A lány a vendég zsebe felé bök. — Majd egy óra múlva. — Így nem mehetek el. Az öreg nyúlkálás észreveszi. — Nem adom. A lány ráveti magát a vendégre, próbálja visszaszerezni a melltartót. Dulakodnak, a vendég magasra emeli a fehérneműt: — Ez a zálog. „Szerelmünk záloga’’. A lány sértődötten vonja meg a vállát: — A te bajod. Pedig amúgy is visszajöttem volna — közben ismét elrendezi magán a pulóvert. szexuAlszociológia A lány kihívóan riszálja magát az emberek közt, a férfiak megbűvölten bámulják a jelenséget. A söröskorsók megállnak a kezekben, a feleségével iszogató férjnél; lelassul a mozdulata, mert a lány végigvonul, kebleit dül- lesztve a kocsmán. A lány ezt tudja, kuncogva veszi tudomásul, hogy nézik, de valószínűleg úgy érzi, most tar. tozik valahová, a vendég védelme alatt áll, ha miatta is bámulják. Még előre is köszön az ismerősöknek, akik erre sem számítva vontatottan reagálnak csak. A feleség — hatalmas idomú — gyanakvóan kérdez: — Ki volt ez? — Itt dolgozik. — Mindig így jár? A férj elrévedve: — Nem tudom. Általában köpenyben van. — Szép kis piskóta lehet. ,— Szép... — válaszolja a férfi, miközben hosszan Dá- mul a lány után. Aztán komótosan föláll és elindul a vécé felé. De nem megy be, hanem befordul a raktárba. A lány után. Közben visszajön a vendég, szemével a lányt keresi. Nem találja, ö is bemegy a raktárba. Kisvártatva égő arccal lép ki a lány, már köpeny van rajta. Lázasan mosogatja a korsókat. Később úgy lép ki a férj, hogy a kipenderítés félreérthetetlen. Aztán a vendég a pulthoz lép és foghegyről rendel: — Korsó sör, léi rum. 3 .(Végeí J
