Népújság, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-12 / 37. szám
Ki, hol kap katedrát? Beszélgetés a végzős főiskolások elhelyezkedéséről Az irányított elhelyezés szabályait előíró rendelet tavaly lépett élebe. Szükség volt rá, hiszen az egyetemet, főiskolát végzett pedagógusok jelentős része búcsút mondott a pályának, s ott kötött ki, ahol jó állást és magas fizetést kapott. Akik maradtak, azok is elsősorban r városokba törekedtek, így aztán a megyeszékhelyektől távol eső, nehezen megközelíthető kis településekre igen sokszor nem jutott szakos nevelő. Ezért kellett a bizonyos mérvű megkötöttség. Ezzel mindenki egyetértett, azzal viszont korántsem, hogy a gyakorlati megvalósítás során számos keserűséget szülő hibára derült fény. Az Oktatási Minisztérium mindjárt észlelte ezeket, s nemcsak pillanatnyi segítséget nyújtott, hanem az egyén és a köz javát egyaránt szolgáló módosítást ígért. Nos, az illetékesek állták szavukat, s elkészült az új, a gondokat valóban orvosló változat. Ennek részleteiről beszélgetett munkatársunk dr. Szűcs László kandidátussal, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola főigazgatójával. KEDVEZŐBB FELTÉTELEK — Mit remélhetnek a friss diplomás fiatalok? Teljesülnek-e a jogos óhajok? — A témát január végén egy tartalmas értekezleten vitattuk meg. Erre eljöttek a miniszérium tervfőosztályának képviselői, s itt itt voltak a felsőoktatási intézményünk felvevőkörzetébe tartozó hat megye — Borsod, Heves, Nógrád, Komárom, -Szolnok és Pest — valamint a főváros művelődésügyi ^osztályainak munkatársai. A második ilyen tanácskozás — az elsőt Pécsett tartották — résztvevői egyeztették az óhajokat a lehetőségekkel, azaz a kereslet és a kínálat összefüggéseit kutatták. Lesz még néhány hasonló megbeszélés, s csak ezt követően jelenik meg — legkésőbb március 25-ig az a tájékoztató füzet, amely a meghirdetett állások jegyzékét tartalmazza. Az elmúlt esztendőben nem egy helyet tartalékoltak. s így a választási kör meglehetősen leszűkült. Annál is inkább, mert a már tevékenykedő pedagógusok egy másik körben kapták a külön ajánlatot. Most viszont a teljes lista kerül hallgatóink. kezébe. Felesleges tehát az aggodalom: mindenki katedrához juthat. Méghozzá az esetek többségében a kedvére valóhoz. A mintegy kétszázhúsz pályázót majd négyszázötven státusz várja. Majd egy hónapig töpí.eng' hetnek, mert kérelmüket április közepén kell benyújtaniuk. Erre május 5-ig kapnak választ a munkáltatótól, s utána mindjárt megköthetik a szerződést Ez azt jelenti, hogy a korábbinál sokkal nyugodtabb légkörben készülhetnek fel az államvizsgára. Ha valamilyen ok miatt nem jön létre a megegyezés, akkor közvetlenül az iskolához fordulhatnak. SEGÍTSÉG a házaspároknak — 1977-ben az. is előfordult, hogy a házaspárokat nem tudták együtt fogadni, s ez meglehetősen felkorbácsolta a kedélyeket. Mi lesz velük az idén? Jíö. február 12'. vü* ■=•">>» — Nem kerülnek hátrányos helyzetbe, ugyanis most már törvényes a meghívásos, azaz a névre szóló hirdetés. Ha idejében gondolnak jö- vőjükre, s felkeresik az iskolákat, megállapodnak valamelyik igazgatóval, akkor az általuk lekötött két helyre rajtuk kívül senki sem jogosult. Amennyiben egyikük már valahol tanít, akkor gondoskodhat végzős férjéről vagy feleségéről. Az is természetes, hogy valaki állandó lakhelyén szeretne dolgozni. Az egykori képesítés nélküli is visszatérhet a megszokott okatási intézménybe. A társadalmi ösztöndíjasok, a tanulmányi szerződésesek esetében ez különösképp érthető. Ezt a nyilvánossággal is közölni kell, mert így a megnevezett iskolába, a jelzett szakpárra a többiek nem pályáznak céltalanul. Összességében az a véleményem, hogy a módosítás alapelve az emberség i volt, épp ezért a tavaly le- hangoltságnak az idén nyoma sem lesz. ÉRDEMI JAVASLATOK — Az elmúlt esztendőben a főiskolai bizottságok rangsorolták az egy helyre érkező pályázatokat. Mérlegelték a. fiatalok tanulmányi eredményét, szorgalmát, közösségi tevékenységét, személyi tulajdonságait. A javaslatot azonban az igazgatók legtöbbször nem vették figyelembe, s kizárólag maguk döntöttek. Megszűnik-e ez a formális jelleg? — Szerencsére igen. Ezentúl kötelesek ehhez alkalmazkodni. Ez mindenképpen indokolt, hiszen négy év alatt mi megismerjük a hallgatókat, ők viszont igen keveset tudnak róluk. Egyébként s az a helyes, ha a versengésben az arra legérdemesebbeké a pálma. 'Előfordulhat, hogy mégis másképp határoznak. Ekkor viszont írásos indoklást kell küldeniük nekünk. Mi a negyedéveseket tájékoztatjuk a minősítésről. Ez azért jó, mert ha kevésbé esélyesek, akkor megpróbálkozhatnak másutt. Ez a nyílt, a humánus megoldás. TESTNEVELŐK KERESTETNEK — Az összejövetelen asztalra került az egri főiskola óhajlistája, s a művelődésügyi osztályok képviselői is kirukkoltak igényeikkel. Miről tanúskodik az egybevetés ? — Érdekes dolgokra figyelhettünk fel. Megyénk mindössze harmincnégy helyet ajánlott, ugyanakkor tőlünk ötvenketten szeretnének itt katedrára lelni. A túlképzés következményei is megmutatkoznak. Harminc angol szakosunk közül körzetünkben csak tízet várnak. ígéretet kaptunk, hogy legalább öt-hatról gondoskodnak még. A többiek egyelőre kénytelenek lemondani a nyelvtanításról Pillanatnyilag másik szakjukkal boldogulhatnak. A következő tanévben már nem indul első évfolyam, azaz idővel rendeződik a kérdés. Egy mégis aggasztó: társadalmi érdeklődés van, az iskolákban is oktathatják fakultatív tárgyként, mégis húzódoznak. Ezt a szemléletet kellene felszámolni, s akkor gyorsabban rendeződne a megoldatlan ügy. Évekig azt hirdettük: túl sok a magyar—történelem szakos. Akkor így is volt, de mivel igen radikálisan csökkentették a felvételi keretszámokat, most a hiány okoz gondot. A testnevelőket is keresik: szászát fogadnának, de mindösa- sze harmincötén szereznek diplomát. Mindez arra hívja fel a figyelmet — s ezt érzékelték is á minisztérium tervfőosztályának munkatár-* sai —hogy minden eshetőséget mérlegelve, hosszú táv-< ra szólóan kell kialakítani1 az elképzeléseket, hiszen az elhelyezésnél az a cél, hogy! az egyéni és a társadalmi érdek minél jobban közelítse l, egymást... Pécsi István A telepen nem szerették az öregembert. Nem fogadták be a társaságukba, más normák szerint élt, mint ők. De a szeszt okolták emiatt. Egyébként is az öreg, düle- dező kunyhóban lakott; a telek drótkerítéssel volt körülkerítve, de nem erős oszlopokkal és a drótfonat is rozsdás, hézagos, foltozott volt. Az öreg zsugori hírében állott, de nagyon szegény volt. A fiú apja pedig egyenesen gyűlölte az öregembert. Nyáron és ősszel, gyümölcsérés idején, az öregember mindenféle bádogtárgyakat akasztott a fáira, amit a szobájából egy zsineggel rángatott. De a madarak keveset törődtek ezekkel a zajokkal, mégiscsak nagy károkat okoztak u gyümölcsösben. Ezt a fiú könnyen megállapíthatta, amikor felmászott valamelyik far-a. Egy szeptember végi napon az öreg rajtakapta a fiút az egyik körtefán. Dühödten szidta a gyereket, akinek az apja a nyitott ablakon át mindent hallott. Tudta, hogy az öregnek igaza van, mégis a fia pártjára állott és bosz- sr.űt forralt. Másnap reggel az öregember kapuján egy nagy csont himbálózott és éhes kutya- falka dühödt verekedéssel próbálta azt letépni onnan. Pokoli ugatás, csaholás ébresztette az öreget. A fiú apja az utca túlsó oldalán, függöny mögül figyelte, s bár őt a bádogdobozok zenebonája mindig felbosszantotta, most ez a lárma nem zavarta. Sőt... A fiú is ott állt az ablak mögött, de ijedt .szemekkel nézte a veszekedő kutyákat és szomorúság töltötte el a szívét. Persze, az Öreget ő bosszantotta fel — niszen gyümölcsöt lopdosott tőle — de az pajkosságból történt, nem rossz szándékkal. A kutyák dühödt veszekedése közben az ócska serítés beszakadt. Az egyik kutya elkapta a csontot és veszett iramodással futott el vele, a többi — utána. A függöny mögött a fiú apja elégedetten nevetett. Amikor felesége, álmából ébredve kérdezte, hogy mi történt, csak ennyit mondott: — Az öreg most megkapta a magáét! „Prófétaként” itthon A bőröndszínháztól az Agriáig Harlekinék 78-ban Év vége, év eleje, általában ez a mérlegkészítés ideje. Ilyenkor adatok, számok sorakoznak föl, százalékok röpködnek a beszámolókban Egy művészeti együttes persze mindig másként summázza az esztendőt. Különösen ha amatőrökről van szó, hiszen ilyen esetben még a lehetségesnél is kevesebbet mond mondjuk az, hogy hány alkalommal léptek föl, hány darabot mutattak be... így hát, amikor az egri Harlekin Bábegyüttes vezetőjével Demeter Zsuzsával beszélgetni kezdtünk a múlt évről, inkább arról esett szó, mik is voltak a legfontosabb események a csoport életében, milyen gondjaik, örömeik voltak nekik, tizenötüknek. — Rögtön egy kiigazítással kezdem. Már nem tizenöten vagyunk sajnos. Ketten érettségire készülnek, egy időre azért maradtak ki, Lénárd András pedig, a „főműszakisunk”, bevonul katonának. Érzékeny veszteség ez számunkra, hiszen még akkor sem egyszerű őkel pótolni, ha azonnal akad új jelentkező. Kívülről talán egyszerűnek tűnik a bábozás, ám sok-sok szeretetet és még több időt igénylő művészet ez. Azt hiszem, sokáig érezhető lesz tapasztalt játékuk, munkájuk hiánya. — Az elmúlt tizenkét esztendő alatt Eger és a megye gyermekközönsége számtalan bábos produkciónak örülhetett. Mivel bővült tavaly a repertoár? , T7-. -Most- hirtelen csak egyet tudok : említeni, Kipling, meséjét, a Kiváncsi kis elefántot. Nem nagyon szoktunk leltárt készíteni, már csak azért sem, mivel egy amatőr együttesnél nehéz eldönteni, mi az új, mi a régi. Hiszen amit négy’ éve játszottunk, azt is az elejéről kell próbálni. Kicserélődtek a szereplők is, na meg a bábokat sem vehetjük elő a ... A fiú iskolába menet látta az öreget a kerítés roncsai mellett, de most nem csúfolta. És amikor délben hazafelé igyekezett, az öreg még mindig ott szorgoskodott, most még nyomorultabbnak látta, mint máskor. Megsajnálta és felajánlotta a segítségét. Az öreg előbb morogva visszautasította, de aztán megköszönte és elfogadta. Este, amikor a fiú apja a munkából hazafelé tartott, látta a flát együtt dolgozni az öreggel. Előbb feldühödött, de aztán mégis meggondolta magát és nem szidta meg a fiút, csak elment mellette. És azt is szó nélkül nézte, hogy a fia délutánonként átátjár az öreghez segíteni. De még azt is, hogy a saját kerítésükhöz előkészített léceket is elhordja az öreghez. Amikor kész lett a kerítés, az öreg eljött hogy megköszönje a fiú segítségét. Zavartan tiltakozott a fiú apja, és hangoskodva vett az illatos körtéből, amit az öreg hozott ajándékba. A fiú megborzongott a gyümölcs láttán. ÉS éjszaka nem tudott aludni. Feküdt az ágyún és a sötétbe meredt. Az arcát könnyek áztatták. Napokon át várta, hogy az apja mondjon, vagy tegyen valamit De nem mondott és nem tett semmit. Fájt a szíve, de nem azért, mert az apja adósságát magára vállalta, hanem mert megértette, hogy senki sem tudja a más adósságát igazán, és teljes mértékben leróni. raktárból... Egyre égetőbb számunkra különben ez a gond, azzal együtt, hogy nincs önálló színháztermünk, ahol folyamatosan dolgozhatnánk. Pedig úgy vélem, az együttes érett lenne erre! — Az úttörőház? — Valóban otthont ad nekünk. Ám mégsem várható, hogy az egyetlen színháztermét a rendelkezésünkre bocsássa Enélkül pedig igen nehéz a dolgunk. Hiszen így hetente háromszor kell a díszleteket fölállítanunk és lebontanunk. Ez majd hat óra veszteség a próbaidőből. — Ha az egri kulturális eseménynaptárba belelapozunk, mindössze tízegynéhány Harlekin-előadást találunk az elmúlt évben. Ennél pedig nyilván többre lenne igény. És minden bizonnyal nemcsak a gyerekek részéről. Tavaly az együttes első olyan előadása, amelyet felnőttek előtt tartott a megyeszékhelyen, osztatlan sikert aratott! — Igen, így érézzük mi is. Azt hiszem, nem lenne túlzás, ha legalább egy nyilvános előadást tarthatnánk Egerben havonta. Elsősorban a gyerekeknek, hiszen főleg nekik játszunk. Persze szeretnénk növelni a felnőtt- produkciók számát is. A Gárdonyi Géza színhózbeli est számunkra az esztendő legfontosabb eseménye volt. Fontosabb. akár a nyári finnországi utunk, akár az idei televíziós felvételünk! Senki sem próféta a saját hazájában — szokták mondani —, s mind ez ideig ez ránk is érvényes volt. Az ország más területein és még talán külföldön is, jobban ismer bennünket a közönség, mint az egriek. E bemutatkozás után, reméljük,! mód nyílik majd az itthoni szereplések folytatására is. — Ez az év a tizenharmadik a csoport létrejötte óta. (Reméljük, szerencsésebb à korábbiaknál.) MH kínál i Harlekin az idén a közönségnek? — Az együttesre sok komoly feladat vár, s nem mindegyik látványos. Ezek közé tartozik például, hogy a megyei úttörőház lett nemrégiben a bábművészet módszertani központja. Ennek kapcsán továbbképzéseket, speciális tanfolyamokat, bemutatókat kell majd szerveznünk. Szívesen csináljuk -»rt is, mert remélhetőleg íey többen kapnak kedvet a Pedagógusok, az óvónők közül is a bábozáshoz megyénk!- n. — S mi kerül majd a pódiumra? — Szeretnénk az .idén a felnőttek számára egv «b v- műsort összeállítani, b^ay legyen számukra is tar! 'deklink. Szó van arról is, ’^gy ezúttal részt vehetünk a nyári Agria-játékokba ■> Nem lesz könnyű, mer‘ % szabadtéri színpadon í nem dolgoztunk. Régi tervünk az is, hogy létrehoz, egy „bőröndszínházat'', amellyel két-három ember bárhová, bármikor elindulhat. Így többször játszhatunk óvodákban, iskolákban is. Ezek persze még csak elképzelések, nem tudom, mennyit sikerül megvalósítani. Ami viszont bizonyos, hogy áprilisban új darabbal rukkolunk ki. Lázár Ervin egy meséjét, A kisfiú és az oroszlánok címűt dolgoztuk fői. A történet nagyon kedves, egy magányos kisfiú elindul a képzelet országútján, s találkozik Lószerafinnal, Dörn- dödömmel, Bruckner Szigfriddel és még sok más csu- dabogárrai Lázár Ervin hősei közül. — Reméljük, tetszeni fog a gyerekeknek, sok sikert kívánunk! Németi Zsuzsa (Fotó: MTV i 1 éli aÉk&MM
