Népújság, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-12 / 37. szám

Ki, hol kap katedrát? Beszélgetés a végzős főiskolások elhelyezkedéséről Az irányított elhelyezés szabályait előíró rendelet tavaly lépett élebe. Szükség volt rá, hiszen az egyetemet, főiskolát végzett pedagógu­sok jelentős része búcsút mondott a pályának, s ott kö­tött ki, ahol jó állást és ma­gas fizetést kapott. Akik maradtak, azok is elsősor­ban r városokba törekedtek, így aztán a megyeszékhe­lyektől távol eső, nehezen megközelíthető kis települé­sekre igen sokszor nem ju­tott szakos nevelő. Ezért kellett a bizonyos mérvű megkötöttség. Ezzel mindenki egyetértett, azzal viszont korántsem, hogy a gyakorlati megvalósítás so­rán számos keserűséget szü­lő hibára derült fény. Az Oktatási Minisztérium mindjárt észlelte ezeket, s nemcsak pillanatnyi segítsé­get nyújtott, hanem az egyén és a köz javát egyaránt szol­gáló módosítást ígért. Nos, az illetékesek állták szavukat, s elkészült az új, a gondokat valóban orvosló változat. Ennek részleteiről beszélgetett munkatársunk dr. Szűcs László kandidá­tussal, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola főigaz­gatójával. KEDVEZŐBB FELTÉTELEK — Mit remélhetnek a friss diplomás fiatalok? Teljesül­nek-e a jogos óhajok? — A témát január végén egy tartalmas értekezleten vitattuk meg. Erre eljöttek a miniszérium tervfőosztályá­nak képviselői, s itt itt vol­tak a felsőoktatási intézmé­nyünk felvevőkörzetébe tar­tozó hat megye — Borsod, Heves, Nógrád, Komárom, -Szolnok és Pest — valamint a főváros művelődésügyi ^osztályainak munkatársai. A második ilyen tanácskozás — az elsőt Pécsett tartották — résztvevői egyeztették az óhajokat a lehetőségekkel, azaz a kereslet és a kínálat összefüggéseit kutatták. Lesz még néhány hasonló megbe­szélés, s csak ezt követően jelenik meg — legkésőbb március 25-ig az a tájékoz­tató füzet, amely a meghir­detett állások jegyzékét tar­talmazza. Az elmúlt eszten­dőben nem egy helyet tartalé­koltak. s így a választási kör meglehetősen leszűkült. An­nál is inkább, mert a már tevékenykedő pedagógusok egy másik körben kapták a külön ajánlatot. Most viszont a teljes lista kerül hallgató­ink. kezébe. Felesleges tehát az aggodalom: mindenki ka­tedrához juthat. Méghozzá az esetek többségében a ked­vére valóhoz. A mintegy kétszázhúsz pályázót majd négyszázötven státusz várja. Majd egy hónapig töpí.eng­' hetnek, mert kérelmüket áp­rilis közepén kell benyújta­niuk. Erre május 5-ig kap­nak választ a munkáltatótól, s utána mindjárt megköthe­tik a szerződést Ez azt je­lenti, hogy a korábbinál sok­kal nyugodtabb légkörben készülhetnek fel az állam­vizsgára. Ha valamilyen ok miatt nem jön létre a meg­egyezés, akkor közvetlenül az iskolához fordulhatnak. SEGÍTSÉG a házaspároknak — 1977-ben az. is előfor­dult, hogy a házaspárokat nem tudták együtt fogadni, s ez meglehetősen felkorbá­csolta a kedélyeket. Mi lesz velük az idén? Jíö. február 12'. vü* ■=•">>» — Nem kerülnek hátrá­nyos helyzetbe, ugyanis most már törvényes a meghívásos, azaz a névre szóló hirdetés. Ha idejében gondolnak jö- vőjükre, s felkeresik az is­kolákat, megállapodnak va­lamelyik igazgatóval, akkor az általuk lekötött két hely­re rajtuk kívül senki sem jogosult. Amennyiben egyi­kük már valahol tanít, ak­kor gondoskodhat végzős férjéről vagy feleségéről. Az is természetes, hogy valaki állandó lakhelyén szeretne dolgozni. Az egykori képesí­tés nélküli is visszatérhet a megszokott okatási intéz­ménybe. A társadalmi ösz­töndíjasok, a tanulmányi szerződésesek esetében ez különösképp érthető. Ezt a nyilvánossággal is közölni kell, mert így a megnevezett iskolába, a jelzett szakpárra a többiek nem pályáznak céltalanul. Összességében az a véleményem, hogy a mó­dosítás alapelve az emberség i volt, épp ezért a tavaly le- hangoltságnak az idén nyo­ma sem lesz. ÉRDEMI JAVASLATOK — Az elmúlt esztendőben a főiskolai bizottságok rang­sorolták az egy helyre érke­ző pályázatokat. Mérlegelték a. fiatalok tanulmányi ered­ményét, szorgalmát, közössé­gi tevékenységét, személyi tulajdonságait. A javaslatot azonban az igazgatók leg­többször nem vették figye­lembe, s kizárólag maguk döntöttek. Megszűnik-e ez a formális jelleg? — Szerencsére igen. Ezen­túl kötelesek ehhez alkal­mazkodni. Ez mindenképpen indokolt, hiszen négy év alatt mi megismerjük a hallgatókat, ők viszont igen keveset tudnak róluk. Egyéb­ként s az a helyes, ha a versengésben az arra legér­demesebbeké a pálma. 'Elő­fordulhat, hogy mégis más­képp határoznak. Ekkor vi­szont írásos indoklást kell küldeniük nekünk. Mi a ne­gyedéveseket tájékoztatjuk a minősítésről. Ez azért jó, mert ha kevésbé esélyesek, akkor megpróbálkozhatnak másutt. Ez a nyílt, a humá­nus megoldás. TESTNEVELŐK KERESTETNEK — Az összejövetelen asz­talra került az egri főisko­la óhajlistája, s a művelő­désügyi osztályok képviselői is kirukkoltak igényeikkel. Miről tanúskodik az egybe­vetés ? — Érdekes dolgokra figyel­hettünk fel. Megyénk mind­össze harmincnégy helyet ajánlott, ugyanakkor tőlünk ötvenketten szeretnének itt katedrára lelni. A túlképzés következményei is megmu­tatkoznak. Harminc angol szakosunk közül körzetünk­ben csak tízet várnak. ígére­tet kaptunk, hogy legalább öt-hatról gondoskodnak még. A többiek egyelőre kénytele­nek lemondani a nyelvtaní­tásról Pillanatnyilag másik szakjukkal boldogulhatnak. A következő tanévben már nem indul első évfolyam, azaz idővel rendeződik a kérdés. Egy mégis aggasztó: társadalmi érdeklődés van, az iskolákban is oktathatják fakultatív tárgyként, mégis húzódoznak. Ezt a szemléle­tet kellene felszámolni, s ak­kor gyorsabban rendeződne a megoldatlan ügy. Évekig azt hirdettük: túl sok a ma­gyar—történelem szakos. Akkor így is volt, de mivel igen radikálisan csökkentet­ték a felvételi keretszámokat, most a hiány okoz gondot. A testnevelőket is keresik: szás­zát fogadnának, de mindösa- sze harmincötén szereznek diplomát. Mindez arra hívja fel a figyelmet — s ezt ér­zékelték is á minisztérium tervfőosztályának munkatár-* sai —hogy minden eshető­séget mérlegelve, hosszú táv-< ra szólóan kell kialakítani1 az elképzeléseket, hiszen az elhelyezésnél az a cél, hogy! az egyéni és a társadalmi ér­dek minél jobban közelítse l, egymást... Pécsi István A telepen nem szerették az öregembert. Nem fogadták be a társaságukba, más nor­mák szerint élt, mint ők. De a szeszt okolták emiatt. Egyébként is az öreg, düle- dező kunyhóban lakott; a te­lek drótkerítéssel volt körül­kerítve, de nem erős oszlo­pokkal és a drótfonat is rozsdás, hézagos, foltozott volt. Az öreg zsugori híré­ben állott, de nagyon szegény volt. A fiú apja pedig egyenesen gyűlölte az öregembert. Nyá­ron és ősszel, gyümölcsérés idején, az öregember min­denféle bádogtárgyakat akasztott a fáira, amit a szo­bájából egy zsineggel ránga­tott. De a madarak keveset törődtek ezekkel a zajokkal, mégiscsak nagy károkat okoztak u gyümölcsösben. Ezt a fiú könnyen megálla­píthatta, amikor felmászott valamelyik far-a. Egy szeptember végi napon az öreg rajtakapta a fiút az egyik körtefán. Dühödten szidta a gyereket, akinek az apja a nyitott ablakon át mindent hallott. Tudta, hogy az öregnek igaza van, mégis a fia pártjára állott és bosz- sr.űt forralt. Másnap reggel az öregem­ber kapuján egy nagy csont himbálózott és éhes kutya- falka dühödt verekedéssel próbálta azt letépni onnan. Pokoli ugatás, csaholás éb­resztette az öreget. A fiú ap­ja az utca túlsó oldalán, füg­göny mögül figyelte, s bár őt a bádogdobozok zenebonája mindig felbosszantotta, most ez a lárma nem zavarta. Sőt... A fiú is ott állt az ablak mögött, de ijedt .szemekkel nézte a veszekedő kutyákat és szomorúság töltötte el a szívét. Persze, az Öreget ő bosszantotta fel — niszen gyümölcsöt lopdosott tőle — de az pajkosságból történt, nem rossz szándékkal. A kutyák dühödt veszeke­dése közben az ócska serítés beszakadt. Az egyik kutya elkapta a csontot és veszett iramodással futott el vele, a többi — utána. A függöny mögött a fiú ap­ja elégedetten nevetett. Ami­kor felesége, álmából ébred­ve kérdezte, hogy mi tör­tént, csak ennyit mondott: — Az öreg most megkapta a magáét! „Prófétaként” itthon A bőröndszínháztól az Agriáig Harlekinék 78-ban Év vége, év eleje, általában ez a mérlegkészítés ideje. Ilyenkor adatok, számok so­rakoznak föl, százalékok röpködnek a beszámolókban Egy művészeti együttes per­sze mindig másként sum­mázza az esztendőt. Különö­sen ha amatőrökről van szó, hiszen ilyen esetben még a lehetségesnél is kevesebbet mond mondjuk az, hogy hány alkalommal léptek föl, hány darabot mutattak be... így hát, amikor az egri Harlekin Bábegyüttes veze­tőjével Demeter Zsuzsával beszélgetni kezdtünk a múlt évről, inkább arról esett szó, mik is voltak a legfontosabb események a csoport életé­ben, milyen gondjaik, örö­meik voltak nekik, tizenö­tüknek. — Rögtön egy kiigazítással kezdem. Már nem tizenöten vagyunk sajnos. Ketten érettségire készülnek, egy időre azért maradtak ki, Lénárd András pedig, a „fő­műszakisunk”, bevonul ka­tonának. Érzékeny veszteség ez számunkra, hiszen még akkor sem egyszerű őkel pó­tolni, ha azonnal akad új jelentkező. Kívülről talán egyszerűnek tűnik a bábozás, ám sok-sok szeretetet és még több időt igénylő mű­vészet ez. Azt hiszem, soká­ig érezhető lesz tapasztalt játékuk, munkájuk hiánya. — Az elmúlt tizenkét esz­tendő alatt Eger és a megye gyermekközönsége számtalan bábos produkciónak örülhe­tett. Mivel bővült tavaly a repertoár? , T7-. -Most- hirtelen csak egyet tudok : említeni, Kip­ling, meséjét, a Kiváncsi kis elefántot. Nem nagyon szok­tunk leltárt készíteni, már csak azért sem, mivel egy amatőr együttesnél nehéz el­dönteni, mi az új, mi a régi. Hiszen amit négy’ éve ját­szottunk, azt is az elejéről kell próbálni. Kicserélődtek a szereplők is, na meg a bábokat sem vehetjük elő a ... A fiú iskolába menet látta az öreget a kerítés ron­csai mellett, de most nem csúfolta. És amikor délben hazafelé igyekezett, az öreg még mindig ott szorgosko­dott, most még nyomorul­tabbnak látta, mint máskor. Megsajnálta és felajánlotta a segítségét. Az öreg előbb mo­rogva visszautasította, de az­tán megköszönte és elfogad­ta. Este, amikor a fiú apja a munkából hazafelé tartott, látta a flát együtt dolgozni az öreggel. Előbb feldühödött, de aztán mégis meggondolta magát és nem szidta meg a fiút, csak elment mellette. És azt is szó nélkül nézte, hogy a fia délutánonként át­átjár az öreghez segíteni. De még azt is, hogy a saját ke­rítésükhöz előkészített léce­ket is elhordja az öreghez. Amikor kész lett a kerítés, az öreg eljött hogy megkö­szönje a fiú segítségét. Za­vartan tiltakozott a fiú apja, és hangoskodva vett az illa­tos körtéből, amit az öreg ho­zott ajándékba. A fiú meg­borzongott a gyümölcs lát­tán. ÉS éjszaka nem tudott aludni. Feküdt az ágyún és a sötétbe meredt. Az arcát könnyek áztatták. Napokon át várta, hogy az apja mond­jon, vagy tegyen valamit De nem mondott és nem tett semmit. Fájt a szíve, de nem azért, mert az apja adóssá­gát magára vállalta, hanem mert megértette, hogy senki sem tudja a más adósságát igazán, és teljes mértékben leróni. raktárból... Egyre égetőbb számunkra különben ez a gond, azzal együtt, hogy nincs önálló színháztermünk, ahol folyamatosan dolgoz­hatnánk. Pedig úgy vélem, az együttes érett lenne erre! — Az úttörőház? — Valóban otthont ad ne­künk. Ám mégsem várható, hogy az egyetlen színházter­mét a rendelkezésünkre bo­csássa Enélkül pedig igen nehéz a dolgunk. Hiszen így hetente háromszor kell a díszleteket fölállítanunk és lebontanunk. Ez majd hat óra veszteség a próbaidőből. — Ha az egri kulturális eseménynaptárba belelapo­zunk, mindössze tízegyné­hány Harlekin-előadást ta­lálunk az elmúlt évben. En­nél pedig nyilván többre lenne igény. És minden bi­zonnyal nemcsak a gyerekek részéről. Tavaly az együttes első olyan előadása, amelyet felnőttek előtt tartott a me­gyeszékhelyen, osztatlan si­kert aratott! — Igen, így érézzük mi is. Azt hiszem, nem lenne túl­zás, ha legalább egy nyilvá­nos előadást tarthatnánk Egerben havonta. Elsősorban a gyerekeknek, hiszen főleg nekik játszunk. Persze sze­retnénk növelni a felnőtt- produkciók számát is. A Gárdonyi Géza színhózbeli est számunkra az esztendő legfontosabb eseménye volt. Fontosabb. akár a nyári finnországi utunk, akár az idei televíziós felvételünk! Senki sem próféta a saját hazájában — szokták mon­dani —, s mind ez ideig ez ránk is érvényes volt. Az or­szág más területein és még talán külföldön is, jobban is­mer bennünket a közönség, mint az egriek. E bemutat­kozás után, reméljük,! mód nyílik majd az itthoni sze­replések folytatására is. — Ez az év a tizenharma­dik a csoport létrejötte óta. (Reméljük, szerencsésebb à korábbiaknál.) MH kínál i Harlekin az idén a közön­ségnek? — Az együttesre sok ko­moly feladat vár, s nem mindegyik látványos. Ezek közé tartozik például, hogy a megyei úttörőház lett nem­régiben a bábművészet mód­szertani központja. Ennek kapcsán továbbképzéseket, speciális tanfolyamokat, be­mutatókat kell majd szervez­nünk. Szívesen csináljuk -»rt is, mert remélhetőleg íey többen kapnak kedvet a Pe­dagógusok, az óvónők közül is a bábozáshoz megyénk!- n. — S mi kerül majd a pó­diumra? — Szeretnénk az .idén a felnőttek számára egv «b v- műsort összeállítani, b^ay legyen számukra is tar! 'de­klink. Szó van arról is, ’^gy ezúttal részt vehetünk a nyári Agria-játékokba ■> Nem lesz könnyű, mer‘ % szabadtéri színpadon í nem dolgoztunk. Régi ter­vünk az is, hogy létrehoz, egy „bőröndszínházat'', amellyel két-három ember bárhová, bármikor elindul­hat. Így többször játszha­tunk óvodákban, iskolákban is. Ezek persze még csak el­képzelések, nem tudom, mennyit sikerül megvalósíta­ni. Ami viszont bizonyos, hogy áprilisban új darabbal rukkolunk ki. Lázár Ervin egy meséjét, A kisfiú és az orosz­lánok címűt dolgoztuk fői. A történet nagyon kedves, egy magányos kisfiú elindul a képzelet országútján, s ta­lálkozik Lószerafinnal, Dörn- dödömmel, Bruckner Szig­friddel és még sok más csu- dabogárrai Lázár Ervin hő­sei közül. — Reméljük, tetszeni fog a gyerekeknek, sok sikert kívánunk! Németi Zsuzsa (Fotó: MTV i 1 éli aÉk&MM

Next

/
Oldalképek
Tartalom