Népújság, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-12 / 37. szám

STCLÄG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! M/pniürnn ilw «-f Mytmy? az MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁG' ES 0 MEGYEI TANACS NAPILAPJA XXIX. évfolyam, 37. szám ARA: 1,— FORINT 1978. február 12., vasárnap Washingtoni beismerés ö Tény a Szomáliái agresszió Richard Clark amerikai szenátor, a szenátus külügyi bizottsága Afrikával foglal­kozó albizottságának elnöke a testület tájékozódó jellegű ülése után lényegében elis­merte a Szomáliái agresszió tényét és egyúttal kijelen­tette: .,Nem vitathatjuk el Etiópiától azt a jogot, hogy területe megvédése érdeké­ben katonai segítségért for­duljon más országokhoz Clark helyesnek minősí­tette azt a kinyilatkoztatott amerikai állásfoglalást, mi­szerint az Egyesült Államok nem kíván fegyvert szállítani Szomáliának. Az Al-Ahram szombati számában közölte, hogy Egyiptom kész támogatni Szomáliát „törvényes jogai­nak és nemzetközi határai­nak” megvédésében. Befejeződtek a magyar—líbiai Gazdasági tárgyalások Befejeződtek a magyar—líbiai gazdasági tárgyalások, aláírták az ülésszak jegyzőkönyvét. Budapesten, a Külkereskedelmi Minisztériumban február 10-én befejeződtek a magyar—líbiai gazdasági tárgyalások. A két delegáció vezetője dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter és Abu Bakrali el-Sherif líbiai kereskedelmi miniszter aláírta az ülésszak jegyzőkönyvét. (MTI fotó — Soós Lajos felv. — KS) A béketanács holland vendégeinek Az Országos Béketanács vendégeként a holland ke­let-európai munkaesoport küldöttsége tanulmányúton Magyarországon tartózko­dott. Megbeszéléseket foly­tattak békemozgalmunk, va­lamint a Magyar Nők Orszá­gos Szövetsége és a szakszer­vezetek képviselőivel. Hans van Zon és Lisette Dekker — a küldöttség tagjai — szom­bati elutazásuk előtt nyilat­kozatot adtait a Magyar Táv­irati Iroda munkatársának. — Munkacsoportunk leg­főbb célja, hogy tevékenysé­gével a helsinki értekezlet ajánlása, az enyhülés szelle­mében valós képet fessünk a holland közvéleménynek a nyilatkozata szocialista országokról —* mondották. — A helsinki megállapodást a mi kormá­nyunk is aláírta, ám mintha erről éppen sajtónk nem szerzett volna tudomást. A szocialista országokról csak elvétve jelennek meg híradá­sok; gazdasági, politikai ered­ményeikről a holland embe­rek szinte semmit sem tud­nak. Jellemző: magyarorszá­gi utunk előtt több hónapnyi folyóiratot, napilapot néztünk át, de egyetlen Magyaror­szágról szóló cikket sem ta­láltunk Az önöknél megren­dezett nagy jelentőségű eu­rópai ifjúsági leszerelési kon­ferenciáról csak itt, Budapes­ten szereztünk tudomást... — A különböző társadalmi berendezkedésű országok kö­zeledése, egymás életének jobb megismerése nélkül el­képzelhetetlen, s ez azt je­lenti, hogy az ugyanazon kontinens országainak hely­zetéről tárgyilagos és valós képet kell adni. Mi ezt a fel­adatot' vállaljuk Hollandiá­ban, a szocialista országokat akarjuk — az eredményeket és a nehézségeket is ismer­tetve — bemutatni. Kiadványunk júniusi szá­mát mostani tanulmányutunk ismertetésének szenteljük, és diákcsoportjairik magyaror­szági útjával is a kapcsola­tokat szeretnénk erősíteni. érkezik hazánkba a jamaicai miniszter­elnök Lázár Györgynek, a Minisz­tertanács elnökének meghí­vására február 13-án, hétfőn hivatalos látogatásra Ma­gyarországra érkezik Micha­el Manley, Jamaica minisz­terelnöke. (MTI) Hótoriaszok a DunántáloB Az ÜTINFORM jelentése szerint az éjszaka folyamán Zala és Vas megyében Hava­zott, Körmend és Nagykani- sza környékén ónos eső esett, s a viharos lökésekkel kísért erős délnyugati szél miatt a Dunántúlon egyes helyetcen az éjjel hóátfúvások, nótor- laszok is keletkeztek. A hó­átfúvások a reggeli órákban főleg Komárom, Veszprém és Pest megye alsórendű útjain nehezítették a közlekedést. Komárom megyében a he­lyenként kialakult egyméte­res hótorlaszok miatt az éj­jel járhatatlanná vált a Tata és Kömlőd közötti összekötő­út. Nehezen járhatók a kis­bér—bakonybánki összekötő, az akai és csatkai bekötő­utak, és kisebb hóátfúvások nehezítik a közlekedést Pest megyében a Bicske és Pilis- csaba, valarríint a Biatorbágy —Érd közötti összekötő uta­kon is. A hó eltakarításán ezeken a helyeken a közúti igazgatóságok gépei az éjsza­kai óráktól folyamatosan dol­goznak. A főutak többsége az or­szág nyugati és középső ré­szén nedves, helyenként sí­kos, keleten száraz. Lámpa a műhef / sarkában... AZ UTÓBBI TÍZ ÉVBEN százával t álltak munkába á szervezéstudomány ismereteivel felvértezett fiatalok, s ez ak­kor is jelentős eredmény, ha — mi tagadás — az okleveles szervezők tudományának hatása ma még alig-alig érzékel­hető. Legalábbis egy csapásra sehol sem vált látványosan szervezettebbé a munka, pusztán attól, hogy 3—4 fiatal szer­vező megkezdte áldásosnak ígérkező tevékenységét. Csakhogy a vállalatok jelentős belső tartalékainak kiak­názása jól felkészült szervezőkkel sem lehetséges 1—2 év alatt. Ehhez a szervezőkön kívül sok minden más is szüksé­ges : egyértelműbb érdekeltség, rugalmasabb vállalati belső irányítási rendszer, a vállalatok közötti kooperáció javítása, hogy csak a legfontosabb feltételeket említsük. Az újsütetű szervező képes arra, hogy — miként meg­tanulta — hozzálásson a rendszerező, feltáró munkához, hogy tisztán kimutathassa, hol, mi akadályozza a munkát, hol, ho­gyan lehet javítani. Ez a munka azonban nehéz és hossza­dalmas. Általában ugyanis a tankönyvekből megismert sémák egyike sem illik az éppen tapasztalt valóságra, a konkrét helyzetre. A fiatalok tehát elkezdenek tájékozódni, próbálkozni,' kísérletezni, s közben gyakran olyan megoldásokat is „fel­fedeznek”, amelyeket korábban, az „elődök” több-kevesebb sikerrel esetleg már egytől egyig végigpróbáltak, s mert a mélyebb összefüggéseket sem ismerhetik, esetleg olyan javas­latokkal is előállnak, amelyeket azonnal el kell vetni. Mindez villámgyorsan lejáratja őket is és a szervezéstudományt is, megrontja az új szervezők kapcsolatait, elveszi munkakedvü­ket. Aligha véletlen, hogy a szervezők körében az elmúlt években igen magas volt a fluktuáció. Az idősebb szakemberek, vezetők persze jót akarnak, félreállnak, nehogy fékezzék a fiatalok lendületét, ámde ép­pen ezzel, a túlságos jóindulattal teszik igazán kockára a munka eredményességét. Mert nem önállóságot adnak, hanem szabadjára engedik a kezdőket. Mennyivel ésszerűbben járnak el ott egy-két helyen van már rá példa, s ennek nyomán eredmény is —, ahol a képesített fiatal szervezőkből, s a gyárat már jól ismerő műszaki-gazdasági szakemberekből szervező munkacsoporto­kat állítanak fel, amelyekben a konkrét, a helyi ismeretek és az elmélet, a fiatalság ötletgazdagsága együtt egyesítve gyor­sabban és nagyobb eredményt hozhat. Tehát nem csak a szer­vezéstudományt, a szervezőket is tudni kell megfelelően al­kalmazni A kezdő szervezők figyelmét — ez már sokfelé bevált — érdemes felhívni a termelési értekezletek jegyzőkönyveire. Az egyes műhelyek, üzemrészek munkásainak hozzászólásait, észrevételeit, javaslatait tartalmazó jegyzőkönyvek igen jó „iránytűt” adhatnak az első, kisebb-nagyobb szervezési in­tézkedések kidolgozásához. E jegyzőkönyvekből megtudható például, hogy esetleg hova kérnek lámpát, mert sötét a műhely sarka, s ezért sok a selejt; vagy hol kérik a karbantartók állandó jelenlétét, mert mindig szükség van rá, a tmk-műhely pedig messzire esik, s ezért sok az állásidő; vagy például, hol javasolták a gépek sorrendjének cseréjét, hogy rövidebb legyen a szállí­tási út, ami különösen azóta fontos, amióta nincs külön anyagmozgatója a műhelynek. Eképpen a termelési értekezletek jegyzőkönyvei kímerít- hetetlenek szervezési ötletekben. Ezekre a vezetőknek sajnos, nincs mindig idejük odafigyelni, észben tartani, de egy fiatal szervező ezeknél jobb segédeszközt aligha találhat a tájékozó­dáshoz. Ezeket az elheverő ötleteket felkarolva rögtön hasz­nos embernek érezheti magát, s bizonyos lehet abban, hogv már az első javaslatai is reálisak és — népszerűek lesznek. A SZAKEMBEREKET PERSZE ritkán lelkesítik az ilyen kisebb intézkedések; többnyire a nagy, az egész gyárat átfogó szervezési programok kidolgozására vágynak. Ezekre azonban ritkán van elég pénz, s ritkán van elég támogatójuk is a vállalatokon belül. Az utóbbi években sok ilyen „nagy prog­ram ragadt a fiókokban. „A lámpa a műhely sarkában” pe­dig senkinek sem jut az eszébe, pedig a munka és a termelés zökkenőmentes folyamatát — azaz szervezettségét — az ilyen és az ehhez hasonló apróságok is előmozdíthatiák. Vállalata­ink jelentős része több évtizedes — nemritkán a múlt szá­zadig visszanyúló — hagyományokkal, múlttal rendelkezik; következésképpen akadnak bennük elavult dolgok, nemcsak gépek, hanem szervezési megoldások is. Nos, az utóbbiak le­cseréléséhez, „selejtezéséhez” minden vállalatnál van elegen­dő szervezői kapacitás. Gerencsér Ferenc ^/VWWWWWWWVAAAAAAMAAAAAAAAA/WWVWVVVWWyAAAAAA/WVM ^^VVSAA^VNAAAAAAAA/VVVWVWVVVV^A'VWWWWWWVWWVVV/VWVyAÄ ÍVWW» Brigádok az élvonalban A Kelen József szocialista brigád A VITATI egri gyárában 1973-tól dolgozik együtt a Kelen József szocialista brigád. A jelenleg 18 főből — főleg fiatalok — álló brigád eredményes munkája után tavaly elérte az aranykoszorús címet. Ferencz Ildikó lyukszalag előkészítő kártyát forraszt Vass Péter brigádvezető a következő munkafolyamatot ismer­teti Benvenutti Katalinnak és Nagy Flóriánnénak Nagy pontosságot és figyelmet igényel a nyomtatott áramkörű 'apók készítése (Szántó György képriportja)

Next

/
Oldalképek
Tartalom