Népújság, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-10 / 35. szám
„ Pénzt, vagy lövök ! tt A Radnóti brigád krimije Január 18. 17 óra 10 perc.. A füzesabonyi postahivatalban záráshoz készülődnek. Odakint már besötétedett, ügyfél régóta nem jött. Zsákolás, levélszortirozás, g általában mindaz a munka folyik, amelynek folynia kell ilyenkor. A főpénztárban Cseh Lászlóné elmerülten számol, amikor felpillantva egy sötét kalapos, fekete bajuszos férfit vesz észre az ablak előtt — Pénzt, vagy lövök! — közli a férfi határozottan, s zsebre dugott kézzel megemeli kabátja jobb szárnyát. Az asszonyok megdermednek. — Mit akar maga? — kérdezi csodálkozva az egyik. Nem hisz a szemének, utoljára talán valami krimiben látott ilyet. — Pénzt, vagy lövök! — Ismételte határozottan a férfi. A pénztárosnő észbe kap, és megszólaltatja a riasztóberendezést A berregő hangot csak egy szobával arébb, a telefonközpontban lehet hallani. Sárosi Józsefné éppen táviratokat vesz fel, a riasztó hangjára azonban megszakítja a vonalat, s a belső telefonon hívja a felvételi termet A telefon cseng, a főpénztáros a kagyló után nyúl. — Fel ne vegye! — dörren rá a férfi, és figyelmeztetésül újra megemeli kabátzsebét. Amikor félrenézett, Sárosi Józsefné azonnal bivta a rendőrséget. Cseh Lászlóné fürgén felpattant, s eltűnt a postarabló jelölt látószögéből. A többiek még mindig hitetlenkedve néznek: „velünk történik ez?"... Sárosi Józsefné megértette, hogy baj van, és azonnal hívta a rendőrséget. A férfi gyanút fogott, s köszönés nélkül gyorsan eltávozott. A feszültség akkor oldódott fel, amikor megérkeztek a rendőrök. Gyors eszmecsere, majd Gál Antalné elkísérte őket, hogy pontos személyleírást adva, segítsen a rendőröknek kézre keríteni az illetőt. A Radnóti brigád a házi ünnepségen. (Perl Márton felvételei) Gyöngyöstől—Erfu rt ig Építőtáborba készülnek az egri tőiskolások (Tudósítónktól): Megkezdték a nyári építőtáborok szervezését az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola KISZ-bizottságán. A c(iákok különböző jellegű építőtáborok közül választhatják ki azt, ahol munkával és szórakozással töltik majd el vakációjuk egy részét. A legnépszerűbbek ebben az évben is a külföldi építőtáborok — az NDK-beli Erfurt, a csehszlovákiai Besztercebánya, a lengyelországi Krakkó, a szovjetunióbeli Csebokszári és a bulgáriai Veliko Tarnovo — lesznek. Mivel ezekre a helyekre az idén is többen szeretnének utazni, csak azoknak a jelentkezését fogadják el, akik az eddigi években már két hazai táborban is dolgoztak. Mint a főiskola KlSZ-titká- ra, Lőrinczné Thiel Katalin OJIMMs 1318. február 10., péntek elmondta, a hazai táborokban is bőven akad munka: a különböző felsőoktatási intézményekkel kötött egyezmények eredményeként a szegedi, a miskolci, a gödöllői, a pécsi táborokban is várják az egri főiskolásokat. Középiskolásoknak is szerveznek a főiskola KISZ-esei szaktáborokat, ezekbe ki-ki érdeklődési köre szerint jelentkezhet. A délelőtti munka után a tábor vezetői — leendő tanárok — különböző szakfoglalkozásokat tartanak. Érdemes még megemlíteni a KISZ KB-val és a gyöngyösi mezőgazdasági főiskolával eddig közösen szervezett — és szervezendő — nemzetközi építő- és vitatábort, amelynek Gyöngyös ad otthont. Az építőtábor egyik fő célja, hogy a legkülönbözőbb európai országokból érkező fiatalok megismerkedjenek hazánk történelmével, kultúrájával, gazdaságával, hiteles képet kapjanak jelenlegi életünkről. A sokol- lalú program megszervezése a tanárképző főiskola angol szakos hallgatóira vár. Alig 20—25 perc múlva az asszonyok rémülten látták, hogy jön vissza a rabló. Megdermedtek. A férfi mögött azonban beléptek a rendőrök is. A szembesítés azonnal eredménnyel járt, valamennyien felismerték a postarablójelöltet, akit az állomáson fogtak el, s aki mindent beismert. Fegyver nem volt nála, zsebre dugott kézzel imitálta a pisztolyt. A férfi a büntetett előéletű Lovászi István miskolci lakos volt, aki így próbált szorult anyagi helyzetén segíteni, az asszonyok, — valamennyien a Radnóti szocialista brigád tagjai, — lélekjelenléte mentette meg a helyzetet, hiszen sose lehet tudni... Érdemes a nevüket is ide leírni: Sárosi Józsefné, Cseh Lászlóné, Gál Antalné, Antal Istvánná. Perge Sándorné és Vincze Ferencné. ök azok —, ahogy erről már beszámoltunk —7 akik dicséretes tettükért magas jutalmat kaptak a Posta vezérigazgatójától. Kátai Gábor a nagyközönséghez Megtartotta évi rendes közgyűlését a Gárdonyi Géza Társaság Csütörtökön délután Egerben — a Megyei Könyvtár olvasótermében — tartotta meg évi rendes közgyűlését a Gárdonyi Géza Társaság. Kovács Béla megyei levéltári igazgató, a társaság elnöke beszámolt az elmúlt esztendőben végzett munkáról. Többek között elmondotta, hogy néhány rendezvény sok érdeklődőt vonzott. Kiváló szakemberek részvételével — a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete és a Magyar Nyelvtudományi Társaság is közreműködött — került sor arra az ünnepi ülésre, amelyet a füzesabonyi járás földrajzi neveit taglaló kiadvány megjelenése alkalmából rendeztek Megvitatták azt is, hogy a társadalomtudományi kutatások terén milyen eredményeket mutatott fel szükebb pátriánk. A Hevesi Szemle ankétje az irodalombarátokat mozgósította. A vezetőség arra törekedett, hogy a helyi értelmiség mind szélesebb rétegét nyerje meg. Ez sajnos nem sikerült, ezért 1978-ban ezt a korábbi helyes célkitűzést szeretnék megvalósítani Az elképzelést szolgálják azok a programok, amelyek közérdekű témájúak. így például szülőket, pedagógusokat várnak arra a beszélgetésre, amely a családdal foglalkozik. A palóckutatásról dr. Bakó Ferenc kandidátus, a Heves megyei Múzeumi Szervezet igazgatója tart előadást. Emellett a magyar koronáról, Eger pincerendszerérői, a sumér—magyar rokonság cáfolatáról, a Krúdy-évfordulóról is felvilágosítást adnak a meghívott szakértők. . a„, Ezt követően az ellenőrző bizottság beszámolóját hallgatta meg a tagság, majd a vita során ötleteket nyújtottak a tervek kialakításához. Fülemülék és galambok Arany János ha látná, ha hallaná, ha tudná, hogy nem vesztek ki, sőt, megszaporodtak szép hazánkban a fülemüleperek! Ez sem enged, az sem hagyja és mi tagadás, gyakran úgy „összehorgolnak”, hogy bizony nemegyszer sírig tart a harag. E vonatkozásban száz év óta mit sem változott a világi Madárfüttyök miatt még halni is képesek vagyunk.,. — Mi a baj? Válasz helyett a zsebkendőjét kapja elő, keservesen zo-’ kogni kezd, majd tördelve a szavakat, így válaszol: — Ablakot vágatott a portámra! Ki hallott még ilyet? Ablakot vágatni a ház hátuljára... — Ebből aztán milyen baj származik? Gyorsan kiapadnak a könnyek és szemében fellángol at dac, a kimondhatatlan gyűlölet. — Nem érti? Belebámul a pofámba! ö bámul bele. az a.,, * , azt mondja, hogy két éve megegyeztek és hogy magától beleegyezést kapott. — Az akkor volt! Akkor még jóban voltunk. De azóta sok víz lefolyt az Eger-patakon. Én, kérem, tiltakozom az ellen, hogy az a senkiházi beleleskelőd jön az én tányéromba.. J Még el sem megy az egyik, érkezik a másik: •— A galambok, kérem! Azok az istenverte galambok.:} — Mi van a galambokkal? — összecsinálnak mindent a portámon! Köteles vagyok' én ezt hagyni, tűrni, takarítani az ő galambjai után? — A galambtartást nem tiltja a törvény. „J — De azt igen, hogy másoknak bajt csináljanak! ^50 — Mit tegyen hát? Mi az óhaja? — Zárja be a galambjait, vagy zavarja el őket az én háztetőmről ... A harmadik panaszostól levelet hozott a posta. — Albérlő vagyok. Védelmet kérek! A tulajdonos meg akar ölni, és nem hagy békén. Zaklat, kővel dobál, ha kilépek az udvarra, elmond mindennek... A levél nyomán a helyszínen elhangzik a kérdés:-— Igaz ez, kérem? — Hazudik! Nem látta senki, hogy egyszer Is..! — Húsz éve itt lakik. Miért nem hagyja békén? Értse meg! Nincs hová mennie. — Miért ne lenne? Elmehetne, ha akarna. De nem! Persze, könnyű neki beülni más fészkébe... — De ön kiadta neki a fél házat. — Nem adtam ki! Lakóval, tehát vele együtt vásároltam meg. 1- Tehát tudta, hogy lakó van a házban! így bizonyára olcsóbban is vette meg a házat... Csupán három eset. De mindegyik egy hatalmas pamut-' gombolyag. Megjártak már várost, megyét, fővárost- Rádiót, tv-t. Arany János úgy mondaná: Eljutottak a királyig! A galambok pedig békésen turbékolnak tovább a háztetőn, hiszen tudják, hogy ehhez nekik természetadta joguk van... Szalay István (K/SS DgMBZ / Amire ezt végiggondolom, megint elér, villogtatása arcul korbácsol. Nézem a sebességet, százharmincnál is többel megyek. — A fene egye meg! —• Mint valami öklendés esett ki belőlem a szitkozódás. De még van erőm szégyellni magam ezért Mindig jóleső- en vettem tudomásul, hogy másokénál nagyobb az önfegyelmem. Utcai ütközéseknél, amikor gyakran elhangzik a járdán a „Hülye!” kifejezés, ha véletlenül meglökök valakit, mindig van erőm bocsánatot kérni. Még akkor se hüyézem vissza az illetőt ha láthatóan gyöngébb nálam, vagy netán, ő volt a hibás. Szégyellem tehát magam és nyugtatom. Igyekszem nem törődni a mögöttem fényszórózó kocsival. Mást aligha tehetek. Csak a szememet meresztem, hátha már lesz hely és elengedhetem. Hadd menjen, ha annyira sietős neki. Még kissé vissza is fogom a sebességet. ö is láthatja, hogy nincs hely... Rosszul tettem! A külső sávról hirtelen elém vág, minden előzetes jelzés nélkül egy kocsi. Fék! Picit megbillenünk, s valami furcsa remegés suhan át előttem és a szélvédő között. Mintha ránk lőtt golyó suhant volna el.. • — Vigyázz — mondja a felesegem, persze későn. Már vigyáztam. Nem szólok semmit. A belső tükörben látom, hogy a zöld kocsi vezetője öklét rázza rám, s nyomatékül megint villogtat. A korábban visszagyűrt ingerültség hirtelen áttöri a gátat Ellep belül, átüt a bőrömön. Ég az arcom. Csak azt veszem észre, hogy kiabálok. Nem ismerek magamra. — Mit akarsz? ... Nem látod. hogy fékeznem kellett?! ... Nem látod, hogy nincs hely!... Nem ... — Kinek kiabálsz? — Néz rám oldalról a feleségem. Semmit sem ért — Itt jön mindjárt rám mászik!.. Még egy ilyen váratlan fékezés és belém rohan! — Üvöltöm most már tátott szájjal, mert az emberi rövidlátás, butaság és erőszakosság kivetkőztet magamból. De közben táplálja a dühömet a saiát gyöngeségem is. Az, hogy elhagyott a nyugalmam, amire olyan kényes vagyok. __ Hagyd, hadd menjen — m ondja a feleségem, mintha én nem hagynám, ha lehetne. Ez az ártatlan, női logikátlanság ebben a pillanatban olyan, mint a benzinnel való tűzoltás. — Te nem tanultál KRESZ-t? — Persze üvöltve kérde^m. — Én is levizsgáztam — veti vissza nagy nyugtommal. S én csak a kettőzött igazságtalanságot érzem. Talán a mögöttem erőszakoskodó pártjára áll?! — Most is! — Kiáltom. — Mit most is? — Kérdezi. — Most is levizsgáztál! — Érzem, hogy ez azért erős, igazságtalan. Megpróbálom nyugodtan folytatni. — Hát nem látod, hogy nincs hely? Te se látod? Engedném már régen, az előbb is... — El kell hallgatnom, mert újra szorosan mögöttem van és villogtat Már nem tudok uralkodni magamon. Agyamhoz forróság kúszik. Néhány méterről fényszórózik a tükrömbe. Ha most elém vág valaki, az isten se ment meg! Gázt adok. — Mit csinálsz?! — Kiáltja ijedten a feleségem és kapaszkodik. — Nem látod?!... Nem látod?! Már csaknem száznegyvennel megyünk! — Csaknem!?... Az úristenedet! — Most meg az dühít, hogy tegeződök az ismeretlennel. Ezt végképpen nem szoktam. Gyűröm vissza az indulatokat — Értsd meg, rám jön, és nincs hely kitérnem. Ha hirtelen fékeznünk kell... Életveszélyes, amit csinál ez a... — elharapom a „hülyét”, mert az jött a nyelvemre. Éppen az enyémre!... A megszégyenül tség valamelyest magamhoz térít. — Amit te csinálsz az nem iletveszélyes? ... — Mondj? a feleségem Rosszkor! — Amit én... — magyaráznám, erőfeszítéssel törve le a számban levő sziklábé a szókat lassan, nyugodtan, je megint észreveszem, hogy a fényszórózó zöld Lada elért. Annyira megközelített, ahogy eddig még soha. Már a hűtőrácsát sem látom a visszapillantó tükrömben. Már nem a gondolat vezérel, hanem az indulat. Nyomni kezdem a gázt. Ez a kocsi bírja, nagyobb, szélesebb a kerene. Amaz kisebb, úgyis lemarad, — gondolom és igyekszem az indulat gomolygó felhőjéből kihúzni magamat. Ekkor veszem észre, hogy nemsokára lesz egy kis hely a külső sávon, majd oda beállhatok, es hadd menjen a fickó. De ehhez fékeznem kell egy kicsit, ekkora sebességgel a <i- húzódá8 veszélyes... Amire ezt végiggondolom, a zö j Lada egészen mögém jön, es hirtelen jobbra ő előz. Bev. g közém és egy Trabant közé. Még jó, hogy nem kezdtem jobbra húzódni! — A szem hí! Nézd a gyilkost! — Teli torokból üvöltök és szitkozódom. — Hagyd!... Hallod?! — Feleségem sírósan kiai él. Valami ördög belebújik a á- bamba, és nyomja a gáz: ! Már száznegyvenen billeg a mutató. — Az anyád úns.e- nit!... Te disznó! — Szitkozódom és nem ismerek magamra. Nem én kiabálok így ! . Nem én vagyok ez a hisztérikusan üvöltő ember. Lehetetlen, hogy én ... A sebesség Luciferé lovagol a vasjószágon! És nincs még vége. Lassan mellém ér Három kocsi egy vonalban! Mindössze néhány centire egymástól. Akaratlanul is balra húzódok de ilyen sebességnél vigyázni kéne. Megbillenünk ... — Jaj! — Feleségem tsak ennyit tud mondani. Ra tam is furcsa érzés villámuk át Erősen fogom a kormányt. A zöld Lada lassan elhagy. (Folytattuk)
