Népújság, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-08 / 33. szám
AA/VWVAAAA/WvNAAAAA/W (edd esti kiiiDolitikai kommentárunk: A hallgatás nem beleegyezés SZINTE NEM VOLT OLYAN ŰJSAG, rádió- és televíziós állomás, amely ne foglalkozott volna részletesen a Vietnami Szocialista Köztársaság legutóbbi békekezdeményezéseivel. Ha az előjel természetesen különböző is, az egyetemes érdeklődés érthető. Kambodzsa hibájából olyan térségben tört ki áldatlan villongás, amelynek népei, évszázadokon át nagyon sokat szenvedtek és soha annyit, mint éppen a legutóbbi évtizedben. Az ottani viszály — erre naponta számos jel mutat — őszinte örömet okozott a hidegháború minden rendű és rangú hívének, de egyedül és kizárólag nekik. Ilyen körülmények között a térség határain túl is örömmel üdvözölte a béke minden barátja a vietnami akciót. Hanoi három pontban foglalta össze indítványának lényegét: 1. minden katonai tevékenységet haladéktalanul szüntessenek be a két ország határvidékén. 2. találkozzanak a két ország, Vietnam és Kambodzsa képviselői bárhol, hogy a nemzeti szuverenitás és a kölcsönös be nem avatkozás elvei alapján aláírjanak egv szerződést. 3. a felek egyezzenek meg a szerződés betartásainak biztosítékairól. EGYSZERŰ, világos beszéd, amire nehéz nemet válaszolni. A kambodzsaiak ezt nem is tették. Ez a tipikus-esete annak, amikor a hallgatás távolról sem minősülhet beleegyezésnek. A nemzetközi enyhülés és — ugyanolyan mértékben — a kambodzsai nép létérdekei is azt követelik. hogy Phnom Penh világos választ adjon a világos indítványra. Mondanurík sem kell. hogy a minden szempontból sokkal erősebb Vietnam vezetőit nem a harc kimenetelével kapcsolatos aggályaik késztették a legutóbbi lépésre, hanem kizárólag az a meggyőződés, hogy ez a konfliktus csak a népek ellenségeinek használ. KAMBODZSA VISSZATÉRŐ VADJA, hogy Hanoi ..valamiféle szövetségbe” akarja kényszeríteni az indokínai országokat. Phnom Penh fittyet hány annak az alapvető ténynek, hogy a körülmények változása nyomán éppen a vietnami kommunisták javaslatára oszlatták fej a közös Indokínai Kommunista Pártot. Ez azonban nem jelentette és most sem jelenti azt, hogy valami azért nem „kényszeríti” an- tiimoerialista. elemi érdekszövetségbe az egykori Francia-Indokína győzedelmes népeit. Ez a valami azonban nem Hanoi, hanem — maga a kérlelhetetlen történelem.„ H. E. Szódat fegyverigényei Az Egyesült Államokban tartózkodó Anvar Szadat egyiptomi államfő kedden délután az amerikai képviselőház külügyi bizottsága elé terjesztette fegyverigényeit, hogy — mint az országos sajtóklubban mondotta — „megkapjon minden lehetséges katonai segélyt” az Egyesült Államoktól. Kérelme kiterjed F—5E típusú amerikai vadászbombázókra, továbbá korszerű F—15-ős valamint F —16 Eagle és Tomcat típusú amerikai katonai gépekre. Szadat „kívánságlistáját” megvitatta Harold Brown amerikai hadügyminiszterrel. Szadat e héten, csütörtökön találkozik Helmut Schmidt nyugatnémet szövetségi kancellárral. Vietnami felhívás az E^lSZ-hez Nguyen Duy Trinh vietnami külügyminiszter felkérte Kurt Waldheim ENSZ-főtit- kárt és az el nem kötelezett országokat, hogy támogassák Vietnamot a szomszédos Kambodzsával támadt határ- konfliktusban — jelentette kedden a hanoi rádió. A Waldheimhez intézett üzenetben Trinh külügyminiszter részletesen kifejtette országának a konfliktussal kapcsolatos álláspontját, úgy, ahogy azt a vietnami kormány vasárnapi nyilatkozata is tartalmazta. A vietnami külügyminiszter megállapította, hogy az ENSZ .főtitkárához intézett felkérése „újabb bizonyítéka annak, hogy országa a konfliktus megoldására törekszik”. Francia — RUIS2SIC csücstalölkoxö A szokottnál ünnepélyesebb hangú nyilatkozatokkal, de új kétoldalú megállapodások vagy kezdeményezések nélkül ért véget kedden a 31. francia—NSZK csúcstalálkozó, amelyre a két ország közötti barátsági és együttműködési egyezmény aláírásának 15. évfordulóján került sor Párizsban. A látogatással kapcsolatos nyilatkozatokban, állásfoglalásokban egyetlen szó sem hangzott el a francia választásokról, Schmidt kancellár egy külön televíziós interjúban, azt hangsúlyozta, hogy a választás a francia nép belügye. Folytatódik a Berezina hadgyakorlat Megállították „Dél” erőinek támadását „Észak” alakulatai a szovjet fegyveres erők belorusz katonai körzetének nagyszabású hadgyakorlatán. A Berezina gyakorlat első napján harckocsik, repülőgépek, páncélozott szállító járművek és helikopterek bevetésével folyt a mintegy 25000 katonát megmozgató manőver, amelyet a Szovjetunióba helsinki záróokmány szellemének megfelelően, előre bejelentett. A gyakorlatot tíz ország, köztük több NATO-tagállam megfigyelői tekintik meg. Vezetője a körzet parancsnoka, Mihail Zajcev harckocsizó vezérezredes. A Minszko—Orsa—Polock térségben folyó gyakorlat február 10-ig tart. Nemeslaki Tivadar 1923—1978 Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk. hogy február 1-én szívroham következtében elhunyt Nemeslaki Tivadar elvtárs. a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, kohó- és gépipari miniszter, ország- gyűlési képviselő. Nemeslaki Tivadar elvtárs temetése február 14-én (kedden) 14 órakor lesz a Mezó Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában. Elhunyt elvtársunk barátai, harcostársai és munkatársai 13 órától róhatják le kegyeletüket a ravatalnál. Az MSZMP Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság M i ni szt ért a nácsa, az országgyűlés elnöksége. Nemeslaki Tivadar a magyar kommunistáknak ahhoz a nemzedékéhez tartozott, amelyet a háborús esztendők tanítottak meg helyük kiválasztására, hovatartozásuk vállalására, akik a felszabadulás után elévülhetetlen er. demeket szereztek a szocialista forradalom kibontakoztatásában, az új, szocialista Magyarország megteremtéséért vívott küzdelemben, 1923-ban Tatabányán született munkáscsaládban. Először szülővárosában dolgozott, mint bádogos és vizve. zeték-szerelő, majd az almás- füzitői olajfinomítóban helyezkedett el. Itt kapcsolódott be a munkásmozgalomba. 1943-ban tagja lett a vasasszakszervezetnek, 1944. mar. dúsától bekapcsolódott az illegális mozgalomba, a békepárt sajtóját és röplapiiut terjesztette. Társai szókimondó, harcos kiállása miatt be. csülték, szerették. A felszabadulással új szakasz kezdődött az ő életében is. Pártszervezőként, majd szakszervezeti főbizalmiként, később mint az üzemi bizottság elnöke vett részt az al- másfüzitői olajgyár életének megújításában. 1948-től a Szakszervezetek Komárom megyei Tanácsánál töltött be fontos tisztséget. 9 Namíbia-dosszíé Fontos tanácskozás kezdődik február 11-én áz ENSZ székhelyén. A téma, mint már oly sokszor a világszervezet történetében, ezúttal is a na- m:blai kérdés. A megfigyelők a szokásosnál most mégis bizakodóbbak. New Yorkban a rendezésben leginkább „érdekéit” nyugati hatalmak külügyminisztereinek társaságában most először egy tárgyalóasztalnál foglal majd helyet a fajüldöző dél-afrikai rezsim képviselője és a Délnyugat-afrikai Népi szervezet, a. SWAPO elnöke. Az ENSZ főtitkára közvetlenül nem lesz jelen a konferencián. de — mint a világszervezet titkársága ’ ">zölte — maga is tárgyalni litván a résztvevőkkel. Ugyancsak ENSZ- körökből érkezett a hír. hogy a namibiai kérdés megvitatására esetleg óiból összehívják a közgyűlés rendkívüli ülésszakát. A namibiai kérdés több mint egy évtizede visszavisszatérő probléma az ENSZ székhelyén folyó tanácskozásokon, népének megpróbáltatásaira azonban már jóvál előbb felfigyelt a világ. Ezt a több mint 820 ezer négyzetkilométernyi területet, amely német gyarmat volt, a Népszövetség 1920-ban „ajándékozta” Dél- Afrikának. Amikor a második világháború után az egykori mandátumok ENSZ- gyámsági területekké váltak, a pretóriai fajüldöző kormány volt az egyetlen, amely nem ismerte el a világszervezet határozatát Ugyanez történt 1967-ben is. amikor a Biztonsági Tanács 385. számú határozata kimondta Namíbia önrendelkezési jogát, területi integritását, egyben elrendelte a szabad választások megtartását, a dél-afrikai megszálló csapatok kivonását és a hatalom átadását Namíbia törvényes képviselőjének. Azóta namibiai viták, konferenciák egész sora zajlott le a világszervezet székhelyén és másutt. A világ haladó erői — köztük Afrika államai — mind határozottabban követelték és követelik napjainkban ts az ENSZ-határozatok végrehajtását, Pretória fajüldöző urainak távozását Namíbiából. Olyannyira, hogy a dolog az „érdekelt” nyugati országok számára is kényelmetlenné vált. Most már az Egyesült Államok. Franciaország. Kanada. Nagy-Britannia és az NSZK is szeretne valami „áthidaló megoldást” találni a problémára. Képviselőik a világ haladó erőinek fokozódó nyomására az utóbbi időben az engedménvek csupán egy-két gesztusáért is szinte könyörögtek a Vorster-rezsimnek. VORSTERÉK MESTERKEDÉSEI A Dél-afrikai Köztársaság azonban mind ez ideig nem volt hajlandó engedni, sőt két újabb tényezővel bonyolított? a namibiai problémát. A nyáron a Szovietunió figyelmeztesse nvomán derült fény Vorsterék nukleáris kísérleteire, amelyek Namíbia közepén, a Kalahá- ri-sivatagban folynak, a amelyekhez több NATO-tagállam — Nagy-Britannia és Franciaország — nyújtott tudományos-technikai segítséget Vorster miniszterelnök rágalomnak minősítette a szovjet nyilatkozatot és azzal fenyegetőzött, „ha a vádaskodások folytatódnak, eljön az idő, amikor Déí-Afrika azt fogja mondani, eddig és ne tovább!” A másik, nem kevésbé jelentős tényező a fajüldöző rendszer egyoldalú döntése, amellyel a törvényesen Namíbiához 1 tartozó Walvis Bay (Bálna-öböl) kikötővárost és körzetét Dél- Afrikához csatolták. Ez a Vorster-rezsim egyetlen mélytengeri kikötője és fontos szerepet játszik a nyugati világ stratégiájában is. dom.armteoiárdokat ÉRŐ ÁSVÁNYKINCSEK Pretória mesterkedéseinek, s az imént felsorolt nyugati államok „tehetetlenségének” okairól Sam Nuioma. a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet elnöke a következőket mondta: „Namíbiában igen jövedelmező minden beruházás és olcsó a munkaerő. Minden befektetett száz dollár évente húszszázalékos tiszta profitot biztosít a trösztöknek. Ásványi kincseinket nemcsak a Dél-afrikai Köztársaság, hanem az amerikai angol, francia és kanadai tőkeérdekeltségek is kiaknázzák. „És, hogy milyen értékeket képviselnek ezek az „érdekeltségek”, arra csupán egy adat: egyedül az amerikaiaknak négymilliárd dollárnyi befektetésük van Dél-Afriká- ban, mindenekelőtt az ásványkincsekben — aranyban, gyémántban, uránban, rézben — rendkívül gazdag Namíbiában. a savapo Álláspontja A SWAPO. amelyet az ENSZ és az Afrikai Egységszervezet a namibiai nép egyedüli törvényes képviselőjének ismer el. az ország teljes szabadságáért és függetlenségéért harcol. Elvet minden törzsi, területi vagy etnikai megosztást, faji megkülönböztetést, s Namíbiát a haladás útjára kívánja vezetni. Ezért nem fogadta el Vorsterék korábbi tárgyalási feltételét a megszálló dél-afrikai csapatok „legfeljebb részleges és fokozatos” kivonására és azt a nyugati indítványt sem, hogy a majdan Namíbiában állomásozó ENSZ- erők soraiba Vorster büntető- osztagait is bevonják. „Mi csak olyan rendezést foga. dunk el — szögezte le a na- míbiaiak többségének támogatását élvező SWAPO elnöke —, amely lehetővé teszi, hogy népünk szabadon mondhasson véleményt sorsáról. Szeretnénk, ha egyszer a nyugati politikusok azzal törődnének, hogy a mi népünk mit akar elnyerni. Ha ezt megteszik, akkor a namibiai kérdés tárgyalások útján is megoldható lesz." Kocsi Margit 1949-ben már a párt központi vezetőségének munkatársaként foglalkozott szak. szervezeti kérdésekkel. Később elvégezte a párifőlsko- lát. utána a pártközpontban, majd a SZOT apparátusában dolgozott. Az 1956-os ellenforradalom leverése után a bányászat területére küldték. Olyan viszonyok között kellett ismét részt vennie a termelés megindításában, mint a felszabadulást követő időkben. Többek között Komárom megyében szervezte a munkát. >958. elején pedig e megye pártbizottságának titkárává később pedig első titkárává választották. Az MSZMP l’tl(. kongresszusán a Központi Bizottság tagja lett. A megyei pártbizottság első titkárinak tisztét 1966-ig töltötte be, amikor a Vasasszakszervezet főtitkárává választották. Négy évvel később a Szak- szervezetek Országos Tanácsának titkára, 1973-ban ó- titkárhelyettese lett. 1975. júliusában nevezték ki kohó- és gépipari miniszterré. A párt XI. kongresszusán ismét a Központi Bizottság tagjává választották. 1963. óta országgyűlési képviselő. Nemeslaki Tivadart alio. zatos munkásságáért három alkalommal tüntették ki a Munka Érdemrend arany to- kozatával, 1957-ben oedig megkapta a Munkás—Paraszt Hatalomért Emlékérmet. Ezt nem tehet kihagyni! Engedményes bútorakció Füzesabonyban. Egyes bútoroknál és szólcdaraboknál 20-410 °!o engedmésny! Bútort Füzesabonyból!
