Népújság, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-26 / 49. szám

í

Festészet 77 a Műcsarnokban

A MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZEK és Iparművészek Szövetségének festőszakosztálya a Műcsarnokban rendezte meg az első szövetségi festménykiállítást. A szakosztály létszám 288. jelen vannak ezen a tárlaton 240-en. Hiányzanak 48-an.

A katalógus beköszöntőjében Sváby Lajos azt írta, hogy „azért hoztuk létre a tárlatot, mert az egész országnak akarunk hitet tenni róla, hogy mi is részt veszünk munkánkkal életünk kialakításában”.

Ezt a nyilvánosságot, ezt az evidenciát senki nem vitathatta eddig sem, mármint hogy a művészek munkát végeznek és ezzel feltétlenül részt vállalnak, nem is akármilyet a társadalom életében, annak formálásában. Sváby még mást is mond: „Aki itt és most nem szerepel, az valamiért nem tü- • doit, vagy nem akart képet küldeni ide.” Ezzel a második mondattal a szövetség hivatalos képviselője egy sor lényeges kérdést érintett, esetleg szándék nélkül is. Valahol nem jelen lenni,

I ' valahová el nem menni, ahová meghívnak, nem ildomos dolog, még talán akkor sem, ha időben vagy elfogadható módon magyarázatot küldünk is magunk heíyett. De ebben az esetben meg tudom érteni, ha a festők közül erről a tárlatról 48-an távol maradtak.

Mert mi is történt? A szövetség a magyar festészetről olyan képet akart a közönség elé tárni, ami az 1977-es - állapot jegyeit viseli magán. De ha egy kicsit végiggondoljuk: lehet-e ilyen állapot egyáltalán? Van-e valamilyen mérce, amely egy hosz- szú-hosszú folyamatban lemérhetné, egyes művészeknél külön-Jcülön .is, majd. az « e. egész testületnél együttvéve, ' hogy hol tart, milyen meriy- éfkf* nÿisêgi és rhinőségi mutat ói vannak a jelenlegi állapotnak? Vagy: elképzelhető-e

olyan művész, alti lelkiismerete teljes nyugalmával rá merné fogni egyetlen alkotására, hogy azzal tart és éppen itt tart, 1977-ben? Vagy: hogyan hat majd az én táblaképem az elrendezési esetlegességtől függően olyan alkotások társaságában, amelyek indítékaiban, külső . megjelenési formájukban hangosabbak, netán klabálóbbak az enyémnél, és akkor máris kész a személyi kudarc, az 1977-es állapot?

INNEN, „AZ EGRI PROVINCIÁBÓL” nézve és végigbarangolva a 240 kiállított műtárgyat, alkotást, kimeglevő tompaságával, némaságával akarja az alkotó felhívni a figyelmet árra, ami benne így ment végbe; érzékeltetni akarja, hogy munka közben a képzelet és a lélek egyéb formában és máshol öltöztette fel mondanivalóját?

Tudom, hogy a lakásokban elhelyezhető képek és a középületekben elhelyezhető alkotások között természetszerűen adott a lépték-különbség. Azt sem kell bizonygat, nia senkinek, hogy a méret önmagában is kifejez valamit. De amikor a festett világ méreteit nem a megteremteni kényszerítő belső akarat, a mondanivaló szabja meg .hanem valami külső • körülmény, szempont, vagy éppen a művészeten kívüli, bár azzal összefüggő érdek, az már bumerángként visszaüt. Csak azt nem tudni, melyik pillanatban, ha egyáltalán pillanatról lehet beszélni egy valódi alkotás sorsát illetően. Ezen a tárlaton a nagy méretű, harsányabbra hangolt képek óhatatlanul „hatásosabbaká” váltak a kelleténél.

A 240 képet nem is lehet úgy elhelyezni, hogy azok önmagukért szólalhattak volna meg, vagy egymás hatását akár csak felerősíthették volna. Ennyi egyéniség — erősebbek és gyengébbek — még a legkitűnőbb rendezői elv szerint is okozhat tévedést, zavart a nézőben. Akik egy-egy portré erejéig, jellemrajzot vittek erre a kiállításra, kénytelenek voltak azzal megelégedni, hogy a néző újból visszament a portréhoz, hátha megszabadul a rázúduló hatásoktól, a sokféleség nyomasztó súlyá- lyától és megkísérli csak azt látni és érezni, átérezni, ami éppen előtte van .

ENNEK A KIÁLLÍTÁSNAK riin.cs fókusza, nincs meg az az irányító íénycsó- vája, amely tekintetünkét, hangulatunkat, érzelmeinket kormányozná. Pátoszával így is hat Balogh András Látomása, Bencze László Könyöklő önarcképe, Berki Viola ismert képe, a Hobby-i kertészek, Bernáth Aurél Balatoni reggele, Brcznay József munkája, a Vénusz születése, Gulyás Dénes Erosa, Kátai Mihály rézdomborítása, Mattioni Eszter, Vörös szegfűs csendélete, Mészáros Géza Csernus repülőgépe című alkotása a fény játékával, Cs. Pataj Mihály Szuszek kompozíciója, Pataki József Apám című képe,

Sváby Lajos, Szabó Vladimir egy egy víziója, Szántó Piroska szellemes lófeje, az Abrakos tarisznya, Záborsz- ky Viola Tojás című képe, Xantus Gyula különleges lelki tartalmat kifejezni kívánó Tavaszi ünnepe.

És mert mondandóm egyik lényeges pontjának tartom, elsorolom észrevételeimet a négy egri festő kiállításbeli szerepléséről. Ebben a széles mezőnyben a négy egri kép jól állja az összehasonlítást, összemérést. Blaskó János Utazás-a legkiérlel tebb alkotásai közül való. A színes formaszerkesztésnek ez a finom iskolája elmélyedésre oktatja a nézőt, arra a türelemre készteti, amellyel a dolgokat és a dolgok rendjét igyekszünk megérteni és felfedezni És az elmélyedni vágyás mór maga is öröm.

Kishonty Jenő Mosoly című asszonyportréjánál bonyolultabb és árnyaltabb figura alig akad ezen a tárlaton. Ha ezt az arckifejezést egyáltalán mosolygónak lehet nevezni! A száj elé tett, a száj mozdulatlanságát megtámasztó mutatóujj arra a bölcsességre hívja fel a figyelmünket, amellyel az öregek a sokat megéltek és a már semmit nem várók lelkét nap-nap utáni elmélkedéseikkel betöltik.

Nagy Ernő az Udvaron című kompozíciójával szerepel a seregszemlén. A zsuptetős, fehér falú falusi ház egy szelíd életkép közepét foglalja el, mert mögötte és mellette is fehér házikók egy-egy szöglete látszik. Az előtérben a két alak és a két kicsi állat színfolt, a nosztalgia, a gyermekkori emlékek és a múló világ kitisztult ha-- gyatéka.

Seres János Interiur-je nekünk is meglepetés. Mintha a szent -szimplicitástól, a túr datosan vállalt és nagyra tartott egyszerűségből kilépne, és formáiban, színeiben olyan világot építgetne, emelne az alkotás rangjára, amely méltó a figyelemre.

S HA RÖVIDRE FOGOTT

beszámolómat azzal zárom, hogy ez a műcsarnoki seregszemle csak a neveiben szemlélte meg a sereget, mint amikor az egyetemeken a katalógust felolvassák, akkor állításomban van túlzás. Értékek vonultak itt fel, csak az értékrend, az értékek rendje ki sem alakuhá- tott. Ha ez a tárlat eligazítás akart lenni,-nem érte él célját.

Farkas András

Nincsenek zárt ajtók...

Eredmények és gondok a Megyei Művelődési Központban

Ettől a közművelődési intézménytől mindig sokat vártak. Nemcsak Egerben, hanem szerte a megyében, Városon és falun egyaránt változatos programokat, sokrétű, színvonalas szolgáltatást, a népművelők által mindenütt hasznosítható javaslatokat, ötleteket igényeltek. Kétségkívül jogos volt, s ma is az a terjedelmes kívánságlista. Más kérdés viszont az, hogy az itt tevékenykedő munkatársak, s a vezetés képes-e ezt nyújtani. Siker csak akkor születhet, ha a jó tárgyi feltételekhez társul a felkészültséggel, a képzettséggel ötvözött igyekezet.

NEGYVEN KISCSOPORT

Az elmúlt esztendőkben kissé megtört a korábbi lendület. A megcsappant lelkesedést nem pótolhatta a tisztes rutin. A megyei művelődés házát viszonylag szűk kör látogatta. Hiányzott a kezdeményezés, a megújulás- adottsága, s így aztán .új ar_' cokkal alig-alig találkozhattunk, holott minél szélesebb kört kellett volna megnyerni. A vidéki kultúrotthonok munkájának tiszteletdíjas vagy függetlenített irányítói sokszor hiába kértek szakmai segítséget. A gondokat súlyosbították a személyi változások is. Annal is inkább, mert csak összeszokott. eggyé kovácsolódott ( gárda találhat kiutat a pillanatnyi hullámvölgyből.

Az új igazgató — másfél éve tölti be ezt a funkciót — nem éppen hálás feladat megoldására vállalkozott. A korántsem rózsás előzmények után az első próbálkozásokat olykor kétkedés fogadta. A tények azonban azt bizonyították, hogy érdemes volt kitartani az. alaposan megfon - ' tolt tervek mellett.

Először à különböző helyiségeket, klubszobákat kellett vonzóbbá varázsolni. A kopott, az agyonhasznált berendezést új bútorokkal cserélték ki. Szemléltetőeszközöket vásároltak, hiszen ezek gazdag tárháza nélkül aligha jutottak volna valamire. Az emeleti színházterem új köntöst kapott, így teremtődött méltó környezet a jelentősebb előadóestek, a fontosabb rendezvények számára.

Az is örvendetes, hogy a tizenegy szakalkalmazott közül öt népművelői, öt pedagógus képesítéssel rendelkezik, s egy most folytatja tanulmányait. A tanárok olyan megbízatást teljesítenek

amelyben tájékozottságukat

kamatoztathatják. A kialakuló kollektívával indulhatott az érdemi tevékenység.

Jelenleg negyven kiscso-1 port működik, jóval több mint valaha. Nemcsak az egykoriak erősödtek meg, hanem újak is szerveződtek. Ilyen például a Szovjetunióban végzett fiatalokat tömörítő Barátság klub. Az Egri Központi Néptáncegyüttes is túljutott a kezdéssel járó nehézségeken, s fellépeseit mindenütt megtapsolták.

A változatosabb kínálat megnyerte a közönséget, s folyvást gyarapodott az érdeklődők száma. 1976-ban százharminchat műsort

mintegy huszonkilencezren hallgattak meg. Tavaly viszont százhetvenhármat

majd negyvenezren.

ÜJ MÓDSZEREK

Azt szerették volna — s ez alapvetően helyes törekvés —, ha mind közelebb kerülnek az igénye.khez. Ezeket feltérképezve szabták meg a tennivalókat. Nyitottá akarták formálni a Megyei Művelődési Központot. Ide mindennap este tízig bárki betérhet. A földszinten folyó- I iratolvasó várja a sajtótermékek kedvelőit. Újdonság az emeleti játékszoba is, ahol a helybeliek vagy az átutazó vendégek megnézhetik a színes tévé műsorát, s a ki- kapcsolódás számos lehetősége közül válogathatnak. Nem

(

rossz fogás ez, hiszen idővel az alkalmi érdeklődőkből is verbuválódhat törzsközönség, így is gyarapodhat a szakkörök és a klubok tagjainak száma. •'

Januártól a megyei fel-i nőttoktatási stúdió is hasznos elfoglaltságot ígér azoknak, akik munkaidő után tanulnak, s a dolgozók iskolájában óhajtják folytatni illetve befejezni általános vagy középiskolai tanulmányaikat. Megismerkedhetnek a különböző technikai eszközök a magnó, a lemezjátszó, az írásvetítő — kezelésével. Zenefelvételeket készíthetnek, verset, prózát hallgat-, hatnak..

A kiscsoportok megszűntek zárt közösségek lenni. Eredményeikből ízelítőt adhatnak — s ez is számottevő támogatás a községek népművelői számára —, s bemutathatják, meddig jutottak, s azt is jelezhetik, milyen módon ■ jutottak el a mostani szintre.

TANÄCS ÉS SZOLGÄLTATÄS

Területi feladat bőven akad. Módszertani centrumként is működik ez intézi

mény, s e téren nem kevés mulasztást kellett a munkatársaknak bepótolniuk. A községekben szívesen látták volna őket, hiszen korábban egy-egy helyre jó esztendős szünet után mentek el. Ennek az igen fontos megbízatásnak — a képesítés nélküli, az érettségizett népművelők egyedül'sehol sem boldogulhatnak — sajnos még most sem tettek eleget. Igaz, sűrűbben' járják a vidéket mint egykor, de a jelenleginél sokkal gyakoribb látogatásra lenne szükség. , Népszerűsíthetnék az Eger- | ben már bevált fogásokat, ötleteket adhatnának ahhoz, hogy a kis településeken miként lehetnek úrrá a nehézségeken. Végtére mindenütt elérhető az, hogy ne zárt ajtók fogadják a szórakozni, a művelődni vágyókat.

Igaz, valamennyi faluba póstázzák a negyedévenként megjelenő Infó című kiadványt, amely híreket közöl, felhívja a figyelmet arra, hogy mit várhatnak az egriektől. Igen jól hasznosítható a Módszer is. Ez a füzet forgatókönyveket tartalmaz, s a bőséges anyagból bárki kiválaszthatja a neki leginkább tetszőt. Nem feledkeznek meg az egri járásról sem, s ellátják a járási művelődési központ funkeóját is. A műkedvelő együtteseknek rendszeres fellépési alkalmakat biztosítanak. 1977- ben félmillió forintot adtak szemléltetőeszközök és bútorok beszerzésére. Esetenként kiállításokat, műsorokat visznek az ipartelepekre. Ez azonban még nem rendszeres, s olykor nem számolnak a munkások sajátos kívánságaival.

Szolgáltatásaik fejlődtek, ám az ütöm, még., gyorsítható, Elszomorító, hogy a valaha jó nevű megyei irodalmi színpad csak papíforma szerint létezik. Néni lehet abba belenyugodni, hogy nincs olyan képzett szakember, aki vállalná a gárda irányítását, felkészítését, s abba sem, hogy a működés legelemibb feltételei is hiányoznak.

Jój tudjuk: máról holnapra senki sem váltja meg a világot. Másfél esztendő túl rövid idő ahhoz, hogy egy új összetételű kollektíva minden régi gondot felszámoljon s ráadásul újítson is. A nekifutás azonban — s ez nem akármilyen érdem — sikerült. Jobbak a tárgyi feltételek, nem hiányzik a képzettséggel társult lelkesedés sem. Erre a stabil alapra bízvást lehet építeni..,

Pécsi István

tJAVOP? OTTÓ :

sérletezést, a korábbi tárlatokról már visszaköszöntő értékeket, vagy az elképeszteni akaró próbálkozásokat, elsősorban egy sor alkotáslélektani kérdés merül fel. Ha ugyanis a forma és a tartalom összhangját érezzük egy- egy képen, alkotáson, fényta- nilag érzékelhető micsodán megbicsaklani, vagy éppen térdre esni, akkor nyilvánvaló a kérdés: valami hibád- zik, de hol ?

Sok olyan képet láttunk ezen a tárlaton, amely méretével rákiabál a nézőre. Harsány színek, plakátszerű fogalmazással szerkesztett képek ezek és mire másod- szor-harmadszor visszafordulunk hozzájuk már nem társalog velünk a kép. mert bántóan üres foltjait, a rajtuk fellelhető hiányosságokat lehangolóknak tartjuk. Miért vesznek

fiát igénvbe ezek az. alkotók akkora teret a munka számára ame've* ”em tudnak tartalommal megtölteni? Vagy a tar faj íh- ott a

*78. február 26., vasárnap

1.

Feketének az üzemszervezési osztályon volt rádiója, és éppen át akart menni hozzá, hogy meghallgassa a déli híreket, amikor telefonáltak az igazgatóságtól: a Béke akna 3 számú telepén szerencsétlenség történt. Margitka telefonált, mert Margitka azóta ismerte, hogy eljött Pusztaházáról, tudta, hogy valamiko együtt dolgozott Paiics Józsival. Omlás történt, mond ta Margitka kapkodva a fel indulástól, Oszkó, a segédvó jár, megúszta, de Paiics ot maradt.

Fekete ajtaján kiszűrődő' a rádió déli harangszava, Pá- kozdit kiütötték a második menetben, O'bán ellenben győzött, kiáltotta utána Fekete, aki meghallotta lépéseit,

és kiugrott a folyosóra. Tulajdonképpen ezért akart átmenni az üzemszervezési osztályra Feketéhez, a sporthírekért, mi van Papp Laci fiaival, úgy látszik, már korábban bemondhatták, csak intett és szaladt tovább.

Az orvosi szobában Oszkó íllt félmeztelenül, néhány friss tapasz volt a jobb vállán, az ápolónő ráterítette az inget. Oszkó a panyókára vetett ing alatt bal kezével átfogta a jobbot, szeme élénk volt, arca fáradt, és azt válaszolta valakinek: nem tudom, gazán nem tudom.

Paiics Józsi lepedővel letakarva egy kisebb szobában feküdt. Lába alatt zöld viasz- kosvászon volt. Éppen hogy megemelte a lepedőt, nem akarta, de ennyivel tartozik, így volt szokás az ő falujukban, így adták tovább egymásnak a figyelmeztetést és a megbecsülést; meg kell nézni a halottat.

Magában mindenre felkészült, de Paiics Józsi arca sértetlen volt, majdhogy nem élő. Csak sápadt, igen sápadt, és az orra. nem vitás, valahogyan az orra volt a legszokatlanabb. A mellkas roppant össze meg a gerinc, mondta az orvos, semmit se szenvedett. Visszahúzta a lepedőt. Ezzel a mozdulattal elhatárolta az életet a haláltól. Már nem Pal'cs Józsi, csak egy alig domborodó lepedő volt az ágyon, Paiics Józsit magával vitte, ahogy kissé görnyedten kiment a szabadba.

Mindenki azt mondta, a hírt neki kell megvinnie a szülőknek. A brigádtagokon

még nagyon látszott az izgalom, föl se öltöztek, csak vigyázva, tapintatosan, mondta a vezetőjük, éppen most jött a fürdőből, és egy félbe tört fekete fésűvel vizes haját fésülte előre, a homlokába. A. muter karakán asszony, emlegette Paiics Józsi, és arra gondolt, jobb lenne Józsi apjával, Pista bácsival találkozni, hátha felesége hisztériás rohamot kap, nekiesik, még meg is tépázhatja. A • muter viseli a kalapot, emlékezett Paiics Józsi szavaira, aki ézt valami büszke megelégedettséggel sokszor elmondta. Hü- hü, a muter! Majdnem a csákányt vágta bele... Ez valami 1944-es történet volt. Szóval, a csákányt is majdnem. A hírt azért neki kell megvinni, ez kétségtelen, hiszen barátok voltak, meg azután félt valami hivatalos otrombaságtól is, nemegyszer látott öreg bányászokat, az irodák ajtaja előtt topogni, akiknek, amikor nyugdíjba mentek, senki se nyújtott kezet.

A nap sütött, valamelyik ablakban szólt a rádió, már a tánczenei koktélt adták, csillék úsztak el a magasban Belerúgott egy kavicsba, még egybe, gondolkozott. Itt áll c sárga lyukacsos cipőben, szürke nyári öltönyben, szemközi a fenyőkkel beültetett domboldal, galambok viliódznak, a csillék némán lebegnek el, és

megint a galambok, fehér jókedvvel szórják be az eget, ő pedig árulónak érzi magát, és hogy ne legyen annyira erős ez az érzés, meg kell oldania a feladatot.

A parkolóban felvillogtak a szélvédő üvegek. Paiics Józsi valamivel Péter Pál után azt mondta; ha leszállók, sose zárom be a kocsi ajtaját, nehogy egyszer föl kelljen feszíteni. Két éve vett kocsit, egy fehér Zsigulit. Nevetve mondta a parkoló betonján, ő is nevetett, hátba is veregette: ugyan, mit marháskodsz! Jő az előrelátás, vigyorgott Józsi.

A fehér Zsiguli ajtaja nyitva volt, a slusszkulcs a helyén. Becsapta az ajtót, és elindult a fenyőkkel beültetett domb, felé. A visszapillantó tükörben megjelent egy nagy, fekete zászló, a főbejáratra tűzték ki a keresztbe tett kalapácsok alá.

Amikor megállt a kerítés ílőtt, megkönnyebbüléssel állapította meg, hogy már ebéd után vannak az öregek, és Paiics István egyedül ül a lázfalnak támasztott pádon, i virágokat nézi. Javultak az •sélyeí.

— Na, nézd ésak ’ Milyen elegáns látogatói ,

.Folytatjuhi f