Népújság, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-25 / 48. szám

Magyarok Fábri Zoltán új filmje X neves alkotó minden művének bemutatója ese­ménynek számított a filmba­rátok körében. Kezdődött a Körhintával, s folytatódott az Édes Annával, a Két fél­idő a pokolbannal, a Húsz órá­val, A pál utcai fiúkkal, az Isten hozta, őrnagy úr!-ral, a Hangyabollyal, Az ötödik pecséttel. A siker érthető, hiszen Fábri Zoltán mindig gondo­san választotta meg az iro­dalmi alapanyagot, s rangos szerzők kiemelkedően jó írá­sait dolgozta fel. Azokat, amelyek gondolatgazdagok, s arra a kérdésre keresnek választ, hogy a kisemberek miként cselekszenek az élet állásfoglalást követelő nagy pillanataiban, képesek-e ál­dozatot vállalni másokért is, megőrzik-e tartásukat, méltóságukat, s van-e erejük küzdeni a kiszolgáltatottság, a brutalitás ellen. Ezeket a témákat jelenítette meg sok­oldalúan, árnyaltan, eredeti tehetséggel, hivatásának avatott mestereként, magas szinten és mégis közérthető­en. Ez magyarázza a hazai és a nemzetközi elismerést. ÚJ filmje: a Magyarok, méltó folytatása korábbi munkálkodásának. Régi szo­kásához híven most is vál­lalkozott a forgatókönyv megírására. Helyesen tette, mert kivételes dramaturgiai érzékkel tömörítette Balázs József hasonló című regényé­nek erősebben epikus han- goltságú részeit. Akkor élez­te ki, akkor hangsúlyozta a konfliktusokat, amikor arra éppen szükség volt. így egy­értelműbbek lettek a figurák, s világosabbá formálódott a mondanivaló, az eszmei mag is. D r A történet 1943—44-ben Játszódik, a II. világháború emberéletek millióit követelő esztendeiben. Az egyik apró szabolcsi falu kocsmájában hat férfi úgy határoz, hogy Németországba szegődik napszámosnak. Elhagyják hazájukat azért, hogy jól ke­resve összegyűjtsék a házra és a földre valót. Ügy hírlik: • egy év alatt megszerezhetik ezt az összeget Nem riadoz- nak a munkától, s elindul­nak. Négyen feleségüket is magukkal viszik. Titokban azt remélik, hogy a katona­ságtól is megmenekülnek. Egyiküket sem érdeklik a politikai események, s azt sem tudják: voltaképpen ki is Hitler, s mi a fasizmus. Kinn aztán találkoznak c G ámisio , február 25., szombat nyers valósággal Látniuk kell, mennyire kínozzák a kastéllyal — ennek egyik ol­dalszárnyában laknak — szomszédos fogolytáborban élőket. Ébredezik bennük a ro- konszenv, s foglalkoztatják őket környezetük eseményei. Amikor az intéző hallgatást parancsol nekik, még meg­fogadják szavát, de asszo­nyaik készséggel segítenek az épület egyik szárnyába hur­colt lengyel nők gyerekein. Észre kell venniük a ke­gyetlenség megnyilvánulásait. Egy német katona közelük­ben lövi le társát, majd két orosz rabot gyilkol meg. Szótlanok, de sejtik: kinek oldalán az igazság. Az otthon lévőkre, a jövőre gondolnak, s ezért tartózkodnak a véle­ménynyilvánítástól. Köztük a legerőteljesebb egyéniség a hirtelen indulatú főhős Fá­bián András. Jellemének for­málódása és emlékképei kö­ré csoportosul a cselekmény. Miután társuk, a tüdőbeteg, a szépre szomiúhozó Abris meghal, elsősorban 6 követel számára tisztességes teme­tést. Hangadó fiatalember, de a többiekkel együtt ő is haza vágvik. s ezért hessegeti el a tettekre serkentő érzéseket, Amikor faluiában Kis Da. nival és Tar Elekkel egvütt SAS-behívó várja, ismét hat­nak a hajdani beidegződé­sek, azok az 1914-es szóla­mok, amelvekkel még apái­kat tévesztették meg... Jó szándékú hazafiasságuk miatt nem döbbennek rá, hogy kiknek az érdekeiért lesz­nek magyar katonák. 3 Mennyi drámai helyzet! Milyen nagyszerű lehetőség kínálkoz'k i jellemek fejlő­désének bemutatására! A rendező fel is fedezi, s általában ki is aknázza eze­ket. Méghozza úgy, hogy ke­rüli a túlzott pátoszt, ügyel minden apróságra, nem sik­kaszt el egyetlen kifejező mozzanatot sem, ha valami­képp markánsabbá teszik a karaktereket. Élidőz a búto­roknál, a falon lévő kíépek- néL Sajnos akkor is, amikor ez már felesleges. Emiatt lassul a tempó, s az eseten­kénti vontatottság fárasztja a nézőt. A ritmusváltás, bár­mennyire reméljük, késik. Ezért a hibáé"t azonban kár­pótolja Fábri Zoltán a kö­zönséget. A beteg ifjú lázál­mának jelképes, s a tartalmi magvat hangsúlyozó szimbo­likus képsorai, valamint Fá­bián visszaemlékezései meg- kapóak, s nem ütnek el az alaphangvételtől, hanem ki­emelik azt. A zárójelenet is érzékletesebb, 'óval többet ad a könyv befejezésénél. Köszönhető ez természetesen Vukán György zenéjének, s az operatőr Illés Györgynek is. Képei poétikusan szépek. A rendező elképzeléseit szol­gálják, mégis egyéni ízekben bővelkednek. Elbűvölnek a fontosra utalnak, irányítják az érzéseket. Dicsérni kell a szereplők meg válogatását és a színész­vezetést. Pap Éva, Apor Noé­mi, Muszte Anna, Pápai Er­zsi, Solti Bertalan, Ambrus András, Raksányi Gellért, Molnár Tibor, Gera Zoltán, Holl István és Szilágyi Ist­ván vérbeli figurákat min­táztak, jelezve az általános, a paraszti fellépés, viselke­désmód, reagálás mellett a sajátos, a megkülönböztető vonásokat is. Szabó Sándor német gaz­dája, valamint O. Szabó Ist­ván Kondor Abrisa a meg­formálás árnyaltságával tű­nik ki. Bihary József mese­beli öregapóként ajándéko­zott meg bennünket emléke­zetes percekkel. Koncz Gábor Fábián And­rásként kevesebbet nyújtott a tőle megszokott szintnél. A főhős jellemének jó néhány­szor csak külsődleges jegyeit emelte ki, akkor is meglehe­tősen teátrálisan. Ez azért sajnálatos, mert — s ezt is sokoldalúan érzékeltetve bi­zonyította — eszköztárából sokkal bonyolultabb érzel­mek kifejezésére is futotta volna. Összességében: értékes mű a Magyarok, s nemcsak Fáb­ri munkásságában, hanem a magyar filmművészetben is előkelő hely illeti meg ezt az alkotást. Pécsi István Ezredes EGY HÍJÁN százhárminc éve. Február utolsó napjait lapozták a kalendárium for­gatói, de senki sem tudta vol­na megmondani a sok rossz hír után, mi lesz ezen a ta­vaszon a, szabadságáért küzdő Magyarországon. A honvéd hadak hónapokon át csak hátráltak. Az előző, 1848-as év decem­ber 2-án Ólmützben lemon­dott Ferdlnánd császár: — Nem lehetséges többé a számunkra, hogy szívünk vá­gyai szerint munkálkodhas­sunk népeink javára — mondta ő császári fensége. — Mert birodalmunk egyes ré­szeiben, nevezetesen a Ma­gyar Királyságban pimasz felforgatók veszélyeztetik a törvényes rendet. így: pimasz felforgatok, őfenségét tehát elhagyta elő­kelő nyugalma, amikor a ma­gyar forradalmárokra gon­dolt. Persze, az más kérdés, miért nem említette a bécsi népet is, amely egyenesen Olmützbe kergette az egész udvart? Ügy látszik, ez nem vágott bele a politikai elkép­zeléseibe, mert akkor sehogy se lehetett volna a „pimasz felforgatókat” hibáztatni egyedül mindenért, és ennek ürügyén haddal támadni rá­juk. Az ifjú Ferenc József úgy jutott a trónhoz, hogy ... — Szeretett öcsénk — idéz­zük Ferdinánd szavait —, Fe­renc Károly őfensége, oszt­rák főherceg és magyar kirá­lyi herceg a maga részéről szintén lemond a koronáról, éspedig örökre. AMIKOR AZ IFJÜ csá­szár letérdelt nagybátyja előtt és az áldását kérte, Ferdi­nánd ezt mondta: — Legyél jó fiú, szívesen tettem. — Ferenc Józsefnek az első dolga az volt. hogy összehív­ta a tiszteket a városban levő csapatoktól. — Birodalmam valameny­Furcsa játék a színpadon A Népszínház első gyöngyösi szereplése egy kis gyanakvással vizsgál- gatná, mit is akarnak itt ne­ki „eladni”? A furcsa szín­padkép, a furcsa színpadi mozgás, a furcsa hangeffek­tusok és még egy sor annyi mindenféle furcsaság a kö­zönséget az első percekben megzavarta és megkavarta. Ez a fajta fürkészés a színé­szek játékában is felfedezhe­ti volt. ök pedig a közönsé­get figyelték: velük tart-e, meg tudják-e nyerni maguk­nak, belemennek-e az általuk keltett játékba? Az általuk keltett játékba? És a szerző? És a rendező? ök nem keltettek játékot? ök nem akarták megfogni a kö­zönséget? Tényként állapítsuk meg: aligha volt még színházi elő­adás Gyöngyösön, amelynek rendezője külföldi művész lett volna. Ennek az előadás­nak a színpadra vivője a ber­lini Volksbühne rendezője: Brigitte Soubeyran. Talán ezért is éreztük úgy, mintha Brecht ihlette volna a beállí­tásokra, a figurák külső je­gyeinek megformálására, az egész előadás értelmezésére. Tudjuk, valljuk, Brechttől tanulni nem szégyen. Brecht szellemében rendezni, maga is elkötelezettség, igényesség! Kötelességünknek tartjuk,1 hogy bizonyos módon elszá­moljunk a színészekkel is, akik az egységes rendezői akarat hordozói voltak mind­végig. Nagyon fegyelmezet­ten, nagyon markánsan és tisztán játszottak. Elsőnek kell említenünk Feleki Sári, Kossuth-dijas, érdemes mű­vész nevét. Az ő Orbánnéja élt. Giza nehéz szerepét fá­radság és görcsök nélkül ol­dotta meg Fodor Teréz. Som. fai Éva Paulája, Hável Lász­ló Csermlényije sokszor kész­tette a közönséget a tetszésé­nek kinyik ütására. Balogh Judit Egérkében hálásnak tetsző, de cseppet sem köny- nyű feladatot oldott meg jóL1 Ami feltétlenül szót érde­mel: az előadás végig nagvon fegyelmezett színészi játékot! mutatott, az epizódisták is komolyan vették azt. amit rá­juk kiszabott a szereposztás. Tehát: a Népszínház györt-l gyösi bemutatkozása jól sike-; rüít. Ha meg lehet nyerni őket, ennek a mátraalji tele­pülésnek a jövőben állandó és saját színháza lehet. G. M. F. Új hajnali-reggeli műsor a rádióban Tulajdonképpen egész elő­adás alatt csak ketten van­nak a színpadon: a két test­vér, akik közül az egyik föld­rajzilag Garmischpartenkirc- henben él, a másik pedig itt, nálunk. A realitások vaskos szabályai szerint tehát még ők sincsenek a tetthelyen. Hát Ilyen furcsa játék az, Örkény Istvánnak a kétrészes tragikomédiája, amelynek a címe Macskajáték. Miért mondtuk mégis, hogy tulajdonképpen csak két sze­mély tartózkodik a színpa­don? Azért, mert a többiek csak arra valók, hogy körü­löttük forogjanak, őket jelle­mezzék és egészítsék ki, áltá­luk bonthassa ki a két fősze­replő jellemét a szerző. Még­sem mellékes figurák, mégha olykor csupán a legmarkán­sabb vonásaikat fedik is fel előttünk. Ezek a jelzések is egy nagyön összetett egyéni­séget sejtetnek. Nincs okunk arra, hogy Ör­kény István művét elemezzük most, mert megtörtént ez már máskor, más előadás alkal­mából. Bevalljuk, minket ennél a gyöngyösi játéknál mindenek­előtt a Népszínház bemutat­kozása érdekelt. Arra voltunk kíváncsiak, mit kínál nekünk az új társulat, mit ajánl a közönségének, miben akarja kifejezni, hogy más, mint a többi, minden eddigi társ­elődje? Természetes kíváncsi­ság ez, még akkor is, ha jól tudjuk, egyetlen előadásból bármiféle, bölcsnek tetsző megállapítást, következtetést megfogalmazni — lehetetlen. Sejtéseinket mégsem hallgat­juk el. A lényegre mindjárt: na­gyon kellemesen érintett bennünket mindaz, amit lát­tunk, amit tapasztaltunk. Ez a színház „más”, ez a szín­ház akar újat adni, ez a szín­ház minden szereplőjével a közönségre koncentrál, még­hozzá olyan igényességgel, ami tiszteletet parancsol. Nehezen indult az előadás. A közönség nem tudta az első perctől kezdve átvenni a ki­sugárzott hangulatot. Mintha elbizonytalanodott volna és nyl ellenségének erejét meg fogom törni, uraim! Tudni fo­gom a módját, hogyan te­remtsek rendet. Ez a büszke ifjú akkor még nem gondolhatta, hogy meny­nyire megalázkodik majd hó­napokkal később az orosz cár előtt csak azért, hogy elnyer­je a segítséget a magyarok leveréséhez. A fővezérséget Wtndisch- Grätz herceg kapta meg, aki december 13-án lépte át csapataival a magyar határt, és megindult Győr irányába. Görgei a Felvidéken, Perczel a Túl a Dunán hátrál a csá­száriak elől. Mégis, valami egészen nem várt, tehát szokatlan dolgot tapasztaltak a császári tisz­tek. A honvéd csapatok min­denütt pontos és jól begyako­rolt hadmozdulatokat hajtot­tak'végre. Tehát nem valami­féle rebellis szerzet volt a honvéd hadsereg, hanem „szabályos” katonai alakulat. A csapatok Szolnok környé­kén gyülekeztek. Görgei és Perczel haderői mellett Dam­janich és Vécsey seregei in­dultak meg a Tisza-parti vá­ros irányába. Kossuth, a Honvédelmi Bi­zottmány elnöke, a lengyel származású Dembinskit ne­vezte ki ekkor hadseregpa­rancsnokká. NEKI KELLETT a már ki­dolgozott ellentámadást vég­rehajtania. Ennek a hadműveletnek az első komoly erőpróbája lett a kápolnai csata, amely két napig tartott és február 26- án kezdődött: Ekkor a császáriak a legeli­tebb alakulatukat, a 8. vér­tesezredet Gyöngyösön gyü- lekeztették. Ez volt az egyet­len lovas alakulat, amelynek tisztikarában nem szolgált magyar Annál jobban el vol­tak eresztve hercegekből, gró­fokból és bárókból. Parancs­nokuk neve ismerősen cseng minden magyar előtt; Franz Március 15-től csendül fel utoljára a Reggeli krónika szignálja: reggel fél öttől nyolc óráig ezentúl új zenés információs műsort sugároz a rádió. A zeneszámokat frisseb­bé teszik, több tánczenét su­gároznak, s az eddigieknél tö­mörebb tájékoztatást adnak a szerkesztők a nemzetközi és hazai élet eseményeiről. Úgy tervezik, hogy a főváros for­galmi helyzetéről többször is beszámolnak az URH-s közve­títő kocs'ból, s gyakrabban ismertetik a vidéki városok útviszonyait is. Színházi ese­ményekről, filmbemutatók­ról, művészi és tudományos Montecuccoli, akinek őse va­lamikor Zr'nyi Miklósnak volt az ellenlábasa. A vértesek már kivonultak Gyöngyösről, az ezredes azon­ban még a fogadóban öltöz­ködött. A város környékén porosz- ' kált egy magyar huszár fel­derítő egység. Miután rájöt­tek, hogy a vérteseknek már hűlt helyük, belovagoltak Gyöngyösre, és afelől érdek­lődtek, van-e valaki német érzelmű a falak között. Ekkor derült ki, hogy az ezredes még nem ment a lovasai után A huszárok parancsnoka, egy tizedes, akinek a nevét nem jegyezte fel a haditörté­nelem, nem sokáig habozott. Meglepte a vértesek parancs­nokát védő őrséget a bajtár­saival, lefegyverezte őket, majd maga mellé parancsolt két szép szál huszárt. Végig­nézte az öltözéküket, a magá­ét is alaposan szemügyre vet­te, leporolta csizmáját, a mentéjét megigazította, a ba­juszát megpödörte, aztán a kardját a bal markába kapta. — Huszárok, utánam! Felmentek az emeletre. A mi tizedesünk illendően be­kopogtatott az ajtón. — Herein! — hangzott a felszólítás bentről. AZ AJTÓ KINYÍLT, a ke­retében megjelent a mi tize­desünk, két oldalán a két közhuszárral. Keményen vi- gyázzba vágta magát és elő­írásosan tisztelgett. — Herr Oberst, ich melde gehormsamst, Sie sind mein Gefangener. Ami azt jelentette, hogy: ezredes úr, alázatosan jelen­tem, ön a foglyom. Híjnye, azt a huszár-reguláját! Nincs a császárnak az a kukacos- kodó tisztje, aki a formulában bármi hibát fedezhetett vol­na fel Méghogy alázatosan jelentem, ön a foglyom! Ezt azután lehet alázatosan jelen­teni. sikerekről a zeneszámok kőJ zött is adnak híreket, a 'a- gyományos hírperiódi egyébként félóránként kezűé­nek. Párbeszéd címmel új sorozat indul, rövid beszélge­tés a nap valamely aktuális kérdéséről. Ezzel egyidőber» megszűnik a Szót kérek. A külföldi tudósítók ezentúl nemcsak a nemzetközi politi­kai eseményekről számolnak be, hírt adnak állomáshelyük, az ott élők mindennapjairól is. Nem változik a Falurádió 5.40 órakor kezdődő műsor­sorozata, s a hétfő’, pénteki könyvszemlék is megmarad­nak. (MTI) Gróf Montecuccoli, a legeli-) tebb vértes ezred parancsno­ka, meg sem kísérelte az el­lenállást. Még az is hozzátar­tozik a történelmi hűséghez, hogy a 8. vértes ezred súlyos csapást szenvedett a kápolnai csatában. A parancsnokuk sorsa pe­dig... A huszár tizedes bement a városházára, hogy kocsit sze­rezzen. Megkérdezte, van-o még valaki német érzelmű Gyöngyösön. Mondták, a va- roskapltány az. No, őt sem hagyta ott a helyén, hanem Montecuccoli útitársának! tette meg. A foglyokat a hal huszár kíséretében egészen Debrecenig vitte. A híres-ne­vezetes Montecuccoli gróf ka­tonai pályafutása ezzel véget! is ért. Csak a világosi fegy­verletétel után került vissza a császáriak közé, akik azon­ban nem tudták neki megbo­csátani, hogy hagyta magát egy huszártizedestől elfogat­ni. A SZÍVDOBOGTATÓ tör­ténet szebbik fele ezzel véget ér. A következménye azonban keserves volt a gyöngyösiekre nézve Amikor ismét a feke­te-sárga lobogó lengett a vá­rosháza tornyán, az új hata­lom kiadta a parancsot 50 OOO forint sarcot köteles a város kifizetni azért, mert olyan csúfság esett a császári hada­kon, azok egyik vezérén eb­ben a mátraalji városban. Aki a történet forrását is meg akarja ismerni, vegye a kezébe Szakonyi—Markó— Ajtay 1936-ban kiadott köny­vét, amelynek a címe A ma­gyar huszár. Ez a politikai­lag nagyon elfogult (monda­nunk sem kell, milyen irány­ban) kiadvány legalább any-! nyit megtett, hogy ezt az ’dé- zett. nekünk szívderítő hu­szárbravúrt nem hallgatta eL Még egy forrás van, Nemes- kürty most megjelent munká­ja a negyvennyolcas honvéd hadseregről. És ha nem is kerek ez az évforduló, de február 26 al­kalmas arra, hogy emlékez-) tünk azokra akik annak ’de- jén nem fontolgatták, mit kell tenniük a haza érdekében. | G. Molnár Ferenc J úr, ön a foglyom!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom