Népújság, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-19 / 43. szám

Bátorság? Boforság? (Fotó: Zeit im Bild) KaréneMés - kizas őröm — A KOTA a Kórusok Országos Tanácsa, amely a Művelődésügyi Minisztérium tanácsadó testületéként műkö­dik 1969 óta — közgyűlésén értékelte — kórusmozgalmunk helyzetét, fejődését. Ezen értékelés alapján állítottuk ösz- sze írásunkat. A karéneklés jelenleg mind szűkebb, mind tágabb ér­telmezésben . a legnépesebb amatőr művészeti ág, amely az általános iskolás gyerekektől a nyugdíjas korú felnőttekig minden korosztályra kiterjed. Szűkebb értelemben másfél­ezer gyermek- és ifjúsági kórust, és ugyanannyi felnőtt énekkart — illetőleg énekes csoportot — tartunk nyilván (megközelítőleg 130 ezer résztvevővel), amelyek már elju­tottak a művészi fejődésnek olyan fokára, hogy közműve­lődési szempontból számolni kell velük. A karéneklés tá­gabb értelmezésében viszont bennfoglaltatnak azok az együttesek és csoportok is, (számuk mintegy kétezer isko­lai, néhány száz felnőtt kórus és vegyes összetételű falusi énekes csoportra tehető), amelyek egyenlőre csak kam­pányszerűen működnek és alkalmi teliesftményük és mű­ködésük mércével még alig értékelhető, de a pedagógiai jelentőségük már most is számottevő. Kirysolí a művészeire nevelésben A jól képzett és hivatása magaslatán álló szakvezető Irányításával működő együttesek a művészetre nevelés ha­tásos eszközei Bázisai a művészetekben nagvohb iártas- ságra és ismeretekre vágyó tagság művelődésének; a mű­vészi igényesség és az átlagosnál nagyobb mérvű elmélyü­lés r-'i innV a srociahs+a bp7afis^ora nevelés­nek: a fiatalok és felnőttek önművelésének és magatar­tással való érzelmi azonosulás fejlesztésének. A neveiési-mnwiési e^iok megvalósításának fő szín­tere az együttesek belső élete, amely szervezettségével vá­lik habi">ssá Alkalom azonban erre azonkívül is évről évre több kínálkozik, főleg a szervezett kórusrendezvénye­ken. Ilyenek; a Vándor Sándor Szemle és Fesztivál, amely minden alkalommal a kórusok százait mozgósítja és új együttesek alakulását inspirálja. Ilyen az Éneklő Ifjúság~ moznalom, amelv évenként félezernél több álta’önos és kö­zépiskolás énekkart aktivizál: a Zúgjon dalunk! — című énekkari rendezvénysorozat, amely az ipari szakmunkás- képző intézeti kórusokat mozgósítja. A felnőtt kórusok és a fa­lusi éneklő csoportok százai számára a „Kóruspódium” és a kétévenként ictnétló^ő országos minősítési akció ad bemi]_ tatkozási alkalmat. A fővárosban három, szerte az ország­ban pedig egyre több múzeumban vasárnaponként nyílik a n a rpnr^vo'-'tp^fv fellépésre. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. év­fordulóján — tíz hónapon át tartó sorozaton a Szovjet Kultúra Házában: október elsején pedig a „Zenei Világnap” alkalmával kínálkozik a legjobbak számára a zene eszkö­zeivel való demonstrálás lehetősége, amellyel szívesen élt minden felkért és arra érdemes kórus. örvendetes, hogy évről évre gyarapszik a kor zenéje i-ént is érzékpnv éhro'-alh«Ui kórusok s-áma. amolrsk közül jelenleg évente átlag 40 együttes jut közreműködő szerep­hez az Országos Filharmónia bérleti hangversenyein, a Magyar Rádió és a Televízió önálló adásain vagy a meg­hívásnak eleget téve. nemzetközi fórumokon (versenyeken, fesztiválokon) öregbítik hazánk, szocialista rendszerünk énekkari kultúrájának jó hírnevét. Az európai hírű debreceni „Bartók Béla" nemzetközi kórusversenyek és fesztiválok hazai földön adnak időkö­zönként lehetőséget a legjobb magyar kórusoknak külföldi partnereikkel való találkozásra és a kortársi zenében va­ló elmélyülésre. Pécsett és Sopronban kétévenként a ka- marakórusok vomeuveznek. F kiemelkedő ^e^entösöcrü ren­dezvények mellett évente számos más találkozó, fesztivál és szemle is alkalmat ad az azonos területen működő együtteseknek képességeik egybevetésére: a Néphadsereg alakulataiban, az úttörők és a KISZ rendezésében, az egye« szakszervezetek, szövetkezetek, vagy a nemzetiségi szövetségek kezdeményezésével. A kórusmozgalom éppen a zenei nevelés szempontjá­ból elmaradt területeken (szakmunkástanulók, falusi dol­gozók'körében) ért el sikereket S az is eredmény, hogv az együttesek műsorán a hagyományápolás és a korszerűség összhanebu került Sok helyütt gyűjtik a kórusok területűk, munkai-Ä ük, szakmájuk dalait, s szívesen énekelik mai szerzők műveit is. . , ________________ H umorszolgálat — Szóval, nem tetszik a kalácsom I Pedig már akkor sütöttem, amikor még maga nem is volt a világon 1 — méltatlankodik a cukrász, — Elhiszem, de én nem abból a kalácsból kértem! — így a vevő. ♦ — Azt álmodtam, hogy megkértem a kezed... — Ügy látszik, álmodban sokkal határozottabb vagyl — Mit jelent a vízi erő hasznosítása? — hangzik a tanári kérdés. — Azt. hogy a mama so­káig sír. és a papa új ruhát vesz neki! Iván apó haldoklik. Fele­sége az ágy szélén ül és sír; — Ô, Jván, hamarosan én is utánad megyek! — Ne siess, Anna! Várj még egy keveset! — búcsú­zik Iván apó élete párjától. ♦ — Doktor úr. adjon vala­mi orvosságot, hogy ne be­széljek álmomban. — Az nem veszélyes, ké­rem! — Már hogyne lenne, ha Andenki nevet rajtam az IrodábanI Sztipe betegen fekszik oda­haza. elhívta barátját. Ma­tét, hogy az leírja a végren­deletet. Mate nanírt, ceruzát vesz. és vár. Sztipe sorolni kezdi: — A feleségemnek hagyok 10 milliót, a fiamnak 6 mil­liót. a lányomnak Ä milliót, s. sógoromnak 2 milliót, ne­ked. Male 2 milliót... — Honnan van ennyi pén­zed, kedves barátom! — Nincs egy fHKnem sem, de szentnek nektek örömet szerezni. ♦ — Nagyapó, ma jót csele­kedtem ! — Mit csináltál kis uno­kám? — Láttam a szomszéd bá­csit. szaladt, nehogy lékésse a vonatot. Utána engedtem a farkaskutyát és a szomszéd bácsi elérte a vonatot... ♦ — Fiacskán», hajtsd a te­henet a napra. — Lehetetlen, édesanyám. — Ugyan miért7 — Hogyan érhetnék a te­hénnel a Napra, ha az űr- hálósok is csak a Holdig ju­tottak. AAAAAAAAAAAAAAAAAfVáAAAAAAAAMAéAfVWWAAAAáAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAiiéAAAAAi VAAAAAAAAAAAAAAA^ SZABÓ LŐRINC: Ima a gyermekekért Fák, csillagok, állatok és kövek, szeressétek a gyermekeimet Eb messze voltak tőlem, ezalatt eddig is rátok bíztam sorsakat Enhozzám mindig csak jók voltatok, szeressétek őket, ha meghalok. Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek, szeressétek a gyermekeimet Te homokos, köves, aszfaltos út, vezesd okosan a lányt, a fiút Csókold helyettem szél, az arcokat, fű, kő, légy párna a fejük alatt Kínáld őket gyümölccsel, almafa, tanítsd őket, csillagos éjszaka. Tanítsd, melengesd te is, drága nap, csempészd zsebükbe titkos aranyad. 8 ti mind, élő és halott anyagok, tanítsátok őket, felhők, sasok, vad villámok, Jó hangyák, kis csigák, vigyázz reájuk, hatalmas világ. Az ember gonosz, benne nem bízom. De tűz, víz, ég s föld igaz rokonom. Igaz rokon, hozzátok fordulok, tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok; tűz, víz, ég és föld s minden istenek; szeressétek, akiket szeretek! (1939) CSANADY JANOS: A békák a ködbe kuruftyolnak... A békák a ködben knruttyolnak, nem oly szépen, mint a vadgalambok bnrakkolnak. Ha köd. a szitiyős moc árban még csak sűrűbb, ott kutninognak a békák a sárban. Knmmognak, kuruttyolnak serényen, jól tudják, most nincs közelben gólya, ül a fészken. Ha a mély mocsárban ül a béka. ellenképpen magos kéményen fészkel a gólya. Kuruttyolnak a békák a ködben, egyre vlgabb hangjuk, ba a köd sűrű, nem Iebben. Ködtakaró fölött plroslábú gólya állong, feje búsan a szárnya alá bú! Fenn a gólya, lenn a knmmogú had, béke van most, mindent köd takargat Ezennel bebizonyítjuk Még annál is rosszabbul összetett szavak Az Elet és irodalom hasábjain Örkény István és Tí­már György indította el a rosszul összetett szavak játé­kát. Az újságírók ezennel szeretnék bebizonyítani, hogy ők is tudnak — vagy csak ők tudnak igazán — még an­nál is rosszabbul szavakat összetenni. Pacemaker... (?!) Fahangvilla Délibábjáték Ballépéskényszer Borecetfa Borostyánkőbalta Imaháztflznéző Franciakulcskérdés Hintaszékfoglaló Fegyverszünetjel Társbérletszünet Hernyőtalpfa Falikútásó Hangversenyfutás Delnőgyógyász Ustdobszerda Szitakötőfék Aludttejfog Kakaóbabgulyáa Kefekötőtű Félvezetős zemély Vérképmagnó Rádlóhullámsir Nővérszomjas Szigethy András ^AAAA/VWV\AA^AAAAAAAAAAA^/WN^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^AAAAAAAaaV\AAAAAAAAAAAA^(W«AA/SAAAA/VNA Monológ a szem­orvosnál ... Doktor úr, ké­rem, az utóbbi idő­ben egyre jobban romlik a szemem. Nem, nem olvasás közben... Kettős lá­tásom van, doktor úr! Azt hiszem, így mondják ezt maguk, orvosok De az az ér­dekes, hogy csak munka közben... Ne tessék vicceini, dok­tor úr! A felesége­met mindig egy da­rabban látom, belőle nincs kettő!... Ké­rem, én újságíró va­gyok. Es rendkívül zavar munka közben, ha egy pasassal be­szélek, és néhány perc múlva már ket­tő ül velem szem­ben ... Ugyanaz az ember, de két feje van. Aztán hol az egyik beszél, hol a másik... Ne tessék nevetni, nem mondok én badarságokat. Me­hettem volna pana­szommal az idegosz­tályra is, de nem di- liztem be, azért jöt­tem a szemészetre, mert a látásommal van baj... Tessék csak figyelni, elma­gyarázom ... ...A főnökóm. mondjuk, kiküld egy gyárba, hogy hozzak információt arról, ho­gyan teljesítik a ter­vet, miből mennyit gyártanak, meg ilye­neket ... És akkor én beszélgetni kezdek az igazgatóval, vagy a főmérnökkel, és egy­szer csak előjönnek a látási zavarok A pa­sas mondja a szöve­gét, sorolja az adato­kat, zsonglőrködik a tervszámokkal. Min­den, amit mond, cso­daszépl Aztán már a másik fejet látom, amelyik az ellenke­zőiéről győz meg halkitja le hangját — (igen, a drága elvtárs én vagyok!), az utób­biakat azért ne írja meg, ezt csak mint magánember árultam el önnek ... Érti ezt, doktor úr? Tudja mi­lyen kellemetlen ez? Az ember jegyzetel, jegyzetel, és akkor rá­szólnak, hogy az is­tenért, ezt nehogy megírja az újság­ba... összezavarodik előttem minden, ír­jak, vagy ne írjak, mert nem egyezik a szöveg. Az ejső pa­sas szövegét meg le­het írni, de a mási. két nem ... Például, hogy hol, milyen fa­fejek ülnek és diri­gálnak, ki kinek a pártfogoltja, meg hogy az illetőt már leváltanák, de szóltak innen-onnan nem le­heti ... Olyan szöve­geket nyomnak, pél­dául, hogy igaz, a KISZ-fiatalok társa­dalmi munkában épí­tik a városi sportpá­lyát, de helyettük az üzemben mások dol­goznak ám, mert munkaidőben csinál­ják I És már a túl­órakeretet is kimerí­tették emiatt, de ezt őszintén nem lehet bevallani, mert mit szólna a tanács meg a népfront, akik a társadalmi munkát szervezik?! Nekik is produkálni kell vala­mit! És ha megírják az újságban, abból csak balhé vanl... Így nem lehet jegy­zetelni, doktor úr, ha mindig közbeszólnak, ezt írja, ezt ne írja! Mert ül a pasas ve lem szemben, aztán szép lassan ketté vá­lik, hol az egyik feje beszél, hol a má­sik... Ezért aztán, drága doktor úr, tes- hogy ezentúl csak sék nekem egy jó szemüveget felírni, egy figurát lássak! ...És volna még egy kérésem... Ami­ket mondtam, ne me­sélje el a kollégáinak, mert istenbizony, ezt csak mint magánem­ber mondtam el. Ez nem tartozik a nyil­vánosságra! Kiss György Mihály Olvasóinkat valószínig meglepi, miért írunk err .z idegen szóalakról rovat, c- ban. Sokan, talán előszói a- lálkoznak ezzel az angel megnevezéssel. Ejtésében így hangzik : pészméker. Magunk is meglepetéssel vettük tudomásul, hogy újabban költőink versbeíi kulcsszerepet is bíztak erre az angol szóra. Két példát is idézhetünk bizonyításul: J5 folyt a nagy irtás / daloltak a ■pacema- keres pacsirták” (Domonkos István: Kormányeltörésben). — „Emiatt megyek még kör- be-körbe. /mint nyomtató ló.1 ki régtől fogva vak, / s úgy hordja mellkasában gondju­kat, / mint pacemackerts nélküli megdögölne” (Győré Imre: Mi éltet?). A két idézett költemény­részlet mondanivalóját csak az az olvasó értheti meg, aki ismeri az angol szó jelentés- tartalmát és használati érté­két. Az angol nyelvhaszná­latban, s elsősorban a szak­nyelvben e szónak két je­lentésváltozata Is kialakult. Megnevezi egyrészt azt az elektromos ingerkeltő készü­léket. amelyet ütemszabályo­zóként a szívritmus mester­séges fenntartására használ­nak fel a szívgyógyászaiban. Másrészt a sport szaknyelvé­ben, a gyorsasági versenyek aí-' kalmávaj a lépésjelző kész­ség megnevezésére szolgál. Az angol szó először mnt sportnyelvl szakkifejezés ke­rült be nyelvünkbe. Nap­jainkban a gyógyászati se­gédeszközöket jelölő szavak között teljesít elsősorban megnevező szerepet. Mindeb­ből az is kitűnik, hogy csak szűkebb körben és a megfe­lelő szakmai környezetben volt Ismeretes ez az idegen szó. Ha arra a kérdésre is válaszolnunk kell: helyes­nek tartjuk-e, hogy újabban versbeli szerepet is bíznak reá költőink, akkor a vála­szunk egyértelműen ez: nem, örülünk neki. Bár újab­ban. s ezt természetesnek tartjuk, több idegen eredetű szakszó is bekerül a versek nyelvi szövetébe, ez az ide­gen szó hangalakjával, írás­módjának és kiejtésének el­térő voltával inkább meg. hökkenti a mai versolvasót, és nem segíti őt a mondani, való megértésében. Dr. Bakos József iAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/iAAAAAAAAAAAAAAA,VWlA

Next

/
Oldalképek
Tartalom