Népújság, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-17 / 41. szám
Kiállítás élmény beszámoló Egy hét Veszély Jelena kiállításáról a oyöngyösi főiskola klubiban Február 20-tól a gyöngyösi főiskola Mátra Klubja a növénytermesztőké. Egy néten át ők „mutathatják meg”, mit tudnak, mire képesek, milyen vonzó foglalkozásokat tudnak kínálni a többieknek. A szakon belül is a harmadévesek a szervezők. Mindjárt az első nap jól kezdődik: egy buli-meccs, utána kiállítás megnyitása, majd élménybeszámoló Hollandiáról. aztán táncnáz, ahol a Vidróczki együttes tagjai oktatnak. A folytatás sem szegényesebb, mert VIT-délutánt rendeznek 21-én, amelyre a KISZ KB-tól kértek előadókat. Másnap sportdélután következik, aztán folkműsor Tűz, tűz, te gyönyörű címmel. Majd gálaműsor, aztán sportnap, amelyre meghívták a szakközépeseket, az ipari és az erdészeti szakmunkásképzősöket is. Február 26. : túra a Mátrába. uticél a Sástó. A terv szerint itt valami kellemes meglepetés várja a résztvevőket, amiről senki nem hajlandó bővebbet mondani, mert még „titok”. A jelek szerint a végzős növénytermesztők kitesznek magúkért VESZÉLY JELENA HÜSZ KIS MÉRETŰ SZOBRÁT és 30 grafikai művét állították ki Egerben, a városi tanács épületének előcsarnokában. A jugoszláviai származású művésznő érett és teljes egységet alkotó anyagot hozott hozzánk, tóűvei meggyőzően közvetítik azt a lírai egyéniséget és szemléletet, amely minduntalan és töretlen lelkesedéssel keresi a világban és az emberi alakban, az emberekben a szépséget, a harmóniát, a testnek azt a pátoszt teremtő mozgását, ami nélkül a lélek ki sem fejezhető. Veszély Jelena fémben gondolkodik, elsősorban bronzban, amikor élményeit formába kényszeríti. Az emberi test érdekli minden változatban. Elsősorban a női mozgást kutatja, azt a lelki tartalmat igyekszik közvetíteni, amit ő a mozgás közben. élete során változó és lelkesítő állapotaiban megélt. Mindig a mezítelen test harmóniáját keresi, ruhát nem, drapériát Is csak akkor használ, ha azzal még Inkább hangsúlyozhatja a lendületet, azt a vonalat, vagy vonalakat, amit vagy amiket a test kirajzol, a mozgásban, a ritmus, az a bizonyos munka mintha megfeszítené a test arányait, a nyak, a kéz, a kar, a csípő, a gerinc játéka artisztikummá nemesedik és kiad egy formát, egy vonalakbéli dallamot, amelyben nem az arc pontos kirajzoltsága, az egyes elemek felfokozott összhangja a fontos, sokkal inkább a tartás, az a báj, amellyel a test részt vesz a világban és hat arra. Veszély Jelena minden alkotásának, bár nem nagy méretűek, udvara van, paté- tikusan töltött udvara, levegője, mint általában az érett és tiszta alkotásoknak. Figyeljük csak az álló Fiatal anyát, mint nyúlik a magasba; mintha ágaskodna; mintha az általa elképzelt méltóságig szeretne feljutni ezzel a megnyújtott és lábujjhegyre álló karcsúsággal. A fej finoman hajló tartása minden magyarázat nélkül a boldogságot Inti felénk, mint ahogyan Mestrovic anyaszobrain, nőalakjain nemegyszer látjuk. És általában; a filigrán és légiesen ható szobrok, akár egy, akár két, akár három test jelenik meg a kompozícióban, mindig egy pontosan körülhatárolt gondolatkört, érzelmi töltést és dinamikát szólaltatnak meg. Gondoljunk a Bacchánsnő szilajságára, ahol a női alkat határozott hangsúlya elárulja, mennyi mindent beleérez és belegondol a művész ebbe a figurába. A KÜLÖNBÖZŐ RITMUSÚ VONALAK rendszerében ismételten kiemelkedik a spirálvonalak kombinációinak remek hatása. A Táncosnő, vagy a Tihanyi visszhang bizonyítja a legékesebben, mekkora hatást lehet elérni egy-egy elem átgonA közművelődési bizottság tárgyalta? Az Agrla Játékszín ötéves terve Csütörtök délelőtt tartotta ez évi első ülését Egerben a megyei közművelődési bizottság. A tanácskozást Várhelyi Istvánná, a megyi tanács művelődési osztályának helyettes vezetője nyitotta meg, köszöntve a testület tagjait, a meghívottakat, közöttük Búzás Lajost, a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztályának helyettes vezetőjét A bizottság ülésének első napirendjén Kalmár Péter, az egri városi tanács elnökhelyettese tartott tájékoztatót az Agria Játékszín öt évre szóló programjáról. Elmondotta: az egri várszínházát azzal a céllal hívták életre, hogy az elfeledett, régi magyar drámai értékeket állítsa szín- padra. Nem kell aggodalmaskodni, van elegendő színvona- lú és felhasználható irodalmi anyag az eredeti koncepció továbbviteléhez. Mindez a? egri várszínház számára továbbra is kulcsszerepet biztosít a neves színházi centrumok között, a gomba módra szaporodó, de többnyire arc nélküli nyári szabadtéri produkciókkal szemben. Részletesen ismertette ezután a műsorterv főbb elképzeléseit. A műsorterv színháztörténetünkből négy elhatárolható korszak újraértékelését javasolja: 1. a magyar dráma reneszánsza; 2. az iskolaszínjátszás; 3. az iskolaszínjátszás alkotásain felnövekedett drámaírók munkái; és 4. a XIX. század dráma- irodalma. Ezt követően koronként felsorolta a bemutatásra tervezett és javasolt drámák listáját. Külön tájékoztatót hallgatott meg a bizottság az Agria Játékszín idei programjáról, s az ehhez kapcsolódó rendezvényekről. A várszínház színpadán ezen a nyáron egy XVII. századi ismeretlen szerző költői játékát láthatjuk Constantinus és Victoria címmel, egy műsorban Simái OJÊÊ£ÈL UW. február 17., péntek Kristóf ugyancsak XVII. századi komédiájával, melynek címe Gyepat Márton, avagy a feleségjéltő gyáva férj. A vár romkertjében ősbemutatónak lehetnek részesei az érdeklődők, Madách: A férfi és a nő c. tragédiáját adják elő. A földbástyán ugyancsak ősbemutatót rendeznek, Nemes- kürthy István monodrámája elevenedik meg itt, amelyet Bethlen Miklós önéletírásából készít. Négy színház vendégjátékát láthatjuk a Gárdonyi Színház színpadán és különböző zenei estékre is sor kerül majd. A tájékoztatókat követően kapott szót Romhányi László, a Thália Színház főrendezője, az Agria Játékszín művészeti vezetője, aki arról számolt be, hogy a dramaturgiai munkák mellett már megkezdődött a díszlet- és jelmeztervezés. Ismert a nyári produkciók színészgárdája is, ezek szerint láthajuk majd: Kertész Pétert, Le- hoczky Zsuzsát, Bencze Ilonát, Szacsvai Lászlót, Psota Irént, Szabó Gyulát, Körmendi Jánost, Pécsi Ildikót, Koncz Gábort, Mensáros Lászlót, Juhász Jácintot és Bánffy Györgyöt. A statisztériát a Színművészeti Főiskola másodévesei adják. A bizottság ezután a köz- művelődési törvény végrehajtásának tapasztalatairól és a távlati fejlesztési terv megvalósulásáról tárgyalt (kyd) xvsseu BAKÉT* r Van egy doodad fám a nappaliban. Aki New Yorkban él, az rákényszerül az ilyesmire. New Yorkban minden „fontos” embernek rengeteg szobanövénye van, ami elég természetes is, ha belegondolunk hogy mihelyt kilépnek a szobából, a tájkép csupa cement és magas vérnyomás. Amikor az ember először letelepedik New Yorkban, az egész őrültségnek tűnik. Az a rengeteg levegő híján elrozsdásodott szobanövény, a kandalló előtti cserépben nevelt grape fruit, és a bannyan fa, melyet kissé megmetszettek, hogy mögüle kilátsszék a televízió De hiába, lépést kell tartani, különben a new yorlüak úgy vélekednek maki, hogy nem tartozol a „fontos” emberek közé, és nem jönnek el többé vacsorázni, ami megöli még a reményét is annak, hogy valaha azok körébe tartozhass, akiket Jacqueline Onassis környezetében látni. Mármint a fontos emberekébe. New Yorkban az a lényeg, hogy az ember Fontos Ember legyen. Így hát én is megvettem a szokásos növényeket Páfrányokat, borostyánt, • philo- dendront, citromfát, kaktuszt, kókuszpálmát, és Vénusz- légyölőt. A növények mind gyűlöltek engem, és én viszontgyűlöltem őket. Szüntelenül szekáltuk egymást. Nem tetszett nekik a megvilágítás. A levegő páratartalma, nem volt megfelelő, és miért nem tápláltam őket gondosabban? No, meg a víz? Az öntözés? Hol késett az öntözés? dolásával. Mekkora lendület ugrik elő ezekből a formákból! Élvezettel és ismételten ér* demes körüljárni a Kutyasi- mogatót is, pedig maga a mozdulat, amit a művész megörökít, keresettnek tűnhetik. De csak az első látszatra! A test viselkedése ugyanis egy adott pillanatban a látvány lenyűgöző erejével hat és ezt a lenyű- gözöttséget a kutyával való játékban nemcsak a kutyát megsimító test és lélek éli át, hanem mi is, akik ezt az egyszerű emberi pillanatot megörökítve látjuk. a test Állandó és CSAKNEM EGYETLEN forró témája a művésznőnek bronzban és rajzban egyaránt. A Beszélgető vaskos- sága — mekkora kritika ez az alkotó részéről „a dumába merültek ellen” — vagy az ülő Ophelia látszólagos nyugalma éppúgy tanulmányozható, mint a sarlóval munkába görnyedő Mandragóra. A Sóbálvány lapossága és a szobor felületének simasága együttesen emlékeztet a rémítő bibliai jelenetre. És azt, hogy a művész a mában él, már a jövő is izgatja, a Genius című alkotásban vallja meg. A több alakos kompozíciók, a Család, a Hinta, a Játék, a Forgók, a Lány gyermekkel elmélyült szemlélet kitűnő eredményei. S mintha szerényen, csak háttérül szánta volna a művésznő, az 1973-as évszámot viselő grafikai tanulmányait rakatta fel a paravánokra, megmutatni, milyen megfi- gvelésekből, milyen elmélkedésekből emelkedik ki a szépség. Mennyi irányból, látószögből kell és lehet megkutatni az emberi testet, főképp a női idomok vonalrendszerét, hány hangsúlyi eltolódás lehetséges; mennyi változata lehet egy női test pihenő megállásának és mit fejez ki az a harmónia, amely egy elnyúló, elheverő női testet jellemez nyugalmában. A hangulatoknak és az érzéseknek széles skálája vonul el előttünk itt és hírt ad Veszély Jelenának azokról az alkotásairól is, amelyek sikeres pályájának útját szegélyezik. A VÁROSI TANÄCS ELŐCSARNOKA nem a legkedélyesebb hely tárlat megrendezésére, de aki eleven érdeklődéssel megy be a mindig félhomályos tér kissé nagyzoló oszlopai közé, ez alkalommal nem csalódik:élményt kap. Farkas András Hamarosan tudtomra adták, hogy vagy ők, vagy én. Én pedig tudtukra adtam, hogy én maradok. Amikor az utolsó is elvánszorgott a növények temetőjébe, akkor újra bevásároltam néhányat, de ezúttal olyanokat, amelyek megélnek a sanyarú New York-i körülmények között, és meg is szolgálják a gondozásukat Például a doodad fa 40 láb magasra megnő, napfény és víz nélkül, azokkal a koromszemcsékkel táplálkozik, amelyek az ablakon át beszűrődnek a lakásba. A szoba belnézete természetesen nem engedi 40 láb magasra nőni, de a pompásan rugalmas doodad fa, a mennyezetet elérve vízszintesen nő tovább, majd a szoba túlsó felénél lefelé kezd kúszni. Akinek tűzlépcső van az ablaka előtt az élvezheti az Amazon folyó medencéjéből származó hootchbub venyige indáit. Ez a növény ugyanis rendkívül érzékeny az emberi test illatára. Ha valaki csak néhány lábnyi közelségbe kerül hozzá — mondjuk egy betörő, aki az ablakon át akar behatolni :—, a karvas- tagságú indák sűrűn körbefonják! A hootchbub tulajdonképpen az orchidea nektárját akarja kiszívni, amelyMegszállottak Az atomkorban mind kevesebb a nehéz testi munka? Alig három évtizede az aratás a falu aprajának-nagyjának verejtékes feladata volt. — Marokszedő, félkezes, kepés, brugós — ma már isme à retlenül csengő szavak. — Csavarj egy bankát annak a kévének! — Egy mondat; amely magyar beszéd ugyan, de értelmét bizony már egyrs kevesebben tudják. Az aratás manapság már a magyar falu egyik legesen, desebb időszaka, ezért sok tsz júliusban küldi üdülni tagjait. — Mi a véleménye mindezekről? — Vannak még azért ma is nehéz munkák! Jöjjön, né?-* zen csak szét nálunk... Zeng, zúg az erdő a gépek zajától. Valahol a dornt» mögött felsikltanak a Still-fűrészek és máris hangzik a kiáltás: — Vigyázz! Dől a fa! — És a hatalmas bükkóriás recsegj ve-ropogva végigzuhan a földön. — Mióta csinálja? — Harmincegy esztendeje! Erdei favágó ember volt 85 apám, a nagyapám Is. A rossz nyelvek szerint, itt születtem az erdőben, egy bokor alatt, amikor enni hozott apámnak az édesanyám. — Mennyivel könnyebb most, mint régen? A kemény, erdei emberek nem beszédesek. Itt la nehezen jár a szó: — Régen más volt a termelés! Fejszével beréheltük a fát, aztán vágtuk. Baltakopogástól, meg a kézi fűrész zize- gésétől volt hangos az erdő. Ma úgy tűnik, mintha egy gépállomás költözött volna ki a vágásba. — És a teljesítmény? — Az ötszöröse a réginek. Hajdan a közelítést csüszJ tatással, lóval, ökörrel végeztük. Most hatalmas erőgépeit másszák a hegyet. A motorfűrészt nézegetjük, babrálgatjuk, miközben a szomszédban zuhannak a faóriások. — Azt ne higgye, hogy ezzel olyan könnyű! Egész nap tartani, nyomni keli ezt a masinát. Néhány órás munka után az ember azt hiszi, hogy szétrázza az agyvelejét a zúgás, meg a rázkódás. És nagy odafigyelés kell! Egyetlen figyelmetlen mozdulat és kész a baj. A szerencsétlenség! — Tud-e sorolni még ennél is nehezebb testi munkát? Tűnődik: — A martinban, gondolom, nehezebb! Amikor Izzik, foJ lyik a vas. Azután a bányászokat sem irigylem. Leszállni a mélybe és remélni, hogy műszak után újra meglátja az ember a napot. És ha nem látja meg többé? Sok szakma van még, ahol a kemény testi munka egész embert kíván. Ott is, ahol segítenek már ugyan a gépek, de ahol még az ember nyers erejére Is feltétlenül szükség van. — Miért nem választ könnyebb, veszélytelenebb munkát? Ennyi év után más beosztást is biztosítana az erdőgazdaság? Maga elé néz és csak ennyit válaszol : — Nekem más munka nem kell, ebben nőttem fel, ezt csinálom, amíg csak a karomat mozdítani bírom... Szalay István Hatvani kezdeményezés Legyen a vendégünk ! Érdekes kezdeményezés bontakozik ki Hatvanban. A Hazafias Népfront városi bizottsága és a művelődési központ összefogásaként lakótelepi klubdélutánokat szerveznek. Hogy mi ennek a célja? A rendező szerveket az a felismerés vezette, amikor e délutánok programját összeállították, hogy egy-egy nagyobb lakóépületben jóformán nem ismerik egymást az emberek, fogalmuk sincs magának a lakótömbnek a probről különös fejlődéstörténeti tévedés folytán úgy vélik, hogy az emberi testben található. A hootchbub vad, de nem gonosz növény. Miután felfedezte, hogy zsákmánya nem tartalmazza az értékes nektárt, melyre ő oly kétségbeesetten vágyakozik, a csalódás fájdalmas sóhaját hallatja és kihajítja áldozatát az ablakon. Nekem három hootchbub növényem van és az egyiket éppen most pereli kártérítésért egy házaló lexikonkereskedő. Minden New York-i lakásnak javára válna néhány cserép Hohenstein moha. Ez nem közönséges moha, hanem olyan, amelyet most fe- dezt'k fel a Suvcs dinasztia sírja Lörül végzett ásatásoknál. Jellemző vonása az, hogy vacsoravendégség vagy koktélparti alkalmával körül- kússza a vendégeket és kellemetlen kis szippantó hangokat hallat, ami tulajdonképpen annak a sajátos kifejezésmódja, hogy milyen nagy öröm végre élő embereket látni, a sírban töltött évszázadok után. Természetesen ezt senki sem érti, ezért a Hohenstein mohr sohasem unalmas, sőt még társalgási témául is kiválóan megfelel. ( Fordította: Zilahi Judit) lémáiról. Kötetlen találkozó-? ra invitálják most őket, ahol zene, tánc, kártyázás Közepette kerülhetnek köze.ebb egymáshoz, a családok permek tagjai részére pedig külön helyiségben szórakoztató foglakozást szerveznek. Legyen a vendégünk! Ezzel a jelszóval hívogatja aa elkövetkező hetekben, hónapokban ilyen találkozóra Hatvan új lakótelepeinek polgárait, azok családtagjait a két szervezet, s minden bizonnyal eredményes lesz a vállalkozás. Az első lakótelepi klubdélutánt most szombaton rendezik a művelő ' *si központ helyiségeiben, s íső alkalommal a Horváth Mihály utca 1. számú háztö b lakóit látják vendégük--------------------------------—------1 P écsi játékfilmszemle Pécsett nagy érdek’ őd és mellett peregnek a X. magyar játékfilmszemle eseményei. A szakma nagy ->zá- mú hazai képviselője, tizenöt országból érkezett vendégek jelenlétében, zsúfolt nézőtér előtt vetítik az új magyar filmeket. A csütörtöki ősbemutatókon Schiffer Pál „Csért 3 Gyuri” és Gaál István „Legato” című alkotásait mutatták be a Petőfi Filmszínházban. Folytatódnak a szakmai megbeszélések is. A filmszemle keretében, délután politikai, állami vezetőkkel találkoztak a filmalkotóit íMTI)
