Népújság, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-02 / 28. szám
I ! Föléled a Sárrét Gyékényesek Hatvanban örömünkre szolgál, hogy közelítve valódi funkciójának lényegéhez, ezúttal a tárgyi néprajz hagyományainak szentelt kiállítást a Hatvány Lajos Múzeum. A két Kossuth téri kis termet a vízi világ, a gyékényesek gazdag múltú népművészete tölti meg. ügyesen gazdálkodva a térrel és anyaggal, csaknem ötven kiállító munkáival. Az érdem e tekintetben elsősorban Nagy Mária és Vidák István rendezők nevéhez fűződik. A megnyitó napjának különös hasznosságot, színt kölcsönzött néhány népművész személyes részvétele. Szőke Lajos dunakomlói mester például alig győzte szóval az érdeklődőket, akik az ősi „iparág” módszereiről, mesterségbeli fogásairól faggatták. Mely tájakat idéz a gyé- kénvtárgyak sokasága? Föléled a Sárrét, Bodrogköz, föltámad rekvizitumai- ban az Ecsedi láp, s még any- nyi, immár megváltozott része hazánknak. Gyékényből font, szakajtók, kosarak, ringóbölcsők. méhkasok mutatják magukat. A belső helyiségben épült egy kis kunyhó, ébresztgetve a halászélet emlékeit. De hogy a matéria ma sem vesztette el jelentőségét, igazolják a bőven kiállított gyékény padlóvázák, fonáltartó kosarak, a modern lakások mind gyakrabban föllelt díszei, használati eszközei. Szőke Lajos dunakömlői gyékcnyesmester és munkái (Fotó: Szabó Sándor) Még csak a középmezőnyben Huszonhat ezrelékre csökkent a csecsemőhalálozási arány Hét öreg hiányzik Igen, éppen heten hiányoznak. Heten, öregek abból a szép új napköziből, amelyet számukra, az ő örömükre, napjaik megkönnyítésére, jelentős anyagi ráfordítással hívták létre Tarnaleleszen, a község központjában. Az épület rendbe hozása, átalakítása, berendezése 250 ezer forintba került, de az anyagiakat szívesen vállalták az immár évek óta egy család Lelesz, Bükkszenterzsébet, Domonkos és Fedémes vezetői. Mert öregek erre fent, a megye északi részén is szépen akadnak. És közülük jó néhány, akikre igencsak ráfér a napközi — a napközbeni — szakszerű törődés, nomeg: a legrosszabbat, az egyedüllétet feloszlató társaság, a hasznos és kellemes időtöltés. tgy tervezték húszfősre a leleszi napközit, s az két hónappal ezelőtt ki is tárta aj- tajait az, öregek előtt De csak tizenhármán jöttek, tizenegy asszony, meg két férfi összesen, és hét öreg hiányzik mind a mai napig, hiába a rend, a tisztaság, a tízórai, az ebéd, az uzsonna, a tévé, a lemezjátszó, egymás társasága: heten hiányoznak. Miért? — ez itt a kérdés. Hát csak azért... — de, hogy is mondjuk csak...? Szóval, az az igazság, hogy nem rajtuk múlik, nem az öregeken. Nem, bizony, nem rajtuk. Hanem az 6 gyerekeiken, hozzátartozóikon, a most húszegynéhány és 30— 40 éveseken, akik „nem adják be” őket, mert az szégyen. Ügyszintén szégyennek számított errefelé — nem sokkal korábban — óvodába adni a gyerekeket. Elkészült a szép óvi, de jó ideig csak „fél házzal” ment, mert a „kisöregek” nem mehettek. Mit szól a falu? — azt mondták —, ha én óvodába adom a gyermekemet? Csak azt szólná, hogy én meg az uram nem tudjuk felnevelni. Márpedig ilyet nekem senki se mondjon, olyan isten nincs az égben... Más kérdés, hogy idő múltával mégis lett olyan, ha nem is éppen isten, ha nem is az égben, de ott, a közös kenyerű négy faluban, ott igen, mert lassan csak megtelt az óvoda, olyannyira megtelt, hogv már több nem is fér, pedig, de jó lenne most, ha férne! — mert gyerek, az még van, vinnék is már, csak helye lenne. De hát, mit is mondjunk: ezek ilyenek. Az óvodát „szűkre tervezték", most meg, lám. az öregek napközije túl tágas. Biztosan nem értenek hozzá azok, akik tervezik. Mert akkor ilyen nem lenne lehetséges... Vagypedig. És éppen ez az, ez a vagypedig, ez az egész dolognak a rákfenéje, meg a kulcsa is egyben, hogy ugyanazok S felnőtt gyerekek, akik nem akarták óvodába vinni a gyerekeiket, aztán mégis vitték, aztán meg, mikor már nem volt hely, akkor pöröl- tek, most ugyanezek — vagy a rokonaik vagy a szomszédjaik — nem engedik napközibe öreg szüleiket. Pedig többen úgy mondják, akik járhatnak, hogy az lenne jó, ha haza sem kellene menni.' ök tudják, miért, de nem nehéz kitalálni. Az a különös helyzet alakult ki ugyanis — és nemcsak Tarnaleleszen! —, hogy sok fiatal, meg középkorú gondolkodik öregesen, és az öreg az, akinek ugyan már nincsen szava otthon, az érti meg jobban az idők szavát. De mit tehetünk, ha egyszer: ez van? Legfeljebb mo- solygunk előre, hogy néhány hónap múlva hányán verik majd a leleszi tanácsnál az asztalt, hogy „Az én anyám miért nem..„Az én apám miért nem?" Hát azért — fogják majd válaszolni —, mert csak húsznak van hely... De az húsznak van hely... De az is igaz, hogy a falu szeme láttára nehéz ám így gondolkodni, mert még meg találják szólni az embert, és attól isten mentsen. A helyzet tehát ez: hét öreg hiányzik. (ku-ti) ' Nyolcvan jelentkező Hazánkban a csecsemőhalandóság az utóbbi években folyamatosan csökkent és a magyar egészségügy történetében először 1976-ban szorult a 30 ezrelékes érték alá. Tavaly újabb négy ezrelék - keL sikerült javítani az arányon. Nagy jelentőségű az évenkénti néhány ezrelékes csökkenés, ugyanis így évről évre 800—900 újabb kisgyermeket mentenek meg az orvosok a~ Jetnek. A ta 26 ezrelék kétségtelen . ,zámottevő eredmény, de további erőfeszítésekre van szükség. Európában ugyanis még mindig csak a középmezőnyben helyezkedünk el. A csecsemőhalálozás szoros kapcsolatban van a koraszülések számával. Az utóbbi néhány évben e téren is csökkenés tapasztalható, illetve nincs arányos emelkedés a születések számának növekedésével. Azonban így is minden száz újszülött közül tíz-tizenegy 2500 grammnál kisebb súllyal jön a világra. Közülük évente mintegy 2000—25n' úlyos légzési rendellenesség-cn szenved. A légzési zavarral születettek nagy része még néhány évvel ezelőtt is meghalt. Megmentésük érdekében az egészségügyi kormányzat 1975-ben elhatározta úgynevezett perinatális intenzív centrumok létrehozását. Minden szülészeti osztály és szülőotthon képes ugyan az újszülöttek bizonyos mértékű intenzív ellátására, de a légzési zavarral születettek speciális ellátást igényelnek. Jelentős anyagi ráfordítás és a társadalmi segítség révén példátlanul rövid idő alatt kiépült az intenzív hálózat. Jelenleg öt nagy városunkban és a főváros három intézményében működik. Győrött várhatóan két hónapon belül megkezdi működését a hatodik vidéki, s még az idén a Schöpf-Mérei Kórházban a negyedik budapesti centrum. A legkorszerűbb hazai és külföldi gépekkel, műszerekkel felszerelt intenzív osztályokon egyebek között automatikus lélegeztető készülékek, életfunkciókat regisztráló műszerek állnak rendelkezésre. A legjobb szakemberek erőfeszítései révén és a technika segítségével a lélegzési rendellenességben szenvedő újszülöttek mintegy 60 százaléka megmenthető az életnek és szellemileg is teljesen épek lesznek. A szakemberek egyidejűleg kidolgozták a légzési zavarral született csecsemők úgynevezett diagnosztikai próbáját, az egységes diagnózis kiafakítása érdekében. Az Országos Mentőszolgálat valamennyi gépkocsija alkalmas a működésben levő inkubátor szállítására és a központok a szükséges időn belül az ország bármely részén elérhetők. A csecsemőhalálozási arány további javulása várható a gyermek-szívsebészeti hálózat kialakulásától is. HazánkUtazzunk a Szovjetunióba! Az utaz rodák idei terveiről Mind az EXPRESS Ifjúsági Utazási Iroda, mind az IBUSZ Heves megyei kirendeltségei az idén is sok utat szerveznek a Szovjetunióba. Egyebek mellett február 7-én indul egy EXPRESS-csoport a baráti országba, és február 19-ig bejárják a Kijev— OÆmm Í37& február csütörtök Moszkva—Leningrád útvonalat. Ugyanezen az úton — az IBUSZ szervezésében — barátságvonatot indítanak július 18-án. Az év utolsó hónapjában (december 4—17-ig) újabb EXPRESS-csoport vesz részt ezen az úton. Az ifjúsági utazási iroda két programot is szervezett Eger testvérvárosába, Cse- bokszáriba. Az első csoport március 28-tól április 7-ig tartózkodik majd a csuvas fővárosban, a második pedig november 2—12-ig. Egyetemi, főiskolai előkészítő a Megyei Művelődési Központban ban évente mintegy 600—700 gyermek születik súlyos szívrendellenességgel, és sürgős beavatkozással jelentős részük megmenthető. Jelenleg csupán a Szegedi Orvostudományi Egyetem klinikáján végeznek csecsemőkön szívműtétet, a szükségesnél lényegesén kisebb számban. Az Egészségügyi Minisztérium programja szerint erre alkalmas műtőt szerelnek fel Budapesten a 2-es számú Gyermekklinikán és Debrecenben is. A nagy értékű külföldi műszerek már rendelkezésre állnak, a gyermek-szívsebészeti hálózat kialakítása már csak az építőipar gyors munkájától függ. I. Begányi operaénekes, hangra, megjelenésre egyaránt elragadó ember. Muszorgszkij és Wagner, Borisz, igen, Borisz Godunov az ő igazi szerepe ! Így mondják, legalábbis. Mert az énekes Begányit én sajnos nem ismerem, azaz, hogy személyesen nem. Az én Begányim, akiről beszélni akarok, tulajdonképpen nem is Begányi, hanem Borbély. Borbély Lajos. Csak gyanítom, hogy Borbély megtisztelő második neve és egykori énekes szenvedélye valamilyen módon összefügg egymással. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy Borbély hangja — annak idején, mikor a Rózsavölgyiből, Kék Balatonból hazafelé bandukolva átszakította az éjszaka csöndjét — se szép, se szárnyaló nem volt, szenvedélyességét és átütő erejét azonban senki el nem vitatta volna. Így történt, hogy Az egri megyei Művelődési Központ a hagyományokhoz hívén ismét egyetemi, főiskolai. előkészítő tanfolyamokat hirdetett meg. Erre mindazok a fiatalok jelentkezhettek, akik az ország valamelyik felsőoktatási intézményében szeretnék folytatni tanulmányaikat. A legtöbb érdeklődőt a magyar nyelv és irodalom témaköre foglalkoztatta. Nyolcvan középiskolás vállalkozott arra, hogy 12 alkalommal megismerkedjék a egy különösen zajos éjszaka után, valószínűleg, egy álmából fölvert egyén Borbélyt a nagy Begányihoz hasonlította. És Borbély Begényi lett, kétségkívül, most már örökre. Tíz éve ennek is! Tíz éve, hogy éjszakánként, a kollégiumban Begányi hangjára ébredtünk, és hogy hűséges kísérőjét, Virágh Lacikát, talán éppen ezeknek az éjszakai sétáknak következményeként beperelték gyerektartásért. Most, tíz év után itt ülök volt évfolyamtársaimmal egy cifra kocsmában, és bort iszunk. Mellettem Begányi és Virágh, szemben velünk Ro- bicsek, Kinsi. És még vagy tízen. Iszom a zöldszilvánit, és olyan bátran hallgatok közöttük, mintha otthon lennék. Pedig ritkán találkozom velük, néha, egy-eg összejövetelen, de buszon villamoson, üzletben soha Talán három éve is már, hogy egy orvosi rendelőben « követelményekkel, a szá- monkérendő anyag lényegesebb egységeivel. Szerdán délután dr. Lőkös István tartott előadást Romantika és népies realizmus címmel Ezt követően minden héten ugyanezen a napon találkoznak a résztvevők, s elsősorban a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola tanárai informálják őket a szimbolizmus, a verstan és a verselemzés, a mai magyar próza és dráma fontos összefüggéseiről. Ezenkívül jelenkori Fodor Mártával adtuk egymásnak a kilincset. Köszönni is alig volt idő, de Márta odasúgta: a zománcgyárban dolgozom, ha edényre van szükséged, gyere. Egyszer, az aluljáróban, Bartos szólt utánam. Ugye, te nem építkezel? Nem. Gondoltam. Miért? Nem kértél még csempét. Aztán jött egy telefon, hogy Fülöp a tervhivatalba került, és hogy Kínai visszapillantó- tükröket tud szerezni, Sass téglát, Robicsek porcelánt. Így hát, valami módon, tíz év után is összetartozunk. Azok is, akik látják egymást, azok is, akik nem. — Begányi, te hol ültél az előadóban? Iszik, a zsebkendővel meg- törlj a homlokát — Sehol Nem jártam előadásra. Nem járt. Persze, hogy nem járt. Miért nem jutott eszembe? Begányi és a jegyzetelés! Kerek feje kártyaasztalok mellől rémlik föl, sörösüvegek közül. A fut- ballpálya, a kézilabdapálya, a kosárlabdapálya széléről, a teniszpálya lelátójáról. Fű ‘és vörös salak, lábhoz tett sörösüveg, tökmag. Éneklés, vegyész-induló, mámoros vonulás. Begányi elém teszi a névjegyét. Borbély Lajos, főmérnök. Lakás, telefon Munkahelyi telefon. Begányi főmérnök' Ezt sem tudtam. Mi- árt nem tudom, ki lett közű '"nk főmérnök? Bűntudatosan nézem, mintha ezzel akarnám jóvátenni tudatlanságomat. Feje líránk nevezetes egyéniségeinek munkásságába is bepillantást nyerhetnek. Szó esik még a mondattani elemzésről, a grammatikai, a stilisztikai tudnivalókról és szű- kebb pátriánk hajdani és jelenlegi irodalmárainak tevékenységéről. Az április 20-ig tartó tanfolyamhoz mellékelték az ajánlott művek jegyzékét is, ezek áttanulmányozása megkönnyíti az eligazodást. teteje erősen kopaszodik, rit- kás haja, mint a szépen gereblyézett föld. Tekintete szelíd, túlságosan engedékeny. Talán ilyen volt tíz évvel ezelőtt is. Talán nem. — Begányi — mondom. — Kiket szereltél legjobban az előadók közül? Sorolja a neveket. Szekeres Béla, Török Antal, Béres Pici. Arcok rémlenek föl, vagy föl se rémlenek. Mintha sose láttam volna őket. — Tudod, ezek csöndes, középszerű emberek voltak. De igen rendesek. Ha tehetem, most is meglátogatom őket — Gorcsevre emlékszel? — Gorcsev. — Az a lófejű. Utolsó éves volt, mikor mi elsősök. Nem köszönt senkinek, a tanároknak sem. Begányi kitölti az üvegből a bort, hitetlenkedv- néz. — Gorcsev? Magam se tudom miért, izgatott leszek. Látom magam előtt Gorcsev szomorú lóarcát, amint magányosan baktat az egyetem márványaulájában. — tgy hívta mindenki, Gorcsev. Egyszer az a hír járta, hogy Gorcsev három napja fekszik az ágyon, és nézi a plafont. Képzeld, három napig feküdt, és nem szólt senkihez! Begányi elvesz egyet az asztalon sorakozó üvegek közül, mind a kettőnknek tölt, és bandzsít is hozzá. — Miért olyan fontos ez? (Folytatjuk! é
