Népújság, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-14 / 12. szám

A Minisztertanács tárgyalta A tudomány előterében: a hazai kutatásfejlesztés A Minisztertanács legutób­bi ülésén határozatot hozott a hazai tudománypolitika idő­szerű állami feladatairól. Több évre szóló cselekvési programot jogadott el, amely az elkövetkező években alap­ja lesz a társadalmi, gazda­sági •fejlődéssel összhangban álló, a változó körülményeket rugalmasan követő tudo­mánypolitikai munkánknak. A Minisztertanács állásfog­lalása a XI. kongresszus tu­dományos kutatásfejlesztést érintő határozatán nyugszik, figyelembe véve a Központi Bizottság 1977. október 20-i ülésén meghatározott terme­lés-korszerűsítéssel összefüg­gő feladatokat. A legfontosabb tennivaló a legutóbbi években kibonta­kozó folyamatok meggyorsí­tása és elmélyítése, a haté­konyság fokozása, továbbra is biztosítva a tudományos kutatómunkához szükséges nyugodt, alkotó légkört. A kutatásfejlesztés szerkezetét a jövőben rugalmasabbá kell tenni úgy, hogy gondosabb, jobb szelektálással követke­zetesen igazodjék a változó társadalmi-gazdasági kör­nyezet szabta igényekhez. Fokozni kell a társadalom, a gazdaság és a tudomány köl­csönös egymásra hatását. Ah­hoz. hogy a tudománypoliti­ka bázisa kiszélesedjék, meg kell szüntetni szűk, szektorá- lis hatáskörét. A Minisztertanács megálla­pította: a társadalom-, a gaz­daság- és a tudománypolitika összhangja a fejlődés ellenére még nem valósult meg. A gazdasági körynezet, az ér­dekeltségi viszonyok még nem ösztönöznek megfelelő­en a fejlett gyártási eljárá­sok alkalmazására, még nem elég erős a törekvés a kor­szerű termelési szerkezet ki­alakítására. A vállalatok egy része még nem mindig él a kutatás, a műszaki fejlesztés, a vállalati szervezés eszkö­zeivel, amelyek a gazdálko­dás hatékonyságát növelnék. A kutatóbázis az indokoltnál lassabban igazodott a társa­dalmi, gazdasági környezet szabta követelményekhez, l." _!_ ____________— f ejlődése a célokkal szemben extenzív jellegű maradt. Ez nehezítette a kutató-fejlesz­tő munka minőségi színvana- lának emelését, továbbá kap­csolatának elmélyítését a gyakorlattal. Az egyetemi kutatások feltételei kedvezőt­lenek, a kialakult helyzet né­hol már a korszerű oktatást is veszélyezteti. A nemzetközi tudományos munkamegosz­tásban rejlő lehetőségeket — az eddig elért fejlődés elle­nére — sem használjuk ki eléggé. Mi hát a tennivaló? A társadalmi-gazdasági célok szorosabb összehango­lását a népgazdasági és a ku- tástervezés eddiginél jobb összekapcsolásával lehet el­sősorban megvalósítani. A szelektív fejlesztés gyakorla­tának alárendelve fontos, hogy kiemelt figyelmet kap­jon a fejlett szocialista tár­sadalom építésével összefüg­gő kutatómunka, a licencek és gyártási ' módszerek vásár­lása. Hazánkban, a jövőben a kutatási eredmények fokozott hasznosításával fejlesztik a kutatási bázist. Ennek meg­felelően kiemelt támogatást kap a vállalatok szervezeté­ben működő kutatásfejlesztés, az egyetemeken folyó kutató­munka. A termelési szerkezet kor­szerűsítésével az iparban és A Mátravidéki Fémművek szocialista munkaversenyé- ben részt vevő dolgozók együtt csatlakoztak a Láng­gépgyáriak felhívásához, s elhatározták, hogy vállalá­saikkal folytatják a tavaly indított nagyob ütemű, jubi­leumi munkaversenyt. A vállalat megrendelői itthon és külföldön egyaránt, elsőrendű követelményként határozták meg a termékek minőségének és esztétikai kivitelének javítását. Az a mezőgazdaságban előtérbe kerülnek a kutatásigényes ágazatok, kútárak. Az ipar­vállalatoknál és mezőgazda- sági üzemekben felkeltik az új, korszerű technikai, tech­nológiai megoldások iránti érdeklődést. Üj együttműkö­dési formákkal, céltársulá­sokkal is segíthető a vállala­tok és kutatóintézetek szoro­sabb kapcsolatának kialakí­tása. Az egyetemi oktatással, szakemberképzéssel szemben növekvő társadalmi, gazdasá­gi igények kielégítése, az egyetemek szellemi kapacitá­sának jobb hasznosítása ér­dekében fokozottabb támoga­tást követelnek a kiemelkedő színvonalú tudományos isko­lák, erősítve az egyetemi ku­tatási bázist. Szoros és a. je­lenleginél közvetlenebb kap­csolatokat kell kiépíteni az egyetemek és a kutatóintéze­tek között. A Minisztertanács által meghatározott, sokrétű, átfo­gó tennivaló végrehajtására a kormány tudománypoliti­kai bizottsága három évre szóló munkaprogramot dol­gozott ki. A kutatásirányítás­ban érintett tárcáknak — a termelési szerkezet korszerű­sítését célzó minisztertaná­csi határozat feladataival is összhangban — intézkedési tevet kell készíteniük. idei év a minőségi munka éve lesz az üzemekben, en­nek érdekében tették meg felajánlásaikat a kollektívák is. Ugyanakkor továbbra is fontos feladat a gazdaságos termékszerkezet kiálakítása, az önköltség csökkentése, a hasznos munkaidőalap növe­lése és az anyaggal, energiá­val való takarékosság. Mind­ezek megvalósítására szintén értékes vállalásokat tettek a brigádok. S. I. Munka!e!aján!ásoh a Málravidéki Fémmttvekben műveiben „benne van” mind­az, ami megfogja, új gondo­latokra ébreszti a havannai vasutast éppúgy, mint a do­hánygyári munkást vagy ta­nítót, S mivel a világon ke­vés olyan muzikális, zenére fogékony nép van, mint a kubai, az örök dallamok gyorsan termő talajra talál­nak. Minden hétfőn és szerdán itt találkoznak a havannai kOzponfi munkáskórus tagjai és várják a „La directora hungarat”, azaz a magyar kórusvezetőt: Kralovszky Ágnest. Kubai nevén: Agnes Gonzales Fuxa. VII. La directora hun gara Havannában, a Forradalom terének szomszédságában, a 37. utcán áll egy kis faépü­let. A környéken mindenki csak úgy ismeri, hogy a „Ca­sa obrera”, amit úgy lehetne fordítani: munkásotthon. A forradalom előtt a haladó gondolkodású dolgozók talál­kozóhelye volt A rendőr­spiclik is gyakran megfor­dultak itt, mert akik a ház­ban találkoztak, azok a rendszer számára veszélyes emberek voltak. Mostanában e munkásott­honból esténként magyar szavak, magyar dallamok hallatszanak. A régi „veszé­lyesek” s azok utódai birkóz­nak a számukra — úgy mondják ■— megtanulhatat- lan magyar szavakkal De a közös nyelv, a zene nyelve átsegíti őket a kezdeti aka­dályokon. Mert hát Bartók, Jíodály muzsikájában, kórus­A Budapest óvoda Kétszer emelték tervüket... Műhely a gazdaságban A hatvani Lenin Termelő­szövetkezet lakatos-forgá­csoló üzemében harminc­egyen dolgoznak. Valameny- nyi jó szakmunkás, akiknek nevét újabban gazdaságszer- te emlegetik. Nem véletlenül, hiszen kétszer megemelt 1977-es tervüket is túlteljesí­tették. Méghozzá jóval határidő előtt: december közepére! Vajon miként érték el ezt a szintet? Milyen műhelytit­kai vannak kiemelkedő ered­ményeiknek? Az újságíró erről beszél­getett a -munkásokkal és az üzemvezetővel... LÉGZÉSTECHNIKAI BERENDEZÉSEK Czmorek József, aki egy­ben a termelőszövetkezet szakszervezeti bizottságának titkára, ekként mutatja be az általa irányított huszon­négy lakatos és hét forgácso­ló tevékenységét. — Hosszú ideje dolgozunk együtt. A társaság jó része szakmunkás, így hamar szót értettünk egymással. Ifjú­ként az emberek bizonyítani akarnak, igazolni azt: mit jelent a szorgalommal tár­sult képzettség. A többség a Petőfi nevét viselő szocialista brigádban ismerte meg, hogy mekkora hajtóerő az össze­tartás, a közös gondolkodás és cselekvés. Az elismerés, amiben nem volt hiány, egyébként is helytállásra ösz­tönöz. Nos, azt nem állítom, hogy esetenként nem adód­tak gondok, de ezeken, mint a forgácsolók esetében , is, úrrá lettünk. Mindehhez csak annyit, hogy az üzemiek nem akár­milyen feladatot látnak el. Légzéstechnikai berendezése­ket készítenek a Könnyűipari Szerelő Vállalatnak. A meg­rendelő kezdettől fogva elé­gedett, reklamáció még nem fordult elő. Napi tennivalóju­kat alkotójeliegűnek, színes­nek tartják. Olyannak, ami megmozgatja a fantáziát. Ezen felül a különböző házi megbízatásoknak is készség­gel tesznek eleget. Ök állítot­Budapesten, 1967-ben vé­gezte el a Zeneakadémia kó­rusvezetői tanszakát. Salgó­tarjáni leány, ott ismerkedett meg jövendőbelijével, egy kubai hallgatóval. Nemsoká­ra összeházasodtak, s több mint nyolc éve él a. sziget- országban. Sokan ismerik és tisztelik Kubában. Nemcsak a szak­mai berkekben, hanem a Co­rona szivargyár munkásainak körében is. Ott alakította meg az első havannai üzemi munkáskórust, több mint há­rom éve. De ennek külön története van. — Több mint százéves ha­gyománya van Kubában — meséli Kralovszky Ágnes, aki ma már a havannai mű­vészeti főiskola tanszékveze­tő tanára —, hogy a szivar­gyári munkások, miközben sodorják a szívni valót, zenét, verset hallgatnak. A legkel­lemesebb hangú, a legtisz- táoban beszélő munkatársak közül maguk a gyári dolgo­zók választják kj a felolva­sót, aki naponta egv-két órát olvas: regényt:, novellát, vagy érmen a naoi sajtót. A szi­vargyáriak úgy korszerűsítet­ték ezt a hagyományt, hogy „lazításul” énekelnek is: népdalokat, forradalmi dalo­kat. Egyik délelőtt hallottam énekelni a Corona gvár munkásait. Ezutáh már több­ször visszatértem hozzájuk. Akkor született az ötlet. S folytatódott azzal, hogy megalakult a szivargyári kó­rus. Alig egy év múlva, az amatőr kórusok országos ver­senyének győztesei lettek. Kubai munkásmozgalmi da­lokat és Bárdos Laios „Da­na dana” című müvét éne­kelték spanyolul. A sikernek az egész gyár örült. S mi sem természetesebb, mint-. ták össze a kerekharaszji ga­bonatárolót és gépüzemrészt, előre gyártott elemekből. Hozzáértésüket dicséri az ön­tözéshez használatos vízkivi­teli mű. S ne feledkezzünk meg az általuk előállított fékdobokról sem. KÉTSZER MÓDOSÍTOTTAK Ezek után természetesnek tűnik: vezetőik a szükségben nemhiába fordultak hozzá­juk. Kértek először, majd másodszor. Az előzményeket így idézi Czmorek József. Árbevételi tervünket két­millió-hatszázezer forintban szabták meg. Később azon­ban jött a módosítás. Próbál­kozzunk meg a hárommillió- egyszázezerrel ! A javaslatot megtoldották azzal, hogy ez az e gssékzzöevte í,tsn.nc - az egész szövetkezet érdekét szolgálná. Összeültünk, meg­beszéltük, s egyetlen kolléga sem húzódozott. Ezt követően ismét megkerestek bennün­ket, az iránt érdeklődve, hogy túlzott óhaj lenne-e a három­millió-hatszázezer forint? Egy kissé meglepődtünk, de nem riadtunk vissza, sőt! El­határoztuk, ha lúd. hát legyen kövér. Ezt is elérjük. S ha le­hetséges, túlszárnyaljuk. így lett, mert december 15-én az­az két héttel a múlt év vége előtt, már a hárommillió­hatszázezer fölött tartottunk. Ezen bizony azok is meg­lepődtek, akik a nem min­dennapi szíveséget remélték. A SIKEREK TITKA : Nézzük most a legizgalma­sabbat, a sikerek megannyi titkát. — Takarékoskodtunk az anyaggal, az energiával és a munkabérrel. Fokoztuk a ter­melékenységet, s kihasznál­hogy a különböző ünnepsé­geken a főműsor a kórus fellépése volt, Ágnes (mert csak így nevezik Kubában) vezényletével. A hír terjedt. Eljutott a szakszervezetek országos központjába is, ahol arra kérték a magyar asszonyt, hogy segítsen megalakítani a havannai központi munkás­kórust. Hónapokon át járta az üzemeket. Hallgatta az öntevékeny — jobb szó hí­ján — énekes csoportokat. Ismerkedett hangjukkal, re­pertoárjukkal. Jegyzetelt s válogatta a legalkalmasabb „hanganyagokat”. így jutottak el idáig és választották otthonukul a ré­gi munkásotthont. A név is rangosabb lett: „A Szakszer­vezetek Központi Munkáskó­rusa”. Vegyes kórus, a leg­idősebb 58, a legfiatalabb alig múlt 16 éves. Munkaidő után esténként ismerkednek a kubai munkásmozgalom legszebb dalaival, magyar szerzők műveivel, s egyben az alapokkal is: hangképzés­sel, metodikával. Hiszen kö­zülük senki sem végzett ze­neiskolát. A magyar asszony nagy­szerű segítőre talált. A mű­vészeti főiskola jelenlegi igazgatója Juan Jose Fuxa, akj hosszú időn át Kuba bu­dapesti nagykövete volt. A magyar élet, a valóság, a ze­ne iránti szeretet itt. ha­zánkban erősödött meg ben­ne. Együtt fordították le Vá­sárhelyi Zoltán „A kórusve­zetés rpódszertana” című könyvet, amelyből ma a ha­vannai főiskolások tanulnak. Király Ferenc (Folytatjuk) tunk minden percet. Hadd említsek meg egy nagyon egyértelmű tényt! A forgá­csolóknál régebben nem ment minden a rendjén, a nyolc­órás munkaidőt korántsem használták ki. Nem nyugod­hattunk bele, mindenkinek fejére olvastuk, miben hibás, s hogyan hozhatná rendoe ügyeit. Mindezt nem hatalmi szóval, hanem úgy, hogy va­lamennyien érezhették a se­gítő szándékot. Állítom, az ilyesfajta megközelítés nem szül visszatetszést. A taná­csokat megfogadtak, s az élő- irányzott kétezer fékdob he­lyett ötezernél többét állítot­tak elő. Nincs ebben különös, mindössze kialakult a koráb­ban hiányzó csoportszellem. Igen sokat számít a megszi­lárdult munkafegyelem. Mi sem restkedhettünk. Időben megkötöttük a szerződéseket, s az igények jó felmérése után gyorsan gondoskodtünk anyagbeszerzésről. TŰLÓRA ÉS FELELŐSSÉG Hasonlóképpen véleked­nek a szakmunkások, akik közül K lement László gép­lakatos 1973-tól dolgozik a szövetkezetben. — Megértettük, miről van szó, ezért bármikor vállaltuk a túlórát, pedig valamennyi­en inkább otthon töltenénk szabad időnket, mert a ház körül is akad elfoglaltság bőven. Ez keresetben is so­kat jelent, bár nem minden a pénz. Azt viszont éreztük: rajtunk is múlik, hogy a gazdaság miként zárja 1977- et, s milyen esélyekkel in­dul 1978-nak. Ezért akkor jöttünk, amikor kellett, ami­kor hívtak bennünket. A felelősségérzetet hang­súlyozza Kelemen Árpád általános lakatos is. — Az üzemet nem hagy­hattuk cserben. Ilyenkor az egyéni érdek csak sokadran- gú lehet. Egyébként is a többség hatása alól senki sem vonhatja ki magát. Ho­gyan lazsálhatánk, amikor mások mindent beleadnak ? Es ezt ne vegye tőlünk üres szólamnak... JOGOS KÍVÁNSÁGOK Ilyen évkezdő látogatáskor illik megkérdezni, hogy ki mit vár az új esztendőtől. A jogos kívánságok listáját csokorba kötöttük. — Jó lenne, ha az új üzem mellé elkészülnének a meg­felelő szociális létesítmények. A mostani fürdőben csak a munkások egy része tisztál­kodhat, a többinek marad a lavór. — Ahhoz, hogy még több­re jussunk és mennyiségileg bővítsük a KIPSZER-rel kö­tött megállapodást, megfelelő gépek is kellenének. — örülnénk, ha megvaló­sulna egy jó elképzelés, s a MEZŐGÉP hórti gyáregysé­gének bérmunkában fóliasát­rakhoz . kerítést készíthet­nénk. — Mi tagadás, fokozhat­nánk a fékdobgyártast is. Ehhez azonban legalább nyolc új szakmunkás és be­tanított dolgozó kell! — A munka- es a védőru­ha kérdése sem rendezett. Bakancsot például nem ka­punk, holott másutt ezt meg­adják, mert rendelkezések írják elő... íme a csokor, kártyával, címzettje a Lenin vezetősé­ge. Ügy véljük, méltó fogad­tatásra talál, hiszen az ál­dozatkészséget illő megbe­csülni. (m. gy.) JOMmQ 12)78. január 1L, I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom