Népújság, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-01 / 1. szám

^SAA/SAAA/AAAAAAAAA^AAAAA-*AAA^AAAAAAAAAAAA/VAAAAAAAAAAA/k>NAAA/SAAA/\A/SA/S/SAAA^A>VV'VVN^*AAAAAAAAAAAA*» ’S £ S » N *© o & Kuriózumok VADORZÓ Egy clarói (Svájc) illeté­kességű lakosra rábizonyítot­ták a vadorzást, és letartóz­tatták. A hivatalos vadász­szezon megkezdése előtt le­lőtt egy szarvast és egy zer- gét, és ehhez hangtompítós fegyvert használt. A vadorzó a clarói vadásztársaság el­nöke volt. ÜLÊSI VILÁGREKORD öt férfi, három nő és egy kutya új „világrekordot” ál­lított fel az ausztráliai Dar­von város partjainál. 120 urát ültek végig együtt egy tengertől körülvett sziklán. A „sziklaülő-világrekorde- rek” egyúttal személyes tel­jesítménymaximumot is el­értek: már az első négy nap elteltével összesen 120 palack sört fogyasztottak el (a ku­tya kivételével). elhajlás Egy 16 éves torinói diák­lány s „nő” témáról írt házi feladatában a következő ol­vasható: „A becsületes asz- szonyok a pisai ferde torony­hoz hasonlítanak: elhajlanak — de nem buknak el”. A LEGRÖVIDEBB ÜT Egy stockholmi újságban a következő házassági hirdetés jelent meg: „Tehetséges tit­kárnő főnöket keres házas­ság céljából, hogy megspó­rolja az irodai tevékenysé­gen keresztül a kerülő utat”. KONKURREN Cl AH ARC Egy zürichi étterem 19 éves alkalmazottja 13 000 frankot lopott el munkahe­lyén és elővigyázatosságból eltűnt a városból. Baselban azonban maga is lopás áldo­zata lett. Egy pénztárcákra specializálódott „kollégája” kihúzta zsebéből a zsák- rhányt. A tolvajt és a meg­lopott tolvajt elfogták. ÔNSEG1TSËG Mert bosszantotta a háza előtt parkoló autók sokasága, egy vancouveri (USA, Wa­shington szövetségi állam) férfi a saját maga segítségé­re sietett: maga készítette büntetőcédulákat helyezett a szélvédő üvegekre. Néhány autótulajdonos valódinak hitte a fizetési felszólítást és elküldte a dollárösszeget a rendőrségnek. A rendőrséget ez meglepetésszerűen érte, minthogy nem tudott az esetekről. így jutottak az öntevékeny autós nyomára és megtiltották a büntetőcé­dulák „hazai” gyártását. ADÓELLENŐRZÉS A winnipegi (Kanada) pénzügyi hatósághoz a kö­vetkező levél érkezett egy üzletasszonytól: „Önök be­jelentették az adóellenőr lá­togatását. 28 éves vagyok. Ha lehet, küldjenek férfi el­lenőrt, aki hozzám hasonló korú és nőtlen. Nővérem ezen az úton kitűnő férjet talált magának.” WILLIAM CLARK Tiltakozó akciót szerveztek az egyik walslooi (Nagy-Bri- tannia) iskola diákjai. Az el­len hadakoztak, hogy iskolá­juk felvegye William Clark nevét William Clark úr el­len nem lenne semmi kifo­gásuk — csak nevének kez­dőbetűi zavarták őket. Angol szokás szerint ugyanis ezeket fel kellene tüntetni a diákok sapkáján Így minden tanuló a W. C. jelet viselné. ! & I £ oc Mennyibe kerül e§y feleség? Szaúd-Arábiában, Bcüeh- mer körzetben, az ország egyik legszegényebb részé­ben, a nősülő férfi nemrég még 20 000 riait (5800 dol­lárt) volt köteles fizetni a menyasszony családjának. Ez a körülmény erősen le­csökkentette a házasságok számát. E tendencia megfé­kezése érdekében Szaúd- Arábia kormánya megszab­ta a menyasszony család­jának kifizetendő összeg felső határát: ha a meny­asszony lány, 10 000 riait (2900 dollárt) kell érte fi­zetni, ha özvegy vagy elvált aszony — 8000 riait (2300 dollárt). FARKAS ANDRÁS: Készülök írni Készülök írni — Küldi a két szót Túl a Csatornán, Küzdeni kész és Honra sosem lelt, Régi barátom, Fújt az a nagy szél És ez a férfi Ment, ahová ment, Céljai hívták Környezetétől Messze, sikerre, És magyarul él. És magyarul ir. És magyarul is Álmodik, itthon Lenne, ha lenne. Üttalan úton, És a Karácsony Arca, az ünnep, És a melegség És a családi Nagy szeretet lesz Most az a színpad, Honnan a lélek Küldi a sóvár Képzeletet, mert Itthon, a földben Él a gyökérzet, Húz a hazáig — •KARÄCSONDI IMRE: Téli éjszakában bolond futó a téli éjszakában léptei porlanak a táj havában párolgó testtel meztelen szalad szeméből könnyek hullanak agyában mogorván kattog a malom lobogó hajjal lohol a havon kiáltana de hangja nincs torkán kegyetlen tüz-bilincs aki látja vinnyogva nevet szívéhez nyúl a borzas rettenet a kidülledt szemek elébe ugranak üvöltenek: utat utat felkél a penge-élű szél fagyott húsát hogy marja szét lábában a vékony csontkemény inak hegynek oromjára tartanak vérpöttyök látszanak a havon karkötők egy óriás karon a pettyek sűrűsödnek egyre vonalban érben futnak a hegyre a csúcson fönt valaki liheg ajkán vér szemében könny lebeg testéről elszáll a köd-gomoly a hegyen titkos néma csönd honol Trubadur-szolgálat Eredeti szolgáltató irodát nyitott Madridban a 33 éves Orlando Graciana. Ügyfelei olyan bátortalan férfiak, akik nem mernek választottjuknak nyilatkozni. Az új cég al­kalmazottai megrendelésre szerenádot adnak az ügyfél ked­vesének ablaka alatt. Abban az esetben, ha a szeretett nő férjes asszony, a cég dolgozói „veszélyességi pótlékot” is kérnek. A szolgáltatás díja természetesen ünnepnapokon is magasabb. „Méfmérföldes" cipők A cipők, amelyeket Kensington angol városban ké­szítettek, 6 kg súlyúak és kismotorokat erősítettek rájuk. Egy óra alatt 22—25 km-t lehet velük megtenni. A cipők­kel ugrásszerűen „lépéseket” tehetünk. Egy lépés hossza kb. 3 méter. Ugrás közben a cipők kb. 25 cm magasságra emelkednek a föld fölé. A legjobb orvos Galeneus, kezdetben a gladiátorok, később a római császárok orvosa, akinek legnagyobb érdeme az volt, hogy rendszerezte korának orvosi ismereteit, arra a kérdésre, hogy kit tart százada legjobb orvosának, ezt válaszolta: „A legjobb orvos a természet. Valamennyi betegség há­romnegyed részét meggyógyítja és ráadásul még csak nem is ócsárolja kollégáit”. a lelket mérgezi A svédországi Hällefordsban egy lelkipásztor vasár­napi prédikációjában arra szólította fel a híveket, hogy vigyenek el neki minden olyan írást, ami „mérgezi a lel­ket és megzavarja a gondolkodást”. A következő nap meg­jelent a lelkésznél a helyi kovácsmester és átadott neki... egy adófizetési felszólítást! hidavatas (Beadó János karikatúrája) I’ Ikéstem a mun­kából. Belépek a műhelybe, hát ép­pen a főnök jön szembe, Haszan Meh- tijevics. Zavaromban elpirultam. — Hm, hm — kö­szörülte komoran a torkát Haszan Mehti- jevics, aztán jeges hangon megszólalt: — Szép kis munka­erő, mondhatom. Majd a föld alá süllyedtem szégye­nemben. — Hány óra? — Nyolc óra múlt tíz perccel — felel­tem csöndesen. — És hánykor kez­dődik a műszak? ' — Nyolckor — sut­togtam még halkab­ban szememet bűn­bánóan lesütve. — Látom, nem vagy fajankó. Jól tu­dod, hogy létezik a világon munkafegye­lem, amely minden­kire egyformán köte­lező. Rendnek kell lenni. Minden perc­cel takarékoskodni kell... Haszan Mehtije- vicsből ömlött a szó. Hosszasan fejtegette a percek fontosságát. Meggyőzően és szívé­lyesen, hevesen és ■«>511 RaKIMOV (ff oktatóan, szavainak kikat. Az enyém is időnként széles moz- ott állt két lépésnyi- dulatokkál adott na- re, fémesen csillog- gyobb nyomatékot. va, mozdulatlanul. Hol csöndesre fogta Éreztem, hogy kiszáll a hangját, hol meg belőlem minden erő. úgy dübörgőit, akár a A szemem előtt elsö- hegyi patak. Utalt tétült a világ. A fö- egy bizonyos értekez- nők atyáskodó Vali­iét bizonyos előadd- veregetése térített sának bizonyos kité- magamhoz, telére, idézte egy bi­zonyos tekintélyes új­ság bizonyos cikké­nek hosszú és okos mondatait, hivatko­zott egy bizonyos bro­súrára, amelyben ar­ról esik szó. milyen kárt okoznak a ter­melésnek egyes lelki- ismeretlen dolgo­zók Már egészen elzsib­badt a lábam. Irigy­kedve néztem a gé­pük fölé hajló sza­tfWVSAA/V\A>**AAAA — No, világos min­den? Mosolyfélét eről­tettem az arcomra. Nyilván igen gyá­szosra sikerült, mert Haszan Mehtijevics azt mondta: — Látom, hogy furdal a lelkiismeret a ballépésed miatt. Jegyezd meg, hogy tíz perc a termelésben nagy dolog. Tíz perc alatt műhelyünk például kétszáz mun­kadarabot készít, gyárunk pedig... Azt hittem, rögtön elájulok. — Vésd jól az eszedbe, hogy be­csülni kell minden másodpercet! Amikor befejezte, rogyadozó térddel kullogtam a géphez. Ebben a pillanatban megszólalt az üzemi rádió: — Elvtársak, ebéd­szünet. Most hallgas­sák meg Haszan Meh­tijevics Kalantarov előadását a „Legfőbb kincsünk az idő” cí­mű sorozatból. Elveszítettem az eszméletemet. (Fordította: Zahemszky László) Rendhagyó ragozás a humor jegyében Az iskolában megtanultuk, hogy van rendhagyó rago­zás is. Mi most ebben aköz- leményünkben olyan, valóban rendhagyó ragozási formákat mutatunk be, amelyeknek a humor jegyében különál­ló, sajátos közlő és kifejező szerepük van. Lássunk néhány típuspél­dát, de nem okulásul, hanem a nyelvvel való játékos hu. morkodás igazolására. A bi­zalmas. kedélyes, játékos és humoros beszédhelyzetekben fel-feltűnnek elavult, régies igealakok is. A régi jövő idői jel segítségével alkotott fizetendel, nyugodandol ige­alakok ma már elsősorban a nyelvi humor forrásai. A lá­tod helyett, a lődd, a tudha­tom helyett á tóm, a tud­hatod helyett á tudható ige- alakok is éppen nagyon egye­di voltukkal az egészséges nyelvi derű forrásai lehet­nek. Azt is megtanultuk az is­kolában, hogy a van igének több olyan alakváltozata le­hetséges, amellyel ma már mindennapi nyelvhasznála­tunkban ritkán élünk. A köl„ tők éppen ezeket a formá­kat használják fel a nyelvi humorkodásra, versbeli kulcs­szóként: „így egész hihető l hogy sosem is valék f ... nincs kétség így lészen f lévén létem leendő” (Nyer­ges András: Létige). A költők gunyoroskodó jó­kedve egészen merész ás meghökkentő ragozási alak­formákat is teremthet. A rí­mek hívó szavára jelentkezz tek ezek a szokatlan igeala­kok az alábbi versrészletben! „lm itt az ős / dilemma: / ha elszakadna csillagtól fénye, / mi lenna?” (Majthér.yi Erik1 Kínrím). — „Herceg J a szú is / másodperceg” (Ve­res Miklós : Ballada a fél­gyorsult időről). A nyelvi bohóság, ha úgy tetszik, az egészséges bohóc­kodás forrásául költőink gyakran olyan „szabálytalan* igealakokat is teremtenek, amelyek először meghökken­tik az olvasót, azután kötél­nek áll; s a költővel együtt vállalja a nyelvvel való ját­szadozást: „Olvasóim, bús magyarok, / Miránk csupa pech agyarog" (Tóth Árpád} Országos eső). — „Kétszer- kettő-nagyuram nagyurog* (Fenyő László: A büróketrec. bői)/ — „Ki tudhatja, hogy mitől zokorog?” (Tamkó Si­rató: Tragédia). Simor András, nevének fel- használásával alkot olyan, önmagában véve is gunyoros szóalakot, amelyet szellemes1 szójátéknak is elfogadhat az olvasó: „Egész délután mor­gók ... / Semmit teszek, si- morgok” (Simor: Kis dal). Dr. Bakos József

Next

/
Oldalképek
Tartalom