Népújság, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-10 / 8. szám

...ezernyi önkéntes munkatárs „Azzal a kéréssel fordulok önökhöz..„önök már annyi embernek segítettek ügyes-bajos dolgában—” „Először is köszönöm a segítséget, amit korábbi levelemre nyújtott a szerkesztőség”.. ­Levelek, levelek. Bennük panasz, mert nem szolgáltak ki udvariasan a boltban — panasz, mert a vevők indokolatla­nul sértették meg az eladót. Panasz lakásügyben, telekügy­ben. Orvoslást várnak évek óta húzódó társbérleti vitához, és néhány centis mezsgyeelszántás immár bírósági tárgya­lásokat is megérő ügyében. Es panaszkodik az elhagyott fe­leség, férj, szülő, a felháborodott szomszéd. Természetesen nemcsak ilyen ügyben ragadnak tollat az emberek. Érkezik levél, mert letaposták a népkert virágait, mert szemetelnek. S érkeznek levelek, nem is kisebb szám­ban. arról, hogy a vállalatnál teljesítik a tervet. Írnak nyugdíjasok, megköszönve, hogy baráti hangon szólnak hozzájuk, és szocialista brigádok, újabb eredményeikről, társadalmi munkások sikereikről. Levelek, levelek. Évente több mint kétezer. S ez a több mini kétezer levél ezernyi szálat jelent, arríely az újság és olvasói között szövődik. Lehet-e jobb bizonyítéka annak, hogy az olvasó szereti lapját, s bízik azokban, akik a lapot írják, szerkesztik, mint az, hogy kisebb-nagyobb gondjaik­kal, örömeikkel az újsághoz fordulnak. A lap munkatársa igy válik igazán részesévé az emberek mindennapi életének, hiszen hírt hall arról, hol volt örömteli esküvő, névadó, s arról is, kinek mi okoz gondot. Mintegy az élet ütőerén tartja a kezét, meglehetősen pontosan informálódva arról, mi foglalkoztatja az embereket. Érdekes volna statisztikát készíteni erről. S ha komolyam vesszük e statisztikát, kiderül, még azok is, akik látszólag magánügyükben fognak tollat, az újság segítségét kérve, át­tételesen nagyon is országos gondokat pedzenek. A kisnyug­díjas, amikor az öregebb emberek panaszát tolmácsolja, tu­lajdonképpen általános gondunkról ír, hiszen nem mindegy senkinek sem, hogyan élnek azok, akik évtizedeket töltöt­tek el becsületes, kemény munkával. Mint ahogy az sem mindegy, például a kereskedelem vezetőinek, hol és milyen árut kapnak vagy nem kapnak az emberek, hiszen az egyé­ni panaszokból következtetni lehet orvoslásra váró, és na­gyon sokakat érintő dolgokra. A levelek sok esetben, mint a hőmérő jelzik, ha valahol egy intézkedés jogosan, vagy jogtalanul ellenérzést vált ki az emberekből, mint ahogy jelzik azt is, amikor elégedet­tek egy-egy újabb intézkedéssel, vagy legalábbis megértik annak lényegét, szükségességét. A Népújság 1977-ben megközelítően 2500 levelet kapott az olvasóktól. Ennyien fogtak tollat, hogy segítséget kérje­nek ügyük elintézéséhez, megírják véleményüket egy cik­künkről. vagy községük, városuk, üzemük, hivataluk egy- egy általuk fontosnak vélt eseményéről. E levelek egy ré­sze, — mintegy hatvan százaléka, — panaszról szólt, vagy eredményről, valamilyen formában napvilágot látott az új­ság hasábjain. Egy részük nem került közlésre, de hosszabb-rövidebb idő után írójuk elkönyvelhette magában, nem fogott hiába tollat S hogy ez így van, az sokakat dicsér. Tanácsokat, vállalatokat, intézményeket, ahol a panaszos levelek alap­ján, — kérésünkre, — lezártak hosszabb ideje folyó vitákat. Kik azok, akik időnként felkeresik leveleikkel az újságot? Igen széles táboruk van az alkalmi és rendszeres levelezők­nek. Soraikban fellelhető az általános iskolák nporterorse- inek kis tagjaitól a nyugdíjasokig minden réteg. Igen vál­tozatos foglalkozásuk is. A fizikai munkástól a főiskolai ta­nárokig, szinte minden foglalkozást képviselnek. Amikor az ember megpróbálja elkészíteni a mérlegét egy esztendőnek, — s mikor volna ez aktuálisabb, ha, nem a*, új év tájékán— azokról is szót kell ejteni, akiket nem egy­szerűen a segítségkérés ösztökél a levél megírására, hanem néha rosszindulat, leplezetlen rosszhiszeműség. Névtelenek ezek a levelek. Való igaz, akad olyan névtelen levél is, melyben okkal ok nélkül valamiféle félelem hallgattatja el a nevet, de igaz az, amit írnak. Ilyenkor a segítség sem ma­rad el. De ezek vannak kisebb számban. Vannak a névte­len levélíróknak veszélyesebb fajtái is. akik más neve, cime alatt vádaskodnak, s a jobbik eset, ha visszajön a válasz: „Címzett ismeretlen” jelzéssel. Olyan is akadt, amikor fel­háborodottan jelentkezett a név eredeti tulajdonosa, mit sem tudva a neki tulajdonított feljelentésről. Ilyen esetek­ben a lap is csak egyet tehet, a koholt vádakat figyelmen kívül hagyja. A többséget azonban őszinte segíteni akarás ösztönzi le­vele megírására. Ez nagyon sokat jelent a szerkesztőség és az olvasók kapcsolatában, S amikor megköszönjük egy esz­tendő minden levélírójának a munkáját, csak annyit kérhe­tünk, várjuk az új esztendőben is az újabb leveleket. Hi­szen ma is élő az a lenini tanítás, amely szerint az újság­okkor teljesítheti igazán feladatát, ha munkáját ezernyi ön­kéntes, nem hivatásos munkatárs is segíti. Deák Rózsi Munkásőrök e^ysé^gyűlése Vasárnap tartották meg ünnepélyes egységgyülésnket ás egri Finomszerelvénygyár kultúrtermében az egri munkás­őrök. A megjelenteket, közöttük Schmidt Rezsőt, a megyei párt-vb tagját, a városi pártbizottság első titkárát. Bánkúti Károlyt, a megyei munkásőrség helyettes parancsnokát? va­lamint a tár.s fegyveres testületek vezető munkatársait, a gyárak, üzemek képviselőit, és az egyik szovjet alakulat tisztjét, dr. Nagy Sándor köszöntötte megnyitó beszédében, majd Kovács László, Eger város munkásőrparancsnoka tartott az elmúlt kiképzési év munkájáról, tapasztalatairól beszámolót, ismertette az új év feladatait, Értékelte a mun­kásőrök tevékenységét a városi pártbizottság első titkára és a munkásőrség megyei parancsnokságának helyettes veze­tője is. Később az új munkásőrök tettek esküt majd a szo­cialista munkaversenyben, a kiképzésben legjobb eredmé­nyeket elért alegység parancsnokokat és munkásőröket ré­szesítettek kitüntetésekben, illetve jutalmakban. Képünkön: Kovács László parancsnok beszámolóját tartja (Fotó: Szántó György) Hatvani körkapcsolás Több cukor, zakuszka, s cipő Líbiába Jubileum a Szaljut 6-on Érdekesebb utazás — Bonyolultabb feladatok Az új esztendő első heté­nek végén gyors beszélgetést folytatunk Hatvan legna­gyobb üzemeinek ' vezető munkatársaival, érdeklődve az indulás . eredményeiről, gondjairól. Elsőként Lichten­stein, József cukorgyári fő­mérnök szavait idézzük. — Nem panaszkodhatom, a selypi és hatvani gyárak igen jól kezdték az évet. Szomba­tig 32 ezer tonna répát dol­goztunk fel, ami húsz száza­lékkal jobb a tervezettnél. Az első hét cukortermelése 3300 tonna Egyébként, ha így ha­ladunk, január 16-ig az utol­só vagon répa is beérkezik a gyárakba, illetve kifogy rako­dóinkból, 18-án pedig befe­jezhetjük az üzemelést, fel­dolgozást. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy számítá­sainktól eltérően tíz nappal hamarabb fejeződik be a kampány. Hogyan és miért? Egyrészt lényegesen intenzí­vebb volt a munka, mint ko­rábban. Azonkívül valamivel kevesebb nyersanyagot kap­tunk. Ezt a magasabb cukor- tartalom kompenzálta. Ilyen­formán szezon végére meg­lesz a 75 ezer tonna szállítás­ra kész áru. ★ — Mi újság a konzervgyár­ban? A drót végénél Bellák Ist­ván főmérnök. — A szokásos leltározással együtt ismét beindult a do­bozgyártás, valamint a para­dicsomlé pürésítése. S a hét eseményének számit, hogy megkezdtük a zakuszka gyár­tását. A Szovjetunióban ked­Köioazdásiob értekezlete Tegnap kibővített ülést tar- cőtt Egerben a Magyar Köz- gazdasági 'Társaság Heves megyei Szervezetének elnök­sége, Az ülés résztvevőit Bar­id Alajos, a megyei szervezet elnöke köszöntötte, majd az aktuális tennivalókról Kán­tor Imre, a szervezet titkára tartott előadást. Ezután az élelmiszer-gazdasági szakosz­tály munkáját Habéra László szakosztályi elnök értékelte. Áz ülésen .részt; vettek a Szakosztályok titkárai is. veit cikkből .120 vagon ex­portrendelésünk van, aminek mielőbb szeretnénk eleget tenni. ■ • > ★-r— Kozák Géza vagyok- á cipőgyárból. Éppen most ad­tam jelentést pesti közpon­tunknak is az év induló he­téről, amely minden koráb­binál jobb, eredményesebb volt. Szilveszter után nem volt „kimaradás” munkaerő- bén, folyamatosan kaptuk a nyersanyagot, így . belföldi piacra 20 ezer pár női- és leánykacipőt tudtunk készí­teni. Jövő héten kezdjük a szovjet exportmunkákat. Van egy továbbLke^aező Jiírem is... Péntekenkülkereskedelmi ■ szerveinken keresztül tőkés . exportra kötöttünk -mégállfr-t ' podást. Ez az első-ilyeiV jel­legű piaca a hatvani gyárter lepnek. S a szállítási szerző­dés- értelmében 1978. első fe­lében 30 ezer pár gyermek­cipőt küldünk Líbiába. — Sok sikert a munkákhoz, -r- Köszönjük ... , (m. gy.) Jubileumot ünnepelhet kedden a Szaljut 6. két űrha­jósa, Jurij Romanyenko és . Geovgij Grecsko: egy hónap- " pal ézélőtt indultak'el űr­utazásukra a Szojuz 26. ürha- ■ jórí, ahonnan átszálltak űrál- ' lomásúkra. Grecsko egy íz­ben már eltöltött egy hóna­pot a világűrben, a Szaljut 4. űrállomáson és tapasztalatait így foglalta össze a moszkvai televíziónak adott űrinterjú­jában: a jelenlegi utazás sok­kal érdekesebb. A tapasztalt űrhajós min­denekelőtt a világűrben tett kirándulást, s az új típusú űrruha kipróbálását _ jelölte,,., meg új elemnek korábbi ta­pasztalataihoz képest. Grecsko szerint a jelenlegi űrutazás bonyolultabb fel­adatokat hozott az űrállomás személyzete számára, azonban körülményeik jobbak, ké­nyelmesebbek, felszerelésük korszerűbb. Romanyenkót arról faggat­ta a földi irányítóközpontból a riporter, megváltoztak-e szokásai, változott-e ízlése az .elmúlt..hónapban. A válasz határozott „nem”' volt, az űr­hajó parancsnoka azt mon­datta, hogy a rendszeres munka a Földön is mindket­tőjük közös szokása volt — ezt a világűrben is folytat­ják. Nincs eltérés egyéb szo­kásaikban sem, a táplálko­zástól a megszokott életrend­ig. feladat még ma sem veszély­telen. Ha élve akarják őket elfogni (például áttelepítés céljából), akkor az egyik vá­dász felülről a krokodil két. szemét becsukja. Az állat rö­vid időre harcképtelenné vá­lik. Így lehetőség nyílik rá, hogy állkapcsait és végtagjait összekötözzék. Ha kimondták rá a halálos ítéletet, vaddisz­nóhússal tőrbe csalják az előre elkészített csapdába. A fejére mért hatalmas bárd- ütés azonnal végez velük. Valamikor, a Nílus partvi­dékén patkányokkal etették meg a krokodilok tojásait, nehogy a környék lakhatat­lanná váljék. Itt Kubában vi­szont speciális keltetőgépék­ben, 90 nap alatt csaknem ezer tojásból bújnak ki a 20 —25 centiméteres újszülöt­tek. Hosszuk, tízesztendős ko­rig, évente mintegy 25 centi­méterrel nő. Van olyan, amely eléri az 5—6 métert, s a 60—80 évet. Azt mondják a krokodilok rendkívül mélyen érzők. Egy-egy társuk halá­lán hetekig' búsulnak, kro­kodil-könnyeket ejtenek. De nem olyat, amilyet a köz- megítélés szerint gondolunk. A zapatai farm szakemberei­nek véleménye szerint egész más tudományos magyará­zatuk van a krokodilus-köny- nyeknek. Az állatok vízben való látását a szemeiken el­helyezkedő. átlátszó hártya teszi lehetővé. Ha szárazra érnek, lebocsátják a hártyá­kat, s a rajtuk összegyűlt víz cseppekben hullva jelenti az ún. ..krokodil-könnyeket”. ■ Király Ferenc fHmmm 1978. január 10., kedd Cápák, krokodilok in. Cápavadászatra voltam hi­vatalos. Lelkileg felkészítve, a mesterség legalapvetőbb fogásait megismerve, s ké­pekről tanulmányozva azokat a cápafajokat, amelyek a kubai vizekben találhatók. Csupán egyetlen „bökkenő” hiúsította meg az izgalmas­nak ígérkező vállalkozást. Történetesen az, hogy én nem bízom a cápákban. Mit tu­dom én, hogy valóban meg­ijednek-e tőlem, ha azt kia­bálom a vízben, hogy „ü.ü,u\ Mert a veszélyelhárításra ez volt az egyik jó tanács. A másik: ne mozduljak, ha fe­lém közeledik égy ragadozó. A cápák ugyanis rendkívül rosszul látnak. Ha tehát va­laki mozdulatlan marad, a legnagyobb reménye van ar­ra, hogy „simán megússza” az ügyet. Szóval, megnyugtatóbb a partró' nézni/ vagy kis csó­nakkal . kísérve szemlélni a tenger nem mindennapi hő­seit, akiket megkülönbözte­tett tisztelet övez Kubában. Elsősorban bátorságukért, no meg azért is, mert a cápák húsából, májából nyert kü­lönleges olaj nagy . kincs. Mind többre és többre van szükség. Ezért is hódít egyre jobban a „gépesített vadá­szat”. Korábban a vízben né­zett . egymással farkasszemet az ember és. a cápa. (Szabály, hogy egyedül nem szabad le­merülni.) Most brigádok in­dulnak a terepre. Befognak egy 500—800 ' méteres tengeri területet. Vastag köteleken egyszerre 30—40 csalétket* — az empérador nevű halnak a fejét — belógátják a vízbe. Mivél a cápa szaglása — kü­lönösen vérre — rendkívül érzékeny, gyorsán megtalálja a csalit A csónakokban ülő vadászok, néhány méter tá­volságból, szigonnyal agyon­lövik, majd — a biztonság kedvéért — egy vasdoronggal fejbe verik a ragadozót. Bár a világ vizein mintegy 250 cápafajtát ismernek, itt, Kuba környékén mindössze 22—25 fajta található. Közü­lük a legveszedelmesebb a moréna. Hasonlít a kígyóhoz, a sziklák üregeiben bújik meg, s alattomosan támad. De nem kevésbé félelmet keltő a recézett fogazatú macskacápa, amely kitűnő úszó. Ha veszélyt érez, még a tengeri világban élő társait is megtámadja. Van miben válogatnia, hiszen a Kuba körüli vizekben mintegy 450 hal és halfajta él. Nagyon sok a rák, köztük a világszer­te keresett finom falat alap­anyaga, a langusta. A hely­beliek esküsznek rá, hogy az egyik legfinomabb étel, épp­úgy mint a teknősbékaleves. A teknős sem található mindenütt, ugyanúgy, mint a krokodil. Az ő birodalmuk a Zapata mocsár, a világ leg­nagyobb krokodilneveldéje. Ezt a tenyésztési központot több mint tíz évvel ezelőtt hozták létre, a kipusztulóban levő állomány megmentésére. A farmon jelenleg 18—20 ezer boldog krokodil lubic­kol a mocsaras vízben. Mi­vel természetes úton nem akarnak a kívánt mértékben szaporodni, mesterséges meg­termékenyítésükkel próbál­ják a tenyésztést meggyor­sítani. A krokodil ugyanis igen értékes. Testük bőréből cipőket, táskákat, öveket ké­szítenek. Egyszóval, szép de­vizát jelentenek a kubai kor­mánynak. De mielőtt bőrüket lenyúz­nák, el kell ejteni őket. Ez a Némelyik krokodil 80 évig is él

Next

/
Oldalképek
Tartalom