Népújság, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-04 / 3. szám

Rézműves műhely Nagyvázsonyban a néprajzi múzeumban látható Pintér Rudolf egykori rézműves eredeti formában helyreállí­tott műhelye. A kis épület­ben kiállított szerszámok és munkaeszközök egy kivesző­ben levő iparág értékes em­lékei. (MTI Foto — Rózsás Sándor felvétele — KS) Az egyetemi—főiskolai felvételik idei rendje Oj formátumban és a ko­rábbinál olcsóbb áron meg­jelent az egyetemeket, főis­kolákat, a tanulási lehetősé­geket és a követelményeket ismertető „Magyar felsőok­tatási intézmények 1978” cí­mű könyve. Az továbbtanul­ni szándékozókat részletesen tájékoztatja egyebek között az intézmények szervezeti felépítéséről, a jelentkezés és a felvételi rendjéről, a ta­nulmányi > versenyek helye­zettjeinek felvételi kedvez­ményeiről, a tandíjról, az ösztöndíjról és az egyéb ál­lami juttatásokról, valamint a felvételi vizsgákra előké­szítő tanfolyamokról. A felsőoktatási intézmé­nyek nappali tagozataira — a korábbi évekhez hasonlóan — felvételüket kérhetik a középiskolák utolsóéves ta­nulói, illetve azok az érett­ségizett, képesítőzött dolgo­zók, akik még nem töltötték be a 35. életévüket. A közép­iskolai végzettséggel rendel­kező szakmunkástanulók bármelyik felsőoktatási in­tézménybe jelentkezhetnek abban az évben, amelyben a szakmunkásképesítést legké­sőbb augusztus 31-ig meg­szerzik. A felvételhez rendszeresí­tett nyomtatványt a közép­iskolák tanulóinak iskolájuk bocsátja rendelkezésre, más jelentkezők a megyei nyom­tatványboltokban szerezhe­tik be. Az idén érettségizők, illet­ve a tavaly érettségizettek a középiskolán keresztül je­lentkezhetnek továbbtanulás­ra, a korábban, illetve az esti vagy levelező tagozaton végzettek közvetlenül a fel-, sőoktatási intézménybe küld­hetik kérelmüket. A továbbtanulni szándéko­zók csak egy felsőoktatási intézménybe jelentkezhetnek, egyidejűleg azonban pályáz­hatnak művészeti főiskolára, a néphadsereg katonai főis­koláira, és külföldi egyetem­re is. A műszaki felsőoktatásban az idén is tartanak szakma- csoportos felvételi vizsgákat, amelyek keretében a műsza­ki egyetemek és főiskolák az azonos vagy rokon szakmai területeken együttműködnek a pályázók szóbeli felvételi vizsgáinak lebonyolításában és a felvételi döntések elő­készítésében. Az idén a felsőoktatási in­tézmények minden tagozaton március 30-ig fogadják el a felvételi kérelmeket, a kö­zépiskolához az egyetemi­főiskolai jelentkezési lapot február 10—25. között kell benyújtani. A felvételi vizsgákat jú­nius 24. és július 15. között tartják, kivéve a matemati­ka, a fizika és a biológia írásbeli vizsgákat. Ezekből a tárgyakból az írásbeli érett­ségi megfelel az írásbeli fel­vételinek is. A közös írás­beli időpontja május 22—23. A jelentkezők a korábbi­akhoz hasonlóan középiskolai eredményeik alapján legfel­jebb 10 pontot vihetnek ma­gukkal és a felvételi vizsgán újabb 10 pontot szerezhet­nek. Először jelentkezhetnek az idén hallgatók az államigaz­gatási főiskolára, ahol a ta­nulmányi idő három év. Ugyancsak először hirdették meg a szegedi József Attila Tudományegyetemen a főis­kolai szintű fordító, illetve fordító-tolmács szakot orosz és angol nyelvből. Otthonteremtő emberség Történetek az örökbefogadásról A fogadtatás udvarias, ám, amikor elmondom miért jöt­tem, az asszony nyugtalanul kérdez: — Csak nincs valami baj, hiszen a múltkor azt mond­ták minden rendben. Már gyermekgondozási szabadsá­gon vagyok. Annyira várjuk a gyereket. Férjével együtt fizikai munkások Jól keresnek, kétszobás lakásuk ízlésesen berendezett, őszinte érzéssel kötődnek egymáshoz, az örö­met okozó gyerek azonban nagyon hiányzott. — Azt akartuk: sose tudja meg, hogy nem vér szerinti szülei leszünk. Ezért másik megyéből költöztünk ide, hogy az ismerősök, a szom­szédok se kételkedjenek. Azt hiszik: ideiglenesen a húgo- méknál van, s karácsonyra hozzuk ide véglegesen. Az elhatározás mozgatórú- góiról érdeklődöm. A feleség mindjárt a lényegre tér. — Sajnos, hiába vágytunk apróságra. Nem hibáztatjuk egymást, házasságunk se bomlana fel. Kettesben még­sem az igazi. A kisfiú — ké­sőbb egy lány testvért is ké­rünk — semmi mással nem pótolható örömet varázsol körünkbe, otthonosabbá for­málja a környezetet. Ne higgye, hogy ez kizárólag önzés, s csak a jövőre gon­dolunk. Mi is viszonozzuk: törődéssel, szeretettel. Minél hamarabb és minél többel... teleire méltó igyekezet, s rangos szakmai erény, de nem pótolhatja a család meghittségét. Ebből a szem­pontból a leghatékonyabb az örökbefogadás, különösképp, ha az csecsemőkorban törté­nik. Én kizárólag ezt ajánla­nám, mert így valamennyien egészséges emberré nőhetné­nek, akiket sosem zavarná­nak múltjuk emlékképei. A titkot mi őrizzük, s erre sem ők, sem mások nem deríthet­nek fényt. 0 Q Fodor Lajos, a Heves me­gyei Gyermek, és Ifjúságvé­dő Intézet igazgatója számos ilyen esetre emlékezik. Ért­hető is, hiszen hivatalból ezerszáz állami gondozásba vett fiatal gyámja, s ezekben az ügyekben javaslata igen fontos. — Államunk igen sokat tesz azért, hogy a mások hi­báit helyrehozza. Hozzánk jórészt a felelőtlen apák és anyák veszélyeztetett vagy elhagyott fiai, lányai kerül­nek. A lelki sérüléseket — a lehetőségekhez képest — or­vosoljuk. Többen nevelőszü­lők gondoskodását élvezik, így általában harmonikus kapcsolat alakulhat ki, s ez az érzelmi és értelmi fejlő­dést elősegítheti. Az intéze­tekbe, a gyermekvárosokba utáltakkal jól képzett pedagó­gusok foglalkoznak. Ez tisz­Az eljárás persze egyálta­lán nem egyszerű. Kezdődik azzal, hogy je­lentkeznek azok, akik vállal­ják ezt a nemes áldozatot. Jönnek, kissé bizonytalan­kodva, s gátlásokkal birkóz­va mondják el óhajukat. Szavaik nyomán sorsok kör­vonalazódnak, mások előtt féltve rejtett tragédiák tárul­koznak fel. Megkapó történe­tek a társféltésről, a ma­gányról. Nőkről, akik vállal­ták a meddőség ódiumát, csakhogy fény ne derüljön a férj magtalanságára. Nem óhajtották felborzolni a te­remtés koronájának hiúsá­gát. így diktálta a szerelem parancsa. A megnyilatkozás csak az első lépés. Ezt követően az alapos felmérés, a környe­zettanulmány tisztázza a té­nyeket. — Az egyedülállókat és a túl időseket el kell utasíta­nunk. Az előbbieket azért, mert önmagukban képtele­nek apai és anyai szerepkört is betölteni, pedig egyik sem nélkülözhető. Aki túl koros, az vagy túl szigorú vagy túl engedékeny lenne, s egyálta­lán nem biztos: mellette nő­het-e felnőtté kedvence. Ne­künk mindenekelőtt az ő ér­dekét kell néznünk. Az anyagi, a lakáshelyzet se mellékes. Ha mindezt mér­legeltük, akkor fordulunk az illetékes gyámhatósághoz. Itt döntik el: örökbe adható-e a gyerek. — Milyen rendeletek sz^-, bályozzák ezt? — Arról határoznak, hogy a vér szerinti szülők alkalma­sakká válnak-e valaha a ne­velésre. Ez igen felelősség- teljes tennivaló, s emiatt nem egy helyütt húzódoznak a gyors állásfoglalástól. Hadd oszlassak el egy téves hie­delmet: nincs szükség az ere-! deti szülő beleegyezésér1, csak véleményét hallgatjuk meg. Ezt is csak akkor, ha rendszeres kapcsolatot tart fenn a kicsivel. Ha önhibájá­ból ez egy esztendeig elma­rad, akkor nem is értesítjük. A kör még mindig nem zárult. Következik a három — hathónapos próbaidő, amit szaknyelven — megle­hetősen nyers elnevezés — ingyentartásnak emlegetnek. Az ifjúság érdekét szolgálja az, hogy ekkor az ideiglenes egyezséget az intézeti gyám bármikor felbonthatja. Még indoklásra sincs szükség. Ha mindkét fél elégedett, megszületik az újabb, im­már végleges határozat, s megannyi Pista, Jancsi, Éva oda mehet, oda viszik őket, ahonnan vakvágány, zökke­nő, felesleges kitérők nélkül vezet az út az életbe... Mennyi procedúra azért, hogy szeretethez jussanak. Gondolnak-e erre azok a le­ányanyák, akik a kórházban hagyják csecsemőiket? s Ursitz József: fl mélyből a napvilágra 8. Ezek a léghajók zár­ták le a vágatok egyes szakaszait, azért, hogy segít­ségükkel a légáramlat útját szabályozzák a bányákban. Ezek a gyerekek a sugárzós lámpáikkal még egyáltalán nem számítottak bányászok­nak. Ök még az olvasókörbe sem mehettek el. A műszak- bérük a legalacsonyabb volt, a húszas évek vége felé egy pengő ötvenöt fillért kaptak. A csillés az már más. Az már valaki. Otthon arról le­hetett megismerni, hogy ült a szenesládán és csinálta a baligát, ezt a keménypapírból készült lapot, aminek az volt a rendeltetése, hogy megje­lölje a csilléket. Ez a baliga adta tudtára mindenkinek, hogy a csille melyik csapat munkájának eredményét szállítja a felszínre. A baligát úgy kellett elkészíteni ott­hon, hogy azt lehetőleg minél többen lássák. Ebből is kitet­szett mindjárt, hogy aki ilyen fontos feladatot lát el ott­hon, a műszak után, már nem kezdő, már valaki, már szá­mítanak a munkájára lent, a bányában is. A csillésnek az is kötelessége volt hogy ő maga szállítsa le a csapat szerszámait a kovácsműhely­ből. Tíz-tizenöt csákányt kel­Q Ulmüsäß január 4.. szerda lett cipelnie és ő vitte a vi­zesvödröt is. Az már szinte természetes, hogy a csapat­ban ő dolgozott a legtöbbet. Nagy ára volt .ennek a rangnak, rengeteg munkát követelt meg, de megérte mindez, mert itt kezdődött a bányász. A csillést már bá­nyásznak mondták. Aki nem tartozott még ide, aki még ezt a rangot nem érte el, az csak bányamunkás volt. A csillést már szóba hozták a kaszinó­ban is, sokszor elhangzott a neve egy-egy eset kapcsán, hogy melyik mit csinált. De a lányos szülők is úgy tartot­ták számon, hogy már mű­szakonként három pengőt ke­res, és belőle hevér (vájár) lesz, olyan, aki már nősülhet is, mert megkeresi műsza­konként a négy pengőt is. A segédvájár azzal fejezte ki beosztását, hogy fejszét hordott a vállán, amikor munkába ment, ő volt aztán az igazi legény a legények között. Vájár a huszonkét-huszon- négy éves korba került fiatal legényből lett. Aki erősebb volt, az még hamarabb is el­jutott ebbe a beosztásba. Ezek a fiatalemberek erejük teljében mindent kibírtak Számukra semmi sem volt nehéz, semmi sem volt lehe­tetlen. A félelmet nem ismer­ték. Fizikai erejükben bíztak, vakmerőén dolgoztak, ezért az okos szóra csak ritkán hallgattak, aminek nem egy­szer tragikus vége lett, cson- kulást is okozhatott fölényes magabiztosságuk. A vájárok sem voltak min­denhol egyformák. Közöttük is különbséget jelentett, hogy melyikük dolgozott az akná­ban, melyük végzett feltáró munkát és melyikük szeneit, bontotta a szénfalat. A szenelő vagy fejtési vá­járok az igazi termelők. Ök vannak számban is a legtöb­kőzetben hajtotta a vágatot.) A kőzetet robbantással sza­badították fel, a robbantás füstöt okozott, a füsttel együtt különböző, enyhén mérgező gázok is szétszálltak a leve­gőben, és ezt az egyáltalán nem egészséges levegőt szív­ta be állandóan a feltáró vá­jár. Nem csoda, ha a rossz levegő, a robbantás következ­tében felszabaduló finom kvarc-por megtámadta a tü­dejüket is. Az asztma és a szilikózis gyakori volt a fel­táró vájárok körében. Igaz, nagyon jól kerestek, ugyan­akkor a betegség miatt ben. Egész műszakon át, 8 órán keresztül guggolva, tér­delve vegy fekve fejtik a sze­net. Az alacsony vágatokban másként ezt a munkát végez­ni nem lehet. Ez az állandó görnyedés elváltozást okozott testtartásukban is. Hátuk, lá­buk meggörbült. Erről a haj­lott tartásról messziről meg lehetett ismerni kint a külszí­nen is, hogy ki a szenelő vá­jár. _ A feltáró vájár sohasem lett szénporos, mert meddő aránylag rövid idő alatt kies­tek a munkából is. Az aknavájárok feladata a függőakna ellenőrzése és karbantartása volt. Látszólag ez nem tartozott a nehezebb munkák közé, de ha arra gondolunk, hogy állandóan erős légáramban kellett dol- gozniok, nyáron a víz, télen a jég nehezítette a munkáju­kat, mindjárt megállapíthat­juk, hogy őket az izületi bán- talmak kínozták. Az issiász és a kösztvény sokat tett kö­zülük rokkanttá, nyomorék­ká. Az idősebb, megrokkant vájárokból lettek a fenntar­tók. Azok, akik fenntartási munkát végeztek, sokszor már fölöslegesnek érezték magukat, főként azért, mert különösen a fiatal műszaki vezetők, nem nagy becsben tartották őket. Szükséges rossznak érezték a fenntartó munkán levőket. Pedig ők voltak azok, akik nagyon so­kat tudtak a bányászatról, igazi mesterei voltak már a szakmájuknak. Az urasági munka, ami ki­segítő feladatok ellátását je­lentette, eléggé keserves be­osztás volt, senki sem tartot­ta nagy becsben. Az urasági munkára vezényeltek szinte megszégyenítve érezték ma­gukat, főként ha a termelő munka különböző részlegei­ből vezényelték át uraságiba őket, esetleg büntetésből is. A rang nem csak tekintélyt jelentett, nem csak a kereseti lehetőséget szabta meg, ha­nem a nyugdíja is ettől füg­gött a bányában dolgozónak. Aki egészsége romlása miatt alacsonyabb beosztásból ke­rült nyugdíjba, az ugyan­csak megérezte a pengők megszámlálásakor. A nyug­díjat mindig az utolsó évek keresete alapján számolták el. Ez azért volt igazságta­lan, mert nem vette figyelem­be a korábbi évek teljesít­ményét, azokat az időket, amikor még erejének teljé­ben nagy teljesítményre volt képes a fiatalabb bányász. A rokkantság, az egészség el­vesztése nemcsak önmagában okozott bajt, hanem a nyug­díj miatt, a későbbiek során is meghatározta az egész bá­nyászcsalád sorsát, életét (Folytatjuk) Az emberség által vezé­reltek azonban türelmesek, s nem torpannak meg, nem riasztja őket az ügyintézés hivatalos rendje. Sokan vannak. Jóval töb­ben azoknál, akik célba ér­nek. Esztendőnként 25—30- an találjak otthonra, de leg­alább ötször annyit hívná­nak, kérnének. Mi az ellentmondás ma­gyarázata? Az igazgató így vélekedik: — Kollegáimmal együtt helyeseljük ezt a humánum szülte igényt. A gyámható­ság azonban nehezen mond­ja ki az igent. Jövőről dön­teni, azt megalapozni nem könnyű, a nem egyszer indo­kolatlannak tűnő húzódozást mégis fel kellene számolni, mert a határozottsággal azo­kon segítünk, akik leginkább rászorulnak erre. Az igazsághoz az is hozzá­tartozik, '-hogy'1 héha — sze­rencsére csak az esetek öt százalékában ***' a''korábban lelkes kérelmezők később meggondolják magukat, s a bíróságtól kérik az örökbefo­gadás felbontását. íme egy kifejező példa: A fiú ötéves volt. A há­zaspárt felvilágosították ar­ról, hogy szellemileg kissé visszamaradott, ök mégsem vonultak vissza, s magukhoz vették. Peti tizennégy éves lett, de a házasság közben felbom­lott, így a kamasz állami gondozott lett. Ám az egykor meghitt légkört sehogy sem felejtette el. Hacsak tehette, megszökött, nem kóborolni, hanem a vélt, de valójában már nem létező otthonba. Azok viszont, akik ha:dan rajongtak érte, szabaujlni akartak a tartásdíjtól, s ezért perlekedtek. Az aggályoskodók meg­nyugtatására szolgáljon, hogy az ilyen eset éppoly ritka, mint a fehér holló... 0 Az alábbi már jellemző: 1 — Az apróságot kétéve­sen vitték el tőlünk. Sová­nyan, kedélytelenül ment. Valamelyik nap szülei társa­ságában találkoztam vele. Alig ismertem rá, úgy kivi­rult. Azt kapta meg, ami a vér szerinti apánál és anyá­nál mindig hiányzott volna: a szeretetet, a meghittséget teremtő emberséget. Pécsi István Busófarsang - február 5 én Mohácson javában készül­nek a híres farsangi ese­ményre, a busójárásra. Az idén különösen korán, feb­ruár 5-én lesz a híres far­sang, bőséges látnivalóval. A program már februári­én, szombaton megkezdődik. A nap fénypontja ezúttal is a farsangolók színpompás felvonulása, zenés-táncos já­téka lesz. Mintegy kétszáz busóra számítanak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom