Népújság, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-28 / 24. szám
Kedvezményes áruszállítás az év e!ső három hónapjában Beszámoló taggyűlésekről jelentjük Információt oda-vissza ELÉGENDÖ-E NAPONTA 12—13 ezer vasúti teherkocsit áruval megrakni az első negyedévben — erről a fontos kérdésről tanácskoztak csütörtökön a MÁV Vezér- igazgatóságán a Tárcaközi Operatív Bizottság, a Központi Szállítási Tanács, a MÁV, a Volán, a MAHART, a külkereskedelmi vállalatok és az árufeladó nagyvállalatok képviselői. A vasúti áruszállítás teljesítményei az elmúlt évben jól alakultak; több mint 133 millió tonnát fuvarozott el a vasút. Ebben az évben a MÁV intézkedési tervei szerint. már 136 millió tonna árut kell elszállítani, ehhez az idei első fél évben a tavalyi őszi forgalom szintjén kell lebonyolítani a szállításokat. Ennek feltétele, hogy az év folyamán egyenletesebbé, ütemesebbé tegyük a szállításokat. Közismert, hogy az év első hónapjaiban a vasútnak szabad fuvarozási kapacitása van, már tavasztól azonban égető kapacitáshiány lép fel. Olyankor fordul elő, hogy gyakran hetekig nem tud a MÁV elegendő vasúti kocsit a vállalatok rendelkezésére bocsátani, s ennek súlyos népgazdasági következménye lehet. VANNAK OLYAN ÁRUFÉLESÉGEK, melyek minőségi állaga nem romlik a tárolás miatt. Ezeket kell most minél nagyobb mennyiségben elszállítani a későbbi felhasználás — az építkezések — helyére, hogy akkor, amikor már a fuvarozási kapacitást leköti a mezőgazda- sági termékek, a gyorsan romló áruk szállítása, ezek fuvarozása már ne vegye igénybe a vasúti teherkocsikat. Az ilyen áruk közé tartozik a kavics, a zúzott kő, a kohósalak, az útborkoló kő, a sokféle vasbeton áru, a homok, a bauxit, a tégla, a cserép, stb. Ezek legnagyobb része nélkülözhetetlen építőanyag, melyeket az év folyamán az ország különböző vidékein nagy mennyiségben használnak fel. Ezek az áruk a gyártó telepeken szállításra készen állnak és egy kis előrelátással van lehetőség arra, hogy ezekben a hetekben nagyobb mennyiséget adjanak fel ezekből vasúti fuvarozásra. A MÁV-nak a feladó vállalatokkal az ilyen áruk Szállítására megállapodása van. A megállapodásban vállalt feladási mennyiségen felül feladott tonnákért a vasút jelentős fuvarkedvezményt nyújt a feladóknak. A megállapodásVízvizsgálat a Jégvirágon A Közép-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság kiskörei laboratóriumának munkatársai Tiszalöktől Tiszaroffig az elárasztás előtt fokozottan ellenőrzik a víz minőségét. A mintákat a laboratóriumban elemzik, majd az így nyert adatokat a Vízügyi Tudományos Kutató Intézetbe juttatják el, számítógépes adatfeldolgozás céljából. Képünkön: rakodás a Jégvirágra. (Fotó: Szabó Sándor) ban rögzített mennyiségen felül 20 százalékos mennyiség feladása esetén januárban és februárban tonnánként 12 forint, márciusban tonnánként 8 forint a fuvarkedvezmény mértéke. Húsz százalékon felül pedig az év első két hónapjában 18 forinttal, márciusban 12 forinttal olcsóbban fuvaroztathatják a vállalatok az építőanyagok minden tonnáját. EZT A JELENTŐS, ún. „előszállítási” kedvezményt a gondos előrelátással gazdálkodó vállalatok igénybe vehetik. Az előszállítás sikere nemcsak a vasút, hanem még inkább az ilyen árukat feladó és fogadó vállalatok, — tehát egész népgazdaságunk érdeke. A Mátra vidéki Fémművek szerszámüzemének kommunistái munka után, ott helyben, tanműhelyük gépei között ültek össze, hogy megvitassák elmúlt évi tevékenységük eredményeit. Ott, helyben, ahol a politikai tennivalók legtöbbjének kell megvalósulnia: az üzemben a gépek között, a mindennapi munka színhelyén. Hiszen alapvető feladat: teljesíteni a gazdasági tennivalókat, helytállni nem várt nehézségek közepette is. Felsorakoztatva a szerszámüzem tavalyi munkáját tükröző számokat, részletesen foglalkozott a tervek teljesítésével László István alapszérvezéti titkát, beszámolója is, de mégje-;*, gyezte: „a politikai munkát ne csak a gazdasági eredményekkel mérjük”. Mert igaz az, hogy ahol rosszak a gazdálkodás eredményei, ott nem lehet kifögastálan a pártmunka sem, de a terve« maradéktalan teljesítése még nem feltétlenül a jó pártmunka bizonyítéka. A szerszámok elegendő mennyisége, jó minősége a fém tömegcikkeket gyártó vállalatnál a termelés alapvető feltétele. Nagy termelékenységű gépek állhatnak le, nagy veszteségek származhatnak abból, ha nincs elegendő mennyiségű, jó minőségű szerszám. Az elmúlt évben nem okoztak ilyen gondokat a termelőüzemeknek, a szerszámkészítők tehát jól dolgoztak. Sokat javult a brigádok szervezettsége, s nem volt nehéz a mozgósítás a társadalmi műszakokra sem. A párt, a KISZ és a szakszervezet tanfolyamain szinte minden dolgozó részt vesz; aktivitásukat bizonyítja, hogy szerszámüzemi csapat nyerte meg a vállalat „Ki tud többet a Szovjetunióról’’ című vetélkedőjét. A csapat jutalma szovjetunióbeli út lesz. A pártcsoportok munkája sokat fejlődött, de még mindig kevesen vannak, akik véleményüket hallatják egy- egy, a közösség egészét érintő téma megvitatásában — hangoztatta a beszámoló. Erre a megállapításra ezúttal éppen a taggyűlés igyekezett rácáfolni. A vita a beszámoló és a cselekvési program tervezete felett, ugyanis csaknem két óra hosszat tartott. A pártcsoportok vezetői szinte mindegyik tag munkáját, név szerint, külön értékelték, nem takargatva a hibákat sem. A cselekvési program a gazdasági feladatokhoz kapcsolódik: a nagyobb fegyelmet, jobb szervezést jelöli meg a feladatok között, s kezdeményezi, hogy hatékonyabban alkalmazzák a legújabb kutatási eredményeket. A vita résztvevői közül ugyanakkor többen elmond ták: gyakran úgy tűnik, a vallalat vezetői nem látják pontosan az üzem gondjait, megmutatkozik ez például a beruházásoknál, gépvásárlásoknál. Legyen jobb az információcsere oda-vissza, az üzem dolgozóinak is jól keli ismerniük a vállalat fejlesztési törekvéseit, hiszen az nekik is új feladatokat ad majd. A vezető testületekbe delegált dolgozók jobb közvetítők legyenek, eredményesebben képviseljék az őket megbízó közösség érdekeit. Megszívlelendő javaslatok. Őszintén mutatnak a pártmunka javítanivalóira is. Még ha nem is minden esetben csak az alapszervezetre vonatkoznak; a példa- mutatást a kommunistáktól várják. B. I. (hekeli) Tántorítliatatlanul az eszméért, a pártért 90 évvel ezelőtt született Kikádé Aladár Szemtől szemben az olvasóval Mérlegen az igények 3. Az olvasói elégedettség korcsoport szerinti taglalása is érdekes gondolatokat vet fel. A 30 év alattiak kifogásolják léginkább az újság frisseségét, ők és a 31—50 közötti korosztály képviselői tartják viszonylag lagymatagnak, általánosságokba burkolózónak a bíráló írások hangvételét. A fiatalok esetében ez azzal magyarázható, hogy kritikai szemléletük korukra jellemzően fejlett. Ez akkor is pozitívum, ha olykor velejár az önértékelés készségének hiánya, az élmények adta biztonság. Tekintsük át most a lap témáinak rendszeres olvasottságát, korcsoport szerinti bontásban. A 30 év alattiakat kevésbé érdeklik a tömegszervezetekről, a pártéletről, a különböző visszaemlékezésekről, az iparról, a mezőgazdasági termelésről megjelenő írások, itt a mutatók 23,1-tői 36,9-ig mozognak. Érdeklődésüket viszont jelzi az, hogy szívesen olvasnak a filmekről és a tudományos életről! A 31—50 év közöttieket már erőteljesebben foglalkoztatja a párt-, a tömegszervezeti munka, a közélet, a kereskedelem, az áruellátás, a közlekedés, a város- és községfejlesztés, a tv-kri- tika. Szívesen veszik a rendőrségi, bírósági híreket, a sporteseményeket ismertető tudósításokat! Sajátosan módosul a kép az 51—60 év közöttieknél. Többségük mellőzi a verseket, a film-, a képzőművészeti kritikákat. Ebben a körben is kedveltek a bírósági hírek, a közlekedéssel, a kereskedelemmel, áruellátással, a község- és városfejlesztéssel, a tudományos élettel kapcsolatos cikkek, riportok. A nyugdíjasok — és ez következik m°gnövekedett szabad ; idejükből — rendszeresen,. minden más korosztálynál nagyobb arányban érdeklődnek a nemzetközi élet, a hazai események, a közéleti hírei, a közművelődés, az irodalom, a tv-, a rádió-kritikák, a novellák, az elbeszélések iránt. És alaposan átlapozzák az újságban publikált olvasói panaszokat is. Ha már itt tartunk, időztőinek olvasási szokásainál. A mezőgazdasági'fizikai dolgozók — más foglalkozásunkhoz hasonlítva, viszonylag kisebb része választja meg téma szerint — ez pedig az igényességet jelezné — az olvasnivalót. Egészen más a helyzet az értelmiségieknél. Közülük 87,9 százalék igazodik el így. A nyugdíjasoknál viszont valamit csökken az arány. A cím — ha hangulatos, ha a lényeget fejezi ki — méghozzá figyelemfelhívó jelleggel — szinte megbabonázza az embereket. Különösképp a nem mezőgazda- sági fizikai dolgozókat és a nyugdíjasokat. A szellemi foglalkozásúak számára ez a fogás kevésbé vonzó. Az olvasottság egyéb motívumai is~—gondolatebresztő- ek. A mezőgazdasági fizikai dolgozóknak csak 8,3 százaléka figyel a szerzők nevére. Ennek elsősorban az az oka, hogy ritkán, akkor is csak felszínesen tekintik át a lapot. Az értelmiségieknek és a nyugdíjasoknak viszont 13.4, illetve 13,3 százaléka tájékozódik így. Nem véletlen az, ha a mezőgazdaságban tevékenykedők ismerik legkevésbé az újság munkatársait, azok írásainak jellegét, stílusát, ugyanis meglehetősen kevés a róluk szóló, a nekik is sokat mondó, a rúindennapi munkájuk nehézségeit felvillantó, azok okait elemző riport. A kép szerepe is nagyon lényeges. Elsősorban a nem mezőgazdasági fizikai munkásoknál, s az egyéb kategóriába soroltaknál. Az előbbieknél ez érthető, hiszen középszinten vannak- az alacsony iskolai végzettségűek, és a szellemi foglalkozásúak között. Ez a csoport reagál a feltűnő betűvel szedett címre is, bár ez felkelti a mezőgazdasági dolgozók és a nyugdíjasok figyelmét is. E téren sokat jelent majd a ofszet nyomdai eljárás bevezetése 1980-ra, hiszen ebben az esetben nemcsak az eszköztár- gyarapszik, nemcsak a betűtípusok sokasodnak, hanem a címhatásokkal is operálhat a lap. Az 1977-es felmérés kérdőíveinek részletes elemzése során kiderült, hogy az előfizetők a mostaninál sokkal részletesebben és mélyen- szántóbban szeretnének olvasni a városfejlesztésekről. Nem egy esetben feltűnt az Eger, Gyöngyös közötti, még ma is jelentkező rivalizálás. Többen kérték a társadalmi munkavégzésről, a tényleges produkciókról szóló őszinte írásokat. Ugyanígy várják az emberi sorsokat bemutató riportokat, érdekes témákat felvillantó visszaemlékezéseket. A legtöbben úgy érzik, — kérdőívek mintegy 80 százaléka tanúskodik erről —, hogy a lap elhanyagolja a tanácsok munkájának ismertetését, a munkatársak keveset írnak a különböző intézkedésekről, ügyintézésről. Valljuk meg, joggal említik azt is, hogy ezzel kapcsolatban igen ritkán hangzanak el bíráló megjegyzések, elmarad az érdemi mérlegelés. Ugyanezt kifogásolják — bár jóval kisebb százalékban — a szolgáltatásokkal, az iskolai, óvodai ellátással kapcsolatban. Érdemes felfigyelni arra, hogy többet szeretnének olvasni a községek életéről. Igaz, az erki. a zaránki gondok megyei szemmel mérve kis jelentőségűnek tűnhetnek, de az ott élőket foglalkoztatják, a lakosság megoldást vár. S ezt mindenképpen segítheti a publicitás. A kulturális témákkal kapcsolatban nehezen alakítható ki egyértelmű kép. Elsősorban azért, mert megoszlanak a vélemények. Sokan több novellát, verset sürgetnek, ám csaknem ugyaneny- nyien a jelenlegi kínálatot is túlzott mennyiségűnek tartják. A művelődés iránt nem csökkent a vonzódás, sőt, az igények növekedtek. Erre utal az, hogy számosán kérnek több írást a műemlék véd e- lem helyzetéről, áz”"c>ktatás- nevelés eredményeiről, gondjairól. A felmérés arra is fényt derített, hogy a Népújság — s ez bizonyos mértékben igaz is — keveset ír a megye két főiskolájáról, holott csak Egerben ezer hallgató folytatja tanulmányait. Érdemes lenne a két felsőoktatási intézmény életéről többször szólni, bepillantást nyújtva a tudományos alkotóműhelyekbe, érzékeltetve azt, hogy miként halad a párt tudománypolitikai irányelveinek gyakorlati megvalósítása, hogyan szolgálják a kutatás helyi sikerei a gyakorlati, a termelőmunkát. Néhány javasolt téma megszívlelendő. Az olvasók szerint kevés írás taglalja az ifjúsági klubok tevékenységét, a lap munkatársai ritkán írnak a fiatalok szórakozási lehetőségeiről, holott ezzel kapcsolatban megye- szerte számos gond vár megoldásra. Mindenképpen pozitívan értékelhető ez a magasabb fokú igényesség. Annál is inkább, mert — az 1976. év-1 ben megjelent cikkek számszerű áttekintése igazolja ezt — az összes megjelent írás 21,1 százalékát teszik ki a kulturális anyagok. A sporttal kapcsolatban is érkezett néhány figyelemre méltó javaslat. Többen szeretnék, ha az alacsonr/abb osztályú sporttevékenységről s írnának a munkatársak, a lap közölné — méghozzá rendszeresen — a kézilabdaeredményeket is. Ezek viszonylag gyorsan és köny- nyen teljesíthető; indokolt kívánságok. (Folytatjuk) Dr. Noszticzius Ferenc Kevés embernek adatott meg viharos és ellentmondásokkal terhes korunkban, hogy egy nagy eszmét ingadozás nélkül szolgáljon hosz- szú életén át. A 82 éves korában elhunyt Hikádé Aladár mindhalálig hűséges fia volt népének, osztályának, pártjának. Kétéves v^olt, amikor orvos édesapja meghalt. Anyja igen nehéz körülmények között nevelte, hiszen öt testvéréről és tíz mostoha testvéréről is gondoskodnia kellett. Hikádé Aladárt kitűnő tanulónak, egyenes, őszinte, szókimondó, bátor fiatalembernek ismerték tanárai, társai egyaránt. Házitanítóskodással segítette a nagy család szűkös megélhetését. Elvégezte a négy polgárit, majd 13 éves korában asztalosinasnak szegődött. A mester goromba bánásmódja miatt új munkahelyet, egyben új szákmát keresett. Villanyszerelő lett. Nemcsak inastársai, de a segédek között is nyíltan hirdette szocialista meggyőződését. 19J3-ban hallotta először Bokányi Dezsőt beszélni egy március 15-i Petőfi-ün- nepségen. Ekkor vett részt az első olyan megmozdulásban, amely meghatározta későbbi életútját. Szembeszállt a kardlapozó lovásrendőrök- kel. Már inas korában részt vett egy béremelést követelő sikeres sztrájkban is. 1905-Ő1 kapcsolódott be a munkásmozgalomba: belépett a vasasszakszervezetbe és a szociáldemokrata pártba. Nagyüzemi munkásként többször választották bizalmivá még a háború előtt. A hadiüzemnek számító Lipták-fé- le gyárba vezényelték, mint hadiszolgálatost. Nyílt kiállása, bátorsága és állhatatossága arra indította a munkásokat, hogy főbizalmijukká válasszák. Hallgattak rá. így tudták megszervezni Fiedler Rezsővel, Chlepko Edével, Szaton Rezsővel az 1918-as januári sztrájkokat ebben a gyárban is. Az országos méretű általános tömegsztrájk egyik bázisa lett ezzel a pestlőrinci lőszergyár. Hikádé Aladár útja egye nesen, töretlenül vezetett a KMP 1918. november 24-i I megalakulásáig. A párt egyik alapító tagja a Tanácsköztársaság idején a Központi Bizottság határozatára lett politikai vádbiztos, majd később fővádbiztos a forradalmi törvényszéken, vagyis a Budapesti Forradalmi Törvényszék vádbizottságának vezetője. A Tanácsköztársaság leverése után hamarosan elfogtak és a főkapitányságra vitték. Innét augusztus közepén átszállították a Margit körúti fogházba, ahol bíróság elé állították. Halálra ítélték, majd enyhítették büntetését. Fogolycsere révén került’ Moszkvába 1922-ben. Találkozott Leninnel, s ez a találkozás felejthetetlen maradt számára. Kun Béla mutatta be Leninnek és monda el, hogy Hikádé Aladár a Tanácsköztársaság idején fővádbiztos volt. Lenin megkérdezte: — Jogot végzett, Hikádé elvtárs? — Sajnos, nem volt rá módom. —■ Akkor hogyan merte vállalni ezt a megbízatást? — Mindig a szívemre és a becsületemre hallgattam. — Akkor valóban nem tévedhet az ember! — mondta Lenin. Lenin javaslatára kinevezték a Kreml komisszárjává. Feladata volt, hogy mint művezető ellenőrizze az ott folyó építkezéseket, igazoltassa a Kreml területére belépő személyeket. A Kremlbe szóló belépési igazolványát féltett kincsként őrizte haláláig. Később az SZKP Központi Bizottságának apparátusában dolgozott a pártgazdasági osztály egyik alosztályveze- tőjeként. A személyi kultusz idején 1938-ban hamis vádak alapján elítélték. 1955-ben rehabilitálták. Ezt követően tért vissza Magyarországra. Idős kora ellenére pártmunkásként szolgálta a munkásosztály ügyét, munkásőrként és különböző társadalmi tisztségekben dolgozott haláláig. Vida Sándor MmüLcSis 1978. január 28., szombat
