Népújság, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-27 / 23. szám

^*AAAAA/VWWSAA/VAAAAA/S^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA# ( csütörtök esti kOlpolitikai kommentárunk: A rhodesiai alku A GYŰLÖLETES FAJÜLDÖZŐ RENDSZEREK listáján vitathatatlanul a Dél-afrikai Köztársaság és Rhodesia vezet. Közös vonásuk, hogy a fehér telepesek vékony rétege a legembertelenebb módon elnyomja a többségben levő néger őslakosságot. A különbség annyi, hogy Dél-Afrikában egyelőre még szilárdnak tűnik az apartheid-rendszer pozíciója, míg Rhodesiá­ban a fajüldöző rezsim lényegében már utóvédharcát vívja. Ez utóbbi szempontból értékelendő az a legfris­sebb hir is, miszerint Rhodesiában „megegyezésre ju­tottak a fehérek és a feketék”. Hírügynökségi beszá­molók szerint lan Smith, a salisbury-i rezsim minisz­terelnöke elvi megállapodást kötött az úgynevezett mérsékelt fekete politikusokkal Muzorewa püspökkel. Sithole tiszteletessel, valamint Chirauval a törzsfőnöki tanács elnökével Ez kiterjed a belső rendezést szabá­lyozó új alkotmányra és az ideiglenes kormányra. Az egyezség kimondja az egy ember—egy szavazat elvet, de szavatolja a fehérek előjogainak alkotmányos vé­delmét és 10 évre 28 mandátumot biztosít számukra a 100 tagú parlamentben. Nem vitás, hogy ez az egyezség továbbra is bizto­síthatja a fehérbőrű kisebbség hatalmi monopóliumát. A 268 ezer fehér lakos mellett az országban 6,5 mil­lió fekete él, vagyis egy fehérre mintegy 24 őslakos jut. A megállapodás azt is jelenti, hogy míg minden 9,5 ezer fehér lakos egy-egy képviselőt küldhet a par­lamentbe, a fekete honatyák mindegyike 90 ezer zim­babweit képviselne. Nem mást ígér ez Zimbabwe (Rhodesia afrikai neve) népének, mint a fehér telepe­sek kiváltságainak a konzerválását. IAN SMITH AZ ÚGYNEVEZETT „JÓ NÉGE­REKKEL” — valójában a népellenes rendszer kolla- boránsaival — olyan szégyenteljes alkut kötött, amely aligha bizonyulhat életképesnek. Annál is kevésbé, mert az említett fekete előkelőségeknek nincs jelen­tős tömegbázisuk. Az ország elnyomott fekete lakos­sága ugyanis a Joshua Nkomo és Robert Mugabe ve­zette Zimbabwe Hazafias Frontot támogatja, amely pedig elveti a fajüldöző fehér rezsimmel való alku­dozást. Smith és társai vesztüket érezve az elvtelen egyezséggel valószínűleg csupán rövid haladékot nyer­tek. Pálfi Viktor J^WVVNAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAäAAAA/SAAAAAAAAAA/vwNAA/vNAAA/ Neutronbomba és a Szomáliái helyzet Ponomarjov washingtoni beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) hogy a Szovjetunió a nemzet­közi színtéren következetes, fáradhatatlan harcot folytat a népek békéje és biztonsága érdekében. Az emberiséget fenyegető nukleáris háború veszélye az eltelt évek folya­mán bizonyos mértékben csökkent, de a Szovjetunió és az Egyesült Államok közös, eredményes erőfesztítései el­lenére «em hárult el véglege­sen. Ily módon az egyik leg­főbb feladat a hadászati tá­madó fegyverzetek korláto­zásáról szóló új megállapodás megkötése. Borisz Ponomarjov a to­vábbiakban a neutron fegyver kifejlesztésére vonatkozó amerikai tervekről beszélt. Kijelentette: semmivel sem igazolható az új típusú, hal­latlanul veszedelmes fegyver kidolgozásának gondolata ak­kor, amikor az Egyesült Alla, mok elnöke nap mint nap a nukleáris fegyverkezési ver­seny megfékezésének szüksé­gességéről beszél. A Szovjet­unió kötelessége ismét fel­hívni az amerikai törvényho­zás figyelmét arra a moszk­vai javaslatra, amely a neut­ronfegyverről való kölcsönös lemondást ajánlja. Egyéb időszerű nemzetközi problémákról szólva Pono­marjov emlékeztetett arra, hogy az ENSZ határozatainak szellemében megfelelő fórum született a közel-keleti vál­ság rendezésére. A genfi ér­tekezletről van szó, amelynek társelnöke a Szovjetunió és az Egyesült Államok. 1977. október 1-én a két társelnök nyilatkozatot tett közzé a tér­ség helyzetéről és a rende­zésre vonatkozó elképzelések­ről. A Szovjetunió megítélé­se szerint e nyilatkozat jelen­tősége elsősorban abban rej­lik, hogy létrejöttek azok a mindkét részről elfogadott el­vek, amelyek alapján a kon­ferenciát össze lehetett volna hívni, és az értekezlet sikerrel oldhatta volna meg feladatát Az Afrika szarvának neve­zett térség helyzetével kap­csolatban Ponomarjov kije­lentette: a Szovjetunió a töb­bi szocialista országgal együtt minden lehetőt megtett az etiópiai—Szomáliái konfliktus kirobbanásának megakadá­lyozása érdekében. A szovjet kormány több ízben figyel­meztette Szomália vezetőit arra, hogy a területi kérdé­sek katonai eszközökkel tör­ténő megoldása megengedhe­tetlen és rendkívül veszélyes. Sziad Barre szomábai elnök, akit közvetlen felelősség ter­hel az Etiópia ellen indított agresszióért, a közelmúltban úgy nyilatkozott, hogy a Szovjetunió és a többi szo­cialista ország állítólag táma­dásra készül Szomália ellen. Nyilvánvaló, hogy ezeknek az állításoknak semmiféle alapjuk nincs, céljuk egye­dül az. hogv Szomália újabb nyugati fegyverszállítmá­nyokhoz jusson Ponomarjov befejezésül az Indiai-óceán térségének hely­zetét elemezte. amerikai fegyverszállítások Afrikába Az amerikai külügyminisz­térium bejelentette, a Car- ter-kormányzat annak lehe­tőségével foglalkozik, hogy F—15-ös harci gépeket ad el Szaúd-Arábiának és F—5-ös harci gépeket Egyiptomnak. Washingtonban megfigyelők ezzel kapcsolatban rámutat­nak arra, hogy ezek a fegy­verek a két vásárló ország révén eljuthatnak Szomáliá­ba, amely agresszlós háborút visel Etiópia ellen. Az amerikai közvélemény köreiben, sőt magában a kongresszusban is, mély ag­godalmat kelt, hogy a wa­shingtoni kormányzat a fegy­verexport fokozásának poli­tikáját folytatja. A The Wa­shington Post megemlíti, hogy a szenátus külügyi bi­zottságának legtöbb tagja el­lenzi az F—15-ös harci gé­pek Szaúd-Arábiának történő eladását. Csillagászati összeget kérnek az emberrablók Empaln belga Iparbáró el­rablói csillagászati összeget követelnek túszukért. A ké­pen Peyrefitte francia igaz­ságügy-miniszter, amint a rendőrség nyomozásának se­gítésére szólítja fel a fran­ciákat. (Népújság-telefotó — AP — KS) Empain bárót, a dúsgazdag belga iparmágnást, a fran­cia nehézipar egyik „kapitá­nyát” bűnözők rabolták el, akik váltságdíjat követelnek — jelentette be csütörtökön, nem sokkal 13 óra után a francia belügyminisztérium szóvivője. Az emberrablók, fűzte hozzá, bizonyítékot szolgáltattak arra, hogy a bá­ró az ő fogságukban van. A rádió tudósítóinak érte­sülése szerint állítólag csil­lagászati számról van szó, olyan összegről, amelyet egy­szerűen nem lehet egy napon említeni a Franciaországban emberrablóknak korábban kifizetett summákkal — pe­dig azok is több millió dollár, ra rúgtak. Kozmikus rakodás tv-közvetítéssel Hangos következtetései I A gyanúsítgatás legesekéi lyebb nyoma nélkú. neg me­rem kockáztatni a- íllítást: azért van olyan Onö,. között, T. olvasóim, akiknek gáláns ügye éppen most szerepel ki tudja milyen magas fórum előtt... Szóval, ha van Ilyen. segs- teni sietek a bajba jutottnak. Megérdemli, hogy legalább egy klasszikus példa erejéig használható tippel szolgáljak. Az történt, s most mindenki jól figyeljen, hogy még az 1976-os nyugat-nemetországi választási kampány kellős kö­zepén egyszer csak kipattant: Franz Josef Strauss a hatva­nas évek legelején, hadügy­miniszterként, maga is bele­keveredett a Lockhead-bot- rányba. Ugye köztudott, hogy a világnak alig van olyan zu­ga. ahová a Lockhead repü­lőgépgyár ne adott volna el, vagy ne akart volna eladni repülőgépeket. S, hogy kon- kurrenseit, a Boeinget, a Douglast és a többieket, kiüs­se a nyeregből vesztegetési pénzeket fizetett. Ha a kiszemelt ország nem parlamentáris rendszer volt, akkor minden ilyen pénz ma­gánzsebekbe vándorolt. Ha parlamentáris, akkor a dug- pénz egy része választási kampánypénzzé finomult. Strausst főként az utóbbival vádolták, s hogy — hogy nem, senki sem zárná ki annak le­hetőségét, hogy néhány tíz­ezer szavazatnyi kárt a hock, head-ügy feszegetése is oko­zott az uniópártoknak. Vesztettek, mint ismere­tes. Strauss azóta már réges-rég egészen más üzletek után jár, az NSZK-ban a nagyközönség is napirendre tért e régi bot­rány felett, de ni csak: né­hány napja valaki egy lehall­gatásból származó szöveget juttatott el a Süddeutsche Zeitungnak. Azt a telefoncse­vegést tartalmazza, amelyet Strauss 1976, őszén,; házi fő­szerkesztőjével arról folyta­tott, milyen érvekkel kellene védekezni a Lockhead-vád ellen. Mi sem természete­sebb, minthogy a derék ba­jor azonnal lecsapott a kínál­kozó alkalomra és általános, mindenre kiterjedő vizsgála­tot követel, mert úgymond: mi sem jellemzőbb a kor­mánypártok módszereire, mint az ilyesmi. Azt ugyan nem tudja (vagy egyelőre A „svéd asztal” két oldalán (3.) Illúziók nélkül Bo Hammar, a Baloldali Párt Kommunisták Politikai Bizottságának tagja, a Ny Dage, a párt központi lapjá­nak politikai szerkesztője maga nyit ajtót. Fiatal, dina­mikus ember, miközben hely- lyel kínál, még átfutja a lap másnapi számának friss kefe­levonatát. aztán — mint gya­korlati pártmunkás — a min­dennapokról beszél. — A második világháború óta először ért ide a gazda­sági válság, s ezzel szerte­foszlott az az illúzó, amelyet a svéd jóléti államról hirdet­tek éveken keresztül. Persze, ezt akkor sem kerülhettük volna el, ha a szociáldemok­raták maradnak hatalmon. Mi közös szociáldemokrata­kommunista válság elleni proramot javasoltunk. Ebben fontos szerep jutott az alkal­mazási szint tartásának és a munkakörülmények javításá­nak. Azért harcolunk, hogy csökkentsék az élelmiszerek magas adóját és állítsák meg a lakbéremelkedést Ha ezt nem sikerül kiharcolni, hosz- szú idő után most először csökkenni fog a svéd mun­kás bére és romlik életszín­vonala. Csak az a gondunk, hogy a szociáldemokrata ve­zetők nem elég fogékonyak a radikális kezdeményezések iránt. Szerintem, ha Palm* 0 Mmisäis ISFli. január 27., péntek visszajön, nem változik meg egyszerre minden, pedig a szociáldemokraták többsége is igényli a változást. Ugyan­úgy mint a választók. MEGRENDÜLT BIZALOM Bo Hammar elmondta azt, amit a polgári pártok kép­viselői is elismertek: ha most lenne választás, a bur- zsoá kormány megbukna. Tehát nagy szükség van a szociáldemokrata-kommunis­ta egységre. Beszélt arról, hogy a svéd szocializmus il­lúziójának csökkenésével egyidőben megrendült a bi­zalom a jóléti államban, s ma már látják azt is, hogy a kapitalista ipar nem tudja garantálni a teljes foglalkoz­tatottságot. Persze ahhoz, hogy az emberek tudata megváltozzék, időre és kö­vetkezetes politikai munkára van szükség. Saját példájára utalva Bo Hammar elmondta, hogy ő is fokozatosan jutott el a kommunista párthoz. Egé­szen fiatalon részt vett egy nukleáris fegyver elleni til­takozáson, és látta, hogy akik a legkövetkezetesebben harcolnak a békéért, azok a kommunista párt tagjai. Fel­ismerte, hogy a béke, az élet, és a kommunista moz­galom mennyire összetarto­zik. — Azt mondják, Svédor­szágban azért nyert választá­si csatát a polgári koalíció, mert egy „átrétegződés” van folyamatban. A különféle szolgáltatások előtérbe kerü­lésével csökken a munkások száma és növekszik a „fehér- gallérosok", az alkalmazottak aránya. A BUKÄS OKA — Én nem mondanám ezt. Van a fehérgallérosok között is, aki ránk szavazott és a munkások között is, akik el­lenünk szavaztak. Szerintem a bukásnak sokkal inkább az volt az oka, hogy megálltunk a reformokkal. Ez már lát­szott az 1970-es és 73-as vá- laszásoknál, de 1976-ban egyértelmű lett. Bízom ben­ne, mégegyszer nem követ­jük el ugyanazt a hibát. A késő estébe nyúló be­szélgetésen a politikai bizott­ság tagja őszintén beszélt a svéd emberek magánéletében tapasztalható befeléfórulás- ról, a „meg kell védenem, ami az enyém” elv gyakori felvillanásáról, a fiatalok megnyeréséről, a szociálde­mokratákkal történő párbe­szédről. csakúgy, mint az eu­rópai kommunista pártokhoz fűződő jó kapcsolatairól. Amikor kiléptem az ajtón, abban a pillanatban hozták fel a nyomdából a Ny Dag legfrissebb számát. Paulovits Ágoston (Következik: 4. A Volvo, a szabad idő és az egyenjo­gúság) „Házipatikára egyelőre nincs szükség, a porszívóhoz viszont jól jön az új por­zsák” — állapította meg Ge- orgij Grecsko, a Szaljut 6. űrállomás fedélzeti mérnöke, aki „egyenes” televíziós köz­vetítésben csomagolta ki a Progressz teherszállító űrha­jó egyik tartályát, hogy be­mutassa, miket is küldenek az űrhajósok számára. Az űr­állomás kéttagú személyzete a tervnek megfelelően csü­törtökön is folytatta a kira­kodást, egyben előkészítette a hajtóanyag áttöltését is. Az űrállomás személyzeté­nek hozzávetőleg egy tonná­nyi felszerelést, műszert és a létfenntartáshoz szükséges anyagot, élelmiszert küldtek az üzemanyagon kívül. Ez valamivel több mint egy hó­napra látszik elégségesnek az olyan munkafeltételek mellett, amelyek az űrállo­máson fennállnak, s amelyek sok anyagot is igényelnek. ADD1SZ ABEBA, GENF: Visszaérkezett Addisz Abe- bába nyugat-európai orszá­gokban tett körútjáról Dawii Volde-Georgisz etiópiai kül­ügyminiszter-helyettes. Meg­érkezésekor adott nyilatkoza­tában elítélte a nyugati ha­talmakat a Szomáliának nem) bizonyítani, hogy tény­leg a kormány szaglászott-e utána, de szenvedélyesen til­takozik az ilyen becstelen módszerek ellen. Akit tehát azzal vádolnak most bárhol, hogy három- gyermekes családapa létére felelőtlenül kikezdett Manci­kával, s emiatt nem biztos, hogy méltó a beosztottai bi­zalmára, az sürgősen bizo­nyítsa be, hogy legszebb pász­toróráját kileste a Kurma- nekné a csomagolóüzemből, s pletykájára épül az egész vádaskodás. Holott mégiscsak tűrhetetlen, hogy manapság nálunk bárki is ilyen mód­szerekkel éljen. Utóirat: Az elmondottakból is láthatják, hogy a világpoli­tikai folyamatok alapos elemzéséből mindig levonhatók hasznos következtetések min­dennapi gazdasági, politikai és erkölcsrendészeti mun­kánkhoz. nyújtott nyílt és leplezett tá- mogatásukért. Etiópia állandó ENSZ-kép- viselete csütörtökön Genfb*>n nyilatkozatban hívta fel a fi­gyelmet arra, hogy a nyuga­ti sajtó a világ közvéleményé­nek megtévesztése céljából rágalomhadjáratot folytat Etiópia ellem A kikötőben horgonyzó hajó. Hajdú János Rágalomhadjárat Etiópia ellen

Next

/
Oldalképek
Tartalom