Népújság, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-03 / 2. szám

így kezdték az új évet Az ünnepek után a sport- » életben is újból megkezdőd­tek a dolgos hétköznapok. Az előző évekhez hasonló­an az MTI ezúttal is körkér­déssel fordult néhány érde­kelthez, szervezethez, s a vá­laszok egybehangzóak voltak: dolgozunk! A látottakból, halottakból, tapasztaltakból készült az alábbi összefogla­ló. OS© A Magyar Atlétikai Szö­vetségben már kora reggel együtt volt a sportág ..vezér­kara”, s 10 órakor a szokásos hétfői értekezletet tartották. Mindszenty János vezető szakfelügyelő elmondta, hogy a férfi tíz- és a női ötpróbá- zók 14 fős válogatottja Ta­tára utazott. O á O Várhldi Pál. az O. Dózsa labdarúgó-csapatának edző­je otthon töltötte a délelőt­töt — munkával. „Az idősza­kos edzésterven dolgozom, hiszen egy hét múlva Újpes­ten megkezdődik a közös fel­készülés — mondta. Nem utazunk vidéki táborba, mindvégig itthon leszünk, csak hetenként egyszer me­gyünk Dobogókőre, a hosszú távú futóedzésekre. O Si o Bár a téli hónapokban lé­nyegesen kevesebb a sporto­lók utazása mint tavasztól őszig, az IBUSZ November 7, téri irodájában mégis elég nagy volt a forgalom. Átvé­telre készítették elő a KSI 26 fős kosárlabda-küldöttségé­nek lengyelországi repülő- és vasúti jegyeit, a Vasas Izzó röplabdázóinak lyoni vasúti- és hálókocsi jegyeit, s újabb megrendeléseket is felvettek. Szervezik a prágai jégkorong- vb társasutazását. Hargitai Károly, az PTC ügyvezető elnökhelyettese reggel az elsők között érke­zett az Üllői úti székházba. Érthető: fontos megbeszélé­sekre készült, s ezek közül az egyik leglényegesebb, a ja­nuár 28-i közgyűlés előké­szítése. A napi események közé tartozott Albert Flórián labdarúgó technikai vezető beszámolója a jövő héten Hé­vízen kezdődő edzőtáborról. OSO Már kora reggel elindult otthonról Hargitay András, Európa-bajnok, de ezúttal nem a Komjádi uszodába ve­zetett az útja. „Reggel 8 órá­ra vizsgára írtak ki az állat­orvosi egyetemen, — mondta a kiváló sportoló. — Ez az­tán meg is szabta áz újévi programomat hiszen vasárnap egész nap mást sem tettem, mint tanultam. Duna menti múzeum — Komárno Csehszlovákia egyik legnagyobb idegen- forgalmi kapuja Ko­márno (Komárom) a Csehszlovákia és Ma­gyarország között] határvonalon fekvő város. Komárno múltjának ritkaság- számba menő emlé­keit őrzi a komárnói Duna menti Múzeum. Mint a Bécs és Buda között fekvő jelentékeny kikötők egyike, Komárom már a XV. században vonzotta a Duna menti országok gazdag fa- és terménykereskedőit. A szlovákokon és magyarokon kívül németek, románok, oro­szok és szerbek is találkoz­tak e nemzetközi kikötővá­rosban. A tizennyolcadik század­ban Komáromban jellegzetes befolyásos csoportot alkottak a szerb hajósok és kereske­dők. Kereskedelmük addig virágzott itt, amíg a XIX, században az első gőzhajók Világbajnoki döntőkre emlékezve 1962 Chile XIII. Európa után Ismét Dél- Amerika rendezte a világ- bajnokságot A chilei ver­seny tizenhatos döntőjébe tíz európai és hat dél-ame­rikai ország válogatottja ju­tott. Az arány most éppen fordított volt, mint 1930-ban, az első világbajnokságon Uruguayban. Chilét a világ- bajnokság előtt két évvel rettenetes erejű földrengés rázta meg, és sokan arra gondoltak, hogy a rázúdult elemi csapás okozta anyagi megrázkódtatás a világbaj­nokság megrendezésétől való visszalépésre készteti majd e rokonszenves államot. Nem így történt. Alessandri dr., a chilei államelnök kijelentet­te: — A labdarúgó-világbaj­nokság Chile nemzeti ügye, és megrendezéséhez ragasz--“ kodlk. — Ennek megfelelően végezték tovább a világbaj­nokság előkészítését Az egész társadalom összefogott, hogy méltó keretek között fogadhassák a világ legjobb labdarúgóit. Igyekezetük tel­jes sikerre] járt A döntőbe a csehszlovák és a brazil válogatott jutott A játék vezetésével pedig a szovjet Latlsevet bízták meg. ö így emlékszik vissza: „Ugye el tudják képzelni, mire gondolhat egy játékve­zető, amikor életének ötve­nedik évébe lép? Legyen bármennvire is ereje és si­kere teljében, már komolyan foglalkozik a visszavonulás gondolatával, mert hiába, ha még oly fájdalmas is, egy­szer csak el kell hagynunk sikereink és kudarcaink színhelyét, s át kell adnunk helyünket nálunk fiatalab­baknak. így parancsolja az élet Lelki szemeimmel már láttam, miiven szép is len­ne még egyszer, utoljára le­vezetni a hagyományos szov­jet kupa döntőjét a Luzsnvi- kiben, százezernyi néző előtt, aztán hármat fújni a síp­ba . Alig értem a gondolat vé­gére. amikor telefoncsöngés riasztott vissza a való élet­be. A vonal másik végén a szovjet futballszövetség egyik vezetô’e beszélt: — Latisev? Kellemes hírt közlök veled. A FIFA meg­hívott a chilei világbajnok­ságra Gratulálunk és sok si­kert kívánunk. Elképzelhetik mit éreztem abban a pillanatban. Sokat olvastam és hallottam már korábban is a csodálatos technfkátü dél-amerikai fut- ballról, a heves vérű iátéko- sokról és szurkolókról, most meg egyszorre alkalmam nyílt " mindezt közvetlen kö- zei-ői látni, érezni, tapasz­talni. Chile örökre feledhetetlen számomra, és nem csupá- azért, mer* voltam az el­ső vovjet iátékvezető aV ezen a távoli földrészen iáté- kot vezethettem. Mégcsak azért sem, mert én voltam az első európai játékvezető, aki Chilében, egy világbajnoksá­gon négy világbajnoki talál­kozót vezethetett. Chilére az­ért emlékszem, mert ez volt pályafutásom nagyszerű be­fejezése. Bár Santiago de Chilében a világbajnokság alkalmából különlegesen kiképzett köz­lekedési rendőrök irányítot­ták a forgalmat, előre kije­lölt és egyirányú útvonala­kon, a döntő napján mégis teljesen felborult a közleke­dési rend. Ennek következté­ben két partjelzőm — Leo Horn és a skót Davidson — társaságában csak nagy ne­hézségek árán tudtam az öl­tözőbe jutni. Feltűnő volt, hogy a chileiek akik eddig minden mérkőzésre szinte az utolsó percben érkeztek, “ most jó félórával a meccs kezdete előtt már zsúfolásig megtöltötték az Estadio Ná­ciónál nézőterét. Miközben a szép számban jelenlevő bra­zilok izgalmukban, idegessé­gükben szüntelenül durrog- tatták a petárdákat, járatták a kereplőiket, és alkalmi szavalókórusaik ki tudja há­nyadik főpróbát tartották, addig mi hárman, játékveze­tők megbeszéltük a követen­dő taktikát. Partjelzőimet megkértem, hogy minden szabálytalanságot, amit lát­nak, jelezzenek, kivéve a ti­zenhatoson belülieket, ott a döntést bízzák egyedül rám. Nem véletlenül kértem ezt, hanem mert ismertem a bra­zilokat, és tudtam, hogy haj­lamosak arra, hogy félreve­zessék a gyengébb idegzetű, vagy távolabb álló játékve­zetőt, sőt elég, ha hajszálnyi véleménykülönbséget észlel­nek a bíró és a partjelző kö­zött. Hamarosan túl voltunk a mérkőzés előtti bemelegíté­sen. aztán a két csapat ve­zetői és csapatkapitányai tisztelgő látogatással üdvö­zöltek bennünket öltözőnk­ben. Utána vagy tíz percet a mérkőzés kezdetéig teljes pihenéssel töltöttünk el. Ül­tünk egymás mellett szótla­nul, de nem tagadhattuk le, hogy gondolataink már a pá­lyán járnak. A nagy csöndet- csak az örökvidám Leo Horn törte meg: — Te Latisev! Ha jól tu­dom, a mérkőzés labdáját szeretnéd majd magaddal vinni errílékbe. Tapasztalat­ból mondom, vigyázz, és amint lefújtad a meccset, azonnal vágd a hónod alá, aztán igen-igen szorítsd és igyekezz kifelé Nehogy úgy járj, mint legutóbb Stock- halmban Guigus, akinek a kezéből kiverték a labdát s elszaladtak vele. Nevetve leintettem. — Igazán kedves vagy, de hadd nyugtassalak meg, hogy az én markomból nehéz lesz azt a labdát kiütni. .. Még egy utolsó simítás a ruhákon, aztán a két csapat élén kivonultunk eget verő hangzavar közepette a küz­dőtérre. A stadion tornyának árbócain jobbról a brazil, vele egy síkban a csehszlo­vák, középen pedig tisztele­temre a szovjet zászlót len­gette a szél. Üdvözlések, zászlócsere, helyválasztás. 19S2 ’űnbis 27 : A Santiago de CHJei Fstadío Nádonalban lejátszott R azíUa Csehszlovákia (3—1) döntőmérkőzés já- tékvez*'“? hírmasa Közénen: Ny’ko! aj G. Latisev (Szovjet­unió), a mérkőzés bírája. Balról: l,co Horn (Ho'iandia), míg jobbról: Davidson (Skócia) partjelzők. Mély lélegzetet vettem, aztán sípoltam. A mérkőzés játékvezetői szempontból a második fél­idő harmincadik percéig si­mán zajlott Ekkor viszont 2—1-es brazil vezetésnél Djalma Santos kezezését nem minősítettem szándékosnak, a játék folytatását eng lyeztem. A csehszlovák játé­kosok reklamáltak emiatt, és kértek, hogy kérdezzem meg Leo Hornt, aki állítólag fel­emelte a zászlaját és l^éze- zést jelzett. Miután azonban közel álltarn az esethez, és tisztán láttam, hogy szándé­kosságról szó sem lehetett, nem mentem ki Hornhoz. A csehszlovák csapat játéka ezután idegessé, kapkodóvá vált, az egész világbajnokság alatt káprázatosán védő Schroiff érthetetlenül súlyos hibákat követett el. De még­sem elsősorban ez, hanem a brazil csapat kitűnő össztel­jesítménye döntötte el a mérkőzés sorsát. Brazília Pe­lé nélkül is megnyerte máso-. dik világbajnokságát. Alighogy lefújtam a mér­kőzést, a stadionban elszaba­dult a pokol minden ördöge. A brazil játékosok odarohan­tak hozzám és összevissza csókoltak. Aztán a szurkolóik vállán tették meg az utat a rendőrkordonon át a dísze­melvény elé. Sir Stanley Rous, a FIFA elnöke adta át Maurónak újabb négy esz­tendőre a Rímet Kupát. A pályán még javában ün­nepelték a győztes brazilo­kat, amikor én partjelzőim­mel és hónom alatt a mér­kőzés féltve őrzött labdájá­val már elindultam az öltö­ző felé. Alig tettem néhány lépést a bennünket is körülfogó és éktelenül ordítozó szurkolók gyűrűjében, amikor valaki hirtelen kiugrott közülük, és egy villámgyors, jól Irány­zott jobbegyenessel kiütötte a karomból a görcsösen szo­rongatott labdát úgy, hogy az merész ívben elszállt a fejek fölött. Megakadályozni nem volt időm. Csak annyit láttam, hogy eltűnik, a lab­dára meg többen is rávetik magukat, valaki felkapja és vadul elrohan vele. Szinte a szívem hasadt meg. és csak Leo Horn kár­örvendő vigyora akadályozta meg, hogy szétpukkadjak mérgemben. — Hát nem meemondtam, hogy vigyázz a labdára? — mondta és be nem állt a szá­ja a nevetéstől. Persze igaza volt. Később aztán megtudtam, hogy egy milliomos brazil kávéültetvé. nyes szenvedélyének estem áldozatául. Barátunknak ugyanis az volt a hobbyja, hogy kerül, amibe kerül, de megszerzi magának a viiág- baínoki döntők labdáit Vál­lalkozó szellemű megbízott­jait elküldte annak idegén Stockholmba most meg Chi­lébe is. Jól megszervezte, annyi szent! Ha a labdát nem is, de a FIFA aranvsíptát megkap­tam, s időnként, ha ráesik a pillantásom, hát eszembe jut az egész döntő.” (Folytatjuk) Somos István ki nem szorították hajóikat a Dunáról. A komárnói szerb családok lassan elvesztették befolyá­sukat és fokozatosan beol­vadtak a hazai lakosságba. A mai napig fennmaradt azon­ban egy érdekes műemlék — az 1754-ből származó késő­barokk pravoszláv templom, amely ma a Duna menti Mú­zeum birtokában van, s a balkáni eredetű templomi művészet állandó kiállítása van benne. A kiállítás legértékesebb emlékei közé tartozik az 1770-ből származó ikonosztáz. A szentképfal közepén fél­kör alakú úgynevezett cári kapu húzódik. A kapu köze­pén domináló kép Krisztust (Pantokrator) ábrázolja, tró­non ülve. A szentképfal minden ké­pét gazdagon faragott keret veszi körül. Hasonló fafara­gásokat — amelyek hozzáve­tőlegesen a templom építésé­vel egy időből származnak — találunk a padok homlokza­tán és az úgynevezett stallá- kon — a nők számára elkü­lönített térségben. Gazdag fa­faragás díszíti a szószéket is, amit F. X. Seegen bécsi szob­rász művének tartanak. Tökéletes iparművészeti munkájuk és drága anyaguk pompájával keltik fel a mú­zeum látogatóinák figyelmét az istentisztelethez használt térítők és könyvek, amelye­ket gazdag kovácsolt ezüst, arany, drágakő és hímzés dí­szít. A legrégibb műemlékek a XV. század végéről szár­mazó, filigrán munkával ké­szített későgótikus kehely, a XVI. századból származó, ap­rócska ikonokkal kirakott fi­ligrán arany kereszt és az 1511-ből származó nehéz, majdnem kilónyi súlyú arany pecsétnyomó. A templomi művészetet bemutató kiállí­tás helyiségét borító tölgyfa berakás komorsága, az arany méltóságos matt fényével és az ezüst patinájával, jelleg­zetes atmoszférát teremt. Miloslava Kodonova APRÓHIRDETÉS ALLAS Kisgyermek gondo­zását lakásomon vállalom. Eger, Ba­lassa B. 31. Bánfl Jánosné. ____________ F öldmérő üzemmér­nök— győgyszertári asszisztens házaspár állást változtatna : szolgálati lakás, vagy kedvező házvásárlási lehetőség egyidejű biztosítása esetén. Postacím : Kántor György 1M Buda­pest, Melinda u. 18. Mély fájdalommal tudatjuk, hogy szeretett férjem, édesapánk, nagyapánk, dédnagyapánk : HUSZAR JÓZSEF életének 83. évében elhunyt. Temetése 1978. január 3- án, du. 15.00 órakor lesz az egri Rozália-temetőben. A gyászoló család INGATLAN _ Salgótarján köz­pontjában, vagy Szolnokon kétszobás, távfűtéses lakásomat elcserélném egri .tar nácsi lakásért. Faze­kas, Salgótarján, Arany János IS. i. 2, Két és fél szobás, OTP-s öröklakás, ga­rázzsal, vagy anél­kül eladó. Gyöngyös, Csalogány üt 38. IH/i. Gyöngyös, Csalogány út 18. I. emelet 14-3 félszobás lakásom eladnám. Érdeklődni Debrecen, Pallaci út g. Telefon: 12-298. Garázst bérelnék a Szarvas Gábor utcá­ban, vagy környé­kén. Dr. Bíró István, Eger, Szarvas Gábor út 1. Földszint. Köszönetét mondunk mindazoknak, akik felejthetetlen feleségem, édesanyánk, nagymamánk és dédnagymamánk: TÓTH DEZSÖNÉ SZ. MAJOROS JULIANNA temetésén részt vettek, fájdalmunkat virágaikkal enyhíteni igyekeztek. A gyászoló család Köszönetét mondunk mindazoknak, akik szeretett férjem, édesapánk és nagyapánk: LUKACS FERENC temetésén részvételűkkel, virágaikkal fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek. A gyászoló család VIZÊP V. EGRI GÉPÉSZETI ÜZEME. EGER, KISTÁLYAI ÜT felvesz forgácsoló szak- és betanított munkásokat, gépszerelőket és portásőröket A „FÉMMUNKÁS” VÁLLALAT ÉPÍTÉS-SZERELÉSI ÜZEME vas-fémszerkezeti lakatos, hegesztő, építőgépszerelő szakmában ipari tanulókat felvételre keres. Vidékről jelentkező tanulók részére kollégiumi ellátást biztosítunk! Előjelentkezéseket elfogadunk! Jelentkezés, részletes tájékoztatás: 1139 Budapest, XIIL, Teve u. 12—16 Munkaügyi osztály. >

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom