Népújság, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-22 / 19. szám

^VVWNAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÂÀAAÂA^^A^AÀAA^AAAAAAA/VVWVr. VVvVWVwVvVWvAa.«« •aavwvmMI’ fiz állatvilág „lüdősai” A delfinek értelmessége közismert. Az értelmi képesség nagy mértékben függ, az agyvelőnek a test súlyához viszo­nyított nagyságától, valamint az agytekervények számától. Nagy. meglepetést okozott még a tudósok között is, hogy számos delfinfaj agya — testsúlyához viszonyítva — közel akkora, mint az emberé, az agytekervények száma pedig felülmúlja az emberét. Bizonyos tehát az a megállapítás, hogy a delfinek az élővilág legértelmesebb képviselői közé tartoznak. Mivel a delfinek hangadásra is képesek, még a tudósok egy része is túlzott reményeket táplált a delfinek „beszédé­vel” kapcsolatban. Érdekesen dolgozta fel ezt a témát Ro­bert Merle Állati elmék c. fantasztikus könyvében. A ku­tatások még folynak, de úgy látszik, hogy sem mi nem tud­juk megtanulni a delfinbeszédet, sem a delfinek nem tud­nak megtanulni emberi nyelven társalogni. Igaz, néhány példányt megtanítottak köszönni, valamint egy-két egyszerű szóra, de ez nem sokat jelent, hiszen a papagájok is képe­sek erre. A delfinek egyébként játékos és barátkozó természetű állatok. Delfináriumokban tartják és a nagyközönség szá­mára ezek komoly látványosságot jelentenek. Képeink ilyen delfináriumban készültek. SZEMLÉK FERENC: Almáskert mindenik almafában . évek titka lakik tegnap este is láttam itt valakit amint az özön fűben cigánykereket s a lusta mezőn hengerbuckát vetett maid vissza a kert tiszta közepébe szökellt s a kötél mentén a lepedők között a szél elröpítette őt 1ST*. Január 9-én, éve» Korá­ban meghalt Bukarestben Szem- lér Ferenc, romániai magyar költő, műfordító, akinek mun­kásságát román Állami díjjal és 3 Magyar Népköztársasáe babér- koszorúval ékesített Zászlórend­je kitüntetéssel is elismerték. Halálával pótolhatatlan veszteség érte az erdélyi és az egyetemes magyar irodalmat. Korábban szerkesztőségünknek adott ver­sével emlékezünk meg róla. SZOKOLAX ZOLTÁN: Téli dal Pörgő havas homály mélyén, forgó fehér messzességben, érzékelhetetlen távol az emberi árvaságtól, havas homály: fehér asszony hódrvénylés-combtövében, mérhetetlen közel hozzánk, az emberi árvasághoz, a gomolygó mindenségben sziszeg, tombol, szitkozódik, föl-fölizzik egy fahasáb, küszködik a lucskos léttel, ránk-ránkvillan sisteregve, mintha Isten szeme volna, hívogatja életünket, hullunk, hullunk, hulldogálunk, hulldogálunk mindhiába, zokog, sziszeg a fahasáb, tombol a bóörvény-asszony szent szerelem-zsarátnoka, föl-fölizzik, szitkozódik, küszködik a lucskos léttel, mert az ember nem jó másra, csak hullásra, olvadásra. F AAAAAAAAAAAAAAAAAAAVNAAAAAViAAAA^VSAAAWtAAAAAAAAAAAAAAMAAAA^MAAMAAMAAAAAAAMMMAAAAAlV, Júlia városa kosarat ad Rómeónak Veronában, Rómeó és Júlia Városában emlékműveket emeltek William Shakespeare klasszikus szerelmi drámája hősnőjének — Rómeó alakja azonban,.. Úgy -tűnik,, feledés­be merült. Az a ház, mely­ben állítólag Júlia Capulet élt, ma múzeumnak ad ott­hont és azt állítólag a szép Júlia holttestét rejtő sírhoz hasonlóan csaknem nemzeti ereklyeként ünnepük abban a városban, mely szereti ma­gát így nevezi: „Citta di Giu- lietta” — „Júlia városa.” Ez­zel szemben Rómeóra nem emlékeztet semmi. „Nem hiszem, hogy Róme­ót szándékosan szorították volna a háttérbe,” — mondja Bruno Decesco veronai tör­ténész. „Az viszont nem két­séges. hogy a háttérbe került”. Ennek valószínűleg az az oka, hogy Rómeó családjának, a Montague-aknak történetét sokkal nehezebb rekonstruál­ni. mint Júliáét. Ezenkívül bőven vannak a hősök, de kevés a hősnő. „Mi vala­mennyien Rómeók vagyunk”, mondja Decesco, „de Júliák nagvon kevesen vannak.” Rómeó XIV. századból származó háza ma nyomorú­ságos állapotban van, felirat nem jelzi à hozzá vezető utat, és hetenként csak maréknyi azoknak a látogatóknak a csoportja, akik kitartó kere­sés után megtalálják. Bezzeg a Casa di Giuliettához vezető utat tábla jelzi. Júlia házát helyreállították, ép az erkély is. Naponta kb. 1000 látogatót számlál meg a két múzeumőr: akik az épü­letnek gondiát viselik. Azu­tán, ha kíváncsiak, megelé­gelték a látnivalókat, a vá­roson keresztül Júlia sírjá­hoz zarándokolnak. Habár a tudomány kétség­be vonja, hogy Júliát valóban ott temették el, ahol ma a látogatók tiszteletüket leró­ják, a kíváncsiak áradata év­ről évre növekszik. „Ezeket az embereket nem érdekli, hogy mi áll a könyvekben,” mond­ja a temetőőr, „ők nem szkeptikus történészek, ha­nem szerelmesek.” Egy korábbi temetőőr, aki húsz évvel ezelőtt ment nyug­díjba. világszerte híressé vált a szerelmesekkel folytatott levelezésével. Ma már csak ritkán érkeznek ilyen levelek — és még ritkábban válaszol­nak rájuk. A történészek egyébként abban is kételkednek, hogy a szerelmi dráma egyáltalán le­játszódott-e. Az első személy, aki említést tett róla, Luigi da Porto olasz gróf volt a XVI. században Shakespeare, aki maga soha nem járt Ve­ronában, 60 évvel később fel­kapta a témát, mely azóta újra meg újra megihlette a költőket, festőket és zeneszer­zőket. Mennyire igaz Rómeó és Júlia története? Tulio Lenotti, aki könyvet írt Rómeó Montecchiről és Giulietta Cappellettiről, ahogy a szerelmeseket erede­tileg hívták (Shakespeare adta nekik a Montague és Canulet nevet), ezt mondja: „A történészek és más tudó­sok kideríthetik, hogy a tör­ténet csak a fantázia szüle­ménye- ami soha nem fog ne­kik sikerülni, az a történet alar'gondolarának szétzúzása, azé a szerelemé, mely a ha- ’áltól sem retten vissza.” Vadházasság Egy 40 éves elvált asz- szonyt, Doyan Binti Dánt a malaysiai Alor államban az iszlám bíróság két hónap börtönbüntetésre ítélt, mert vadházasságban élt Lebai Omar Bin Dato Panglima Garanggal. Az asszony a bí­róság előtt ezt mondta: .Jú­nius 36-tól augusztus >if éltem együtt Lebai-jal, mert nem volt lakásom”. Lebai, aki egykor judotanár volt, nem ismerte el vétkességét. Neki október 4-én kell felel­nie a bíróság előtt. Korának megfelelő higgadtsággal néz a per elébe: 117 éves. Humorszolgálat — Kalauz, nyissa ki az ablakot! — szól az egyik utas. — Szó sem lehet róla! — kiált fel a mellette ülő hölgy. — Megfagyok! — De ha az ablak zárva marad, én megfulladok! — így az utas. • A kalauz tanácstalanul áll; nem tudja, mitévő legyen. Végül odafordul a harmadik utashoz, aki szemközt ül. — Uraságod mit tenne az én helyemben? — Csak sorjában! Előbb kinyitnám az ablakot, hogy a hölgy- megfagyjon, azután pedig bezárnám, — hogy ez az úriember megfulladjon! Egy gazdag idős asszony fiatalemberhez megy férjhez. — No, és hogy tudtad rávenni a fiút, Roberta, hogy elvegyen? — csodálkoznak a barátnői. — Nagyon egyszerűen- azt mondtam neki, hogy hetven­éves vagyok — pedig még csak az ötvennyolcadlkat taposom! Bámész tömeg verődött össze a második emeleti ab­lakból kipottyant részeg körül. — Mi történik itt? — kérdi az odasiető rendőr. — Fogalmam sincs, biztos úr — feleli a részeg. Magam is csak az imént vetődtem ide! Az ütcáh jókora tömeg vesz körül egy kisfiút. A gye­rek lenyelt, egy tízcentest, és senki sem tudja, mit csinál­janak veié. A sokaságon hirtelen átfurakodik egy férfi, megragadja a fiút a lábánál és fejjel lefelé rázza. A pénz kiesik. Mindenki megkönnyebbülten sóhajt fel. — ön orvos? — kérdik az ismeretlentől. — Dehogy: adószedő vagyok! NAAAAAAAAAAAArVVVVVWV\AAAAAAAAAAMAAAAAAAAAMAAAAAAAAVhWAAAAí V\AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA Hétvége — autóbuszon Hollandiában új divat kapót: lábra: hétvégi házként kise­lejtezett autóbuszoka* alkalmaznak Az autóbuszokat széren bérén lezik. ágyakkal kályhákkal szerelik fel. A kormány ren ’elke^-e szerint a „busz-víkendMzakat” nem 'ehet a határment! övezetben, az országutak és a fő vasútvonalak közelében felállítani. Házasság Szilárd Szilárd negyvenhét éve élt a Klauzál tér negy­venhét számú, fél- komfortos,, udvari la­kásában. amelyért ha­vonta 116.70-et fize­tett. Szilárd Szilárd nem volt vándorma­dár, fénymásolt egy intézetben, mióta az intézet fennállt. Este tévét nézett, vasárnap kiült a térre, hol a sakkozókat nézte, ö maga soha nem ját­szott, csak kibicelt. Egyik szerdai na­pon délután tizenhat óra ötvennégy perc­kor hazafelé menet megszólította egy csi­nos. fiatal nő: „Hol van a közelben hen­tes?". — Szilárd Szi­lárd dadogva kért bocsánatot, nem tud­ja. Hosszan nézeti a nő után, rájött: „üres, társtalan, magános, lélek nélküli és célta­lan az élet.” Egy év múlva fel­kereste a házasság­közvetítő irodát a „Négy évszakot”, mi­után sikerült nagyjá­ból megfogalmaznia női ideálját. — Egy filigrán, barnahajú. sűrű szem- őldökű ovális arcú hölgyre gondolok — között három és fél centiméter távolság legyen, ajka kicsit duzzadt, szájából harminc egészséges, porcelán fehér fog villanjon elő, ha be­szél. Mikor beszél­jen? Ha kérdezik. Ne öltözzön feltűnően, tavasszal, ősszel kosz­tümöt hordjon, nyá­ron nyári ruhákat, télen bundát. Érde­kelje a zene, nem a könnyűzene, hanem Beethoven, Mozart, viszont szívből utál­ja Bach fugáit. Har­minchatos lábára (ki­csiny. vékony lábak) saját keresetéből vá­sárolt cipellőket húz­zon. Anyós földben, após földben, hozo­mány földben, azaz partján, nyaraló Aba- ligeten, vagy az örfűi tónál. Takarékbetét­könyvében legalább ötszázezer forint le­gyen. Autó nem szükséges, azt majd abból a pénzből vesz­nek, ami a leendő feleség lakásának, házának értékesítésé­ből származik. Két idegen nyelvet be­széljen, az örményt és az ógörögöt, szanszk- rit nem akadály. Lelke békés legyen, teste egészséget. Gyermekkorában szamárköhögés, dif- térla, kanyaró bánt­hatta, de most mellé­kelje szív- és tüdő­röntgenleletét. Főzni tudjon, különösen kö­römpörköltet sava­nyúsággal, főtt bur­gonyával, hosszában vágva. Az egész nő súlya ne haladja meg a hatvanhét-nyolc- vanhét kilogrammot, de el se érje. Ez a nő. ez a nő... A „Négy évszak” tisztviselője leakasz­totta szobája faláról a tükröt, s éppen azt akarta mondani Szi­lárd Szilárd elé tart­va: „Uram, nézzen bele!” — de meggon­dolta magát s csak annyit jegyzett meg: „Most mindjárt el akarja vinni Urasá­god, vagy ráér holnap is?” Szilárd Szilárd mé­la tekintettel pödör- gette esernyője gomb­ját. Kettőt kérek, hogy legyen tartalék­ban 1«, ha az első el­romolna — s bukszá­jáért nyúlt. Fényt másolt, megszokta, hogy mindent két példányban csinál­jon. Szüts Dénes Mob Az évfordulók alkalmával mind többen vették kezükbe Ady Endre költeményeit. A címbeli szóalak a költő két versében is nyelvi szerep iez jutott. Bár a versbeli be­szédhelyzetből az olvasó ki­következtetheti a szó jelen­téstartalmát és használati ér­tékét, de igazán csak az an­gol nyelvet ismerő olvasó tud egyértelmű választ adni arra a kérdésre, miért bízott Ady. versbeli kulcsszerepet erre az idegen szóra. A moh megnevezés ugyan­is az angol nyelv szótári szó­készletének tagja. Eredeti je­lentése: fegyelmetlen tömeg, csőcselék, csürhe, söpredék, alsó népréteg, pórság, durva, tanulatlan, tudatlan, csiszo- - lation, és bárdolatlan köz­nép stb. A versrészletek á követke­zők : „Utat, mob. Könnyei hiába hull. / Lelki pórók szürke hadához / így Szólna a szóm” (Ady: így szólna a szóm). — „Csörtess kocsis, nincs veszedelem. / Bús eZert jel most a mohnak / Jövő ta­vaszig nem morognak” (Ady: Pannónia grófnő szekere). Hogy a költő milyen hangvé­tellel és sajátos érzelmi töl­téssel illesztette versmonda­taiba ezt az angol szót, ahhoz ismernünk kell néhány jel­lemző adatot. Ady Csokonai­ról szólva arról is vall, hogy tudatosan törekedett szó­használatában a legmegfele­lőbb, a legkifejezőbb szavak megtalálására. Ha nem talált jó magyar kifejezést, akkor megpróbált néhány Idegen szót „magyarrá gyúrni.” így választotta a mob angol szót Is a versbeli szerep be­töltésére. A megnevezés rö­vidségével jól belesimul a versmondatok ritmusképleté­be. De az idézett versrészle­tekben a mob hangsor fogal­mi tartalmával és hangulat! értékével is megállítja az ol­vasót. 4 A szó különben értelmével és kifejező stilisztikai értéké­vel többet mond Ady vers- mondataiban, mint a latin eredetű plebs szóalak. Az alábbi versrészletben nem is lehetne rokon értelmű meg­nevezésként a mob szóalakot szerepeltetni a latin plebs helyén: „örült az úr-rend a Deáki tettnek / Feceruní magnum áldomás... / Csat 3 plebs maradt egyedül a lis­tán”. (Ady: Kétfílszl bárdok). Dr. Bakos József mondta — a szemei telekben à Balaton

Next

/
Oldalképek
Tartalom