Népújság, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-18 / 15. szám

Dugó a csodacsatár Bo Widerberg, a sikeres svéd filmrendező másfél órás filmet rendezett abból az ötletből, hogy a svéd vá­logatottat az egbe — vagy ha nem is egészen oda —, legalább az európai élvonal­ba tudja vinni egy grundon felfedezett hatesztendős gól­zsák, Dugó, akit otthon in­kább Johann néven szoktak szidni. Ügy érezzük, a képsor senkit nem győz meg a me­se valóságáról: a gyerekek­nek túl nagyos, a felnőttek­nek talán túl kevés olyan elemet tartalmaz, amiért fi­gyelemre érdemesnek tart­ják ezt a komoly szándékú filmet. A svéd gyerekek mit kapnak ebből a meséből? A labdarúgás sztárjait egészen közelről, amint éppen Du­gónak a hét medvebocs tör­ténetét' olvassák fel álmo­san, mert Dugónak ez a pi­hentetés, a szórakoztatás a nagy csaták előtt. Kapják a stadion túlfűtött levegőjét, ahol a tömegszenvedélyek Óriási kórussá dagadnak. Talán ha a gyermeki lélek álmodozását és a labdarúgás iránti rajongását nemcsak abban tömörítené a rendező, hogy a sztárokat a gyerekek minduntalan megrohaniák aláírásért, mert igy testkö­zelbe kerülnek a hírességek­A Heves megyei Moziüze­mi Vállalat is elkészítette az elmúlt esztendőről szóló számadását. 1977-ben ismét örvendetesen emelkedett megyénkben a nézők száma. Míg 1976-ban 24 ezer elő­adást tartottak, 2 422 000 né­ző előtt, addig 1977-ben már 24 840 előadáson 2 533 000-re emelkedett a közönség szá­ma. Emelkedett a szovjet fil­mek nézőinek száma is, mégpedig 350 ezerről 486 ezerre. Az elmúlt esztendő­ben 24 új majd a reprizek- kei együtt félszáz magyar filmet játszottak Heves me­gye filmszínházaiban. A ma­Svéd film hez. De nem teszi, mert az alapötletre figyel. A gyer­meki álmodozást nem éri utói itt a képsor, pedig nem egy jelenet szinte kínálja a lehetőséget: itt kell folytat­ni, itt kell kutatni azt, amit a gyerek romlatlan lelke érez. Bo Widerberg inkább a felnőtteknek játszik, mintha azokat akarná tanítani, ne­velni egy csipetnyi iróniával. A színes képsorok nemcsak a diadal és az örömmámor pillanatait érzékeltetik, de azt is, minő háttér fedezi ezt a szórakozásnak és já­téknak egyáltalán nem ne­vezhető futballvilágot. Ott állnak a háttérben — hát­térben? — az okos emberek, akik minden részletet perc­re kiadagolva követelnek ezektől a fiatalemberekből, akik gyerekkorukat még be sem fejezték, máris ott van­nak a nyilvánosság előtt ki­terítve: a film, a tévé, a rádió, az újságok, a filmpla­kátok kiabálnak vissza rá­juk. Van pénzük is, a társa­dalom maga fölé emeli őket, de ha egyszer akár az ide­gekben, akár az „aranylá­bakban” baj keletkezik, le- söprik őket mindenünnen. Azért megnyugtató, hogy ez a most mesemondónak gyár filmekből 5500 előadást tartottak, s a nézők száma 496 000-ről 541 000-re emel­kedett. A közönség érdeklődése alapján kialakult a magyar filmek látogatottsági statisz­tikája, sorrendje is. Első he­lyen áll a Ludas Matyi, amelyet 254 előadáson 45 ezren néztek meg. És mert nem az abszolút számok, ha­nem a kihasználtsági száza­lék jelzi legjobban egy-egy film népszerűségét, felje­gyezzük, hogy a Ludas Ma­tyi 80,8 százalékos ered­ménnyel ment a megyében. Második helyen áll a febru­árban bemutatott Fekete felcsapott svéd filmrendező fricskázza is ezt a világot: fontosabbnak tartja az írás­olvasás bármilyen szerény tudományát, mint a labda kergetéséből származó csil­logást. . Elgondolkodtató és lehan­goló is egyben, hogy ott is, a svédeknél is folyik a vi­ta, az el nem dönthető: a pedagógus nevelje-e a gyer­meket, vagy a szülők is? Ebben a filmben a rendező ezt a vitát a pedagógus ja­vára dönti el. A Bergman család játszik ebben a film­ben és ez az együttes akár keresztmetszet is lehet a mai életörömök végigélőiről, mi magunkról. Mert ki nem futballrajongó ebben a vi­lágbajnokságra készülő Eu­rópában? John Olsom, Hanno Guschs, Roland Sterner és Ake Strand operatőrök szí­nes felvételei olykor mintha idegenforgalmi reklámnak készültek volna, annyira po- entirozottan színesek. Majd­nem elfelejtjük megírni: eb­ben a filmben az évezredek­kel ezelőtti magyar váloga­tott is játszik és milyen fé­lelmetes hírünket kelti a svéd Vitray! gyémántok, amelynek 370 előadására több mint ötven­ezren váltottak jegyet. A film kihasználtsági százalé­ka 64,6. Harmadik az Egy erkölcsös éjszaka, amely 56 százalékos eredményt ért el, negyedik a márciusban fel­újított Fel a fejjel című film, Latabár Kálmánnal a főszerepben 54 százalékos eredményt ért el. 1977 valamennyi előadá­sát és filmjét figyelembe vé­ve megyénk mozijai ötven­százalékos kihasználtságot értek el. Ez az eredmény is emelkedett, hiszen 1976-ban még csak 48,8 százalékot mutatott a statisztika. Lektorátus a főiskolán Az impozáns méretű, meg­jelenésében mutatós, modern épület egy szerényke része az a gyöngyösi főiskolán, amely­nek megjelölése így hangzik: lektorátus. A kevésbé beava­tottak aligha tudhatják, mi rejlik a név mögött. Mi a feladata, mi a hasz­na annak, hogy a mezőgaz­dasági ismeretek oktatásának felsőfokú intézményében ide­gen nyelvű lektorátus működ­jék? ■ !S ■ A kollégiumi épület föld­szintjén, mindjárt balra, ott van az a kis szoba, amely magába foglalja a lektorá­tust. így igazítottak el, a kér­désemre válaszolva. Bevallom, kissé meglepet­ten fogadtam a tájékoztatást. A valóság azonban még en­nél tovább ment: a lektorá­tust éppen festik, derült ki, a székhelyét áttette a kol­légiumi nevelők egyik szobá­jába. Ideiglenesen. Tehát a helyszín nem árul­kodhat semmiről, mert nem azzal találkozom, hanem csak a kollégiummal. A kollégium egy szobájával. De ha az így is alkalmas arra, hogy a lek­torátust magába fogadja... Tehát bizonyos fenntartá­sok, előítéletek alakultak ki bennem, amik a vázolt kö­rülmények miatt keletkeztek, minden személyes elfogultság nálkül. Majd az is kiderült pilla­natok alatt, hogy a lektorá­tus állománya két személy mindössze. A vezetője dr. Pál Imre, a munkatársa pedig dr. Juhász Györgyné. Ki ne maradjon a tech­nikai alkalmazott és az a jel­lemző körülmény is, hogy még két óraadó segíti a fa­kultatív jellegű idegen nyel­vek tanítását. Dr. Pál Imrét, a lektorátus vezetőjét munka közben ta­láltuk. Kézzel írt jegyzetek hevertek az asztal lapján. Meg kellett kérdeznünk: min dolgozik. így jutottunk el oda, hogy összeállítsuk a lek­torátus tevékenységét. Tulajdonképpen egyetlen feladatuk az orosz nyelv ta­nítása. Két éven át folyik ez a tevékenység, a hallgatók­nak a negyedik félév után zá­róvizsgát kell tenniük. Hogy mi várható el tőlük ekkor­ra? — Szakszöveg olvasása len­ne a követelmény — halljuk a megállapítást Esetünkben a kifejezés azt jelenti, az illető úgy ol­vas oroszul, hogy a szöveget szinte hiánytalanul érti, és legfeljebb néhány szó pontos fogalmát nem ismeri benne. Ez lenne a követelmény. A „lenne” szó használata sok mindent elárul. Azt is, hogy a hallgatók nem egyenlő szinten beszélik, használják az oroszt, amikor a főiskolá­ra kerülnek, azt is, hogy a tanulmányaik során sem az oroszra koncentrálnak. Szigorúak a vizsgáknál, a számonkérésnél ? Adatot hallunk, hányán kényszerülnek esetenként utó­vizsgára. De ha a többi tárgy­ból a megfelelő szintet el­érte, meg lehet buktatni csak oroszból ? Mivel tud hatni a fiatalok­ra a tanár? Időnként a legkülönfélébb megoldásokat veszi elő. Ér­vel, győzködik, ügyeskedik is. És idéz a volt főiskolások le­veléből, amik „utólagos elég­tételt’ ’szolgáltatnak: ha ak­kor hallgattam volna a tanár úrra... így a szöveg, mert a munkahelyen sokszor kel­lene az orosz nyelvi tudás, hiszen a külkapcsolatok miatt... De a személyes ta­lálkozások is gyakoriak a kül­földi partnerekkel és akkor... Eső után köpönyeg. Még jó; ha ebből a levélből az is ki­derül, hogy küldője utólag gyürkőzik neki a nyelwizs-; ga letételének. ■ tf ■ Tudományos munka, kuta­tás. Az is kell ahhoz, hogy ez a mostani szervezeti keret, a lektorátus, a főiskola rang­ját jelző tanszékké alakuljon át és munkatársai főiskolai tanár címet kaphassanak. Dr. Páj Imre kutatási területe a napi munkáját foglalja ma­gába : milyen módszerekkel lehet elérni azt a szintet, aminek a meghatározása an ismert kategória: idegen nyel­vet „olvas”. Konferenciákon; külföldin és hazaiakon mond­ta már el a tapasztalatait er­ről a témáról, és hogy fi­gyelemre méltó megállapítá­sokat tett. az jelzi, a konfe­rencia munkájáról szóló írás­ban, az orosz nyelvet tanító tanárok nemzetközi szerveze­tének folyóiratában is név szerint említik és idézik. Azon már csak szinte áb-’ rándozgatunk, mi lenne, ha « főiskolai nyelvtanítás nyo­mán a hallgatók középfokú nyelvvizsgát is tehetnének? Vonzó lehetőség lenne, de csak úgy, ha a kötelező óra­számon túl, valami speciális kollégium keretében lehetne foglalkozni a fiatalokkal a vizsgára való felkészítés vé-. gett. Nyelvtanárnak sem szüle­tik senki. És ha dr. Pál Im­re életútját követjük, abból aligha vonható le valamiféle érvényes szabály: miként le­het valakiből egy idegen nyelv elkötelezettje. Kezdte a középiskoláját egy; ma már nem létező intéz­ményben : szövetkezeti tevé­kenységre készítették fel ott. Aztán folytatta az ango] és német szakon felsőoktatási in­tézetben, majd miután ennek a két nyelvnek a tanítása ott megszűnt, áttért az oroszra, később az egyetemen is eb­ből szerzett oklevelet És szándéka sem volt tani-' tani. Diplomáciai pályára menti Első állomáshelye Belgrad, majd Skandinávia egyik álla­mába akarták küldeni, amit családi okok miatt nem vál­lalt Egy ideig győzködték még, de amikor áthelyezését kérte a gyöngyösi szakmun­kásképző intézet kollégiumá­ba, nevelő tanári beosztásba, teljesítették a kérését Mindebből kiderül, hogy az egyenes ... Szóval, mi is de­rül ki mindebből? A logika ehhez kevés. Az abasári születésű, egyko­ri diplomáciai dolgozó ma a gyöngyösi főiskola lektorátu­sának a vezetője. És az a meggyőződés hatja át a te­vékenységét hogy az idegen nyelv után kevésbé vonzódó hallgatókat rá lehet szoktatni a nyelvtanulásra. El [ehet náj luk érni. hogy belássák! ahány nyelv, annyi ember. A lektorátus dolgozó hisz-j nek abban, amit csinálnak. I G. Slolnát Ferenc Ursitz József: A mélyből a napvilágra 20. Minden nehézség ellenére is, 1958-ban az ecsédi külfej­tés már majdnem kétszázezer tonna lignitet termelt. Ezzel járult hozzá a tröszt évi ter­vének teljesítéséhez. Igaz, ez a kétszázezer tonna csak alig haladta meg az eredetileg tervezett termelési mennyi­ségnek a hetven százalékát. De már bizonyította hogy a külfejtés lehetséges, és a to­vábbi munkákhoz nagyon sok tapasztalatot is adott. Ez a tapasztalat olykor ke­serves időket jelentett a bá­nyászoknak. Esetenként a baj­ból túl sok volt. Hol itt, hol ott csúszott meg a külfejtés oldalrézsűje és maga alá te­mette a gépeket, a berende­zéseket. Előfordult, hogy a meddőhányó vándorolt rá a szénhomlokra és ezzel lehe­tetlenné tette a termelést. Minden bajra azonban a ko­ronát az 1963. évi árvíz tette rá. Március 7—16-a között, a szűcsi völgy mintegy tizenöt négyzetkilométeres vízgyűjtő területéről majdnem egymil­lió-háromszázezer köbméter víz zúdult a külfejtésre. Tel­jesen elöntötte a bányateret. Bár a külfejtés ebben az időben nem tartozott a tröszt irányításához, a bányászok mégis ott voltak, ha segíte­niük kellett. Így történt ez az árvízkor is. A bányászok­nak nagy részük volt abban, hogy a külfejtés szénterme­lése tulajdonképpen csak öt napig szünetelt. Azután ismét megkezdődött a produktív munka. Pedig, akik látták a vízzel elöntött bányát, nem merték volna megjósolni, hogy alig néhány nap eltelté­vel, ismét működni kezdenek majd a gépek. Ahogy telt az idő, ahogy gyűltek a tapasztalatok, és ahogy más külfejtések mun­kájáról is sikerült tapaszta­latokat szerezniük, úgy vált az ecsédi külfejtés munkája is egyre kiegyensúlyozottab­bá, egyre folyamatosabbá. Igaz. a külfejtés kettős veze­tés alá tartozott, ami feltét­lenül gátolta a nagyobb üte­mű előrehaladást. 1963 nyarán megoldódott a kérdés, a Földkotró Vállalat utódja, a Külszíni Szénbánya Vállalat egyesült a Mátravi- déki Szénbányászati Tröszt­tel. Ez a fordulat rohamos vál­tozást- hozott a külfejtéssel kapcsolatban. Az 1964-es év­ben már másfé] millió tonna szenet termelt az ecsédi kül­fejtés. Ez az eredmény már sokat jelentett, bebizonyítot­ta, hogy a külfejtés kiállta a próbát, sőt azt is igazolta, hogy külfejtéssel pótolni le­het a mélyművelésű bányá­kat. Megnyílt tehát a lehető­ség ahhoz, hogy az ecsédi ta­pasztalatok alapján egy új, egy ennél sokkal nagyobb külfejtést lehessen kezdeni Visontán. Ezek az eredmények csak­ugyan nagyon fontosak voltak, de a bányászokat ettől kezdve bizonyos kétségek kezdték gyö­törni. Több mint ötezer em­ber jövője elé kellett kérdő­jelet kirajzolni. Ha a külfej­tés e1 terjed, ha a külfejtés­sel pótolni lehet a mélymű­velésű bányákat, mi legyen azzal az ötezer emberrel, akik idáig ezekben a régi bányák­ban dolgoztak. Azt még valahogy megér­tették és elfogadták, hogy a szűcsi X-es aknát bezárták. Ennek egyik oka az is volt, hogy ott 1959-ben egyszerre 31 ember vesztette életét. Tűz ütött ki a bányában. De amikor szóba került, hogy a Petőfi-altárót is be kell zár­ni, majd ezt követi a rózsái IX-es és a gyöngyösi XII-es akna is, ezt már sehogy sem tudták a bányászok megérte­ni. Mi lesz velük? — tették fel a kérdést. A Mátravidéki Szénbányá­szati Tröszt vezetőségének minden felsőbb szerv a segít­ségére sietett, hogy minél ki­sebb megrázkódtatásokkal si­kerüljön az átszervezés nagy munkáját végrehajtani. Szin­te személyenként kérdeztek meg minden dolgozót, hol, és hogyan akarja folytatni mun­káját, hogyan képzeli el éle­tének további alakulását. Ter­mészetes, hogy a bányászok továbbra is bányászok akartak maradni. Megismer­ték már szakmájuk minden fogását, és ezért csak ebben a szakmában voltak otthon, tehát egyáltalában nem von­zotta őket a lehetőség, hogy más munkakörben kelljen dolgozniuk. Főként a 40—50 év közötti életkorúak riad­tak meg attól, hogy valami­lyen más szakmára képezzék át őket. A fiatalabbak könnyebben változtattak munkahelyet, mert őket az ország külön­böző bányavidékein a szak­májukban tudták elhelyezni. Abban az időben, a hatva­nas évek közepén, még min­denütt szívesen fogadták a bányászokat, hiszen a szén­bányászat leépítése akkor még nem kezdődött el. Megszületett egy új kor­mányrendelet, amely lehető­vé tette, hogy a bányászat­ban eltöltött évektől függő­en, korkedvezménnyel lehes­sen nyugdíjba menni. Űj munkalehetőségeket, ke­reseti forrásokat is teremtet­tek, nemcsak a bányatelepe­ken lakók részére, hanem a környező községek dolgozói számára is. Különös gondot fordítottak arra, hogy a nők és a fiatalok megfelelő kere­seti lehetőséghez jussanak. Petőfibányán a gépüzem és a vegyesüzem biztosított új munkalehetőségeket és meg­kezdte a termelést az ÉRDÉRT és a VEGYÉPSZER is. Rózsaszentmártonban, a VII-es akna külszíni épülete­it felhasználva, egy műanyag- gyártó részleget telepítettek le. Gyöngyösön, a XII-es ak­nánál a Könnyűipari Alkat­részgyártó Üzem adott mun­kát a bányászatból felszaba­dult dolgozóknak és család­tagjaiknak. Nagyon sok embernek biz­tosított munkát a még műkö­dő ecsédi külfejtés, majd az épülő visontai külfejtéses bá­nyaüzem. Bár a mélyművelésű bá­nyászat megszűnt, az új ipa­ri üzemek letelepítésével sok­kal több munkaalkalmat ta­láltak az elhelyezkedni igyek­vők. mint korábban. Mindent egybevetve, a Mát­ra alján a különböző telepü­lések lakói egy gazdaságosabb termelésre térhettek át a mélyművelésű bányák meg­szüntetése után, ugyanakkor a bányászattal kapcsolatos célfeladat sem csökkent, sőt lényegesen megnövekedett A Mátravidéki Hőerőmű 120 megawattos kapacitása mel­lé Visontán új erőmű épült, amelynek a teljesítménye már 800 megawatt lett. Ebből az is kiderül, hogy csaknem nyolcszor több villamos ener­giát ke'lett fejleszteni a Mát­ra al'án, mint amennyit húsz évvel korábban elterveztek. (Folytatjuk.) Farkas András Filmek és nézők a számok tükrében Két és fél millió néző — vezet a Ludas Matyi k i

Next

/
Oldalképek
Tartalom