Népújság, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-15 / 13. szám

Veres Péter Bata Imre könyve Megjelent Bata Imrének a Veres Péterről írt könyve s Szépiroaalmi Kiadó Arcok és vallomások sorozatában Két találó mottóval indítja a könyvet. Az egyiket Ve­res Pétertől idézi, aki a szigorú és igazságos kritikát, az el­fogulatlan értékelést kéri számon kritikusaitól sajátosan önjellemző hangnemben. A másik mottó a szerző szerkesz­teni tudását dicséri. Déry Tibornak bensőségesen szép és igaz szavait emeli magasra zászlóként kitűzve: „Szerettem és tiszteltem, s noha többnyire csak közéleti működésében, magánéletünkben ritkán találkoztunk, jelenlétét mindig úgy őriztem emlékezetemben, mint nemzeti vagyonúnknak égj .<í nagy tételét.” Veres Péter vallomásos alkat volt. A Számadás, Az or­szág útján és a Szárszó az önéletrajz külső történetét, az író és gondolkodó belső fejlődését is tartalmazza. Ezért vállalkozott Bata Imre a puszta életrajz helyett az élet és a mű párhuzamában az életmű belső logikájának felderí­tésére. A szellemi fejlődés indítékaira figyelve jut el az epikai formák változatainak értelmezéséhez. Alapelvként szögezi le: Veres Péternek nem öncél volt az írás, hanem életalakító eszköz, elkötelezetten közösségi célzatú tevé­kenység. Megdöbbentő az a szakadék, amely az életében körébe fonéHó ha’-sánv tisztelet és a halálát követő évek csendje közt feszül. Mintha visszájára fordulna a kritika megszokott kétirányú túlzása: neki életében osztogattak babérkoszo­rút, és naligatás veszi körül holta után. Pedig szép és ér­tékes emlékkönyv látott napvilágot Veres Péter koszorúja címmel. Könyvei megjelennek, de csak ritkán kapnak mél­tó,. elemző kritikát. Pedig könyveimben fogalmazta meg ál­talános érvényű üzenetét: a Történelmi jelenlétet. Életet és életművet meghatározó élmény volt számára a szocializmus eszménye A szocialista Veres Péter nyílt, e’nmi erein őszinteséggel tanított népben, nemzetben gon­dolkodni. Lételeme volt a véleménycsere, a konstruktív vita, a.közéleti szellemi szabadság. Sokáig közéleti tevékenysége, az alakja köré szövődő népszerűség, szerep árnyékolta a szépfrót, 'a tapasztalati bölcselet eredményeit művekbe örö­kítő gondolkodót. De az élő irodalomból való eltávozása után érmen; ezért fokozottan kellene a művekre figyelnünk. Erre figyelmeztet Bata Imrének biztos anyagismerettel, eredeti szemlélettel megírt könyve is. Időrendben követi az életút és az írói fejlődés ívét. Lényegkiemelő módszerrel mutatja be a szülőtáj szerelmesét, rajzolja meg Az Alföld parasztságát, a Számadást író Veres Péter portréjának jel­lemző vonásait. A magyar történelmi, társadalmi fejlődés megkésettsége hozta létre a népi írók mozgalmát. Szövevé­nyesen bonyolult korszakban vállaltak irodalmon túli fel­adatokat. Szocializmus és nacionalizmus, haladás és reak­ció, egyéni, nemzeti léthelyzet kérdései vetődtek fel élesen. A sötétülő magyar és európai horizont csak fokozta az esz­mei. társadalmi ellentéteket. Vajúdó időt éltek- sok elvetélt társadalomiavító kísérlettel. A kor lényegi ellentmondásai tükröződnek a vitákban, korjellemzően a művekben A Mit ér az ember, ha magyar? kérdésre is Veres Péter fogalmaz­ta az egyik, vitathatósága ellenére is legértékesebb, öntör­vényűén egyenes választ. Elsősorban nem őket illeti szem­rehányás a tévedésekért, az erőn felül vállalt feladatok meg­oldatlanságáért, hanem az életeket és műveket torzító ma­gyar társadalmat. A történetfilozófia kérdései Idős korában is foglal­koztatták. Alapos gyűjtőmunkával írta meg a Bölcs és bal­gatag őseinket, életművének egyik legeredetibb, poszthumus kötetét. Az epika vonzásában a falu szinte néprajzi teljes­ségű világát örökítette meg. Kísérletezett az epika formái­val, bár a valósághűséget, a „sült realizmus” feltétlen elvét mindvégig megőrizte. Kiemelkednek, a Gyepsor-novellák és a Balogh család nagy vállalkozása. A szemlélet és a stílus­változás révén a Kelletlen leány, Almáskert, Rossz Asszony. A Pályamunkásokban tapasztalati élményét művészi erővel fogalmazta meg, írta meg a fizikai munka poézisét. így val­lott a „Hortobágy mellyéke” és a tágabb haza iránti elkö­telezettségéről: „ide kell hoznunk a nagyvilágot, / ide kell hoznunk mindent, ami szép, ami jó, ami nemes és / amit érdemes”. Bata Imre az illusztrációk szép és beszédes megszer­kesztésére is törekedett. Könyve arról győzi meg az olvasót, hogy Veres Pétert a magyar irodalomtörténetben Németh László és Illyés Gyula mellett kijelölendő hely illeti meg. Befejezésül idézzük Németh Lászlónak a róla szóló, máig érvényes értékítéletét: „Ember ő, aki a legszebb magyar karrierben sem veszítette el a lába alól a földet, s a gerin­cet testében”. (Szépirodalmi, 1977.) CS. VARGA ISTVÁN Hollywoodból a bűnözők fellegvára lesz? „Mindent fel kéne égetni és élőiről kezdeni” — mondja egy egész napon át nyitva tartó gyorsbüfé tulajdonosa. „Azelőtt büszke voltam erre a vidékre.” „Ma az Egyesült Államok pornófővárosa let­tünk” — panaszolja egy ban­kár __, a telektulajdonosok e gyesülésének elnöke. Ezek az üzletemberek Los Angelesnek egy városrészét szidják, amelynek nevével a világ sok részében még min­dig a „fény”, a „csillogás” és „gála” szavak asszociálódnak : ez Hollywood, az amerikai filmgyártás 1903-ban Los An- geleshez csatolt, 28,5 négyzet­mérföld nagyságú területe. Azok a turisták, akik ma Hollywoodba látogatnak, sem csillogást, sem ragyogást nem találnak az amerikai film­metropolisban, annál több zsebtolvajt, utcai rablót, se­lyemfiút és utcalányt. A vá­rosrész, amelyben már 1913- ban elkészült az első film — Cecil B. de Mille: „The Squaw Man” című filmje —, az elmúlt évek alatt a bűnö­zés és a prostitúció fellegvá­rává züllött. A valaha ragyo­gó Hollywood Boulevardon, amelyen a harmincas évek­A pikadorok ügyesen vé­gezték a dolgukat. A banderillerók, akik a bi­kát dárdával felpiszkálják, sikeresen folytatták. Most rám került a sor. Né­mileg mesterkélt mozdulattal előrántottam tőrömet és szembefordultam a bikával. Az állat bal oldali alapállást vett fel. Gyűlölöm azokat a bikákat, amelyek ismerik az elméletet. „Barátom — gon­doltam —, ha te tudod, hogy én mit terveltem ki, akkor egyikünk máris elmondhatja az utolsó imáját" Némán szemléltük egymást, miközben ő nyilvánvaló fö­lényben volt: én rövidlátó vagyok, ó nem. Miután rendes ember va­gyok, szépszerével meg sze­rettem volna neki magya­rázni, mit jelent számomra ez az összecsapás. — Testvér — szóltam csendesen —, próbálj megér­teni. Nem azért teszem ezt, minthogyha a véredre áhí­toznék. Akár hiszed, akár nem, én még marhasültet sem veszek a számba. Csu­pán arról van szó, hogy meg­fogadtam Máriának, minden Mária közül a legszebbnek, hogy ma itt, ebben az aréná­ben filmsztárok sétáltak, ^pornóüzletek és — mozik váltották fel az elegáns prémüzleteket. A vele párhu­zamos Selma Avenue a ho­moszexuálisok hírhedt talál­kahelyévé vált. Az idős emberek a kézitás- ka-tolvaioktól való félelmük­ben többé nem merészkednek az utcára, és az üzletemberek vasbarikádok mögött keres­nek védelmet. Egy alkohol­kereskedő mondja: „Az el­múlt években háromszor ra­boltak ki. Ezenkívül ötször betörtek hozzám.” A prosti­túció miatti letartóztatások száma Hollywoodban hat év alatt csaknem 400 százalék­kal nőtt. A Hollywood szívében lévő Blessed Sacrament Church katolikus templomba alig jár már valaki imádkozni, mert bejárati lépcsője a Sunset Boulevardon dolgozó prosti­tuáltak kedvelt találkozóhe­lye, míg a templom mögött a selvemfiúk jelölték ki kör­zetüket. „Ha az ember a megfelelő kijáratot választ­ja a templomból” — magva­rázza egy rendőr —, „a sex kívánt válfajában részesül­het.” GYÖRGYE FISER: Spanyol ban a tiszteletére ragyogó győzelmet aratok egy bika felett. Sajnálatos véletlen, hogy éppen te vagy az a bi­ka. Személy szerint semmi bajom veled, soha meg nem bántottál, én sem rontottam volna el soha az eleiben a kapcsolatainkat. De látod, ilyen a sors. Vagyis: vagy te, vagy én, A hatalmas fekete andalú- ziai bika érdeklődéssel nézett rám. Ügy tűnt, megértette a helyzetet. A közönség bömbölt: „Olé!”, vert követelt. Én ennek ellenére mégis végig akartam neki magya­rázni viselkedésem okát. — Tudod barátom, az én donna Máriám szeme a leg­gyönyörűségesebb, nemcsak a földön, hanem az egész világ­mindenségben. És ezért nincs azon semmi csodálkoznivaló, hogy én, az ügyefogyott har­madosztályú torreádor oda­ígértem neki a füledet, a győ­zelem szimbólumát. O itt van a nézőtéren, csodálatos történet tekintete minden mozdulato­mat követi. Ezért nagyon kérlek, a tiszteletére szíves­kedj elegánsan meghalni már a legelső szúrásomtól. Tedd meg ezt nagylelkűen, s én hálás leszek neked, amíg élek. A bika nyilván megérteit, mert bólintott egyet, aztán pedig leszegte a fejét. A közönség újból felhor­kant, játszani kezdett a ze­nekar, lobogtak az apró fe­hér kendők. — Köszönöm, barátom — mondtam, és kissé lábujj­hegyre emelkedve meglobog­tattam a vérvörös kendőt, majd a marja irányába sze­gezett tőrömmel rárohantam a fekete bikára. A döfés rettenetes volt. Fo­galmam sincs, milyen fogást, milyen cselt alkalmazott a bika, de az tény, hogy egy szempillantásnyi idő múltán már a homokban feküdtem, felhasított oldallal. Milyen gáládul becsapott! Mestere volt a szakmájá­nak. Közönséges gyilkosság volt', amit velem művelt. Oldalát büszkén ringatva odalépett hozzám, és óvato­san nyalogatva tört bordái­mat, csendesen megszólalt: — Bocsáss meg, barátom, Én megértettelek, de neked is meg kell értened engem: ott. az aréna mögött az istá- lóban vár engem Mária, a leggyönyörűségesebb Mária a csordánkban. Olyan fekete a szeme, mint az andalúziai éj­szakák. Nagyon szimpatikus vagy nekem, ezer örömmel feláldoztam volna az életemet a kettőnk barátságáért, de nem tehettem, mert mar ■ megígértem az én Máriám­nak a győzelmet.., Olyan győzelmet, melynek híre le­gendaként fog nemzedékröl- nemzedékre szállni, Te, aki tudod., milyenek Mária sze­mei, nyilván megértesz en­gem. Az aréna tombolt. Ereztem, hogy a fekete xn- dalúziai bika gyengéden lá­gyon elővigyázatosan kezdi leszakítani a fülemet... El kell vinni Máriának i győzelmi trófeát. (Zahemszky László fordítása) 5 kj indenki kinn volt, aki szá- 5 ll valamit az uszodá­I ban. Azok hatan már fenn álltak a rajtkőn. Integettek, vigyo­rogtak. Egy borsózöld úszósapkás férfira vártak: a tus vízsátrában álldogált. — Na mi lesz már, Bényikém? Mindjárt indítják a számot! Kilépett a vízsugárból, ráérősen elzárta a csapot. Néhány malom- körzést csinált. Oldalozó járásával a hármas rajtkő felé indult. Szőrös karjai szinte a nyakából nőttek ki, komoly szertartásossággal ha­ladt. Minden évben övé volt a hár- < más. < — Bízunk magában, mester! i Néhány térdropogtató guggolás i utári fellépett a rajtkőre. A tömeg i felmorajlott. A hangszóró: Hagyományos évad- s záró- versenyünk utolsó száma j következik, a 100 méteres férfi \ gyorsúszás. Indulnak: Egyes pályán I Benkő SZVSE, kettesen Kasza Ki­nizsi. hármason Bényi, egyesületen kívüli, négyesen Büky SZAK, ötö­sön .,. Üszósapkáját igazgatta, fakó fecskéjének a madzagjával babrált. Az indítót figyelte, járomcsontján megfeszült a bőr. ... A verseny indítása a legújabb olimpiai versenyszabályzat alapján történik ! A versenyzők (zsinegen rángatott rongybábuk) izmaikat lazították. ötven évének egész szánandóságá­ban állt ott, a napbarnított, fiatal testek között. Az indító hangja har- sant: — Felkészülni, vigyázz, egy, ket­tő, három, négy... most! A kinizsis Kasza háromnál bele­vetette magát a vízbe. Fütty, taps, vihogás Visszamászott a rajtkőre. Hiába, ez az új szabály! Kasza széttárta a karját. A második rajt már sikerült. V égre igen. Ö ismer engem, gondolta. Behunyt szemmel úszott. A többiek most ug­rottak a vízbe. Valaki egy labdát dobott be nekik a tribünről. Pasz- szo’gatva haladtak fölfelé, három­négy testhosszal mögötte, ö csak úszott. Kimérten, konokul. Mindent bele, mester! Bényikém, mutassa meg nekik! (Ott ül az asztalnál, és gépel. Fá­radt, szürke arc. Most az órájára néz. Még tíz perc. iktatja magában a tényt. Tovább gépel. Kat-kat-kat- kat. Szavak, számok, rubrikák. Kat- kat-kat Gyakorlott ujjak. Ka-kat- kat. Havi ezerkilenc a levonások^ kai, Ka-kat-kat-kat... Az ajtó rés- nyire nyílik. Kimért hang a folyo­sóról : — Bényi kartárs! Nem hallja, gépel tovább. A kinti hang ingerülten ismétli: — Bényi kartárs! Felkapja a fejét, riadtan tekint körül. Észreveszi a nyitott ajtót, félbetört mozdulat. Feláll. Az ajtó még jobban megnyílik. Egy szögle­tes fej jelenik meg a nyílásban: — Az osztályvezető kartárs hí­vatja. ' Zavartan gombolgatja a zakóját. — Igenis, azonnal. Valamelyikük visszadobta a lab­dát a tribünre. Taps, fütty. Fogóz­ni kezdtek A tribün elismerő röhö­géssel nyugtázta az ötletet. TEMESI FERENC: Győzni Mindjárt itt a forduló. Az inas karok ólomlassún lapátolták a vi­zet Meg kéne próbálnom a bukó­fordulót: gondolta. Izgalmában rosszkor vett levegőt, ivott. Nem, mégse próbálom meg a bukót. A többiek felhagytak a fogócs­kával, s a forduló után ál­mos csapásokkal követték. Lehet, hogy kifogytak az ötletek­ből, vagy csak unták mar. A tribün: — Bé-nyi! Bé-nyi! (Fújtat mire felér a negyedikre. Sajnálja a liftre a pénzt. „Egy sportembernek ez meg se kottyan, a rendszeres tréning teszi, tudja Baloghrié, az a : legfontosabb !” • Az ajtó előtt áll, mélyeket lélegez. Bentről kaparászás, csaholás hal­latszik. — Jó napot! Mi újság? — jön elébe a főbérlőnő. Mintha ő csa­holt volna az imént. — Jó napot, Baloghné — indul a szobája felé. Azelőtt úgy éltek, mint a házasok. Mosott, főzött rá az özvegy, és illedelmesen fel-fel- nyikkant a savanyú, kutyaszagú ágyon. Most maga varr ja meg az alsóit, stoppolja a zoknikat. A vál­lalati koszt is tűrhető, csak ne len­ne olyan nehéz beletalálni abba a fránya tűbe. — Bényi úr! — kocogtatja meg az özvegy az ajtót. — Tessék! — Ne haragudjon, hogy szólok, de tegnap megint égve felejtette a villanyt a vécében. — Maga meg ma is beengedte a szobámba a kutyáit ! — Mi baja velük? Ne olvasson a vécében, azt mondom! — Semmi köze hozzá! Én vi­szont megtiltom, hogy beengedje ide azokat a húgyos, bolhás dögö­ket, érti?! Bevágja az asszony előtt az ajtót.) — Finis, Bényikém! Fini-i-i-s! — A lábtempó, erősítse a láb­tempót! S zinte fájt a víz. A gyomorszá­ja összeszorult a megerőlte. téstől. Istenem segíts, hogy kibírjam. Karja akaratától függ- getlen, makacs evezőként mű­ködtek. — Ha most valaki rám­úszik! Lehetetlen, hogy ne én... Elsőnek fordultam és az idő­mérő is ... — Nem mert körülnéz­ni, szemhéja görcsösen lehunyva. A célnál beleütötte a kezefejét a j medence falába. A többiek ekkor $ gyorsítottak. A hátára feküdt, kral- > lozott egy kicsit. Szaggatott soha- > jókban szakadt ki belőle a levegő > Krétafehér arccal, a nyálát köp- > ködve, elindult kifelé. A verseny- > zők még a vízben gratuláltak, > ahogy szokás. > Jobban megszorítottál, mint ta- l valy, veregette meg az egyik vállát. J- Csak tudod, ahogy a vízért. nyúlsz, J nem jó a szög.. Majd megmuta- J tóm egyszer. J — Köszönöm, mester — mondta Benkő az SZVSE-ből. A parton kezek, virágcsokrok, mosolyok. Valaki a vállára terítette a fürdőköpenyét. — Fantasztikus! — jött a ver­senybíróság elnöke. — Üj Eurázsia- csúcsot úszott a mester! Fantaszti­kus! Gratulálok. — Az idő? — kérdezte tétován Arcok táncoltak feléje mindenhon­nan. A kezét rángatták, mint egy fogantyút. — Köszönöm igazán semmiség — rebegte sugárzó arccal. — Már benne volt — bólogatott a SZAK Béla bácsija. — Már a múltkor is benne volt ez a nagy idő Én tudtam. ■ És aztán a dobogó. Az érem a? egyik kezében, sorra kezet rázott s vezetőkkel. A helyezetteknek gra­tulált. Vaku villant, feldübörgött s taps. V aku villant, feldübörgötl i taps Mindenki fölött állt. / tömeg nevetve körülfogta r dobogót, a vállukra vették. Ha ez' a Baloghné látná, gondolta. ^WVWVW\AAAWVVWA/VWWWVVW^W\/WVW\AA/W\AAAA/W\AAAAA/W)/WVVWV\AAAA/WúV^AAAAAVVWVVV\ /VWVWWWWWSA* Vass Károly: FORRADALOM I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom