Népújság, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-04 / 285. szám

Egy bányával kezdődött, kétszáz évvel ezelőtt Parádi medicina Nem tudós és bölcs orvo­sok jedezték fel a parádi viz erejét, gyógyhatását. Nem tűnik talán szentségtörésnek, ha feljegyzem: valamikor hajdanában okos birkák ta­nyáztak a parádi völgyben, ahol békés legelészés közben ráakadtak a savanyú vizre, belekóstoltak, s ettől kezdve hiába terelte őket a juhász a tiszta forráshoz, megmakacsolták magukat, és csakis a csevicével oltot­ták szomjukat. Vagyis a hí­res parádi vizet a birkák fe­dezték fel. A néphagyomány még azt is számon tartja, hogy a savanyú vizet iszoga­tó juhok egészségesebbek, sőt szebbek is voltak. A parádfürdöi orvosok őr­zik, sőt tovább is adják a néphagyományt, jómagam is tőlük hallottam a fura fel­fedezésről, amikor a kétszá- zadik évforduló ünneplésére készülve igyekeztek beavatni a fürdő történetének titkai­ba. A helytörténeti búvárko­dást is értő lelkes kalauza­im — dr. Cyetvai Gyula igazgató főorvos, dr. Bér éti István igazgatóhelyettes és az élő történelemkönyvnek titulált Kovács Pálné, aki a gazdasági ügveket igazgatja — egész kiállításnyi anyagot gyűjtöttek egybe, amely do­kumentálja, hitelesíti a für­dő krónikáját. Timsóval írt jelentés „Párád nevét gyógyvizei teszik ismertté. Határának nyugati részén ivásra is al­kalmas, kissé kellemetlen szagú, de egészséges savanyú viz fakad. A határ másik ré­szén magyarul sós víznek nevezett hideg, timsós for­rás található, amelyet für­désre használnak azok, akik bénult tagjaikat kívánják felélénkíteni, vagy azok, akik fekélyeiket elhanyagolván, evvel a sós vízzel való öblö­getés útján akarják azokat testükről eltávolítani’’. — így szól a parádi völgy ásvány­vizeinek legrégibb leírása, amelyet Bél Mátyás pozsonyi lelkész tanár, újságalapító és szerkesztő vetett papírra 1730-ban. Vagyis majd 250 évvel ezelőtt! Ám maga a fürdő Markhot Ferenc nevéhez kapcsolódik. 1763-ban Mária Terézia úgy rendelkezett, hogy a vármegyék „tiszti physiku- sai” kötelesek összeírni a te­rületükön található gyógyvi­zeket és ismertetni azok ha­tását. Markhot Ferenc, He­ves és Külső Szolnok vár­megyék tiszti főorvosa ko­molyan vette a felség paran­csolatát és alapos igyekezet­tel látott munkához. Leírta és vegyelemezte a timsós vi­zet, amely „a Mátra oldallal szemben levő és attól egy völggyel elkülönített köves hegyen, annak déli oldalából fakad... Az ásványvizet a hegy tetejéhez közel inkább úgy izzadja ki...” Markhot leleményes em- ben volt: a vízből párologta­tással timsót nyert, majd gu- bacs és gumiarabikum hoz­záadásával jó minőségű tin­tát készített, s ezzel írta meg a jelentést, amelyhez mellékelt egy darabka tim­sót is. E felfedezésnek is beillő feljegyzés — amelyet ma is őriz a megyei levéltár — azonban a helytartótanács bürokráciájában megrekedt Mégis lett fürdő Párádon. Igaz, előbb a bánya. Az eredményen fellelkesült Mar­khot ugyanis egy javaslattal állt elő: fent a Fehérkö-he gyen gyártsanak timsót a for­rásul bői. Egri, görög és szerb kereskedők meg is ala­kították az első magyar tim- sófőző gyárat, amelynek táp­lálására bányát nyitottak. S mert a bánya, valamint a főző munkásai tapasztalták a timsós víz fertőtlenítő, gyó gyító hatását, a parádi ura dalom bérlője, az Orczy család mi gyógykórház b Q Jiémsm trúl. üecemuer 4., vasárnap lyén 4 fürdőkamrával és nyolc káddal felszerelt fürdőhazat és szállóhelyiséget építtetett. 1778-at írtak akkor. Innét kezdődik a fürdő kétszáz­éves története. A völgyben, három gyógyvíz Lépjünk most át a XIX. századba, mert innét vissza­tekintve kapunk képet, mi­lyen is volt valójában az egykori parádi fürdő. Fáy András 1819-ben megjelent könyve nyújtja az első ma­gyar nyelvű leírást: „Vágynak ugyan a’ fürdő­nél küencz vendég szobák és egy tágas köz konyha... A savanyú forrásoknál van öt vendeg szoba... A’ fürdő szobák keskeny rekeszek, többnyire nedves tégla pa­dozattal, és egy homályos ablakocskával. A’ ferdó a’ vi­zet tetszése szerint nem mér­sékelheti: mert srófos csövei azon Válunak, mellyen a víz eresztetik, nincsenek. Hosszas kiáltozásra hoz a fürdős leány kupában meleg vagy hideg vizet... Napon­ként közép számvetéssel ké­sül itten nyolcz kádban Jú­nius eleitől Augusztus végéig 30 fürdő, Májusban 10, és így esztendőnként öszveség- gel mintegy három ezer...” így festett hát Parádfürdő első, mondhatnánk puritán korszaka, amelyet hamaro­san fellendülés követett. Része van a fellendülésben egy Kitaibel Pál nevezetű pesti természettudósnak, a botanika és kémia professzo­rának, aki új fent megvizs­gálta és vegyelemezte Párád vizeit, s pozitív tapasztalatai országos rangot is ígértek. 1826-ban nagy arányú épít­kezés veszi kezdetét: kor­szerűsítik a fürdőházat, ivó­csarnokok, szállodák épül­nek, míg 1828-ban Prunyi Mihály személyében megér­kezik Párádra az első fürdő­orvos is. (A jubileumra ké­szülve a Bécsben végzett fürdőorvos, orvosdoktori és sebészdoktori disszertáció­ját is beszerezték a lelkes helytörténészek.) Ettől az időtől kezdve Pa­rádfürdő már az akkori Ma­gyarország elsőrendű elegáns gyógyhelyének számít. Az első fürdőorvos 1833-ban könyvet ír Párádról, amely­ben a kénes-alkalikus forrá­sok, a timsós fürdők, vala­mint a vasat tartalmazó Cla- risse-forrás gyógyító hatását ismertetve, Parádot „mint hármas gyógyintézetet” mu­tatja be és ajánlja. Nemcsak Párádon, hanem a sasvári csevice-forrásnál is építettek egykor fürdőháza­kat, amelyeket bizonyára a XIX. század végén a kastély építése kapcsán bontottak le. Egy 1853-ban megjelent Für­dői — Zsebkönyv című kiad­vány szemléletesen érzékel­teti a korabeli hangulatot: „Egertől négy óra távol­ságra ... A parádi időtölté­sek között fő helyet foglal a táncz, melly a cseviczei tánczteremben, majd minden nap divatban van, s melly színpadi előadásokkal válta- tik ollykor fel .. Parádfürdő fejlődése egy­re jobban a nagyvilági szó­rakozóhely felé mutat. A XIX. század közepén már így panaszkodik a fürdőor- vas: „évekig űzettek éjjel­nappal meggondolatlan, zajos mulatságok, melyek a legtü­relmesebb szenvedőre is ér­zékenyen hatottak, másokat pedig a vendégek közül a fürdők elhagyására kénysze- ritettek” Nem inni, hanem kortyolni Pergessük az időt, lépjünk át újabb évtizedeket; XX. század! 1914-ben írja Párád fürdőorvosa: „...a vendégek elhelyezésére 6 szállóban és kisebb lakóházban össze- ~en 180 teljesen felszerelt la- ószoba szolgál... Minden endég. aki a fürdőtelepen irtózkodik, hetenként 2 Ko- ona gyógy- és 2 Korona ze­nedijat fizet...” Az első világháború után hirtelen megnőtt Parádfürdő jelentősége, új épületeket emeltek, bővítették a régie­ket, ám az igazi fürdőélet csak a felszabadulás után. a negyvenes évek végén kez­dődik, majd 1952-ben létre­jön az Állami Gyógyfürdő­kórház. Pontosan negyedszázada! Ez már közelmúlt, ismerős fejezetek, amelyek a jelenbe terelik a beszélgetés fonalát. — A háromféle gyógyvíz a természet ajándéka. Mit tesz hozzá az orvostudomány? — kérdezem. Az igazgató-főorvos vála­szol: — Mindazt, amire ismere­teink alapján a betegeknek szükségük van. Parádfürdőn valóban gyógyít a víz, de felhasználjuk a klímát, a dié­tát. a gyógyszereket, a fizi­koterápiát, az ultrahangtól a mikrohullámig. Évente há­romezer-ötszáz beteget keze­lünk az intézetben, 80 száza­lékuk különböző gyomorbán- talmakban szenved, a töb­biek pedig nőgyógyászati pa­naszokkal jönnek Parádfür- dőre. A víz valóban a termé­szet ajándéka. A különböző gyulladások megszüntetésé­ben jelentős szerepe van a timsós fürdőknek, a ferélye­sek esetében a parádi víznek, ám a javulást, a gyógyulást mindig a különböző terápiák együttes hatása eredményezi. S mindez így együtt csakis itt, a völgyben található. A parádi vizet persze sokfelé szállítják, vihetnek a hegyről érkező timsós vízből is, de másutt már egyik sem az igazi. — Mit javasol az orvos: hogyan kell inni a parádi vi­zet? — Nem inni kell, hanem kortyolgatni, mégpedig éh­gyomorra egy pohár testhő­mérsékletű parádit. majd ebéd és vacsora előtt, séta közben, ugyancsak egy-egy pohárral — Gyakran hallani, hogy itt a kórházban áthangolódik az ember szervezete. — Parádfürdő valóban egyedülálló gyógyhely, ahol a már említett komplex te­rápia hatására rendeződnek a gyulladások, a fekélyek, javul a beteg közérzete, meg­jön az étvágya, és idegileg is rendbe jönnek a beutaltak, vagyis, áthangolódik a szer­vezet. Bereti doktor folytatja a gondolatot: — Ne felejtsük el, hogy itt három hetet töltenek a be­utaltak, elegendő időt arra, hogy az orvos közelebb kerül­jék betegeihez. Mert a gyomor­fekély például elég gyakran a tyúk és a tojás variációjához hasonlatos. Ideges, kibírha­tatlan például a légkör, va­lamelyik munkahelyen, ahol az egyik vezető, vagy valaki más gyomorfekélyes. Lehet, hogy az idegesség szülte a fe­kélyt, ám az sem lehetetlen, hogy a gyakori gyomorfájá­sok következménye a munka­helyi feszültség is. Nos, a be­szélgetések során sok minden kiderül, s az orvos javaslatot tehet a betegséget előidéző okok megszüntetésére. Igaz, gyakran a legjobb tanácsokat sem könnyű realizálni. Szó esett még a korszerű diagnosztikáról, az Endoskóp- nak nevezett japán csoda­gépről, amelynek száloptiká­ja, mint valami rejtelmes fényképezőgép lencséje, szí­nes képet továbbít gyomrunk belsejéről és állapotáról, mégpedig pontosan az orvos szeme elé. a változatos keze­lési formákról, a hozzáértő orvosokról és ápolónőkről, az 1868-tól megrendezett, nem­zetközi érdeklődéssel kísért rangos orvostanácskozások­ról, a vissza-visszatérő bete­gekről, mert hogy ilyenek is vannak. És megtudtam azt is. hogy Parádfürdőn követni lehet a nemzetközi helyzet, illetve kapcsolataink alaku­lását is, mert hogy messzi földről is érkeznek betegek és keresnek itt gyógyulást. — Illik szólni a jövőről is, Mit ígér vajon? — Az újjáépített nyugati szárny elkészült, hamarosan berendezzük a korszerű rönt­genosztályt és a labort is — szorolja az igazgató főorvos. — 1978-ra befejeződik a tel­jes rekonstrukció, amelynek eredményeképpen 170-re csökken ugyan a kórház fé­rőhelye, de korszerűbb és ké­nyelmesebb lesz az intéz­mény. Reméljük, a követke­ző tervekből sem marad ki ez a fürdőkórház. Egy nő- gyógyászati blokk kellene, mert a petefészekgyulladások lassan bizony már népbeteg­ség jelleget öltenek. A még távolabbi jövő pedig: nos. ha sikerülne meleg forrásvizet vezetni a strand medencéjé­be, akkor valóban csodálatos fürdőkultúra alakulhatna ki ebben a gyönyörű szép völgy­ben. Parádfürdő újabb króni­kájába mindez belefér. Máriusz László Tési szélmalmok Tésen egykor négy szélmalom kerekét forgatta a bakonyi szél. Az Országos Műemléki Felügyelőség a közelmúltban két szélmalmot eredeti formában helyreállított. A működő­képes ipartörténeti emlékeket sok turista keresi fel (MTI fotó — Rózsás Sándor felv. — KS) Népi ellenőrök az ifjúsági törvény végrehajtásáról (Tudósítónktól:) A Füzesabonyi Járási Népi Ellenőrzési Bizottság négy községi tanácsnál és a járás hat üzemében vizsgálta az if­júsági törvény végrehajtásá­val kapcsolatos tapasztalato­kat. A vizsgálat megállapí­totta, hogy a községi tanácsok testületi üléseiken rendszere­sen tárgyalják az ifjúsági tör­vény helyi végrehajtásának helyzetét, intézkedési terve­ket készítettek, az ifjúság ügyével foglalkozó állandó bizottságok munkájában vi­szont sok még a javítanivaló Az ifjúsági parlamentek alkalmából elhangzott ja­vaslatok többsége megvaló­sult. Fejlődés tapasztalható a fiatalok továbbtanulása, bérezése, kulturális és sportlehetőségeinek gyarapo­dása és a szocialista brigád­mozgalom szervezése terüle­tén. A Füzesabony és Vidéke Körzeti ÁFÉSZ a fiatalok szakmai képzését, a kápolnai pedig politikai képzésüket se­gíti igen eredményesen. A népi ellenőrök több hiá­nyosságra is rámutattak, így például a Ruhaipari Szövet­kezet mezőtárkányi rés- gé­ben a káli Tarnamente iá.ri Szövetkezetben és az E: ISZ füzesabonyi üzemegységében. Az ifjúsági parlementek nyo­mán nem készültek kellő ha­tékonyságú intézkedési ter­vek, a füzesabonyi EKISZ fia­taljainak kérése alapján pél­dául még nem hozták létre az ifjúsági klubhelyiséget; Munkavédelmi hiányosságok vannak a Tarnamente Ipari Szövetkezet festőüzemében dolgozó fiatalok munkahe­lyén. A Ruhaipari Szövetke­zet mezőtárkányi részlegében nem kellően megoldott a' szakmai továbbképzés, hiá­nyoznak a fiatalokra épített! káderfejlesztési tervek, s a gazdasági vezetés nem tá­maszkodik a KISZ-szervezeB aktivitására. Nagy István vizsgálatvezető értékelő jelentését a járási NEB ülése vita után elfogad­ta és több javaslatot fogalma­zott meg a fennálló hiányos­ságok megszüntetésére. Császár István Sokféle szabadság megada­tott az emberiségnek, ezek egyike a gondolat szabadsága. Mert amióta világ a világ, gyakorlatilag mindenki arra gondol, amire akar, más kér­dés, hogy adott esetben nem beszél róla. Történt pedig, hogy egy szép nyári napon nagy fej­mosást kaptak főnöküktől a megyei OTP vezető beosztású dolgozói: az a hallatlan eset forgott fenn ugyanis, hogy előkelő helyezésüket a me­gyék közötti versenyben ko­molyan veszélyeztette egy eset: az egyik téli autónyere- mény-sorsoláson Zsiguli sze­mélygépkocsit nyert bizonyos betétkönyv tulajdonosa nem jelentkezett nyereményéért. Így aztán hónapokon át ott lógott a szerencsétlen új ko­csi az OTP nyakán, és sze­gény takarékpénztár hiába éviekéit, hiába ügyeskedett, az istennek sem tudta leráz­ni magáról. Hovatovább félő volt, hogy „fent” is értesül­nek róla, és akkor lesz ne­mulass, akkor lőttek az or­szágos II. helynek, nem kap vezéri dicséretet a főnök, és akkor ... — de erre jobb nem is gondolni. Megesett tehát az össznépi fejmosás ténye a gazdátlan Zsiga miatt az OTP-ben, és síhangzott a szigorú pa­rancs, hogy a kocsi tulajdo­nosát Dedig ki kell nyomozni, aztán megadni neki a kezdő- sebességet. ha viszont még háromszor 24 óra múlva is itt lesz ez a járgány, akkor büntetésből az első helyettest kötelezik a kocsi átvételére, és akkor majd megnézheti magát! Természetesen mindenki Kibékülés roppant megijedt, és az OTP percek alatt egyetlen nagy nyomozóirodává alakult át. Egyesek nem átallották azt javasolni, hogy az ismeretlen Zsiguli-tulaj felkutatására alakult szoc brigádközösség irányítására a kopasz Kojak (Kocsek? Kodzsek?) hadna­gyot kérjék fel, de ezeket le­szavazták. A nyomozás így is jól haladt, és hamarosan kiderült, hogy a Zsiguli alig­hanem egy Kiss nevű embe­ré. Esetleg Kis Esetleg Ko­vács. Vagy Kováts. így már sokkal könnyebb volt, és ahogy mondani szo­kás, az események úgy kö­vették egymást, mint Zsigát a szerencse, illetve szeren­csét a Zsiguli. A nyomok egy nagy gyárba vezettek, ahoi véletlenül dolgozott néhány Kovács És Kováts. Voltak Kováchok is, de őket az egy­szerűség kedvéért nem vették számításba így lett meg Kovács Az igazi. Olyan jó harminca'» munkásember, brigádtag, meg minden. Az OTP képviselője sürgősen ki is szállt kíséretével a gyár­ba hogy átadja a kulcsoi, meg a papírokat és forró jókívánságait, de Kovács til- tatkozott. Azzal a gyenge érv­vel állt elő, hogy neki soha életében egyetlen fölösleges fillérje sem volt, amit OTP- ben gyűjtött volna, így aztán nem is nyerhetett, hagyják békén a Zsigulival. De nem, de nem de nem! A tévedés kizárt. Kovács? Igen. Na lát­ja Akkor a magáé, és most azonnal tessék átvenni a Zsi­gulit, aztán ágyő, a viszont­látásra nem is találkoztunk, el van felejtve az egesz, itt tessék aláírni. Márpedig én nem! — Kovács köti az ebet a karóhoz, neki nem kell, ha aranyból lenne, meg akkor sem, mert ő nem olyan, ami a másé, az a másé, ő ugyan rá nem teszi a kezét. Egyéb­ként is hagyják békén, mert hirtelentermeszetű ember, ha nem hiszik, kérdezzék meg az öreg Kovácsot, azzal tíz éve. egyszer összekaptak, azóta sem szólnak egymás­hoz. Nafene. Ki az öreg? Hát az apám az öreg Kovács. De én úgy megmondtam neki, de úgy, hogy hullott a vako­lat! Hogy velem így nem be­szél apám, és én most már azért is megnősülök ... Stopp, itt álljon meg! Szóval, van öreg is? Persze, hogy van. Még éppen ő dönti el... az­óta nincs szó, nincs látogatás, pedig biztosan eszi a fene az unokái után. Ez most nem számít! Van neki autónyere- mény-betétje? Tudja fene. Amilyen bolond, meglehet. Nyomá» az öreghez. Maga az öreg Kovács? Ha nem tudnak öregebbet... Ilyen és ilyen betétkönyve van-e? Any­juk, van betétkönyvünk? Várj, megnézem a kredenc- fiókban . Na, nézzed csak hamar, aztán hadd menjenek dolgukra az urak. Ez lenne az? — hozza az öregasszony a bűvös könyvet. Ez az, ez az nézzük csak, Igen ez minden stimmel, rendben van, gratulálunk, Kovács papa. nyert egy Zsi­gulit, tessék itt gyorsan alá­írni, aztán már itt sem va­gyunk Nem írom én, keli a fenének Minek énneke i Zsiguli, megvan nekem a magam baja .. De ha egy­szer megnyerte ... Nekem ugyan nem kell Márpeo.g olyan nincs, kötelessége át­venni a tulajdonát, különben rendőr! hívunk. Na, csak azt ne, ezek még a nyakunkra hozzák a hatóságot, most mit csináljunk? Megvan, annak a mihaszna kölyöknek adom, az pont olyan nyakas, mint én, már tíz éve nem nyn.a ram az ajtót, hát csak kin- lód jón azzal a kocsival, fizes­se az adót. Jó lesz így? Na­gyon jó lesz, bátyám, és az OTP-sek rohannak vissza a gyárba a fiatal Kovácshoz. Betuszkolják a kocsiba, vi­szik az öreghez. Az udvaron a nagy talál­kozás. az apa a fia kezébe nyomja a kulcsot: Etesd te benzinnel! Kézfogás, csók, ölelés, az OTP örömkönnye­ket hullat: nem lesz letolás. Könnyezik az öreg is, vasár­nap már jönnek az unokák. Van isten, nagy nap ez a mai, gazdára talált a Zsiguli, a vér nem válik vízzé, és főleg, fő­leg, hogy az OTP-igazgatót sem szúrja le a kocsi miatt a vezér Mint elöljárójában is emlí­tettük, mindenki azt gondol, amit akar Jómagam azt gon­dolom, kár hogy nem én va- pmk az ifjú Kovács. Akiről itt szó esett Ha az lennék, most autóznék az apám uno­káival. Mive! azonban nem az vagyok, az .-ndolok, amit akarok, és ír csak irigyke­dem, és csr* k, írok írok.. J ß. Kun libor J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom