Népújság, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-28 / 304. szám

J Képernyő ELŐTT A lurbin csald* napjai BULGAKOV félrehúzta emlékezete elől krémszínű függönyét a múltnak, s végig­nézett Kijev utcáin, ahol egykoron petjuristák és az ukrán hetman fehér junkerei vívtak halálos küzdelmet egymás ellen a hatalomért és felidézte ama vacsorát is, amikor a Turbin család nap­jainak megkezdődött a visz- szaszámlálása a vég felé. Re­gény, színdarab és három­részes tévéjáték, ez Bulgakov e remekének az útja, köz­ben betiltása is és vád is az író ellen, hogy szívében-lel- kében voltaképpen a fehé­rekkel paktál le. A hasonlat erősen sántít, mégis Mikszáth jut az eszem­be. Igaz. ő csendes melankó­liával, jószívű gúnyolódással, néhol a megértő megbocsátás hangján számol le a dzsentri­világgal. Bulgakov azonban fájdalmasan és könyörtele­nül. Mikszáth hősei jobbára az értéktelenség nulla szint­jére szaldózott figurák, Bul- gakové a jobbra érdemes uk­rán értelmiség tagjai közül kerülnek ki jobbára. És ami a lényeg: tragédiájuk, hogy kétségtelen jó szándékuk el­lenére, a beléjük rögződött szokások, hagyományok, a politikai és társadalmi „isko­la” hatása alatt a haladással kerülnek szembe. Amit véde­nek, az kétségtelenül több, mint az, ami v o 1t, de semmi ahhoz képest, aminek lennie kell. A Turbinok legjobbjai haladók a cárizmus rendsze­rével, politikájával, az egész rothadó bojár-hetman — földesúri önkényre építkező társadalommal szemben. De a reakciót képviselik a bol­sevikok eszméjével, a diadal­masan kibontakozó új, a szo­cializmus eszméjét vörös zászlajára tűző társadalom­mal szemben. Ami nekik epilógus, az másoknak prológus: ami Tur­bin ezredes számára a halál teljességével a befejezést, az a fiatal szovjet állam számá­ra a diadalmas kezdetet je­Ursitz József: 2. A gyerekhad az Amália- akna elemi iskolájának 5—6. osztályos tanulóiból tevődött össze, akik Rozsnyai tanító úr vezetésével azért járták az erdőt, hogy különböző vesz- szőt. füvet, faleveleket, ma­dártoliakat gyűjtsenek ösz- sze, mindez a csodálatos kincs kellett a tanításhoz, ha az szeptemberben majd meg­kezdődik. Amikor Náci bácsi meglát­ta a gyerekeknél a vesszőt, ugyancsak tárga nyitotta a szemét, majd hamiskásan megjegyezte: — Igen csaa sok pálcára lehet szükség az iskolában, tanító úr. Még az a szeren­cséjük ezeknek a gyerekek­nek, hogy tetszésük szerint maguk válogathatják ki ma­guknak azt a pálcát, amivel a körmükre koppint a tanító úr. Aki a csípősebbet szere­ti, az a csípősebbet választ­ja, a töbi pedig másfajtát. A tanító úr elnevette ma­gát. — Igaz, viszünk pálcát is haza. de az nem a gyerekek fegyelmezéséhez kell. Kerti bútor lesz a szebb vesszők­ből. a fügyökereket kefekö­téshez használjuk, a kökény­es vadrózsavesszők pedig a kosár káváiéhoz kellenek. Ha már rákérdeztek, elszámolok a gyűjteményünkkel maguk­nak is. Annyit még ehhez. QJjlmösös 1971. december 28., szerda lenti. A Turbin családdal egy vacsorán ismerkedünk meg. Ismét óhatatlanul a remi- niscencia: az utolsó vacso­rán. Az asztal körül még szemre minden a régi, a bé­kés, a nyugodt és a gazdag élet képzetét kelti, amire a filmsorozat végére érünk, az a Turbin család, amely volt. már nem létezik többé. Ki a halálba jut el. ki a gyáva menekülésbe, ki az önmaga felelősségének rádöbbenésére —, de a család és Ukrajna sorsa véglegesen és végér­vényesen megváltozott. Vlagyimir Baszov rendező „bulgakovi” atmoszférában pergette a háromrészes tévé­filmet. Semmi sietség, elkap kodottság, de semmi feles! z- ges gesztus, mozdulat, kép, amely elvonhatná a figyelmet mindarról, ami voltaképpen a falak között történik. Csak annyit „külsőzik”, amennyit el lehet bírni és amennyi ta­lán meg is követeltetik egy tévéjátéktól, amely mégsem egy színtéren játszódó szín­mű. Nehéz lenne és igazság­talan is bárkit kiemelni a népes szereplőgárdából. Már csak azért sem, mert remek karakterfiguráik ellenére is igazi együttest láthattunk a képernyőn: egységes játék­stílus, azonos mozgáskultúra, feszes, fegyelmezett szerep­formálás. Igazán örvendetes, hogy a magyar televízió ezzel a tévé­sorozattal ismertette meg széles körben, a művészi köz­művelés szintjén Bulgakovot. Szerelem bolondjai ... és egy másik tévésoro­zat. Magyar. Jókai. Kétrészes. Romantikus. Mi kell más a sikerhez? Talán — sőt biztos — egy tempósabb első rész. Azt mindenképpen helyeselni lehet, hogy ha nem is eről­tetettem de kiérezhetöen Jó­kai e regényének inkább po­litikai vonulatára tette az adaptáló Bíró Zsuzsa és a rendező Hajdufy Miklós a hangsúlyt, mintsem annak szerelmi motívumaira. A re­gény, s a televíziós „történet” is voltaképpen a magyar tör­hogy a várható termést is szemrevételeztük szederből, vadkörtéből, kökényből és csipkéből is. Az ügyesebbek szemző oltást csináltak a vadrózsába. Hadd gyönyör­ködjenek benne, ha befakad. Ügy gondoltuk, hogy egy ilyen kirándulással még a nyári vakációt is érdemes megzavarnunk. Nem sokáig kérette magát a tanító úr, leült a két öreg mellé. Köréje telepedtek a gyerekcsapat tagjai is. Meg­eredt a szó is. A kérdésekre gyors feleletek érkeztek, és ha már köztünk ült egy olyan tanult ember, mint a tanító úr, nem hagyhattuk ki az alkalmat, hogy néhány titokzatos dologra ne próbál- iunk fényt deríteni. Ügy kez­dődött, hogy Náci bácsi, majd az én Andris bátyóm rám hivatkozva azt tudakol­ta, hogyan lettek a hegyek, hogyan lett a szén, milyen csoda folytán alakult ki ez a fényes, kemény kőzet, ami lángra lobban a kályhában, és ontja a meleget magából, bár olyan hűvös, hideg a -ta­pintása, ha markába veszi az ember. A tanító úr szívesen ma­gyarázott. Ügyelt arra, úgy mondia. hogy mi is megért­sük. Beszélt arról, hogy va­lamikor az ősi időkben mi­lyen óriási erők mozgatták meg a föld felszínét, a bel­sejét is, hogyan gyűrődtek egymásra a különböző réte­gek, omlottak rá a hegyek a lús növényzetű tengerpar- okra, maguk alá temetve az óriási, páfrányszerű erdőket, amik több száz méter mély­ténelem egy máig is vitatott, de kétségkívül kulcsfontos­ságú fordulatának történeti és történelmi előzményeit, körülményeit rajzolja fél: a kiegyezését. JÓKAIVAL szemben nem fukarkodtak a jelzőkkel, a lebecsülő es a felbecsülő jel­zőkkel egyformán Ezek közé tartozik a nagy mesélő cím és rang is, mintegy utalva arra. hogy nemcsak képes csodálatos dolgokat kitalálni, de el tudja azokat legalább olyan csodálatosan mondani is. Hihetetlen, soha nem volt figurák Jókai hősei! Mígnem kiderül hogy hőseinek jó része létező alak volt, ott élt. mozgott, cselekedett, sze­retett, meghalt, íeldicsőült, vagy elbukott korának fiai, lányai, asszonyai között, de felfigyelni rájuk és az életük­ben a regényhóst felfedezni és megírni, Jókai volt csak akkor képes. A Szerelem bolondjainak hősei (?) is élő, ismert alak­jai voltak a kornak, egyikük- másikuk saját nevén is sze­repel a regényben, s amelyik nem — így tévéváltozatban sem — az is ismerős volt: típusa a társadalom valamely rétegének, osztályának. A Szerelem bolondjai regényes történelem, vagy fordítsuk meg, a történelem regénye egy végzetes nő alakja köré fonva a cselekményt és kar­csú ujjai köré a férfiakat. Amúgy Jókai módra. Izgal­masan, szépen, meghatottam kicsit naivan, de mindvégig érdekfeszítően. Ha valamit számon kérhetünk e tévéfil­men, talán az „érdekfeszítő” jelző ez, illetőleg az, hogy jellemzésül nem használhat­juk ezt a jelzőt. E sorok írójának leginkább két színész játéka tetszett, a most intrikusnak remekül megfelelő Lukács Sándoré, s a helytartó alakjában Bozóky Istváné. A többiek, az azóta már sajnálatosan elveszteti Básti Lajos és Bessenyei Fe­renc elsősorban egy romanti­kus és ma is elevenen ható, Jókai szellemi világához si­muló romantikus stílust vit­tek a képernyőre Hajdufy ségben. a hegyek szorítása alatt, az idők folyamán szénné alakultak. A két öreg egyre csak magyarázta később, hogy valóban így lehetett, mert a föld mélyébe vájt aknák mutatják, hogyan vonultak valaha a hegygerincek, a mély völgyek. A kőzetben talált csigamaradványok, le­véllenyomatok pedig a vala­mikori tengerről és erdőről árulkodtak. Gyorsan röpült az idő, mi, gyerekek, a szánkat tútottuk, úgy hallgattuk a magyará­zatot, és alig tudtuk elhinni, hogy valamikor ezen a he­lyen is. ahol most ülünk, be­szélgetünk, figyelünk a taní­tó úr szavára, valamikor a tenger hullámai verődtek hozzá a parti kőzetekhez, a szél hajlítgatta az óriási fák még óriásibb levélrengete­gét. Furcsa szavakat mondott Náci bácsi, amikor a bányá­Miklós nyilvánvaló intenciói alapján és inkább bensőséges, mint látványos rendezésben. Fejezetek a llúkóczi- szabadságharchól ... íme a harmadik sorozat egyetlen hét alatt. Hogy a sorozatok száma sok-e, ke­vés-e? — az most aligha ké­pezheti írásunk tárgyát. De az, hogy ez a történelem­könyv-illusztráció hasznos volt-e, vagy sem? — az már kétségtelenül igen. Amikor azt a megjegyzést kockáztat­ja meg a sorok írója, hogy történelemkönyv-illusztráció volt, akkor még véletlenül se lebecsülni, vagy értékét vitatni akarja a háromrészes televíziós történelemórának. Sőt! A TÖRTÉNELEMKÖNY­VET lehet ugyanis sokféle­képpen illusztrálni, s e sok­féleségben. úgy tűnik, ez a mostani iskolapélda lehet. Érdekesen, a vizualitás esz­közeivel, nem regényes Rá­kóczi. vagy kuruc története­ket elmondva, de a történe­lem tényeit, a történelemku­tatás új megállapításainak fényében bemutatva szólt a filmsorozat kicsiknek és na­gyoknak Mindazoknak, aki­ket mélyebben is érdekelt Rákóczi Ferenc és kora, mindazoknak, akiknek nem elég, hogy tárogató szóljon és gyáva labancok riadozzanak szanaszét a fránya kuruc lo­vasok miatt. Egyszóval azok számára készült ez a sorozat, akik a realitások talaján, a történelmi igazság tényén mérlegelve akarják tudni, miért így. vagy úgy fordult történelmünk szekere. Rákó­czi Ferenc e film kapcsán a „hős és nagyságos fejede- lem”-ből egy bölcs. sokat töprengő, európai méretek­ben is gondolkozni tudó ál­lamférfi lett. És az általa ve­zetett szabadságharc bukása sem valamiféle magyar átok, hanem a hazai és nemzet­közi erőviszonyok, a magyar és a környező államok társa­dalmi berendezkedéséből adódó különbségek, és nagy- nagy lépéshátrányok követ­kezménye. Mindezek miatt az értő em­ber szívében a nagyságos fe­jedelem alakja Mányoki Ádám fenséges ecsetjénél kissé kevésbé méltóságteljes immár, ám igazabb és embe­ribb színeket kapott. Az igaz­ság színeit. Gyurkó Géza i oeszelt, amely a hajdan­volt erdők szénné vált kin­csét tárja az ember elé. Így említette ezt a szót, flecc, ami széntelepet jelentett, az­tán, azt, hogy stag, ez dőlést jelentett, a vetőt, a csúszást pedig obióznak mondta. Be­szélt arról, hogy ha a széntelep dőlése miatt lefelé hajtanak vágatot. akkor azt ereszké­nek nevezik, ha felfelé, emelkedésben kell a vágatot kihajtani, akkor ezt már siklónak, feltörésnek, gurító- nak mondják. Az ősi erők szertelenül bántak a hegyekkel és a völgyekkel, ezért előfordul a környékünkön is, hogy a széntelep kibújik a külszín­re. Andris bácsi bizonygatta is, hogy itt az erdőben is több ilyen kibúvást lehet ta­lálni. — Tudják, emberek, ezek a kibúvások sok mindent el­árulnak az értő embereknek — mondta Rozsnyói tanító úr. — A föld titkából úgy olvasnak a mérnökök, mint­ha csak könyvből tennék. A föld mélye hasonlítható is a könyvhöz, mert a különböző korok képződményei úgy te­lepednek egymásra, akár a könyv lapjai. Az úucurs mouuavdil leien érdemes olvasni és hallgat­ni. mert Krúdy hajlékony liánszerű nyelve a túlsar­jadt nyírségi vegetációt, er­dei utak csendjét idézi. A:- élet nagy dolgait írta meg. mint a szerelem és a héjái, de ezt csak mellékesen tet­te, mert Szindbád hajós volt akinek hivatása, hogy be­utazza az emberi szenvedé­sek. tévelygések és örömök birodalmát. De mert mér­téktartó és bölcs volt, tud­ta azt is. hogy örömeik kö­zött megszenvednek életü­kért. Így az útitárs. Pálfi Pál. a nyugodt, szomorú sze­mű kereskedelmi utazó is. De milyen utazás volt ez az éjben és a télben? „Hold- fényben utaztunk, a fák megannyi szoknyás kísérte­tek . .. egy ezüst sóhajtású tónál vadludak szálltak nagy messziségben, a vasúti töltés mellett futó szürke ország­úiról az volt gondolható, hogy rajta boldogtalan em­berek mendegélnek a fák lassú szívverés módjára in­gó árnyékaiban, olykor kis fehér házak tűnnek fel, mint heverő kutyák, egy faluvégi ablak mögött mécses égett, tán most gyilkolnak meg valakit...” Ez a magyar tél 1918-ban. És a történet Pál­fi úrról szól. aki ugyan üz­leti ügyben érkezett a he­gyek között épült városkába, de akaratlanul is Eszténa tragédiájának okozója lett. A szép és anyja erkölcsei­ben nevelt lány, akinek mo­csárvirág élénkségű szemei voltak, amikor anyját meg­látta a garniszálló ablaká­ban, „kiugrott az ablakon, az ablakpárkányról a hó­esésbe repült, térdre esett, felemelkedett, aztán libegő hosszú ingében, piros talpa­in futni kezdett, mint egy eltévedt angyal. Utána futot­tak a kémények a háztetők­ről. az alvó komondorok és a tunya ajtók”, majd a je­ges folyóba vetette magát. (Chagalli kép). Krúdy regényei nem a bennünk elrejtett szenvedé­lyek miatt alkalmasak rádiós feldolgozásokra,' hanem tö­rékeny hősei, nyelvük zenei­Nagyon tetszett nekem, ahogy a tanító úr magyaráz­ta mindazt, ami a bányára vonatkozott. Igaz, én olyan vékony voltam, mint a kis- ujjam, ha a testi erőmmel kellett volna valahol dicse­kednem, ugyancsak felsültem volna, de már ekkor ott élt a lelkem mélyén a gondolat: ha megnövök, ha már elé­rem a tizenhat évemet, én is bányász leszek. A két öreg ráncokkal barázdált arca is olyan átszellemülten simult ki, amikor a tanító úr sza­vait figyelték, hogy nekem a szívem esett meg rajtuk. Ma­gam elé képzeltem őket, ami­kor még erős emberekként járták a bányát, vágták a csákányukat a szénbe, fe­szültek neki a csillének, vonszolták maguk után 'az ácsoláshoz szükséges bánya­fát, izzadt testükre rászállt a fekete szénpor, hogy olya­nok lettek tőle, mint az ör­dögök, de ziháló bordáik kö­zött akkor is mélyen érző emberi szív dobogott. A bánya több mint 300 méter mély függőaknával, sachtával volt megközelíthe­tő. Lent áporodott levegőt szívtak be a bányászok, de csak olyankor, ha ment a ventillátor. A sachta aljától gyalog kellett megtenniük két-há- romezer métert is, hol le, hol fel, legtöbbször megha­jolva, hogy a munkahelyet, a szenet elérjék. Egy-egy fejtés magassága alig érte el a 60 centimétert. A hő­ség akkora volt. hogy a fél­meztelenül dolgozó vájárok a saját verejtékükben fü- rödtek. A csillések szok­nyában jártak, mert a sok mozgást, a csillék tolását nadrágban nem bírták vol­na ki. (Folytatjuk) mialt. Aíukjciü egy-két vonással jellemzi, a halálhi- rű gyertyaöntő „lehajtott lejjel ballag a házak fala mellett. Szurokszínú szeme tétován, szomorúan néz, ha- ■a sima, mint a ;utya szó egy piros zsebkendővel le ,- ;art kalitkát visz a kezében, abban hordja el a lelkek-. . mint a cinkéket. „Genovs. - va” barna volt. mint a gon . hiszékeny, mint az álom. v mézeskalács arcú Urna „gyöngytyúk módjára rikol­tott”. Hartvigné „megrü - pent, mint egy fehér pilk Ma már messze az mű. amikor fiatal lányok bol1 - saikért a folyóba veteti- ; magukat, hogy önfeledt pil­lanataikat életük áldozata árán tegyék jóvá. A mai ember csodálkozva tekint vissza a múltra, amelyben rémlátások és fóbiák tették tönkre fiatalok életét, s meg­nyugszik, hogy mindez csak a hegyek közé rejtett kisvá­ros életvitele és morálja volt. A vasúti kocsi kerekeinek kattosága, a vonatfütty, a templomi orgonabugás, né­hány ütem a Carmina burá- nából, az idő múlását jelké­pező harangütés. egy szava­lókórus rögeszmés refrénje: „Fogják meg Pálfi Pált, mi­atta ugrott be a lékbe a lány” inkább kifejezték a felbolydult kisváros hangu­latát, mint a mellbeteg lap- szerkesztő szenvedélye. De mindez már az átdolgozó­rendező Török Tamás kitű­nő munkáját dicséri, akinek Schubert Éva és Jani Ildikó volt segítségére, hogy életre keljen ez a különös Krúdy- álomvilág. Ebergényi Tibor 1400 kisdobos és úttörő A Parlamentben ünnepelte a karácsonyt A hagyományokhoz híven,' 1400 kisdobos és úttörő az idén is a Parlamentben ün­nepelte a karácsonyt. A kupola bejáratánál va­sárnap magvar népviseleti ruhába öltözött pajtások fo­gadták a gyerekeket. A kis vendégek a fenyő különböző megvilágításában, fényjáték­ban gyönyörködhettek, majd a harsonások hívójeléve! kezdetét vette az ünnepség, amelynek házigazdája Gál- völgyi János volt. A sokféle vidám, szórakoz­tató játék és a közös éneklés után a Télapó búcsúszavával ért véget a KISZ budapesti bizottságának és a Magyar Úttörők Szövetsége budapesti elnökségének hagyományos parlamenti fenyőfaünnepsé­ge. (MTI) Ki beszél a legjobban oroszul ? A Magyar—Szovjet Baráti Társaság, a KISZ KB, vala­mint az Oktatási Mini zté- rium, a korábbi évekhez ha­sonlóan, a szakközépiskolai tanulók számára ismét meg­hirdette az országos orosz nyelvű szóbeli versenyt. Az iskolai versenyeket ja­nuár végéig, a megyei és a fővárosi versenyeket pedig március 4-ig rendezik meg. Az országos döntő időpontja 1978. április 13. A döntő első három helye­zettje 6 napos szovietunió- beli utazáson vesz részt. Az első 10 helyezett — amennyi­ben negyedikes — az érett­ségi vizsgán jelest kap orosz nyelvből. n mélyből a napvilágra

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom