Népújság, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-28 / 304. szám
J Képernyő ELŐTT A lurbin csald* napjai BULGAKOV félrehúzta emlékezete elől krémszínű függönyét a múltnak, s végignézett Kijev utcáin, ahol egykoron petjuristák és az ukrán hetman fehér junkerei vívtak halálos küzdelmet egymás ellen a hatalomért és felidézte ama vacsorát is, amikor a Turbin család napjainak megkezdődött a visz- szaszámlálása a vég felé. Regény, színdarab és háromrészes tévéjáték, ez Bulgakov e remekének az útja, közben betiltása is és vád is az író ellen, hogy szívében-lel- kében voltaképpen a fehérekkel paktál le. A hasonlat erősen sántít, mégis Mikszáth jut az eszembe. Igaz. ő csendes melankóliával, jószívű gúnyolódással, néhol a megértő megbocsátás hangján számol le a dzsentrivilággal. Bulgakov azonban fájdalmasan és könyörtelenül. Mikszáth hősei jobbára az értéktelenség nulla szintjére szaldózott figurák, Bul- gakové a jobbra érdemes ukrán értelmiség tagjai közül kerülnek ki jobbára. És ami a lényeg: tragédiájuk, hogy kétségtelen jó szándékuk ellenére, a beléjük rögződött szokások, hagyományok, a politikai és társadalmi „iskola” hatása alatt a haladással kerülnek szembe. Amit védenek, az kétségtelenül több, mint az, ami v o 1t, de semmi ahhoz képest, aminek lennie kell. A Turbinok legjobbjai haladók a cárizmus rendszerével, politikájával, az egész rothadó bojár-hetman — földesúri önkényre építkező társadalommal szemben. De a reakciót képviselik a bolsevikok eszméjével, a diadalmasan kibontakozó új, a szocializmus eszméjét vörös zászlajára tűző társadalommal szemben. Ami nekik epilógus, az másoknak prológus: ami Turbin ezredes számára a halál teljességével a befejezést, az a fiatal szovjet állam számára a diadalmas kezdetet jeUrsitz József: 2. A gyerekhad az Amália- akna elemi iskolájának 5—6. osztályos tanulóiból tevődött össze, akik Rozsnyai tanító úr vezetésével azért járták az erdőt, hogy különböző vesz- szőt. füvet, faleveleket, madártoliakat gyűjtsenek ösz- sze, mindez a csodálatos kincs kellett a tanításhoz, ha az szeptemberben majd megkezdődik. Amikor Náci bácsi meglátta a gyerekeknél a vesszőt, ugyancsak tárga nyitotta a szemét, majd hamiskásan megjegyezte: — Igen csaa sok pálcára lehet szükség az iskolában, tanító úr. Még az a szerencséjük ezeknek a gyerekeknek, hogy tetszésük szerint maguk válogathatják ki maguknak azt a pálcát, amivel a körmükre koppint a tanító úr. Aki a csípősebbet szereti, az a csípősebbet választja, a töbi pedig másfajtát. A tanító úr elnevette magát. — Igaz, viszünk pálcát is haza. de az nem a gyerekek fegyelmezéséhez kell. Kerti bútor lesz a szebb vesszőkből. a fügyökereket kefekötéshez használjuk, a kökényes vadrózsavesszők pedig a kosár káváiéhoz kellenek. Ha már rákérdeztek, elszámolok a gyűjteményünkkel maguknak is. Annyit még ehhez. QJjlmösös 1971. december 28., szerda lenti. A Turbin családdal egy vacsorán ismerkedünk meg. Ismét óhatatlanul a remi- niscencia: az utolsó vacsorán. Az asztal körül még szemre minden a régi, a békés, a nyugodt és a gazdag élet képzetét kelti, amire a filmsorozat végére érünk, az a Turbin család, amely volt. már nem létezik többé. Ki a halálba jut el. ki a gyáva menekülésbe, ki az önmaga felelősségének rádöbbenésére —, de a család és Ukrajna sorsa véglegesen és végérvényesen megváltozott. Vlagyimir Baszov rendező „bulgakovi” atmoszférában pergette a háromrészes tévéfilmet. Semmi sietség, elkap kodottság, de semmi feles! z- ges gesztus, mozdulat, kép, amely elvonhatná a figyelmet mindarról, ami voltaképpen a falak között történik. Csak annyit „külsőzik”, amennyit el lehet bírni és amennyi talán meg is követeltetik egy tévéjátéktól, amely mégsem egy színtéren játszódó színmű. Nehéz lenne és igazságtalan is bárkit kiemelni a népes szereplőgárdából. Már csak azért sem, mert remek karakterfiguráik ellenére is igazi együttest láthattunk a képernyőn: egységes játékstílus, azonos mozgáskultúra, feszes, fegyelmezett szerepformálás. Igazán örvendetes, hogy a magyar televízió ezzel a tévésorozattal ismertette meg széles körben, a művészi közművelés szintjén Bulgakovot. Szerelem bolondjai ... és egy másik tévésorozat. Magyar. Jókai. Kétrészes. Romantikus. Mi kell más a sikerhez? Talán — sőt biztos — egy tempósabb első rész. Azt mindenképpen helyeselni lehet, hogy ha nem is erőltetettem de kiérezhetöen Jókai e regényének inkább politikai vonulatára tette az adaptáló Bíró Zsuzsa és a rendező Hajdufy Miklós a hangsúlyt, mintsem annak szerelmi motívumaira. A regény, s a televíziós „történet” is voltaképpen a magyar törhogy a várható termést is szemrevételeztük szederből, vadkörtéből, kökényből és csipkéből is. Az ügyesebbek szemző oltást csináltak a vadrózsába. Hadd gyönyörködjenek benne, ha befakad. Ügy gondoltuk, hogy egy ilyen kirándulással még a nyári vakációt is érdemes megzavarnunk. Nem sokáig kérette magát a tanító úr, leült a két öreg mellé. Köréje telepedtek a gyerekcsapat tagjai is. Megeredt a szó is. A kérdésekre gyors feleletek érkeztek, és ha már köztünk ült egy olyan tanult ember, mint a tanító úr, nem hagyhattuk ki az alkalmat, hogy néhány titokzatos dologra ne próbál- iunk fényt deríteni. Ügy kezdődött, hogy Náci bácsi, majd az én Andris bátyóm rám hivatkozva azt tudakolta, hogyan lettek a hegyek, hogyan lett a szén, milyen csoda folytán alakult ki ez a fényes, kemény kőzet, ami lángra lobban a kályhában, és ontja a meleget magából, bár olyan hűvös, hideg a -tapintása, ha markába veszi az ember. A tanító úr szívesen magyarázott. Ügyelt arra, úgy mondia. hogy mi is megértsük. Beszélt arról, hogy valamikor az ősi időkben milyen óriási erők mozgatták meg a föld felszínét, a belsejét is, hogyan gyűrődtek egymásra a különböző rétegek, omlottak rá a hegyek a lús növényzetű tengerpar- okra, maguk alá temetve az óriási, páfrányszerű erdőket, amik több száz méter mélyténelem egy máig is vitatott, de kétségkívül kulcsfontosságú fordulatának történeti és történelmi előzményeit, körülményeit rajzolja fél: a kiegyezését. JÓKAIVAL szemben nem fukarkodtak a jelzőkkel, a lebecsülő es a felbecsülő jelzőkkel egyformán Ezek közé tartozik a nagy mesélő cím és rang is, mintegy utalva arra. hogy nemcsak képes csodálatos dolgokat kitalálni, de el tudja azokat legalább olyan csodálatosan mondani is. Hihetetlen, soha nem volt figurák Jókai hősei! Mígnem kiderül hogy hőseinek jó része létező alak volt, ott élt. mozgott, cselekedett, szeretett, meghalt, íeldicsőült, vagy elbukott korának fiai, lányai, asszonyai között, de felfigyelni rájuk és az életükben a regényhóst felfedezni és megírni, Jókai volt csak akkor képes. A Szerelem bolondjainak hősei (?) is élő, ismert alakjai voltak a kornak, egyikük- másikuk saját nevén is szerepel a regényben, s amelyik nem — így tévéváltozatban sem — az is ismerős volt: típusa a társadalom valamely rétegének, osztályának. A Szerelem bolondjai regényes történelem, vagy fordítsuk meg, a történelem regénye egy végzetes nő alakja köré fonva a cselekményt és karcsú ujjai köré a férfiakat. Amúgy Jókai módra. Izgalmasan, szépen, meghatottam kicsit naivan, de mindvégig érdekfeszítően. Ha valamit számon kérhetünk e tévéfilmen, talán az „érdekfeszítő” jelző ez, illetőleg az, hogy jellemzésül nem használhatjuk ezt a jelzőt. E sorok írójának leginkább két színész játéka tetszett, a most intrikusnak remekül megfelelő Lukács Sándoré, s a helytartó alakjában Bozóky Istváné. A többiek, az azóta már sajnálatosan elveszteti Básti Lajos és Bessenyei Ferenc elsősorban egy romantikus és ma is elevenen ható, Jókai szellemi világához simuló romantikus stílust vittek a képernyőre Hajdufy ségben. a hegyek szorítása alatt, az idők folyamán szénné alakultak. A két öreg egyre csak magyarázta később, hogy valóban így lehetett, mert a föld mélyébe vájt aknák mutatják, hogyan vonultak valaha a hegygerincek, a mély völgyek. A kőzetben talált csigamaradványok, levéllenyomatok pedig a valamikori tengerről és erdőről árulkodtak. Gyorsan röpült az idő, mi, gyerekek, a szánkat tútottuk, úgy hallgattuk a magyarázatot, és alig tudtuk elhinni, hogy valamikor ezen a helyen is. ahol most ülünk, beszélgetünk, figyelünk a tanító úr szavára, valamikor a tenger hullámai verődtek hozzá a parti kőzetekhez, a szél hajlítgatta az óriási fák még óriásibb levélrengetegét. Furcsa szavakat mondott Náci bácsi, amikor a bányáMiklós nyilvánvaló intenciói alapján és inkább bensőséges, mint látványos rendezésben. Fejezetek a llúkóczi- szabadságharchól ... íme a harmadik sorozat egyetlen hét alatt. Hogy a sorozatok száma sok-e, kevés-e? — az most aligha képezheti írásunk tárgyát. De az, hogy ez a történelemkönyv-illusztráció hasznos volt-e, vagy sem? — az már kétségtelenül igen. Amikor azt a megjegyzést kockáztatja meg a sorok írója, hogy történelemkönyv-illusztráció volt, akkor még véletlenül se lebecsülni, vagy értékét vitatni akarja a háromrészes televíziós történelemórának. Sőt! A TÖRTÉNELEMKÖNYVET lehet ugyanis sokféleképpen illusztrálni, s e sokféleségben. úgy tűnik, ez a mostani iskolapélda lehet. Érdekesen, a vizualitás eszközeivel, nem regényes Rákóczi. vagy kuruc történeteket elmondva, de a történelem tényeit, a történelemkutatás új megállapításainak fényében bemutatva szólt a filmsorozat kicsiknek és nagyoknak Mindazoknak, akiket mélyebben is érdekelt Rákóczi Ferenc és kora, mindazoknak, akiknek nem elég, hogy tárogató szóljon és gyáva labancok riadozzanak szanaszét a fránya kuruc lovasok miatt. Egyszóval azok számára készült ez a sorozat, akik a realitások talaján, a történelmi igazság tényén mérlegelve akarják tudni, miért így. vagy úgy fordult történelmünk szekere. Rákóczi Ferenc e film kapcsán a „hős és nagyságos fejede- lem”-ből egy bölcs. sokat töprengő, európai méretekben is gondolkozni tudó államférfi lett. És az általa vezetett szabadságharc bukása sem valamiféle magyar átok, hanem a hazai és nemzetközi erőviszonyok, a magyar és a környező államok társadalmi berendezkedéséből adódó különbségek, és nagy- nagy lépéshátrányok következménye. Mindezek miatt az értő ember szívében a nagyságos fejedelem alakja Mányoki Ádám fenséges ecsetjénél kissé kevésbé méltóságteljes immár, ám igazabb és emberibb színeket kapott. Az igazság színeit. Gyurkó Géza i oeszelt, amely a hajdanvolt erdők szénné vált kincsét tárja az ember elé. Így említette ezt a szót, flecc, ami széntelepet jelentett, aztán, azt, hogy stag, ez dőlést jelentett, a vetőt, a csúszást pedig obióznak mondta. Beszélt arról, hogy ha a széntelep dőlése miatt lefelé hajtanak vágatot. akkor azt ereszkének nevezik, ha felfelé, emelkedésben kell a vágatot kihajtani, akkor ezt már siklónak, feltörésnek, gurító- nak mondják. Az ősi erők szertelenül bántak a hegyekkel és a völgyekkel, ezért előfordul a környékünkön is, hogy a széntelep kibújik a külszínre. Andris bácsi bizonygatta is, hogy itt az erdőben is több ilyen kibúvást lehet találni. — Tudják, emberek, ezek a kibúvások sok mindent elárulnak az értő embereknek — mondta Rozsnyói tanító úr. — A föld titkából úgy olvasnak a mérnökök, mintha csak könyvből tennék. A föld mélye hasonlítható is a könyvhöz, mert a különböző korok képződményei úgy telepednek egymásra, akár a könyv lapjai. Az úucurs mouuavdil leien érdemes olvasni és hallgatni. mert Krúdy hajlékony liánszerű nyelve a túlsarjadt nyírségi vegetációt, erdei utak csendjét idézi. A:- élet nagy dolgait írta meg. mint a szerelem és a héjái, de ezt csak mellékesen tette, mert Szindbád hajós volt akinek hivatása, hogy beutazza az emberi szenvedések. tévelygések és örömök birodalmát. De mert mértéktartó és bölcs volt, tudta azt is. hogy örömeik között megszenvednek életükért. Így az útitárs. Pálfi Pál. a nyugodt, szomorú szemű kereskedelmi utazó is. De milyen utazás volt ez az éjben és a télben? „Hold- fényben utaztunk, a fák megannyi szoknyás kísértetek . .. egy ezüst sóhajtású tónál vadludak szálltak nagy messziségben, a vasúti töltés mellett futó szürke országúiról az volt gondolható, hogy rajta boldogtalan emberek mendegélnek a fák lassú szívverés módjára ingó árnyékaiban, olykor kis fehér házak tűnnek fel, mint heverő kutyák, egy faluvégi ablak mögött mécses égett, tán most gyilkolnak meg valakit...” Ez a magyar tél 1918-ban. És a történet Pálfi úrról szól. aki ugyan üzleti ügyben érkezett a hegyek között épült városkába, de akaratlanul is Eszténa tragédiájának okozója lett. A szép és anyja erkölcseiben nevelt lány, akinek mocsárvirág élénkségű szemei voltak, amikor anyját meglátta a garniszálló ablakában, „kiugrott az ablakon, az ablakpárkányról a hóesésbe repült, térdre esett, felemelkedett, aztán libegő hosszú ingében, piros talpain futni kezdett, mint egy eltévedt angyal. Utána futottak a kémények a háztetőkről. az alvó komondorok és a tunya ajtók”, majd a jeges folyóba vetette magát. (Chagalli kép). Krúdy regényei nem a bennünk elrejtett szenvedélyek miatt alkalmasak rádiós feldolgozásokra,' hanem törékeny hősei, nyelvük zeneiNagyon tetszett nekem, ahogy a tanító úr magyarázta mindazt, ami a bányára vonatkozott. Igaz, én olyan vékony voltam, mint a kis- ujjam, ha a testi erőmmel kellett volna valahol dicsekednem, ugyancsak felsültem volna, de már ekkor ott élt a lelkem mélyén a gondolat: ha megnövök, ha már elérem a tizenhat évemet, én is bányász leszek. A két öreg ráncokkal barázdált arca is olyan átszellemülten simult ki, amikor a tanító úr szavait figyelték, hogy nekem a szívem esett meg rajtuk. Magam elé képzeltem őket, amikor még erős emberekként járták a bányát, vágták a csákányukat a szénbe, feszültek neki a csillének, vonszolták maguk után 'az ácsoláshoz szükséges bányafát, izzadt testükre rászállt a fekete szénpor, hogy olyanok lettek tőle, mint az ördögök, de ziháló bordáik között akkor is mélyen érző emberi szív dobogott. A bánya több mint 300 méter mély függőaknával, sachtával volt megközelíthető. Lent áporodott levegőt szívtak be a bányászok, de csak olyankor, ha ment a ventillátor. A sachta aljától gyalog kellett megtenniük két-há- romezer métert is, hol le, hol fel, legtöbbször meghajolva, hogy a munkahelyet, a szenet elérjék. Egy-egy fejtés magassága alig érte el a 60 centimétert. A hőség akkora volt. hogy a félmeztelenül dolgozó vájárok a saját verejtékükben fü- rödtek. A csillések szoknyában jártak, mert a sok mozgást, a csillék tolását nadrágban nem bírták volna ki. (Folytatjuk) mialt. Aíukjciü egy-két vonással jellemzi, a halálhi- rű gyertyaöntő „lehajtott lejjel ballag a házak fala mellett. Szurokszínú szeme tétován, szomorúan néz, ha- ■a sima, mint a ;utya szó egy piros zsebkendővel le ,- ;art kalitkát visz a kezében, abban hordja el a lelkek-. . mint a cinkéket. „Genovs. - va” barna volt. mint a gon . hiszékeny, mint az álom. v mézeskalács arcú Urna „gyöngytyúk módjára rikoltott”. Hartvigné „megrü - pent, mint egy fehér pilk Ma már messze az mű. amikor fiatal lányok bol1 - saikért a folyóba veteti- ; magukat, hogy önfeledt pillanataikat életük áldozata árán tegyék jóvá. A mai ember csodálkozva tekint vissza a múltra, amelyben rémlátások és fóbiák tették tönkre fiatalok életét, s megnyugszik, hogy mindez csak a hegyek közé rejtett kisváros életvitele és morálja volt. A vasúti kocsi kerekeinek kattosága, a vonatfütty, a templomi orgonabugás, néhány ütem a Carmina burá- nából, az idő múlását jelképező harangütés. egy szavalókórus rögeszmés refrénje: „Fogják meg Pálfi Pált, miatta ugrott be a lékbe a lány” inkább kifejezték a felbolydult kisváros hangulatát, mint a mellbeteg lap- szerkesztő szenvedélye. De mindez már az átdolgozórendező Török Tamás kitűnő munkáját dicséri, akinek Schubert Éva és Jani Ildikó volt segítségére, hogy életre keljen ez a különös Krúdy- álomvilág. Ebergényi Tibor 1400 kisdobos és úttörő A Parlamentben ünnepelte a karácsonyt A hagyományokhoz híven,' 1400 kisdobos és úttörő az idén is a Parlamentben ünnepelte a karácsonyt. A kupola bejáratánál vasárnap magvar népviseleti ruhába öltözött pajtások fogadták a gyerekeket. A kis vendégek a fenyő különböző megvilágításában, fényjátékban gyönyörködhettek, majd a harsonások hívójeléve! kezdetét vette az ünnepség, amelynek házigazdája Gál- völgyi János volt. A sokféle vidám, szórakoztató játék és a közös éneklés után a Télapó búcsúszavával ért véget a KISZ budapesti bizottságának és a Magyar Úttörők Szövetsége budapesti elnökségének hagyományos parlamenti fenyőfaünnepsége. (MTI) Ki beszél a legjobban oroszul ? A Magyar—Szovjet Baráti Társaság, a KISZ KB, valamint az Oktatási Mini zté- rium, a korábbi évekhez hasonlóan, a szakközépiskolai tanulók számára ismét meghirdette az országos orosz nyelvű szóbeli versenyt. Az iskolai versenyeket január végéig, a megyei és a fővárosi versenyeket pedig március 4-ig rendezik meg. Az országos döntő időpontja 1978. április 13. A döntő első három helyezettje 6 napos szovietunió- beli utazáson vesz részt. Az első 10 helyezett — amennyiben negyedikes — az érettségi vizsgán jelest kap orosz nyelvből. n mélyből a napvilágra