Népújság, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-11 / 291. szám

A labdarúgó NB I. szomba­ti fordulójának eredményei: MTK VM­Dunaújváros 4—I PMSC—Sékesf eh érvári MÁV 2—1 Békéscsaba—Vasas 2—3 ZTE—Rába ETO 1—1 FTC—DVTK 1—1 Tatabánya—Csepel 0—0 SZEOL AK —Bp. Honvéd 1—2 Videoton—Kaposvári R. 4—3 Vasárnapi sportműsor KOSÁRLABDA: Egri Fi­nommechanika—Kecskeméti MFSC, NB II-es férfimérkő­zés. Eger, Csebokszári ált. isk.. 15. Eger SE—Kecskemé­ti MFSC, NB II-es női mér­kőzés. Eger, Szilágyi Gimn., 10.30 óra. TOLLASLABDA: Felnőtt országos „Tízek bajnokság”. Hatvan, sportcsarnok, 9. ÚSZÁS: Országos verseny. Gyöngyös, sátortetős uszoda, 10.. LABDARÚGÁS: Eger SE -—Várpalotai Bányász, NB li­es mérkőzés. Eger, városi sta­dion, 13. Gyöngyösi Sparta­cus—Vasas Ikarus NB III-as mérkőzés. Gyöngyös, városi sporttelep, 13. Varga J. Labdarúgás j Világbajnoki döntőkre emlékezve VIS. Pályaválasztók előnvben Az idei utolsó előtti baj­noki fordulóban két NB-s együttesünk odahaza, egy pedig idegenben lép pályára. Legnagyobb esélye az Eger­nek és a Gyöngyösnek van a győzelem megszerzésére, a Recsk pedig a tisztességes eredmény elérésére, törékeö- het az MVSC otthonában. AZ EGER SE vezető edzője, Bánkúti Lász­ló a következőket mondotta el szombaton: — Irreális talajon játszot­tuk a mérkőzést ma egy hete Szolnokon és ilyen ta­lajon — most is bebizonyo­sodott — a közei azonos ké­pességű csapatok esetén az nyer, amelyik gyorsabban ■’és jobban tud alkalmazkodni a talajhoz. Ez nekünk sikerült. Nem véletlenül. A Volán elleni találkozó ó+a gyako­roljuk ezt a módot, s ennefc alapján egvre eredménye­sebben tud iák alkalmazni a bajnoki találkozókon is. — Miről van és volt szó Szolnokon? A hazaiak rö- vidpass^os összjátékát kel­lett elsősorban megakadá­lyoznunk, hogy ne tudták; a középpályások indítani a gvors szolnoki csatárokat. A labda birtokában Méhesi- hez és Molnárhoz rendre fel­zárkózott Barta és Dudás T., va’amint Csuhay is. azáltal főleg a második félidőben a tebesfo ..kitámadó” szolno­kiak ellen rendre létszámfö­lényes kontratámadásokat vezethettünk, s csak az ir­reális tatai mentette meg őket a több kanott góltól. — A héten alaovető ten­nivalónk volt áz Üinesti Dó­zsa e'leni nngv veresé« ,.ki- heve’-ósére”, hosv vasárnapra ne hagvion mélv nvomokat a fiúkban. Ezenkívül a sé­I dac szülte aranyról Áz Észak-Mágyarországból: w9A 95 Kilósok súlycsoportjában sokan Ipacsra szavaztak. Nos, Hosszú rácájoli a kételkedők- , re, nagyon tisztß, technikás Gselgáncsozást bemutatva, meg- [ érdemeltén szerezte meg az el- ■ Bőséget,” F • — Miskolc, a színhely je­lentett-e valamit? Hosszú Kálmán: Igen, a legnagyobb lélektani előnyt. Ugyanitt voltam egyszer Hungária Kupán harmadik, a többi Avas alji versenyt — amelyen indultam — mind megnyertem. — A magyar bajnokság slőtt hányadiknak vártad magad? — A harmadikra. — Mikor érezted először, hogy megvan az arány? — Talán hihetetlen, de ak­kor, amikor láttam, hogy Ipa- csot a selejtezőben egy kez­dő nagvon megdolgoztatta, r eihullt Szepesi is. — Ki gratulált elsőként? — Tuncsik Jóska. — Mire gondoltál ott fenn az emelvényen? — Hogy éppen ideje volt középre felállni. Tizenöt éve csak ezért dolgoztam. Az Eger SE cselgáncsozója az idei magvar bajnokságon a kecskeméti Kiss Endre mellett a második videtu- ként nyert bajnoki címet. A japán küzdősporttal a hatva­nas évek eleién rmbrez^nb^n smerkede't meg. T-betsége ré­vén röviddel utána Budapestre került, s csaknem, tíz eszten­dőt csatázott a tatamin az Üinesti Dózsa színeiben. Volt klubtársát, barátját, loacs Lászlót verte meg a bainoki döntőben. A gazda­godó súb'zspno-t.ok miatt n/ új keletű .95 kg-os mezőny hazai élversenyzője lett. ★ Három éve került Egerbe, azóta tanít feleségével együtt a Siketek Általános Iskolá­jában és Nevelőotthonában. Ami nem mindennapi egvé- niségre vall: amikor az Új­pest nem adta ki az Egri GbM'mm december IX,s vasárnap Dózsának, a másfél éves ki­várás alatt búvárúszóként 'versenyzett. A Dobó MHSZ- klub sportolójaként két ma­gyar bajnoki ötödik helyezést ért el az uszonyos úszóválió tagjaként. Úszásban verseny­bírói minősítése van, fordu­lóbíróként nemegyszer se­gédkezik egy-egy népesebb egri utánpótlásviadal rende- zőgárdájábari.-k A magyar bajnokságon súlycsoportjában 16-an in­dultak. A fináléba száraz homlokkal jutott, egyetlen ellenfele sem tartotta magát három percnél tovább, össze­sen hat győzelmet aratott, csupán lpacs késztette a hét­perces tiszta idő tatamin töl­tésére. Régi riválisát dobás­sal — a lábszárdobás egyéni változatával — öt pontot érő yuko-val verte. Stílusának könnyed volta, a technikai tökéletességre való törekvés különös ismertetőjegye. Do­básainak eleganciája, föld- harcának bénító ereje, -> másfél évtizede vállalt töret­len kedve a japán hagyomá­nyok igazi varázsának mái éltetőjévé teszik. Tudását^ a szakosztály vezető edzője­ként adja át tanítványai­nak. ★ — Miskolc óta pihensz? — Már nem vagyok su­hanó, így az edzéseket egy pillanatig sem hanyagolom. — Legközelebbi erőpróbád ? — Ennek az évnek sport­águnkban vége, a jövő évi versenynaptárról semmit nem tudok. Hogy érzed, számítanak rád a válogatottban? —- Mindig is számítottak rám, de mióta Egerbe jöt­tem, elzárkóztam ettől. Nyolc évig voltam kerettag, ezalatt számos világverseny zajlott le, nekem azonban sohasem adták meg a bizonyítási lehe­tőséget. Pedig erre érdemes­nek tartottam magam, a iő nemzetközi eredményeim el­lenére mindig más utazóit. Ebből elég volt. Néhány, évig azonban még szeretném megnyerni a hazai I. osztályú és nemzetközi versenyeket u 95 kg-ban. — Mondd, hány éves is vagy? — Még csak harminc! Budavári Sándor ríiltek gyógyítására is több időt kéllett fordítanunk. Mint ismeretes, Antal szem­héja felrepedt ma egy he­te, bár'szépen javul, játéka orvosi vizsgálattól függ. Csa­thó húzódással bajlódik, csü­törtöktől edz. Molnár rúgást kapott, ugyanúgy Dudás T. is. Dudás áy. Újpesten sé­rült meg, őrá már az idén nem számíthatunk, sajnos Ambrusra sem, mert őt ope­rálni kell. Ennek ellenére bizakodó vagyok, bízok a várpalotaiak elleni győze­lemben. A keret: Kakas, Csank, Antali Martis, Zsidai, Patvaros, Csathó, Csuhay, Barta, Dudás T., Zágonyi, Molnár, Fiiala, Pócsik, Mé- hesi. RECSKI ÉRCBÁNYÁSZ Nehéz csata vár Miskolcon Péczely Szabolcs edző játé­kosaira. Az MVSC ugyanis a csoport' leggólképesebb tá­madósorát vallhatja magáé­nak. Fegyelmezett védeke­zéssel és gvors ellenakciók­kal a piros-feketék edzője szerint szorossá lehet tenni a mérkőzést. Az utazó ke­retnek az alábi labdarúgók á tagjai: Hegyi, *Koncsik, (kapusok), Bálák, Maksó, M egyesi, Racskó, Kiss (vé­dők), Tóth, Gáspár, Percze, Nagy (középpályások), Bó- di II., Pócs, Szabó (csatárok). A recskiek 16. helye a táb­lázaton — vereség esetén — módosulhat, lejjebb csúsz­hatnak. ,. GYÖNGYÖSI SPARTACUS A keletinél gyengébb me­zőnyt tömörítő középcso­portban sem rózsás szövet­kezeti együttesünk helyzete. A 17. hélyről, amennyiben a két hátralévő — hazai pá­lyán játszandó — mérkőzé­süket megnyerik reményük lehet a felzárkózásra. Nagy János edző gárdája ma a Vasas Ikarus csanatát fogad­ja. Az ellenfél pillanatnyilag a 13. helyen tanyázik. A gyöngyösi tizenegy a követ- keiő játékosokból kerül ki: Kovács, Király, Adonyi, Ács. Kelemen, Huszár, Berecz, Horváth. Szabó. Ferencz, Gá­bor, Kúp. Galgóczi dr., Ta­kács és Tóth.. 1950 Brazília George Raeder Európa . a sebeit kötözte, még alig ébredt több éves ájulásából, idegeiben még ott remegett a világháború min- ben borzalma. A FIFA 1946. július 25-én kongresszusi ülést tartott. A tanácskozás résztvevői elhatározták: a brazil labdarúgó-szövetséget bízzák meg a soron követ­kező labdarúgó-világba inok - ság megrendezésére A hatá­rozatot egyhangúlag hozták, Európában még nem volt olyan ország, amely vállalni tudta volna a verseny meg­rendezését. Dél-Amerikában akkoriban nem volt háború. Megfelelő anyagi eszkiz állt rendelkezésre az ilyen mére­tű sportesemény élőké-zítésé- re és megrendezésére. A FIFA kongresszusán nagy taD'sal fogadták a braríl küldöttnek azt a be'e’enfé~ét, hogv Rio de Janeróban, az ország akkori fővárosában kétszázezer néző befogadásá­ra alkalmas stadiont építe­nek a világbainokság tiszte­imére. Másfél év múlva hoz­zá is fogtak az építkezéshez és 1950 iún'"sábnn ünnepé­lyben átadják rendeltetésé­nek az egvesapásra világhí­rűvé vált és má:g is csodált Maracana Stadiont. A rendezők sokezer túris­tára, külföldi szurkolóra szá­mítottak. Senki sem hitte volna, hogy a brazíliai világ- bajnokság nem szárnyalja túl az elsőt a motevideóit. Igaz, kezdetben nagy volt az érdeklődési Harminchárom válogatott jelezte érkezé­sét, de azután egymás -után mondták le részvételüket: Argentína, Burma,' Equador, Peru, Ausztria, Skócia... Csehszlovákia és Magyaror­szág pedig nem is nevezte be csapatát. Közben a FIFA újabb kongresszust tartott, s ezen felvette tagjai sorába a Szov­jetunió labdarúgó-szövetsé­gét. Elhatározta továbbá, hogy a labdarúgó-világbaj­nokságot, amelyet eddig egy­szerűen világkupának hívtak, hivatalosan is elnevezik Ju­les Rímet, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség hosszú éveken át fáradhatatlanul dolgozó elnöke tiszte’e’ére. Jules Rimet pedig felajánlot­ta az aranykupát, amelyet húsz évvel később Mexikó­ban nyerte el végleg Brazília válogatottja. Az egy kilo­gramm súljsú színaranyból készült kupáért nagy becs­vággyal küzdöttek két évti­zeden át a csapatok. Brazíliában viszont mind­össze 13 válogatott vett részt. Már a megnyitó is egy kissé a riói karnevált idézte. Huszonegy ágyúlövés dörrent, tűzijáték sz.porkázó csóvái rajzolták tele az eget, és óriási érdeklődés követett minden mérkőzést. Az angol sajtó az Anglia—Egyesült Ál­lamok mérkőzés előtti na­pokban nagy hangon közölte: „A világon ma már csak két olyan nemzet van, amely nem tanult meg futballozni. E kettő: az eszkimók és az amerikaiak!” Nos, az amerikaiak való­ban nem tudtak futballozni, de 1-0-ra megver ék az an­golokat, akik fölényeskedve játszottak, s mire é:zbe kap­tak volna, a játékvezető már lefújta a mérkőzést. Mindez azonban csak beve­zetője volt a szenzációs dön­tőnek. Brazília és Uruguay vívta ezt a mérkőzést. Brazí­liának jobb gó’.aránya réven már a döntetlen is elég lett volna a világbamoki címhez. Győzelmét tehát mindenki biztosra vefte. C3upán Costa, a brazil szövetségi kapi'ány intette óvatosságra a heves­vérűeket. A dön’ő előtt fi­gyelmeztette játékosait: — Félek, mert úgy érzem; hogy ti már a zsebetekben érzitek a világbajnokságot. Nagyon vigyázzatok, ne bí­zatok el magasokat, meet nem bemutatót, játszó ■«, hanem küzdelmes döntőt vívtok, nem is akármilyen ellenféllel! Uruguay nyugodtan várta a döntő napját, vezetőjük, Volpe ezredes csak ennyit mondott: — Miért ne szerezhetnénk meg a második világbajnok­ságunkat is? Nincs okunk az idegességre, úgy állhatunk ki olyan sportszerű országban a mérkőzésre, hogy nincs ve­szíteni valónk. És jobban is­merjük a brazilokat és tak­tikájukat, mint az európaiak. A mérkőzés vezetését a már nem fiatal, neves angol bíróra, George Raederre bíz­ták, aki civil foglalkozásá­nak megfelelően kicsit taná- rosan, de mindkét féllel szemben jóindulatúan, mind­végig kitűnően vezette a mérkőzést, amelyre így emlé­kezik: „Pályafutásom e legfonto-- sabb mérkőzésének emlékei kissé már a feledés fátylába burkolóztak. De elképzelhe­tetlen, hogy valaki ne tudna nem visszaemlékezni egy rendezett nagyszerű mérkő­zés-sorozatra, mint amiben nekem is részem volt akkor Brazíliában. Játékvezetői pá­lyafutásom utolsó mérkőzése volt ez, s a világ akkori leg­hatalmasabb sportlétesítmé­nyében, a Maracana Stadion­ban játszódott. Az építmény kétszázezres nézőterével nem hiába volt a brazil sportsze­rető közönség büszkesége, lenyűgöző hatást keltett vala­mennyiünkben, bennem is. De bármilyen hatalmas, volt is, kicsinek bizonyult ahhoz, hogy mindenkit befogadhas­son, aki látni szerette volna a nagy döntőt, amelyet Bra­zília vívott örök nagy rivá­lisa, Uruguay ellen. Ahogy emlékszem, feltét-’ len bizalommal várták, hogy Brazília megnyeri a világ- bajnokságot. ..” (Folytatjuk) j Somos István ] Bemalatkoztak 1977-lisi: ....hát új „kapitány az első év tapasztalatairól A montreali játékok utáni esztendő jelentős eseményé­nek számított, hogy hét olim­piai sportágban új vezető ed­zőt, illetve szövetségi kapi­tányt neveztek ki a váloga­tott élére. A bemutatkozók közül négy — Gábor Tárnás, dr. Parti János, dr. Törők Ferenc és dr. Hammeri László —4 az olimpiai bajnokok te­kintélyével foglalta el mun­kakörét. , Működésük első évének ta­pasztalatairól Szalay Pétéi, az MTI munkatársa a követ­kező tömör ' összefoglalókat kapta: DR. PARTI JANOS (KAJAK-KENU): — A' válogatott keretekben a rendcsinálás a kívánt mér­tékben halad, javult a közös­ségi szellem, ezt. bizonyítot­tak a közös edz t ;k, a hazai és a külföldi versenyek. Ör­vendetesnek találom, hogy több „idősebb” versenyzőt sikerült aktivizálni, s ezzel párhuzamosan a tehetséges fiatalokkal is az őket megil­lető mértékben fogla’koz­tunk. Továbbra is gond, hogy a szakosztályokban folyó munka színvonala elmarad a válogatottétól, az edzők nem követelnek annyit, amennyit az elvárt eredményesség ér­dekében kellene. DR. TÖRÖK FERENC (ÖTTUSA): — A várakozásnál jóval nagyobb ellenállásba ütköz­tem, időm, energiám'jelentős részét szakmai viták kötötték le, s egyben nehezítették az előrehaladást. Egy év, vi­szonylag rövid időszak után elmondhatom, hogy az öttusa sport előtt göröngyös az út, de ha elvállaltam a „kocsi” vezetését, végig is vezetem. Néni tudtam 1977-ben min­den szakmai elképzelésemet megvalósítani, mert az egye­sületen továbbra sem ismer­ték fel, hogy sokkal komo­lyabb erőfeszítésekre van szükség, másképpen nem maradhatunk a világ élvona­lában. A VB-eredmény nem rendített meg. szerencséseb­ben is szerepelhetett volna a válogatott, de a harmadik hely egyelőre reálisnak ve- k inthető. Célom a fiatalítás, ké-dés azonban, hogy kik­ből. GÁBOR TAMÁS (VIVAS): — Tisztában voltam azzal, hogy mire válla'koztam, elő­döm, dr. Bay Béla működé­se alatt a magyar vívók csaknem 50 olimpiai és vi­lágbajnoki aranyérmet nyer­tek. Jelenleg az a helyzet, hogy új, igazán nagy tehet­ségekre nem építhetünk, a már meglevő versenyzői gárdában pedig folyamatos feladat a morális prob'émák felszámolása. Irányelveink és terveink a magas követelmé­nyeknek megfelelőén készül­tek el. s érzésem szerint azok teljesítéséhez a kellő elszánt­ság rriár megvan. A jövő év ugyanúgy mint az 1977-es, elsősorban a munka jegyé­ben telik majd el. BEJEK GÉZÁNÉ (TORNA): — A montreali olimpia után a felnőtt vá'ogatott Ki­cserélődött, s azokkal a ver­senyzőkkel , s velük együtt edzőikkel — egészült ki, aki­ket abból az időszakból, ami­kor ifjúsági váiogaiott vezeiő edző voltam, már jól ismer­tem. A rendelkezésre álló erőket két csoportra osztot­tam, az 1978- és 19<9-es vi­lágbajnokságon szóba jöhető tornászokra, illetve a moszk­vai olimpián indíthatókra. Az 1977-es tevékenységűn Két az eredmények szempontjá­ból tornásznyelven szólva „9 pontra” értékelem, az anyag­erősség, a biztonság, az elő­adásmód javítását kilencnél valamivel kisebbre, a munka szervezettségét sajnos az előbbinél sokkal rosszabbra. Ez egyben azt is mutatja, mi­re kell törekednünk a jövő­ben. Januártól különválik a 16 fős felnőtt válogatott ke­ret, továbbra is sok lehetőse­get adunk azonban a fiatal versenyzőknek, hogy megis­merjék a nemzetközi esemé­nyek légkörét, s hogy a pon­tozóbírók is „felfedezhessék” őket. Célunk, hogy a gyakor­latok a lehető legtöbb úi, meglepő elemmel bővülje­nek. HENNIG ERNŐ (RÖPLABDA): — A női röplabda-váloga­tott idei fő célkitűzése az volt, hogy a montrealihoz képest új összetételben, « azzal együtt új koncepcióval megőrizze helyét a finnor­szági Európa-bajnokságor. Ez a terv a bronzérem meg­szerzésével teljesült, ahhoz, hogy a jövőben is az élen számon tartott csapatok kö­zé tartozhassunk, minden ed­diginél nagyobb erőfeszíté­sekre yan szükség. A Japán­ban megrendezett Világ Ku­pa ékesen bizonyította: most már végleg nem az európri igényeknek megfelelően, cell dolgozni, hanem úgy. hős az ázsiai és az ázsiai iskolát ki­járt, tengerentúli csapatokkal is felvegyük a versenyt. TÓTH ÁKOS (Ű3ZÁS): .1 — Űszósportról lévén szó, valóban, szinte a szó szoro3 értelmében fejest ugrottam, amikor elvállaltam, a váloga­tott vezetését. Mindenekelőtt az olimpia utáni gyászos hangulat felszámolását tűz­tem ki célul, s a lagymatag munka felerősítését. Igyekeztünk több edzésle­hetőséget és versenyzési al­kalmat biztosítani az arra ér­demes versenyzőknek, ra moszkvai reménységeknek, akiknek köre 1977-ben két- három úszóval bővült. To­vábbi cél, hogy a tapasztal­tabb versenyzők, a biztos „mag” köré újabb ütőképes úszókat sorakoztassunk fel. A feltételekre nem panaszkod­hatunk, a legiobbak többek között magaslati táborban készülhettek, az edzők jelen­tős világversenyeken gyűjt- hettek tapasztalatokat. DR. HAMMEHL L * /XÓ (SPORTLÖVÉSZET): — Bevallom, nem volt könnyű az átállás, tavaly még az olimpián versenyez­tem. idén pedig már vezető edzőként igyekeztem a sport­ág javára válni. Az 1977-es év tapasztalata, hogy a küz­dőszellem, az akarat fejlesz­tésével többet kell törőd­nünk, mert a versenyzők, an­nak ellenére, hogy képessé­geik megfelelőek, változó ne­hezített körülmények között nem képesek kiemelkedj eredményekre. Idén az ér­mekkel, a szép sikerekkel a fiata’abb korosztály szolgált, s ez az év a jövő szempont­jából mindenképpen meg­nyugtat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom