Népújság, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-04 / 285. szám

Varga Imre Chaga I és Athéné című szobrai Tíz éve alapították... Szoborműheíy Villányban A Baranya megyei Villány határában különös látvány fogadja az arraiárót: szobrok sorakoznak egy elhagyót' kpbánya mélyén. Szobrok? Inkább afféle mértani alakzatok. Itt eg' tójasdád formáción csillan meg a nap. ott spirál csava­rodik a magasba, amott meg kockák igazodnak egymás hoz A mértani alakzatok szám;; fe'sorolhatatlan, ám anya­guk azonos: mindegyiket a környékbeli hegyek nemes anyagából, a zöldes, barnás, vöröses márványból, fétrriár- ványboi faragták ki, csiszol­ták féhyesre a Szorgalmas művészkezek. A villányi szoborműhely­ben, éppen most. tíz éve, 1907-ben kezdődött meg a munka. Az alapítók célja az- volt, hogy az elhagyott kő­bányában olyan szabadtéri szoborműhely ' létesüljön, amely, egyrészt munkaalkal­mat ad á kővel dolgozó szobrászoknak, másrészt pe­dig az, hogy az elkészült művekből, állandó kiállítás álljon össze. A kezdeményezés sikeres­nek bizonyult. Legjobb mű­vészeink egész sora töltött él rövidebb, hosszabb időt Vil­lányban, s aki mostanában látogat el a kőbányához, rendre megcsodálhatja Var­gha Imre, Kovács Ferenc, ifj. Szabó István. Bocz Gyu­la meg a többi pályatársuk munkáit Olyan alakzat is van. amely nem hazánkbeli szobrász Ízlését, ügyességét dicséri, hiszen dolgozott már ott japán vendég éppúgy, mint olasz formaalakító... . Villány ma már igazi — elismert, bejegyzett — mű­vésztelep. A Baranya megyei Tanács és a Képzőművészek Szövetségének közös meghí­vására odaérkezett vendé­gek szállást, ösztöndíjat kap­nak, s mindezért egyetlen ki faragott munkával kell „fizetniük”. Érthető, hogy ez a külö­nös látványosság nagyon sok érdeklődőt vonz. Főképp azért mert aligha van még olyan szabadtéri szobormű­hely, ahol nemcsak a kész műveket lehet látni, de azt is. hogyan vés, kalapál, csi­szol a művész... Aki eluta­zik Villányba, az alkotási folyamatnak lesz a részese: annak a megmagyarázhatat­lan csodának, amely gyö­nyörködtető formává neme­síti az élettelen kőtömböt. Hogy a szobrászok miként fogadják ezt a tömeges és szakadatlan érdeklődést? Néha bizony zavarja őket a sok látogató, akiknek kérdé­seire kénytelcn-kélletlen vá­laszolniuk kell. Persze, azért szorgalmasan felelgetnek: elmondják, hogy miért ilyen „semmire sem hasonlító” művek formálódnak ki a márványból. — Azért —hangzik el újra a magvarázat —, mert a természet mozgását, r'akulá- sát igyekeznek megörökíteni: a folytonos alakulást, újjá­születést. s ehhez már nem elegendők a hagyományos alakzatok, kifejezésükhöz a fantázia szabadabb játéka kell A vendég — ha nem is tud mindig azonosulni a látottakkal — mégis páratlan élmény birtokában vesz bú­csút a szoborműhelytől. Ha más nem, az ott hajlongók türelme, kitartása feltétle­nül csodálatra készteti. Meg az a látvány is, ahogy a záporozó napfényben szikrát vetnek a fényes derekú kö­vek. .. Akácz László A feladat Jókai Anna kisregénye Jókai Annának nem stílusa, nem írói módszere, hárem látásmódjából eredő témaválasztása a legizgalmasabb Neki mondanivalója van elsősorban, amelyet írói hitellel közvetít olvasóinak. Bátran mer szólni fájdalmas, élettorzító jelen­ségekről. A „hogyan kel! helyesen élni” kérdést üjsze» I igénnyel veti fel műveiben Az írónak a kérdésfelvetés a fontos, de nem mord le a .válaszkeresés igényéről sem bár ez a feladat esetenként ty.!nő lehetőségeinek a határain. A mindennapok világában bővizű írói forrásokra buk­kant Az emberi méltósága képviselőiekért «701 könvörie’o-s igazságérzettel, ha a megalkuvás az önfeladás az finámf* 5 felszínesség ’elejt látia., A méltatlan, megalázó sorsot eltű­rök rögtön kihívják ionos felháborodását Mégsem nevel­ném Jókat Annát moralistának a szó sz-kínő érteimében A nemcsak mó-tsznréhen. stílusában, de írói szemléletében s realista (Nyilvánvaló etikai érzékenysége, fogékonysága is csak ezt erősíti meg.) Üi kisregényében négy asszonysorsot ábrázol. Nem vé­letlen bogv a fe’adatvállalás. az önmegvalósítás kérdését a nők oldoiá-ól vett fel Korunk — minden vita és rw"”«'''« ünneplés ellenére — úiabb és ú’ább terheket ró a nőkre A négv asszonysors abban hasonló bogv a . telies élet iussőt követelve is csak e*gv s7ernnontból közelíti me« a telie«ce_ get Bár 37 emhet-i boldogságot ne-n feltétlenül a kÍ*űzVt célok elérése jelenti de ezek mégis feltételei az emberi tel­jességnek A7 egvéni és lzözösségi rélok vállalása, tel ie«’«ó«g a-7 ezvén értékmérő ismérve Az önmegyatósttás egyik leg­főbb kritériuma a tehetséget, kibontakoztató munka képesség Az egonk változat Flóra, a régé«7 '-«nőiéit”« Telte«— v;— elégül a vállal* feloégt megT7alésí*ásébgn f*élt’vtatos egyé­niség. aki szeretőnek js erős és igén’-es férfit vá'nszt Pa — oj mnokósnő fzgész életét férfiakért áldozza fel: kisznlgá'é*'a an’ának és férjének A változtató« lehetőségét az új lpk0«'-a való átköltözés nvű’t’a IVTarjka a hivatali nn-'o rah’a áUásváltoztatásbao véli megtalálni a boldogulás módiét^ M'g ők a szakításban látják az újrakezdés, az önmegva’ó- sftás reményét add,'a a sex-központú Vera a férjhezmenetel- ben véli azt felfedezni. Izgalmas, párhuzamos életutak és választások. Az a«z- szonvsorsok férfiakhoz kötődnek. ígv teljesedik ki a kér­déskör é® lesz korunk emberének ..feladata” az értelme® ön­megvalósítás. Az egvéni szabadság, az emberi méltóságér­zés helytállást követel Belső értékrend kialakítását é' an­nak a'anián önmagunk, törekvéseink vállalását. A kishitű­ség. közönv. hiúság és kisszerűség idegen az „az emberül élni” életelvétől. Jókai Anna mesterségbeli tudását dicséri, hogy a pár­huzamos példázatoknak élethitelük, valószerűség-érfék-.ic van. és nem esnek szét. hanem gondolati egységben oldód­nak fel a befejező részben. A nők társadalmi Iehető«ége:t kutatva mutat rá a korlátozó tényezőkre. „Az ember. így a nőnek született ember önmegvalósítása is attól függ. mi­lyen mélységben képes a személyiség megismerni önmagát* s hogv képes-e valóságos értékei alapján megválasztani egy­re súlvosodó feladatát a világban Nem hiszek a csodanők­ben. a látványos nyilatkozatokban” — vall’a az író A tel­je.« élet szempontiából „az egvik oldalon feltűnő többlel a másik oldalon hiányként jelentkezhet”... A látszat szét- íoszlik valóságfedezet nélkül! Jókai Anna azoknak ajánlja új könyvét, akik naponta küzdenek életük minőségéért, akik a tornyosuló lelki és fizikai „feladatok” közepette „nemcsak magukkal, hanem a társadalom, a munkahely időnkénti packázásaival Is küz­denek”. Tudja, hogy az élet alapkérdései fölötte állnak a női és férfinem vitakérdéseinek. Ezért bátorítja olvasóit a jelenkor embereit öntörvényű változásra és változtatásra, az újabb idők emberhez méltó, teljesebb megélésére. CS. VARGA ISTVÁN A z öt-hus-.onhetes tolasson . a külső „B” vágányra! A fénylő, holdsárga óra hu­szonkettő-harmincat mutatott,, az állomás kinézete alapján fél év­százados késéssel. Igaz viszont, hogy valóban fél tizenegy múlt egy perccel, A mozdonyok fehér, csillogó vízpáráját pöfögve törte át a szürke koromfüst Ilyenkor u-mizbe tolatnak a pompázatos iies-úek. s előkerülnek á nágv. lomha gőzmozdonyok. Aki éjszaka utazik, annak jó ez is. A gőz sistergett. Valaki kala­pálta a kerekeket, úgy szólt min! egy bim-bam csengő. Újra a megafon. Az emberi hang megrezegteti a membránt, a rezgés végigfut a drótokon, az­tán] túloldalt megszólal a gép­hang. Már csak a fémlap rezeg, különböző kilengéssel. Nehéz el­dönteni, melyik emberibb: ez, vagy az álmos szolgálatos unott szövege: — Az öt-huszonhetes to­lasson már a külső „B” vágány­ra! — Hát, kedves Máriám, en most elmegyek — szólt a Bácsi. — Tudod, a munka. Kell az erő, a pihenés. Utazz jól, kérlek szépen A kezedet csókolom, kérlek szé­pen. És megcsókolta az arcát. A Bá-si mi'’!«ankát viselt, s alatta akkora orrot, hogy melegházi uborKdnaií i- bevaii volna Ez az orr azonban nem zöld, hanem szederjes színű volt. — Vigyázz, Marikára! — mondta az anya, és arcén a kez­dődő ráncok elmozdultak. — És rfe csak ilyenkor légv kedves hoz­Szánfó Péten Vonatok és — Máriám, hogy mondhatsz ilyet! Igazán te is tudod, kérlek szépen, hogy a mi családunkban sosincs egy hangos szó — üvöltöt­te a Bácsi. — Persze anélkül nipcs. kérlek szépen, hogy az em­ber néha ne legyen mérges, ugye­bár. Megmondtam a kislányod­nak: a barátnőit, meg a fiúkat nem hozhatja föl. Az meg igazán természetes, hogy hetente egyszer van fürdés. Mi is csak szombaton fürdünk. Az asszony bólintott. Ismerte a bátyját; de még mindig ez volt az o1csót)bik "•’egoid ás Az o'osóbbik pokol. A Bácsi, meg a kínai se- iyeinpongyoiac felesege a svéd mixelőgéppel. — Nem tudom, mikor jövök új­ra. Nehéz már nekem a vonato­zás. — Ugyan, Mária, hisz ez a legszeoo sor, a masoaiK virulá- sod — nevete** a B^csi ka»«áo'’an. döcögősen. — Biztos valami legény van a dologban! Ki tudja, mit csi­nálsz te Nagykanizsán? I átszőtt, hogy a pokolba kí- •— vánía ők«.« idegesen to­pogott a mehetnéktőL — Jojcakát — mondta, aztán hangosabban. — Mék aludni. Félútról visszaszólt: — Mari­kám, aztán siess haza. nem beríá- koibatlak hainalig. holnap megint vár a munka. Mind a ketten tudták, hogy a Vak egérbe indul, várják a have­rok, azért siet. Sokáig jöttek, míg ideértek. A vonat egészen kint állt meg. Út­közben csend volt, az épület zaja sem hallatszott idáig. Nagy, bar­na vagonok siklottak puhán. Néha összekoccantak, ilyenkor csattant az ütköző, majd remegés futott végig a soron. Olyan volt az állomás, mint a vattába csomagolt karácsonvdí- szek. Föl lehetne aggatni a MÁV karácsonyfáiéra. — Ma-íká-— haza kall menned — mondta Mária, és megsimogat­ta a a>’oát — Anyu, csak pár percig hadd maradiak! Nézte a lányát. Nagyon hason­lított hozzá. — Tudod, hogy nem bánom, de minek? A vonat akkor is el- meav. ha nem ácsorogsz itt. Marika hangia megkeménye­dett: — Nem a vonat miatt aka­rok man^ni! A csendbe újabb vagonok csattanak bele Elv ké°ei reszeg Ai n 1 él — í r->í a deszkán. Halkan énekelt vala­mit. halkan és borzasztó hami­san. — Tudom, nehéz a Bó~sivnl... __ Nem. anvu, igazán. Hisz s rfvess-sgbő’ «eszj . . |-<a’án. annyi mindent szerettem- volna elmon­dani neked! __ TT A A -a-yój í 1»>í cl •ó nv? H allgattak, fogták egvmás ke­zét ■ • ■ — A. fiúkkal hogv állsz? '’fcOAA»WV^VWWWWWWWWVW«AAA/V^AA/««WNAAAAAAA/SAAAA/WWW\A/V^AAAAAA«VWWWWWWVWWNAOZW — Kislányom — mondta Má- 5 ria —, ne sírj! Hamarosan eljó- 1 vök. s meg'átod. akkor ryvább £ maradok. Ha meg befejezed az í egyetemet, úgyis hazajössz... > t-. tin-M-Hi a lutAcuc, rvu rúlné- > ® zett. Szemben egy kopasz, > idősebb férfi valamilyen újságot > olvasott, időnként fölnevetett, kot- > kodácsolva. Ügy nézett ki, mint < Bénító Mussolini holdfogyatkozás- > kor. Egy fejkendős nénike már > szétterítette tucatnyi réklijét, el- í hasalt a pádon. Át fogja aludni a 5 hosszú utat és remélhetőleg hor- > tyogni fog. s A mozdony rövidet sipított, s £ vára'lanul elindult. Karán van. \ villant át az asszonyon, el sem bú- > csúztunk. Szegény Marika. £ Marika a peronon kísérte a vo- > natot. A szerelvény lassan döcög. > míg be nem ér az állomásra, majd £ csak ott gyorsít. Addig lehet mel- { lette jönni, integetni. A kislány £ óvatosan lépkedett a sínek mel- £ lett, kezét félszegen tartotta, és > kicsit mosolygott. £ — Marikám, kislányom — sut- £ togta Mária. A szavak kerek köd- £ foltot festettek az üvegre, Marika £ nem hallotta őket, csak azt látta. £ hogy az anyja mond valamit. £ A vonat hirtelen felgyorsult, £ Mária az ablakhoz kapott, hogy £ ]oU>A J Ne nyissa ki, árt az asztmámnak! £ — A . . Kiiidnyu.ii — .iioiiuld £ aztán csendesen leült az el vásott £ bőrülésre. ' £ — Majd találkoznak úira — £ mondta a férfi. — Ebben a rtya- £ valvában mindig mindenki talál- £ kozik. £ A szerelvény már kint £ ** jari a nyílt p„iyán, a.*. £ látszott. Marika elindult. le«zegt> j fejét, bámulta a nagydarab kavi- £ csókát. A vonat messziről.1 dia iái- £ ma'an füttyenfett egyet: tu-túrni £ A megafon is újra reccsent, Ma £ rika azonban már messze árt £ Csak'a reked* orrhangot hallott? £ értelem nélkül: iou-jou-jau. ’oi jou. N/1 arika arcán kis mosoly • ■ szaladt át: — Az a baj, hogy állok. — A múltkor írtál valamilyen Feriről. — Ó, az a múltkor már egy éve volt! — De hát azért kell valaki — nézett rá Mária. — Talán más len-e . Ha apád élne .. Elrobogott egy vonat, nagy sárga ab.a.Kai egymás után villan­tak fel előttük, mint valami öreg mozifilmen. A szerelvény végére Csatolt »vmyHonv ohln’rnin opry jós arcú figura könyökölt ki, a va­jas Kenyér utolsó inurz.áit gyúrt«? le. A kezében lévő összegyűrt szalvétával megcélozta a sín mel­lett baktató kopasz vasutast, de nem talált. — Figvelem, figyelem — mó­kázott Mária. — A második vá­gány mellett tessék vigyázni, a második vágány mel'ett vonat ha­lad! Emlékszel még?... Meg arra, hogy: figyelem, figyelem, szolgá­lati közlemény." Józsi, keres a fe­leséged ! _ A tirt mnrii A| J . — Rám hasonlítasz. Sajnos, Emlékszem, mikor Kicsi vállal, mindig sírtál, ha valakit, kikísér­tünk az állomásra. El akartál m°nni vele, legalább az első meg­álló1 g. Egv postás gvajogplt el mellet­tük nagv csomaggal. Arról éne­kel*. ho»v rógi mán'áia v^gigha- salni .a SteFánián. Láha alatt ro­pogott a sóder, megbotlott, csú­nyán káromkodott. — Anvu, súgta Marika —, olvan sokat szeretnék beszélni veled

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom