Népújság, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-04 / 285. szám

fleti külpolitikai összefoglalónk i események címszavakban Hétlö: Teljesen átalakították a japán kormányt, a 21 tagú kabi­netből csak ketten maradtak meg — Dájan Izraeli külügy­miniszter Bonnban tárgyal !d: Amerikai bejelentés arról, hogy az USA elküldi képvise­lőjét Kairóba a Szaclai által összehívott tanácskozásra — < Izrael szintén elfogadta a meghívást — Az ENSZ-közgyűlés , palesztin vitája terda: Leonyid Brezsnyev logadtu Khaddam Szíriái külügyminisz- 1 tért — Barre szomáli elnök egyiptomi tárgyalásai után | Szaúd-Arábióba érkezett. Nütörtök: A líbiai fővárosban összegyűltek a Szádat politikáját el­ítélő arab országok vezetői — Edward Gierek római tár­gyalásai végén a Vatikánba Is ellátogatott — A dél-afrilcai választási komédia Vorster ..győzelmét” hozta ntek: A'z iraki elnök különmegbízottja Moszkvában tárgyal — Véget értek a Csendes-óceánon végrehajtott szovjet hor­dozórakéta-kísérletek zombat: Begin izraeli miniszterelnök Londonban tárgyal — Erich Honecker vezetésével a Vietnami Szocialista Köztársaság­ban tartózkodik az NDK párt- és állami küldöttsége — Tito és Ceausescu találkozója Turnu-Severinben A Iiét S kérdése Ezen a héten is a Közel- Keiettel kapcsolatos diplo­máciai erőpróba kötötte le elsősorban a világ figyelmét: az egyik oldalon Szádat kez­deményezése, a másik olda­lon a Szadatot bíráló arab vezetők tripoli találkozója, ugyanakkor Moszkvára és Washingtonra is érdeklődő tekintetek szegődtek. Hogyan áll hát pillanatnyilag a kö­zel-keleti kötélhúzás. Afrikában a lel-kontinen» politikai jövőjét befolyásolni képes, hogy milyen ütemben és milyen elhatározottsággal halad tovább az ántiimperi- alista úton Angola, milyen társadalmi berendezkedést akar megvalósítani az ország vezető ereje, az MPLA, a mozgalom kongresszusa, összeül, milyen helyzetben van most ez az afrikai or­szág? Nyugat-Európában a hé­ten ismét a gazdasági és a társadalmi válság jelei soka­sodtak: a francia dolgozók csütörtökön sztrájkoltak, Ró­mában pénteken 100 000 va­sas vonult fel, Bonnban kö­zölték, hogy a munkanélkü­liek száma — még a hivata­los statisztika szerint is — újra túl lendült az egymilli­ón ___ Nyugaton a helyzet v áltozatlan? Hogyan áll pillanatnyilag a közel-keleti diplomáciai kötélhúzás? Szadat jeruzsálemi látoga­tása után Washingtonban csakúgy, mint Jeruzsálem­ben és Kairóban „kincstári optimizmussal” eltelve azt crősítgették, hogy az egyip­tomi elnök útjának lélektani hatása szinte elsöprő lesz... Ennek folytatásaként hívott össze Szadat Kairóba decem­ber közepére értekezletet, mint állította, a genfi béke- konferencia előkészítésére Most már láthatóan lohad a lelkesedés. Washingtoni kor­mánykörökben is nyugtala­nul látják, hogy a szadati kezdeményezés az arab álla­mok egy csoportjánál egye­nes elutasításra talált, más csoportok fenntartásait han­goztatja, vagy olyan formu­lák mögé menekül, amelyek csak leplezni jók a tartózko­dást. így például aki „közvetí­tést” ajánl fel, az gyakorla­tilag e mögé az ajánlata mö­gé rejti a kairói értekezleten való részvételt illető tartóz­kodását. Ezek után az amerikai ve­zetőkörökben is megoszla­nak már a vélemények. Car­ter korábban még teljes tá­mogatását helyezte kilátás­ba, az USA képviselőjének kairói jelenlétét nyomban meg is ígérték, de a hét vé­gére már például Vance kül­ügyminiszter a többi arab ország álláspontjának na­gyobb figyelembevételét ajánlotta, ami pedig a kairói értekezlet dátumát illeti, né­mi „csuszamlást”, egy kis haladékot kezdtek emlegetni az amerikai fővárosban. Moszkvában ez alatt Khad­dam szír külügyminiszter Leonyid Brezsnyewel is tár­gyalt, a Szovjetunió és Szí­ria lépéseinek egybehangolá­sa volt a napirenden. Utána pedig az iraki elnök külön­megbízottja érkezett a Kremlbe, hasonló céllal. Tripoliban összeült az „at- lanti-Szadat csúcstalálkozó”, ahogyan a nyugati sajtó el­keresztelte : a vendéglátó Kadhafi, a líbiai elnök. Asz- szad Szíriái államfő és Bume- dien, Algéria első embere mel­lett ott volt Arafat is. Irak és Del-Jenien magas szintű képviselete is figyelmet kel­tett. Szíria és Irak között köztudomásúan ellentétek fe­szültek az utóbbi években, most mégis egy asztalhoz ül­tek . .) Ez aztán igazán „lázas diplomáciai tevékenység!” Ne­héz megjósolni, hogy mi jön ezután: lesz-e valami a de­cember 14-re, 15-re tervezett kairói összejövetelből vagy áthidaló megoldásként pél­dául az ENSZ égisze alatt New Yorkban ülhetnek, ösz- sze az érdekeltek? Vagy pe­dig ismét csak az idő telik: a diplomáciai sürgés-forgás újra, mint annyiszor már a közel-keleti válság történeté­ben, pusztán üresjáratnak bi­zonyul ... ^ kimsäs j 1977. december 4,, vasárnap Mi jellemzi az angolai adottságokat az MPLA kongresszusa előtt? Kevés olyan nagy hordere­jű esemény történt Afriká­ban a 70-es években, mint a portugál gyarmatbirodalom felbomlása és azon belül is a hatalmas Angola független­né válása, az MPLA vezeté­se alatt az antiimperialista úton való elindulása. Napjainkban korántsem le­het tagadni, hogy az ellenség nem tette le a fegyvert An­golában. Azok az imperialis­ta erők, amelyek — többek között a kubai fiatalok in­ternacionalista segítségnyúj­tása következtében — kény­telenek voltak meghátrálni, ma ismét próbálkoznak. Az ország egyes pontjain a meg­vert FNLA csoportjai igye­keznek újra szerveződni, más részein az Unita nevű szaka- dár szervezet (milyen ellent­mondás van a nevében, amely „egységet” jelent...) próbálkozik teret nyerni fegy­veres akciókkal is. A Dél­afrikai Köztársaságtól épp­úgy kapnak anyagi és más segítséget, mint a többi im­perialista hatalomtól... Az imperialista ösztönzésű támadások egyik oka az is, hogy ki tér velőik arra számí­tanak: Angola gazdasági ne­hézségei a nép ellenálló ere­jét felmorzsolhatják, valóban súlyos helyzetben van Ango­la. Gondoljuk csak el: több mint 300 000 portugál hagyta ott az országot, mérnökök és orvosok, tisztviselők és vas­utasok, bányász szakembe­rek és pékek... Helyükbe több mint 200 000 menekült jött Zaire-ből, a shabai har­cok után különösen felélén­kült a menekültek beözönlé- se, de még ma is — így mondják — naponta 200 em­ber lépi át Zaire és Angola határát. A menekültek ellá­tása nem kis gondot okoz. A szocialista világ segítsé- ;e jelentős. A kubai jelenlét ovábbra is szükséges az or­szág békéje, biztonsága szempontjából. De nemcsak katonai támogatás kell, ha­nem mind több gazdasági se­gítség és mind több szakem­ber részvétele az új ország építésében. S természetesen kell az ország népének moz­gósítása, a szocialista esz­mék elfogadtatása: ezt a fel­adatot az MPLA kongresszu­sán elsődlegesnek tekintik. Nyugaton a helyzet válto­zatlan, már ami a válság­jeleket illeti? Igen. Az OECD, a tőkés or­szágok fejlesztési és gazdasá­gi együttműködési szervezete 1978-ra a válság folytatódá­sát helyezi kilátásba, az in­fláció megmaradását és a munkanélküliek számának növekedését. A minap az NSZK-ban jár­tam. Az egy-két évvel ezelőt­ti képhez hasonlítva feltűnt, hogy — kevesebb a vendég- munkás. A válság miatt so­kakat zsuppoltak már haza. Nem csoda, hogy a most nyilvánosságra hozott statisz­tikai adatok szerint az NSZK- ban élők száma 1977. június 30-án. 60 000-rel volt keve­sebb, mint 1977. január 1-én Népszaporodás helyett csök­kenés mutatkozik. Ami emel­kedik, az az a munkanélküli­ek száma: megint egymillió fölé ugrott, még a hivatalos adatok szerint is. (Örök vita­téma, hogy a szakszervezetek más módszer szerint számlál­ják a munkanélkülieket: Franciaországban például a CGT szerint 1 millió és 650 000 emberből áll már a munkanélküliek szomorú ha­da, a kormány kevesebbről tud). Franciaországban decem­ber 1-én, nagyarányú, orszá­gos jellegű sztrájk volt, Ró­mában pedig 100 000 vasas hatalmas tüntető felvonulá­sa. A sztrájk dolgában egy megjegyzés ide kívánkozik: a munkanélküliség idején tu­lajdonképp nehezebb sztrájk­ba vinni a munkásokat, hi­szen sokan féltik a munka­helyüket. így aztán, ha ilyen­kor is nagyszabású a munka- beszüntetés, akkor az — duplán számít, kettős a po­litikai hatása. Mindemellett nem szabad elfelejteni, hogy három hónap múlva Francia- országban az urnákhoz já­rulnak a választók: köztük a munkanélküliek és a sztráj­kolok is. Tito— Ceausescu találkozó Tito, jugoszláv és Ceauses­cu. román elnök szombaton délelőtt a Vaskapu—2 vízi erő­mű és hajózási rendszer ju­goszláv építőhelyén — Kus- jak faluban — találkozott és ünnepélyesen leleplezte a nagy létesítmény munkálatai­nak kezdetét jelző emléktáb­lát. A jugoszláv és román el­nök ezt követően hajón át­ment román területre — Ma­re szigetére —, ahol ugyan­csak emléktáblát leplezett le, majd pedig nagygyűlésen vett részt. A nagygyűlésen Mi- lorad Birovljev, a jugoszláv társadalmi tervbizottság el­nöke és Gheorghe Oprea, a román kormány elnökhelyet­tese, a két ország gazdasági együttműködési vegyes bizott­ságának társelnöke mondtak beszédet. Tito és Ceausescu elnök tár­gyalásai a két ország kapcso­latai és a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről szom­bat délután — kezdődtek meg Turnu-Severinben. A román államfő díszvacsorát adott magas rangú vendége tiszteletére A jugoszláv elnököt kétna­pos romániai látogatására el­kísérte Milos Minies, a kor­mány alelnöke, külügymi­niszter, Dragolub Sztravlev, a JKSZ KB Elnöksége Vég­rehajtó Bizottságának tagja, Dusán Cskrebics, a szerb köztársasági kormány elnö­ke, Milorad Birovljev, a tár­sadalmi tervbizottság elnöke és más személyiségek. Két hír — két karikatúra TÜZOLTÖSZTRÁJK IDEJÉN NAGY-BRITANNIÁBAN: „Csináld magad.. (Der Spiegel — KS) KÖZEL-KELETI SZIMFÓNIA Kissé hamis a Dajan-szólam.. (Horizont — KS) A Pravda a belgrádi tanácskozásról „A Száva-palotában konk­rét munka folyik azért, hogy a Helsinkiben aláírt záróok mány szellemében gyakorin ti intézkedésekkel tegyék valóságossá az enyhülést Olyan további intézkedése két javasolnak és tekintenek át, amelyek az európai biz­tonság és együttműködés szilárd épületének elkészíté­sére irányulnak” — állapítja meg a Pravda különtudósí­tóinak belgrádi jelentése. Az SZKP KB lapja az európai biztonsági és együttműködé­si konferencia résztvevőinek belgrádi tanácskozásáról, a tervezett határidő közeledté­vel, mind rendszeresebben ad összefoglaló anyagot, értéke­lést. A lap tudósítói mindenek­előtt azt emelik ki, hogy a résztvevők eddig mintegy nyolcvan gyakorlati javasla­tot terjesztettek elő — s bár ezek a javaslatok magától értetődően nem egyenlő sú­lyúak, de általában az a tö­rekvés diktálta őket, hogy megvalósítsák a záróok­mányban foglalt elveket, ar­ra irányulnak, hogy a nem­zetközi élet minden területén egyre Inkább megszilárdulja­nak a békés egymás mellett élés elvei. Búza, cukor, kávé, kakaó Arak és tartalékok a mezőgazdasági világpiacon Rómában tanácskozott a FAO, az ENSZ Élelmezés- ügyi és Mezőgazdasági Szer­vezetének közgyűlése. Jó és rossz hírekkel egyaránt szolgált a tanácskozás. A leg­fontosabb jó hír az volt, hogy 1978-ra a FAO kedvező élelmezési kilátásokat jósolt. A világ gabonakészletei (a Szovjetuniót és Kínát nem is számítva) csaknem 160 mil­lió tonnára duzzadtak, ami egy esztendő alatt 33 száza­lékos növekedést jelent. Az előrejelzés szerint a jövő esztendő végére a készletek a világ évi fogyasztásának 21 százalékát is elérhetik. A „jóban a rossz” az, hogy továbbra is óriási élelmezési nehézségek várhatók a világ legszegényebb országaiban. Miután India helyzete az el­múlt évek kedvező termése következtében javult, a leg­főbb nehézség Afrika. 1. A FAO „üzenete” azt je­lenti, hogy az élelmezés alapját jelentő gabonaféle­ségek viszonylagos bősége mellett az éhség problémája a legszerényebb országok számára továbbra is fennma­rad. A másik nehézség, amelyet a FAO közgyűlésén tárgyal­tak — éppen a gabonafélék világméretekben számolt bő­ségével függ össze. Ez ugyanis lenyomhatja a ga bonafélék és általában a/ élelmezés szempontjából dön tő mezőgazdasági termékei árát. Az áresés elkedvetle­nítheti a termelőket, ami az) jelenti, hogy a készletek is mét leapadhatnak. A FAO-közgyűlés jó é- rössz hírei egyaránt ugyan­arra a tényre hívták fel a figyelmet. Arra, hogy mind sürgősebbé válik a hatásos nemzetközi egyezmények megkötése, amelyek biztosít­ják a piac és az árak stabi­litását. Ezek az egyezmé­nyek szükségszerűen csak olyan általános nyersanyag­program keretében lehetnek hatásosak, amelyek a fejlődő országok által exportált nem élelmiszer jellegű nyersanya­gok (például fémek) árszint­jét és piaci elhelyezési lehe­tőségeit is biztosítják, A FAO közgyűlése ily mó­don újra felhívta a figyelme) a különböző mezőgazdasági áruegyezmények megkötésé­nek fontosságára. Ezen a vi­lágot átfogó problémán be­lül a közelmúlt hetekben a búzaegyezmény vitája, az új nemzetközi cukoregyezmény valamint a kávé- és a kakaó- piac helyzete állott a figye lem középpontjában. Ami az új búzaegyezményi illeti: a jelenlegi megállapo­dás június 30-án lejár. No­vember első hetében az ú. egyezményt előkészítő mun kacsoportok úgy döntöttek hogy az új búzakonferenciát 1978. februárjában kezdik é- addig még számos megbeszé­lést tartanak. Egyelőre meg­egyeztek abban, hogy az ú; búzaegyezményben gondos­kodnak megfelelő tartalék készletek létesítéséről. Emel­lett kidolgozzak a búza irány­árát. Ez utóbbinak az lesz a szerepe, hogy jelezze: mikor kell a túlságosan magas át letörésére a készleteket piac ra dobni, illetve túlságosa r alacsony árszint esetén raktárakat feltölteni. Figyelembe kell azt i- venni, hogy a Nemzetközi Búza tanács novemberi jelen­tése szerint 400 millió tonna körül lesz a világ idei búza­termése. Változatlan bőség ígérkezik tehát a világ búza­piacain. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a tavalyi­nál jelenleg körülbelül 2 százalékkal alacsonyabb ár­színvonal emelkedésére nem lehet számítani, A figyelem középpontjá­ban álló másik mezőgazda­sági termék, a cukor kérdé­sében azért érdemes köze­lebbről megvizsgálni a hely­zetet, mert itt körülbelül két hónappal ezelőtt sikerült új egyezményt kötni. Itt a hely­zetet az jellemzi, hogy az utóbbi években a termelés szintje nem nagyon ingado­zott, viszont spekulációs okok miatt a cukor ára óriási in­gadozásoknak volt kitéve. Je­lenleg az amerikai cukor­tőzsdén fontonként 7—8 dol­lárcent körül mozog a cukor ára. Az egyezmény szerint viszont az elképzelés az, hogy a cukor világpiaci árá­nak ennél lényegesen maga­sabb sávban, 11 és 21 dollár­cent között kell ingadoznia Az új cukoregyezményt ép­pen az árak stabilizálása ér­dekében nagyobb tartalék- készletek létesítését és szi­gorúbb exportkvótákat írl elő. Ugyanezt a bizonytalansági tükrözték a november folva mán kávé- és kakaóügyber folytatott tárgyalások is. A kakaó piaci árszintje tonnán­ként. 4000 dollár körű] van Ez jóval magasabb a tavalyi árszínvonalnál. Jövő év ja­nuárjában tartják a Nemzet­közi Kakaó Szervezet tanács­kozását, amelyen heves ösz- szecsapás várható a legna­gyobb exportőrök (Bra­zília, Ghana, Nigéria), valamint az ár letörésére tö­rekvő Importőr országok kö­zött. Lényegében hasonló prob­lémák előtt áll a kávépiac is. A kávéárak jelenleg több mint 20 százalékkal magasab­bak a tavalyi árszintnél. A csata itt is a nagy dél-ame­rikai és afrikai kávéexportőr országok, valamint a vásár­lók (általában a fejlett orszá­gok) között dúl. Az afrikai kávétermelő országok leg­utóbbi tanácskozásán elis­merték, hogy szükség van reális exportárak megállapí­tására, — de arra is, hogy megfelelő készletpolitikával biztosítsák az árak stabilitá­sát. E kiragadott példák is iga­zolják azt n legfőbb tanulsá­got. hogy egymástól elszige­telten az egyes mezőgazdasá­gi nyersanyagok problémái nem oldhatók meg. Ez a ma­gyarázata annak, hogy a so­kat emlegetett „új gazdasági világrend” sarkal latos pont­jának a fejlődő országok egy úgynevezett integrált nyers­anyagprogram létesítését tartják. Ez a legfontosabb 13 nyersanyag piacénak meg­szilárdítására szolgál és a nyersanyagárak ésszerű sta­bilitását nem elkülönítve, ha­nem együttesen kezeli. A megoldást nyilvánvalón- “'zen az úton kell keresni —- iva- korlati tapasztalatok azon­ban, sajnos, azt mutaHák, hogy ettől a világ még na­gyon messze van. —i—e

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom