Népújság, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-18 / 297. szám

Adócsőn a helyzet változatlan A szellem pallérozol egymás ellen Látszatra minden rendben. Az egymással szemben ál­ló. az egymástól tartó felek majdhogy a szigorú spanyol etikett szabályai szerint vi­selkednék. A mosoly hibát­lan, a kölcsönös - udvariasság /hitelesnek tűnik, ám a fel­szín alatt vélt, vagy valódi ■■sérelmektől hevített indula­tok izzanak. Furcsa, esztendők óta tar­tó diszkrét küzdelem ez. Mindenki tud róla. mindenki hallgat, s közben gyarapszik a veszteséglista. Ráadásul azok károsulnak, akik még mellékszerepet sem játszanak ebben a viaskodásban. Igen. Adácson a helyzet- hosszú ideje változatlan, ám, ha közbeszól a véletlen, ak­kor felíakadnak a sebek. Például egy panaszos jel­zés kapcsán... 0 Áz újságíró azért érkezett a községbe, hogy választ kapjon arra: a tanulók késő ősszel, télen és kora tavasz- szaí miért nem használhatják tornateremnek a művelődési ház nagytermét. Palik Erzsébet, az iskola igazgatóhelyettese először . óvatosan megkerülte a té­mát. — Magam sem értem, ugyanis a felújításra épp ezért adtak százötvenezer fo­rinttal több pénzt. A község tanácsához ez év januárjá­ban levéllel fordultunk, s hivatalos intézkedést kér­tünk. írásbeli választ tnind­- máig nem kaptunk. Ettől . függetlenül megvettük a tor­- naszereket, ám azóta is a raktárban zsúfolódnak. Kinézek az ablakon, né­hány méterre szemben a •kultúra otthona. Így hát ön­ként adódik a kérdés. — Miért nem egyeztek meg szóban, hiszen csak át kell lépni a szomszédba. A - felelet most már egyér­telmű, , ■ — Az intézmények között nem valarnj jó a kapcsolat.,, Az együttműködés Csák' pá- píron létezik. r: : - / Furdal a- kíváncsiság: mi az oka a széthúzásnak? Ezért azt javaslom: lépjünk át. s tárgyaljuk meg közösen. Az igazgatóhelyettes készsége­sen kalauzol, előresiet, ám vissza jövet keserűségét lep­lezni se tudja. . — Azt mondta, nem ér rá, más dolga akadt.- Megvallom: meglepődtem. 0 A finom elutasítás sok mindenről árulkodik. — Kezdeményezhették vol­na. A legközelebbi látogatás­kor dr. Horváth Miháíy is­kolaigazgató véleményét je­gyeztük fel, — Semmi sem. indokolja a huzavonát legféljebb a ki nem mondott ellenérzés. Egy lépéssel megint előbb­re jutottunk.:. § Szigeti Ferenc vb-titkár tájékoztatása ellenmondások­ban bővelkedő. Támogattuk a javaslatot, de nemcsak nekünk kell cse­lekedni. Ettől függetlenül nem olyan egyszerű ügy ez. A Heves megyei Moziüzemi Vállalat munkavédelmi el- . lenőrei nem helyeslik az öt- . . letet. Szerintük a székeket rögzíteni kell a padlóhoz. Ek­kor viszont nem lehet tor­názni. Az épület se túl biz­tonságos, ezt bebizonyítaná egy statikai vizsgálat. Nem magam találtam ki, szakem­berektől hallottam. íme 02 igenlés és a burkolt tagadás ötvözete'... Emellett arról is szó esett, hogy a tárgyi adottságok igen jók. Lényegében semmi akadálya nem lenne egy ne­velési központ létesítésének. Mennyit nyerne ezzel a he­lyi közművelődés és oktatás! Utalok erre, de csak oda lyukadunk ki, hogy egyelőre ez túlzott óhaj. Egyben még­is megegyeztünk: a fiúk-lá- nyok helyet kapnak a nagy­teremben. Nos, ez meg is valósult, de csak részben, mert fűtés ma sincs, pedig a kemény tél ko-. rán beköszöntött. 2 A félmegoldás valami, de az összhang hiánya továbbra is aggasztó, hiszen az ifjú­ság, á művelődni vágyó .falu vészit, ha nem,, aknázzák- kí:: a meglevő, lehetőségeket. Má- síitt .erről.- álmodoznak,. • ?. .$> "hosszú évekig várnak erre. 'Bogozgätom a szálakat,-í-á mozgatórugókat kutatom, s • felfigyelek ■ a vb-titkár egy mondatára. — Az érettségizett műve- lődésiház-igazgató is ver­senghet azzal, aki kisdoktori címet szerzett. Ellentmondók, s azt saj­nálom, hogy a tanári kar ál­tal képviselt szellemi tőke parlagon hever. Dicsérik az orvost, ez ör­vendetes hír, de közbe , keli vetnem: — Öt is gimnázium után, képesítés nélkül vették fel?. — Hogy képzeli? Az más! Máris a villongások gyöke­réig ástunk. Egy levelet nyújt át a vb-titkár, s hozzá­fűzi : — Tisztábban lát, ha elol­vassa. ; Többször áttanulmányo­zom A járási tanács műve­lődésügyi osztályának veze­tője írta. Arra kéri a taná­csi , vezetést, hogy tolmácsol- , ja az elismerést az iskola- igazgatónak azért, mert egy igen rangos továbbképzésen színvonalas előadást tartott. Ezt természetesnek tartom, általában így szokás. Ezért szokatlan a reagálás: — Sohasem adom át... Megdöbbenek: joga van-e ehhez? Megteheti ezt? Alig­ha. A , csendes csatározás érin­ti a nevelőket is. Akkor is, ha tartózkodnak a megnyi­latkozástól. Szabó Margit szakszerveze­ti titkár így fogalmaz. — Hagyjon ki engem. Nem avatkozom a nagyok dolgá­ba. Intézzék el egymás kö­zött. Deák Tiborné, községi párttitkár, magyar—történe­lem szakos pedagógus a ki­utat keresi. — A régi jó kapcsolat — mert valaha ez -volt — két­ségkívül megromlott. Ilyen körülmények között a vélt, vagy valódi sérelmek hatvá- nyozódnak. Amikor az indu­latok vezérlik az embereket, oda a mértéktartás. A jövő — itt a nevelési központra gondolok — ígéretes lenne, de hát ennek alapja csak a bé­kesség, ez pedig hiányzik. . MUrcsányi László járási művelődésügyi -osztályvezeti) a: témaalapos4isrosaxye;jj-v . .— Mindönkiben .az. értéke­kéi'. .kellene felfedezni,' s együtt nyesegetni a vala­mennyiünkben meglevő hi­bákat. Ebben a faluban tisz­tességesen dolgozó vezetők, közéleti emberek kerültek egymással szembe. Akkor is, ha hivatalos fórumok előtt erről ritkán szólnak. Az tény, hogy ma már a kép­zettség megszerzését rende­letek írják elő. Ezt kell ten­nie a művelődésiház-igazga. tónak, s ezt teszi a vb-titkár is. Ha valaki még magasabb szintre jutott, azt feltétlenül meg kell becsülni. Semmi­képp nem megoldás az," ha hiedelemnek, híresztelésnek dől be valaki. Szemtől szem­ben keli " rendezni' a közös dolgokat. Ehhez osztályunk is segítséget ad, ha kérik. B Az újságíró töprengése, epilógus helyett: Az indulatok izzanak a felszín alatt, s a villongás során olyan dolgok értékét kérdőjelezik meg, mint a pedagógusdiploma, vagy a kemény munkával szerzett bölcsészdoktori cím. Ez eddig magánügy, egy­más hétköznapjait keseríthe­tik meg vele. Mégsem az. mert az alkotó energia egy jelentős része a torzsalkodás­ban vész el. Közben a gyere­kek nem tornászhattak, s a községi közművelődés érté­kes színfoltokkal lett szegé­nyebb. A népművelő nem szakadhat el a nevelőktől. Nélkülük semmiképp nem boldogulhat. Akkor' se, ha több diplomája van. Hát még, ha egy sincs! Neki kell tanácsot, ötleteket kérni tő­lük, megbízhatja őket — jó néhónyan tiszteletdíj nélkül is vállalnák — különböző kis csoportok vezetésével. .Elszomorító, hogy egy kis településen — bár egymásra utaltak.— a szellem.palléro­zol mégsem értenek szót. Tévedés ne essék: nem fe­gyelmi ügy ez' Sajnos, annál aggasztóbb, A művelődési ház és az iskola együttmű­ködésére a megyében szá­mos követendő példa akad. Annak ellenére, hogy a tár­gyi feltételek hiányoznak. Itt viszont miivden adott! A járási művelődésügyi osz­tály erről, úgy- -látszik, meg­feledkezett és tétlen szemlé­lőként figyeli ve fejleménye-', két. l/l'i'l l'«- L v Patározott állásfoglalásra, ■égyéríéímű cse|skVésré van szükség’ nem Valamiféle lát- szatbékítgetésre. : A helyzet nem maradhat változatlan, mert ebben a csendes háborúban elsősor­ban a felnövekvő nemzedék, s a művelődés ügye veszít­het csatát ... Pécsi István Tudomány; S““, N oha alapfokon is tanít­ják, miszerint a tudo­mány anyagi erővé válik, a széles közvélemény mégis kevesebbet értesül a tudósok, a kutatók munkájáról, mint mondjuk a kereskedelemről, az iparról, a mezőgazdaságról, vagy,az élet más területéről. Pedig a tudomány eredmé­nyeivel úgymond a kutatás gyümölcseivel mindig talál­kozunk, szinte végigkísérik életünket, hétköznapjainkat. Bár kis ország vagyunk a tudomány ma már iparági méreteket ölt nálunk is, szel­lemi tőkénk elismert, ilyen jel­legű exportunk jelentős, s ahogyan mondani szokás súlyunk van a világban. Az utóbbi. években például húsz­ezerről harmincötezerré nőtt a kutatók száma, majd két­száz nemzetközi szervezetnek vagyunk tagja, több fórumon vezető szerepet töltünk be. S ha mindehhez még azt is hozzátesszük, hogy a kutatás­ra és a fejlesztésre fordított összegek a nemzeti jövedelem növekedési ütemét meghala­dó mértékben emelkedtek, egyértelművé válik, hogy a tudomány nem a kutató­műhelyek beliigye, hanem mindannyiunkat érintő tár­sadalmi kérdés. A társadalmi ügy rangjáról kell tehát szemlélni és segí­teni is tudománypolitikánk megvalósítását azért is, mert bármilyen fontos és rangos nálunk a kutatás, nem min­den a tudósok munkáján múlik. A tudományt, annak eredményeit ugyanis igényel­ni, fogadni is kell. S ez utóbbit is meg kell tanulni, mert a kutatók munkája min­dig a gyakorlatban vizsgázik. S ehhez a vizsgáztatáshoz —, amely cseppet sem mentes a kockázattól — feltétlenül szükség van az üzemek, ter­melőegységek érdeklődésének, vállalkozó kedvének fokozá­sára. És természetesen arra is, hogy a termelés igényeit jelezve befolyásolják a tudo­mányt, hogy az a kutatási te­rület kapjon nagyobb támo­gatást, — szellemit és anya­git, ig,— amelyik jobb an, ha- _ tékóHyabban segíti afgazdá- ■súgót. ■i'- . 'i C-'­A vállalatok • égy részé el-' -ismeri-" ugyan a kutatás jelen­tőségét, a' licenc-vásárlásők : előnyeit, ám még mindig óva­kodik az új tudományos eredmények bevezetésétől, a modern technika alkalmazá­sától, a korszerűbb üzem- és munkaszervezési feladatok­tól. Nyilván, hogy a kocká­zattól való félelem, no meg a kényelem, a megszokás is okozza azt a paradoxont, hogy a vállalatok műszaki fejlesztési alapjuk jelentős részét nem használják fel, s ilymódon évről évre számot­tevő anyagi eszközök marad­nak kihasználatlanul. -Nem kell különösebben bizonyíta­ni milyen sokba kertil az or­szágnak az effajta takarékos­ság. yy.f y. Szemléletváltozásra vaft szükség tulajdonképpen. Jobb kapcsolatokra a tudomány és a termelés között, a vállala­tok vezetői és műszaki szak­emberei között, de nem nél­külözhető a kutatási csopor­tok együttműködése, a tudo­mányos közvélemény növek­vő figyelme és kritikai akti­vitása sem. A szemléletváltcv zás hatása a mindermapök eredményeivel mérhető. •" S ezek az eredmények nemesük műszaki, technikai vonatkozá­súnk, hiszen . úz egyetemek, főiskolák berkeiben folyó kutatás fejlesztése,' szél­iem! kapacitásuk tervszerű bekapccsolása a különböző kutatási feladatok megoldá­sába i előrelendítheti a szak­emberképzést is. Nem be­szélve arról, hogy a maga­sabb színvonalon végzett szakemberek, pedagógusok tudása, tevékenysége vissza­hat magára a kutatásra, a fejlesztésre is. A továbblépést szolgálja a politika es a tudomány kap­csolata is. Az utóbbi évek különböző intézkedései, ha­tározatai, s maga a politikai légkör is termékenyitően ha­tott a tudományok kibonta­kozására, de ugyanakkor a kutatómunka eredményei — elsősorban a szocialista- tár­sadalom fejlődésének tör­vényszerűségeit feltáró társa­dalomtudomány aktivizáló­dása — jelentős segítséget adtak és adnak ma is a po­litikai döntések megalapozá­sához, a társadalmi tudat for­máláshoz, de szerepet vállal­nak a közoktatásban, való mint a közművelődésben.is.- I lyenformán . is .társa- • dalnii... *VSy. a tudo- . mányi ’ É&éiS^ ^s'ibgtálkpÁott e : .témává! a . központi' ■ -ság, ántejv 'ártteftMú^te" a\ t it • ' dománypoíitilia'i irányelvet: megvalósításának tapasztala­tait és meghatározta a továb­bi tennivalókat. Most a me­gyéken a sor: Hevesben- űs megfelelő szakértelemmel és önkontrollal mérik fel mun­kájukat. Amelyet nem o múlthoz, hanem a követel­ményekhez, valamint a lehe­tőségekhez méreteznek; Márkusz László Szekeres János, függetle­nített művelődésiház-igazgató néhány perc múltán termé- - szetesen készséges. Legalább­is az újságíró iránt, s mind­járt a lényegnél kötünk ki. — Rajtam nem múlott, jöj- . jenek ide a diákok, de előbb : teremtsék meg ennek feltéte­leit. Fedezzék a takarítás, a fűtés. — ez legalább heti négyszáz forintba kerül — költségeit. Miért nem oldot­ták meg? Még a legszüksé­gesebb eszközöket sem vet­ték meg Szerintem az iskola hátráltatta az egészet. Egyéb, ként is: le kellene ülni, s tisztázni a dolgokat. — Egy esztendő alatt erre nem adódott alkalom? Újfolyóirat Meqíelent a Propagandista Propagandista címmel az MSZMP KB agitációs és pro­paganda osztálya új folyóira­tot indított. A havonként megjelenő kiadvány a párt­oktatók és a propagandisták elméleti és gyakorlati tevé­kenységét segíti majd cikkei­vel. Az egyes rovatok az ideo­lógia, a politikai gyakorlat és a propaganda összefüggései­vel, valamint módszertani ' kérdésekkel foglalkozik. 177. december 18., vasárnap SZALAY ISTVÁN : — Az urak még alszanak ilyenkor — kelletlenkedett a molnár, és most már ki­állt ő is az útra az többiek közé — Nekünk pedig most ő kellene, mert földet mérni, meg osztani tudunk, hanem a számolással van egy kis baj, megaztán meg kellene írni a birtokbavételi jegyzőkönyve­ket is. Amíg a párttitkár beszélt, a molnárnak megint eszébe jutott a bátyja A tizenkilen- ces idők, amikor a csendőrök felforgattak mindent a por­tán, mert a direktórium em­berét keresték még á kazal­ban is. Később látta őt, amint a ló farkához kötöt­ték és vitték a városi bör­tönbe. Nem tetszett most ne­ki ez a beszéd, az elszánt ha­tározottság, a nincstelenek szürke arca. a szemek vib­rálása — Te, Rádó. Azt mondom neked, hogy hagyd békében ezt a gyereket! Nappal 120 gyereket tanít, orgonái a templomban, temet, megtet­tétek valami tótutnfaktufn- nak a Nemzeti Bizottságban és még vasárnap sem hagy­játok békén? Tompán koppantak a sza­vak, a molnárné, aki áz ab­, lakon át minden hallott, csendesen sírdogált. A tanító úr kilépett az aj­tón: — Induljanak csak, elvtár­sak! Harapok valamit és bi­ciklivel iparkodom maguk után. Az asszony szalonnát tett fel sülni egy lábasban és a zsír szaga egyszerre átjárta a konyhái —. Hagymát is vágjon a rántotta alá, édesanyám! A, molnár, ledobta lisztes Kalapját az asztal alá. és két hatalmas szeletet vágott a kenyérből. ' — Nagyon belemászol te ezekbe a dolgokba, fiam! Mi lesz, ha visszajön a Botlik báró, még a' Zichy gróf ? — Szégyen,' nagyon nagy szégyen lenne, hogy éppen a mi fiunk — sopánkodott az asszöny és idegességében a szája szélét rágta. .— Eg a zsír, édesanyám! Tudja jól, hogy nem szere­tem, ha' összekapja a tojást. Amit teszek, azért még ne leckéztessenek, mert.... — Méghogy ne leckéztes­sünk? — rúgta ki maga alól a széket a molnár és olyat csapott öklével az asztalra, hogy ugráltak rajta a tányé­. rok......... ■ , A fiú felugrott és szó nél­kül kiszaladt a konyhából. — Szűzanyám! Ez nem is evett. Ennek teljesen elvet­ték az eszét a kommunisták. Délelőtt, amikor megint lett volna egy kis szundiká­lásra való idő,., beköszönt Anti, a gróf úr inasa. — Gondoltam, benézek Lajos bácsihoz. — Jól tetted, Anti. Aztán tudsz-e valamit őméltóságá- ékról? Az ember körülkémlelt a zsákok között,, majd. meg­eredt belőle a szó:. — Az öreg méltóságáék Bécsben vannak,. a, fiatalok pedig" Svájcban. Amikor el­mentek,! behívatott a méltó- ' ságos gróf úr,és azt mondta: — Anti. . kérem! Mindenre gondosan és pedánsan ügyel­jen, mert mi előbb-utóbb minden körülmények között visszajövünk: — Akkor . pedig egy-két, embernek a körmére néznének — .köpött egy nagyot a moL nár és. változatosságképpen a csibukját vette elő. — Márhogy mire gondol. Lajos bácsi? — Arra, hogy:— az igazat megvallva, — nem a leglóL kiismeretesebben sáfárkodta­tok Öméltósága holmijával. Háború, kérem alássan! Háború volt, aranyos Lajos bácsi, ugyebár, ezt maga is tanúsíthatja, és a háborúban minden lehetséges. Szekerek mentek el a ma­lom előtt. Tehén, ló össze­fogva. csontig lesoványodott ökrök húzták az összetákolt kocsikat. — Hallotta, Lajos bácsi? Már a földet is osztják! Öméltósága ősi, szent birto­kait. Pedig a helyzet már . nem tarthat sokáig! Szerin­tem néhány hónap és itt a krah. Hanem, ha egy jó ta­náccsal szolgálhatnék gaz­dám őszinte tisztelőjének: Ne engedje a fiát belekeveredni ebbe a... Taníttatta, mahol­nap diplomás úr, nagyon sajnálnám, ha netán ... Űjra csöngetett a henger, üresen szaladtak a valsznik. Az öreg molnár fiatalosan ugrott fel a kőpadra, hogy ráhúzza a subertet. Amikor visszament, az inas még bi­zalmasán a fülébe súgta: . — Néhány zsák liszt kel­lene. Lajos bácsi! Elhoztam a zsákokat is, örülnék, há megnézné, nem rágott-e raj­tuk lyukat az egér? összecsavart zsákokból két ezüst gyertya tartó meg egy cukortartó pikszis .• került elő. A molnárt elöntötte a' for­róság. ■ Először arra gondolt, hogy, kirúgja a . malomból az inast, aztán, hogy nyílt a konyhaajtó, mégis meggon- , dolta és iparkodott nyugodt maradni. — Nekem nincs lisztem, Anti. Tudod, minden dekát ellenőriztet a Nemzeti Bi­zottság, így nem vagyok a magam gazdája. Legföljebb a sajátomból adhatok öt-hat kiló -grizes-nullást, de azért nem jár fizetség. Az ezüstö­ket pedig tedd csak vissza t zsákba, mert ha netán még­is visszakerülne Öméltósága úgyis csak rajtam' keresné­tek ... : A gróf birtokán egész, nat osztották a földet. A . mérő ölek életükben nem baktat tak annyit, mint akkor, azo.i a vasárnapon. — Csont István 8 . hold Bakter Sándor 6, Medve A1 fonz tíz hold —r irta . a taní­tó a papírokat és . az embe rek nyilat húztak. A szeren csésebbek a patak melletti ré székét kapták, de voltai; akiknek a mélyebben fekve vizenyős területek jutottak. — Vállaljatok még hozz; — biztatta őket' Rádó és le ült a mezsgyekőre, amelvéj a grófi címer büszkélkedett Az emberek tűnődtek, be . szélgettek, . de több földe vállalni. nem mértek. - hisze; tudták, hogy. itt., a -taváéi szántani, vetni kellene, igá jószág pedig, ali'g-ábg ' ma radt a faluban. — És te, párttitkár, rier vállalsz? — Én suszter vagyok, tud játok jól. A föld meg azé. al; megműveli! Ha . én . holna felcsapok parasztnak,, akko ki talpalja meg a csizmák) kát? Estefelé volt már. amiko az osztással eljutották a ré gi falusi parcellákig. Ott mezsgyekövet kiásták a főid bői, és két rúdon, mint halottad, ki cipelték az útszé! akácosba... (Vége.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom