Népújság, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-17 / 296. szám

A könyvesboltok slágerei

A Kapcsoskönyv „eredetiben” - Cooper és May Károly - Lemezek Haditól a Fonográfig

Közelednek az ünnepek, s ez a könyvesboltokban — ugyanúgy mint a többi üzletben — egyet jelent a csúcsforgalommal.

Az idén úgy tűnik, különösen sok ajándékozó kívánja szeretettéit egy-egy tartalmas olvasmánnyal; verses, vagy prózai kötettel meglepni. Legalábbis ahogy az egri Gárdonyi Géza Könyvesboltban megtudtuk, már most jóval nagyobb a forgalom, mint az elmúlt esztendőben, közvetlenül a karácsony előtti napokon.

Lássuk, mi kerül a vásárlók kosarába. Az ifjúságnak szánt olvasmányok közül, különösen népszerűek a kamaszok számára készült Fiúk és Lányok évkönyve, valamint nem kevésbé a sok rajzzal illusztrált Kisdobosok évkönyve. Örömmel veszik a szülők a gyűjteményes mesekönyveket is, mint például a Grimm testvérek, vagy Tolsztoj által írottat. Mint minden esztendőben, az idén ismét slágernek számítanak Cooper és May Károly történetei, akárcsak a tanulmánvos történelmi ifjúsági regények Az újonnan megjelentek közül érdemes még kiemelni a kicsiknek

Ünnepek előtt megsok szorozódik az eladók munkája

(Fotó: Tóth Gizella)

készült mulatságos Milyen a világ, iszkiri? című mesét, melyet Tarbay Ede írt s Gaál Éva rajzolt.

Az irodalom idősebb barátai közül sokan választják a 30 év sorozat legújabb kötetét, Németh László drámáit éppúgy, mint Illyés Gyula összegyűjtött verseit. VitatEredményes kulturális munka

J

a BÁÉV egri munkásszállóján

(Tudósítónktól):

A Heves megyei Állami Építőipari Vállalat komolyan vette a közelmúltban megjelent közművelődési törvényt és dolgozóinak rendszeres művelődési lehetőséget biztosít Kiemelten foglalkozik a munkásszállók lakóival, hiszen ezek a dolgozók itt töltik szabad idejük jelentős részét.

Az egri Lenin úti munkás- szállónak több mint 200 lakó. ja van. A vállalat szakszervezeti vezetése jelentős támogatást biztosít a kulturális munka eredményes végzéséhez, A tervezett 200 ezer forintból mintegy 70 ezer forintot a szálló programjainak megvalósítására költenek. Ez lehetővé teszi, hogy rendszeres, színvonalas műsorok, előadások résztvevői legyenek a dolgozók.

Gyakran járnak közösen moziba, s bérletük van az egri Gárdonyi Géza Színházba is. Néhány irodalmi összeállítással pedig maguk a színészek jelentkeznek egy- egy évforduló, ünnep alkalmával. Olyan együttesek, csoportok keresték fel a munkásokat, mint a délamerikai zenét népszerűsítő budapesti Láma-együttes, az Egri Szimfonikus Zenekar, a Megyei Művelődési Központ társastáncklubja, az Építők Kórusa és az „Egri Csillagok" Mg Tsz Röpülj Páva köre. Nagy sikere volt a kisná- nai citerásoknak, az egészségügyi és a dolgozókat érintő jogi előadásoknak.

A kulturális tevékenység mellett nem feledkeznek meg a sportrendezvényekről sem. Volt már asztalitenisz-, sakk- és rexbajnokság. de tervezik más sportág népszerűsítését is.

Együttműködési szerződésük van a Megyei Művelődési Központtal, több esetben segítik egy-egy program megszervezését és lebonyolítását. csoportjaik pedig mind többször keresik fel műsoraikkal a munkásszállót.

Még ebben az évben vendégül látják a Gyöngyösi Művelődési Központ két — kiváló címmel kitüntetett — csoportját, u Játékszínt és a Vidróczki Neptáncegyüttest.

A munkásszálló könyvtára mini egy 2300 kötettel rendelkezik így az irodalmat ked- v. ’ők bőségesen válogathatnak az állományból Készül

jVwmm

‘77. december 17., szombat

az 1978. évi kulturális munkaterv is. Mint Korsós László, a szálló kulturális felelőse elmondta, ez több újdonságot tartalmaz majd az új esztendőre. Szeretnék megrendezni az amatőr fotósok első kiállítását, meghívják az egri, már-már világhírnevet kiérdemelt Harlekin bábegyüttest és a szintén nagy rangot kivívott debreceni Hajdú Néptáncegyüttest is.

Természetesen nem mondanak le az eddig is sikeres ismeretterjesztő formákról, a szakmai ismeretbővítés különböző lehetőségeiről sem.

, Burányi Imre

hatatlan siker az Európa Kiadó gondozásában megjelentetett Kahána Mózes regény, a Nyugtalan esztendő, valamint a Nőstény kentaur című kötet, amelyet antik írók prózáiból válogattak össze. Bár télen kevesen gondolnak hosszú utazásra, mégis majd utolsó darabig elkelt már az Útikönyvek sorozat két legutóbbi darabja, az Indiáról és a Spanyolországról szóló. Szintén egzotikus tájakra kalauzol, — igaz, nem útleíróként —

L. Sz. Vasziljev Kultuszok, vallások és hagyományok Kínában című könyve, amelyet a Gondolat Kiadó jelentetett meg.

És végül a legnagyobb slágerek egyike Arany János Kapcsoskönyve, amelyet az eredetit hűen követő kiadásban kaphatnak kézhez a könyvbarátok.

A lemezek közül e napokban szintén sok talál gazdára. A klasszikus muzsika hívei változatlanul Bachot, Beethovent és Mozartot keresik legsűrűbben, a fiatalok pedig az új Fonográf és a Generál nagylemezt szánják a fa alá.

80 éve született Sallai Imre

„Kötél vár az elfogott kommunista vezetőkre!’’ — harsogta Az Est 1932. július 24-i számának címfelirata, egybehangzóan szinte az egész polgári sajtóval. A kötelet az illegálisan működő KMP három vezetőjének — Sallai Imrének, Fürst Sándornak és Karikás Frigyesnek — készítették, akiket a pán irodáján, Budapesten, a Vili. kerület, Thék Endre utca 32 számú házban fogtak el Horthy rendőrnyomozói, öt nappal később, július 29-én kivégezték az akkor 35 éves Sallai Imrét és a 29 esztendőt Fürst Sándort, akik utolsó szavaikkal a pártot, a világforradalmat éltették. A nemzetközi közvélemény felemelte szavát az ítélet ellen, tiltakozott több világhírű író, művész, itthon tízezren írták alá a József Attila fogalmazta röpiratot, mely a dolgozó polgárokhoz. munkásokhoz, gondolkodó emberekhez fordulva és az ő nevükben követelte az igazságügyminisztertől az ítélet megmásítását.

,,Nálunk még mindig akasztanak azért, mert emberek nem bírják az éhséget, mert a társadalmi berendezések javítását, vagy megváltoztatását kívánják. Ma kommunisták életét akarják kioltani ... holnap más politika vál- hatik halálosan veszedelmessé a mai viszonyokra, s akkor mások kerülhetnek akasztófa alá. A politikai ellentétek kötéllel való megoldása ellen ma és bármikor minden érzésünkkel és idegszálunkkal tiltakozunk”— írták a röpirat szerzői. Mindhiába, az ítéletet végrehajtották.

Ki volt Sallai Imre, akitől ennyire féltek, akit ilyen nagyon gyűlöltek Magyarország akkori urai? Egy korabeli személyleírás így rajzolta meg alakját: „Sovány, 178

cm magas, barna szemű, kiálló arccsontú, szemüveges, barna hajú, nyírott bajszú. Beszél magyarul, németül és oroszul.” Harmincöt éves volt akkor, s immár másfél évtizedes politikai. mozgalmi múlt állt mögötte.

1897. december 17-én született Erdófülén, Udvarhely megyében. Apját, aki falusi szatócs volt, kétéves korában vesztette el, s néhány hónap-, pal azután anyja is meghalt.

Mindketten tüdőbetegek voltak. Szülei halála után apai nagyszülei nevelték Miskolcon, később anyai nagyszüleihez került, az Udvarhely megyei Homrod-Oklándra. Az elemi iskola hat osztályának elvégzése után a Háromszék megyei Bárót község polgári iskolájába íratták be. majd Budapesten a felsőkereskedelmi iskolában érettségizett, 1916-bart. A kitűnő tanulót az iskola ajánlatára a Magyar Leszámítoló és Pénzbeváltó Bank Rt. fölvette tisztviselői közé. Ez a „kiváló szorgalmú és minden tekintetben elsőrangú hivatalnok” — ilyennek jellemzi a bank egyik. 1918. elejéről kelt minősítése —, nem sokkal azután, hogy megkezdte polgári, kenyérkereső pályáját, olyan tanításokkal és nézetekkel kötött ismeretséget, amelyek messze eltérítették attól a munkától, amit 1916 tavaszán még életcéljának vélt.

Az alig húszesztendős Sallai 1917-ben a Galilei-kör halandó antimilitarista diákjainak maroknyi csoportjában, Szabó Ervin mellett ismerkedett meg a szocialista eszmékkel. s kezdte meg politikai tevékenységét. Háborúellenes röpcédulák terjesztéséért 1918 májusában börtönbe került, ahonnan az őszirózsás forradalom szabadította ki. Alapító tagja volt a Kommunisták Magyarországi Pártiának, munkatársa a Vörös Újságnak, szerkesztője a Vörös Katonának. A proletárdiktatúra idején a Belügyi Népbiztosság politikai osztályán dolgozott, mint Korvin Ottó helyettese. Jelentékeny szerepet játszott az ellenforradalmi összeesküvések felderítésében. A Tanács- köztársaság veresége után, mint emigráns a párt és a kommunista ifjúsági mozgalom újjászervezésén munkálkodott, Bécsben. Előadásokat tartott, cikkeket írt, dolgozott az osztrák és az Ausztriában kiadott magyar nyelvű kommunista sajtó szerkesztésében, ugyanakkor az illegális mozgalommal való kapcsolat- tartásnak, a különféle akciók, összejövetelek megszervezésének „aprómunkájában” Is

S2ALAY ISTVÁN

2.

— Kerüljenek beljebb.

— Itthon van-e a fia, Lajos bácsi?

A barátságosabb szóra a molnár is engedett.

— Van pálinkám, amellett mindent megbeszélhetünk. Igaz, egy kicsit büdös a levegő. mert az asszony cukrot csinál.

— Füstölni való van-e?

A molnár elnevette magát.

— Lisztért, korpáért még dohány is kerül. .

Mindnyájan rágyújtottak, de a fiút megköhögtette a füst.

— A tanítóképzőben biztosan úri cigarettát szívtál, — évődött az egyik vendég.

— Csak Leventét, meg Szimfóniát, nagynéha.

— Kaptál-e már értesítést az iskolától?

— Egy sort sem. így aztán itthon segítgetek az apámnak. A könyveim odavesztek, júniusban meg képesítőznöm kellene.

— Ajánlok én neked addig jobb munkát, Lajcsi, — fújta maga elé a vastag füstöt a bőrkabátos.

— Szedd össze a gyerekeket, aztán kezdd el a tanítást A kántor valahol fogságban van, a kisasszony meg eluta- zott a szüleihez.

— Diploma nélkül?

— Azzal most úgyis ki tó rölhetnéd a fenekedet, hanem az iskolát be kell indítani. Ez a szovjet parancsnokság rendelete.

— Itt a karszalag is. Oroszul van rajta a felírás.

Az asszony még egyszer megbuggyantotta a pálinkásüveget, kenyeret, szalonnát is tett az asztalra.

— Azt mondják, maga oroszul is, tud, Lajos bácsi.

— Ha mondják, biztosan tudok — húzta ki magát a molnár és újságpapírba dohányt csavart.

— Hallotta-e, hogy megalakult a kommunista párt?

— Mit hallok én itt? Vízcsobogást, malomzörgést, meg káromkodást, ha időre nincsen készen a liszt.

— Nemzeti bizottságokat szervezünk! Földosztás lesz a tavasszal! A báró elmenekült, minek neki a föld ...

. — És ha visszajön?

Csend lett egy pillanatra, csalt a melasz Totyogott a fazékban a tűzhelyen.

— Plakát is van már! Nézzék meg! A kommunista párt plakátja! Meg a felhívás. Holnap kiragasztjuk minden faluban.

A molnár tanító fia kiterítette a plakátot

— Világ proletárjai, egyesüljetek !

— Jobb életet akarunk! Érted? Le a burzsulyokkal' Vesszenek a bitangok!

— Kik azok a proletárok?

— A kisemmizettek. A há- ommillió koldus.

— Akkor mi nem tartó sunk közéjük. Az én apám rak van ez a kis vízimalma

— De nem burzsuly az apád! Maga dolgozik, nem zsákmányol ki senkit...

Ahogyan fogyott az üvegből a pálinka, úgy tüzeltek az arcok.

— Én nem bánom, ha kiosztjuk a földet, de ha a báró visszajön, — gáncsosko- dott a molnár.

— Földet vissza nem adunk! — tüzelt a két járási.

Az öreg arca elkomorult.

— Tudjátok, az én bátyám tizenkilencben kommunista volt. Tagja volt a direktóriumnak! Ö is efféléket beszélt, aztán pofozás, véresre verés, börtön lett a vége.

— Az akkor volt, — csapott, az asztalra az öklével a bőrkabátos, úgy, hogy a pohárból kilöttyent a pálinka.

— Jól van, jól! Mondom, benne vagyok, meg aztán a molnárra a kommunizmusban is szükség lesz. Legföljebb ha megsajnáltok, hogy egyedül gürcölök itt parancsszóra. hétről hétre, éjjel nappal, csak azért, hogy legyen kenyere a népnek, akkor majd adtok egy inast, vagy segédet mellém ...

öreg éjszaka lett, amikor az országúton elhalkult a motor hangja. Az egyik henger csöngetett, mert a garatból kifogyott a búza.

— Az istenit neki! Üresen iár a valszni, — kiabált a molnár és felszaladt a kőpadra, hogy felöntse a következő porciót. Amikor visz- -zajött, megkérdezte a fiát'

— És te?

— Beindítom az iskolát! Holnap reggel kidoboltatom a kisbíróval.

— Kinek a nevében?

— Nem hallotta, apám? A

szovjet parancsnokság nevében!

III. (Mezsgyékét)

őlyorsan elolvadt a hó és kiöntött a patak. A gróf rétje olyan volt, mint a tenger és néhol még a makadámútra is kicsapott az ár. A malom kereke fél vízzel is vidáman röpítette a három hengert, meg a tisztítót. A molnár csak lopva aludt, néhány félórácskát. mert mindenkinél híjával volt a liszt, meg a kenyér.

Reggel felé a búzászsákok tetején bóbiskolt, amikor beköszöntek.

— Jó reggelt, elvtárs!

Morcosán ugrott le a

zsákokról és öklével álmosan dörzsölte a szemét.

— Mi az isten van veletek? Nem tudtok aludni, engem meg nem hagytok?

— Földet osztunk. Lajos bácsi! Érti?

— Nem vagyok süket, — lökte fel homlokán a csirízes kalapot és kézfogásra nyújtotta a kezét Rádónak.

Amikor kilépett az ajtó elé. már akkor látta, hogy a párttitkár nincs egyedül, tizenöten, húszán is áesorog- nak a malom körül. Mérőláncokat, fából készült ölet, kapát, ásót cipeltek a vállukon.

— Aztán melyiket osztjátok?

— A Kelemenest, a Verebest, meg a Baglyost. A rétet is, ha majd leszalad róla a víz...

A molnár megdöbbent egy Pillanatra, mert a gróf ősi

birtokainak a lelke volt mind a három tábla.

— Felébredt-e már a tani. ló úr?

(Folytatjuk.)

nagy odaadással és hozzáértéssel vett részt. Precizitása, szervezőképessége, konspirá- ciós érzéke már ekkor megmutatkozott.

A húszas évek elején mégis más feladatkör jutott számára osztályrészül. 1924-ben a Szovjetunióba kérült, ahol a Marx—Engels—Lenin Intézet tudományos munkatársa, majd osztályvezetője lett. Pontossága, rendszeretete a marxizmus klasszikus műveinek összegyűjtése és feldolgozása során — ami az intézet feladata volt — szintén nagyon jól kamatozott. De a magyar kommunista mozgalom sem nélkülözhette tehetségét: 1928-ban rábízták a párt budapesti illegális nyomdájának működtetéséi. Szigorú illegalitásban, lakásából alig kimozdulva állította elő itt a párt lapjának példányait: egymaga készítette a stencilt’, végezte a sokszorosítást, javított a kéziratokon és írta meg némelykor a hiányzó cikkeket is.

1929-ben újból Bécsbc, majd a Szovjetunióba került, ahonnan 1931. tavaszán téri ismét haza. Ekkor már tagja a KMP Központi Bizottságának, mely két részből állott: a Külföldi Bizottságból és az itthon illegalitásban tevékenykedő Titkárságból. A két szerv tagjai negyedévenként váltották egymást. Sallaira a legnehezebb, a legtöbb gonddal járó munkaterületek — a munkanélküliek mozgalma, a szakszervezeti ellenzék, a falusi szérvezkedés, a KIMSZ — politikai irányítása hárult. „Kipróbált és állhatatos munkatárs”-ként jellemezte a Komintern végrehajtó bizottságának szóló jelentéseben Huszti Ferenc, a KMP Külföldi Bizottságának akkori vezetője, s hozzátette: „Az egész párt legtehetségesebb konspirátora, aki a központi apparátust eddig nem látott magaslatra emelte”.

A párt tevékenysége akkoriban fellendült, az addig nem Ismert' mélységű gazda sági válság, az általa okozott tömeges munkanélküliség, a nyomor fokozódása fogékonnyá tette a munkás- és szegényparaszt tömegeket u kommunisták szava iránt. Fokozódott a tüntetések, megmozdulások száma. A válságtól és következményektől megrettent uralkodó körök az erőszak fokozásában kerestek kiutat. Ürügyként használva a biatorbágyi vasúti híd felrobbantását, statáriumot hirdettek, mely az úgynevezett „kommunista bűncselekményekre” is kiterjesztette a rögtönbíráskodás hatályát.

Sallai Imre ebben az időben már sokat betegeskedett, szervezete nehezen birkózott, a néhány évvel korábban kapott malária következményeivel, nemegyszer 40 fokos lázzal ment el az illegális megbeszélésekre. Kérhette volna, hogy újra emigrációba mehessen gyógykezeltetésre. De ő fontosnak tartotta, hogy a magyar munkásosztály harcának fellendülése idején személyes részese lehessen e küzdelemnek.

Horthyék politikai rendőrsége nagy erőket vetett be, hogy rajtaüthessen a KMP vezetőin, s 1933. nyarán sikerült is nyomára bukkanniuk a Titkárság tartózkodási helyének. Itt fogták el július 15-én Sallai Imrét. A legkegyetlenebb brutalitással, válogatott kínzásokkal igyek^„- tek őt és társait vallomásra bírni, de hiába. Pártkapcsolataikról nem vallottak, sem a rögtönítélő bíróság előtt.

„Sallaira és Fiirstre emlékezz, proletár!" — hangzik az ismert munkásmozgalmi induló szövege. A telszabadult magyar munkásosztály, dolgozó népünk híver őrzi a nyolcvan esztendeje zületett Sallai Imre emléké g

ly. Mi I