Népújság, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-15 / 294. szám
ft Pódiumon a Debreceni Jazz Együttes A dob percek óta tüzel. Aztán perelni kezd vele harsányan a szaxofon, élesen bekapcsolódik a zongora is, majd mélán a bőgő . Dzs :ssz — debreceni módra — magas fokon. Az Egerben megrendezett dzsesszkoncert-sorozatban másodikként nagy sikerrel a debreceni kvartett lépett színpadra. Az együttes vezetőjét, dr. Kiss Ernőt ez alkalomból arra kértük, mutassa be • az olvasóknak is a négyest. — 1986-tól zenélünk együtt, pontosabban akkor volt első nyilvános hangversenyünk. Azóta „változatlan a fölállás”, vagyis a fúvósokon Gyarmati Zoltán, az ütésükön Mátyás Ferenc, gitáron, bőgőn Fazekas Csaba játszik, én pedig a zongorát „kezelem”. A törzshelyünk Debrecenben van, főleg egyetemi klubokban, de rendszerint ott vagyunk, ahol a rádió dzsesszkoncertet rendez. Gyakran lépünk föl külföldön is. Megfordultunk már Zürichben, San Sebas- tianban, Becsben, Hollandiában, Szovjetunióban, Lengyelországban és Csehszlovákiában, egyszóval azokon a helyeken, ahol fesztiválokat szoktak szervezni. Sőt, talán nem hat dicsekvésnek, ha elmondom, hogy egy nemzetközi találkozó létrehozásában mi magunk i# közreműködtünk. A debreceni dzsessz- fesztiválnak immár hagyományai vannak... Játék — aranyból? Mint gyakorló szülő, igaz, hogy néha nem kis bosz- szankodással, de lassan megszokom, hogy a játékok ára évről évre emelkedik. Említhetném akár a táv- irányításos autókat, vagy a macikat, avagy éppenséggel a 25 forintról 40 forintra emelkedett népszerű Matchbox kisautókat. Mindezeket csak azért említem, hogy éreztessem, sok-sok szülőtársammal együtt már egyfajta edzettségre tettünk szert, és néhány szerény áremelés már fel sem tűnik számunkra. A napokban azonban... De vágjunk a dolgok elébe. Az történt, hogy fiammal játékvásárlás címén bementünk a boltba, s ő kiválasztott magának egy társasjátékot. A „Kinek lesz előbb állatkertje” elnevezésű rögtön felkeltette az érdeklődését. E játék valóban roppant jópofa, három kartonlapra kell elhelyezni a színes, állatokat ábrázoló kártyákat, meghatározott szabályok szerint. Mindez — az Országos Pedagógiai Intézet ajánlása szerint — fejleszti a gyermekek logikus gondolkodását, rendszerezőkészségét. Egyszóval, ötletes ez « játék, csupán egyetlen a hibája — s ez az ára. Mert ezért a társasjátékért, ami papírból készült, kettő híján százhatvan forintot kérnek. Megértem, hogy egy játéknál nem csupán az „alap” a döntő, hanem díjazni kell az ötletességet, a szellemességet is. De akkor hadd tegyem hozzá, hogy ennyi pénzért már lexikont is lehet kapni, s azt hiszem, szellemileg az sem kisebb lélegzetű alkotás. S legközelebb az ilyen „borsos” árú játékoknál talán nem csak az OPI, hanem az Országos Anyag- és Árhivatal ajánlását is be kxllene szerezni. Vagy az OTP segítségét is? (kapóst) O USníiLcnn 77. december 15., csütörtök. — A dzsessznek az elmúlt évtizedek folyamán számtalan változata alakult ki, .,a forrótól” kezdve egészen a „hidegig”, önök „mit" játszanak legszívesebben? — Legfontosabb jellemzőnknek azt tartom, hogy igyekszünk mindig az adott kornak éppen megfelelő stílusban játszani. — Ez altkor azt jelenti, hogy szinte állandóan változtatnak zenei kifejezésmódjukon? — Valóban. 1966-ban a Mice Davis-Dave Brooback-féle irányzat hívei voltunk. Aztán átpártoltunk a Free-stí- lushoz, majd a Rock-hoz. Mindezt persze igyekeztünk a csak ránk jellemző sajátos hangvétellel fűszerezni. — Kik a szerzőik? — Elsősorban saját szerzeményeket játszunk, sokat merítve a népdalkincsből, illetve Bartók és Kodály népzenei feldolgozásaiból. — Hallottuk, hogy a közeljövőben a boltokba kerül első nagylemezük. — Valószínűleg a második félévben jelenik meg. Nagyon örülünk neki, annál is inkább, mivel jelenleg Magyarországon mindössze öt, vagy hat nagylemez népszerűsíti a dzsesszt. Szerintünk pedig sokkal több figyelmet érdemel ez a műfaj! — Mit hallhatunk majd a lemezen? — Többségében a ma este előadott számokat vettük föl, vagyis a Stanley Clasket, a Debreceni sétát, az Alkonyt, a Népdalt, az Apokaliptuszt, valamint a Griffin bluest. Tíz év munkájának egyfajta összefoglalása, lezárása ez a lemez. — Ezek szerint most majd más következik...? — Nagyon izgalmas kísérletbe fogtunk, szeretnénk az Eberhard Weber, illetve Charlie Marianne, valamint a John Surmann nevével fémjelzett irányzatot szintetizálni. Ez lényegében azt jelentené, hogy a romantikus és a modern zenét ötvöznénk. — Ebből talán megszületik a következő nagylemez? — Nos, rajtunk nem múlik, az elmúlt évek során elegendő anyagunk gyűlt össze. Reméljük, két-három éven belül sikerül még egyet létrehozni. (németi) Kék rapszódia (Fotó: Szántó György) Gershwin-est Egerben Az Országos Filharmónia hangversenysorozatában hétfőn este a Gershwin-mű- sor hangzott el. A Budapesti MÁV Szimfonikusokat Bolberitz Tamás vezényelte. Szinte szerencsés véletlennek és kellemes bevezetőnek tartottuk ehhez a hangversenyhez, hogy nem is olyan régen, ugyanebben a sorozatban Gary Steigerwalt nagy sikerű zongorakoncertjének ráadásaként két Gershwin-számot is játszott az amerikai művész, nagy elmélyültséggel és a stílusnak, az amerikai léleknek azzal az ismeretével, amely _ úgy tűnik — mégiscsak szükséges, vagy legalábbis segítséget jelent ahhoz, hogy ezt a forró népiből ünnepivé emelt muzsikát a hallgatóság jól befogadja. Minden szenvedélyességével, minden ritmushullámzásával, minden érzelmével. Hiszen ebben a muzsikában az apró nosztalgiák és a nagy fellobbanások egymás szomszédságában virulnak ki, mert az emberi kedély viharosan változó, mert a menni és maradni vágyás között összefüggés és különbség van, a szerelem, a bűn, a honvágy és a kaland és a halál állandóan kergetik egymást, ha másképp nem, hát úgy, hogy vallomást teszünk róluk. Még úgy is, hogy a zene varázslatában égve filmet kell készíteni, ahol a táncolható ritmusokra az emberi mozgás is kifeiezheti a lélekben végbemenőket. Ehhez a felfokozott várakozáshoz, az eddigi Gersh- win-emlékeinkhez képest okozott némi csalódást ez a koncert. Az Egy amerikai Párizsban nem egészen azt adta nekünk, amit vártunk. Bolberitz nem mindig igyekezett lehatolni addig a bensőségességig, addig a finom árnyalatokban, a dallamban megbúvó őszinte szenvedélyességig, ahol a magány, a hangulatok vibrálása és az önmagunk felől való döntés izgalma, felelőssége is rejtőzködik Gershwin kíváncsi Párizsra, átéli a jelenségeket, fel it korbácsolódik benne a szenvedély, kifejezni , önmagát és ezt a párizsi élménysort egyszerre, hogy az élmény zenébe rögzítésével egyidejűleg máris szabaduljon az izgató ismeretlenségnek, a feltörő hangulatoknak a fojtogató szorításából. A zenész átmegy ezen a városon, beissza a fényt, de az otthon neki más; itt esetleg csodálkozni kell. ott szeretni. Bolberitz inkább a drámai effektusokra vigyázott és mintha a rezdülésekkel, ezekkel az apróbb, de nagyon lényeges mozzanatokkal nem akart volna igazán értékük szerint törődni. Ezekkel a kicsiségekkel kaptunk talán kevesebbet. (De az is lehet, hogy csak- a krónikás várakozásában felhangült, vagy túlhangolt volt erre az estére.) A Porgy és Bess-ből Suci- lik Mária énekelte a siratódalt, mély átéléssel, hangjának teljes drámaiságával. a szenvedély és a siratás meg- alázottságával. A szerelmi kettős Sudlik Mária és Pa- lócz László előadásában az opera túlfűtött és számunkra egzotikus világát érzékeltette. Porgy optimista vallomását Palócz László énekelte a pusztíthatatlan ember derűjét hozva felszínre. Az F-dúr zongoraverseny és a Kék rapszódia szólistája Fellegi Adám zongora- művész volt. Mindkét szám a maga idejében világsiker, ma is eleven muzsika. Ami ezekben az alkotásokban ma is megfog, magasba röpte . az az, ahogyan Gershwin a huszas évek amerikai zenei világát, az amerikai életérzést a ritmusnak, a dallamoknak ezzel a szünet nélküli áradásával elénk tár-'a. A zongorán ez az őszinteség hangzott fel. a dzsessz hevülete és mégis mindig az a sajátságos borongás, elmélkedés — jobb szó hí’án írjuk ezt! —, amely annyiba közel hozza hozzánk Gershwint. Fellegi Ádám produkcióját a közönség lelkes tapssal köszönte meg. A zenetörténeti bevezet Pándi Mariann mondottr d, (farkas) Történészek tanácskozása A társadalmi jelenségeket fejlődésükben látják A történelemoktatás iránti igények az elmúlt években rendkívül megnőttek; nemcsak a történelmi látásmód kialakítása a cél, hanem az iskolapadból kikerülőktől ma már elvárják, hogy a társadalmi jelenségeket a fejlődésükben lássák, el tudjanak igazodni a kor sokrétű eseményei között — mondta egyebek között a III. Országos Történelemtanítási Konferencia szerdai megnyitóján elnöklő Vass Henrik, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének igazgatója. A Magyar Történelmi Társulat és az Országos Pedagógiai Intézet által rendezett kétnapos tudományos tanácskozás feladata, hogy megvonja az általános és középiskolai történelemtanítás utóbbi évtizedben megtett fejlődésének mérlegét, áttekintse és megvitassa a történelemtanítás jelenlegi helyzetét, s kijelölje a további fejlesztés útjait és feladatait. A megnyitót követően Gosztonyi János oktatási államtitkár előadását olvasták fel, majd Mátrai László akadémikus Berend T. Iván akadémikus, a Magyar Történelmi Társulat elnöke és Szabolcs Ottó, a társulat főtitkára történelemtanításunk helyzetét és távlatait elemezte. A történelemtanítás helyzetével foglalkozó kofreíerá- tumokkal és vitával folytatódott a konferencia. Pályázati felhívás pedagógusoknak Téma: a nevelés A megyei tanács művelődésügyi osztálya, annak továbbképzési kabinetje, a meSZÁM/ ISTVÁN HEtfoxmJ&m.: 2. — Jó mélyre elástad a ládát? — tudakolta a molnár- né, de a férje szóra sem méltatta a kérdést A nagylányt a pincében felöltöztették öregasszonynak és szunyókálva várták az éjszakát amely senkinek semmi jót nem ígért Éjjel elszórtan egy-egy lövés csattant de mire megvirradt, újra elszabadult a pokoL Lövések, robbanások rázkódtat- ták meg a pincét úgy, hogy néha még a tufafal is potyogni kezdett Dél felé csend lett és a molnár elhatározta, hogy óvatosan kikémlel az ajtón. — Lajos! Az ég szerelmére, a Szűzanya hét fájdalmára kérlek, ne... A gyerekek csitították és izgalommal várták vissza az édesapjukat. Kevés idő múlva megint erős lövöldözés kezdődött és nehéz ágyúgolyó robbant a közelben. Lövedékek füttyéntek a levegőben és száz meg száz torokból, hurááá, hurrá... kiáltás hallatszott A molnár visszaérkezett és halál sápadtan, szótlanul lehuppant a krumplicsomóra. — Mit látott, édesapám? — Csavarj egy cigarettát — nyújtotta oda a dóznit a fiának, mert a keze reszketett az izgalomtól. — Azt istállót szétvágta a lövedék, a malom kéménye is találatot kapott... — Más nincs? — Egy halott, egy halott orosz katona fekszik itt, egészen közel a pinceajtóhoz. Fiatal! Ügyszólván gyerek még és a sapkája alól csurog a vér. — Akkor pedig megdög- lünk, édesapáin! Ezeknek emberért ember kell, — vélekedett a fiú és ő is odatartotta a cigarettát a lámpaüveg forró végéhez. — Ezt meg honnan tudod? — rágta a szót az öreg és hanyatt feküdt a krumpli- csomón. — Gánóczy százados úi még a szökésem napján is ezt mondta... A kecske mekegni kezdeti a pince sarkában és a szarvával idegesen dörzsölte a falat — Asszony! Fejd meg a kecskét. — Nem az a baja, inkább szomjas, — vélekedett a nagylány, aki fekete, rongyos ruhájában úgy nézett k* mint egy madárijesztő. — A hangodat is változtasd el! — szidta az anyja és fazékért indult. Másnap délután keményen. erőszakosan döngetni kezdték a pinceajtót. — Az ég szerelmére! Ki ne nyissa, Lajos, — rimánko- dott a molnárné, de a férje most már nyugodt, elszánt lépésekkel indult el az ajtó felé. Amikor a rekeszt elhúzta, három géppisztolycső a mellének szegeződött. — Fricc jeszt? Puska jeszt? Partizán? — Mi vagyunk csak, kérem tisztelettel. A molnár meg a családja. Néhány perc múlva ott álltak valamennyien felsorakozva a patak szélén, a pince előtt. A halott katona már nem volt ott és csak távolabbról hallatszottak tompa lövések. — Befelé a házba! — parancsolt rájuk egy civil és dühösen megrántotta a szemébe lógó micisapkát. A malom meg a lakas olyan volt, mint a csatatér. Bokáig jártak a búzában és leszakadt szarufák lógtak az ajtó felett. Az ágyakon sebesült katonák nyögtek, az egyik szekrényajtót szitává lőtték, de a szentképek i’ kaplak néhány találatot. — Szentséges szűzanya — sóhajtozott a molnárné, és ha a férje nem tol alá egy ösz- szeroggyant széket, nem maradt volna tovább a lábán. — Mi a neve? — kérdezte a tolmács a fiatalembert. — Miért nem ment el a németekkel? Hol a fegyvere? A micisapkás fordította a tiszt kérdéseit és a válaszokat is. — Ott, kérem, ott a búzászsákok mögött rejtegettük egy hete — ocsúdott fel a molnárné, de elhallgatott, mert a tiszt ujjával megfenyegette. Fél óráig tartott a kihallgatás, majd oroszul beszélgettek. A tolmács közben szaporán magyarázott és folyton a sapkája siltjét huzigálta. — Ide figyeljen, papa! Az öreg molnár vigyázzba vágta magát, és kissé megnyugodott a barátságosabb hangra. — Azt kérdezi a major, hogy mennyi idő alatt tudja újra beindítani a malmot? — Az attól függ, kérem szépen! Nem tudhatja az ember így látatlanból, hogy esett-e kár a berendezésben. Miközben a tiszt a választ hallgatta, nyugodtan, szinte kényelmesen újságpapírba mahorkát csavart, majd miután szájába vette a cigarettát, a tíz ujját mutatta. — Tíz nap! Ennyi időt ad a major magának, hogy elindítsa a malmot. Megértette? — Igenis! — válaszolt az öreg molnár és szomorú, bús tekintetében egy pillanatra felvillant a remény... (Folytatjuk) gyei KISZ-bizottság, a Ma. gyár Pedagógiai Társaság Heves megyei tagozata valamint a Pedagógusok Szak- szervezetének megyebizottsága ötödik alkalommal hirdet pályázatot azok számára, akik szeretnék mindennapi munkájuk, oktatónevelő tevékenységük tapasztalatait megírni. Benevezhetnek az alsó- és középfokú oktatási és nevelési intézményekben, a tanügyigazgatásban, az úttörő, a KISZ, valamint a pedagógusszakszervezeti mozgalomban munkálkodók. Beszámolhatnak — tíztől huszonöt gépelt oldalig terjedő tanulmányban — többek között — arról, hogy szorgoskodásukban miként érvényesül a száz éve született Makarenkó tanításának szelleme. Azt is összegezhetik, hogy milyen módszerekkel segítheti az iskolavezetést, a párt- és a szakszervezeti alapszervezet a maga sajátos eszközeivel. A harmadik témát választók azt taglalhatják, hogy az általános, valamint a szak- felügyelet irányító és ellenőrző szerepe miként érvényesül. hogyan hat a korszerű pedagógiai szemlélet kialakítására és elterjesztésére. A dolgozatokat 1978. április 15-ig kell beküldeni a továbbképzési kabinet címére. Az eredményhirdetésre a lövő évi pedagógusnapon kerül sor, ekkor pénzjutalomban részesítik a legszínvonalasabb műveket.
