Népújság, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-11 / 265. szám

I i r Mit tudnak a gyerekek...? Kockák, karikák színes világa Ha szerencséje van annak, aki megtekinti az egri Ha­inan Kató Üttövőházban megrendezett két gyermek- rajz-kiállítóst, olyankor ér­kezik, amikor a látogatók közt ott van egy csapat ap­róság is. így kettős élvezet­ben lehet része, hiszen nem­csak a képeket látja, de meg­hallgathatja a kis bírálók üdén megfogalmazott első véleményét is. — Tegnap mi is voltunk a parkban! Én is ezen a lakótelepen lakom! Mi is ismerjük ezt a bácsit...! Az egri óvodások munkái­nak bemutatóján a gyerekek saját élményeikre ismernek. S végül is lehet-e ennél fon­tosabb egy gyermekrajz-ki- állításon, ott, ahol az „alko­tók” tudatos koncepció nél­kül, de a létrehozás örömével vetítik ki a mindennapi kör­nyezetükből ellesett és saját fantáziájukban termett ké­peket. Itt. a kockák, karikák egyszerű, tiszta világában legföljebb az irányítók egy- egy keze csusszanása kérdő­jelezhető meg. Az, hogy no­vember 7 ürügyén melyik kedvesebb, a forradalmár ügyetlenül, mégis bájosan megrajzolt mosolygó figurá­ja, vagy egy lapra ragasztott körbe „dekorált” fotó ... Egy-két döccenő ellenére mégis szép és ízléses ez a ki­állítás. jólesik nézni az ügyeskedő ujjacskák nyomát, azt. hogyan válnak otthono­sabbá a pöttyök, vonalak, színek és formák világában. És különösen izgalmas meg­ismerkedni azzal, hogy a négy-hat évesek hogyan lát­ják ősszel a parkot, hogyan változtatják színpompássá a lakótelepei, egyszerűvé, át­tekinthetővé a „közlekedést", felhőbe burkolózóvá a darut, a markológépet... ★ Az egri várostrom 425. év­fordulója alkalmából a Dobó István Vármúzeum és a Megyei Üttörőház rajzpályá­&Mmm W77. november XI., penies Tanári hangverseny Gyöngyösön Ma este hat órai kezdettel Gyöngyösön, a zeneiskola nagytermében díszhangver­senyt hallhatnak az érdek­lődők. A jubileumi rendezvé­nyek keretében kerül sor er­re a koncertre, amelyen köz­reműködik a Gyöngyösi Vá­rosi Kamaraegyüttes. A műsoron Chopin, Hän­del, Beethoven, Sosztako- vics és Prokofjev művei sze­repelnek. Az együttes tagjai a zeneiskola tanára. tanácsok Nem baj, sőt nem is kívána­tos, hogy az idézetek orga­nikus részként — tessék fi­gyelni az organikus szó mes­teri használatát — épülje­nek a kritika egészébe. Fő, hogy sok, hosszú és lehető­leg nehezen érthető idézetet használjunk. Az idézendők listáján feltétlenül szerepel­jen Lukács György, Cserni- sevgzkij, Hégel, Toynbee, Spengler, Salvucci. Ernst Bloch, Heidegger, Jaspers, Kirkegard. Életveszélyesen fontos, hogy az idézeteket egymással konfrontáltassuk — ne ütköztessük! —, és al­kalomadtán ne csak az idé­zetek helyességét, hanem a szerzők egész életművét is kérdőjelezzük meg egy könnyedén hátravetett mel­lékmondatban. 3 Soha ne alacsonyodjunk odáig, hogy valamivel fenn­tartások nélkül egyetértsünk. 0 Utaljunk arra, hogy még nagyon sokat tudnánk mon­dani ebben a témakörben, de valamilyen háttérben lappan­gó ügy miatt — érzékeltes­sük, hogy személyes vitánk lehetett az ügyben magával a kulturális miniszterrel — nem tesszük. a Természetesen világosan meg kell fogalmazni, hogy az alkotó nem is tudja, hogy tulajdonképpen mit hozott létre, milyen stílusirány­hoz, áramlathoz tartozik, s magától értetődően arról sem lehet fogalma, hogy ugyan­ezt a mayák, a vikingek, a kannibálok, a dél-malukuiak már tizenegyezer évvel ez­előtt megtették, csak jobban. 2 Nem árt, ha egy jól expo­nált helyen így kezdjük a mondatot: Mint meggyőződé- ses marxista esztétikus, úgy vélem ... stb. A mondat hát­ralevő felében föltétlenül használjuk a szocialista kul­túra szerves egysége kifeje-, zést 5 Nagyon fontos, hogy vita-' cikk legyen, amit írtunk. Ezt hangsúlyozzuk is ki. Ez azért jó, mert utána nevünket szárnyra kapja a vita heve, s ha egyetértenek velünk, ha nem, nevünk mint valami ősi perzsa bölcs fog bevonul­ni a hevesen felszikrázó, majd hamuvá omló vitában. Felsorolt pontjaimmal ter­mészetesen lehet vitatkozni. Bár igazam alátámasztásául megemlítem, hogy a káldeu- sok könyvének 46. fejezeté­ben ... Szigethy András ^ TASZSZ­fotókiállítás zatot hirdetett öt megye út­törői számára. A beküldöttek közül a legjobbak most szin­tén ott sorakoznak az úttörő­ház falán. Az öt ven rajzolt, festett lapot bemutató tárlaton már joggal figyelhetünk egy-egy tehetséges kéz első moccaná­sára; más a korosztály, s ezt sugallja az összeállítás, el­rendezés is. A kiállítás, amely első fe­lületes pillantásra viselhet­né az illusztrációk az Egri Csillagokhoz címet is, alapo­sabban megszemlélve gazda­gon tükrözi, mi marad meg az iskolásokban egy-egy egri kirándulás után. Hiszen o vágtató lovak, a lángözön, a magyarok törö­kök elleni hősies küzdelmé­nek ábrázolása mellett föl­tűnnek a környező utcák fagylaltárusai, a mézeska- lácsos, sőt egy-egy jelenet a nyári várjátékokból. A festményeken, rajzokon érezni a pedagógusok tapin­tatos irányítását is. Azt, aho­gyan segítik a fantázia ké­peihez megválasztani a for­mát. a technikát. Így fény derül nemcsak arra, hogy milyen sokat tudnak a gye­rekek, de arra is, „milyen sokat tudnak” a felnőttek, a rajztanárok, szakkörvezetők. S nem utolsósorban azok, akik a félezer pályamunká­ból összeállították a tárla­tot. (Az itt látható „Együtt a család” c pályamunkát Gaál Helga küldte be.) (németi) Két csavar Megérkezett az új autó. Boldogságtól ragyogott az egész család. A szomszédok, a rokonok, az ismerősök nézegették, dicsérték az új kocsit, és mindín jót kívántak használatá­hoz. Az örömbe azonban — sajnos — hamarosan üröm is vegyült Az új autó sokat fogyasztott, szinte „ette” a ben-( zint. — Ne is törődjetek vele! Majd a szervizben beállítják,1 hiszen garanciális. Ebben meg is nyugodtak volna, hanem a baj nem múlt el. A hivatalos paraméterek megvizsgálása és beállítása után is magas volt a fogyasztás és nagyobb sebességnél, — ami­kor a karburátorban a második „torok” nyílt — nemhogy ugrott volna a kocsi, hanem megtorpant és lelassult A tu­lajdonos felkereste a szerviz vezetőjét — Baj van az új kocsival, kérem 1 Szíveskedjen szemé­lyesen utánanézni. — Tessék csak megnyugodni! Minden rendben lesz... Fájdalom, nem lett rendben semmi! A kocsi két, háJ rom literrel többet fogyasztott, és az előzésnél, a nagyobb sebességben továbbra is „megtorpant”. — Ez így életveszélyes — magyarázta a tulajdonos most már a „maszek” szerelőnek. — Minden rendben lesz! Állítunk a benzinszinten és kész Biztosan rosszul mérték be a szervizben. Űjabb megnyugvás, lelki pihenő. — Ne búsulj, anyukám! Most már maszek kezében vart a kocsi Fizetünk amit fizetünk, de végre kibukik a hibaj Jött az újabb kocsipróba! Valami javulás mintha lett volna, de a kocsi továbbra sem volt az igazi. — Ki kellene cserélni a karburátort! — ajánlotta va-j laki. — Kicserélni a porlasztót? Minek? Ez egy új kocsi! EnJ nek mennie, ugrania kell. Ez nem torpanhat le! Teltek-múltak a hetek, a kocsit azért csak használta a család. — Hátha használat közben „kijön” a hiba. — Mérd meg pontosan a fogyasztást, — okoskodott új-i ból egy jó ismerős. / — Megmértem! — Mennyi? — Két literrel több a normálisnál. — Tudod mit? Írj a gyárhoz! Vidd el ismét a szer-? vízbe! Cseréltesd ki a ... Egy szép őszi napon azután valaki — nevezzük egy szakmához értő jó barátnak — kitisztította a porlasztót.1 Megnézte, nincs-e az alján lerakódás, piszok, megvizsgálta a> fúvékákat is, aztán megkérdezte: — Te, pajtás! Megy ez a kocsi rendesen? , A tulajdonos arca felragyogott. — Dehogy megy! Az ég szerelmére, csak nem találtad meg a bajt? Az ismerős csak ennyit mondott: — Nem volt itt'semmi hiba! Mindössze a porlasztó két fúvókáját a gyárban lelkiismeretlenül felcserélték. Az első toroknyíláshoz tették a nagyobbat, amoda a kisebbet. Mind­össze arról van szó, hogy „elcseréltek” két csavart. Helyrerakni, körülbelül „ötven” másodpercig tartott. Bizony, bizony! Két csavar volt a bűnös. És semmi más! Pofonegyszerű! Nem igaz? Szalay István Budapesten, a Műcsarnok­ban, „A Szovjetunió a béke és szocializmus országa” címmel kiállítás nyílt a TASZSZ fotóanyagából. Ké­peinket a tárlaton bemuta­tott fotók közül válogattuk: A teatenger „hullámain” (balra). A boldogság lépései és a Start (lent). (MTI fotó — Reprodukciók — KS) Valahogy úgy van ez, hogy a nyár — akarva, akaratla­nul is — biológiai mivoltun­ké. Napsütés, fürdés, kirán­dulások, csónakázás, szere­lem, nyári sportok, egyszó­val június és július, de még az augusztus is a termé­szetes biológiai emberé. Ezt onnan is észre lehet venni, hogy ilyenkor az új­ságok hasábjain a legkülön­bözőbb művészeti kritikák nem csupán számarányuk­ban gyérülnek meg, de azok hangvétele is, stílusa is alább száll. Ezt pedig onnan lehet ész­revenni, hogy a nyájas és kevésbé nyájas olvasó rémül­ten forgatja az újságot és nem tudja elképzelni, hogy mi történt. Ugyanis a kritikák teljesen érthetőek. Mielőtt bárki orvoshoz, pszichológushoz, kultúrszo- ciológushoz, valamint az ital­hoz fordulna első rémületé­ben, közölhetem, hogy korai a pánik. Semmi jóvátehetet­len nem történt. Nemsokára itt a tél, megélénkül a kul­turális élet, egymást követik a színházi és filmszínházi bemutatók, ősbemutatók és újbemutatók, új képeket ál­lítanak ki a, műintézetekben, és új fotografikák, fázisoít és kollázsolt, grafikáit és grafi- kálatlan képek megtekinté­sét ajánlják a műkritikusok. Ebben a fellendülő fázisban valószínű sok új és ifjú kri­tikus kezdi meg áldásos te­vékenységét, mely tevékeny­ségtől ugyan sem a néző. ol­vasó, — helyes műszóval: befogadó —. sem az alkotást Kritikai létrehozó nem lesz semmi­vel okosabb, de a kritika szerepe egyre fontosabbá vá­lik majd épp e munkák meg­jelenésével is. Természetesen majd eljön az a szép, boldog időszak, amikor műalkotásra sem lesz szükség, csupán kritikára, de a mai generációnak — már­mint kritikus-generációnak — még szembe kell néznie azzal a kellemetlen ténnyel, hogy saját gondolatait és el­képzeléseit némileg igazítsa a kritika tárgyához is. Nos, kezdő fiatal műkri­tikus barátainknak — felké­szülendő a téli hónapokra — az alábbi jó tanácsokat tu­dom adni, ha hosszú életűek és nagy tekintélvűek kíván­nak lenni a pályán. Q Magyar szavakat csak a legritkább és legmdokol- tabb esetben szabad használ­ni. Ez nem csupán arra jó, hogy hatalmas tudásunkat fitogtassuk — egyébként minden valamire való kriti­kának ez az igazi célja —, hanem arra is. hogy az olva­són kitörjön a páni félelem, valamint nyomorult, tudat­lan, másodrendű embernek érezze magát. 0 Nagyon fontos, hogy minél több idézetet használjunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom