Népújság, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-06 / 262. szám
AURORA Bodó Károly müve a Sorsforduló című egri tárlat anyagából SZTYEPAN SCS1PACSOV: APÁTI MIKLÓS: Térkép előtt Egy mondat a forradalomról A világ sebei égnek, sózza őket az idő. A fájdalom, mint komor ének, verseimbe visszajő. Zúg-szakad az égi vászon, magasokban fém süvít, fojtó por ül a virágon, kő neveli kölykeit. Leszakadhat év az évről, az idő sem menedék — napalmok tüzes hegétől kínjában üvölt a rét. Előttem megannyi égöv. hol a föld nyög, hol a szél, Afrika mély tenyeréből hamvak szállnak, dől a vér. Van akin a világ átlát, kit sors emelt, s meggyötört. Allende igazságát halmában őrzi a föld. S van, ki szabadsággal házal hősnek mímelve magát, és egyetlen tollvonással megrendeli a halált. Félplanétán sebek égnek, sózza őket az idő... A fájdalom, mint komor ének verseimbe visszajő. (Havas Ervin fordítása) megváltaná újra és újra a régi Forradalmat, de a mondat új legyen igazán, bogy a régi, a szent, a „Szép beszélgetéssé” nemesedett, az aszúvá érett, az ébentestü megmaradjon, vérre, ó mindig vérre gondol a polgár, az úr, talán a csatakürt is, a zászló is, igen, a magát csodáló zúduló vérre, a dübörgő vérre, a Bárány szent vérére, de nem a vér a forradalom, és nem is nagy, közös éneklés, csupán egy mozdulat, ahogy az ember mindenkoron kilép a szegények erdejéből, a tisztásra jut, egy pillantással körbetekint, harmat üti bokáját, s nem az elérhető kudarc, kilép a szegények erdejéből, az évszázadokig biztos menedékből, a kelő Nap előtt, föltiszteleg, az idő rétegeivel, hősen szembenéz, különválaszt napokat, éveket, évszázadokat, korokat, társadalmakat, mondván: „eddig: ez, ezután az”, feltúri ingujját, kaszáját leszúrja a földbe, megfeni, s elindul, harmatban áztatva magát, azután verítékben, és eszébe jut az egyetlen forradalmi mondat: „délre végezni kell”, délre végezni kell, különben bebüdösíti a hőség, a hétágra sütő Nap, az asszony ebédje, a gyerekzsivaj, hát elindul, kaszáját, magát, életét lengeti már, s tudja: délre végezni fog napokkal, évekkel, évszázadokkal, és nem rendeletet hagy maga után, de rendet, Rendet. Ady és az orosz irodalom Ady forradalrrtiáóga segítette az első magyar kommunisták találkozását a léni- nizmussal. Ady a forradalom zászlaja nemcsak idehaza, hanem a százezernyi magyar internacionalista számára is, akik Október győzelméért a Vörös Hadseregben harcoltak. Petőfi mellett Adyt idézik a legtöbbet az 1918-ban induló magyar internacionalista lápok: a moszkvai Szociális Forradalom, az omszki Forradalom, a penzai Világszabadság. Szamuely Tibor, Ligeti Károly Petőfi és Ady verseivel hívta a magyar hadifoglyok tízezreit a fiatal szovjetköztársaság támogatására. A felhívás hatalmas visszhangot keltett: százezernyi magyar internacionalista fegyverrel védte a szovjethatalmat. Történelmi érdemük elévülhetetlen: a szovjet népeken kívül a magyarság az egyetlen, amely nemzeti súllyal vett részt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének kivívásában és megvédésében. Ady háborúellenessége, szocialista eszméi tízezrek számára készítették elő a forradalomhoz vezető utat. Idehaza Ady halálos betegen is figyeli a forradalmi eseményeket. A Károlyikormány huzavonája miatt fél a forradalmi lendület megtörésétől. Így sóhajt fel: „Én nem így gondoltam! Ez nem az én forradalmam!” Majd hozzátette: „Már özönlenek vissza Oroszországból a magyar katonák, S ezek hozzák csizmatalpukon a röpcédulákat és az igazi forradalmát!” A szocialista forradalom volt Ady igazi forradalma. Nagy gondolati szintézisébe beleépítette az orosz irodalmi és forradalmi hatásokat is. Az „orosz” téma fontos tényező lett publicisztikájában és költészetében. Zila- hon kezdődik ismerkedése az orosz irodalommal, amely folytatódik Debrecenben és Váradon. Puskint „a legnagyobb orosz szabadság-dalnokot” példaként idézi: „mint zöld ifjú, faltam Puskint”. Két verset ihletett a Puskin-élmény: 1899-ben a Puskin és a Tatjána írt címűt. Puskint Petőfivel rokonit ja, védi a reakciós álhódolóktól és a cári satrapák, bürokraták gyűlöletétől, akik beosztottjaiknak megtiltották, hogy a legnagyobb orosz költő születésének centenáriumát megünnepeljék: „De nekünk a szívünk tépi Ez a hálátlan nemzedék. Mely nyomorultul meggyalázza A Puskin drága, szent nevét!...” Áradó hazafíúi felháborodásról, lángoló rokonszenv- röl tanúskodnak szavai. A Tatjána irt című vers az Anyegin egyik epizódját fejleszti tovább. A vers lírai hőse nem anyegini feleletet ad Tatjána levelére. Az önéletrajzi motívum — Ady is kapott egy lánytól Debrecenben szerelmi vallomást — a puskini válaszformában talált kifejezést. így lett ez a vers előzménye a későbbi lírának, a lelki ifjúság, remény és életmotívumok diadalmas verseinek. Ady 1899—1906. között idézi a legtöbbet az orosz írókat, műveik gondolati, forradalmi tartalmát. Eleinte Puskint, később Gorkijt az eszmei fejlődés csúcspontjain. Gorkijt még Zolánál is magasabbra helyezi. A társadalmi vád és gyűlölet tanító- mesterénél többre tartja a „szabadság és világosság felé” vezető forradalom viharmadarát. Gorkijt mint példát, az idők jelét értékeli, akit „még a kancsuka is respektál”. Hazugságoszlató „bálványrombolónak”, a ^za- vak „bombavetöjének” nevezi. Gorkij példája érződik Ady műveiben: Vízió a lápon című versében a költő „vérvörös, büszke lobogóval” lép a barikádra és „bomba-szóval” hívja társait rombolni a régi világot. Ady szerint 1905-ben az orosz proletariátus a megdöbbent emberiség szeme láttára valósítja meg történelmet alakító lehetőségeit. Orosz hatást mutat Az utca éneke ciklus, az 1905-ös forradalom visszhangja a Vörös szekér a tengeren. Felismerte a munkások szerepét, küldetését: szervezik, öntudatra ébresztik a küzdő, „világformáló” népet 1906. márciusában Gorkij Berlinben mond beszédet: „Az én hazám az elviselhetetlen szenvedések országa. Ez az oka annak, hogy hazám művészete leginkább a halál és a szenvedés ábrázolója”. .. „Népem győzni fog, s akkor új művészetet teremt: az öröm művészetet, derűs és büszke művészetet ” — hirdette Gorkij és az orosz nép szabadságharcának támogatására hívta fel hallgatóit. Ady, aki „Éhe a kenyérnek, éhe a Szónak,/ Éhe a Szépnek hajt titeket” szavakkal fordult véreihez, a magyar proletárokhoz, értette Gorkij igazát. „Százmilliós nép teremthet bármikor friss, hős, termékeny, új, I nagy intelligenciát. Mihelyst a cárizmus összeomlik, s sza- I bad életre egyenesedhetik ki a lenyűgözött szláv népóriás.” — írja. „Gorkij mondott egy okos dolgot. A civilizált világnak kultúrérdeke, hogy Oroszország népe győzzön. Mert akkor Oroszország egy új vidámság irodalmát és művészetét fogja adományozni a világnak.” A gondolat 1909-ben Ady- nak A Vidámság küldöttje című karácsonyi meséjében is visszatér. A „fényes, jóságos óriás” egy munkásfiúnak az eljövendő igazságos társadalomról beszél, a szocializmusról. A motívum tovább él a Proletár fiú versében, kötődik A hadak útja, a Tűz csiholója, Rohanunk a forradalomba című versekhez. Amikor a szabadság népe,' Franciaország a cárnak pénzsegítséget nyújt az orosz forradalmi mozgalmak leverésére, Ady mélységes gúnnyal ír a franciákról: „Rosszabb emberekért egészen Amerikáig kell fáradnunk, ahol még nagyobb a demokrácia.” Ady, A vörös nap, A csillagok csillaga írója tudta, hogy eljövendő korok feladata lesz a nemzeti és a szociális gondolat egyesítése, az internacionalista szemlélet érvényesítése. Olthatatlan életszom- ja, szabadságvágya vonzotta az orosz forradalmakhoz. 1905-ben 29 orosz vonatkozású cikket írt. 1906-ban azzal a tervvel foglalkozik, hogy Szentpétervárra megy, esetleg Moszkvába, mert „o leg- zúgóbb életbe akar kirohanni”. Terve nem valósulhatott meg, de nem szűnt meg élénken figyelni a forradalmi orosz irodalomra és viharmadarára, Gorkijra. Versben, prózában egyaránt kifejezte mély rokonszenvét az orosz nép iránt. Cs. Carga István VVSA/\A^*A/NAA/VVV\A/VVVAA/VA/VV^/VVVVNA/VVVVVVVVVVVVVVVVVVVV‘^,^AAAAAA*A/S/**AAAAAAAAAAAAA^*A<'\AA*AAA<VV Cjjel katonák jöttek a házba, hogy betöltsék a bosszút. Lövésekre ébredtem. Fent lövöldöztek, valahol a negyedik emeleten. Amíg a katonák két emelettel följebb ténykedtek, amíg lejöttek a lépcsőn, a következők történtek velem. Először: a szüleim hálószobájában találtam magam (éjjel életemben először). Megláttam éjjel a szüleim hálószobáját. Rózsaszínű búra alatt világított a lámpa az éjjeliszekrényen. Egy ágyban láttam a szüléimét. Az apám szemérmetlen látványt nyújtott. Ráadásul olyasmit csinált, aminek következtében anyám is ugyanilyen szemérmetlen látványt nyújtott. Apám belül feküdt és ahhoz, hogy leszálljon az ágyról, keresztül kellett másznia az anyámon, vágj' át kellett lendülnie fölötte, ö, a takarót is magával húzva, mászott. Takaró nélkül maradt az anyám. Mozdulatlanul feküdt tovább, egyetlen mozdulatot sem tett, hogy befedje magát; magán $ kívül volt a rettegéstől. Nem éreztem sajnálatot. Fel kellett volna vennem a takarót, be kellett volna takarnom, meg kellett volna ölelnem és simogatnom. Bárhogy, bármilyen szavakkal lelket kellett volna vernem, visszaJurij Olesa: Legenda M térítenem az öntudatát. De nem tettem meg. I ásodszor ezeket gondoltam az apámról: .. .soha sem jutott az eszembe: lehetséges, hogy okosabb vagyok nálad. A lehetőségét sem fogadtad el annak, hogy a szülők és a gyerekek egyenlők lehetnek. Azt hitted, te vagy a példaképem. Azt hitted, olyan akarok lenni, mint te, azt hitted, folytatni akarlak, folytatni akarom az arcvonásaidat, a bajúszodat, a gesztusaidat, a gondolataidat, a hálószobádat; azt hitted, úgy kell feküdnöm egy nővel, ahogy te fekszel az anyámmal. Azt hitted, így kell, hogy legyen. Én nem akarok a folytatásod lenni! Érted? Harmadszor: hirtelen egész más szemmel láttam azt a berendezést, amely annyi ideig körülvett, és ettől a látványtól megdöbbentem. Minden egyes tárgy a nyakamba varrta magát, mindegyik kötelezett valamire. Gömbölyű óra volt a falon: „Ez már megvolt, amikor születtem — mondta nem is egyszer az anyám —, de már akkor is, amikor a nagyanyád”. Nem ez alatt az óra alatt akarok meghalni. Nem akarok folytatás lenni. Hirtelen felismertem, hogy bútorok családi kupaktanácsa vesz körül. A bútor tanácsot ad, a bútor élni tanít. Ezt mondja a tálaló: „Egész életutadon elkísérlek. Mögötted állok. Sokáig eltartok, tartós vagyok; két nemzedék tartotta bennem az élelmét. Tartós vagyok, és ha óvatosan bánsz velem, akkor a fiadnak, az unokádnak is kitartok. És majd én is legenda leszek.” lirtelen felismertem a tárgyaktól való függőségemet. A gömbölyű asztal arra kénysze- rített, hogy akkor is forduljak, amikor egyenesen akarok menni, a komód balra lódított, amikor jobbra akartam menni, a lakkozott polcok a falon megrövidítették a mozdulataimat. Fel akartam lázadni már nem is egyszer, de a bútorok apámon keresztül hatalmat gyakoroltak fölöttem. Titkos utasításokat adott neki a tálaló és a gramofon, hogyan is csapjon be, hogyan kedveskedjék, mit tegyen, hogy ne jusson el hozzám a háború híre, hogy csendes, jó magaviseletű gyerek legyek. Időnként valamelyik függöny — amely néha olyannak tűnt, mintha egy egész birodalomnak elegendő ijedelem hullámoztatná meg — egy-egy bársony labdácskával kárpótolt. Ilyenkor azután a legendák és tradíciók megsértésével bármilyen irányba dobálhattam, olyan neveket adhattam néki, amelyek durván sértették a családi elképzeléseket arról, hogy mi is a függöny, hogyan is kell óvni, és milyen szerepet is játszik az emberi életben. Negyedszer: elárultam az apámat. irohant a hálószobából. Ügy reszketett, hogy beszélni sem tudott, megszűnt ember lenni a rettegéstől. Tyúkká változott. Repdesett. Hirtelen felrebbent az asztalra (fehérneműben), megkapaszkodott, újból felrebbent, ezúttal a tálalóra, végül az ablak- párkányon kötött ki. És ezek után hirtelen (nem a repülés után — nem repült — csak nekem kóválygott a fejem, és ettől láttam így megnyilvánulni rettegése külső jeleit) megpróbált úrrá lenni magán. Sikerült. Hirtelen megváltozott, abbahagyta a röpdösést, keményen megvetette a lábát, kiegyeneseK‘ dett, a vállamra tette a kezét és megszólalt. — Kolja, légy büszke! Ügy halunk meg, mint az igazi nemesek! Egyszóval: tovább tart az apám hatalma, nincs szétkergetve a bútorok tanácsa, a legenda él. A családfő, a nemzetség folytatója, a hagyományok letéteményese bemutatja az utolsó trükköt. Történelmi módon hal meg. Vértanút csinál magából. — Várj! — folytatta — rögtön . visszajövök. Együtt halunk meg. | Bement a hálószobába, és magá- > val tuszkolta az anyámat, aki > megőszült. Apám egyenruha- ? köpönyege volt rájuk terítve. — Gombold be valamennyi > gombomat! — parancsolt rám (a i diákzubbonyom volt rajtam, csak úgy a vállamra vetve), fogadjuk méltóképpen a halált. Kopogtak az ajtón. Apám ment kinyitni. Anyám a padlón hevert. Apám a kiegyenesített hátával, megemelt vállaival úgy vonult, mint egy vértanú. Már ő is legenda volt. Akkor megelőztem. Kitártam az ajtót és így kiáltottam: > — Lőjetek! Lőjetek! A hálóba. 5 Titokban lőjetek! A tálalóba, a legendába, minden egyes gombba. Szakítsatok el tőle, a bajúszától, a gondolataitól! Szabadítsatok meg! EZ zt kiáltottam, és teljesen ki- *- szolgáltatva valaki karjába vetettem magam. Elcsendesedtem, mert megértettem, végzetes lehet számomra, hogy súlyos tífuszos létemre felálltam az ágyban, és ilyen heves felindulást értem át. (Bratka László fordítása)
