Népújság, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-06 / 262. szám

AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XXVIII. évfolyam, 262. szám ARA: 1,— FORINT 1977. november 6., vasárnap' Ünnepünk, a Nagy Október... Irta: Borbély Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának titkára Szovjetuniónak döntő és soha el nem évülő érdeme van a fasizmus katonai meg­semmisítésében, abban, hogy az emberiség megmenekült a világ leigázására törő bar­na pestistől. A szovjet nép fiai és lányai, a hősök nemzedéke nem hiába áldozta vé-. rét és életét. Nekik köszönhető, hogy az ember szabadságvágya jutott diadalra, győzött az igazi demokrácia, a haladás esz­méje, és e történelmi diadal eredménye­ként egész sor ország szakadt ki a kapita­lizmus világrendszeréből, megvalósították a népi demokratikus forradalmat, a szo­cializmus útjára léptek. Ma már a szocia­lizmus a Föld valamennyi kontinensére kiterjedő világrendszerré és egyben korunk meghatározó erejévé vált. A Nagy Októberi Szocialista forrada­lommal egyidőben a kapitalizmus meg­szűnt az egész világot átfogó, egységes Világrendszert alkotni. Kezdetét vette áltar TTíz nap, amely megrengette a vilá­got' — e címet adta művének a szemta­nú, az amerikai John Reed, a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom krónikása, könyvéhez Lenin írt előszót és ebben bi­zonyította: hiteles, igaz. Most, 60 esztendő múltán, emlékezünk az emberiség törté­nelmének e sorsdöntő eseményére, amely­ről ma már bizton tudjuk, hogy nemcsak megrengette, de alapvetően megváltoztat­ta, újjá is szülte a világot. Szerte az öreg Földön, az egész haladó Világon, a csillagokig jutott emberiség a sajátjaként ünnepli a Szovjetunió népeivel együtt a lenini vörös fényű hajnalt, a dia­dalmas Nagy Októberi Szocialista Forra­dalmat. E feíejthetetlen győzelem olyan társadalom előtt nyitotta meg az utat, amely megszünteti az ember mindenfajta kizsákmányolását és elnyomását, ahol a teremtő, alkotó ember a maga javára for­díthatja munkájának minden gyümölcsét, és szabadon bontakoztathatja ki a szemé­lyiségének sokoldalú képességeit. Az em­beriség előtt új távlatokat tár a jólét, a szabadság, a társadalmi egyenlőség, a kul­túra soha nem látott magaslatai felé. A Szovjetunió testvéri szövetségben összeforrott népei történelmileg viszonylag rövid idő alatt sikeresen felépítették a szocialista társadalmi rendszert, és bizto­san haladnak a kommunizmus építésének útján. A szocializmus országa gazdasági­lag, politikaiig, katonailag hatalmas erő­vé vált. A világ népei mélységes tisztelettel te­kintenek a hős szovjet népre; útjuk és küzdelmük magával ragadó példa; a Szov­jetunióban látják erkölcsi-politikai táma­szukat, reményeik megvalósulásának, har­cuk megvívásának győzelmes ígéretét, leg­fontosabb feltételét. A Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulójának küszöbén került el­fogadásra a Szovjetunió új alkotmánya. Ez az időbeli egybeesés nem véletlen. Pél­dázza, hogy valóra válnak az Október ál­tal meghirdetett eszmék, a lenini útmuta­tások. Az új alkotmány a szovjet nép ke­zében hatékony fegyver Október lenini eszméinek megvalósításában, a kommu­nizmus sikeres építésében. lános válsága, amely társadalmi életének minden területére kiterjedt. A szocializmus valósága és eredményei új és kedvező fel­tételeket teremtettek a kapitalista országok munkásosztályának harcához is. A kizsákmányolás, a gyarmati sors mel­léit az emberiség* történetének legborzal­masabb és legkegyetlenebb fejezetéi a há­borúk. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom a népek békeharcához is új felté­teleket teremtett. A háborúk ellen küzdő milliók békeóhaját, harci elszántságát ma már a szocializmus országainak békepoli­tikája és katonai ereje támasztja alá. Ez az a politika és ez az az erő, amelyek együtt biztosítják a világ népei reményeinek meg­valósulását, a béke tartós megőrzését. í magyar munkásosztály joggal büszke arra, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom útmutatásait, tanulságait meg­értve. elsőként követte a történelmi példát, és 1919-ben kivívta a Tanácsköztársaságot. Hazánk munkásosztályát és parasztságát már az első perctől kezdve a szolidaritás eltéphetetlen szálai fűzték a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalomhoz. Ezt bizonyít­ja annak a több mint százezer magyar in­ternacionalistának hősi példája, akik a szovjethatalom védelmére fogtak fegyvert a polgárháború éveiben. A magyar nép soha nem felejti el, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom vörös csillagos katonái hozták el számára 1945 tavaszán a szabadságot, és történel­münk gyökeresen új fejezetét nyitották meg ezzel. Mindig kegyelettel emlékezünk a szabadságunkért életüket áldozó hősök­re, akik azért ontották vérüket, hogy mi emberhez méltóan élhessünk. Jól tudjuk, hogy 1945. április 4-e, a né­pi demokratikus forradalom, nem győzhe­tett volna 1917. októbere nélkül. Ezért méltán nagy ünnepe november 7-e a ma­gyar népnek is. A történelmi múlton, az eszmei-politikai közösségen túl összeköt bennünket a kölcsönös érdekeltség orszá­gaink szocialista építőmunkájának sikerei­ben, közös felelősségünk a szocializmus, a béke és a társadalmi haladás ügyének győzelméért. Felismerik ezt azonban az ellenfeleink is, ezért követnek el min­dent, hogy éket verjenek közénk. Meddő próbálkozás, mert soha nem felejtjük a történelmi tanulságot, amelyet Kádár Já­nos elvtárs így összegezett: „Szóvjetellenes kommunizmus nem volt, nincs, és nem is lesz soha!...” Egész eddigi sorsunk és puszta létünk is arra int, hogy mint a sze­münk fényére, úgy vigyázzunk a Szovjet­unióhoz fűződő testvéri kapcsolatainkra, óvjuk együttműködésünk zavartalanságát, munkálkodjunk szüntelen gazdagításán, továbbfejlesztésén. Együttműködésünk ma már a társadal­mi élet minden területére kiterjed, és egy­aránt érezteti jótékony hatását népgazda­ságunk fejlődésében, politikai viszonyaink erősítésében, a kultúra széles körű terjedé­sében is. Egy világhatalom és egy kis or­szág viszonylatában ilyen egyenjogú, a köl­csönös érdekeket szem előtt tartó kapcso­latra még soha nem volt példa az orszá­gok és az államok történetében. Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom és a szocialista építés gyakorlata a Szovjetunióban, és a többi testvéri szocia­lista országban, egyaránt bizonyítja a marxizmus—leninizmus általános érvényét, amely maga is gazdagodott és továbbfej­lődött a forradalmi gyakorlat tapasztala­tainak elméleti általánosításával. Eddigi utunk tanulságai arról győztek meg minket: nemzeti létérdekünk ezekből a tapasztalatokból okulni, a hazai, sajátos körülményeknek megfelelően alkalmazni. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom arra tanít minket: semmi sem drágább ne­künk, mint a dolgozó nép hatalmának szüntelen erősítése és védelme. Történelmi küldetésünk, hogy óvjuk és minden nap tovább szilárdítsuk a munkás-paraszt szö­vetséget, amely e hatalom politikai alap­ja. Ugyanígy kötelességünk küzdeni a sze­lesebb értelemben vett szövetségi politi­kánk sikeréért, a szocialista népi-nemzeti egységünkért. Nem feledkezhetünk meg egy pillanatra sem arról, hogy szakadatla­nul erősítsük a munkásosztály pártjának politikai vezető szerepét a társadalmi fo­lyamatok irányításában, a szocialista álla­miság és a szocialista demokratizmus fej­lesztése közepette. E törekvésünk sikere egyben minden további előrehaladásunk kulcsa. A Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom nyitotta egész korszak azonban arra is megtanított minket, hogy különleges fi­gyelmet fordítsunk a gazdasági kérdések­re, a termelőerők szüntelen fejlesztésére. Ezekkel összhangban kötelességünk fejlesz­teni a szocialista termelési viszonyokat, és így emelni a nép jólétét. Soha nem téveszt­hetjük szem elől: a szocializmus eszméje az emberért született, a valóság sem szol­gálhat senkit és semmi mást. A szocialista forradalom gyökeresen átalakítja a társadalmi viszonyokat. Ezért is szerves része a kulturális forradalom, a következetes osztályharc végigvitele az ideológia területén is. Most, amikor a két világrendszer harcában rendkívül megnö­vekedett az ideológia szerepe, de előtérbe került, mint a belső fejlődés szükséglete is, különösen nagy jelentőséget tulajdonítunk az elmúlt hat évtized minden ilyen jellegű tapasztalatának. enin 1920-ban azt írta, hogy az orosz példa minden országnak mutat egyet- mást, méghozzá igen lényegest. A törté­nelem ezt az előrelátást már sokoldalúan bebizonyította. Természetesen nem mecha­nikus másolás igényéről van szó; ettől elsősorban Lenin óvott mindenkit. A Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom méltó ünneplése egyet jelent tanulsá­gainak alkotó szellemű hasznosításával. Október szelleme, a lenini eszmék jegyé­ben munkálkodunk pártunk irányvonalá­nak valóra váltásán, a fejlett szocialista társadalom felépítésén. Ez a mi dolgunk, és elvégezzük becsülettel. De most, az ünnep alkalmából munkánkban egy pillanatra megpihenve, tekintetünk a szovjet ember felé fordul. Arra az emberre nézünk mély­séges tisztelettel és a testvér szeretetével, akiről így szólt L. I. Brezsnyev, az SZKP XXV. kongresszusán: „...És végezetül, az utóbbi hatvan év legfőbb eredménye — maga a szovjet ember. Az az ember, aki a kivívott szabadságot a legnehezebb har­cokban is meg tudta védeni. Az az ember, aki építette a jövőt, nem kímélve erejét, és nem sajnálva semmilyen áldozatot, aki, miközben kiállt minden megpróbáltatást, maga is teljesen megújult, egyesítette ma­gában az eszmei meggyőződést és a hatal­mas életenergiát, a kultúrát, a tudást és azt a képességet, hogy mindezeket hasznosít­sa. Az az ember, aki forrón szereti hazá­ját, egyszersmind következetes internacio­nalista volt és marad...” Ünnepünk, a lenini Nagy Október 60. évfordulóján szívünk minden melegével köszöntjük valamennyiünk álmának, a kommunizmusnak diadalmas építőjét, a szovjet embert!

Next

/
Oldalképek
Tartalom