Népújság, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-22 / 274. szám
Hétfő esti külpolitikai kommentárunk: Veszélyes illúziók A'történelem ismét groteszk helyzetet produkált. Síadat (aki abban a Dávid királyról elnevezett hotelben lakott, amely ellen egykor a Begin által vezetett terrorcsoport egyik emlékezetes támadása történt) újságírók előtt azt mondta az izraeli kormányfőnek, meghívja a Sinai-félszigetre. — Nem — válaszolta kedélyesen Begin — oda én !~ 'vom meg önt... Amikor e sorokat írjuk, még nem ismeretes a látogatás konkrét eredménye és az sem, van-e egyáltalán ilyen eredmény. De ez a dialógus — bármi áll- joh is az esetleges közleményben — mélységesen jellemzi e látogatás egész képtelenségét. Félreértés ne essék: éppen a szocialista országok szálltak — és szállnak — síkra a közel-keleti dilemma békés rendezéséért. Minden békeszerető ember számára zeneként hangzanék Szadatnak az a jeruzsále- mi kijelentése, amely szerint remélni lehet, hogy az 1973-as konfliktus bizonyul majd az utolsó izraeli— arab háborúnak —, ha ennek a kijelentésnek valódi alapja lenne. A látogatás ténye önmagában ugyanis semmiképpen sem az! Nem lehet elégszer ismételni: nehéz megjósolni, mit hoz a közeljövő. Az azonban cáfolhatatlan, hogy ez a látogatás, így egyszerűen nem jelenthet megoldást egyetlen igazi kérdésre, egyetlen komoly dilemmára sem. Miért? Mindenekelőtt azért, mert a közel-keleti konfliktus közismerten sosem volt úgynevezett bilaterális (kétoldalú) kérdés, amelyet Kairó és Tel-Aviv egymás között megoldhat. A problémát éppen az teszi oly bonyolulttá, hogy több — nagyon különböző jellegű — érintettje, résztvevője van. Izrael (és persze az Egyesült Államok) mindig is azon tevékenykedett, hogy tovább élezze az amúgy- is létező arab ellentéteket, mint tudjuk, nem eredménytelenül. Az azonban, hogy a „kulcsországnak” számító Egyiptom államfője ilyen látványosan „önn- állósítja” magát, ennyire nem törődik az összarab érdekeknek még a látszatával sem, izraeli körök bevallása szerint is több volt, mint amennyit Jeruzsálemben remélhettek. Ebből a nézőpontból csaknem másodrendű kérdés, miben- egyezett meg Szadat és Begin. Az utazás ténye önmagában olyan gesztus, amely úgy okoz feltétlenül kárt az összarab ügynek, hogy a jelek szerint nem használ a közel-keleti békének sem. Kairó és Tel-Aviv bármilyen kétoldalú, másokat kizáró megállapodása egyszerűen nem termthet valódi békét az olajfák alatt — arra viszont nagyonis alkalmas, hogy megalapozatlan, azaz veszélyes illúziókat keltsen. „Nem lesz több háború, vérontás és fenyegetőzés Sajtóértekezlet Jeruzsálemben Anvar Szadat egyiptomi elnök izraeli látogatása utolsó napján, hétfőn délután vendéglátójával, Menahem Begin izraeli kormányfővel közös sajtóértekezletet tartott Jeruzsálemben. A nagy érdeklődéssel várt sajtókonferencián mindkét fél a megkezdett párbeszéd folytatásának szükségességét hangoztatta. A kormány sajtóközpontjában összesereglett újságírók előtt az egyiptomi államfő bejelentette, hogy Begin izraeli kormányfőnek jogában áll Kairóba látogatni és felszólalni az egyiptomi nemzetgyűlés ülésén, de erre a látogatásra csak egy későbbi időpontban kerülhet sor. Az izraeli kormányfő ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy bizonyos, közösen megvitatott megfontolások alapján egyetért a látogatás elhalasztásával. Anvar Szadat elmondta, hogy izraeli tárgyalópartnereivel egyetértett a béke alapelveit illetően, a „béke lényegét tekintve azonban nem jutottunk meg'Uapo- dásra”. „Ezt Genfben fogjuk megvitatni” — fűzte hozzá. A továbbiakban azt hangoztatta, hogy területi kompromisszumok alapján nem jöhet létre a béke, mert bármilyen területi engedmény terjeszkedést jelentene Izrael számára. „A mi földünk számunkra szent” — jelentette ki Szadat. „Néhány négyzetkilométernyi terület itt vagy ott nem ad nagyobb biztonságot Izraelnek”. Válaszképpen erre a megjegyzésre az izraeli kormányfő sietett kijelenteni: „Akárcsak Szadat elnök, én is elismerem, hogy a mi földünk a miénk és számunkra is szent”. „A legfontosabb most az, hogy elmenjünk Genfbe’’ —- hangoztatta Szadat elnök, majd azt fejtegette, hogy ez a lépés automatikusan meg fogja oldani az összes függőben levő problémákat. Kijelentette, hogy jeruzsálemi látogatása a jelenleg fennálló nézeteltérések ellenére lehetőséget teremt a lényegi kérdések, köztük a biztonság és Begin: Szadat egyiptomi elnök izraeli látogatása tiltakozást váltott ki az arab világban: Libanon megszakította a diplomácia? kapcsolatokat Egyiptommal. Képünkön: libanoni tüntetők Nasszer egykori elnök fényképével vonulnak Bejrut főútcáján. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) a palesztin állam problémájának megoldására. Az egyiptomi államfő végezetül köszönetét nyilvánította az izraeli kormányfőnek és az izraeli népnek a meleg fogadtatásért, és annak a reményének adott hangot, hogy a béke megteremtését célzó legújabb kezdeményezéseknek folytatásuk lesz. A közös sajtókonferencián Begin kormányfő a maga részéről a látogatás rendkívüli- ségét emelte ki és sikeresnek minősítette az egyiptomi elnök izraeli utazását. Hangsúlyozta, hogy vendégével kölcsönösen ígéretet tettek arra, hogy „nem lesz több spihéború-, vérontás és fenyegetőzés”, A genfi konferenciáról szólva az izraeli kormányfő kijelentette: Szadat- tal megállapodtak abban, hogy a palesztinok „megfelelően képviselve lesznek” a tanácskozáson. Begin befejezésül elmondta, hogy Egyiptom és Izrael párbeszédének folytatása „helyszín kérdése” és azt hangoztatta, hogy Szadat izraeli látogatásának célja a béke érdekében történő komoly tárgyalások megindítása volt nemcsak Egyiptom és Izrael, hanem Izrael és többi arab szomszédja között is. Az egyiptomi államfő izraeli látogatásának befejezésekor izraeli kormánynyilatkozatot tettek közzé. A dokumentumban az izraeli kormány azt az óhaját juttatja kifejezésre, hogy a látogatást követően folytatódjék a két fél párbeszéde, és annak a reménynek ad hangot, hogy ezen az úton létrejöhet Izrael és a környező arab államok békeszerződése a genfi konferencián. (MTI) Üdvözlő távirat Az MSZMP Központi Bizottsága nevében Kádár János táviratban köszöntötte M. A. Szuszlovot, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagját, a Központi Bizottság titkárát 75. születésnapja es az Októberi Forradalom Érdemrenddel történt kitüntetése alkalmából. (MTI) Soares Madridban Hétfőn délben háromnapos hivatalos látogatásra Madriba érkezett Mario Soares portugál miniszterelnök. A kormányfőt a madrid-barajasi repülőtéren spanyol kollégája, Adolfo Suarez miniszterelnök fogadta. Mario Soarest röviddel megérkezése után kihallgatáson fogadta I. János Károly király, majd a Moncloa-palotában megkezdődtek a két miniszterelnök tárgyalásai. Repülőszeren« esétíenség Vasárnap virradóra a Madeirái Funchal repülőtere közelében leszállás közben szerencsétlenül járt a TAP portugál repülőtársaság egy Boeing 727-típusú utasszállítórepülőgépe. A Brüsszel—Li- szabon—Funchal vonalon közlekedő gépen az első jelentések szerint mintegy lilO ember tartózkodott, s közülük a helyszínen több mint százan életüket vesztették. A helyi hatóságok azonnal megkezdték a mentési munkálatokat. A Boeing 727 kigyulladt é» a tengerbe zuhant. Több mint 50 sérültet ak funchali kórházba szállítottak, közülük reggelre mint-v egy húszán belehaltak sérti*-* léseikbe. Nem végleges adatok szerint a katasztrófánál*^ . 123 halálos és 41 sebesült ál—,,, dozata van. , rteq f iA^VNAAA/yWyNAAAAAAAAAAAAA/VA/kAAAA<A*AA/S/SAA*AAA*A*^VSAA^AAAAAAAA^* „ Energiacsomag karácsonyra Megkapni akarván az energiatörvények csomagját karácsonyra, Jimmy Carter kellemetlen meglepetésben részesítette majd egy tucatnyi külföldi kollégáját: elhalasztotta nagy hanggal meghirdetett november végi körútját. Amivel legalábbis elérte, hogy immár nemcsak az amerikai belpolitika fordulatait árgus, szemmel vizsgáló szakértők figyelik Carter ka- pitóliumi energiacsatáját és azt, mennyi tekintéllyel kerül ki belőle, hanem a szélesebb világközvélemény is. Az viszont erősen kérdéses, hogy a külföldi utazás elhalasztása meghatja-e a kongresszus két házának tagjait. Siónoki általánosságok A nagy kérdés most az, hogy mennyi marad meg Carter áprilisban előterjesztett energiatörvény-csomagjából, miután a képviselőház és a szenátus többször szétszedte és a maga szája íze szerint összerakta, hogy végül a két ház erősen eltérő változatát keserves csatában egyeztetve, a törvénykomplexumot aláírásra prezentálják az elnöknek. Amint legutóbbi televíziós beszédében Carter — nyilvánvalóan a kongresszust figyelmeztetve — nyomatékkai hangsúlyozta, hogy akkor írja alá a 0 Nwiism 1817. november 32., kedd törvényeket (az energiacsomag öt törvénytervezetből áll), ha három „alapvető feltételt” sikerült biztosítani a kongresszusi átformálás nyomán is. A három mérce, amellyel Carter a törvénycsomagot megmérni óhajtja, persze szónokian általános: legyen a törvény kiegyensúlyozott, tehát az energiafogyasztók se veszítsenek sokat, és a termelők se érjenek el csillagászati profitokat; egyaránt szolgálja az energia- tartalékok megőrzését és új energiaforrások feltárását; és ne terhelje meg túlzottan az amúgyis súlyosan deficites szövetségi költségvetést Ezek a carteri általánosságok — miként maga a kongresszusi csata is — jelzik a célt: oly módon átalakítani az amerikai energiafogyasztási szokásokat, hogy az ország riasztóan növekvő olajimportja csökkenthető legyen és ebben az átalakításban megteremteni a szerteágazó érdekek összhangját. A 435 képviselőt és a 100 szenátort, hónapokkal ezelőtt „kezelésbe vették” az üzleti érdekeltségek lobbystái, akik pontosan tudjuk, hogy az energiaárszint, a fogyasztáscsökkentő adók és a többi szabályozás minden centje mil- liárdokat vesz ki egyesek zsebéből és tesz bele a másokéba. ’(ét dollár a piaion Az elnöki javaslat például 1,75 dollárban szabná meg ezer köblábnyi földgáz árát (ez volna a plafon), a képviselőház ebbe belement, a szenátus viszont az új föltárások árellenőrzését teljesen megszüntetné. A jelenlegi plafon 1,47 dollár, s a két ház egyeztető bizottsága pillanatnyilag a kétdolláros plafon közelében jár, amit — a csomag e részét — a Fehér Ház egyelőre megvétózni ígért. Az olajtermelésnél új adókat akarnak kivetni, amit más eszközökkel kompenzálnának a fogyasztóknak. A benzinárak ilymódon az elkövetkező három évben fokozatosan érnék el a nyugateurópai szintet, ami egyfelől igazán elegendő ösztönzést adna az Egyesült Államokon belüli olajfeltárásnak és kutatásnak, másfelől rákényszerítené az autóipart a benzinpazarló típusok módosítására. Ehhez járulna még a kedvezőtlen fogyasztású, „benzinzabáló” kocsik további adóval való büntetése, vagy a fokozatosan érvénybe lépő gyártási tilalom. Carter ugyan szerette volna a nagykocsik pótadóját közvetlenül visszatéríteni kisfo- gyasztású kiskocsik vásárlóinak, (adókedvezménnyel), ezt a tervet azonban a két ház — az autóipar nyomásira — elvetette. (Hiszen ez a külföldi kocsikat tenné még vonzóbbá.) A csomag része még olyan pótadók és adókedvezmények rendszere, amely ösztönzi az üzemeket a szén fokozottabb ' felhasználására, a lakóházak tulajdonosait az energiaőrző szigetelés bevezetésére. Egyszerre mindent Mivel az olajipar a mindenképpen bekövetkező árszintemelkedésben nagy lehetőséget szimatolt, nemcsak a carteri programba beleülő új feltárások ösztönző árait akarja megszerezni, hanem a mar meglevő olaj- és földgázforrások minden árkont- rolljától is meg akar szabadulni. Vagyis az olajtöke egyszerre akar mindent: új árszabási lehetőségeket és profitjai kisebb megadóztatását (amit az új energiaforrások keresésével indokolnak.) Carter és a két ház liberálisai ennek elkerülését ígérik, az elnök egy ingerült pillanatában kirohant az olajtöke ellen, csakhogy a szenátusban kulcsszerepet tölt be az energiacsomag összeállításában a pénzügyi bizottság feje, Russel Long Louisiana-i szenátor, aki történetesen több milliós olaj részvénycsomag tulajdonosa. Az amerikai fizetési mérleget rettenetesen megterhelő, évi 45 milliárd dolláros olajimport csökkentése olyan > érv, amely elnököt és kongresszust egyaránt valamilyen törvénycsomag összetákolá- sára kényszeríti. A részletek azonban perdöntőek, hiszen nemcsak Carter kapja a belpolitikai győzelem vagy vereség csomagját karácsonyra, hanem 220 millió amerikai számára dől el a mostani viták során: mennyivel többet fizet ezután benzinért, villanyáramért, és egyáltalán mindenért, ami a modern életben az olajtermékek fel- használásával készül. Avar János Volt-e ötödik tagja a „négyek bandájának <( 7 Alekszandr Lavrentyev, az APN politikai hírmagyarázója írja: Számos megfigyelő határozott véleménye szerint ez a kérdés valójában már el- döntöttnek tekinthető. A Csiang Csing-féle csoport hívei, a „négyek bandája” ellen indított tisztogatás óta eltelt egy év után a háttérben magának Maonak a körvonalai kezdenek kibontakozni, Ennek a nézetnek a hívei meglehetősen meggyőző bizonyítékokkal rendelkeznek erre vonatkozólag. Mindenekelőtt azzal, hogy politikai okokból mind több személyt tartóztatnak le és végeznek ki az elhunyt Mao Ce-tung egykori környezetéből. Azok számára, akik az új kampányban az elhunyt elnök közvetlen bírálatát látják, számottevő érvekként szolgálhatnak azok a korrekciók, amelyeket Hua Kuo- feng és Tjeng Hsziao-ping eszközölt sürgősen Mao Ce-tung néhány elméleti tételében. Például: a jelenlegi pekingi vezetők bírálják azt a Mao- féle koncepciót, hogy „a forradalom eiőbbrevaló a rizs- termelésnél”. Sürgetik a kulturális forradalom idején háttérbe szorított gazdasági, oktatási és tudományos problémákkal szembeni magatartás megváltoztatását. Az új kínai vezetők mindazonáltal gondosan ügyelnek arra, hogy a kibontakoztatott harcot ne kapcsolják össze Mao nevével. Ellenkezőleg, igyekeznek olyan színben feltüntetni az elhunyt elnököt, mint a pozitív gazdasági tendenciák hordozóját, mint a műszaki fejlődés hívét, mint a tudományos és műszaki értelmiség éj a kulturális személyiségek pártfogóját, Tehát úgy állítják be a dolgot, mintha kizárólag a párt és állami hatalmat gyakorló négyek bandája ferdítette volna el az utasítások lényegét. Mindenáron azt igyekeznek bizonyítani, hogy a Csiang Csing-féle csoportosulás szétzúzása a végzetes szakadástól mentette meg a pártot, vérontástól az országot és a súlyos szenvedésektől a népet. A cél kétségtelenül az, hogy megmentsék az elhunyt vezért a teljes diszkreditálódástól, s biztosítsák maguknak azt a lehetőséget, hogy politikai irányvonaluk szilárdítására továbbra is felhasználhassák a maoizmus jelszavait, s irányvonalukat továbbra is alkalmazhassák a Peking- ben folyó elkeseredett hatalmi harcban. Teng Hszíao- píng, aki Maonál kétszer is kegyvesztett lett, ezért tartózkodik egyelőre attól, hogy közvetlenül bírálja Kína nemrég még teljhatalmú urát. Ezért folytatja a harcot Mao ellen Mao zászlaja alatt. Miután az államtanács elnökhelyettese és a kínai hadsereg vezérkari főnőké lett, minden erejét annak szenteli, hogy eltávolítsa a hatalomból azokat a „fiatalokat”, akik a kulturális forradalom óta léptek be a pártba, vagyis a 35 milliós párttagság csaknem felét. — Mindezek után a világot lényegében egyetlen probléma foglalkoztatja — írja végezetül a kommentátor. — Nevezetesen az, hogy Peking rálép a maoista he- gemonisztikus tervek realizálásához vezető gyakorlati útra. Erről tanúskodnak egyébként azok a konkrét lépések, amelyek a kínai hadsereg modernizálását és bővítését célozzák, valamint az a tény, hogy Peking korszerű fegyvereket vásárol Nyugaton. ■;*mmt** (MTD
