Népújság, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-20 / 273. szám
Heti külpolitikai összefoglalónk Két hír - két kép Dániából-I HÉT CÍMSZAVAKBAN: Losonczi Pál Mexikóból tovább utazik Ecuadorba — 5 Az arab külügyminiszterek értekezlete Tuniszban — < Ülésezik az ENSZ apartheid-ellenes bizottsága — A < csehszlovák külügyminiszter Törökországban. 5 Nyugatnémet szociáldemokrata pártkongresszus Ham- < < burgban — Szomália egyoldalúan felbontja a Szovjet- < unióval kötött barátsági szerződését és folytatja katonai < akcióit Etiópia ellen. { <jsbpa £ Az iráni sah fegyvervásárlásokról és az olajár rögzítéi séröl tárgyal Washingtonban — A Szíriái és az egyip< tömi elnök találkozója. MOH Spanyol hadihajókat irányítanak az afrikai partokhoz H nyugat-szaharai viszály éleződése miatt — A szov< Jet—amerikai gazdasági bizottság ülése — Leszerelési } viták az ENSZ-ben. < < '£i\liíK Lázár György nem hivatalos látogatásra Ausztriába uta- $ zik — Andreotti olasz kormányfő Kanadában. < < LOMHÁT Szadat Izraelbe utazik, az egyiptomi elnök látogatását 5 hevesen bírálják az arab világban — Befejeződik a ^ görög választási kampány. | ✓V v w vvvNA.VVV^A/VVVVVVVVVw/S<\*A/WS/'^VVVV\<V>A/V*VVNA»VVNA^VV/VVWV>^VV A hét 3 kérdése Európában sincs politikai szélcsend, hiszen a belgrádi találkozó keretében folytatódik a vita, s a most záruló héten öt kelet—nyugati találkozóra került sor külügyminiszteri, vagy még_ magasabb szinten, de a fő figyelem a Közel-Keletre, valamint „Afrika szarvára" irányult. Mindkét térségben jelentős események zajlanak ... t l. Mi a visszhangja Szadat különös elhatározásának? Gondban volt az izraeli külügyminisztérium proto- kollosztálya: olyan viharos gyorsasággal történt megegyezés Szadat egyiptomi elnök izraeli útjáról, hogy az utolsó percekben készítették az arab ország kétcsillagos zászlóit és szerezték meg az egyiptomi himnusz kottáit. Negyvennyolc esztendő óta ugyanis nem került sor hasonló találkozóra, utoljára 1919-ben tárgyalt egymással Wéizmann, Izrael későbbi államelnöke és Fejszál akkori iraki király. A meglepetés indoklásául azonban nem kell a régebbi múltba visszamenni, hiszen november elején az egyiptomi államelnök még egyértelműen leszögezte, hogy nem hajlandó küiön megegyezéseket kötni Izraellel. A világpolitikában természetesen ritkán szerepel a „lehetetlen” kifejezés., néhányszor már tanúi lehettünk váratlan és szabálytalan keretek között történt utazásoknak. Ezek megítélésénél nem a szokatlan formák a lényegesek, hanem a tényleges tartalom. Ha Szadat egy olyan izraeli állásfoglalás birtokában utazna, hogy a megszállt területekről hajlandók visszavonulni és nem akadályozzák egy palesztin állam létrehozását, akkor legtöbb arab ország vezetői aligha emelnének szót a tárgyalások ellen, amelyek értelemszerűen a genfi béke- konferenciát is elősegítenék. Csakhogy Begin, izraeli kormányfő a Szadat utazás előestéjén újra elvetette ezeket a jogos igényeket, sőt azt is helyeselte, hogy folytatódjék új izraeli települések létesítése a Jordán folyó túlsó partján, amely elvileg palesztin terület. Az arab világban ezért mélyreható felháborodás kíséri a Szadat-utat, Szíriában, Líbiában, Irakban, Kuvait- ban és több országban rendkívül éles bírálatok hangzottak el. Hiábavalónak bizonyult Szadatnak az a törekvése is, hogy Damaszkuszban meggyőzze Asszad elnököt látogatásának célszerűségéről. Értetlenül fogadja a híreket az egyiptomi közvélemény is, jó példa lehetett Fahmi külügyminiszter lemondása, majd utódjának Q Himsős 1977. november 20., vasarnap két óra múlva történt leköszönése. A Khaled Mohied- din vezette baloldali párt hangsúlyozta, hogy ez az utazás a megfelelő körülmények biztosítása nélkül, súlyos károkat okozhat az arab ügynek, miután még jobban megroppant ja az arab egységet és elvonja a figyelmet Genf sürgető előkészítéséről. Akármit is mond ugyanis az egyiptomi elnök a Knesz- szetben, az izraeli parlament jeruzsálemi épületében, ha a Begin-kormány a régi vágányokon halad tovább. (A ki- szivárgott hírek szerint maga Washington arra ösztönözné Izraelt: legalább valami látszatengedményt tegyen, hogy Szadatnak ne kelljen teljesen üres kezekkel hazatérnie — de vajon formális „pótcselekvések” helyettesíthetnék-e az igazi rendezést á Közel-Keleten?), s ha az egyiptomi elnök sietett bejelenteni, hogy az Al- Aksza mecsetben — Jeruzsálem arab negyedében — a ma éppen esedékes Nagy- bajrám ünnep alkalmából együtt akar imádkozni palesztin testvéreivel, jogos kérdés, hogy az érdekeltek megelégednek-e az imádsággá} független államuk kikiáltása helyett... 2. Mi történik „Afrika szarvánál?” Jó féléve tartanak már a Szomáliái kormány katonai műveletei, hogy elfoglalják az Etiópiához tartozó, hazánknál mintegy hétszer nagyobb, másfél millió nomád pásztor lakta ogadeni térséget. Szomália területi követelései meglehetősen régi keletűek s a határproblémák, mint a többi hasonló viták Afrikában, a gyarmati rendszer súlyos öröksége. Ami a legsajnálatosabb, hogy Mogadishu, amely a kirábbi császári rendszer alatt távoltartotta magát minden fegyveres akciótól, most az etióp haladó fordulat után, amikor az új kormánynak a különböző belső és külső frontokon nagy nehézségeket kell legyűrnie rátámadt szomszédjára. Pedig Szomáliái haladó törekvésekkel indult, de a nacionalista-soviniszta szenvedélyek elhatalmasodtak politikájában, s ezt az irányváltást a reakciós erők, például Szaúd-Arábia is ösztönözték. A szocialista országok türelmes diplomáciai tevékenységgel igyekeztek békés úton feloldani az ellentéteket, de Szomáliái részről elutasították ezt. Amikor pedig segítséget nyújtottak a szorongatott Etiópia védelmére, Szomália egyoldalúan felbontotta a Szovjetunióval 1974-ben kötött barátsági szerződését és megszakította diplomáciai kapcsolatait Kubával. (A hivatalos etióp kormánynyilatkozat megcáfolta, hogy kubai csapatok harcolnának Oga- denben — Szomália ugyanis ízzel indokolta lépését.) A TASZSZ közleménye nyomatékosan aláhúzta, hogy a barátságtalan lépésért Szomália viseli a felelősséget. A Szovjetunió és a szocialista országok ugyanakkor a jövőben is mindent elkövetnek azért, hogy Etiópia megvéd- hesse magát, megvalósíthassa haladó törekvéseit s a stratégiailag oly fontos válságterületen helyreálljon a béke. 3. Hogyan zárult a nyugatnémet szociáldemokraták hamburgi kongresszusa? A modern hamburgi kongresszusi központban tartották meg az SPD, a nyugatnémet szociáldemokraták pártértekezletét, s ez egyúttal hazai pályát jelentett Schmidt kancellárnak, aki az északi kikötővárosból származik. Az otthoni vidék oltalmára azonban nem volt szükség, hiszen a kormányfő megnövekedett tekintéllyel jelent meg a tanácskozáson, s a párt mindhárom vezető személyisége Brandt, Schmidt és Wehner megőrizte addigi posztják. A nagy viharok elmaradtak, de a szociáldemokrata kongresszust azért egy sajátos tudathasadás jellemezte. Érthetően támogatják a kormányt — úgyis, mint kormánypárt s különben is csak jobbra kínálkozna más reális választási lehetőség —, viszont sok minden elégedetlenségre adhat okot, a növekvő munka- nélküliségtől a kabinet nem ritka következetlen cselekedeteiig. így aztán 817 határozati javaslat érkezett a pártszervezetektől, ezek főként bíráltak, ám a pártegység szükségességét hangsúlyozva, elkerülték az élesebb összeütközéseket. Az SPD tehát láthatólag tovább követi eddigi útját s a párton belül a centrum van előtérben. Ez a valódi változások elkerülését, a feltétlen NATO-hűséget jelenti. Az NSZK keretei között azonban kétségkívül sokkal pozitívabb alapállással, mint a CDU—CSU vonala, s ez mindenekelőtt nemzetközi enyhülésre, az európai politikára, a kelet—nyugati viszonylatokra vonatkozik. Ennek jegyében, éppen most, a kongresszust követően kerül sor a kancellárnak — a terroristák kirobbantotta válság következtében korábban elhalasztott — varsói útjára is. Réti Ervin Görög választások Karamanlisz győzelmét várják Görögország mintegy hat és fél millió szavazásra jogosult állampolgára vasárnap az urnák elé járul, hogy a 300 tagú parlament 288 képviselői helyéről döntsön. A választásokon 15 politikai párt és csoportosulás 2150 jelöltje indul, s a 288 mandátum eldöntése után a fennmaradó 12 helyet a legtöbb szavazatot elérő pártok képviselői között osztják el. A vasárnapi választásokon induló pártok többségének programját csak árnyalatok választják el egymástól. Világos, határozott, valódi alternatívát nyújtó programmal csak a Görög Kommunista Párt lépett fel. Az illegalitás nehéz évei után. a fasiszta rendszer megdöntése óta, másodszor indul a párt a parlamenti választásokon, s ezúttal mind az 56 körzetben állít jelölteket. A párt programja tükrözi azt az eltökéltséget, amellyel a görög kommunisták hazájuk aktív részvételét sürgetik az enyhülési folyamatban, a béke és a biztonság megszilárdításában. A GKP követeli a amerikai támaszpontok bezárását, az ország teljes kilépését a NATO-bói. Hírügynökségi jelentések szerint a vasárnapi választások záró akkordjaként pénteken Athénban nagy tömeg előtt beszédet mondott Kar- manlisz kormányfő. Szombaton Görögországban politikai „csendes-pihenőt” tartottak, s vasárnap reggel megkezdődik a szavazás. Athéni megfigyelők —, noha szavazatveszteséget jósolnak — biztosra veszik Karmanlisz pártjának győzelmét. KORSZERŰ DÁN ÉPÍTKEZÉS. Érdekes, új típusú, előregyártóit elemekből épített lakóházak Koppenhága egyik délnyugati negyedében. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) SOKSZOROSAN ..KITÜNTETVE". Több mint negyven éve gyűjti a különböző katonai és polgári kitüntetéseket a képen látható dán férfi: Olaus Nielsson nyugdíjas mérnök. A hatalmas gyűjtemény ma már nyilvános múzeum. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Kubai jelenlét Afrikában Az amerikai külügyminisztérium egyik szóvivője a minap kijelentette, hogy az Afrikában „tapasztalható fokozódó kubai jelenlét” különösen aggasztja Washingtont. Valószínűleg nem tetszik nekik, hogy a szocialista országok szakembereket küldenek a fejlődő országokba — természetesen az utóbbiak kérésére —. s ezek a szakemberek segítséget nyújtanak a gazdaság fellendítéséhez, a hasznos ásványok felkutatásához, újabb iparágak létrehozásához, vagy éppen ahhoz, hogy egészségük, sőt életük kockáztatásával gyógyítsák az ottani lakosságot. Igaz, hogy a szocialista országok jelentős gazdasági és műszaki segítséget nyújtanak a fejlődő országoknak. Csupán a Szovjetunió műszaki közreműködésével 998 üzem és más létesítmény épült és épül ezekben az országokban, közülük több mint 50 már működik is. Hétköznapok Fiatvároshan (4.) Bor, sajt és a Közös Piac Elgondolkoztató és megkapó a kép, ami a vonat ablakából kitekintő turistát fogadja: minden talpalatnyi földet zöldségeskertté, virágágyássá művelnek Észak-Olaszország- ban. Nem csupán a modern lakótelepek sokemeletes tömbjeinek tövében, de még a pályaudvarok szabadon maradt pár négyzetméterén is piciny kerteken akad meg a tekintet. A sok évezredes városi civilizáció éppen hogy közelebb hozza az embert a földhöz, a természethez. 1. Piemontében nehéz lenne magyar szabású falvakat találni. Az, amit itt falunak neveznek, szabályos kisváros, centrummal, kereske- deli negyeddel, városházával. A történelmi múlt és a jelen összefonódik, az olaszok őrzik a hagyományokat. Nem csupán életmódjukban, de a vidéki építkezésben is. A korszerű anyagokból, modern technológiával felhúzott vidéki házak magukon hordják még talán a hajdani római villák stílusát is. A föld nem tagadja meg a kétezer éves gondos művelést,1 amely az utóbbi években egyre intenzívebbé válik. A paraszti birtokok elaprózódtak, kísérőink szerint átlagban 3—4 hektárosak. A földművesek sokféle géppel művelik meg a kis parcellákat, a különböző teljesítményű traktorokon kívül vannak kombájnjaik, s másfajta mezőgazda- sági masináik is. Október végén még tart a szüret. Az Alpok déli lejtőin hatalmas mennyiségű bor- és csemegeszőlő terem. A szőlőskertek végigkísérnek az utak mentén, s az asztalsze- rűen szétterülő pergolák felkúsznak egészen a magasba törő havasok lábáig. (Az Aosta-völgyben a Móht Blanc alján ezerháromszáz méter magasan is bő termést hozna a helyi fajták.) 2. Az Expressz-csoport busza Albába ér. Középkori kisváros ez is. Szűk, kanyargós. árkádos utcácskái, festői terei valamikor a XV—XVI. században épülhettek. A városházán az „Ellenállás termébe” vezetnek. Ez a kisváros ugyanis 1944-ben 23 napig, „független partizánköztársaság’' volt. (Az albaiak, ahogy ezt a városháza egyik tisztviselője elmondja, mindig is „rebellisek” voltak. Ez volt az egyetlen város egész Olaszországban, amely Mussolini hatalomra jutása után sem volt hajlandó fasiszta magisztrátust választani, s a korábban szabadon választott városatyák, illegálisan irányították tovább A1 f>á t.) Albában ma 32 ezren laknak, s a városban egyre nagyobb jelentősége van az iparnak. Igaz, az albaiak még ma is elsősorban szőlőtermelőknek, borászoknak vallják magukat. Itt van Olaszország egyik borászati főiskolája is. A hagyományok erősek, s a/, utcán régi házak pincéiből felcsap a bor illata. A városháza előtt testes, idősebb férfi állítja meg kísérőnket. A pergő szóváltásból hamarosan kiderül, hogy csupán barátságos, beszélgetés. Az ötven év körüli férfiú nem más, mint a helyi állomásfőnök. Pierro Maistre Álba szocialista tanácsnoka, egykori partizánparancsnok. örül, hogy magyarokkal találkozik. Az albaiak már régen szeretnének egy magyarországi várossal testvérkapcsolatba lépni, ök már ki is választottak egy ilyet, a közös hagyományok alapján Tokajt. 3. Aibából egy másik piemontei faluba-kisvárosba Caramagnába, az Osella sajtgyárba megyünk. Nyolcvanötén dolgoznak a családi tulajdonban levő kisüzemben. Bennünket Valerio Alesso vegyészmérnök, az üzem műszaki vezetője kalauzol. Ossoláéknál tizennyolcféle sajtot gyártanak, ebből kettőt Valerio kísérletezett ki. Most mi mégis az egyik legősibb sajtfajta, a Graná Padano gyártását tekintjük meg. Hatalmas rézkádakban, a hagyományos technológiához szigorúan ragaszkodva keverik a parmezánhoz hasonló kemény zsírtalan sajtot. öt hektó tej kell egy 40 kilós hatalmas karikához, amelyet a fogyasztásig legalább 14 hónapig kell érlelni. ötszáz környékbeli paraszt adja el a tejet a sajtgyárnak. Sőt nemcsak a környékről, de még Franciaországból is hoznak át tejet a termelők. Alesso mérnök hangja szenvedélyesebb lesz, amikor a sajtgyártás rejtelmeiről a mezőgazdálkodás gondjaira térünk át. — Az olasz mezőgazdaságra is kiterjedt a válság. Valaha önellátók voltunk a legtöbb élelmiszerből, sőt még exportra is jutott. Most az a helyzet, hogy Itália élelmiszer-szükségletének nagyobb felét külföldön kell, hogy beszerezze. A dolog pedig nem egyszerű: a mezőgazdaság alapvető kérdéseiben ma Brüsszelben döntenek, a Közös Piacban pedig a franciáké és a nyugatnémeteké a végső szó. Több demokrácia kellene itt is! A beszélgetés tovább folytatódik. Előbb-utóbb Olaszországban mindenki a politikára lyukad ki. A válság okozta gondok, a mindennapi témává tették a megoldás keresését. Ma már nemcsak a kommunisták, de az olaszok többsége a krízis leküzdésének útját-mód.ját keresi, vitatja, s mind többen vannak. akik a szocializmusban látják a megoldást. í Miklós Gábor
