Népújság, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-17 / 270. szám

\ ^aaaaaaaaaaaAaaaaaaa^aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa*a^*aaajm* Szerda esti külpolitikai kommentárunk: HP»» rr 1 orzsvevo a Pentagonnál REZA PAHLAVI IRANI SAH amerikai látogatásának első mérlege: 82 sebesült. Várható, hogy a további tilta­kozó megmozdulások, tüntetések és ellendemonstrációk következtében a kórházi ápoltak száma jelentékeny mér­tékben tovább emelkedik. Ritka esemény, hogy a Fehér Ház parkjában Wa­sh in bonban könnyezve fogadja az elnök vendégét, most mégis ez történt: mindkét államfő sűrűn törölgette sze­mét a csípős könnygáz miatt, amit a tüntetők ellen ve­tettek be a rezidencia tőszomszédságában. Ám ez az in­cidens sem zavarta Carter elnök és vendége első, kilenc- venperces tárgyalását, amelynek során főleg arról esett szó, hogy az Egyesült Államok továbbra is folytatni kí­vánja az Iránba irányuló fegyverszállításokat, különös te­kintettel a két országnak az elmúlt harminc év alatt ki­alakult különleges kapcsolataira. NOS, AMI E KAPCSOLATOK KÜLÖNLEGESSÉGÉT ILLETI, bizonyos tekintetben csakugyan egyedülállóak. Irán ugyanis az amerikai hadiipar legszámottevőbb vevői közé tartozik. Csupán az 1977-es pénzügyi évben több, mint ötmilliárd dollár értékben kötött az Egyesült Álla­mok fegyverszállítási szerződést Iránnal. Kilenc esztendő alatt 18 milliárd dollárt tett ki Teherán fegyvervásárlási számlája az USA-ban.­A sah tehát megbízható vásárló, úgy is mondhatnék, törzsvevő a Pentagonnál. Mostani útja is afféle bevásárló körút. Nem kevesebb, mint 250 F—18-as vadászrepülő, 140 F—16-os vadászbombázó, száz katonai szállítógép, három különleges rendeltetésű Boeing 707—E—3 típusú óriásgép, hat őrhajó és egyéb korszerű fegyverzet szerepel a kíván­ságlistáján. Cserében persze a Fehér Háznak is vannak követelé­sei. Irán az olajtermelő országok egyik vezető hatalma. Decemberben Caracasban ülésezik az OPEC, s a hírek szerint ismét az árak emelését latolgatják a kőolajexpor­tálók. Az USA olajszükséglete évről évre magasabb, s az import csupán 1977-ben legalább 45 milliárd dollárt tesz ki. A fegyverüzlet ellentétele alighanem kézenfekvő: Irán vesse latba tekintélyét, s beszélje rá partnereit, ne emel­jék a kőolajárakat. Reza Pahlavi bizonyára eleget tesz ennek a feltételnek, más kérdés, hogy Caracasban miként értékelik majd álláspontját. MINDENESETRE a fegyverkezés ellenzői a sah elleni tüntetéssel a maguk véleményének már egyértelműen hangot adtak. Gyapay Dénes Vita a francia választási dók iimentumről Szadat „áruló” Az angol sajtó kétségekkel vegyes derűlátással tekint Szadat egyiptomi elnök és Begin izraeli miniszterelnök készülő jeruzsálemi találko­zója elé. A lapvélemények ál­talában egyetértenek abban, hogy Szadat merész hazárd­játékra vállalkozik. A Times részben amerikai sikernek könyveli el, hogy jelenleg Egyiptom és Izrael vetélkedik egymással „béke­szándékai” bizonygatásában. Az Irakban és Szíriában kormányon levő Arab Újjá­születés Szocialista Pártjának arabközi vezetősége nyilatko­zatában „komoly elhajlás­nak” minősítette Szadat egyiptomi államfő elhatáro­zását, hogy Izraelbe látogat, hangsúlyozva, hogy azt nem helyeselhetik az arab népek. Óva intette az egyiptomi ál­lamfőt attól, hogy „részleges vagy kétoldalú megállapodást kössön a cionista ellenség­gel” s felhívta a figyelmet ar­ra, hogy „a közös ellenséggel szemben szükség van az arab szolidaritásra”. Zuhair Muhszin, a Szíria- barát Szaika palesztinai szer­vezet vezetője a Die Presse című bécsi lapnak adott nyi­latkozatában „árulónak” ne­vezte Anvar Szadat egyipto­mi államfőt. A leghatározot­tabban elítélte az egyiptomi elnököt, amiért hajlandó Je­ruzsálembe ellátogatni. Schmidt az SZKP főtitkárának látogatásáról Leonyid Brezsnyev a világbéke megőrzéséről tárgyal Szerdán délelőtt Helmut Schmidt kancellár beszédé­vel folytatódott a nyugatné­met szociáldemokrata párt (SPD) hamburgi kongresz- szusa. A kormányfő beszámoló­jának külpolitikai részében a kelet—nyugati enyhülési politika folytatása és elmé­lyítése mellett foglalt állást. Kitért Leonyid Brezsnyev- nek az SZKP főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnöké­nek közelgő NSZK-eli láto­gatására. Hangsúlyozta: „Leonyid Brezsnyev személyében olyan tárgyalópartnerrel van dol­gunk,, akinek — hozzánk ha­sonlóan — kétségtelen meg­győződése, hogy a világbéke megőrzése minden más poli­tikai feladatnál előbbre va­ló. A béke iránt mindkét ol­dalról megnyilvánuló aka­rat megbízható alapot je­lent a két ország tartós együttműködéséhez. Az együttműködés folytatása a nyugatnémet külpolitikának ezen az évszázadon túlmuta­tó feladata marad” — mon­dotta. Schmidt elismerően szólt a Szocialista országokkal ki­alakult kapcsolatokról és ki­tért a két német állam vi­szonyára is. „Állhatatosan folytatni kívánjuk erőfeszí­téseinket az enyhülési poli­tikának ezen a talán leg­nehezebb területén” — mon­dotta. — „Vitathatatlan, hogy az alapszerződés meg­kötése óta jelentős szakaszt tettünk meg a normalizálás útján. Sokat elértünk és Carter új utazási terve Újra változtatott utazási tervén James Carter, az Egye­sült Államok elnöke: a 12 országot és négy földrészt A franciák kiadják Croissantot Este hat órától hajnali egyig tartott a francia kor­mány tagjainak első tanács­kozása a kormány januárban nyilvánosságra hozandó vá­lasztási dokumentumáról, amelynek a márciusban meg­választandó új törvényhozás öt évre szóló célkitűzéseit, kell leszögeznie — valójában azonban a viszály alapjává válhat a jelenlegi parlamenti többség soraiban. A most távozó parlament legerősebb pártja, a gaulleis- ta mozgalom jegyében meg­választott és ma Jacques Chirac ex-miniszterelnök ve­zetése alatt álló RPR — köz- társasági tömörülés — hűvö­sen fogadta a kormánydoku­mentum kidolgozására irá­nyuló kezdeményezést, amely Giscard d’Estaing államfőtől ered. Mivel a kormányban az RPR számos tagja részt vesz, a közös dokumentum kidol­gozása viharosnak ígérkezik és kétféle hipotézist is lehe­tővé tesz: az egyik az RPR- hez tartozó miniszterek tá­vozása, a másik az RPR „el­határolódása” saját miniszte- reitőLés a kormánytól. A tavaszi választásokra a kormánypártok felosztották a választási körzeteket. Ezek negyedrészében, ahol a bal­oldal győzelmi esélyei na­gyok, közös jelöltet indíta­nak. A többiben a március 12-i első fordulóban a kor­mánypártok jelöltjei egymás­sal is vetélkednek, saját lo­bogójuk és külön programjuk jegyében, s a második fordu­lóra fognak össze a körül a jelölt körül, aki az elsőben a legtöbb szavazatot kapta. Az elvi nyilatkozat és a külön pártprogramok ennek a tak­tikának felelnek meg. Az RPR azért ellenzi a kor­mány konkrét akcióprogram­jának kidolgozását, mert vé­leménye szerint az — mivel kidolgozásában a kormány­ban képviselt valamennyi párt részt vesz — azonos konkrét célkitűzések mellett kötelezné el a kormánypár­téval Igv az első fordulóban alig különböztetné meg őket valami egymástól — márpe­dig az RPR lényegében egy­fajta ellenzék szerepében kí­vánja megvívni a választási harcot, s nem hajlandó azo­nosítani magát (noha részt vesz benne) a Barre-kor- mánnyal, amelynek gazdasági programja nem hozta meg a kívánt eredményeket és így a kidolgozandó célkitűzései­nek mozgósító ereje is kétes lesz. A párizsi fellebbviteli bí­róság szerdán — fenntartá­sokkal és megkötésekkel, amelyek azonban nem köte­lezik a nyugatnémet igazság­szolgáltatást — helyt adott a stuttgarti bíróság kérelmének és Klaus Croissant, a Baader- csoport védőügyvédjének ki­adatása mellett döntött. A francia kormány ennek a bí­rói végzésnek alapján elren­delheti Croissant kiadatását. Miután előzőleg Peyrefítte igazságügyminiszter már je- jelezte, hogy a kormány ele­get fog tönni a kérelemnek, a kormány magatartását ille­tően senki sem táplál kétsé­geket. Croissant védői azon­ban még nem adták fel a harcot: azonnal a végzés megsemmisítését kérvényez­ték és bejelentették, hogy ha a kormány Croissant kiada­tása mellett dönt, az állam­tanácshoz fordulnak véden­cük érdekében. Klaus Croissant 1977. július 10-én szökött az NSZK-ból — ahol „bűnszövetkezetnek való segítségnyújtás” miatt köröz­ték —, Franciaországba és menedékjogot kért. Ä Baa- der-csoport védőügyvédjét 1975 óta gyanúsítják azzal, hogy összekötő szerepet ját­szott a bebörtönzött terroris­ták és szabadlábon levő tár­saik között. Azóta feltétele­sen szabadlábon volt, és meg- -tiltntták száméra, hogy el­hagyja az NSZK területét. Július 15-én a stuttgarti ügyészség nemzetközi körö­zést adott ki Croissant ellen és a bonni kormány Crois­sant kiadatását kérte. A kö­rözött ügyvédet szeptember 30-án Párizsban letartóztat­ták. 1 1977. november 17., csütörtök Hétköznapok Fiatvárosban (I.) Torino-vörös város Torino == Fiat. Esetleg még Kossuth menedékhelye, első- ligás olasz futballcsapatok otthona. Valahogy ennyit tudnak nálunk az észak-olaszországi metropolisról. Aligha tudott többet Torinóról az Expressz csoportja, amikor a vonat be­futott a város főpályaudvarára. 1. A város nem őriz titko­kat. Egyenes, széles sugárút­jai, árkádjai határozott ter­vező kezéről vallanak. Az Itáliát egyesítő szárd kirá­lyok székvárosa nem annyi­ra a középkori, mint a mo­dern, ipari és kereskedelmi, egyszóval polgári Olaszor­szág levegőjét árasztja. A régebbi városmagot iparte­lepek és az elmúlt évtize­dekben épült lakótelepek övezik. Torino és a torinói­ak büszkék arra, hogy vi­dékük, Piemonte az olasz egység, a korszerű olasz gazdaság első központja, amely még ma is jelentős részét adja Itália ipari ter­melésének. Torinó, már vagy száz éve nem tényleges főváros. Pár évig volt az csupán a múlt század közepe táján, amíg át nem vette e címet Firen­ze, majd Róma. De egy te­kintetben főváros maradt! Torinóban van Olaszország leghatalmasabb monopóliu­mának, a FIAT-nak székhe­lye. Innen „uralkodik” öt kontinens Fiat-emblémás gyárain az Agnelli-család, amely a 168 milliárd lírás alantőkének még mindig több minf ötven százalékát birtokolja. Persze Torinó nem csu­pán Agnelliék birtoka! To­rinó vörös város is: két éve már, hogy az olasz kommu­nisták és szocialisták több más itáliai tartománnyal együtt, meghódították az oszlopos torinói városházát. Ma, csakúgy, mint az or­szág nagyobb felében, balol­dali vezetés irányítja Pie- montét és Torinót. 2. Fiatal férfiak fogadnak a XVII. században épült ba­rokk városházán. Könnyed­ségével közülük is kissé ki­válik a vendéglátó — Fió- renzo Alfieri elvtárs. Har­mincnégy éves, a polgármes­ter első helyettese.- Szívesen beszél magáról. Több mint tíz évig pedagógus volt, ele­mi iskolában és középisko­lában tanárkodott, történe­lem—filozófia szakos. Nyil­ván ezért az övé a giuntá- ban (olaszul így hívják a tanács vezetőségét) az if­júsággal, turizmussal és sporttal kapcsolatos felada­tok reszortja is. — A baloldali helyi igaz­gatás csak a maga keretei között mozoghat, nem lép­het keresztül az állami ke­reteken — mondja. — Szük­ség lenne oktatási reform­ra. Ezt itt mi nem tudjuk végrehajtani. így aztán a magunk módján próbálunk segíteni a fiatalok gondja­in. Torinóban például a munkások gyerekeinek nyári iskolai foglalkozásokat, nap­közi-táborokat szerveztünk. Kell ez. mert a hosszú nyá­ri szünidő alatt a fiatalok csak az utcákon lézenge­nek. Az pedig nyilvánvaló, hogy a munkanélküliek nem tudják nyaralni küldeni fiai- kat-lányaikat. Mindenképpen arra tö­rekszünk, hogy a meglevő lehetőségeket kihasználva ja­vítsuk a városi közlekedést, javítsuk a munkások szo­ciális körülményeit. Mert Torinó a munkások városa, ebben a több mint egymil­liós metropolisban a nagy­ipari proletariátus van több­ségben. Ma már a baloldali pár­tok rányítják Torinót, Mi­lánót, Firenzét, Bolognát, Velencét, Rómát és Ná­polyi. A „vörös városok és tartományok” arra törek­szenek, hogy a társadalmi reformok érdekében hatásos nyomást gyakoroljanak a kormányra”. 1976 augusztusa óta sok minden változott Olaszor­szágban. A kommunisták megszilárdították a „vörös városok” közigazgatását, ja­vították a szolgáltatásokat. Torinóban még a kezdetek­nél tartanak, hiszen a „Fi­atváros” baloldali vezetése nem tekinthet vissza olyan hagyományokra, mint a bo­lognai. A kétezer éves vá­ros fiatal vezetői azonban bizakodnak. Érzik, tudják: mögöttük áll a város mun­kásosztálya, a tudatos értel­miség, a fiatalok legjobb­jai... Miklós Gábor (Folytatás következik0 magába foglaló körútját a legújabb tervek szerint két részletben bonyolítja majd le. Zbigniew Brzezinski az elnök nemzetbiztonsági főta­nácsadója közölte, hogy az első szakaszra december utolsó hetében kerül sor, a másodikra pedig tavasszal. Nem részletezte, hogy de­cemberi utazása során Carter mely országokba látogat. Mint ismeretes, Carter erede­tileg a jövő héten indult vol­na, korábban 12 napra ter­vezett útjára, de a kongresz- szus energiavitája miatt, a látogatást elhalasztotta. még többet kell tennünk. Ez a politika egyben fontos hozzájárulást jelent Európa stabilitásához és biztonsa­gához.” . A kormányfő reményét fejezte ki, hogy a szovjet— amerikai SALT-tárgyalások mielőbbi sikerrel zárulnak. A két nagyhatalom közti megállapodás szükséges és logikus következményének nevezte, hogy előbbre lépje­nek a közép-európai had­erők létszámcsökkentéséről folyó tárgyalásokon is. Schmidt állást foglalt az NSZK és Nyugat-Berlin kü­lönleges kapcsolatai mellett, és a város sorsának alaku­lását „az enyhülés próbakö­vének” minősítette. A beszámoló részletesen foglalkozott a bonni kor­mány jelenlegi helyzetével és jövőjével. Schmidt leszö­gezte: az SPD és az FDP szövetsége kiállta a próbát. A két párt kormánykoalí­ciójának a jövőben is a bé­ke biztosításán, belpolitikai téren pedig a munkanélkü­liség felszámolásán, a fia­talok helyzetének javításán, a társadalmi rendszer meg­reformálásán és a terroriz­mus elleni harc sikerén kell munkálkodnia. Rendkívül veszélyesnek minősítette a nyugatnémet jobboldal, elsősorban a ba­jor CSU próbálkozását egy ’„negyedik párt” létrehozá­sára. Strauss CSU-elnök ma­gatartását élesen bírálva fel­hívta a figyelmet arra, hogy a belső zűrzavarral küzdő kereszténypárti ellenzékben „senki sem képes megfegyel­mezni” Strauss szélsőséges kirohanásait. Tüntetés a sah ellen Tüntetés Washingtonban a Fehér Ház közelében az Iráni sah látogatása ellen. (Népújság-telefotó — UPI — MTI — KS) Kegyetlen köriilmsnyzk a dél-afrikai börtönökben „Erőszakot alkalmaztak” Bikovái szemben Dar es Salaam: Súlyos törvénysértésekről, a dél-afrikai börtönökben sínylődő politikai foglyokkal való kegyetlen leszámolásról rántotta le a leplet az a bí­rósági vizsgálat, amelyet — a világközvélemény nyomá­sára a pretoriai hatóságok kényszerültek megindítani Steve Biko diákvezető halá­la körülményeinek kiderí­tésére. Biko, az ismert dél-afrikai diákvezető szeptember 12-én súlyos fejsérülések követ­keztében halt meg börtöné­ben. A sérüléseket még Kru­ger, a Dél-afrikai Köztársa­ság igazság- és börtönügyi minisztere is kénytelen volt elismerni, és azt a vizsgá­latra beidézett rendőrök is megerősítették. Steve Bikót letartóztatása után 19 napon át ruhátlanul egy magán­zárkában tartották, majd első kihallgatása után bi­lincsekkel a cella falához láncolták. A második „kihallgatá­son” — ahogyan az több rendőr szavaiból kiderült — „erőszakot alkalmaztak” Bi- kóval szemben, hogy „meg­fékezzék agresszív magatar­tását” és eközben néhány­szor „a falba és az asztalba verődött” a diákvezető feje, aki elájult. A bíróságon ismertették az orvosi zárójelentést, ame­lyet Biko boncolásáról ké­szítettek. E dokumentum is a halál okaként kiterjedt agysérüléseket jelölte meg. A dél-afrikai hatóságok hivatalos közlése szerint Fokváros körzetében hat fe­ketebőrű fiatal megsérült, miután tüntető csoportjukra a rendőrök tüzet nyitottak-, Mid svin tinót

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom