Népújság, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-16 / 269. szám

I í Csütörtökön színházi premier A fürdőigazgató, Egerben Kulcsár Imre, Somló Ferenc és Csiszér András a vígjáték egyik jelenetében. (Fotó: Veres Attila) Bertha Bulcsu rangos író; közéleti érdeklődését szép­prózai művei mellett nagy igénnyel írt publicisztikái is tükrözik. Alkotói erényeit je­lesen megmutató első színpa­di művét a miskolci—egri színháznak írta. Gunyoros Sokan vallják, hogy a ka­marazene csak meghitt kör­nyezetben az igazi. Van ben­ne valami nagyon bensőséges, családias, ami miatt a töme­get nem szívleli. A gyöngyösi zeneiskola ta­nárai is ilyen családias jel­legű körülmények között ad­ták elő kamarakoncertjüket. Az biztos, a régi épület bolt­íves termei szinte megkíván­ják ezt a műfajt, vonzzák a kisegyütteseket, talán még a megszólaltatandó művek kö­rét is leszűkítve. A legutóbbi hangversenyen Chopin, Händel, Beethoven, Sosztakovics és Prokofjev műve szólalt meg. A Forra­dalmi etűd szólója után triók és duók következtek. A hang­szerek száma is azt sugallta, hogy valami meghittebb han­gulatnak kell átadnunk ma­gunkat. Talán ezért is lepőd­tünk meg az esetenkénti zen­gő fortékon, amelyeknek hangereje inkább illett vol­na egy nagy teremhez és egy népes zenekarhoz. Persze, ne­héz visszafogni a kitörni ké­szülő indulatokat, amelyek akár Chopin, akár Beethoven zenéjéből akarnak kiáramla­ni. A hangverseny a Gyöngyö­si Városi Kamaraegyüttes ne­véhez fűződik. Apropója pe­dig a jubileumi évforduló volt. Néhány lelkes zenetanár összeállt, hogy a tanításon túl is nyújtson valami szép él­ményt a növendékeknek, a szülőknek és minden más ze­nekedvelőnek. És hogy ön­maguk kedvtelését is szolgál­ják az együttmuzsikálással. Törekvésük dicséretes. Olyan mag ez a kis csoport, amely bizonyítja, hogy a zene életünk része, emberi mivol­tunk értékesebb oldala. Talán az sem túlzás, hogy a város el is várja a zene hivatott művelőitől, mégha szatírája, amelyben a vétke-, sen nagyvonalú fürdőigazga­tó és szolgalelkű, korrupt „hada”, valamint a főható­ságtól váratlanul kirendelt revizor története révén a fe­lelőtlen gazdálkodás, az elv- telenség bűneit tűzte toll­hegyre. „csak” zenepedagógiai mun­kával keresik is a kenyerü­ket, hogy rendszeresen adják meg a hangversenyek élmé­nyét, olyan keretek között, ahogyan tudják, ahogy a lehetőségeikből telik — lét­számban, hangszerismeret­ben. Mint tették ezt eddig is. (g. mól-) A szerző véleménye: Tudom, hogy hiba, hogy a máj életről, ma élő emberek­ről írok, s a színpadi cselek­ménynek van bizonyos aktu­alitása. Tudom, hogy ez ép­pen olyan oktalanság, mint realista prózát írni. Most az egyszer nézzék el nekem. ígé­retet teszek, hogy legköze­lebb királyokról írok, esetleg néger királyokról. Különös nőkről, esetleg hercegnőkről, írok majd novellát, regényt, darabot, ami a XVI. század­ban játszódik, és nagyon ügyelek rá, hogy minden va­lahol másutt történjen. Mesz- sze, britföldön, frankföldön vagy még messzebb. Azt is meg tudom csinálni, hogy az egész a tengeren játszódik egy kisebb hajón, amiről nem lehet tudni, hogy hon­nan jön és hová megy, és azt sem, hogy kik utaznak rajta és mikor. De nagyon olvas­mányos lesz, esetleg látvá­nyos, mert szeretem a ten­gert. A színpadi játék hossza­dalmas megírásának, áfásá­nak idején sajnálni kezdtem, hogy nem vagyok amerikai és nem éltem egy kicsit koráb­ban. Akkor ugyanis beirat­kozhattam volna George Percy Baker tanár úr stúdiu­maira a Yale-egyetemen, ahogy ezt O’Neill és sokan mások tették. Sok baj éri az embert az életben, a drama­turgiai studium kényszerű ki­hagyása a legkisebbek közül való, de a következményeit most önöknek kell elviselni, mint minden másnak is. ★ A vígjáték főszerepeit Kul­csár Imre, Csiszér András, Somló Ferenc, Péva Ibolya, Komáromy Éva, Máthé Eta, Csapó János, Lenkey Edit és Simon György játssza. Ren­dezte: Beke Sándor. Premier csütörtökön este a Gárdonyi Géza Színházban. (Gy.) •HOGYŐR JŐZSCF x. Pista megtörölte gyöngyö­ző homlokát, az izzadtsággal kevert olajos-sáros masszát füle mellé kente szőrös ke- zefejével, fakó, kerek sapká­ját feje búbjára lökte, majd gázt adott, és megcélozta a hegy oldalán hajladozó tar­karuhás szüretelő lányokat. A hatalmas traktor felbőgött, és feketén köpködött az ökörnyálas levegőbe, szag- gatta-törte a sziklakemény talajt, de az eke minduntalan kiugrott. — Vasakat kell cserélnem, hiába, a nyáron alig esett — dörmögte bosszúsan a trakto­ros, majd a diófás árokpartra kanyarodott. összefordított zsíros kenyeret húzott elő táskájából, kézbe vette a vil­láskulcsot, és az eke mellé térdelt, lazította a csavaro­kat, közben harapott, időn­ként a vonókeretre tette a kenyerét. Az elmerült munkától ész­re sem vette, hogy egy Nysa fékezett mellette az ország­úton. — Szia, öreg fiú! — kiabált rá a vezető, és a füves part­ra ugrott, majd átlendült az árkon, és kezet nyújtott. — Szervusz — markolta át Pista a vékony kis tenye­ret. — Mesélj, fiú, mesélj! — kedélyeskedett Sutyi, és le­porolta tenyerét. — Látod, dolgozgatok — intett a traktoros a fölszán­tott föld felé. — Engem is hazacsaltak a téeszbe. Akárhányszor itthon jártam, mindig a nyakamon lógott az elnök, hogy éppen ilyen anyagbeszerzőre van szüksége, mint én. Végül magam is rájöttem, hogy ér­demesebb havi háromezerért Koncertet adóit a Gyöngyösi Városi Kamaraegyüttes Q Mimm ^ Iái?, novcmoer xü., szcrua Bemutatkozott az Egri Központi Képtáncegyííttes Hangverseny — szocialista brigádoknak Hétfőn este Egerben, a Gárdonyi Géza Színházban hangversenyt rendeztek azoknak a szocialista brigá­doknak, amelyek a 60. év­fordulóra hirdetett munka­versenyben kiemelkedő ered­ményeket értek el. A házi­gazda tisztet ezúttal a Szak- szervezetek Heves megyei Tanácsa és a Megyei Műve­lődési Központ közösen lát­ták el, míg a műsorban há­rom együttes, az Egri Szim­fonikus Zenekar, az Építők Heves megyei Kórusa és az Egri Központi Néptánc­együttes lépett fel. A gon­dolat, hogy a szocialista brigádok tagjait egy ilyen ünnepélyes alkalommal, munkaversenyben való rész­vételért, az eredményekért a különböző elismeréseken kívül és felül még komoly zenével, dallal, tánccal is megjutalmazzák, sikert ho­zott a gyakorlatban, mert az ünnepi műsort telt ház élvezte végig. Ez az est is kitűnő alkalom volt arra, hogy éppen kiváló munkás­kollektívákban ébredjen fel, mélyüljön el az érdeklődés a művészetek, a művészi él­mény iránt Nagy taps köszöntötte az Egri Szimfonikus Zenekart, mert ezen a hangversenyen bejelentették, hogy har­madszor nyerte el a kiváló együttes címet és ezzel jo­got nyert arra, hogy fenn­állásáig ezt a rangos meg­különböztetést használhassa. Műsorukon magyar és szovjet szerzők szerepeltek. Erkel Ünnepi nyitánya után Szüle Tamás a bordalt éne­kelte a Bánk bánból. Liszt Magyar fantáziáját Vincze Teréz játszotta. A Székely fonóból két dalt énekelt Kovács Ilona, majd Markó dalát Dunajevszkij Szabad szél című operettjéből Szüle Tamás adta elő. A két fia­tal énekes — a Zeneművé­szeti Főiskola végzős növen­dékei — nem először lép fel az Egri Szimfonikusok­kal: kedves vendégként ha­zajárnak Egerbe számot ad­ni művészi fejlődésükről. A kiváló együttest Farkas 1st- ván vezényelte. S hogy ez az együttes kiváló, rangja emelkedőben van, az első­sorban neki köszönhető, és annak az innen-onnan ti­zenöt esztendőnek, amely az együttes mögött áll. építeni a szocializmust, mint kettő és félért. — Nyilván — rántotta meg a vállát Pista és a napra sandított, majd az ekéhez lépve tovább dolgozott. — Háromnegyed négy — adta meg a pontos időt Su­tyi. — De miért töröd maga­dat, csak nem akarsz meg­szakadni? Látom, még ebé­delni se értél rá — pillantott a zsíros kenyérre. — Dehogynem! Csak most, hogy laposvasakat cserélek... — Megvár a meló. Én már a tanfolyamon is megmond­tam, hogy maradjunk Pesten, de nem hallgattál rám, haza­jöttél traktorozni! Pedig, öregfiú, ha tudnád hogyan éltünk ott! A traktoros szó nélkül hu- zakodta a csavarokat. — Na és mennyivel szúr­ják ki a szemedet ezért a pocsék melóért? — Átlagban megvan a négyezer, de amikor kom- bájnoltam, az öt és felet is elkerültem — dörmögte nyu­godtan a traktoros, és lopva Sutyira pillantott. — Akkor meg mit akarsz? — Én? Semmit! — De hát, szóval nem ér­telek! •“ — Azt nem érted, hogy miért zsíros kenyeret ebéde­lek es miért rongyos a nad­rágom? A pénz a fontos, Su- tyikám, a pénz! — dörzsölte össze a hüvelyk-, és a muta­tóujját Pista. — Mit nyersz a sok pénz­zel, a fejed alá rakhatod a koporsóba? — A fejem fölé rakattam. Űgyis arra mész, hát nézd meg az újtelepen a szélső há­zat! Sátortetős, kétszoba-hal­Pillanatkép az Egri Központi Néptáncegyüttes műsorából. (Fotó: Szántó György) Az Építők Heves megyei Kórusa jól felépített feszti­válműsorral kedveskedett a szocialista brigádoknak. Ko­dály Nagyszalontai és Karai Hevesi köszöntője vezette be nagy tetszéssel fogadott szá­maikat, amikben a lírából fonták a vezérmotívumot, érzésekből, mert az együtt- éneklés elsősorban az érzel­mek hullámzását hozza, a társas örömnek semmi más­sal össze nem téveszthető érzését. De méltó hangot kapott itt a lelkesedés is, Váry Ferenc és Geoffray szerzeményeiben. Dr. Valen­tin Kálmán és Ocskay György karnagyok nemcsak egybetartanak egy nagy ál­dozatokra ' képes amatőr együttest, hanem értő szán­dékkal azt egyre magasabb szintre is emelik. Az Egri Szimfonikusok mellett az Építők a másik együttes, amely stílusával és eredmé­nyeivel országos rangra emelkedett az utóbbi évek­ben. A kórus két szólistá­ját, Galovics Esztert és Sza­los, szuterénos. Könnyen megismered, mert bástyát ra­kattam eléje fehér, faragott kőből, arra meg vaskeritést húzattam cirádás vaskapuval. A környéken se látsz olyan szép kaput, tizenötezerbe ke­rült! Látod, ez a valami! — Te tudod, öregfiú — hagyta rá Sutyi. — Dolgozom, de megvan az eredménye. Háromkor kelek, megetetem az állatokat, kar­bantartom a gépet, harapok valamit és dolgozom, amed­dig látok. Legalább két mű­szaknormát mindennap el­végzek. Utána mindig akad valami háztáji munka. Ku­korica- vagy krumplihordás, esetleg kavicshozás az épít­kezésekhez, máskor meg szántás, trágyázás. Aztán itt a hegy, a szőlőben éven át akad munka. Ezekre a túl­munkákra megkapom a ren­des órabért a gazdától, meg a borravalót és néhány korty italt. Aki nem ad, ahhoz nem megyek többet maszekolni. — Anyagilag ilem lehet rossz — rántotta meg a vál­lát Sutyi és néhány szem diót vett fel a fű közül. — Dupla pénzt keresek, megvan az italom, a gyom­romba pedig senki se lát. Az pedig egyáltalán nem zavar, ha egy kicsit festett vagy olajos a ruhám, nem érde­mes tisztát venni, hiszen úgy­is elkoszolódik. És többet ke­resek ebben a mocskos ruhá­ban, mint aki minden reggel vasalt nadrágban ül a gépre. Igaz, a feleségem sokszor mondja, hogy vegyek mási­kat és váltsam őket, de miért szórnám a pénzt! (Folytatjuk.) bő Dénesi meg kell dicsér­nünk: jól állják az össze­hasonlítást a művésznöven­dékekkel. A hangversenyen először lépett nyilvánosság elé az egy éve alakult Egri Köz­ponti Néptáncegyüttes. Mű­sorukat nagy érdeklődés előzte meg, hiszen ebben a városban hosszú évtizedek óta nincs táncegyüttes, az ötve­nes évek elején működött tánckarra pedig már csak a szakemberek emlékeznek. Az együttes művészeti ve­zetője és koreográfusa Var­ga Zoltán, aki a Budapesti Bartók fericfiart is irányít­ja. . Három.. ..számot adtak elő, az Ügrós táncot, a sű­rű és ritka tempókból ösz- szeállított Férfitáncot és a Mezőségi párost. Nem azért kapott ez az együttes forró ünneplést a közönségtől, mert a produkció Egerben az újság ingerével hatott, hanem azért és elsősorban azért, mert ezek a fiatalok ünnepélyességgel és méltó­sággal járták ezeket a tán­cokat. Némely lobogó söré­nyű fiatalember olyan kipi­rultam nyilván lámpaláza- san is járta ezeket a tán­cokat, hogy kitetszett: a tánc, a közös művészi alko­tás igénye, láza hevíti őket. Varga Zoltán igényes, az elemeket harmonikusan egy­beillesztő koregoráfiája még nem ment át hibamen­tesen a gyakorlatba, a len­dületes önfeledtség itt-ott még félő vigyázásba szorult a lányoknál-fiúknál, de ezt az együttest fel kell írni a számontartandók listájára. Legalábbis Egerben. A töb­bi már rajtuk múlik. A műsort Nagy Edit kon­ferálta. Farkas András Sorsforduló Hatvanban is bemutatják a tárlatot Eger után Hatvanban is bemutatják decemberben a Sorsforduló című tárlatot. Mint már lapunkban hírül adtuk, a NOSZF 60. évfor­dulójának tiszteletére meg­hirdetett észak-magyarorszá­gi képzőművészeti pályázat­ra több mint félszáz: alkotó küldte el műveit. A beérke­zett kétszáz alkotásból mintegy száz festmény, gra­fika, szobor és érem került a közönség elé. Az október 16-tól nyitva tartó tárlatot eddig 15 ezren tekintették meg a megyeszékhelyen. A kiállítás december 18- ától lesz látható a hatvani Vörösmarty Művelődési Ház­ban, januártól pedig Gyön­gyösön kerül bemutatásra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom