Népújság, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-16 / 269. szám
Á műszakpótlék hatása Hajdúszoboszlón átadták rendeltetésének a SZOT Barátság üdülőjét. A 12 szintes üdülő 154 szobájában 490 vendéget tudnak elhelyezni. A 140 millió torint értékű épületet — házgyári elemekből — 23 hónap alatt készítette a Hajdú megyei Állami Építőipari Vállalat. (MTI-£otó: Balogh P. Lászlói Tartalékok az együttműködésben Társulás — fafeldolgozásra Lassan fél éve, hogy a kormány határozatának megfelelően a népgazdaság egy.is területein felemelték a műszakpótlékot. (Emlékeztetőként: az iparban dolgozó fizikai állományúak es a termelést közvetlenül irányítók, valamint az élelmiszer-kiskereskedelemben és a vendéglátóiparban dolgozók, július elsejétől a második műszak után egységesen 20 százalék, a harmadik műszak után 40 százalék pótlékot kapnak. További 10 százalék pótlék illeti azokat, akik folyamatos munkarendben dolgoznak.) Mondom: a határozat majd fél éve lépett hatályba, de el kell még telnie nagyjából ugyanennyi időnek ahhoz, hogy valamiféle hivatalosnak minősíthető értékelés, összefoglaló jellegű elemzés készüljön a műszakpótlék felemelésének hatásáról. S ebből a majdani elemzésből — sokak várakozása ellenére — valószínűleg nem az derül ki, hogy a műszakpótlék felemelésének hatására ugrásszerűen javult a gépkihasználás. hogy látványosan emelkedett az úgynevezett műszakegyüttható, amely hosszú évek óta az 1,4—1,7- es érték körül ingadozik. (Vagyis: a lehetséges három műszakból mindössze 1.4—1.7 műszakot fordítanak produktív, termelő munkára a különböző munkahelyek.) NEM OSTROMOLJAK A GYÁRKAPUKAT Bizonyos jelek szerint úgy tűnik, a műszakpótlék felemelésének célját sokan félreértették. A rendelkezés nem azért született. hogy tíz- és tízezrek kezdjék ostromolni a gyárak kapuit, mondván: ,.három műszakban akarunk dolgozni!...”, hanem azért, mert meg kellett fizetni azokat, akik már több műszakban, illetve folyamatos munkarendben dolgoznak. Másképpen fogalmazva: az anyagi ösztönzés eszközét felhasználva kellett elejét venni á több rríűsza- kos munkahelyekről történő — még nem aggasztó méretű, de azért már észrevehető — munkáselvándorlásnak. S ennek anyagi feltételei most értek meg. Röviden és egyszerűen: a műszakpótlék felemelésétől VI. Kukolya József azok közé tartozott, aki sokat tudott volna mondani a Vörös Hadseregben szerzett élményeiről, hiszen annak tisztje volt. Sajnos, többszöri kérésemre sem írta le élményeit. Csak a töredékét őriztem meg egynek, ami magyarázatát adja annak, amit ma sokan nem értenek. Azt, hogy miért maradt meg olyan kevés dokumentum és tárgyi emlék még azoknál az internacionalistáinknál is, akik például az 1918-as októberi őszirózsás forradalom után tértek haza. Erről Kukolya elvtárs ezt mondta: „1918 végén az orosz elvtársak azt javasolták, hogy térjünk haza és itthon segítsük győzelemre a munkások és a parasztok hatalmát. Így indultunk sokan hazafelé. Persze, arra senki sem számított, hogy útközben még ellenforradalmárokkal találkozunk. Pedig így történt. Az egyik állomáson nagy tömeg hazatérő magyar szorongott a várótermekben várva, hogy a szerelvényt összeállítsák. Egyszer csak lovasok jelentek meg az állomás környékén és egy tiszt vezetésével néhányan beléptek a váróterembe, Meglepődve láttuk, hogv ezek bizony fehér katonák. Sok ütközetben vetnem részt, de akkor fegyver volt nekem is, társaimnak is u kezében és soha sem érezaligha várható az átlagos — és az imént már jelzett — műszakszám szembeötlő emelkedése; még egyszerűbben: nfem a poaék felemelése oldja meg a két, vagy a három műszak általános elterjesztését. Nem biztos ugyanis, hogv egyértelműen örvendetes jelenség lenne, ha — történetesen a felemelt műszakpótlék hatására — ugrásszerűen nőne a több műszakos munkahelyek száma és a több műszakban dolgozók aránya. Ha a nehezen eladható termékeket gyártó, elavult, korszerűtlen gépekkel dolgozó munkahelyeken is erőltetnék a több műszakot, akkor alighanem többe kerülne a leves, mint a hús... Mert a műszakszám növelésének önköltségnövelő hatása is lehet, s nemcsak a kivénhedt gépekkel, de a szervezetien körülmények között dolgozó munkahelyeken is. S kell-e külön bizonygatni, hogy nálunk nemcsak a technikai színvonallal, de a munkahelyek szervezettségével is alapvető gondjaink vannak? HÁNY géppel, hány műszak? A fejlett ipari államok közül sok helyen még a magyarországinál is alacsonyabb műszakszámmal dolgoznak. különöző — itt most nem részletezendő — okok miatt. Ám a profitra különösen érzékeny tőkés vállalatok a munka magas színvonalú racionalizálásával mentették át azt a nyereséget, amitől az alacsony műszakszám miatt elestek volna. Az egész probléma végül is egyetlen kérdésben összegezhető: kevesebb gép és több műszak, vagy több gép és kevesebb műszak? Sokan ebben látják az alapvető gondot, megint csak az állóeszköz-állomány technikai színvonalával és a munkaszervezés rendkívül alacsony színvonalával érvelve. Persze: a kevesebb gépet, a szegényesebb állóeszköz-állományt is kihasználhatnánk gazdaságosabban. Ennyi — és úgy érzem, szükséges — kitérő után, nézzük: mivel is járt a műszakpótlék emeléséről szóló kormányintézkedés ? A cementiparból vett példa: egy folyamatos üzemben dolgozó klinkerégető, július tem azt a nyomott, szorongó érzést, mint akkor. És nem is ok nélkül... Egy tiszt felállt a székre és felszólított minket, hogy lépjünk be a fehér hadseregbe. A hazatérők zöme vöröskatona volt, akik éveken át lelkesedéssel harcoltak a proletár hatalomért, s így egyetlen ember sem jelentkezett. Erre a tiszt dühösen szidta a hazatérőket és kijelentette; biztosan a vörösökkel harcoltatok, kutyák. És motozás következett. Csakhamar előkerültek dokumentumok, amikből kitűnt, hogy a gazdája vöröskatona volt. A tiszt rikácsolt és már zuhogtak is a puskatusütések a bajtársainkon. Én közel álltam az ajtóhoz, és eltüntettem a kitüntetéseimet, katonaigazolványomat, és egyéb olyan dokumentumokat, amelyek most egyszeriben veszélybe sodorhattak volna. Közben az állomás elé sorakoztatták a volt foglyokat. A várótermek kiürítése után a padlón sok fénykép, igazolvány hevert, amiket észrevétlenül a földre ejtettek. Kint, a tiszt újból felszólította a hazatérőket, hogy lépjenek be az ő hadseregükbe. Most sem volt jelentkező. Ekkor egy magyar oroszul azt mondta, hogy ők már négy év óta nem látták a családjukat, sokat szenvedtek, sokan betegek is, engedje őket haza. Erre a tiszt kirántotta a pisztolyát és számolni kezdelseje óta átlagosan havi 1000 forinttal keres többet, mint korábban (ez körülbelül ötforintos órabéremelkedéssel egyenlő). A rendelkezés közvéleményre gyakorolt hatását ezek után felesleges lenne hosszasan is taglalni. Nyilvánvaló: mindenki, akit ez a rendelkezés anyagilag előnyösen érint, csak örömmel és elismeréssel fogadta a kormány határozatai. Ám nem véletlen az ménti disztinkció... ... mert sokan úgy vélik, hogy számukra a rendelkezés kifejezetten hátrányos. Az az, üzemvezető például, aki nem tartozik — legalábbis besorolás szerint — a „termelést közvetlenül irányítók” csoportjához, s emiatt július elseje óta kevesebbet keres, mint a hozzá beosztott művezető. Vagy az a művezető, aki hasonló besorolási problémák miatt kevesebbet keres, mint mondjuk az iménti példában szereplő klinkerégető. NEM SZOCIÁLIS SEGÉLY Való igaz: a műszakpótlék felemelésével megbolydultak a kereseti arányok, s ennek láttán sokan abban reménykednek, hogy a vállalatok — a már-már szokásjoggá rögződött egyen- lősdire való törekvés szellemében — az éves bérfejlesztésnél kárpótolják azokat, akik nem kaphatják a magasabb műszakpótlékot. S nem hiába reménykednek! Mert — még nem általánosítható, de azért már jól észrevehető jelek szerint — a vállalatok vezetői is mintha ekként gondolkodnának. Kell-e magyarázni: a mű. szakpótlék nem valamiféle szociális segély, nem emberbaráti megfontolásokból fizetett bérkiegészítés, hanem a több — egyszersmind a nehezebb, az idegőrlőbb, a fáradságosabb — munka anyagi ellenértéke. Következésképpen nincs és nem lehet helye semmiféle egyen- lősdinek, semmiféle kompenzációnak. Az éves bér- fejlesztésből annak is részesülnie kell — ha egyébként megérdemli — akinek a műszakpótlékkal kiegészített keresete, július elseje óta jogosan és jelentősen emelkedett. te az első sorban állókat. A tizedik embert ott a sorban főbe lőtte. Így ment tovább és már öt szerencsétlent agyonlőtt, amikor vágtatva jött egy lovas és jelentette, hogy vörösök közelednek. Erre abbahagyta a hóhérmunkát és elvágtattak. A szerelvényünk már készen állt és mielőtt a mieink odaértek volna, mar el is indult.” Kukolya elvtárs a Tanács- köztársaság alatt Párádon a direktórium elnöke volt. A fasiszták az egri várba internálták, ahonnét megszökött és Bécsben élt, majd visszatért, és álnévvel sokáig dolgozott egy pesti cégnél Akik 1919-ben Horthy uralomra jutása után érkeztek haza, és Csóton, a szűrőtáborban a csendőrnyomozók olyan dokumentumokat találtak náluk, amelyekből kitűnt, hogy párttagok vagy politikai megbízottak voltak vagy ezt valamelyik besúgó elárulta, az ilyen embereket kegyetlenül megkínozták és néhányukat a táboron kívül önkényesen ki is végezték. Ezért ritkák az internacionalistáknál maradt emlékek. Bartók János novaii lakos egyszerű parasztember volt, akinek nemcsak kitüntetéseit, de a rangjelzéseit is sikerült hazahoznia; Hogy ki is volt ez az egyszerű, szerény falusi ember, arról még a falujában sem tudtak, mert nem is volt Az üzemi étkeztetés javítása az építőiparban Az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium, a Munkaügyi Minisztérium és a Pénzügyminisztérium az év elején együttes rendeletben írta elő az üzemi étkeztetés és az étkeztetési nyersanyag- norma egységesítései. A végrehajtás több fontos feladatáról most közleményt adott ki az ÉVM. Ebben az üzemi, élKeztetés fejlesztésének alapkövetelményeként hangsúlyozza, hogy az építőipar minden szervezeténél egységes legven a főétkezés nyersanyagértékéhez nyújtott vállalati hozzájárulás és a dolgozók által adott térítési arány. 1980 végéig kell elérni, hogy ez az arány 50 százalékos legyen. Ugyancsak legkésőbb 1980 végéig, fokozatos fejlesztéssel el kell érni a rendeletben meghatározott üzemi étkeztetési nyersanyagnormák értékeit. A jóléti és kulturális alap lehetőségeit kihasználva kell növelni az üzemi étkeztetés mennyiségét és javítani minőségét, hogy az ételek ösz- szetétele kielégítse a korszerű és egészséges táplálkozás követelményeit. Egyebek között naponta és személyenként húsból és húskészítményekből 220 grammot, továbbá másfél tojást, fél liter tejnek megfelelő tejterméket kell felhasználni. Ezenkívül a növényi fehérjeszükséglet fedezésére naponta 350 gramm kenyeret, 30 gramm rizst és 50 gramm lisztet, vagy száraz tésztát, a megfelelő vitamin- és ásványi- anyag-ellátásra pedig gyümölcsből 150, zöldségféléből 250, burgonyából 150 grammot ésszerű felhasználni. A rendelet szerint az építőipari ágazatba sorolt szövetkezeteknél is gondoskodni kell az étkezési nyersanyagnorma emeléséről, valamint a főétkezés térítési díjának és a munkáltatói hozzájárulásnak egységesítéséről. A rendelet viszont nem terjed ki a mezőgazdasági termelőszövetkezetek építőipari társulásaira, amelyeknél más jogszabályok szerint kell gondoskodni a dolgozók üzemi étkeztetéséről. (MTI) tanácsos erről beszélni. Mis- kolczi Sándor emlékezik róla, aki harcostársa volt: „Bartók János Heves megyei fiú volt. Négy lányát mind férjhez adta, és 1963- ban halt meg szülőfalujában, Novajon. Helyettesének Sziklai Sándor székely fiút tettük én pedig Sziklai helyett századparancsnok lettem. Bartók János a régi katonaidejében igaz csak szakaszvezető volt, de a forradalmi tettei alapján kiA téma időszerű, különösen a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetekben, ahol az erdőgazdálkodás és a fafeldolgozás évről évre komoly árbevételt jelent. Heves megyében a szövetkezetek 21 ezer hektárnyi erdővel rendelkeznek, ami nem kevés, a fakitermelés azonban még sincs kellően hasznosítva. Megyénkben jelenleg 31 fa- feldolgozó és két épületasztalosipari üzem működik a közös gazdaságokban. Ez a szám önmaga is jelzi a fafeldolgozás szétszórtságát. Az üzemek nagy része elavult, korszerű termelésre hosszabb távon nem alkalmas. A munka- és egészség- védelmi helyzet javítása, a műszaki fejlesztés valameny- nyiben több milliós beruházást igényelne, amihez a kedvezőtlen adottságú szövetkezeteknek nincs elegendő pénzük. Ennek ellenére főleg az egri járás északi részén: Pé- tervásárán, Bodonyban, Szaj- lán és Istenmezején az elemelték. Jó katona volt, de a bátorsága még annál is nagyobb. Sajnálta, ha valaki a csapatától elesett. Szavai árása volt: „Elvtársak, vigyázni kell. mert minden csepp vérért kár.” Bartók elvtárs tárgyi emlékei eltűntek, de nem is jelentette ezt, mert akkor rájöttek volna, hogy a lovasezred parancsnokaként harcolt a Nagy Októberi Forradalom győzelméért. Dancza János múlt évek során kedvező ta-‘ pasztalatokat szereztek a fa- kitermelésben és a feldolgozásban is. Az erdőgazdálkodás és a fa- feldolgozás különösen a Mátra északi részén, valamint a Tisza menti termelőszövetkezetekben a legjelentősebb. A közös gazdaságok, hogy ezt az üzemágat is termelékenyebbé tegyék, a Heves megyei TESZÖV útmutatásai alapján társulást hoznak létre még az idén. Az elképzelések szerint két fafeldolgozó társulás alakul a megyében. Az egyik pétervá- sári központtal, melyhez a helyi és a környékben levő tarnaleleszi, valamint az is- tenmezeji termelőszövetkezet csatlakozik. A már meglevő fafeldolgozó kisüzemek fenntartása mellett Pétervásárán 3 millió forintos költséggel bővítik a fűrészüzemet, és az ott levő 8 millió forintos gépparkot kiegészítik. A bővítéshez állami támogatást kérnek Heves megye Tanácsától, a többi pénzt pedig a társuló közös gazdaságok biztosítják. A 35 fős üzemben évente 10 millió forint értékű faipari terméket készítenek, melyhez a nyersanyagot a már felsorolt közös gazdaságok erdeiből szállítják. A másik társulás irányítója a bodonyi termelőszövetkezet lesz, melynek faipari feldolgozó üzemét ugyancsak továbbfejlesztik. A társuláshoz a bodonyiakon kívül a szaj- lai, a mátraballai, a mátra- derecskei, a domoszlói és a verpeléti termelőszövetkezet csatlakozik. Az üzem bővítésére állami támogatással két és fél millió forintot költenek majd. Felújítják a szociális helyiségeket, valamint az üzem teljes villamosvezetékrendszerét. Egymillió forintért pedig gépeket vásárolnak. Az új üzem, amely évente 10 millió forint értékű terméket állít elő. 30 embernek ad munkát. A két társulás épület- és gépi beruházásait a jövő évben valósítják meg, hogy 1979-ben megkezdhessék a termelést. A szövetkezetek a kölcsönös előnyök alapján társulnak. Termékeiket, főleg parkettát, bányadeszkát, rakodólapokat, bútor- és küszöbléceket várhatóan még többen megismerik majd. A társulással létesítésre kerülő két központi fafeldolgozó üzem a hazai ellátáson kívül tőkés exportra is készít majd parkettát, bútor- és küszöbléceket, a megrendelésektől függően a Német. Szövetségi Köztársaságnak és Svédországnak. A vállalkozás hosszú távon gazdaságosabbá teszi a fakitermelést és a feldolgozást a kedvezőtlen adottságú szövetkezetekben. Mentusz Károly Vértes Csaba Heves megyei internacionalisták a Nagy Októberért Az ülő alak: Kukolya József.
