Népújság, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-15 / 268. szám

Üj aranykor? ■ tr \ Az arany­sárga színű, nagy fajsú­lyú (19,29) nemesfém, jó elektro­mos és hő­vezető, a sa­vakkal szem­ben el­lenálló, jól nyújtható, ötvözhető, alakítható — állapítják meg az álta­lános lexiko­nok. A köz- gazdasági le­xikonok ezt a felsorolást kiegészítik azzal, hogy az arany — pénzanyag. Miért az arany vált pénzanyag­gá. általános egyenérté- kessé? Erre a kérdésre Marx adott választ a Tő­ke I. köteté­ben. Az arany magas értékkoncent­rációt képvisel, egységnyi súlyú arany előállításához viszonylag sok emberi mun­kára van szükség. Minősége homogén jellegű, esztétikus, nem oxidálódik, ipari célú felhasználása pedig — Marx idején — alacsony volt. E tulajdonságok miatt emel­ték ki az aranyat az ás­ványvilágból, és vált az a pénz megtestesítőjévé. Az arany és a pénz évez­redeken át azonosult foga­lom volt, bár a pénzforga­lomban már korai szakasz­ban is az aranyhelyettesí­tők (réz, ezüst, vas stb.) ját­szották a fő szerepet. Marx az aranyat különleges áru­nak tekinti, amelynek moz­gása kettős irányú: a ter­melés helyétől exportter­mékként olyan országokba áramlik, ahol azt pénzzé változtatják, és e pénz meg­kezdi körforgását az orszá­gokon belül és az országok között; a másik irányba mozog akkor, amikor az arany a pénzforgalomból ki­kerül és mint a gazdaság biztosítéka, kincsként fel­halmozódik a bankok jól őrzött pénztáraiban, a ma­gánosok páncélszekrényei­ben. Az arany iránti vágy, az arany mint a gazdagság jelképe az irodalom egyik fő témája, s aligha íródott kevesebb könyv az aranyról, mint a szerelemről. Ara­nyért mindent meg lehetett vásárolni, a középkorban még a ,.lelkiüdvöt” is. A dél-amerikai népeknél az arany fontos anyaga volt a vallási szertartásnak. A napimádó vallásokban az arany a napfényt szimboli­zálta, s a papok arany ál­arcot, arany süveget és más aranyból készült ruházati eszközt hordtak, illetve a rítus során aranytárgyat használtak. De a termelés, a gazdasági élet fejletlensége miatt ezeknél a népeknél az aranynak még nem volt pénzjellege. Az egyiptomi aranykul- tusz, „a fáraók kincsei” el­kápráztatták a világot. Ez a gazdagság és művészi kife­jezőképesség joggal nyűgözi le korunk emberét is. Az arany .a jó, a nemes, a drága, a hasznos jelzői értelmet kapta a különböző nyelvekben (aranyember, arany szíve van, aranyat ér, aranykezű stb.) A bölcsek köve évszázadokon át a tel­hetetlen mohóságú nemesség és királyi házak ábrándké­pe volt. (A bölcsek kövét valami olyan titkos pornak képzelték, amelyet a meg­olvasztott közönséges fémbe szórva, azt arannyá változ­tatta volna.) Az aranycsinálás láza a középkorban szökött a leg­magasabbra. Az aranyat ke­reső alkimistáknak köszön­hető Európában a porcelán felfedezése, hiszen J. F. Böttger alkimista Erős Ágostot azzal szédítette, hogy aranyat csinál, s eközben véletlenül rátalált Tutenkámen fáraó színaranyból készült maszkja. (MTl-fotó — KS) a porcelánra, s innen ered a világhírű meisseni ter­mék, amely azóta is ara­nyat ér. » Korunk gyermeke a min­dennapi életben már nem találkozik az aranyérmé­vel, legfeljebb akkor, ha múzeumba megy. Napja­inkban is bocsátanak ki aranyérméket, azonban ezek már a pénzforgalomban nem vesznek részt, mert azonnal felvásárolják a gyűjtők, akik ezt szenve- t délyből vagy kincsképzésből teszik. (Megfigyelhető, hogy az aranyérméknek már ki­bocsátásuk pillanatában ma­gasabb a piaci ára, mint amennyi az aranytartalom alapján indokolt lenne.) Az aranyérme kibocsátása és értékesítése több országban a központi bankok egyik üz­leti tevékenysége. A klasszikus pénz, amely­re a közgazdaságtudomány a pénz törvényszerűségeit fel­építette, az aranyérme volt, amelynek súlya kifejezte an­nak értékét, a törvényesen megengedett kopási határon belül. (Ezt 'a határt a szak­nyelv remediumnak nevezi, ez egy bizonyos százalékér­ték, amelynek megfelelő ko­pás esetén az érmét a forga­lomból ki kell vonni.) Az aranypénzt ezért nevezik teljes értékű pénznek. Az aranynak általános megjelenési formái az aranyérme-korszakban a kö­vetkezők voltak: az arany­érme (aranyforint, arany­korona, tallér stb.), az aranyrúd vagy tömb (állí­tólag az első) aranyrudat a Krőzus i. e. 540 körül ön­tette), és az ékszer. Az aranyérmét, mint a pénzügyi rendszer alapját a XVIII. században Angliá­ban vezették be először és ettől az időponttól számító­dik az aranystandard (az aranypénzrendszer). Logi­kus. hogy Anglia törvénye­sítette az aranystandardot, mert e korszakban a sziget- országban — mint a világ legfejlettebb és leggazda­gabb országában — a Föld minden pontjáról áramlott be az arany: a Bank of England pincéi megteltek a gyarmati kizsákmányolásból, a gyorsan fejlődő gazdaság­ból származó arannyal. Az aranyérmerendszert az I. világháborúig tartot­ták fenn, bár a századfor­duló első évtizedében már erős törekvés jelentkezett arra, hogy az aranyat a pénzforgalomból kivonják. Az I. világháborút követően az aranyérmerendszert egyik állam sem állította helyre. Az aranystandard módosított formája volt az aranyrúd, illetve az arany­deviza-rendszer, amelyet az 1920-as években vezettek be a világ országai. Az arany fénykora az aranydeviza-rendszerrel zá­rult. Az aranydeviza-rend­szer azonban még az 1970- es évek elejéig fenntartot­ta magát a Nemzetközi Va­lutaalap normáinak megfe­lelő szerény keretek között. De ez a korszak, mint a következő írásokban látni fogjuk, már az arany trón­fosztásának nyitánya lett. Wesel Iván Az országban az egyeutntk A nyíregyházi máj őreitek Ebben az esztendőben az egész ország megismerkedett a nyíregyházi majorettcso- porttal. Hazánkban ez az egyetlen ilyen jellegű együt­tes, amely a szabolcsi Ifjú Gárda-zenekarral együtt az ünnepségek üde színfoltja. A debreceni virágkarnevál nagy­díját is ők nyerték, de tapsolt különböző alakulatokat is bemutatnak. Világoskék ru­hájuk, aranysujtásaik csak emelik a derűs látvány szép­ségét. A sikeres hazai bemú- tatkozás után jövőre már külföldi meghívásuk is van, testvércsapatuk, a csehszlo­vákiai Cheb leányai hívták meg őket közös találkozóra. A nyíregyházi majorettcsoport. (Gaál Béla felvétele.) nekik a főváros népe is. A budai várban rendezett pará­dén ezreknek szerzett örömet a csapat. De szerepeltek Veszprémben az Ifjú Gárda országos szemléjén, Zánkán, Pápán, felléptek a magyar— szovjet—csehszlovák határta­lálkozón a Kárpáton-túli Te­rületen. Nyíregyházi ünnep­ségek ma már elképzelhetet­lenek a majorettek nélkül. A csoportban közreműkö­dő leányok iskolások. Több­ségük gimnazista, de a két „mini-majorett” még csak általános iskolás. Műsoruk sokszínű. Vonulnak, de köz­ben francia minta szerint A majorettcsoportot a megyei KISZ-bizottság és a szakszervezetek megyei taná­csának művelődési háza pat­ronálja. Az Ifjú Gárda fú­vószenekarral együtt a fenn­tartásukról is gondoskodnak. Az őszi-téli időszakban új gyakorlatokat tanulnak és kondícióedzéseket tartanak. Mert a látvány szép, de csak kevesen tudják: erő, ügyes­ség, kitartás kell az olykor több kilométeres vonuláshoz, a szép testtartáshoz, a kon­centrálást kívánó alakzatok bemutatásához. (bürget) CSEPIGA: Egészen komolyan Marimoncsik lehangoltan jött ki a főnök szobájából. Szó nélkül leült és valami papírba mélyedt. — Mi az, megint zűr volt? — érdeklődött Skrabak, a főelőadó. — Akadékoskodott, me­gint akadékoskodott — só­hajtotta Marimoncsik. — Idétlennek nevezett. Egy va­cak vessző miatt, mivel­hogy az, szerinte, nem a he­lyén volt. — Hát piszok alak ez az Ozjava! — mondta harago­san Skrabak. — Csak szid­ni tud. Pedig a másolatot sem tudja megkülönböztet, ni az eredeti példánytól. Hogy mikor koppintanak már a körmére?! — Szerintem soha. — Mert senki nem meri kinyitni a száját. Ha vala­ki mondana egy-két meleg szót, behúzná a farkát. — Aha, próbálnád csak meg — nevetett fel Mari-, moncsik. — Felfalna. Es ki mer vele ujjat húzni? — Például te! Elvégre té­ged, az előadót nevezett idétlennek, a te emberi mél­tóságodat nyirbálta meg, és igazán kíváncsi vagyok: meddig tűröd még? Adj ne­ki, öregem, hogy csak úgy füstöljön!... — Hogy füstöljön? — is­mételte Marimoncsik, és az arcát enyhe pír öntötte el. — Menj be a szobájába, és határozottan, minden in­gadozás nélkül, egészen ko­molyan mondd meg: „Ide hallgass, te taknyos tejfe­lesszájú! Te még hátulgom- bolós gatyában jártál, ami­kor én már a közösség ja­vát szolgáltam. Milyen jo­gon piszkálsz te engem és munkatársaimat? Azt hi­szed, pótolhatatlan vagy? — Nos — ezt jól jegyezd meg! — mélységesen tévedsz!" Szóval, igy mondd meg ne­ki a magadét, aztán fordul) meg, gyere ki, de ne feledd magad után jól bevágni az asztal előtt. Ozjava felné­zett rá, letette a kezében le­vő divatlapot. — No-o-o-s? Mi kellene? Marimoncsik mély léleg­zetet vett, egyik lábáról a másikra állt, majd megszó­lalt: — Ide figyelj, te taknyos — kezdte remegő hangon. — Amikor te még hátul- gombolós gatyában szalad­gáltál, én már a közösség javát szolgáltam. Milyen ajtót. Ez jól bevált pszichi­kai módszer. Marimoncsik felállt, az arca szinte lángolt. — Tudod, neked igazad van. Eleget tűrtem. Me­gyek! És elindult. — A legfontosabb: ne félj! — kiáltotta utána Skra­bak. — Jusson eszedbe: mel­letted vagyok! Marimoncsik belépett fő­nöke irodájába megállt az alapon piszkálsz te engem? De nemcsak engem, hanem a többieket is? Mi az, te pótolhatatlannak hiszed ma­gad? Hát jegyezd meg. eb­ben mélységesen tévedsz. Az utolsó szavakat Mari­moncsik szinte már sipí­totta. Aztán megfordult és kisietett. Kisvártatva visz- szafordult, kinyitotta az aj­tót, majd teljes erővel be­csapta. Ozjava szinte megder­medt. Arca színe a túlérett görögdinnyével vetekedett. — Gá-á-á-lja! — ordítot­ta, miközben megnyomta a házitelefon gombját. A holtra ijedt titkárnő berohant. — Mindenkit ide hozzám! — utasította Ozjava. — Azt a disznó Marimoncsikot isi Amikor Ozjava befejezte mondanivalóját az elvete­mült Marimoncsikról, sú­lyos csend ülte meg a ter­met. Végül is Skrabak tör­te meg ezt az oldhatatlan­nak tűnő Csendet. — Engedjék meg — kezd­te, miközben felemelkedett a helyéről. — Hát mit is lehet mondani ilyen hely­zetben? Marimoncsikot rég­óta ismerem. Eddig csen­des, szerény embernek tar­tottam. De ma... — jelen­tőségteljesen elhallgatott. — Ma már egészen mást gondolok róla... Ezt hatá­rozottan, minden ingadozás nélkül, egészen komolyan kijelenthetem: Ide figyelj, te taknyos! — fordult Ma­rimoncsik felé. — Amikor te még hátulgombolós ga­tyában szaladgáltál az asz­tal körül, mi Ozjava elv­társsal már régen a közös­ség javát szolgáltuk. Milyen jogon merészeled Ozjava elvtársat piszkálni, és sze­mélyében az egész kollektí­vát sértegetni?! Mi az, azt hiszed, pótolhatatlan vagy? Hát ebben mélységesen té­vedsz! — És ekkor, a nyo­maték kedvéért, öklével ha­talmasat csapott az asztal­ra. Marimoncsikot, felháborí­tó viselkedése miatt, ellen- szavazat nélkül, egyöntetű­en elmarasztalták. (Baraté Rozália fordítása) M I műsorok: RADIO KOSSUTH 8.27: A regénnyé vált el- mekórtan. 10.05: Iskolará­dió. 10.35: Rahmaninov: Al- jeko. Opera. 11.40: Ady pá­lyája. 12.35: Melódiakoktél. 13.10: Törvénykönyv. 14.01: Gajdár: Timur és csapata (rádióváltozat). 14.50: Ének­lő ifjúság. 15.10: Szokolay- müvek. 15.32: Mozgalmi da­lok. 15.44: Magyarán szól­va. .. 16.05 : Harsan a kürt­szó! 16.35: Népi zene. 17.07: Köztünk maradjon! 17.32: Mozart: A-dúr szimfónia, 18.00: A Szabó család. 19.15: Hallgassuk együtt! 20.05: A szociáldemokrácia Nyugat- Európában. 20.35: A debre­ceni Délibáb együttessel. 21.05: Kilátó. 22.20: Zene­kari hangverseny. 23.00: Meditáció. 23.21: Kórusmű. PETŐFI 8.05: Polkák. 8.33: Operett- részletek. 9.29: Monológ. 9.34: Derűre is derű. 12.00: Népi zene. 12.33: Ilja Eh­renburg: Önéletrajz. 12.10: Hangszerszólók. 13.28: Nö­vénykedvelőknek. 13.33: Táncra fel! 14.00: Kettőtől hatig... 18.00: Népi muzsi­ka. 18.33: Beszélni nehéz. 19.15: Mit olvastunk a Bé­ke és Szocializmus című fo­lyóiratban? 19.30: Csak fia­taloknak! 20.33: Irodalmi kirándulások. 21.03: Lehár: A vándordiák. 22.56: Köny- nyüzene. 23.25: Nóták. Szolnoki rádió 17.00-től 18.30-ig. Miskolci rádió 17.00: Hírek, időjárás. — Fiatalok zenés találkozója. Szerkeszti: Varsányi Zsu­zsa. — Az igazságügy fó­ruma. Az új polgári tör­vénykönyv rendelkezései az öröklésről. — 18.00—18.30: Észak-magyarországi kró­nika. — 10 éves a lipcsei Kirov Művek és az LKM kapcsolata. A Nagy Októ­ber és a szocialista világ kiállítás megnyitása. — A fogászati és testápolási hó­nap rendezvényeinek meg­nyitója. — Operaslágerek. — Hírösszefoglaló,' lap- és mü- sorelőzetes.., MAGYAR 7.59: Tévétorna. 8.05: Isko­latévé. 16.40: Egészségün­kért! 16.45: Budapest útja­in. 16.55: Mit teszünk ér­tük? 17.30: Es. 18.05: Min­denki iskolája. 18.35: Posei­don gyöngye. Szahalin. 19.10: Esti mese. 19.20: Té­vétorna. 19.30: Tv-hiradó. 20.00: Volt egyszer egy ház (2. rész). 20.55: Most mutasd meg! 21.25: A világ pénz­gondjai. 22.25: Tv-híradó 3. 22.35: Világ színpad. 2. műsot 20.00: Beszélgetés V. Rozov- val. 2Ó.40: Peter Dvorsky operaáriákat énekel. 21.10: Tv-híradó 2. 21.40: A bű­rész (amerikai filmsorozat). Ta

Next

/
Oldalképek
Tartalom