Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-11 / 239. szám
Sikeres munkásénekkari szemle Egerben KÉPERNYŐ ELŐTT Az egri Gárdonyi Géza Színház volt a színhelye a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére megrendezett kórustalálkozónak, amelyen a megye munkás- és paraszt-, valamint meghívott kórusai mutatták be műsorszámaikat: mozgalmi dalokat, orosz népdalokat, és népdalfeldolgozásokat. Az előadott kórusműveket jeles szakemberekből álló bíráló bizottság kísérte figyelemmel. A férfikarok közül elsőként a káli Bartók Béla Kórus lépett dobogóra. Galambos István vezetésével. Feltétlenül dicsérendő a többnyire idősebb dalosokból álló kórus lelkes, odaadó éneklése, de műsorválasztásuk olykor meghaladta erejüket. amint azt Kodály Marseilles-énél hallottuk. Kellemes meglepetés volt a füzesabonyi ÁFÉSZ Finódi kamarakórusának szereplése, szép, finom kidolgozott éneklése, ami a pianók megszólaltatásában remekül érvényesült. A közönség kétségtelen, a legnagyobb szimpátiával fogadta és nagy tapssal köszönte meg a komlói Május 1. Mezőgazdasági Tsz férfikarának műsorát, hozzá kell tenni: teljesen megérdemelten. A közönség „ráérzett” a helyzet nagyszerűségére, hogy a többnyire idősebb parasztemberekből álló kórus tagjai, akik valaha nincstelen zsellérek, kiszolgáltatott summások voltak, ma szép kiállásban, bár őszbe csavarodó fejjel, de csillogó szemmel, férfias, szép tömör hangzással több szólalná műveket énekeltek! A női karok mezőnyében lépett fel a gyöngyösi „Muzsikás Céh” elnevezésű, fiatal lányokból álló kamarakórus, vezetője Gácsiné Holló Erzsébet. Előadásuk ked12. Az igazsághoz tartozik, hogy Ady inkább gyakorlatias segítségre szorult. Igényelte, elvárta, hogy ügyes-bajos intéznivalóiban készséges emberek vegyék körül. Témáiban fölényes biztonsággal igazodott el, politikai, világnézeti, esztétikai kérdésekben a saját kútfőjére támaszkodott. A Budapesti Hírlapnak, a Pesti Naplónak és a Budapesti Naplónak küldött cikkei hatalmas szellemi körképet rajzolnak elénk. S miközben éber figyelmét egy pillanatra sem kerülték el a világhelyzet, az európai nagypolitika alakú1977. október 11., kedd vés, korrekt, de valahogyan éppen az élet, a felszabadult dalolás hiányzott belőle. Mindenesetre, ha együtt maradnak és kitartóan dolgoznak tovább, szép jövő előtt állnak. Csak úgy, mint az itt szerepelt kórusok közül a legrövidebb múltra visszatekintő, 1977-ben alakult egri Megyei Művelődési Központ Kamarakórusa. Vezetője Tar Lőrinc, tagjai többnyire énektanárok, ami azt is jelenti, hogy rendkívüli lehetőségek birtokában vannak. Ez a mostani fellépésük tulajdonképpen a bemutatkozás volt, de már biztató kezdetnek könyvelhetjük el. A kompol- ti MEDOSZ Hámán Kató Női Kara nem rendelkezik olyan előnyökkel, mint az említett egri kamarakórus. Vezetőjének, Tóth Andrásnak, már az is óriási érdem, hogy a községben létre tudta hozni a kórust, hogy működnek, és rendszeresen fellépnek rendezvényeken. Az utóbbi években szép sikereket értek el a füzesabonyi Erkel Ferenc Munkás Vegyeskórus, Pászti József karnagy vezetésével, — a mostani szereplés újból igazolta őket. További fejlődést az jelentene, ha a kórus hangszínét, együttes hangzását igyekeznének tovább csiszolni. Nagyon szép műsort mutatott be az egri Építők Heves megyei Kórusa, dr. Valentin Kálmán és Ocskay György vezetésével. Anyaguk változatos és alkalomhoz illő volt, a müveket igen gondosan kidolgozva, kultu- f rált, szép hangzással adták elő, fejlődésük egyre jobban felfelé ível. Az együttesben szerencsésen aránylanak a fiatal és idősebb kórustagok. Az utóbbiak között olyan régi dalosokat találhatunk, mint Eperjesi Sándor, Kántor Imre, Nagy László és Tompos Miklós, akik az 1920lásának legfontosabb összefüggései, a hazai viszonyokat is egészen pontos ítélőképességgel vigyázta. Hírlapi írásai nagy hányadáról alig állapítható meg, a külhelyzet- tel foglalkozik-e inkább, avagy a magyarországi hivatalos politika bírálatával, mert szemléletmódját a teljes szintézis jellemezte. A külföldi jelenségek soha nem érdekelték öncélúan, hanem azzal a szenvedélyes szándékkal fogalmazta példáit, elemzéseit, hogy azokkal a hazai politikai és társadalmi konzervatívizmust siettesse eltakarítani a polgári haladás útjából. Nagy szociális érzékenységgel vívott minden jogtalan megkülönböztetés ellen. Elszánt ellensége volt a hatalmi önzésnek, bárhol is jelentkezett az. Megbélyegezte az antiszemitizmust, leleplezte a dolgozó osztályok jogas években az egri kórusélet bölcsőjénél is már jelen voltak és azóta eltelt ötven év alatt állandóan valamely egri kórus tagjai voltak. A kóruséneklés iránti hűségük, sze- retetük példamutató lehet minden kórustag számára. Meghívottként, bemutató jelleggel lépett fel az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola női és vegyeskara, Tar Lőrinc, illetve Csikós Andor karnagyok vezetésével. Az énektanárjelöltekből álló kórusok felvonultatták a kóruséneklés minden szépségét, varázsát. Különösen szépen sikerült az orosz népdalcsokor előadása, amely tolmácsolni tudta az orosz népdal egyszerű, tiszta szépségét, báját és táncszerűségét. A főiskolások szereplése bizonyára hasznos tapasztalatokkal gazdagította a többi kórus tagjait, vezetőit, de legalább olyan hasznos és tanulságos volt a jövő énektanárainak, kórusvezetőinek a munkás- és paraszt-énekkarokkal való találkozás. Méltó befejezése volt a részt vevő kórusok tagjainak impozáns összkara, amelyen munkásmozgalmi dalokat énekeltek. Négyszáz torokból zengett a dal „Fel vörösök, proletárok...” A munkásénekkari szemlét feltétlen sikeresnek értékelhetjük, a kórusok lelkiismere- sen felkészültek, ennek köszönhető, hogy a színvonal általában jónak mondható. Az adódó különbséget többnyire a körülmények, a lehetőségek okozták, ami természetes, éppen ezért nem jelent értékítéletet. Elégedetten nyugtázhatjuk, hogy ma már nemcsak megyei népdalkórusaink hallatnak magukról, hanem munkáskórusaink is kezdenek felzárkózni az országos szinthez. fosztottságát, mélyen átérzett internacionalizmussal mondott ítéletet a nacionalizmus felett. Lankadatlan támadá-j sai elsősorban a magyar uralkodó osztályoknak szóltak, végtére is haladó magyar íróként elsősorban erre érezte magát illetékesnek. De a nem magyar nacionalizmust sem kímélte. Kevéssel a századforduló után világosan látta, mekkora veszedelmet rejt magában a német sovinizmus és aggódva számolt be a reakciós francia körökben lábrakapott nemzeti elvakultságról. Soraiból megérezni az egy évtized múlva kirobbanó első világháború előszelét. Figyelmeztetett, hogy Magyarország jövője nem csupán emberiességi kötelesség, de történelmi parancs a fennmaradás érdekében a demokratikus átalakulás, a hatalmi viszonyok és a társadalmi állaputok megreformálása. Sokrétű hírlapírói munkássága mellet költészetében is erőteljes föllendülés mutat- kötete. Az a könyv, amely korszakos jelentőségű lett a magyar líra történetében. Híveit és ellenzőit egyaránt izgalomba hozta verseinek meghökkentő újszerűsége. Léda mint ihlető múzsa ekkor emelkedett fogalommá. Csakugyan aranyszobor lett belőle, aminőnek Ady hirdette egyik legszebb szerelmes versében. A valóság, a hétköznapok küzdelmes realitása sokkal prózaibb volt. Korántsem élFrédi, béni, Gusztáv és a többiek A többiek voltak, úgymint: Kandúr Bandi, Gézengúz Guszti, Doktor Bubó és megint csak a többiek. Akik voltak, akiket, mint a vil- lanyvasutat, nem a gyerekeknek szánták, hanem a felnőtteknek. A rajzfilmekről van szó — szaknyelven: animációs filmek, bábba, rajzba lelket adó filmek —, amelyek a hajdan volt, mikor volt korban a gyermekeknek készültek, s amelyek manapság inkább már csak a felnőttekhez szólnak. Vagy a felnőttekről. De mindenképpen felnőtti értelemmel, a felnőttek világáról a legtöbbször. Doktor Agy közgazdász volt. a Képtelen képes történelem rajzfigura-hősei történészek, istenek és nagyon is emberek. Gusztáv a mindenes, a tipikus kisember, a két kőkorszaki szaki is saját emberi csacskaságainknak görbe tükre, azazhogy görbe rajza. E filmek népszerűsége vitathatatlan, mert az emberben ott rejtedző, örök gyerekhez szólnak, mert a figurák hősei minden képtelenséget képesek végigvinni, még azt is, hogy izgatott derűvel várjuk és elvárjuk, mikor nevethetjük ki: önmagunkat. A rajzfilm világának nincs határa, se múltja, se jövője, csak jelene van. Játszódhat bármikor, bárhol, bárhogyan: ha emberi értékű és mértékű — minden hitelessé válik benne. A rajzfilm olyan irrealitás, amely a nézőben válik realitássá. Más szóval: a rajzfilmmel mindent el lehet mondani, olyan gondolatokat is kifejezni, amelyekre a mozgó kép vagy a fotó nem alkalmas. A rajzfilmnek önálló a világa, és e világról, meg „a” világról önálló és csakis általa elmondható a mondandója. Félve merem leírni és kimondani, pedig úgy hetett Ady Endre Párizsban az élet hercegeként. Eleinte sokszor öltözött frakkba az éjszakai kiruccanások kedvéért, szívesen engedte át magát Diósiék társaságában a lokálok örömeinek, de gyorsan elmúltak ezek a farsangoló hetek. Ugyanabban a házban lakott, amelyikben Léda: a rue de Levis 92-ben. Dél felé szokott kelni, kora délután ebédelt, rendszerint Diósiék- kal. Barátai lakásán átnézte a tucatnyi francia és magyar nyelvű napilapot — a hazaiakat egy napi késéssel. A tájékozódása adta inspirációkból írta gyorsabb, rövidebb cikkeit, naponta gyakran hármat-négyet. A különböző budapesti lapoknak borítékozott írásait este adta fel a főpostára, utána következett a késő éjszakába nyúló vacsora. Hajnalban feküdt, és délben kezdődött minden elölről. Ez a ritmus azonban soha nem vált gépiessé, Ady elég gyakran változtatott rajta, már csak azért is, mert semmiféle kötöttségnek — a munkán kívül — nem volt hajlandó magát alávetni. A testi értelemben vett szerelmi hűséget soha nem vette komolyan, noha Léna ezt ' iparkodott kikövetelni tőle. Hasztalan. Ahogy beleszokott a párizsi életbe, úgy önállósította magát egyre inkább. (Folytatjuk) igaz: a jó rajzfilm — nem rajzos film! — politika. Hatékony és mozgósító erejű. Gusztáv, az utóbbi évek legsikerültebb rajzfigurája öt perc alatt egy-egy kis törté-, netkével néha többet mond el az emberi lélek fogyatékosságairól, a társadalmi élet fonákságairól, mint jó néhány vezércikk együttvéve. Mindezzel azt akartam leszögezni, hogy az olyfajta elképzelések, miszerint a rajzfilm nem való másra, minthogy csak szórakoztasson, hogy csak jól megnevettessen, éppen olyan hamisak, mint amilyen károsak is a művészetpolitika gyakorlatában. Távol álljon tőlem, hogy Frédit és Bénit, e két kőkorszaki szakit száműzzem a Magyar Televízió képernyőjéről. Valamikor, hajdanában, nem is olyan túlságosan régen, az első sorozat idején Frédi és Béni is friss volt még, eleven, hozzánk és belőlünk szóló, a mi magunk rajzbéli másai. Mulatságos kis történeteikkel, Romhányi pompás szófacsarásaival, s e szófacsarások, kalandok mögött az apróbb, nagyobb igazságokkal. Mostanra azonban megfáradt a két kőkorszaki szaki. Pontosabban a mostani sorozatra a „kalandok” gyen- gébbjei maradtak, amikor már nem azért nézzük az órát, hogy jaj, csak tartson még, hanem azért, hogy jaj, csak ne tartson már. Frédinek és Béninek most már nincs mondandója a számunkra. Csetléseik-botlásaik Nemcsak hazánkban, hanem szerte a világon megemlékeznek Ady Endre születésének 100. évfordulójáról. A centenárium külföldi megünneplésének előkészületeiről Demeter Sándor, az Ady-emlékbizottság nemzeti albizottságának vezetője nyilatkozott az MTI munkatársának. Elmondotta: — A Béke-világtanács és az UNESCO az Ady-évfor- dulót felvette a kiemelkedő megemlékezési rendezvények sorába. A jubileumra a külképviseletek, magyar intézetek bevonásával sokrétű külföldi programot állítottunk össze. A helyi társadalmi összefogás eredményeként Szlovákiában és Finnországban Ady-emlék- bizottság alakult a megemlékezések szervezésére. Számos helyen — így Szlovákiában, Lengyelországban, az NDK-ban, Kubában, Párizsban — már az idén tavasz- szal megemlékeztek a forradalmár magyar költőről. — A rendezvények sora természetesen csak ezután kezdődik: megemlékezik Ady Endréről a szovjet írószövetség, tudományos tanácskozások lesznek Prágában, Varsóban, valamint Párizsban. A bécsi Collegium Hungaricumban ünnepi műsor hangzik el, amelyekről felvételt készít, az osztrák rádió. — A román írószövetség magyarországi résztvevők bevonásával megemlékezéseket szervez Bukarestben, Kolozsvárott és Nagyváradon. Finnországban — a Finn—Magyar Baráti Társaság égisze alatt — műfordítói versenyt hirdettek még tavasszal. Az eredményhirdetésre októberben kerül sor. A két első helyezett meghívást kap 1978-ra a debreceni nyári egyetemre. Műfordítói, szavalóversemind unalmasabbak, s mart az általuk elmondandó történet érdektelenné vált, egyre jobban odafigyelünk a szinkron gyengéire, amit azelőtt észre sem vettünk, vagy ha igen, hát inkább erényei-^ nek véltük tartani. Romhá- nyi sem cseng-bong már úgy meghökkentő és találó rímeivel, mint tette volt Frédi és Béni hajnalán. Meg vagyok arról győződve, hogy jó rajzfilmet — most nem az esti mesékre gondolok, bár azokról is lehetne és kellene már egyszer bővebben szót ejteni — nem éppen könnyű mesterség és művészet sem készíteni, sem találni a világpiacon. Az is kétségtelen, hogy a rajzolt filmek iránt kielégíthetetlen az éhség, s ezt valahogyan, valamivel csillapítani kell. És nem minden faágon ül egy Doktor Bubó! Ám, ha a Magyar Televízió továbbra is komolyan veszi — és miért is ne venné — a rajzfilmet^ mint műsorpolitikájának egyik és nem is legkisebb pontját, ahol e műsorpolitika a talpát megvetheti, akkor bátrabban kellene például a szovjet, a lengyel, a román és jugoszláv rajzfilmesek alkotásait bemutatni és tovább folytatni a keresést az elmúlt évtizedek sikeres és értékes nyugati produkciói között és után. Ám — vélem — itt is á kevesebb: a több. Tíz Frédi sem pótol manapság egy Gusztávot. Gyurkó Géza nyék, irodalmi vetélkedők gazdagítják a programot Jugoszlávia magyarlakta vidékein, Prágában, Lengyelországban is. Távoli országokban is — Venezuelában, Mexikóban, Peruban, Brazíliában, Argentínában, Indiában — megemlékeznek a magyar líra halhatatlan alkotójáról. — Az ünnepi rendezvények sorában kiemelkedő jelentőségű az emlékhelyek megkoszorúzása. Erre magyar delegáció utazik Ér- mindszentre, Nagyváradra. Franciaországban felavatják Beck ö. Fülöp Ady-relief- jét, s Párizsban szintén rendeznek koszorúzást. — Számos helyen jelenik meg az évforduló kapcsán Ady-kötet. A szlovákiai Tátrán Könyvkiadó megjelenteti Emil Boleslaw Lu- kac Ady-fordításait, a Madách Kiadó pedig Fábry Zoltán Adyról szóló írásait, s Krakkóban is közreadnak Ady-kötetet. Jugoszláviában macedónra fordítják Ady költeményeit. Japánban is már nyomdában van japán nyelvű Ady-kötet. — A Magyar—Szovjet Baráti Társaság orosz nyelvű szöveggel ellátott, több ezer példányos fotókollekciója, a Magyarok Világszövetségének segédanyagai — vérs- válogatások, könyvek, lemezek, több száz Ady-nap- tár és -fotó — a nagykövetségekre eljuttatott lemezek, könyvek, fényképek iól érzékeltetik a megemlékezésekhez nyújtott hazai segítséget. — A külföldi Ady-ünnep- sggeken kiváló műfordítóknak, a költő munkásságát méltató irodalomtudósoknák Ady-emlékplaketteket és más kitüntetéseket adnak át. A budapesti központi Ady- iinnepségekre számos külföldi meghívottat várunk. Nagy Miklós — Ady Endre élettörténete — Határainkon túl is készülnek az Ady-évfordulo megünneplésére
